Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-22 / 120. szám

1983. MÁJUS 22.. VASÄRNAP 5 ’x/adap Már nemcsak a vadevezősöké Sátorlakók a szigetspiccen » A délutáni órákban a «legsűrűbben, félóránként hindui néhány perces útjá- Bra a parányi hajó Kisoroszi ptelé a dunabogdányi part­iról. Alig néhány emberrel, Í gyakran utasok nélkül sze- §11 át a vizet. A falu utcái fis kihaltak, a 675 állandó Alakos többsége idős ember, Í csöndes, visszahúzódó éle- Í tét élnek. A fiatalok las­sanként a városok közelébe í költöztek, a megüresedő ^házakra felkerült a tábla: | eladó. A boltban vásárlók I jórészt városiak, csak hét- | végeken látogatnak a szi­getre. Elhagyva azonban a falu utolsó házait, egy másik tele­pülésre bukkanhatunk. Kora tavasztól késő őszig állnak a sátrak a szigetcsúcs fái kö­zött. Hangosabb, élérikebb az élet, nagyobb a forgalom, mint a faluban. Sólyom Károly sát­ra körül a fák közé feszített zsinór jelzi: magánterület. Otthonosan berendezkedtek — A lányom és a szomszé­dok hétközben dolgoznak, a városban élnek. A sátrakat ilyenkor mi, nyugdíjasok őriz­zük. Jól ismerjük egymást, évek óta itt töltjük a nyarat Aki egyszer ide téved és ma­rad néhány napot, biztos, hogy állandó vendég lesz. Károly bácsi barnára sült arcan senki nem íectezné fel a netven nehéz év nyomait. Pe­dig kemény lizikai munkát végzett, szállítómunkás volt hatvanéves koráig. Azóta fe­dezte fel az aktív pihenésnek ezt a kellemes formáját A nomád élet kedvelői óriá­si fantáziával, talalékonysag- gal rendezik be átmeneti ott- nonuKat Az agyagból tapasz­tott túzneiyek mellett gondos rendben sorakoznak a tüzeió- haimok. Szalai Vilmos fakerí­téssel határolt idei birtokán még hintát is szerelt a gye­rekeknek egy hatalmas nyaría derékvastagságú ágára. Aszta­lán a mai ebédhez szedett fa- törzseken termő gomba. — Harmincöt éve itt töltöm szinte minden szabad idomét. Január óta nyugdíjas vagyok, s már áprilisban kiköltöztem a szigetre. Nyugodtan mond­hatom, főiskolás korom óta nem éreztem magam ilyen jól, mint most. Kamaszkorom­ban egy katonai sátorral kezd­tem, ma már a kocsi akkumu­látora segítségével tv-t is nézhetek esténként, ha kedvem tartja. A sátor melletti fa derekán borotválkozótükör függ, az asztal mellett, egy erre a cél­ra rendszeresített ágasfára akasztva edények, poharak. A szomszéd sátor mellett apró gyerekek húznak-vonnak egy A megváltozott szemlélet segít Kivívták az elismerést MEGSZOKOTT KÉP a ter_ melőszövetkezeti zárszámadá­sokon, hogy a gazdasági be­számoló "után szólásra jelent­kezik a szövetkezet vezetősé­ge mellett dolgozó nőbizottság elnöke és elmondja: mit tet­tek az éppen elmúlt esztendő alatt a nők érdekében. Valljuk be őszintén, kicsit egy kapta­fára készülő jelentések ezek, nem szólnak nagy dolgokról, s a gazdálkodás milliós vagy milliárdos bevételei, szorító gondjai mellett ugyancsak el­törpülnek azok a hétköznapi, apró tettek, amelyeket a nő­bizottság tagjai hajtottak vég­re. A szarvasmarha vagy a ga­bonaprogram árnyékában je­lentéktelennek tűnik egy-egy jól szervezett kirándulás, ne­tán az a tény, hogy megláto­gatták a gyesen levő kisma­mákat vagy a rászoruló nyug­díjasoknak segítséget adtak. . Bugyin, a Tessedik Sámuel Tsz-ben Csernus Józsefné, a nőbizottság elnöke vitába száll ezzel az általánosítással: — Lehet — bár alig hiszem —, hogy akad olyan gazdaság, ahol a nők érdekében életre- hívott bizottság csak a forma kedvéért van, s csak kis ügyekben, az élet sokadrangú kérdéseiben hallathatja szavát. Szerencsére, az egyenjogúság­ban már eljutottunk odáig, hogy nemcsak afféle női dol­gokban kérik ki a véleményün­ket a gazdasági vezetők, ha­nem fontos, a közösség egészét érintő témákban is. Persze, ez a mai helyzet nem kis győzködés, erőfeszí­tés eredménye. Annak idején, amikor kilenc éve Csernus Józsefné a bizottság élére ke­rült, még korántsem volt ilyen kedvező a nők helyzete a gaz­daságban. S elsősorban nekik maguknak kellett sokat ten­niük azért, hogy partnernek, a gazdasági munkában is biz­tos segítőtársnak tekintse őket a tsz vezetése. , Nem is lehet másként, ha Jól belegondolunk, hiszen a szövetkezet mintegy 800-as tagságából 330 a nő. A terme­lés valamennyi ágazatában ott vannak: legyen szó a növény- termesztésről, a baromfitelep keltetőiről vagy az erdőgaz- dáJkodásról. S az évről évre keményebb gazdasági felada­tok végrehajtásában tevékeny együttműködők. — Már az előkészítés idősza­kában bekapcsolódunk a szö­vetkezet életében jelentős vál­toztatásokba, így nincsenek vérre menő viták, a közös ál­láspontot könnyű kialakítani, mert a tsz vezetői is látják, a lányok, asszonyok nemcsak a munkában állnak helyt, ha­nem a háztájiban, a családban is. Megérdemlik, kivívták ma­guknak — kellő szakmai fel- készültséggel — az elismerést, meg a lehetőséget, hogy embe­ri, szakemberi mivoltukban méressenek meg, s, hogy nők — az inkább csak a munkáju­kat megkönnyítő intézkedések­ben látszódik. SOROLHATNÁM £N IS a beszámolók jólismert monda­tait — mondja Csernus József­né —, hiszen mi is szervezünk kismamatalálkozókat, megke­ressük a nyugdíjasokat, igyek­szünk teljesíteni a műszakbe­osztásra vonatkozó kéréseket is. Nem becsülöm le ezeket a tetteket, hiszen azoknak, aki­ket segítünk velük nagyon fontosak, de talán meghatá­rozóbb, hogy az alaposan meg­változott szemléletben a szö­vetkezet dolgaiban javaslatok­kal, tettekkel részt vevő teljes jogú embereknek érezhetjük magunkat. Ugyanakkor nők­nek, akikre a férfi kollégák kellő tisztelettel és respekttel figyelnek... Gáspár Mária gumicsónakot. Néhány napra megszabadulhattak az óvodá­tól, ismerkednek, a vízzel, ter­mészettel. Gyalog, vízen, autóval Mészáros hajosné, a közsé­gi tanács vb-titkára elégedett a szigetspicc átmeneti lakói­val. — Az elmúlt négy-öt év alatt óriási mértékben nőtt nálunk a forgalom. Előfordult már, hogy 28 ezren táboroztak egyszerre Kisoroszi környékén. Tapasztalataink szerint azon­ban a természetkedvelők óv­ják környezetüket, tekintet­tel vannak egymásra. Elvétve kellett csak pénzbírságot ki­szabnunk a szemetelők, vagy a tiltott helyen fürdőzők ellen. — Még mindig az evezősök közül kerül ki a sátorozók többsége? — Sokan érkeznek csónak­kal. Erre az évre a Magyar Természetbarát Szövetség már négy nemzetközi Duna-túra csoport érkezését jelezte. De rendszeresen megkeresnek vállalatok, KISZ szervezetek, úttörőcsapatok is, hogy adjunk helyet számukra. Egyre több a külföldi és a hazai autós turista, mások gyalog, háti­zsákkal érkeznek. — Hogyan tudnak gondos­kodni ennyi ember ellátásá­ról? — A bejelentett csoportok érkezése előtt mindig értesít­jük az élelmiszerbolt vezető­jét, hogy árurendelésnél figye­lembe vehesse a várható plusz keresletet. A túrázók többsé­ge azonban Önellátó. Hétvége­ken pedig egy mozgó büfé is a nyaralók rendelkezésére áll, s nemsokára megnyílik a lángos és palacsinta sütő bü­féje. Ha a kereslet úgy kíván­ja, alapvető élelmiszercikke­ket is árul. Vállalják a mostoha körülményeket Bővíteni kellene viszont az illemhelyek és a kutak számát. A szigetspicc túlsó partját kedvelők ezt a problémát ön­állóan oldották meg. Társa­dalmi munkában építettek toaletteket. Sajnos, az egész­ségügyi ellátás javítására ed­dig még nem futotta a pén­zünkből: a jelenlegi állapot fenntartására is csak a beje­lentett csoportok által fizetett 1000 forintok állnak rendelke­zésünkre. A víz, a napfény és a nomád élet szerelmesei azonban örömmel vállalják a mostoha körülményeket. Egyre többen keresik a kikapcsolódás lehe­tőségét. Szívesen teszik próbá­ra erejüket, ügyességüket, igyekeznek közel kerülni a természethez. Márványi Agnes Családi házak sorozatban Könnyűszerkezetes családi ház elemeinek sorozatgyártá­sát kezdte meg Székesfehérvá­ron az Alba Regia Építőipari Vállalat. A Clasp épületrend­szerből kifejlesztett típus 60- 120 négyzetméteres családi házak, ikerházak és sorházak felépítésére alkalmas. Az épü­letek tetőtér-beépítéssel, átriu­mos — belsőudvaros — for­mában, pala vagy cseréptetős kivitelben készülhetnek. Az acél tartószerkezetű épületet féléves határidővel, kulcsra készen szereli össze a székes- fehérvári vállalat. Mód van a saját, illetve építőközösségi ki­vitelezésre is, amelyhez mun­kagépeket és vezető szerelőt bocsátanak az építtető rendel­kezésére, s így 150-200 ezer fo­rinttal kevesebbe kerül az építkezés. A kiváló hőszigetelésű, össz­komfortos családi házakból évente ezer lakáshoz elegen­dő elemet gyárt az Alba Re­gia Építőipari Vállalat, Másodszor is felhasználják A Pest megyei Műanyagipari Vállalat zsámbéki gyárában el­sősorban hőre lágyuló műanyag termékeket, cipőtalpakat, -sar­kokat, vödröket, rekeszeket stb. — gyártanak. A gyártáskor évente mintegy 600 tonna hulladék keletkezik. Ezt megfelelő kezeléssel újra felhasználhatóvá teszik, ezzel jelentős tőkés- import-anyagokat takarítanak meg. A hulladék anyagokból az eredeti terméknek megfelelő, minőségben is azonos, új tárgyakat gyártanak. Képünkön: feldolgozásra készítik elő a műanyag hulladékot a gyár udvarán. Egy délután Budaörsön Város magasodik a falu szélén Amíg nem költöztünk ide, nem Is tudtam, hogy Bu­daörs nem a főváros része. Azt hittem, hogy olyan kerü­lete Budapestnek, mint Budafok vagy Nagytétény — mondja a fiatalasszony a 40-es buszon, miközben másik karjára veszi kétéves forma alvó kislányát. Az anyuka az egyik kelenföldi gyárban, a kicsi pedig az üzemi böl­csődében töltötte a napot. Nem csoda, hogy délután még az édesanyja vállán is alszik egy sort: hajnali három­negyed ötkor ébresztették. Más életforma A busz a községbe érve sű­rűn megáll, azonban leszálló alig van. Az utasok többsége a végállomásig megy. Három óra van, kezdődik a délutáni csúcsforgalom, hazaérnek a délelőtti műszakban dolgozók. Megvárok néhány buszt a végállomáson, figyelem a le­szállókat. Szinte kivétel nélkül a lakó­telep magas házai felé tarta­nak. Percek alatt eltűnnek, be­mennek az óvodába vagy az iskola irányába indulnak, s újra kiürül a környék. Nyüzsgést, a régi Budaörs irá­nyába tartó gyalogosforgalmat nem látni. Csendes a lakótelep környé­ke, annál pezsgőbb az élet a toronyházak tövében, a 2. sz. általános iskola napközisei hancúroznak a parkban, gye­rekkocsit toló anyukák igye­keznek az ABC-áruház felé. Az óvoda még csendes. — Itt a lakótelepen a leg­több szülő csak öt-hat óra táj­ban tud a gyermekéért jönni — mondja Petkes Éva, a 2. számú óvoda helyettes vezető­je. — Azt hiszem ez a leg­szembetűnőbb különbség a fa­luban levő óvodákkal szem­ben. A családiházas részeken több generáció él együtt. Ott VASASNAPI C0ND0LAT0X ÚJ IKAROSZ Amikor Leonardo da Vinciről beszél­gettünk a gimnáziumban, Zoli szeme fel­csillant. Különösen akkor, amikor a re­püléssel kapcsolatos terveit, zseniális elő­rejelzéseit soroltuk. Zoli szúrós szemű, rendkívül élénk felfogású és nagyon me­legszívű fiú volt. Repülőtiszt lett, pilóta. Még az is lehet, hogy Leonardo álmai lendítették e pályára és a régi görög mon­da, Daidalosz és Ikarosz története. A re­ge szerint Ikarosz nem követte Daidalosz óvatosságra intő tanácsát, közel merész­kedett a Naphoz, s lezuhant. Csakhogy mégsem élhet az ember ika- roszi tettek nélkül, valakinek valahol mindig vállalkozniuk kell a veszélyre. A hajósoknak lélekvesztőjükkel, amikor a viharos óceánra siklanak, a bányászoknak, amikor sújtóléges aknákon igyekeznek le­felé a szénért, — s a ió sors, az emberi értelem a legtöbb mai Kolumbuszt átjut­tatja a túlsó partra. Mindazonáltal nem mindenkinek sikerül — a világ nemcsak győztesekből, hanem hősökből áll, új Ika­roszokból, akik zokszó nélkül, tétovaságot legyűrve tartják osztályrészüknek a koc­kázatot. Zoli is ennek jegyében végezte el itthon és külföldön a repülőtiszti akadé­miát, s repült, repült, repült szakadatlanul csodálatos felhőtájakon — az emberi gon­dolkodás diadalmas konstrukciókat terve­ző gépszárnyain. Mint a madár, olyan könnyedén suhant a magasban, egyre ma­gasabbra, s gyorsabban, légiesebben, mint a madár. S a gépmadár annyi lendületes körözés, légi futam közepette egyszer, csak egyszer elvesztette egyensúlyát — Zolit a föld kemény csókja várta, új Ikarosz lett. Minden fájdalom, szomorúság, könny közepette sorsának két vigasztaló eleme is nyilvánvaló. Az egyik, hogy amíg élt; gyönyörű élete volt; naponta suhantak alatta az erdők, hegyek, folyók, 5 nem gondolatban, hanem valóságosan repült fel s látta, amit Petőfi vátesz megérzéssel írt: „S mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe." S még valami: Ikarosz lett, hogy mi re­pülhessünk. Tovább, előre, egyre maga­sabbra. Losonci Miklós a kicsiket reggel nyolc óra körül viszik be az oviba és négy óra tájban értük men­nek, jobbára a nagyszülők. Itt a telepen azonban csak elvét­ve akad nagymama, a csalá­dok önállóak, s ennek viselni kell a terheit is. A mi gye­rekeink javarésze már reggel hatkor itt van. Kiderül, hogy igen kapós a lakótelepi óvoda. Nem jut hely minden új lakásban élő gyereknek. Sokan behordják a fővárosi üzemi gyermekintéz­ményekbe a gyerekeket. Együtt a szülőkkel Az óvodában, amerre nézek, minden faliújságon ott a hir­detmény, amely társadalmi munkára hívja a szülőket. — Szívesen jönnek, nélkü­lük nehezen boldogulnánk — mondja a vezetőhelyettes, -u- Most éppen a kerítésfestés az időszerű munka. Az apukák segítenek a kerti játékok ja­vításában, a homokozó feltöl­tésében és sorolhatnám to­vább ... A házak közötti parkok, játszóterek már egy kissé gaz­dátlanabbnak tűnnek. Erről be­szél Toronyai hászlóné is, aki az egyéves Lacikával van ott­hon gyesen. ■ — Budaörsi vagyok, családi­házban nőttem fel, mégis bol­dogan jöttem a lakótelepre, hiszen nyolcévi várakozás után jutottunk végre saját otthonhoz. Jól érezzük magun­kat de nagyon sok minden hiányzik még itt a házak kö­zül. Kevés például a játszótér. Bizonyára mások is szívesen dolgoznának ennek kialakítá­sáért. társadalmi munkában, de még soha sem hívtak min­ket. Pedig, ahol ennyi a gye­rek kevés és kicsi is az ABC- áruház melletti játszótér. | Másik nagy gondjuk az élel­miszervásárlás. Az egyetlen üzletnek kell ellátnia a régi Budaörs lakosságánál is na­gyobb lélekszámú lakótelepet. Nem csoda, hogy a munkából hazatérők javarésze tömött szatyrokat cipel. Közösség formálódik — Sajnos jóval több a ve­szélyeztetett gyermek a mi iskolánkban, mint bent a köz­ségben. Az egyetlen biztató jel, hogy számuk nem növek­szik a lakótelepen élők ará­nyában — ez az első megálla­pítása Lizák Tibornénak, a 2. sz. általános iskola igazgató­jának, amikor arról kérdezem, milyen a lakótelep és a köz­ség kapcsolata, hogyan töltik napjaikat az itt élő, javarészt fiatal, kisgyermekes családok. — Ahol az édesanya van ott­hon gyesen a házban, ott előbb-utóbb jó lakóközösség formálódik. Először a közös helyzet, az egymásra utaltság hozza össze őket, de később környezetük formálásához, alakításához is hozzálátnak. Ezt segíti elő az iskola is, amikor otthont ad a lakókö­zösségek különféle rendezvé­nyeinek és arra törekednek, hogy a szülői értekezletek al­kalmával ne idegekenként ül­jenek egymás mellett a fel­nőttek. — Gyermekeiken keresztül próbáljuk megfogni a szülő­ket — folytatja az igazgatónő. —. Egy ilyen új lakótelepen az iskolának közösségformáló feladatai is vannak. Balogh Lászlóék a főváros­ból költöztek Budaörsre. — Évekig éltünk albérlet­ben, 1981-ben költöztünk az Ifjúság utca 30-ba. Szép, egy plusz két félszobás OTP-laká- sunk van — mondja a fiatal- asszony, aki a hathónapos La­cikával van gyesen. — Buda­örsből nem sokat láttam, amíg nem volt gyerekünk. Az utób­bi hónapokban kezdtem ismer­kedni a községgel, de még nem érzem magam igazán helybeli­nek. Bizonyára nagvon sokan így vannak ezzel. Néhány év alatt egy nagyközségnyi ember költözött a Budaörs szélén épült lakótelepre, és évekbe telik, amíg igazán beilleszked­nek az új körnvezetükbe. Móza Katalin Mezőgépekbe építik Importot pótló acélfajták Jól hegeszthető, nagy szi­lárdságú acélfajták gyártását kezdték meg a Dunai Vasmű­ben, az NSZK-beli Thyssen-cég eljárásának alkalmazásával. A DTQ—36 és a DTQ—46 jelű finomszemcsés acélokból hen­gerelt durvalemezekből több mezőgazdasági gépgyártó vál­lalatunk fűkasza-tárcsákat, da- ukat, emelőszerkezeteket gyárt exportra. A Mezőgép Vállalat néhány üzeme eddig 2500 ton­na importgyártmányt helyet­tesítő dunaújvárosi lemezt használt fel exporttermékei­hez.

Next

/
Thumbnails
Contents