Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1983. MÄJUS 14., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN B Flamm János: r f üt mentén Tiszta kék ég M ire sikerült kikászálódnia az autóból, két férfi már közrefogta az áldozatot. Meghalt, de maga nem tehet róla, holt részeg volt — kezdte az egyikük, de amikor felismerte Esztert, elnémult. A sarki lámpa odavetődő fényében a lány apját pillantotta meg véres, összezúzott fejjel.- kisvár oe tlI A Ouna-parti I zenöt wio*"*—-*“* * méterre fekszik Budapesttől. A fővárost érő atomcsapás esetén, kedvezőtlen szélviszonyok mellett, a rendkívül veszélyesen szennyezett, úgynevezett O zónához tartozónak tekintendő. Mindezt jól tudta a helyi törzskiegészítő állomány, amely a szokásos továbbképzésre a városi tanács klubjában gyülekezett. A vitaindító megtartására a helyi kórház pszichológusát kérték fel. Előadásának címe: A töanegkatasztrófák lélektani hatásai. A parancsnok mokány, fekete őrnagy, karikás szemmel fogadta a meghívottakat. Reggel óta már a harmadik kávéját is megitta, de élig állt a lábán. Egész éjszaka kedvenc lovát, Zsemlét járatta. A hároméves kanca feltehetően a nedves táptól felfúvódott és félő volt, hogy bélcsavarodásban elpusztul. Az őrnagy kétségek között bízta Zsemlét a szomszéd erdészre. Nem tehetett mást. A szolgálat az szolgálat Megérkezett a parancsnokhelyettes is, a könyvtár igazgatója, egykori partizán, aki az ötvenes évek elején néhány évet börtönben ült Tíz óra öt perckor az őrnagy megnyitotta az értekezletet és átadta a szót az előadónak. A szakállas, kopaszodó pszichológus az előtte fekvő jegyzethalmaz szerint alaposan felkészült. A törzskiegészítő állomány befészkelte magát a kényelmes fotelekbe és érdeklődéssel figyelte az egyre jobban belelendülő előadót Háromnegyed óra elmúltával jegyzethalmazának még csak néhány lapján jutott túl. 1 napsütés elérte a I A tavaszi j szoba ablakait és 1 a hallgatóság behunyt szemmel élvezte az üvegen beáradó meleget Csak a mindig magabiztos szabálysértési előadó jegyzetelt lankadatlanul. A könyvtárigazgató, aki a börtönben szerzett szem- betegsége miatt nem bírta az erős fényt, föltette sötét szemüvegét. Fél tizenkettő lehetett, és az előadó éppen a sokkhatás nyomán kialakuló kóros magatartásformák részletezésébe fogott. Elénk taglejtésekkel jellemezte a depressziós, majd a hisztériás reakciókat. Váratlanul megszólalt a telefon. Az őrnagy eszmélt a leggyorsabban. Odalépett a kisasztalhoz, fölvette a kagylót, s miközben feszülten figyelt, tartása egyenessé vált — Néhány perc türelmüket kérem, a közvetlen vonalamon keresnek — közölte, és határozott léptekkel elhagyta a helyiséget. A könyvtárigazgató lekapta szemüvegét Tudta, ha egy katona telefonálás közben is feszesen áll, majd röviden és szabatosan fogalmaz, an nak nyomós oka lehet. Végignézett társain, de azok nem figyeltek fel ezekre a részletekre. Felálltak, nyújtózkodtak, a szabálysértési előadó rágyújtott a pszichológus leüLt, szemüvegét tö- rülgette és jegyzeteit rendezgette. Pár perc múlva visszatért az őrnagy. Arca fehér volt de szeme élénken csillogott. A könyvtárigazgató a helyére menve kipillantott az ablakon, fel az égre, de nem látott mást csak a tiszta kék eget vakító napsütést------ | megvárta, amíg Az Őrnagy I mindenki elhelyez- kedik, majd minden szó előtt kis szünetet tartva közölte: — Illetékes helyről az Imént értesítettek, hogy magyar időszámítás szerint hajnali két órakor a nagyhatalmak véglegesen megállapodtak az atomcsemdben. A további részleteket a déli hírek közük. Bombaként hatott a bejelentés. Az első percekre a pszichológus sem emlékezett tisztán. önkéntelenül, miként élete nagy pillanataiban, a Királylány a feleségem című film dalát énekelte hibátlan franciaság- gaL Ámbár az Is meglehet, hogy csak a dallamát dúdolta. A pszichológus utólagos feljegyzései szerint a törzskiegészítő állomány tagjai tipikus sakkállapotba kerültek. A fiatalabbak hisztériás örömmel íelüvöltöttek, egymás nyakába borulva csókolóztak össze, mások viszont szoborrá válva, üveges tekintettel meredtek maguk elé. A szabálysértési előadó a folyósón Lévő mellékhelyiség felé Indult, az őrnagy pedig letépte a tábláról az atomcsapás hatását szemléltető ábrát és krétával felírta sürgős tennivalóit. Az első helyre csak ennyit írt: Zsemle. *..... a könyvtárigazgató, | Egyedül I az egykori partizán ■ őrizte meg nyugalmát Visszatette sötét szemüvegét, elnyúlt a fotelban és a beömlő napfényben süttette az arcát Megszólalt a főtéri nagytemplom harangja. Dél volt Gyerekkorom emlékei Tóth István fotóművész kiállítása pénteken délután nyílt meg Budapesten, a Műcsarnokban. A képeket ennek a tárlatnak az anyagából válogattuk. Fotós: Tóth István A z eső is eleredt és Eszter erő1- sebben markolta meg a kormányt. Az autó reflektora vágta keskeny fénysávot gomolygó köd vette körül. Mintha egy alagútban járna, amelynek se eleje, se vége... A jól ismert alföldi vidéket Idegenné és fenyegetővé varázsolta a csil- lagtalan, fagyos januári este. Eszter ősszel szerezte meg jogosítványát, nem sokszor ült eddig volánnál, sötétben‘pedig még sohasem vezetett. Jól tettem, hogy nem fogadtam el Gyuri indítványát, bőrig ázna szegény — suhant át a fején, amint bekapcsolta a kocsi ablaktörlőjét. Meghatottan gondolt a közeli faluban lakó vőlegényére, aiki felajánlotta, hogy hazaviszi őt, s majd autóbusszal tér vissza. Gyuri legalább engem félt — mormolta, és ismét eszébe villant az ebéd utáni jelenet. Apja csak hosszas vita után egyezett bele, hogy elvigye az autót. Most is a fülébe csengenek a megadó legyintést kísérő szavak. Aztán vigyázz... ha valami kárt teszel az autóban, ne kerülj Erzsi szeme elé. Siess haza és rögtön állj be a garázsba, hogy ne vegyen észre semmit. Mennyire jellemző ez apára és az egész rohadt helyzetre.— futotta el a méreg a lányt. Őrület! A saját apja kocsiját nem használhatja az ő engedélye nélkül? Ügy kell viselkednie, mint egy autó tolvaj nak...? Anya forogna a sírjában... E gy pillanatra megremegett a kezében a kormány, de a Zsiguli Irányváltoztatás nélkül gördült tovább a sötétbe vesző aszfaltcsíkon. Valahányszor eszébe jutott a mostohaanyja, mindig ideges lett. Csak ne bizakodjon, azt a szívességet nem teszem meg neki, hogy belerohanjak az első útszéli fába. Pedig nagy örömet okozna. El tudom képzelni, mit szólna a hírhez. Levette a lábát a gázpedálról. Miért is siessen? Minden perc nyeNémeth Miklós grafikája Jobban elidegenítette őt gyermekeitől. A lánynak szilárd meggyőződése volt, hogy mostohaanyja szívesen megszabadulna tőle és becsétől. A vőlegényéhez fűződő kapcsolatát Is csak azért nem igyekezett gáncsolni, hogy minél hamarabb elkerüljön hazulról. Eszter több ízben volt fültanúja, hogy Erzsébet durva hangon ráförmedt az apjára. — Parancsolj a gyerekeidre, hogy engedelmeskedjenek nekem! Igazán rájuk férne néhány csattanós pofon, hogy tiszteletet tanuljanak. És vedd tudomásul: ha nem engem támogatsz, ne csodálkozz majd, hogy egyszer megunlak és faképnél hagylak! A szerencsétlen férfi csak vörösö- dött ilyenkor, őt pedig helyette is égette a szégyen. V alaha imádta az apját, gyerekkorában szinte bálványként tisztelte. Ha nagyritkán vita támadt a szülei között, sohasem esett nehezére a választás, kinek a pártját fogja. Anyjától örökölt konok természetével egyszerűen képtelen volt felfogni, miért tűri ez a jókötésű, erői fizikumú ember a megalázóbbnál megalázóbb helyzetek sorát. Most karácsonykor is. Szikrázó szemekkel esett Erzsébet az apjának, amikor az annyit mondott, felkeresi első feleségének a szüleit. Rögtön le is tett szándékáról, meg- juhászkodva. Hát ennyi tartás sem maradt benne? Eszter összegubancolódott érzéseiben a kínzó féltékenység mély megvetéssel párosult Saját magának sem merte volna bevallani, hogy hovatovább jobban gyűlöü az apját mint Erzsébetet Hogy a mostohája olyan amilyen, azt undorral ugyan, de kész tényként elfogadta. Az apjában viszont árulót látott, aki cserben hagyta két gyerekét, feladta saját magát is. Egészen más ember volt... S ez meg- bocsáthatatlannak tűnt Eszter szemében. Az utóbbi hónapokban gyakran felmerült benne, hogy igazságtalan a sors, amikor az anyját elvitte a betegség, ö biztosan megállt volna a saját lábán. Mondta is Gyurinak: lelki roncsként nem érdemes élni... Az apjából is az lett. Nem véletlen, hogy újabban iszik, amit korábban soha nem tett. A bal oldalt megjelenő csupasz nyárfasor jelezte, hogy a falu határához ért. Még néhány méter és az iskola földszintes épülete előtt jár. A feszültség lásson oldódott Eszterben. Ránézett a karórájára: fél tíz sincs és három-négy percen belül otthon lesz. Beköszönök apának, lefektetem Petit és még olvasok egy keveset elalvás előtt — határozta e! magában. A Béke-téri vendéglő előtt kisebb tumultusra lett figyelmes. A szokásos vasárnap esti kép, gondolta. Azt azonban csak később vette észre, hogy egy alak imbolygó léptekkel kiválik a csoportból, s másodpercnyi habozás után nekivág az úttestnek. Eszter ösztönös mozdulattal félrerántotta a kormányt és fékezett, de hiába. Tompa puffanást hallott és leírhatatlanul iszonyú érzés hasított bele. > Egedy Gergely: ítélet reség, amit nem kell otthon töltenie. Eszter kezdettől fogva leküzdhetetlen ellenszenvet érzett mostohája iránt, akit három éve hozott az apja családjukba. Érzéseit eleinte az örökké tükör előtt ülő asszony lustasága és leplezetlen önzése táplálta, Idővel azonban kétségbeesetten rádöbbent, hogy az anyja után az apját is elveszítette. Erzsébet ugyanis teljesen kisájátítóttá férjét, mindMezei András•• Ideje volt Ideje volt nyílt férfisálnak. Ideje volt vállalt halálnak. Gazdag ember látszott kövérnek, szegény ember látszott soványnak Jó és gonosz, mint a mesében, ez fehérben, az feketében. Az angyal arca volt födetlen, volt a gyilkosé leplezetlen. Lön: a farkasok mosolyognak. Lón: a bárányok vicsorognak. Hazug ajkán az ál-lgazság. Igaz ajkán az ál-hazugság. Irgalmatlan az irgalmasság, bizonytalan a bizonyosság.
