Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

g 1983. MÁJUS 11, SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Lazább a társadalom általános fegyelme? Nem áldozatként indulunk útnak / Takarékláng és üzemmenet Feltétel a koneepeió Érdekfeszítő témák Megelőzhetők ezek a veszélyek? Szinte hallani az egységes választ: igen. Akkor miért nem tesszük? Egyebek közt ezeket a kérdéseket is feszegették Gödöllőn az elmúlt heti rendezvénysorozat keretében megtartott kerekasztal-beszélgetés alkalmával a résztvevők. Az eszme­cserét vezető Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, az Országos Munka- védelmi Bizottság elnöke pendítette meg a kulcskérdést: van-e elegendő pénz a munkvédelemre? Pénz kell-é hozzá csupán? S rögtön hozzátette: nem biztos. Illetve; nem mindig és nem mindenütt. Mert egy nagyérté­kű beruházás elkészülte után fölfe­dezett biztonságtechnikai hiányossá­gok pótlásához valóban pénz kell, nem is kevés. S lehet, hogy abban a pillanatban nincs, de ha gondoltak volna erre már a tervezőasztalon és a kivitelezés során, akkor korántsem kerülne annyiba, mint utólag. Jó-e nálunk a munkavédelmi ok­tatás? Milyenek a vállalati munka- védelmi szabályzatok, s hogyan hajtják azokat végre? Megfelelő-e az egyéni védőeszközök mennyisége és minősége, kaphatók-e ezek? Mennyire• égetőek a munkaruha el­látás gondjai? Mennyiben érinti a védőfelszerelések beszerzését az a tény, hogy jelenleg kevesebb import­ra van anyagi lehetősége az ország­nak? Csupa olyan témát ajánlott Sólyom Ferenc vitára, amely a leg­szélesebb körben kelthetett érdeklő­dést a megye különböző tájairól ér­kezett vállalati, szövetkezeti veze­tőknek és munkavédelmi szakembe­reknek. Mintha méhkast bolygatott vol­na meg Bernáth Tibor, a KI- SZÖV elnöke, amikor föltette el­ső kérdését: van-e munkavédel­mi jogszabály, ami kifejezetten a kisszövetkezetekre, kisvállal­kozásokra vonatkozik? Hogyan ál­lunk a munkavédelmi felelősséggel ezekben a szervezetekben, amelyek­nek elnökei, igazgatói munkaidejük­nek legalább felében maguk is ter­melő munkát folytatnak? A jelenlé­vők között halk mormogás kezdődött, szinte mindenki odaszólt a szom­szédjának valamit arról, ami na­gyon feszítette. A beszélgetésben részt vevő vezetők mindegyikének vállalatánál dolgoznak olyan embe­rek, akik pihenőidejüknek egy ré­szét, vagy egészét munkával töltik az említett kisszervezetek valamelyi­kében. Azt hiszem, joggal aggódnak hát ugyanazon dolgozóik testi épsé­géért a különmunkák idején, akikért a főfoglalkozású munkahelyen teljes felelősséget viselnek. A válasz: akármilyen kicsi is egy munkaszervezet, van vezetője, aki bármennyit dolgozik, akkor is fele­lős az emberei testi biztonságáért. Bizonyos munkavédelmi apparatus elengedhetetlen ezeken a munkahe­lyeken is. Ha ez csak egy személyt jelent, akkor egyet kell alkalmazni. Ha úgy adódik akár részmunkaidő­ben, vagy olyan feltételekkel, hogy munkaidejének bizonyos hányadá­ban munkavédelmi tevékenységet folytat. És, hogy hol kaphatnak ezek az emberek megfelelő szakképzettsé­get? A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa is rendez munkavédelmi tanfolyamokat. Ezeken a jelentkezők olyan alapfokú képzést kapnak, ami elegendő feladataik megoldásához. Felelősség, kötelesség Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár igazgatója, Nagy József is szót kért. Szerinte nem lehet vita tárgya, hogy a munkavédelem pénzkérdés-e, vagy sem. Ezen nem lehet takarékoskodni, nagyon sok múlik a hozzáértésen, il­zió, a rádió rendszeresebben és gyakrabban a bejáró dolgozókat fe­nyegető veszélyek megelőzéséről szó­ló anyaggal? Egyetlen közbevetett mondat: Sólyom Ferenc említette, hogy próbálkoztak egy háromperces film megrendezésével, amely film az ugyancsak jelentős számú áldoza­tokat követelő háztartási balesetek megelőzésére kívánta fölhívni a fi­gyelmet Hatszázezer forintba került volna. Három percért több mint fél­millió? Ez ugyanis nem sorolható (véleménye szerint legalábbis) a reklámfilmek közé. A váci gyárban a KISZ is meg­szervezte a pályakezdők számára azokat a foglalkozásokat, amelyek a balesetek megelőzésére nevelnek, igen hatékonyan. Lám. A munkavé­delem állami feladat. Az érdek közös. Beléphetnek hát akár politikai, akár társadalmi- és tömegszervezetek is az oltalmazók táborába. Általában igaz, hagy a balesetmegelőzésben je­lentős szerepet játszanak: a bizton­ságtechnikai megbízottak, munkavé­delmi felelősök, társadalmi aktivis­ták egyaránt. Azt is ki kell azonban mondanunk Lenyó Lászlóval együtt: e megelőzést segítő nevelést a szü­lői házban és az iskolában kell el­kezdeni. Magasabb képzettség Aggasztóan rossz a munkaruha el­látás Vácott. Persze, mint kiderült, necsak ott. Tudja a SZOT is, küzd a javulásért. Figyelemre méltó ezzel együtt a javaslat, amit Édes István, a PEVDI vezérigazgatója terjesztett elő: a PEVDI vállalja két esztendőre a kísérleti nyúl szerepét abban, hogy a dolgozóknak nem munkaruhát ad ki, hanem készpénzt annak beszerzé­sére. Miért? Több okból. Ma már nem mindegy a munkásnak, kivált­képp a munkásnőnek, hogy néz ki a munkahelyén. Méretére, alakjára megfelelő ruhát akar, s igaza van. Másrészt jelenleg akkora a bürokrá­ciája a munkaruha juttatás nyilván­tartásának, ami csak ráfizetéses lehet. Ha a védöétel kiadását be lehetett szüntetni, s ellenértékét beépíteni a keresetbe, ki kellene próbálni Ugyanezt a munkaruhánál is. A fegyelem különböző a különféle képzetttséggel rendelkező emberek csoportjai között. A képzettségre tértek ki ketten is: Széli Károlyné, az ÉDOSZ Pest megyei Bizottságá­nak munkatársa és dr. Puskás Atti­la, a GATE tangazdaságának igazga­tója. A munkavédelem a szakmun­kásképző iskolákban heti egy óra. Vizsgázni kell belőle, de az ered­mény nem számítható be a beszámí- tandókba. A sok iskolareform köze­pette arra is- jó volna gondolni, hogy az általános műveltséghez a közlekedési ismereteken kívül hoz­zátartozhatnak bizonyos balesetvé­delmi tudnivalók is. A technikai fej­lődés csökkenti a dolgozó ember ve­szélyérzetét Azt hiszi, hogy a lég­kondicionált kombájnfülkében már nem is érheti baj. A magasabb tech­nikához minden tekintetben maga­sabb képzettségű emberek kellenek. BÁLINT IBOLYA m Sokáig sajnáltam, hogy a fa- í lusi házakban sorra lebontották | a népi lelemény teremtette búbos ^ kemencéket. Ezeket a szoba le- ^ vegőjét nem szennyező, tiszta, ^ földből készült fűtőtesteket, me- ^ lyekben szinte minden éghető, természetes anyagot felhasznál- ^ hattak a fűtéshez. Nem kellett, ^ mint most, a drága szén, hát ^ még a drága fűtőolaj. A szal- 2 ma, a kukoricakaró vagy akár í a tavasszal lenyesett szőlővenyl- í ge bizonyára nem sok mai ener- ? giahordozót váltana ki. Am régi, ; de bölcs mondás: sok kicsi, sok- \ ra megy. Előrelátók voltak Azt hiszem, hogy ez a véleményük az Alagi Állami Tangazdaság veze­tőinek is. A legjelentősebb energia­gazdálkodási eredményüknek azt tartják, hogy növekvő termelés mel­lett kevesebb energia fogy. Az el­múlt 3 évben nőtt a gazdaság ter­melési értéke, míg a villamos ener­gia, a benzin és gázolaj fogyasztás némileg csökkent. Az arányok érzé­keltetésére csak néhány adat: míg 1980-ban 1880 tonna gázt és tüzelő­olajat, meg 258 tonna benzint hasz­náltak fel, addig tavaly az évi fo­gyasztás csak 1853 tonna volt olaj­ból, benzinből pedig 226. A számok persze módosították a felhasznált energia szerkezetét. Így az 1980 évi 50 tonna brikett, 44 tonna szén he­lyett a brikettfelhasználás múlt évi mutatószáma már 62 tonna, még a szénfogyasztás 5 tonnára csökkent. Mondhatnánk azt is, hogy ezek nem nagy számok. Ám a mezőgaz­dasági termelés és állattenyésztés mellett erősödik a gazdaság ipari tevékenysége is. Nemcsak a trakto­rok és más mezőgazdasági erőgépek fogyasztják az energiát, hanem fű­teni, világítani kell a műhelyeket is, működtetni a gépeket. A mint­egy 6500 hektáron gazdálkodó vál­lalatot a maga 1174 tagú munkatár­si gárdájával, Szabó Albert főener­getikus nem tartja nagy egységnek. A munkaszervezésnek nem minden­ben válik előnyére az sem, hogy sok részre tagolódik a gazdaság, s az egyes egységek között pedig nagyok a távolságok. Véleménye szerint te­hát nagy és látványos eredménye­ket nem lehet elérni. Több olyan próbálkozás és kísérlet haladja meg erejüket, amelyeknek a megoldása izgatja a műszaki és gazdasági ve­zetőket. A legfontosabb azonban a tendencia, amely Alagon, pontosab­ban Dunakeszin nem az energiavál­ság idején alapozódott meg, hanem ennél jóval korábban. Az energia­takarékosság alapvető feltétele ugyanis a helyzet naprakész átte­kintése, mely lehetővé teszi a rövid és hosszú távú koncepció kialakítá­sát. nyesitésére, s ők adják az informá­ciókat, a központi elemzéshez, dön­tésekhez. Fontos intézkedés az is, hogy a villamos energia fogyasztását igyekeznek a csúcsidőben a lehető legkevesebbre csökkenteni, ami már egyre átgondoltabb munkaszerve­zést, gondos műszakszervezést 1* igényel. Ennél azonban még fonto­sabb, hogy az ágazatban legpoten- ciálisabb energiafogyasztóknak szá­mító traktorokat üzemóra mérőkkel szerelték fel. Nemcsak a gépekre ügyelő traktorvezetőket, hanem a műhelyben dolgozó szerelőket és műszakiakat is érdekeltté tették az üzemanyag-megtakarításban. Az er* re ösztönző prémiumrendszer eddig jónak bizonyult, kedvezők az ered­mények. Nemcsak a gépek szaksze­rű, gondos üzemeltetése, hanem a műszaki állapota is meghatározója annak, mennyi gázolaj fogy el egy hektárnyi földterület felszántásakor. Ehhez ösztönző premizálási gyakor­lat kapcsolódik a gépkocsivezetők körében is. A kemence példája után a kuko- ricagórék jutnak az eszembe, de Itt már hangsúlyoznom kell; a kérdés laikus. Ha régem mindenféle ener­gia felhasználása nélkül száríthat­ták azokban a tengerit, akkor most miért nem alkalmazzák az ősi mód­szert? — Képzelje el, milyen hosszú gó- ré és mennyi idő kellene ahhoz, a mai nagyüzemi termelés mellett — mondja a főenergetikus, — A beta­karított kukorica nedves. A gazdaság 1976-ban vezette be a Vác melletti máriaudvari egységé­ben működő 400 vagon szárítására alkalmas berendezéséhez a földgázt. A kiadások azóta felét teszik ki az olajfelhasználási költségeknek, ami­ből a környező tsz-ek is hasznot látnak. Ide szállítják terményeiket szárítani például a kosdiak, a gö­diek, s mivel a vezeték itt van, az alagiak tavaly úgy határoztak; a máriaudvari egység minden ener­giafelhasználási területére beveze­tik a földgázt. Ennek gazdaságossá­gát szinte természetesnek tartották, előzetes számítások nélkül is. Ám amikor a végleges költségvetés el­készült, a terv nem bizonyult gaz­daságosnak, így hát hitelhez sem juthattak. Most aztán meg kell vár­ni, míg a régi, olajtüzelésű berende­zések elavulnak, akkor lecserélik azokat. Érdekeltté tették A gazdaság energetikus! szerveze­tét már 15 évvel ezelőtt kialakítot­ták. A kerületekben a gépesítési ve­zetők felelősek a szempontok érvé­Nagy szemű Dóra István grafikája Spóroló szélkerék Aki a régi majorok látványossá­gát, mondjuk egy szélkereket sze­retne megtekinteni, annak most a márianosztrai legelőkre kell utaz­nia, ahol vízszivattyúzásra használ­ják a szélmotorokat. A tehenek ita­tásához korábban ugyanis lajttal szállították a vizet, tehát most a kilométereken át fogyasztott ben­zinnel spórolhatnak. A konkrét próbálkozások sorába tartozik a mezőgazdaságban kelet­kező hulladék hasznosítása, hővé alakítása is. A szőlőkben, gyümöl­csösökben lenyesett ágakat, venyi- gekötegeket próbálják fűtőanyag­nak használni. Szabó Albert szerint az ilyen nyesedékanyagokkal tud­nának fűteni a Vámosmikola mel­letti István majorban, mely az ipa­ri tevékenység színhelye. A keletke­ző mennyiség elég is lenne a szobi hőközpont üzemeltetéséhez. Csak persze tárolótér kell, speciális be­rendezések, a szállítás gépesítése. De ettől függetlenül is ez a tenden­cia érvényesül. A gazdaság vezetői szerint az ala­gi major tehenészete mellett a bio­gáztermelés lehetőségei is adottak. Jelenleg az ország négy mezőgazda- sági üzemében folynak kísérletek ilyen berendezések kifejlesztésére. A szakirodalom szerint ez a kérdés műszakilag megoldott. Ám egy ilyen beruházás csak akkor lenne gazda­ságos, ha mellette felhasználóüzem Is működne. Szolgáltathatna meleg' vizet, fejleszthetne áramot, attól függően, hogy mire szánják. A kér­dés izgalmas, de elsősorban ezzel kapcsolatban jelentik ki a cikk ele­jén már említetteket: — Saját erő­ből csak arra telik, hogy megfigyel­jük, megvárjuk milyen eredményre jutnak a többiek, a nagyobbak. Il­letve akik ehhez anyagi támogatást kapnak. Próbálkozások és lehetőségek, me­lyeket /külön-külön is érdemes ta­nulmányozni. Annak bizonyítékai, hogy van energiatakarékossági kon­cepciójuk, s ez a gazdálkodás szer­ves részeként valósul meg. KOVÁCS T. ISTVÁN > letve azon, hogy hajlandók leszünk-e végre kiszélesíteni a felelősséget.. Akire pedig felelősséget hárítunk, annak adunk-e hozzá megfelelő ran­got, azaz eszközöket ahhoz, hogy szavának súlya legyen. Az üzemve­zetőkre, művezetőkre utalt, akiknek fontosságát nem elégszer hangsú­lyozzuk. Érdekes eszmefuttatásba kezdett az ösztönzés dolgáról. Mi gyakorta valóban minden ügyet egyforma in­tenzitással szorgalmazunk, s köz­ben nem gondolunk arra, hogy ha az anyagi ösztönzésre szánt összeget ilyen arányban próbálnánk feloszta­ni is, akkor munkavédelemre pél­dául az egésznek mindössze 6-7 szá­zaléka jutna. így torzulnak el az arányok, tehát — mindenképpen rangsorolni kell­Hogy elég-e az egyéni védőeszköz? Azt mondja az igazgató: örülne, ha legalább a meglévőket használná mindenki, akinek előírja a szabály­zat. Ám szemüveg nélkül köszörül, a munkás, művezetője meg nézi (És ha rászól?!) Nem elég a vezető felelős­ségét hangsúlyoznunk. Emeljük ki néha a magukat veszélyeknek kite­vő munkások kötelességét is. önma­gát védeni elsősorban mindegyi­künk önmaga képes. Munkába menet egyikünk sem áldozatként indul út­nak. Meg se vették A kisvállalkozásokról szólva mondta el Kiss Kálmán, az Ikladi Ipari Műszergyár műszaki igazgató­ja: hogyan fest náluk az a bizonyos ergonómiai görbe, amely a munka­idő hosszának és a teljesítménynek viszonyát hivatott ábrázolni? Elég­szer mondtuk az utóbbi évtizedek­ben, hogy a nyolc órán túli munka mennyire balesetveszélyes. Feltétle­nül meg kell erősíteni e téren is a munkavédelmi tevékenységet, szigo­rítani az ellenőrzést, mert akármi­lyen termelői szervezettel számo­lunk, mégis az ember a legfonto­sabb. Akármennyi órabért kap is a kockázatért. A száz-százhúsz forintos szerelő­kesztyű két nap alatt tönkremegy. Elienőrzik-e vajon az egyéni védő- felszerelések minőségét olyan gyako­risággal, mint mondjuk a KERMI az egyéb árukat? Miért nem adják ki rendszeresen a sajtónak, mikor mi­nek a gyártását és forgalmazását til­tották be a Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutató. Intézet szakemberei? Azt mindig tudjuk, milyen hintát, lámpát, asztalt, egyebet ne vegyünk meg. Am nem titok, hogy a betiltott védőkesztyű gyártását nem szüntet­ték meg idejében, akinek nem volt szerencséje, még vásárolhatott belő­le. Nagy Gyula, a szóban forgó inté­zet igazgatója azonnal felelt: a Munkavédelmi Füzetekben rendre szerepelnek az ominózus eszközök. Egy komplett katalógusból pedig ki lehet választani, hogy milyen mun­kafolyamathoz melyik védőeszközt kell használni. Nem a szerelőkesz­tyűkkel kapcsolatban, de megjegyez­te: hetvenöt fajta védőkesztyű van jelenleg forgalomban. E katalógus nélkül nehéz az alkalmasat válasz­tani. És mi a helyzet? Több vállalat meg se vette ezt a katalógust. A baleseti statisztikát böngészve valóban az az érzése támad az em­bernek, amiről dr. Lenyó László, a Forte igazgatója beszélt: mintha föl­lazult volna a társadalom általános figyelme. Ugyanakkor bizonyos bal­esetek szempontjából kissé elhanya­golt a propaganda is. Nézzük pél­dául az utazás közben elszenvedett szerencsétlenségeket. Miért nem fog­lalkozik az írott sajtó, a televí­A védőrácsot még a múlt héten levette. Többször igazítani kel­lett a gépen, mert valahogy nem úgy működött, mint azelőtt, de ment. Most éppenhogy csak oda nyúlt, már el is kapta a karját, az­tán a kórházban tért magához. Hogy tehetett ilyet? — kérdezte az orvos. Rossz a kérdés — válaszolta ő. Mi lett volna, ha nem teszem? Második hete nem dolgozott volna már a gépem. Ha bejelentem, hogy elromlott, azonnal leállítják. Én várhatók, míg rendbeteszik, mert a karbantartók is kevesen varrnak Addig mást kell csinálnom, esetleg kevesebbet keresek. Hát, nem szóltam. Ez a történet, amit most találtam ki, talán soha nem esett meg a valóságban. A dologban csak az a szomorú, bogy nem lehetünk ebben biztosak. A munkavédelmi felügyelőségek rajtaütésszerű vizsgálatai eléggé vegyes képet mutatnak, bár — mint országszerte — Pest megyében is lényegesen javult a munkavédelmi, baleset­megelőző, biztonságtechnikai tevékenység. Az üzemi balesetek száma évről évre csökkent. Csakhogy a számok azt is elárulják, hogy a bekövetkezett balesetek egyre súlyosabbak, több a halálos áldozat. Az üzemi szerencsétlenségeket okozó körülmények, az azokat köz­vetlenül kiváltó okok nem sokat változtak, esztendők óta azonos tendenciák érvényesülnek. Leggyakoribb az, hogy egy ember lezu­han valahonnan, valakire ráesik valami, vagy az, hogy az erő- és munkagépeket, járműveket helytelenül kezelik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents