Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

ÉLJEN PÁRTUNK ÉS NÉPÜNK MEGBONTHATATLAN EGYSÉGE! Koszorúzás Komócsin Zoltán újságíró, a magyar munkás- és ifjúsági mozgalom kiemelkedő szemé­lyisége születésének 60. évfor­dulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti temető Munkás- mozgalmi Panteonjának sírsé­tányán. Arra a kiváló politi­kusra emlékeztek, aki 1962-től haláláig tagja volt a párt Po­litikai Bizottságának, 1965 után pedig a Központi Bizott­ság külügyekért felelős titká­raként végzett elismert tevé­kenységet. 1974-től pedig a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának vezetője volt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a budapes­ti pártbizottság első titkára és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetője, a KISZ Központi Bizottsága kép­viseletében Szandtner Iván, a KB titkára és Tóth András, a Külügyminisztérium részéről Púja Frigyes miniszter és So- modi Gyula, a minisztérium pártbizottságának titkára, az MSZMP Csongrád megyei Bi­zottsága nevében Papái József titkár, a szegedi városi párt- bizottság képviseletében Török József első titkár, az ország- gyűlés tisztikara1 részéről Pé­ter János alelnök és Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának titkára. A Csongrád megyei Tanács ne­vében Petrik István elnökhe­lyettes, Szeged város Tanácsa részéről Papp Gyula tanácsel­nök, a Népszabadság szerkesz­tő bizottsága képviseletében Berecz János főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-he­lyettes, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Fodor László, a MUOSZ alel- nöke és Király András főtit­kár koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet virágait a csa­ládtagok, a volt harcostársak és Komócsin Zoltánról elneve­zett szocialista brigádok kép­viselői is. Egyedülálló kísérlet a sze­mélyi alapbér ösztönző hatá­sának a növelésére — így summázhatjuk a lényegét an­nak az eljárásnak, amelyet Szabó István, a gödöllői Ganz Árammérőgyár igazgatója — az illetékes szakszervezeti szer­vekkel egyetértésben — alkal­mazott az elmúlt napokban. Mintegy száz gazdasági ve­zető kapta meg — művezetőtől az igazgatóhelyettesig — azt a levelet, miszerint béremelés­ben részesül, de csak bizonyos feltételekkel. Vagyis: ameny- nyiben a vállalat árbevételi tervének időarányos részét az első és második negyedévben sikerül teljesíteni — mégpedig nemcsak „globálisan”, hanem a szocialista és tőkés exportot, valamint a belföldi eladásokat külön-külön is — , akkor a most feltételesen megszabott béremelések érvényessé vál­nak és július 1-én kifizetésre is kerülnek, áorilis 1-ig visz- szamenöleqes hatállyal. Tehát, ha valaki most 500 forintos béremelésben része­sült, július 1-én az eddigi alaobárén felül 1500 forintot talál a borítékjában. Ha a feltétel az első félév­ben nem teljesül, de az azt kö­vető hónaook valamelyikében sikerül minden vonatkozás­ban pótolni a lemaradást, ak­kor a feltételes béremelés at­tól a hónaptól válik érvényes­sé. Amennviben viszont a ki­szabott feltételeket december 31-ig sem sikerülne valóra váltani, akkor az idén a Ganz Árammérőgyárban vezetőként dolgozók alaobére nem emel­kedik egv fillérrel sem. A munkások és az alkalma­zotti állományú beosztott dol­gozók már megkapták — az említett feltételek nélkül — a béremelésükről szóló értesí­tést. Ha ezt tudjuk, könnyű elképzelni, hogy a vezető be­osztásúak között hiába keres­nénk olyanokat, akik most önfeledt, elragadtatással lel­kesednének e kísérletért. Ám még a kívülállóban is felve­Hiánycikkek nyomában Miért kevés a méhpempő? a .,A méhpempő a méhcsalád eredeti terméke, a szaporítást 2 végző és a fejlődő új méhkirálynők tápláléka. Megtalálható ó benne számos anyag, mely az ember táplálkozásában létfon- 4 tosságú, így igen sok B-vitamin, továbbá C-, D-, E-, H-vita- z min. Tartalmaz még különböző nyomelemeket (pl. kén, man- z gán. nikkel, kobalt). Végül több hormont, illetve hormonszerű z anyagot (acetilkolin, biopterin. parotin, inozit). Fehérjetartalma J nagyon magas, 12—18 százalékos és telies értékű.” Döntés helyett viták Belefáradnak a tollfosztásba Ka meghallgatták, okker máris időt nyert Ajánlat sincs A méhpempőt propagáló tá­jékoztató (amiből a fenti so­rokat idéztem) az influenza- járvány idején került a ke­zembe. Pont a legjobbkor — gondoltam —, s keresni kezd­tem az élelmiszerboltokban. A méhpempőt a tamási Kop- Ka Áfész készíti, illetve a méhek előállította sűrítményt mézzel keveri, csomagolja, majd átadja a nagykereskede­lemnek. Külföldön — egyebek között a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, Romániában, Olaszországban, Franciaor­szágban — gyógyszer, nálunk még élelmiszer, s ezért a boltokban minden további nél­kül bárki megvásárolhatja. Ha éppen kapható. Pest megyét a Duna Élelmi­szer és Vegyiáru Kereskedel­mi Vállalat (a volt Pest me­gyei Fűszert) látja el. Illetve kellene ellátnia. De beszél je­nek erről az illetékesek. Garai László osztályvezető: — A tatabányai, esztergomi, váci fiókunkban jelenleg is van raktáron méhpempő. Ha a boltvezetők rendelnek, min­den további nélkül kapnak. Melyik üzletben panaszkod­tak? Budaörs, lakótelepi ABC, boltvezető-helyettes: — A Duna ÉVKV instruktora rend­szeresen felkeres bennünket és átadja a cikklistájukat, amiről választhatunk. Ezen nem sze­repel a méhpempő. Ha ott lett volna, akkor rendelünk. — Cikklista nélkül miért nem lehet? — Lehet, de semmi értel­me. Még azt sem kapjuk min­dig, ami á cikkiisíán szere­pel. tődhet a kérdés: szükség van-e erre a szigorra éppen egy olyan vállalatnál, mint a Ganz Árammérőgyár, amely évről évre dinamikusan nö­veli szocialista és tőkés ex­portját, s a magas hatékony­ságú vállalatok szűk rétegé­be küzdötte fel magát? Szabó István igazgató sze­rint ez a szigor szükséges is, lehetséges is, mert a népgaz­dasággal szemben is könyör­telenül fokozódik a szigor a nemzetközi munkamegosztás­ban. A szemléletváltozás szük­ségességéről beszéltünk már éppen eleget — mondja az igazgató —, azzal úgy általá­ban egyet is ért mindenki, ki­vétel nélkül. A szemléletvál­tozásnak azonban a munká­ban kell megmutatkoznia, s erre ösztönöz ez a feltételes béremelés. Azok, akiknek az alapbére most már közvetlenül függ a vállalat lehetőségeinek teljes kihasználásától, ezentúl nem­csak arra lesznek figyelem­mel, hogy az irányításuk alá tartozó munkahely teljesítse kötelességét: arra is érzéke­nyebbé válnak, hogy a vezető- társaife által irányított kollek­tívák se kockáztassák mulasz­tásaikkal a vállalati célok el­érését, Röviden: akik a leg­nagyobb hatást gyakorolhatják az eredmények alakulására, az eddigieknél nagyobb hatás­sal lesznek egymásra is, hi­szen a mulasztások vétkesei nemcsak saját, hanem a töb­biek jövedelmének csorbulá­sát is okozhatják. Egyébiránt nincs kétségünk atekintetben, hogy a Ganz Árammérőgyár vezetői meg fogják kapni a most feltétele­sen megszabott béremelésüket. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ugyanis képesek az idei feladatok teljesítésére. Az is igaz viszont, hogy ha akad­nának olyanok, akik a munka könnyebb végét keresik, azoknak a helyzete egyre ne­hezebbé válik. Cseri Sándor Budakeszi, Erkel utca sarki ABC, Mezei Miklós boltvezető: — Háromféle csomagolásban van méz, de méhpempő nincs. A Füszért instruktora nem ajánlotta. Hónapok óta nem láttam a cikklistájukon. Vác, 10-es ABC, Steinhäuser Ferenc vezető: — Nem tudok róla, hogy a Füszért-fiókban lenne méhpempő. Ha van, ak­kor most kaphatták. Melles­leg én azért is ódzkodom a rendelésétől, mert' rövid a szavatossági ideje, s mire mi megkapjuk, már lejárt, s az­tán könnyen a nyakunkon marad. Bazárul a kör A budai vagy a ceglédi, monori járás üzleteit persze nem a váci fiókból látja el a Duna ÉVKV. Ezek szerint legfeljebb a váci járásiak ren­delhetnének. S ezek szerint a Dunai ÉVKV nem is készült fel megfelelően... Garai László osztályvezető: — Ha megfelelő igény lenne, akkor felkészülnénk. Eddig nem fogyott a méhpempő. Lám, így harapja meg a macska saját farkát. Bezárul­na a kör? Talán mégsem. — Nehogy írjon a méhpem- pőről — mondta Szigeti Já­nos, a Hungaronektár árufor­galmi osztályvezetője. — Nem kell reklámozni! — Nem a reklám, hanem a korrekt tájékoztatás a felada­tom. Reklámozni önöknek kel­lene. Miért nem teszik? És miért nincs elegendő forga­lomban? — A méhészek májustól tudják termeltetni a méhpem- pát. Ha most nőne az igény, nem tudnánk kielégíteni. A méhpempő egyébként a mé- hekriél olyan, mint az anya­tej az embereknél... — Éppen ezért érdemes népszerűsíteni és a forgalmát növelni. — Egyik napról a másikra nem; majd csak a következő gazdasági évben tudunk ezen a gondon segíteni. Mézcsere Ez minden bizonnyal így igaz. De az is, hogy előbb gondolhattak volna a megol­dásra. S ezt az állítást csak aláhúzza az a tény, hogy évek óta igen gazdag a méztermés és újabban — főleg a tőkés piacon — értékesítési nehéz­ségeik vannak. Feltehetően így marad az idén is. Tehát már tavaly, tavalyelőtt több méhészt kellett volna ösztö­nözni arra, hogy méz vagy virágpor helyett pempőt ter­meltessen a méhcsaládjaival. Márcsak azért is, mert nem­csak külfödön, de itthon sem fogy annyi méz, amennyit elő­állítottak. A legkézenfekvőbbb megoldás, az árleszállítás vagy a kedvezményes vásár azonban a termelőknek és a kereske­dőknek eszükbe sem jut. Azaz, ha netán mégis, igye­keznek gyorsan elfelejteni... Szenté Pál Nem lehet örökösen elölről kezdeni a vitát, egyszer már dönteni kellene — fakadt ki a nagyvállalat fejlesztési osz­tályvezetője, amikor a meg­számlálhatatlanul sokadik megbeszélésen sem határoztak az új termék sorsáról, gyár­tásba vételének idejéről. Új szempontok Ezúttal az volt a halasztás oka, hogy a gyártóeszköz-gaz­dálkodási osztály feljegyzésben tudatta, nem látja biztosított­nak az új cikk készítéséhez szükséges szerszámok beszer­zését, mert a kooperációs part­ner még nem nyilatkozott. Azt csak néhány beavatott tudta, a másik cég azért nem nyi­latkozott, mert bár hetedik hó­napja van függőben az új áru termelésének megkezdése, a gyegó — ahogy a vállalati szóhasználat jelöli a gyártó­eszköz-gazdálkodási osztályt — csupán két hete küldte el a megrendelést a szerszám- gyártóknak. Akik ugyan régi partnerek, legtöbbször készsé­gesek is, ám ennyi idő alatt tényleg nem nyilatkozhattak. A gyegó viszont azért várt, mert úgy vélték, a nagyfőnö­kök sem egységesek abban, kell-e az új termékkel járó kockázat, avagy anélkül is hozható a nyereségterv .., Mindennapos eset. Mert va­ló igaz, szeretünk vitatkozni, gyakran nem az ügy érdeké­ben, hanem éppen ellenében, bizonygatva, miféle akadályok tornyosulnak a tervezett lé­pés útjában, miért nem lehet azt és akkorra, amit és ami­korra a másik műhely, osz­tály, vállalat akar, kér, kíván, óhajt, rendel... S mert saj­nálatosan még mindig kevés helyen tanulták meg, hogy az idő ma a legfontosabb terme­lési tényezők egyike, akinek vitázni kerekedik kedve, az biztos lehet benne: meghall­gatják. S ha meghallgatták, akkor időt nyer — hiszen új szempontok merültek fel, hangzik ilyenkor az érvelés — s említésre sem érdemes ap­róságnak látszik az, hogy az ilyesfajta időnyerés magának a döntésnek, s vele a cselek­vésnek az elhalasztása. Ha most arra gondolunk, hogy ez csak néhány vállalat­ra jellemző, s e betegség ki- kúrálásához néhány, határo­zott akaratú, kezű vezető kell csupán, akkor, a tárgyilagos ítélkezés érdekében leírjuk: a megye gépipari vállalatainál átlagosan két és félszer, há­romszor annyi időt használnak fel egy-egy új termék meg­valósításához — az ötlettől az üzemszerű gyártás megkezdé­séig —. mint amennyit a fej­lett tőkésországok hasonló árukat készítő cégei. Az idő­mennyiség különbözősége is meghökkentő, ám még inkább az, hogy a tényt nem az új­ságíró derítette ki, hanem ma­guk a vállalatok, azaz tudják, mi a helyzet. Okát azonban — s ez itt a döntő — kizá­rólag külső, rajtuk kívül álló hatásokban, akadályokban je­lölik meg. Való igaz, ebben a lassú­ságban a vállalati nehézség­nek éppúgy része van, mint a különféle engedélyeztetések, egyeztetések, jóváhagyatások tekergős útjainak, s nem ke­vésbé annak, hogy a terme­lőket körülvevő gazdasági kör­nyezet eddig túlzott védelmet nyújtott a bizonytalankodók­nak, a helyben maradóknak, s alig javadalmazta — sőt, gyakran büntette a szabályo­zók hirtelen változtatásával — a kezdeményezőket, a gyorsan cselekvőket. így azután ösz- szetalálkozott a vállalati bi­zonytalankodás, az újjal szem­beni ellenállás, s a szabályo­zás közvetítette kényelem, ér­dekeltséghiány. Ezért látszott megoldásnak: mondani kell valamit, észrevételeket tenni, hiszen ki tudja, hogyan sül el a dolog, mi lesz a tervezett lé­pés hatása, s akkor könnyen elhangzik a szemrehányás akár a helyi felsőbbségtől, akár a felügyelettől: szóltál, szóltak?! Általános lett Szólnak tehát. Persze, nagy szükség van az értelmes viták­ra, akadályok, hatások, kö­vetkezmények okos fölmérésé­re, elemzésére, de tudni kell, mikor kerül ellentétbe a vita és a döntéshozatal, mikor szorítja háttérbe utóbbit az előbbi. A döntések halasztásá­nak, az ismétlődően újrakez­dett vitáknak meghatározó szerepe volt például abban, hogy csak jelentős késede­lemmel kezdhetett neki az Ipari Szerelvény, és Gépgyár bizonyos háttéripari fejleszté­seknek, a Híradástechnikai Anyagok Gyára a hazai vas- oxidtermelés lehetősége elem­zésének, a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat a honi lenter­melés iparszerű rendszerbe foglalásának, a Mechanikai Művek a nagy nyomású fes­tékszóró berendezések gyártá­sának. Példáink szinte tetszés sze­rinti mennyiségben gyarapít- hatók, azaz általános, megszo­kott gyakorlatról van szó, nem megyei jellegzetességről, baj­ról. Elég it,t utalni a háztar­tási fűtő- és fürdőberendezé­sek késedelemmel kezdett kor­szerűsítésére, a kerékpárgyár­tás . bővítésének majd' vissza­fejlesztésének váltogatására, a hazai automata mosógép ter­melésének nehezen feledhető buktatóira; az említett termé­kek a megyében az ismétlő­dően hiányzó cikkek közé tar­toznak. Aligha véletlenül. Ta­lálhatunk persze biztató ese­teket is, íev az Egyesült Izzó váci gyárában a fényforrás­termelés kialakítására, a köz­úti jármű részegységeknél a célszerű munkamegosztás lét­rehozására — aminek egyik Csavarok műanyagból A Hungária Mű­anyagfeldolgozó ISZ telki poli- plast üzemében műanyag csavaro­kat gyárt a kénen látható KUASY 630/160-as fröccs­öntő gép. Ezeknek az alkatrészeknek olyan gépekben látják hasznát, amelvek nagy hő­mérséklet-ingado­zásnak vannak kitéve. Tartéssá­eukat többször} b'oró*'á'és után állapítottak meg. alksi*"-’7kndva a rendelők igényei­hez. jele, hogy a vegetáló Maglód! Vasipari Vállalatból az Ipari Szerelvény- és Gépgyár di­namikus járműipari gyáregy­sége lett —, mert ezekben az esetekben az érintettek — igaz, nem könnyen — kérlel­hetetlenül meghúzták a ha­tárvonalat, meddig lehet vi­tatkozni, mikor kell dönteni, s mikor — immár viták nél- kül! — cselekedni. Két év alatt a megyében ni ún. legfőbb vállalati vezetők­nek a húsz százaléka cseré­lődött ki, ám csak elvétve for­dult elő olyan eset, amikor a távozás indoka a döntéskép­telenség volt, túlnyomó rész­ben a szokványos tényezők — nyugdíj, átszervezés, előlép-'- tetés stb. — eredményezték a mozgást. Jó lenne hinni az aligha hihetőt, valóban csak elvétve lelni olyan irányítót,’ aki nem képes az időbeni dön­tésre, aki újabb és még újabb vitákkal, értekezletekkel, írá­sos anyagok készíttetésével to­logatja az igen vagy a nem kimondásának pillanatát Nem partnerek Sok a gond most a vállala­toknál, s éppen a terhek nö­vekedése igényli, sürgeti a pontos megkülönböztetést, me­lyik vita hasznos, melyik nem, mi az ami segít, s ml az, ami semmi másra nem al­kalmas, mint a döntés késlel­tetésére. Óvakodni az elha­markodott lépéstől vagy bi­zonytalankodni, lépni, vagy maradni, okkal vagy megala­pozatlanul kockáztatni, két különböző, egymással nem tár­sítható dolog. A most január­tól érvényes szabályozó rend­szer — ugyan nem szakítva az eddigi gyakorlattal, de némileg jobbítva azt — valamelyest tágabb terepet kínál a koráb­biaknál a cselekvéshez azok­nak, s azokat ismeri el, akik pontosan elválasztják egymás­tól az előbbi mondatban föl- sorakoztatottakat, akik tud­ják, meddig segítő eszköz a vita, s mikor üt a cselekvés órája. A döntés helyett vitat­kozókról pedig — hisszük, s szigorúbb követelményeknek lesz ilyen hatása is — foko­zatosan kiderül majd: nem képesek felelősen határozni, félreérthetetlen igent vagy nemet mondani. S ha ez így van, akkor elkerülhetetlen a kérdés: szabad-e egyáltalán hagyni, hogy — beosztásuknál, helyzetüknél fogva — vita­partnerek legyenek ők bárhol, bárkivel szemben?! Mészáros Ottó Építésügyi szakértők Mintegy 120 tapasztalt szak­ember kérelmének elfogadásá­val bővítette az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az építésügyi szakértők név­jegyzékét, s több mint 100 szakértő engedélyével hosszab­bította meg újabb 5 évre. Az építésügyi értesítő ez évi 8. számában jelent meg ez a ki­egészítő névsor. Ezekkel a szakemberekkel együtt most már megközelítően 700 épí­tésügyi szakértő működik az országban, s a tervezés-kivi­telezés, az építőanyag-ipar, a lakás- és kommunális szolgál­tatás, valamint egyéb szakte­rület 27 féle szakágában nyújt segítséget tanácsadással, hiva­talos szakvéleményezéssel a lakosságnak és a vállalatok­nak, intézményeknek. Az ér­dekelt lakosok főként a na­gyobb községek és a városi tanácsok építési osztályain és a kisipari szövetkezetek terü­leti szövetségeinél kaphatnak felvilágosítást a névjegyzék­ben szereplő építésügyi szaki értőkrőL Egyedülálló kísérlet Béremelés — feltételesen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents