Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-19 / 91. szám
~kMiÍiW 1983. ÁPRILIS 19., KEDD —i— ii 11 i mi——ni A könyvek nyitott háza Verset mondok Egy település dolgozószobája Dokumentumok > könyvtár történetéről Erdőst Agnes [elvétele A napokban ünnepelte a szobi könyvtár fennállásának három évtizedes jubileumát. Harminc esztendő nem túl nagy idő egy könyvtár életében. A visszapillantás, a községi könyvtár történetének felidézése egyúttal a település szellemiségét is tükrözi. Ahogyan változott Szob, úgy alakult a bibliotéka összetétele. Ma a váci járás egyik legnagyobb állományú közművelődési könyvtára. Az ünneplés után a mindennapok munkája folytatódik. Jönnek az olvasók, kíváncsian nézegetik a legújabb könyveket. Betérnek megnézni egy-egy folyóiratot vagy meghallgatják kedvenc lemezüket. A bibliotéka lelke — Ez a község dolgozószobája — mutat körbe Mándli Gyula, a könyvtár vezetője az olvasószobában. — Lehetőleg minden megjelenő kézikönyvet megvásárolunk. Az enciklopédiák, a lexikonok, a tudomány tárházai az iskolásoknak éppúgy segítenek, mint a szakembereknek. Ez a gyűjtemény az állomány lelke. Nem véletlen, hogy a legtöbben itt fordulnak meg. Mándli Gyula nyolc esztendeje jött Vas megyéből Szobra. Megismerkedett a környékkel, az itt élők életmódjával. Felmérte, milyen az irodalom iránti igény. Időközben gyűjtötte a településre és a környező vidékre jellemző adatokat, s a történeti emlékeket. így alakította ki a helytörténeti gyűjteményt. A régmúlt kutatása, a jelen emlékeinek megőrzése nem képzelhető el forrásmunkák nélkül. Éppen ezért e témakörben az irodalom mind teljesebb beszerzésére törekednek. — A néhány esztendő óta — amióta itt vagyok — a pedagógusok és a diákság segítségével jelentős anyag került hozzánk. Az összehordott, rendezetlen emlékekkel nem sokat érünk. Korszerű rendezési és visszakeresési módszereket dolgoztunk ki. Fény- lyukkártya segítségével pillanatok alatt megtalálhatjuk a keresett adat forrását. Ugyanakkor mikrofilmre szeretnénk venni a levéltárakban levő, helyi eseményekre utaló leírá- eokst. A pedagógusok és a tanulók szívesen búvárkodnak a helytörténeti anyagban. A mintegv kétezer darabos diatár pedig igen jó szemléltető anyag. A felvételek legtöbbje ma már történeti értékű, hiszen a kömvék múltjának jellegzetességeit is őrzik a kének. A helvtörténeti gvűitemény Kialakításánál és a kézikönw- tár-állomány kialakításánál a teljességre törekednek. A szénirodalmi művek és a szakkönyvek közül válogatnak: a gyűjtőköri követelményeket, valamint a helyi igényeket veszik figyelembe. Gyöngyszemek — A szépirodalmi művek közül elsősorban a klasszikusokat szerezzük meg — folytatja a könyvtárigazgató. — így az iskolások megtalálják a kötelező olvasmányaikat, a magyar és a világirodalom gyöngyszemeit. A jelnőttek inkább a szakmai kérdésekben várnak eligazítót. Az eper- és a málinatermeléstől a házépítésig mindenhez találnak ta. nácsadó tóráinkat. Mesefigurák vonzzák a szemet a gyermekkönyvekhez. Külön sarokbem vannak a legkisebbeknek szánt művek. A könyvbirodalomban kedvükre válogathatnak. — Az olvasóvá nevelést a legkisebbeknél kezdjük — mondja Mándli Gyula. — Aki kisgyermekként hozzászokik, hogy könyveket forgasson, felnőtt korában sem tud meglenni olvasmányélmény nélkül. Délelőttönként az óvodából gyakran hozzák el a csoportokat. A kicsinyekkel játékosan szerettetjük meg a könyveket. Meseórákat tartunk, zenehallgatással, diavetítéssel egybekötve. A nagyobbak már komoly irodalomkutatást is végeznek. A pedagógusok céltudatosan adnak ki olyan feladatokat, amelyeket a könyvtárban kell megoldaniuk. A háromezer lakosú kis községben fontos, hogy a különböző művelődési intézmények dolgozói együttműködjenek. Szobon a népművelők, a könyvtárosok, a pedagógusok egymásra találtak. Közösen szeretnének minél több szellemi értéket nyújtani az érdeklődőknek. Egymásra találtak — Egy helyen van itt minden — folytatja a könyvtár- igazgató. — A szomszédban a művelődési ház, néhány lépésre a múzeum, az iskola. Egyedül az üzemekkel nincsen mindennapi kapcsolatunk, mert azokban saját kis könyvtárak működnek. Hiszen a bejáró dolgozók nemigen szakítanak időt arra, hogy errefelé kerüljenek. Kiállításokat, író—olvasó találkozókat szervezünk egy-egy üzemben. — A gyerekek messziről kiabálnak az utcán, milyen új könyv érkezett? — kapcsolódik a beszélgetésbe a nyugdíjas Peltz Jánosné. — A kölcsönzőasztalnál nem csupán azt jegyezzük be, hogy ki milyen könyvet visz el. Szívesen ajánlok olvasmányt, sokszor megbeszéljük, miről szólt a könyv. Sajnos a rohanó ember ma már nemigen mélyed el az irodalomban. Inkább a novellákat, a tudományos-fantasztikus műveket olvassák. Néha egy-egy film vagy tévéjáték olyan kötetekre kelti fel a figyelmet, amelyeket addig kézibe sem vettek. Most például Déry Tibor Felelet című regényét kérik egymás után.' A könyvtárosok bánata, hogy ha az iskolásoknak figyelmeztetést küldenek, hogy lejárt a kölcsönzési idő, a szülők eltiltják őket a könyvtárhasználattól. Pedig az okító szó fegyelemre, pontosságra tanítaná a tanulókat. Hétköznapi pillanatok Községi könyvtárban ritkán találunk olyan gazdag zenei gyűjteményt, mint Szobon. Könnyűzenei és klasszikus alkotásokat tartalmazó, valamint verses, irodalmi lemezek közül válogathatnak a betérők. Csendesen telnek a könyvtár mindennapjai. A rendezvények — író—olvasó találkozó, gyermekműsorok, pódiumelőadások — jelentik a különlegességet, az ünnepi alkalmat. A legfontosabb a könyvbirodalom: a gyerekek kedvükre válogathatnak az irodalomban, a felnőttek pedig érdekes forrásmunkákra találhatnak. Er. K. Sámáni mesterség vallomásai „A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon. Rokon azzal a kimondhatatlannal, ami már- már titkos sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb, a legszebb játék." Latinovits Zoltán vallomása ma is irány tadó a vensmondó fiataloknak. Azoknak a költészetet kedvelő diákoknak, akik a hét végén találkoztak Daba- son, hogy számot adjanak tudásukról, az irodalom iránti érdeklődésükről. Versszerető diákok ízlelgették a szavakat, a költészet segítségével próbálták érzelmeiket, gondolataikat tolmácsolni a hallgatóságnak. Diákok a pódiumon A Dél-Pest megyei középiskolák hatodik szavalóversenyén harmincegyen léptek pódiumra, izgalomtól kipirult Garai Gábor, Kossuth-díjas költő, a zsűri elnöke foglalta össze a középiskolások szereplését: Szépen szólam — Szavalóversenyt hirdettek meg az iskolásaknak, ón inkább versmondásnak nevezném. Így árnyaltabb, szebb a kifejezés. A diákok venset mondottak, saját érzéseiket is megpróbálták ezáltal közvetíteni. Díjakat osztottunk ki, rangsoroltunk, ami értékítéletet tükröz. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy a vers iránti igény és fogékonyság él a középiskolások között. — Mire buzdítaná a jövőben a versmondókat? — A legfontosabb — ami nem csupán az itt megjelenőkre vonatkozik —, hogy mindenki tanuljon meg szépen, érthetően beszélni. A jó kiejtés már fél siker. S ezt a mindennapi kifejezésmódban is kamatoztathatják. Egyetlen FigyelS szemek, arcok a közönség soraiban. arccal. Babits Mihály születésének századik évfordulójára készülvén, ez az alkalom egyúttal emlékezés is volt: a kötelező verseket a babitsi életműből válogatták a tanulók. A választás nem volt könnyű, mert a tizenévesék gondolat- ős érzelemvilága nehezen fogadja be e költészet remekeit. Mégis, a szöveg puszta felidézésén túl a Zsoltár gyermekhangra, a Petőfi koszorúi vagy a Cigánydal című versek előadóinak sikerült a közönség számára szép pillanatokat szerezni. Tv-FIGYELŐ si küzdelem. Inkább hasznos játéknak mondhatjuk, amiből közlekedési szabályokat újra mindenekelőtt tanulni lehet: értelmezni, s tudomásul venni egészen különleges rendelkezéseket. A Mi Ügyünk. Hét vagy nyolc éve is annak, hogy televíziós készülékeinken feltűnt az a bizonyos úthenger, amely — Szabó Gyula irányításával — ki tudja hány folytatáson át döcögött, döcögött azon célból, hogy az egymást követő traktusok együgyű meséje azt a bizonyos jelen valóságot szatiriko-kritice ábrázolja. Jobb híján ez a félresikerült vállalkozás jutott az ember eszébe, amikor a (szerencsére csak kétrészes) A Mi Ügyünk című, magyar származású krimi-paródiát vagy mit nézte. Hogy miért? Azért, mert emebben is a megíratlanság kísértett, az együgyű viccelődés helyettesítette az igazi szarkazmust, no és a színészek is éppen úgy, félig sem odafigyelve hozták a rájuk bízott figurákat, mint abban az úthengeres játszadozásban. Noha láthatólag óriási apparátus mozdult meg Dobray György rendező keze alatt — a második részben még vasúti pálya is épült —, de ez a gi- gantizmus nem váltódott át művészetté. Mert nem váltódhatott. Akácz László gondom volt ez alkalommal. A mai magyar irodalom termése alig-alig szerepelt a szabadon választható versek között. A pedagógusok, a szülők feladata lenne, hogy a huszadik századi költészet színes skáláját jobban megismertessék és megszerettessék a fiatalokkal. Török Tamás, a Magyar Rádió rendezője zsűritagként inkább a kifejezésmódra figyelt: — A költészet és zene egy tőről fakadó testvérmúzsák. A szavalóversenyeken mindig azt figyelem, hogyan sikerül ezt az ősi harmóniát az előadónak megteremtenie. A diákoknál a leggyakoribb hiányosság; nem bíznak a magyar beszéddallamban. Gyakran széttagolják, túlértelmezik a verset. — Mi a sikeres versmondás titka ön szerint? A világra érzékenyen — Az előadó ne szavalja, mondja a verset. A dunaha- raszti gimnazistáknál éreztem leginkább, hogy átélik a vers üzenetét, s ezáltal tudnak kapcsolatot teremteni a hallgatósággal is. Az eredményhirdetés után felszabadultan toporogtak az erre az alkalomra megrendezett könyvkiállításon és -vásáron a résztvevők. Az első helyezettek, a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szak- középiskola diákjai nem titkolt örömmel szorongatták egymás kezét. Bazán Lászlóné, a magyartanár nyolc esztendeje vezeti Dunaharasztin az irodalmi színpadot. — Évente harminc, negyven tagja van az irodalmi színpadnak — mondja. — Ilyenkor nehéz a választás, ki jöjjön el a versenyre. A leglényegesebb, hogy valaki megértse a verset, hiszen ezáltal érzelmileg, intellektuálisan gazdagodik. — Hogyan készültek a versenyre? — Ki-ki több kötetet nézett át, mielőtt választott. A Babits-versek közül Fechtl Erikához — aki az első díjat nyerte — a Zsoltár gyermek- hangra állt a legközelebb. A Színművészeti Főiiskolán felvételizik ebben az évben Fechtl Erika. Szereplése kiemelkedő volt. Délutáni elfoglaltság miatt társai vették ót a díját. A zsűri fejcsóválva állapította meg, joggal: nem lenne jó, ha elkapatnák a tehetséges kislányt! A dunaharaszti Karácsony Judit ugyancsak a győztes csapat tagja: Mindenki gazdagodott — Pedagógusnak készülök — felelte, amikor a jövendő hivatásáról faggattuk. — Ügy érzem ezen a pályán is jó, ha valaki szépen mondja el a verset. A ceglédi Kossuth hajó* gimnázium tanulói is jól szerepeltek. A magyartanár Mészáros Ágnes együtt izgult tanítványaival: — Az ötnapos tanítási hét bevezetése óta nemigen tudunk irodalmi színpadi foglalkozásokat összehozni. így inkább külön-külön foglalkozom •< a versmondás iránt érdeklődőkkel. Az utóbbi években egy- egy osztályban mindig akadt néhány tehetséges lány vagy fiú. Szász Andrea és Micsinyel Károly szintén a színművészetire készülnek. Élethivatásul szeretnék választani a versmondást, a szereplést. Arról faggattuk őket, mit választanak, ha mégsem sikerül az elképzelésük. — Megpróbálom néhányszor — kezdte Szász Andrea. —Ha mégsem sikerül bejutnom a főiskolára, akkor gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Talán óvónő leszek. — Egyelőre csak azt tudom elképzelni, hogy a végtelenségig jelentkezem... — felelte MicSinyei Károly határozottan. Harmincegyen voltak Daba- son a középiskolák szavalóversenyén. Ki mámorosán ment haza, tarsolyában az elismerő szavakkal, volt aki bánkódott egy kicsit. Ám mindannyian együtt örültünk, hogy a szombat délelőttön a költészetnek tiszteleghettünk. Erdőst Katalin A csapatgyöztes dunaharaszti tanulók közül Hegyi Anna és Karácsony Judit szereplés után a kiállított könyveket böngészi Veress Jenő felvételei képsorra, hogy remeklés volt a javából. S ha már ezt a nem valóságos személyeket mutogató alkotást dicsértük, hadd időzzünk el még röviden ennél az animációs filmtípusnál. Mégpedig azért, mert amennyire a képernyőre illenek ezek a celluloid-termékek, olyany- nyira keveset látunk belőlük. Dacára annak, hogy a Pannónia Filmstúdió sorozatban gyártja ezeket, és nyer velük mindenféle díjakat. A Szeszélyes évszakok gazdái már csak azért is megérdemlik a jó szót, hogy felfigyeltek erre a műfajra, és vállalták egy-két darabjának a bemutatását. OKBT. Szintén pénteken este jelentkezett először Vitray Tamás új műsora, az Óriási Küzdelem Bizonyos Tárgyakért címmel. (A közlekedőiknek — s ki ne az — nem volt túlságosan nehéz kiolvasni eme műsorelnevezés kezdőbetűiből az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács közismert rövidítését.) Nos, ez az OKBT végre-vég- re egy élő és eleven adás, ráadásul külső és belső helyszínekkel, csinos csapatkapitánynőkkel és ügyes versenyzőkkel, akik úgy kezelnek féket és kuplungot, hogy az afféle jámbor volántekergetőket a sárga irigység töltheti el bravúrjaik láttán. Amúgy, egészében véve persze nem valami egetverő parádénak mutatkozott ez az óriáÉvszakok. Oly sokat szapul- tuk már itt a Szeszélyes évszakok című sorozatot izzad- ságos humorizálásáért, széna- kazlas összevisszaságáért, hogy igazán megérdemli a jobb szót akkor, amikor önmaga — meglehetősen alacsony — színvonala fölé tud emelkedni. Igen, valami ilyen — remélhetőleg nem csalóka — tünemény tanúi lehettek mindazok, akik ezt a péntek esti hetven percet végigfigyelték. A megszokottnál több volt ebben az összeállításban a természetesség, szaporábban követték egymást az ötletek, na és a színészi játékot sem az a vásári kikáltó stílus jellemezte. (Mily remek volt például Sinkovits Imre hórukk-embere, vagy Szabó Sándor öregura.) Hanem ami a legremekebb mutatványként emelkedett ki a soros szeszélyességek közül, az mindenképpen a legelsőül látott animációs kisfilm, az Autótortúra volt. Cakó Ferencnek ez az agyagot vagy valami más gyurmát meglelkesítő (az anima ugyanis nem más, mint lélek) paródiája ugyanis minden egyes pillanatával mosolyogtatott, nevettetett. S tette ezt azért, mert a gépkocsizás összes kínját és kacajos kellemetlenségét csokorba szedte, hogy úgy mondjuk, a masina meg az ember viszonylatában. Nem túlzás azí mondani erre a néhány perces
