Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. Április d. szombat Mérges angolna •Egy berlini kutató kísérletei azt mutatták, hogy a házinyu- iak, kutyák, galambok és bé­kák, amelyekbe angolnavért .fecskendeztek be, gurcsszcrü tünetek kíséretében légzés- es szívbénulásban elpusztultak. Az angolnavér szérumának mérge megszünteti az emberi vér al- vadékonyságát. A sebekbe ke­rülő angolnavér erős gyulla­dást okozhat, a szembe fröcs- csentve heves fájdalmat kelt, a kötőhártya és a szemhéjak gyulladásba jönnek, és geny- nyet választanak ki. Utána a szem bizonyos ideig nem tűri a fényt. A sütés és a főzés azonban ártalmatlanná teszi az angolnavért, mert az GO fok körüli hőmérsékleten felbom­lik. Mostanában kevesebb a gondjuk Lazíthatnak, de saját zsebre Valami gyanús volt: az épülethez közeledve nem le­hetett hallani a varrógépek ismerős berregését, a szala­gok munkájának zaját. A szokatlan csendre azonban a földszinti terembe lépve azonnal magyarázatot kap­tam: egy gyorsan összehí­vott megbeszélést tartottak éppen az Érdi Ruhaipari Kisszövetkezetben. a szélkerék Egy jó ötlét, néhány kiló fémhulladék és egy ügyes kezű barkácsoló. Mindössze ennyi kellett, hogy a Szigetszent- miklós határában lévő kavics­bányató partján áramhoz jusson egy család. Szaniszló •János már több éve világít a háza mellett álló, saját ma­ga barkácsolta szélkerékkel. Trencsényl Zoltán felvétele Elvétve jön reklamáció — Ma kapták meg az asz- szonyok a felosztható év végi többletjövedelmet, s ámint itt mentem el a nyitott ajtó mel­lett, szokatlan morajt hallot­tam. Amikor megtudakoltam az okát, rájöttem, a legtöbben nem értik, ki miért kap any- nyit, amennyit. Ezért azután rögtönzött tanácskozást hívtam össze,' beszéljük ,meg frissiben a dolgokat — mondja Nagy Mihályné elnök, miközben fel­felé ballagunk az emeletre. E szavalhat hallva magamban azon tűnődöm: vajon minde­nütt így cselekedtek volna? Mert való igaz, a szövetkezeti demokrácia szinte minden le­hetőséget megad az érdek- egyeztetésre, az esetleges vi­ták tisztázására. Ám feltűnő, az érdiek rugalmassága: elég egy észrevehető „moraj” arra, hogy a szerkezet beindul­jon ... Persze, nem mindig volt így, s ezt nem is tagadják. Az elmúlt bárminőt esztendő alatt változatos fejlődésen ment ke­resztül a hói kisebb, hol na­gyobb közösség. Az alakulás évében, 1948-ban, még úgy gondolták az akkori tagok, hogy tokoldalú profillal gaz­dálkodhatnak eredményesen. Nos, az akkori elképzelések nem váltak be, többszöri egyesülés és szétválás után 1965-ben alakult ki az a terü­let, amelyen napjainkban is dolgoznak az érdiek. Akkor kezdtek férfi fehérneműket varrai\ majd áttértek a női ru­házati termékek gyártására. Egy újabb, jelentős fordulatot az 1974-es esztendő hozott: korszerű üzemházat avattak, amelyben a gépek is a moder­nebbek közé tartoznak. — Fejlődésünket jól mutat-, ja, hogy jelenleg árbevéte­lünknek majdnem a fele kész­termék exportból és bérmun­kából származik — mutatja a tavalyi mérlegét Nagy Mihály- né. — Külföldi 'partnereink rendkívül igényesek, s mi nagy eredménynek tartjuk, hogy igazodni tudunk ehhez. Esz­tendők óta csak elvétve érke­zik minőségi reklamáció. Ugyanez elmondható belföl­dön eladott termékeinkről is, évek óta sem kötbért, sem té­rítést nem fizettünk hibás áruért. Minőség és határidők Bekapcsolódik beszélgeté­sünkbe Kassai Mária főköny­velő is. Az elmúlt esztendő eredményeiről ad felvilágosí­tást. — Mielőtt 1982-ről beszél­nék, hadd mondjak t néhány szót 1981-ről is, hiszen akko­riban még nagyszövetkezet­ként dolgoztunk. Nos, két év­vel ezelőtt mintegy 10 millió forintos termelési értéket állí­tottunk elő, nyereségünk meg­haladta a 2,8 miliőt. Tavaly változatlan termelési érték mellett összes jövedelmünk több mint 6,8 millió forint volt. Kisszövetkezetté történt átalakulásunk a személyi jö­vedelmekben hozta a legszem­betűnőbb változást: 1981-ben 39 ezer, tavaly pedig már 50 ezer forint volt a bérszínvo­Egy régi mesterség reneszánsza Megint felfedeztük a kosarat Sokáig megmosolyogtuk dédanyáink divatját, hogy fo­nott kosárral jártak a piacra, amikor a nylonszatyór össze­hajtható, kis helyen elfér, könnyű és kényelmes. Több is elkelne Napjainkban fűzfavesszőből, kézi fonással sokkal több minden készül, mint azelőtt bármikor. Bútorok, víkendhá- zi berendezések, kovácsolt vassal kombinálva vagy anél­kül virág-, könyv-, újságáll­ványok, ital- és édességtar­tók. Budapesten a Váci utcá­ban 32 cég termékeit árusít­ják, köztük a taksonyi Házi­ipari Szövetkezetéit. A kere­sett cikkekből külföldre is so­kat szállítanak. — Legrégebbi részlegünk a kosárfonó — mondja Szalay Ervin, a taksonyiak elnöke. — Itthon és külföldön egyaránt nő az érdeklődés, termékeink 30 százaléka exportra megy. Többet is vennének, de nem győzzük. Kézzel fcr.ják. .ismét van elég alapanyaguk, pedig egy időben ezen a vi­déken kivágták a fűzfákat. Amikor megnőtt a kereslet termékeik iránt, a Dráva, a TiSza és Rába mentéről szál­lították Taksonyba a vessző­ket. A szomszédos dunavarsá- nyi Petőfi Termelőszövetkezet azután felismerve a lehetősé­get, 4 hektáron megkezdte, je­lenleg hat és fél hektáron folytatja a termelést. Az előkészítés technikája természetesen sokat fejlődött. A nyers fát óriási kazánok­ban főzik, géppel hántolják, de ma is kézzel fonják a kis házi műhelyekben éppúgy, mint nagyapáink korában. Negyvenen űzik Taksonyban ezt az ősi mesterséget. (Bár ez a szakma is csak néhány családban öröklődik.) Egyesek csak gömbölyű, mások szögle­tes darabokat vállalnak, mert mások a munkafogások. Egyik-másik pedig — a leg- hozzértőbb mesterek közül — minden formát elkészítenek. — Nehezen találunk után­pótlást .— panaszolja Szalay Ervin. — A fiataloknak nem elég vonzó ez a mesterség. Legutóbb is elhoztuk a pálya- választás előtt álló iskoláso­kat, megnézték a fonást, ér­deklődtek is, de azután egyik sem jött hozzánk tanulónak. A szövetkezet kapcsolatot keresett Pest megyei szociá­lis otthonokkal, és felajánlot­ta, hogy betanítják az időse­ket,- helybe viszik a nyers­anyagot, majd elszállítják a kész darabokat. Abonyban meg is alakult egy kihelyezett részleg, és most szerveznek hasonlót Somogy megyében. A helybeli mesterek egyik legismertebbje Witzink Fe­renc, aki még az édesapjától tanulta a vesszőfonás minden csínját-bínját, és 50 esztende­je gyakorolja az ipart. Köny- nyű odatalálni a portájához, messziről látni a háza előtt száradó fonott kosarakat. A házigazda bevezet a szo­bába, ahol kipróbálom a fo­nott fotelokat, hogy eldönthes- sem: a kagyló alakút talá­lom-e kényelmesebbnek vagy a hagyományosat? A mester az utóbbira szavaz, de a má­sikat is szívesen fonja: Wit- zing Ferenc bemintázó a szö­vetkezetben, ami azt jelenti, ha új formát kell készíteni, rábízzák a prototípust, az el­ső darabot. i Az apák nyomdokain — Emlékszik-e még, hogyan tanulta annak idején a vessző­fonást? — Az édesapám volt a mes­terem. Először utazókosarakat csináltam, az volt a legegy­szerűbb. Vitték is akkoriban nagyon. < Sok külföldi turista is fel­keresi, ha valami egyedit, sa­játosat akar. Néha lerajzolják az elképzeléseiket, és a mére­tet is megadják. — Mit visznek leginkább? — A tojásoskosarat nagyon szeretik, és éppen olyanra ké­rik, mint 50 évvel ezelőtt. — Mi a fortélya ennek a mesterségnek? — Jól meg kell húzni a vesszőt. Ha az ember nem ad­ja oda magát a munkának, nem lesz semmi eredmény. Lemegyünk a műhelybe is, ahol ifjabb Witzink Ferenc dolgozik, ö utazik majd So­mogyba, betanítani a kezdő­ket'. Gál Judit nal! A fejlődés 28 százalékos. Ezeket az adatokat hallva nem csoda, ha a tagság elége­dett. Ottj áriunkkor szemé­lyi jövedelemkiegészítésként mintegy 815 ezer forintot osz­tottak fel a 98 dolgozó között, akik közül mindössze tizenegy tartozik a nem termelő kate­góriába. Mácsai Józsefnéval a mun­kateremben találkoztunk. Hat éve tagja a szövetkezetnek, je­lenlegi beosztása a vasaló mel­lé szólítja, ő a szövetkezeti bizottság vezetője, s ebben a beosztásában megfelelő átte­kintést, kap az Érusz tevé­kenységéről. — Nézze, amióta kissszövet- kezetként működünk, nagy változáson ment át az embe­rek szemlélete. Nem lehet la­zítani, hiszen mindenkinek egyénileg is mérjük a teljesít­ményét. Azaz rosszul fogal­maztam: lehet lazább tempó­ban is dolgozni, de akkor a boríték ugyancsak vékonyabb. Ezért van talán mostanában sokkal kevesebb gondunk a minőséggel és a határidőkkel. Amíg a takaró ér Az érdi kis közösség mun­káját ismerve, már nem is tű­nik furcsának, hogy a szabá­szaton Bielik Lajosnéval, a Kossuth brigád vezetőjével be­szélgetve, szinte ugyanezeket a szavakat hallottuk. — Kevesen vagyunk. Tud­juk, nem lehet a szekeret száz felé húzni, ha boldogulni aka­runk, egy akaraton kell len­nünk. Ezt a szellemet igyek­szem meghonosítani a brigád­ban is. Eddig sikerrel. 1952 óta számtalan kitüntetésben részesült kollektívánk. Mosta­nában már az előbbre lépés lehetőségein törjük a fejün­ket- Látva, hogy ?okat dolgoz­nak az. asszonyok,. csak - úgy érhetünk el újabb- eredménye­ket, ha korszerűbb gépeket vásárolunk, ,és a technológia megváltoztatásával is javítjuk a termelékenységet. Mind a kettő járható út, csak hát pénz kérdése... Ha a kisszövetkezetben gon­dosan beosztják a forintokat, s nemcsak arra törekednek, hogy mindent szétosszanak, amit lehet, bizonyára hamaro­san megteremtik terveik meg­valósításához az anyagi fede­zetet. Mert most talán a mo­hóság a legnagyobb veszély ezekben az új gazdálkodási for­mára áttért közösségekben. Számtalan példa bizonyítja szűkebb pátriánkban is, hogy érdemes megszívlelni a régi bölcsességet: csak addig nvúj- tózzunk, amíg a takaró ér! Furucz Zoltán Eltűntek a regi, szegényes házikók Retek, saláta a fólia alatt Szentlőrinckáta lakói mindig szívesen kertészked­tek. Valamikor régen burgonyát, káposztát, paradicso­mot termeltek. A hatvanas évek elején az elsők közt próbálkoztak a primőr zöldségfélék fóliasátras termesz­tésével. már az első lépéseiket gondo­san ápolt növények között te­szik meg. Nincs is szükség rá, hogy elkerítsék az óvoda ud­varának frissen füvesített ré­szét. Maguktól is óvatosan vi­gyázva lépdelnek ezen a terü­leten az apróságok. — A munkára nevelésben is nagy szerepet játszik az, hogy a gyerekek látják, mennyit dolgoznak otthon a szüleik. Az iskola gyakorlókertjében pedig szintén fóliasátrak sora­koznak, mondja Madarász Ist­vánná, az óvoda vezetője, a községi párt-alapszervezet tit­kára. Minden négyrét- centimétert beültetnek Kísérletünk bevált. Ma már szinte nincs is olyan kert a faluban, ahol ne állnának fó­liasátrak. A két-háromszáz négyszögöles telkek minden négyzetcentiméterét gondosan megművelik. Már a község szélén, a frissen parcellázott területeken is elkészültek a fóliasátrak. Az építkezéshez csak később — a több évi szorgos munka bevételéből — látnak majd hozzá a fiatalok. Kókai József és felesége ott- jártunkkor a másnapi piacra kerülő retket csomózta. — Most kezdődik a legnehe­zebbje — mondja az asszony, s keze beszélgetés közben is szorgosan jár. — Magunk szál­lítjuk a Bosnyák térre az árut és. hogy ne fizessünk rá a kö­rülbelül 600 forintos fuvar- költségre, minél többet kell egyszerre felvinnünk. Ilyenkor még a lányuk is hazajön segíteni. Egy-két hét alatt 8—9 ezer csomag retket kötöznek meg. Mellik László éppen a pap­rikapalántákat permetezi. Me­leg, párás levegő csap meg a bejáratnál. — Január eleje óta fűtjük a sátrakat. A palántáknak egyen­letes ■ meleg kell, ha azt akar­juk, hogy áprilisban már szed­hessük a termést. A négy hó­nap alatt 120 hektoliter olajat használunk el. Az áremelke­dések miatt sajnos, egyre több a ráfordításunk; megdrágul­tak a vegyszerek, a fóliáhozüs magasabb áron jutunk hozzá. A felvásárlási árak viszont nem így emelkednek. Ha ta­karékoskodnunk kell majd, csak a- fűtés jöhet szóba. Gyermekkortól tisztelik a munkát — Hová szállítja a termést? — Szerződéseket kötöttem Szolnok és Heves megye né­hány nagyobb ABC-áruházá- val. A Bosnyák téri szabad­piacon bizonytalanok az árak. Meg az az igazság, nekem, a termelőnek nem mindegy, hogy több havi munkám ered­ményét egy nap múlva száz­százötven százalékos haszon­nal adják tovább a viszontel­adók. Ezt nagyon igazságta­lannak tartom. Az ABC-k vi­szont a hivatalosan megállapí­tott napi forgalmi ár nyolcvan százalékát kifizetik. így a ter­melő is, a fogyasztó is jól jár. A szentlőrinckátai gyerekek Vizsgázik a szervokormány Csepel Autógyárban az idén több mint 10 ezer szervokormányt gyártanak Ikarus autó­buszokhoz és teherautókhoz. Képünkön: próba pádon vizsgálják a kormányművet. Barcza Zsolt felvétele — Néhány éve lábra kapott a hír, a környéken, hogy a szentlőrinckátaiak beletemet­keztek a fóliáikba, ezenkívül semmivel nem törődnek. A község vezetői is úgy érezték, ez a mendemonda nem alap­talan. Elhatároztuk hát, hogy közös programok szervezésé­vel, a község fejlesztésével fordítjuk az érdeklődésüket a külvilág felé. Az első kirándu­lásokra még alig-alig jelent­keztek, de ma már nagy az érdeklődés az utazások iránt. Többször voltunk Szegeden, a szabadtéri játékokon, eljutot­tunk Debrecenbe, sőt még Aggtelekre is. Jó! jár a termelő, < jól a'fogyasztó Megnőtt a lakosság körében a mezőgazdasági szakismere­tek iránti érdeklődés is. Min­den télen TIT-előadássoroza- tot szerveznek: a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem okta­tói a fóliakertészet legújabb eredményeiről tájékoztatják a hallgatókat. Szívesen vásárol- ják a szakkönjryeket. is, ; — Végtelenül dolgos, taka* - rékos emberek élnek a köz-, ségben. Sok munkával érték el azt, hogy ma már nem lát­ni a faluban szegényes, kom­fort nélküli házikókat. A nem­rég még a nyári konyhában élő családok is beköltöztek az új házakba, a jövedelmekkel párhuzamosan megnőttek az igények is. Sikerült elérnünk, hogy az ellátás alkalmazkod­jon az itt élők speciális foglal­kozásához. Mivel a, legnagyobb munkák szezonjában nincs aki főzzön a családokban, a nagy- kátai Áfész éttermet nyitott. Most is több, mint száz előfi­zető étkezik náluk. Gazdabol­tot nyitottak, hogy ne kelljen a szükséges vegyszerekért, szerszámokért máshová utazni, A lakosság célrészjegyek vá­sárlásával és társadalmi mun­kával járul .hozzá a falu fej­lődéséhez. Büszkék vagyunk az új iskolánkra, amelynek ala­pozása teljesen társadalmi munkában készült. Ragyog a napfény a fólia­sátrak hátán. Mindenütt szel­lőztetnek, kikandikálnak aló­luk a salátafejek, a virágzó paprikapalánták. — Ilyenkor nem mozdulhat el az ember otthonról. Elég egy hirtelen feltámadt szél, egy zápor, hogy több hónap munká­ja tönkremenjen — mondja Orosz Ferencné, a Nagykáta és Vidéke Áfész helyi felvá­sárlója. — Hozzánk általában csak azok hozzák az árut, akik nem tudják megoldani a szállítást, vagy csak kisebb mennyiségeket termelnek; fel- vásárlási áraink ugyanis ala­csonyabbak, mint Budapesten. Időnként pedig az is előfordul, hogy a leszerződött árut sem tudjuk átvenni. Tavaly a 10 vagon paprika helyett csak két vagonnal vett át az áfész. Most, hogy a Zöl­dért helyett az áfész lesz a forgalmazó is, remélhetőleg itt is javulni fog a helyzet. Szük­ség is lenne rá, hogy a kifo­gástalan minőségű árut itt, helyben tudják eladni az em­berek. Ok is jobban járnának, ha nem kellene a szállítás költségét fizetniük. Az áfész pedig nagy mennyiségű, friss primőrt vihetne a fővárosi és vidéki üzletekbe. Márvány! Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents