Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

’xMHao 1983. ÁPRILIS 9. SZOMBAT A Pravda szerkesztőségi cikke Hamisítások a Pentagon kiadványában Az Egyesült Államok ve­zető körei nyíltan a hábo­rús légkör szítására, a fegyverkezési hajsza pél­dátlan méretű fokozására, a háborús veszély növelé­sére törekszenek — írja pénteki szerkesztőségi cik­kében a Pravda. „A szovjet katonai erő” cí­mű Pentagon-brosúra erőt „bemutató” amerikai kiad­vány szerzői a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyve­res erőinek kizárólag a szá­mukra kedvező mutatóit ha­sonlítják össze, megkerülve a NATO és a Varsói Szerződés haderői, fegyverzete és létszá­ma közötti átfogó összehason­lítást. Sok szó esik a brosúrában •rról, milyen veszélyeket je­lent az Egyesült Államok szá­mára a Tájfun típusú szovjet rakétahordozó tengeralattjáró. Közben a brosúra azt sugallja, hogy a Tájfunnal azonos Trident—2 amerikai rakéta- rendszer csak a kilencvenes években jelenik meg, s addig Amerika szinte fegyvertelen marad. Az Egyesült Államok már most rendelkezik az Ohio típusú korszerű rakéta­hordozó tengeralattjárókkal, amelyeket Trident—1 ballisz­tikus rakétákkal szereltek fel. A Szovjetunió többször java­solta az amerikai Trident ten­geri telepítésű rakétarendszer, és vele azonos minőségű szov­jet rendszer létrehozásának betiltását. A javaslatot az Egyesült Államok nem fogad­ta el, s ennek következtében jelent meg az ő oldalukon az Ohio, a szovjet oldalon a Táj­fun. A kiadvány szerzői megem­lítik, hogy a Szovjetunió nagy hatótávolságú robotrepülőgé­pek kifejlesztésével foglalko­zik, s megpróbálják úgy fel­tüntetni, mintha ezzel a Szov­jetunió kezdené meg a fegy­verkezési hajsza újabb fordu­lóját. Az Egyesült Államokban ilyen típusú fegyverrel már felszereltek két, B—52-es ne­hézbombázókból álló száza­dot. A Pentagon tervei több mint 12 ezer — különböző te­lepítésű — robotrepülőgép gyártását irányozzák elő. Erre az amerikai kihívásra a szov­jet fél kénytelen válaszolni. Weinberger megnyilvánulá­saiból úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok rakétái el­avultak, s „veszélyben az Egyesült Államok biztonsága”. Valójában a Minuteman—3 és a Poseidon—3 stratégiai ren­deltetésű ballisztikus rakétá­kat a hetvenes években, a Trident—1-est a nyolcvanas években állították rendszerbe. Továbbá: az egyszerre indít­ható töltetek tekintetében haderejének mindhárom had­erőnemét számításba véve fö­lényben vannak a Szovjet­unióval szemben, akárcsak a robbanőtöltetek számát ille­tően. A Szovjetuniónak a kozmi­kus térség kutatásában és bé­kés felhasználásában elért közismert sikereit a kiadvány szerzői igyekeznek úgy feltün­tetni, hogy „az oroszok kato­nai fölényre törekszenek a kozmoszban”. A világűrben levő amerikai mesterséges holdak száma mintegy másfél­kétszeresével haladja meg a szovjet mesterséges holdak számát. Az Egyesült Államok a világűr militarizálásának széles körű tervét valósítja meg — írja egyebek között a Pravda. New York Nyugati bojkott New Yorkban befejezte idei első ülésszakát a leszerelési világértekezlet előkészítésével foglalkozó különleges ENSZ- bizottság. A legközelebbi ta­nácskozást júliusban tartják. A szocialista országok a ta­nácskozáson az értekezlet mi­előbbi összehívását sürgették. A záróülésen Sri Lanka és Egyiptom is a leszerelési vi­lágértekezlet megtartása mel­lett szállt síkra. Az Egyesült Államok és más NATO-orszá- gok ismét bojkottálták a bi­zottság munkáját. Konzultáció a genfi tárgyalásokról Kohl Amerikába látogat Helmut Kohl nyugatnémet kancellár washingtoni megbe­széléseinek középpontjában a genfi leszerelési tárgyalások témája áll majd — közölte pénteken Diether Stolze bonni kormányszóvivő. Mint elmond­ta. Kohl kancellár jövő csü­törtökön, helyi idő szerint az esti órákban érkezik Washing­tonba és röviddel megérkezése után, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter társaságában, munkavacsorán találkozik George Shultz külügyminisz­terrel. Pénteken első tárgya­lópartnere George Bush alel­Het ver betek csoportja Készül a záródokumentum Igazságtalan, önző jellegű kapcsolatok alakultak ki ko­runkban a világban, s ezek csak a fejlett kapitalista ál­lamoknak kedveznek — je­lentette ki Miguel D’escoto nicaraguai külügyminiszter a fejlődő országok nagy részét tömörítő „77-ek csoportja” Buenos Aires-ben folyó ötö­dik miniszteri értekezletén. Tízezer négyzetkilométeres az olajfolt Elnapolták a tanácskozást A Perzsa-öböl országai csü­törtökön néhány órás tanács­kozás után jövő szerdáig el­napolták tárgyalásaikat az öbölben úszó hatalmas olaj- folt felszámolásáról. Közben a megsérült iráni olajkutakból tovább ömlik az olaj az öböl vizébe; egyre te­rebélyesedik a már tíz­ezer négyzetkilométer nagysá­gúra becsült, 30—40 centimé­ter vastag olajfolt, s veszé­lyezteti a környék tengervíz- sótalanító üzemeit, az erőmű­veket, az öbölben bonyolódó közlekedést. Az irániak szerint az olaj­kutak az iraki bombázások következtében sérültek meg. Irak állítása szerint azonban ez teljesen kizárt, az olajfo­lyam műszaki hiba következ­tében indult el. Bagdad ja­vasolta, hogy a sérült olajku­uCsak r MTöTirjJö APIÍÖ ANTALNAK, az or­szággyűlés elnökének vezeté­sével Dániában tartózkodó magyar parlamenti küldött­séget fogadta Poul Schlüter dán miniszterelnök. A nap fo­lyamán később Ib Stetter ipa­ri miniszter ebédet adott a magyar delegáció tiszteletére. , PEREZ DE CUELLAR ENSZ-főtitkár dublini sajtó- konferenciáján kizárta annak a lehetőségét, hogy a világ- szervezet beavatkozzék az ír problémába. Cuellar, aki szer­da óta tartózkodik az ír Köz­társaságban, érdekes gondolat­nak találta Garret Fitzgerald ír miniszterelnöknek azt az el­képzelést, hogy Dublin, Lon­don és Észak-írország képvi­selőiből létrehozzák az „egész Írország fóruma” elnevezésű tanácskozó testüle' et. REKORDSZINTEN van a Vállalati csődök száma Nagy- Britanniában. Egy ezzel kap­csolatos statisztikai felméré­seket végző biztosítóvállalat az idei év első három hónapjában 112S csődöt regisztrált, és ez 23 százalékká] több a tavalyi hasonló időszak csődjeinél. tak lezárása idejére kössenek tűzszünetet, de Teherán ezt elutasította. Az argentin fővárosban 125 ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai ország miniszterei azok­nak a záródokumentumoknak a tervezeteit vitatják meg, amelyeket az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési értekezlete) Belgrádba összehívott júniusi ülésén ter­jesztenek majd elő. A doku­mentumok elsősorban a fejlő­dő országők pénzügyi és gaz­dasági gondjainak megoldásá­val foglalkoznak. Alfonso Grados Bertorini perui munkaügyi miniszter felszólalásában emlékeztetett rá: az Egyesült Államok olyan önkényes gazdasági intézke­déseket hoz, amelyek súlyos teherként nehezednek a fejlő­dő országokra. nők lesz, majd — terv szerint ß és fél órán át — Reagan el­nökkel fog tárgyalni. Megbe­szélésük után, amelynek má­sodik szakaszán Genscher kül­ügyminiszter is jelen lesz, az elnök és a kancellár nyilatko­zik a sajtónak. Helmut Kohl pénteken délután Caspar Weinberger hadügyminiszter­rel tanácskozik, majd hazain­dulása előtt nemzetközi sajtó- értekezleten vesz részt. Megnyi hálták a katonai költségvetést Reagan szenátusi veresége Az amerikai szenátus' költ­ségvetési bizottsága csütörtö­kön este 19:2 arányban eluta­sította a Reagan-kormány ka­tonai költségvetéskérelmét, majd 17:4 arányú szavazással jóváhagyta saját katonai célú előirányzatát, amely a kor­mány 10 százalékos növelési kérelme helyett csak a költ­ségvetés 5 százalékos növelé­sét irányozza elő. A Fehér Ház „mély csaló­dottságának” adott hangot a bizottság döntése miatt, s je­lezte. hogy más szenátusi bi­zottságok és a szenátus tel­jes plénuma segítségével meg­kísérli majd helyreállítani az 1984-re tervezett eredeti ka­tonai költségvetést. Washing­toni megfigyelők azonban úgy vélik, hogy Réagannek erre most alig van esélye. A The Washington Post pénteken elsőoldalas nagy tu- dúsításban számolt be a re­publikánusok által ellenőrzött szenátusi bizottság „lázadá­sáról”, s azt a kormány „má­sodik nagy vereségének” ne­vezte. A lap egyik kommentárja szerint a törvényhozás maga­tartását elsősorban gazdasági okok vezérlik. Reagan idei és ötéves költségvetési javasla­tának elfogadása a következő évekre újabb 1,2 billió dollá­ros deficitet jelent a recesszió­ból éppén csak kilábaló ame­rikai gazdaság számára. Az osztrák választások előtt Kreisky sajtóértekezlete Jó két héttel a parlamenti választások előtt újabb sajtó- értekezletet tartott pénteken Bécsben Kreisky kancellár és ezen — érthetően — túlsúly­„Az Egyesült Államok be­vezette az úgynevezett Taj- van-törvényt, folytatja fegy­verszállításait Tajvannak, bűnrészes abban, hogy tajva­ni ügynökökkel összejátszva folyik a kínai sportolók és diákok csábítgatása és kény­szerítése, ráadásul még „poli­tikai menedékjogot” is nyújt. Mindezek a cselekedetek be­avatkozást jelentenek Kína belügyeibe, megsértik Kína szuverenitását, sértik a kínai nép érzéseit, hegemonista ma­gatartásnak minősülnek” — jelentette ki Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára röviddel azután, hogy Kína felmondta az idei évre az Egyesült Államokkal lekötött kulturális és sportcsereprog- ramokat. Kína elégedetlen az ameri­kai műszaki cikkek importjá­nak ütemével, sok esetben em­bargójával. A két ország ke­reskedelme tavaly 300 millió dollárral csökkent. A pekingi amerikai nagykövetség leg­újabb kimutatása szerint 1933 első két hónapjában a kínai— amerikai kereskedelmi forga­lom. tíz százaléksat volt keve­sebb a tavalyi ev ugyanezen időszakához képest ban voltak az osztrák belpo­litikával összefüggő kérdések. A kormányfő elégedetten nyi­latkozott a belgazdaságban ta­pasztalható élénkülésről, szólt arról; hogy a korábban leg­inkább veszélyeztetett ipari körzetekben lelassult, sőt megállt a válságfolyamat. A választási esélyekről szól­va a kormányzó Szocialista Párt elnöke nyomatékkai alá­húzta, hogy amennyiben párt­tá elveszíti jelenlegi parla- ménti abszolút többségét — és nem lesz mód kisebbségi kormány alakítására — úgy lemond az aktív politikai sze­replésről és másnak engedi át a koalíciós gondokat. Megás infláció, munkanélküliség Zavargások brazil városokban A brazíliai éhségtüntetések és zavargások csütörtökön át­terjedtek Rio De Janeiróra és több más városra. A három napja tartó zavar­gások elfojtására Sao Pauló- ban karddal felfegyverzett lo­vasrendőröket, pajzsokkal és könnygázgránátokkal felsze­relt rohamrendőröket vetet­itek. be. ' Brazíliában a hét eleje óta feszült a helyzet; Sao Raulé­ban és, más nagyvárosokban tömeges méretű tiltakozó ak­ciók robbantak ki a katasztro­fális arányú infláció és a munkanélküliség ellen. Eddig mintegy 700 személyt tartóz­tattak le. NÉGY ÉS FÉL ESZTENDEJE, amikor az Akcióban a Fekete Internacionálé című könyve­met írtam az újfasiszták éle- dezéséről és országhatárokon átnyúló titkos szervezkedésük­ről, terrorista tevékenységük­ről, megállapítottam: nemcsak a volt nácik tettek meg min­dent, hogy sok vezetőjüket ki­vonják az igazságszolgáltatás alól, hanem Washington is részt vett több száz háborús bűnös „biztos helyekre”, első­sorban Dél-Amerikába való menekítésében. Könyvem írása előtt a nem­zetközi szakirodalom sok alap­vető munkáját tanulmányoz­tam át, s ezek nagy részében a szerzők felvetették az Egye­sült Államok kormányzatának felelősségét, amiért nem min­den tömeggyilkos kerülhetett bíróság elé. Megírták a tör­ténelmi hűség kedvéért azt is, hogy a mindenkori washingto­ni kormányzatok mily hevesen cáfolták azt, hogy megsértet­ték volna a szövetségesek há­ború alatti megállapodásait a fasiszta hóhérok felelősségre vonásáról. Amerikai hivatalos személyek minősítették szem­rebbenés nélkül „rágalmak­nak” az olyan állításokat, hogy „titkos szolgálati érdekekből” mentességet biztosítottak fog­ságukba esett címeres nácik­nak, hogy adataikat, tapaszta­lataikat „hasznosíthassák” a Szovjetunió és nemegyszer saját NATO szövetséges országaik ellen. Meg kell persze jegyez­nem, — szintén az igazság kedvéért —, hogy a szakiro­dalom legnagyobb részben a szerzők megkérdőjelezték eze­ket az amerikai állításokat, s arról írtak, hogy tények egész Jegyzet WASHINGTON ÉS A HÁBORÚS BŰNÖSÖK sokasága mond ellene az amerikai mentegetőzéseknek. MIÉRT ELEVENÍTETTEM FEL mindezt négy és fél év múltán? Azért, mert a na­pokban a Washington Post című lapban egy olyan cikk jelent meg, amely — ha el­késve is — de leleplezi: a szakirodalom kételyei meg­alapozottak voltak. Az ameri­kai kormányzatok a második világháború utáni időkben — megszegve adott szavukat — segítették, hogy a nekik szol­gálatokat tett háborús bűnösök menedéket találjanak olyan országokban, amelyekben nem kellett félniök attól, hogy tö- meggvilkosságaikért lesúit reájuk az igazságszolgáltatás. Mindez Klaus Barbie, volt Gestapo tiszt, akit a francia ellenállás résztvevői lyoni hó­hérnak is neveztek, mivel 14000 ember meggyilkolására adott ki parancsot — ügye kapcsán írta meg Thomas O’Toole, a hírhedt Watergate ügyben oly döntően leleplező szerepet játszott washingtoni újság riportere. A neves ame­rikai újságíró mélyére ásott a dolgoknak. Megírta, hogy amikor 1949. május 23-án az akkori francia kormány tudo­mást szerzett arról, hogy a lyoni hóhér az Egyesült Álla­mok titkos szolgálatának őri­zetében van, szabályszerű ki­adatási kérelemmel fordult a washingtoni külügyminiszté­riumhoz. A riporter felfedte, hogy a francia hatóságok, amelyek tömegvérengzéseiért bíróság elé akarták állítahi Barbie-t, mindössze annyit voltak képesek elérni akkor már atlanti szövetségbeli amerikai szövetségeseiknél, hogy titkos szolgálatuk ügy­nökeik kihallgathatták a lyoni hóhért. Az eseményre az ak­kori amerikai megszállási öve­zetben fekvő wiesbadeni „biz­tonsági központban” került sor. Ezt követően Párizs két ízben: 1949. július 20-án és november 9-én kérte a wa­shingtoni külügyminisztérium­tól Barbie kiadatását. AZ AMERIKAI KÜLÜGY­MINISZTÉRIUM manővere­zésbe kezdett. 1949. december 2-án Párizs azt a választ kap­ta, hogy a nyugat-németországi amerikai főmegbízotti hivatal, a katonai szerv az illetékes az ügyben. A francia kormány még 1950 januárjában ide is továbbította megkeresését, de itt sajátos módon „elfeküdt" egészen addig a kiadatási ké­relem, amíg a lyoni hóhérnak új személyazonosságot nem sikerült biztosítani, s amíg Altmann néven nem csem­pészhették ki Bolíviába... A Washington Post újság­írója azt is kiderítette a wa­shingtoni Nemzeti Archívum irattárának rejtelmeiből, hogy Barbie-nak miért volt oly hálás az amerikai kormányzat. A lyoni hóhér nemcsak a náci ügynökök listáját adta át új megbízóinak, hanem adatokat szolgáltatott a demokratikus erőkről Dél-Franciaországban. Ezeket, mondani sem kell, azokban az időkben szerezte, amikor a terület Gestapo-fő- nöcke volt. Később — mint Thomas O’Toole megírja — felvetődött az is, mivel Pá­rizs „ügyet csinált” a történ­tekből. s hogy a francia— amerikai kapcsolatok romlá­sát megakadályozzák az inci­dens miatt, hogy Barbie-t~az amerikaiak egyszerűen elte­szik láb alól, mivel túl sokat tudott arról, hogyan használ­ta fel őt és társait a washing- t toni titkos szolgálat saját cél­jaira. Barbie-Altmannt az egyik autópálya parkolójába akarták vinni éjnek idején, s egyszerűen lelőni, majd „sor­sára hagyni”... Az egykori Gestapo-fŐnök azonban ügyes volt. „adagolta” megbízói szá­mára az információkat és évekkel a második világhá­ború után is voltak még olyan adatai, amelyek értékessé tet­ték őt. így egyes washingtoni körök számára fontos volt, hogy továbbra is életben ma­radjon. .. Thomas O’Toole vizsgáló­dása azonban nemcsak a Bar- bie-ügyre terjedt ki. A wa­shingtoni irattár dokumentu­maiból megdöbbenéssel ta­pasztalta, amit az antifasisz­ta szakirodalom évek óta állí­tott, s amit addig Washington mindig hevesen cáfolt: több száz náci háborús bűnös me­nekült meg az igazságszolgál­tatástól, úgy hogy „tudását” Washington rendelkezésére bo­csátotta. KIADATÁSUKAT HIÁBA KÉRTÉK azok az országok, amelyek a második világhábo­rú után a szocialista fejlődés útját választották. Washington állítólag „nem tudott hollé­tükről”. Még akikor sem, ha ezek az országok megjelölték értesüléseik nyomán, hogy hol, melyik házban találhatók ezek az emberek, szigorú amerikai felügyelet alatt. Pedig öt olyan tábornok is köztük volt, aki a „keleti fronton” atroci­tások egész sorára adta a pa­rancsot, s emberek ezreinek meggyilkolásáért felelős. * Thomas O’Toole most felfe­dezi a Washington Post ha­sábjain nem kis megdöbbenés­sel, ./amit az antifasiszták any- nyi év óta felháborodottan ki­jelentettek: az amerikai kor­mányzatok inkább szemet hunytak afölött, hogy ezek a katonai vezetők ugyanolyan gyilkosok, mint akiket NiIrn- bergben annak idején felelős­ségre vontak, csakhogy valami „értékes plusszal” rendelkez­tek, ügynöklistákkal és „he­lyi ismeretekkel”, amelyeket a második világháborút köveid hidegháborús időkben egyes washingtoni szervek nagyon jól alkalmazhattak. S a kapott információkért, nem maradt el „hálájuk”. PERSZE MINDEZ csak ■ „jéghegy csúcsa”, hiszen Wa­shingtonnak nem érdeke, hogy teljes valóságában feltáruljon az igazság azokról, akik még ma is szolgálatokat tehetnek nekik háború alatt szerzett tapasztalataikkal. A Thomas O’Toole által felidézett bizo­nyító anyag azonban újra csak figyelmeztet: az újfasiszták nemzetközi összefogása — bármennyire is szűkre szabot­tak a mai lehetőségeik hála a történelmi haladásnak — mégis csak létező veszély, s igazak azok az adatok, ame­lyeket a nemzetközi antifa­siszta mozgalom tárt fel az amerikai titkos szolgálattal való összefonódásaikról.., Árkus István Kína e'.égeóstkn az USA magctar'.ásúvai Hu Jao-pang nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents