Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1983. ÁPRILIS 26., KEDD ftEunkásmozgaSmS emlékek Szorgos gyűjtés és ápolás Az idő múlik. Az alább kö­vetkezők szempontjából igen nagy jelentőségű e megálla­pítás. A járás munkásmozgal­mi hagyományait ápoló, gyűj­tő bizottságának tevékenysé­géről kívánunk szólni. Az idő múlik, s egyre kevesebben maradnak azok, akik az egy­kori események résztvevői, szemtanúi, alakítói voltak. A túlélők, akik élményként rak­tározták el azt, ami nekünk történelem, régi tettek soro­zata. Melyeknek tanulságait érdemes leszűrni, értékelni, megszívlelni, az újabb nem­zedékeknek átadni. A történelem színterei vál­tozatosak, mindenütt zajlik, ^hol emberek élnek, cseleksze­nek, követve érdekeik, esz­méik parancsait. A csatatere­ken, a vezetők párnázott ajtói mögött, a gyárakban, a mező­kön, a városokban, a falvak­ban. Az utókor természetsze­rűleg szelektál, azokat a hely­színeket, eseményeket, tette­ket tartja emlékezetében, amelyek a legjelentősebbek voltak. De hogy mi a legfon­tosabb, az a fővárosból szét­tekintve is más, egy-egy járá­si székhelyről, sőt valamely faluról nézve is. Megörökíteni Nyolc éve szerveződött meg a járási pártbizottság irányí­tásával a munkásmozgalmi hagyományokat ápoló bizott­ság. Elsőül a Tanácsköztársa­ságban és az azt követő idők munkásmozgalmában részt vett személyek nevét gyűjtöt­ték egybe, javaslatot téve a legjelentősebbek emléktáblán való megörökítésére. Ennek nyomán neveztek el utcát Aszódon Csíki Imréről, emlé­keznek meg rendszeresen Mo­solygó Antalról, valamint a túrái pályamunkások 1918. jú­nius 20-i sztrájkjáról. Kiemelkedő az aszódi Pető­fi és az isaszegi múzeum ilyen irányú tevékenysége. A mú­zeumok köré tömörült hely- történészek fáradhatatlanul kutatják környezetük múltját, beleértve a munkásmozgalmat is. A bizottság útja nem volt töretlen. Olyannyira, hogy két éve újjá kellett alakítani. Az­óta dr. Bdzan István héviz- györki iskolaigazgató vezeté­sével dolgoznak. Figyelmük most már a közelmúltra össz­pontosul, hiszen a felszabadu­lás óta is több nemzedék nőtt fel. Hovatovább az akikor szü­letettek középkorúnak számí­tanak, sőt azok is felnőtt if­jak, akik 1958-ban látták meg a napvilágot. Nekik történe­lem a földosztás, az államosí­tás, a termelőszövetkezetek szervezése, a tanácsok meg­alakulása, az ’53 utáni konszo­lidáció, a mezőgazdaság vég­leges átszervezése, hogy csak néhányat ragadjunk ki az utóbbi évtizedek jelentős ese­ményeiből. Továbbadni Együttműködve a múzeu­mokkal, helytörténészekkel, a bizottság igyekszik ezekben a témakörökben felkutatni mindazt, ami járásunkban, a községekben történt, s érde­mes a figyelmünkre, a tovább­adásra. Gyűjtik a Szocialista Hazáért emlékéremmel kitün­tettek életrajzát, összeállítot­ták azok listáját, akiktől az előbb említett tárgykörökben visszaemlékezést lehet kérni. Sajnos, most sem állíthat­juk, hogy tevékenységük zök­kenőmentes. Előfordult, hogy a kiküldött kérdőíveket vá­lasz nélkül, vagy semmitmon­dó tájékoztatással küldték vissza. A bizottságot azonban az ilyen meHékzöngék sem be­folyásolják kedvezőtlenül. In­kább arra törekszenek, hogy szélesítve hálózatukat, pedagó­gusokat, a munkára alkalmas nyugdíjasokat bevonva foly­tassák a gyűjtést. Felosztották egymás közt a járás településeit, hogy ki-ki minél elmélyültebben foglal­kozzon területével. Gyűltek is a nevek szépen. Januári ülé­sén a járási párt-végrehajtó­bizottság már kiválaszthatta azokat a személyeket, akiktől visszaemlékezést kérnek. Ami egyben azt is mutatja, hogy nem mindenkitől kérnek. De ez korántsem jelenti, hogy az ő tetteik, a korra jellemző tár­gyaik, jelvényeik, dokumentu­maik nem értékesek. Éppen ellenkezőleg, ezeket is össze kell gyűjteni, s kell-e monda­nunk, hogy a helyi múzeum­ban, tájházban méltó helyük lehet. Nem beszélve arról, Látogatott lehetetlenségek Általában egy-másfél ha­vonta nyit egy-egy új kiállítást a Gödöllői Galéria, 1981-ben ugyanis tíz, 1982-ben tizen­egy újdonsággal rukkoltak ki, míg az idén nyolc kiállítás megtartását tervezik. Az el­múlt három évben egyszer ismételtek a nagy siker miatt. A lehetetlen tárgyaink című kiállítást tavaly előtt és az idén is megrendezték. A galé­ria leglátogatottab kiállítása éppen ez volt, 1981-ben, mi­vel mintegy 5 ezer 800-an ke­resték fel. Az idén négyezer látogatója volt ugyanennek. Sokan nézték meg A gyermek és környezete kiállítást 2900- an, a Malonyai-hagyatékot 2500-an. A kisplasztikák ott­honunkban kiállítást 3000-en, míg a cigány néprajzi bemu­tatóra 2300-an voltak kíván­csiak. A nap programja Április 26-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Szocialista brigádok klubja: A szívinfarktus rizikófaktorai. Előadó: Makara Péter szocio­lógus, 15 órakor. Kertbarát­kor: Palántázás, 18 órakor. A gyalogosok közlekedési szabályai (filmvetítés) a Ka­rikás iskola tanulóinak, 12 órakor. Munka, jog, köteles­ség, az Erkel iskola tanulói­nak, 13 órakor. Bábkészítés az Erkel iskola napköziseinek, 14 órakor. Melyik a legszebb nyelv? Szép Ilona műsora, az aszódi Petőfi Gimnázium tanulóinak. Rendhagyó óra. Házimuzsika, 19 órakor. Fábián Dénes festőművész kamarakiállítása, megtekint­hető 15—19 óráig. Horüs Archívum II. kiállítás (ama­tőrfotók 1880-tól, valamint képek a jamboree-ról, a Tele- ki-hagytékból...), a kiállítás megtekinthető 16—20 óráig. Török Ignác Gimnázium: Külpolitikai fórum. Előadó: Janek István Külügyi Intézet munkatársa, 14 órakor. hogy felhasználhatók a doku­mentumok és emlékezések az iskolai oktatásban. Hasznosítani Hogy a helyi események, az itt élt, dolgozott és harcolt emberek tettei mennyire ér­tékesek, azt az is bizonyítja, hogy az eseményeket megörö­kítő, helytörténeti, munkás- mozgalmi dokumentumokból, számos egyetemi, főiskolai szakdolgozat készült. A bizott­ság elhatározta, ezeket felku­tatja, s a készítőiket arra kéri, egy-egy példányt helyezzenek el az aszódi múzeumban, hoz­záférhetővé téve a további ku­tatás, illetve a nevelés céljai­ra. Munkásmozgalmi járási naptárt is összeállítanak éven­te, ráirányítva a figyelmet a megemlékezésre méltó na­pokra, eseményekre. A bizottság tevékenységét taglalva nyilvánvaló, hogy a helyi pártszervezetek is hasz­nosíthatják eredményeiket. Még inkább így lehet ez, ha az eddigieknél is jobban tá­mogatják a bizottságot. A párt-, az állami és tömegszer­vezetek egyaránt. K. P. Péntekig KÉV-korláffozás Gödöllőn néhány hét múlva üzemkész lesz az Erzsébet parki HÉV-átjáró jelzőlámpá­ja. Ezen és a Szabadság téri csomópont jelzőrendszerén dolgoznak a héten a BKV sze­relői, ezért április 29-ig, pén­tekig naponta 8-tól 16 óráig korlátozás lesz a forgalomban. Amint azt a BKV Cinkotán levő üzemegységében elmon­dották: az említett időszakban Budapestről és a gödöllői vég­állomásról is csak egész óra­kor indítanak olyan szerel­vényt, amely végig is megy. A közben indított kocsik csupán Mogyoródig közlekednek. Lété"! a szolgálat Baráfkéüf három lakban Szabadi József rendőr zász­lóst — Bag, -Hévizgyörk, Gal- gahéviz körzeti megbízottját — emberek gyűrűje vette körül a hévizgyörki tanácsi kiren­deltség előtt. Azt hittem, vala­mi baj van, s kíváncsiságom beállított a többiek, közé. — Letelt. Józsi bátyám — mond­ta Tóth János és kezet nyúj­tott. — Kemény negyedszázad volt — toldja meg Kovács Pál. Amíg élsz, mozogj Szabadi József csendesen hallgatja a rövid mondatokat, s amikor ketten maradunk, már tudom, egy spontán bu- csúzásmak voltam a tanúja. A körzeti megbízott, aki huszon­öt éve rendőr, s csaknem két évtizede három község körzeti megbízottja, utolsó munka­napját töltötte. — Arra kíváncsi hogyan kezdődött? — kérdezett visz- sza Szabadi József, aztán mo­pedje kormányára támaszkod­va beszélni kezdett. — Babat- pusztán születtem 1928-ban, ahol a szüleim a Korona-ura­dalom cselédjei voltak. Olyan környezetben nőttem fel, amelyben kizárólag az az em­ber számított teljes értékű munkásnak, akinek a metsző­olló, a kasza, a fűrész, a fej­sze egyaránt a kezére állt. Apám kizárólag azért tette le az egyik szerszámot, hogy fel­vegye a másikat. — Amikor a tüzérségi löve­dékek gyufaszállá hasogatták a fákat, bombákkal jóllakott repülők dörgő moraja bújtatta a föld alá a cselédlakások nyo­morultjait, a soha pihenést nem ismerő apám aknára lé­pett és köszönés, nélkül ha­gyott el bennünket, s négy gyereket, meg a hűséges fele­séget. Anyám kemény volt. mint a szikla: Amíg élsz, mo­zogj, parancsolta, s mi vele együtt batyuikkal a hátunkon költöztünk Ikladon élő test­véréhez. Szabadi József sok mindent megpróbált, sok mindenen át- verekedte magát, amíg 1958- ban felöltötte a rendőrségi egyenruhát. 1964-ben a három község körzeti megbízottja lett. s most távozik. — És ez a távozás azért sem könnyű, mert jobban ismerem az itt élőket, mint az ikladi utcák lakóit. ArTa vagyok a legbüszkébb, hogy ennek az egy tűre feltűzött három falunak szinte minden házába barát­ként nyithatok be. Itt érzem magam otthon. Nem is tudom megmagyarázni, mi ez a kü­lönös kötődés. Talán a ragasz­kodás az itt élő emberekhez, a földhöz, a széles utcákhoz, meg a múltamhoz. Békítő szóval — Hány éjszakai szolgálat fér be a két évtizedbe, még nem számoltam. Ezek az éj­szakák sokszor voltak embe­ri gondoktól terhesek. Kopog­ták az őrszoba ajtaján. Fia­talasszony, karján pár hetes gyerekkel zörgetett, panaszko­dott az urára. Mentem,, beszél­gettünk és egymásnak nyugo­dalmas jó éjszakát kívánva fejeztük be a szokatlan eszme­cserét. ' — Máskor édesanya jött. mert az ittasan hazatámolygó fia kizavarta az ágyából. Apai szóval békitettem a gyereket, aki előttem kért bocsánatot megbántott anyjától. Volt, amikor báli verekedésen kel­lett rendet teremteni. Az idő­sebb barát csillapító gondo­lataival és szavaival állítot­tam helyre a békességet, Entbsri kapcsolatok — És mert rendőr voltam, természetesen akadtak kemé­nyebb feladatok is. Egyszer szándékos emberölés kísérle­tének alapos gyanújával kö­röztek egy veszélyes bűnözőt. Sikerült megtalálnom. Ellen­állta de erősebbnek bizonyul­tam, s kezére került a bilincs. Szolgálati kerékpárom vázára ültettem és úgy vittem be az őrsre. — Nagyon sok történetem lenne még, de szívesebben be­szélek az emberi kapcsola­taimról, mert igazában azt tar­tom a legnagyobb értéknek, hogy sem fiatalt, sem időseb­bet nem tudok megelőzni a köszönésem mel. — Sokat eljövök majd a ba­rátaim közé — ígéri Szabadi József —, de egyelőre sok lesz a dolgom. Házat épít a sógorom, az öcsém. Nekik aka­rok segíteni. Mert eddig a szol­gálat még a szabad időmet is lefoglalta. És átadom tapasz­talataimat rendőr fiamnak, aki tíz éve teljesít szolgálatot a budapesti forradalmi ez­rednél. Nevelem a kisebbiket, aki jelenleg a hadseregben szolgál. Februárban még tize­des volt. márciusban már sza­kaszvezető. Szeretném, ha nem felejtenék el édesanyám mon­dását: Amíg élsz, mozogj! F. M. ICéiilabtfa Bravúros GSC-győzelem Nem volt hiábavaló a szur­kolók invitálása a budakeszi rangadóra. A régi kézilabdás sikerekre emlékezők és az is­mét óhajtók közül már néhá- nyan elutaztak a csapataink­kal, s láthatták a bravúrt: a GSC felnőtt férfi csapata a ta­valyi ezüstérmes otthonából két • ponttal térhetett haza A fiatalok erősen tartalékosán léptek pályára és ismét nagy gólkülönbségű vereséget szen­vedtek. GSC—Budakalász 29-28 (13-15) GSC: Zsembéry — Malizs (7) Szabó (7), Horváth (1), Mezei (1), Urbán (6), Cserven (2). Csere: Fibecz (kapus), Szldfka (5), Epres. Városszépítő verseny sa» A városi lakótelepek szépí­tésére kezdődött vetélkedő a Gödöllői tavasz keretében, amelynek eredményhirdetése alkotmányunk ünnepén lesz. A népfront és a Vöröskereszt városi bizottsága, illetve. a ta­nács által kezdeményezett ak­cióban jelentős részt vállal­nak a Városgazdálkodási Vál­lalat dolgozói. Az első napon például 1300 fát és cserjét ül­tettek el a János utcai lakóte­lepen. Jobb oldali felvételünkön: Szabó Mihály a Dózsa György út 60. számú elhanyagolt ker­tet hozza rendbe. Alsó képünkön: Jeney Lász­ló, Tóth Imre és Akoshcgyi Imre cserjéket ültetnek. Krcsz Albert felvételei Magabiztosan kezdett csapa­tunk, amely ismét a legerősebb összeállításban vette fel a küz­delmet, csak az okozott meg­lepetést, hogy Szlifka a csere­padra szorult. Később kiderült, hogy a taktikai húzás jónak bizonyult: a remek formában levő játékos végül főszereplője lett a sikernek. Urbán átlövé- sei vezették be a mérkőzést és az első ' tíz percig mi vezet­tünk. Két elkerülhető kiállí­tásunk felhozta a vendéglátó­kat; három perc alatt már fordítottak a mérkőzés állá­sán, de ugyanez történt a kö­vetkező három percben, ellen­kező előjellel. A játékrész má­sodik felében már csak a bu­dakalásziak vezettek és két gólra nőtt előnyük a félidő hajrájára. Ez idő tájt a játék­vezetői ítéletekből éreztük, hogy idegenben játszunk! A második harminc perc elején felváltva estek a gólok, tíz perc elteltével viszont már csapatunk vette át a vezetést. Védőjátékunk egyre jobb lett, lerohanásos ellenakcióink rendre találattal végződtek. A A hazaiak nem találtak ellen­szert a szervezett, lelkes véde­kezésünkkel szemben, gyakor­ta előkészületlenül fejezték be támadásaikat, amelyeket leg­többször Zsembery jó érzékkel hárított. Az ötvenegyedik perc­ben négy gólra nőtt előnyünk, de még mindig nem volt vége az izgalmaknak. Urbán két­perces büntetése alatt rövid­zárlat érte csapatunkat, ki­egyenlített az ellenfél és még hat perc hátra volt a mérkő­zésből! Ebből jöttek. Szlifka kiemelkedő alakításai: jobb szélről kétszer egymás után eredményes volt és az utolsó percben már csak szépíteni tudtak a kalásziak. A mindvégig magas színvo­nalú, eredményében is válto­zatos mérkőzést megérdemel­ten nyerte a GSC, mert fegyel­mezettebben alkalmazkodott az ellenfélhez és a játékvezetők­höz egyaránt. Ez a győzelem azt jelenti, hogy csapatunk egyedül százszázalékos a me­zőnyben és természetesen első helyen áll a harmadik fordu­ló után! A jó formában levő gárdá­ból külön kiemelkedő Szlifka, Malizs, Szabó és Cserven tel­jesítménye. Zsembery sors­döntő pillanatokban ziccereket védett ugyan, de most nem láthattuk tőle azt az egyenle­tes, megbízható formát, amit a teremtornán és az első két for­dulóban. Ennek a délelőtti is­kolai foglalkozás miatti, fárad­ság volt az oka. Urbán remek alakításai mellett néhány át­adási hibájával mérsékelte a teljesítményét. A csapattal utazó szurkolók és az ifisták hazai hangulatot teremtettek buzdításukkal. Budakalászi ifi—GSC ifi 28-9 (16-4) GSC ifi: Kovács — Szabó (2), Klement, Meggyes (1), Mangliár (1), Pocsi (3), Rusai (2). Cserék: Molnár (kapus), Bátori, Vágvölgyi. Gimnáziumi rendezvény miatt Tóth Zs. és Nagy, vala­mint más elfoglaltság miatt Tóth T. nem állt rendelkezés­re, így eleve nagy hátránnyal kezdte az összecsapást fiatal csapatunk. Az energikus, fizi­kailag is fölényben levő ellen­fél szinte tetszés szerint érte el góljait, a mieink pedig sok esetben gyámoltalankodtak, még büntetőből sem tudtak eredményesek lenni, összesen hat hétméterest hibáztak. Az első huszonöt percben már te­temessé vált a hazaiak előnye, amelyet a játékrész második felében még tovább növelhet­tek is. Elfogadható játékot csak Rusaitól és Mangliántól láthattunk. Szombaton délután a szintén jó játékerőt képviselő Csepel Autót fogadja a GSC, az ifis­ták ötkor, a felnőttek hatkor kezdenek. A hétvégi program­hoz kapcsolódik a lányok ha­zai mérkőzése, ők a Verőce* marost fogadják a férfiak meccsei előtt. Markó Gábor Mozi Éretlenek. Színes, szinkroni­zált francia filmvígjáték. Kí­sérőműsor: A magyar avant- garde születése, 4, 6 és 8 óra­kor;. ISSN 0135—1957 (Gödöllőt Hírlap;

Next

/
Thumbnails
Contents