Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
1983. ÁPRILIS 23., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Döntő lenne a szerepe Alszik a gazda, alszik a birtok Még elfogadható anyagnormák sincsenek Alföldi táj Kuruez D. István festménye Új szolgáltató szervezetek Garaesz-Gesz: nemcsak formai változás v A Gameszek a régi iskolai és egészségügyi intézményi gondnokságokat í (elváltó új tanácsi Gazdasági-Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezetek. Lét- y rehozásuk a mai igényekhez jobban igazodó gazdasági, szervezeti integráciö- 4 val, az államigazgatás korszerűsítésével, magyarán a tanácsi munka íejlesz- z tésével, a szolgáltatások kibővülésével kapcsolatos. £ Pest megyében három évvel ezelőtt, kísérleti jelleggel, Foton és Szobon ^ alakították az első Gameszeket, s a kezdeti jó tapasztalatok után tavaly ősz- 4 tői kezdték nagyobb számban elterjeszteni ezt az új szervezeti formát. Nyolcszázezer féle anyag, alkatrész kering szüntelen folyamként a népgazdaság különböző termelőágazataiban; vasérc és nyersbőr, csavar, pamut, cement, nyomtatott áramkör, farostlemez. Ezekkel kellene — a mindenkori szükségleteknek megfelelően — gazdálkodni. A kérdés nem látszik indokolatlannak: lehet-e ennyiféle áruval úgy bánni, hogy a sok vagy a kevés helyett az éppen ennyi kell érvényesüljön? Elképesztő iram A népgazdaság is, egy-egy termelőhely is természetes és mesterséges úton létrejött anyagokkal sáfárkodik, amit nevezhetünk a munkatárgyak összességét felölelő gazdálkodási tevékenységnek, vagy egyszerűbben: anyaggazdálkodásnak. Minél bonyolultabbak a termelési kapcsolatok, minél többféle anyagra, alkatrészre teremt igényt a fölhasználok köre, annál nagyobb szerephez jut az anyaggazdálkodás. Mivel a magyar népgazdaság részterületeinek java része — szerkezeti okok és fejlesztési elmaradások következtében — ún. anyagigényes termelést folytat, döntő helyet kellene kapnia az anyag- gazdálkodásnak, azaz a beszerzés, a földolgozás, az elszámoltatás hármasát összefogó egységes, szilárd keretnek. ’ Folté teles módban fogalmaztunk; az említett szilárd keret gyakran hiányzik, olyannyira, hogy — mint tapasztaltuk híradástechnikai, építőipari, szerelőipari munkahelyeken — még anyagnormák sincsenek kidolgozva a termelők jelentős részénél...'. Ha nincs anyagnorma, akkor hiányzik a mérce, a viszonyítási alap, amennyi fogy a különböző anyagokból, annyi látszik szükségesnek, indokoltnak. Ezzel az általános szemlélettel szállt szembe például a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregysége, amikor átgondolt intézkedések nyomán mérsékelték a sza- bászati hulladékát; a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei acél- szerkezeti üzeme, a vázszerkezetek több típusának áttervezésével, azonos szilárdsági mutatók mellett jelentős súlycsökkentést érve el; a Forte Fotokémiai Ipar a filmgyártás fajlagos anyagigényének elemzésével, a különböző fiimtípusoknál használt anyagok — minőséget, rendeltetést nem érintő — összetételi arányainak célszerű módosításával. Évek óta folyamatosan emelkedik a megye iparában a termelési költségeken belül az anyagok ellenértéke, amíg a hetvenes évek közepén 68—70 százalék körül alakult, napjainkban már 85—86 százalékot tesz ki... ! Elképesztő iramú változás — s több iparterületen, így a kőolaj- feldolgozásban, az élelmiszeripar némely részterepén ennél is magasabb az arány —, ám éppen ezért az is meghökkentő, mennyire nem változott a szemlélet és a gyakorlat a termelőhelyek többségén az anyaggazdálkodásban. Holott ennek a gazdálkodásnak a jelentőségét egyetlen adattal kifejezhetjük: csupán a megye iparában az anyagköltségek egy százalékos mérséklése 850—900 millió forintot érne, ekkora összeg megtakarításával lenne egyenlő. Lenne... Sok helyen viszont azt tapasztalhatjuk: a már beérkezett, raktárban levő anyagokkal próbálnak meg úgy-ahogy, pusztán mennyiségeket elosztva, gazdálkodni. Márpedig az ésszerű anyagfelhasználásnak az is az egyik módja, amit — például — miniatürizálásnak, a hulladékot csökkentő technológiák bevezetésének stb. nevezünk, az ilyen értelmezés azonban ritka, szabályt erősítő kivétel csupán. Ilyen kivétel a Monori Mezőgép Vállalat érdi kovácsológyára, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyára, mert ezeken a helyeken hatásos erőfeszítéseket tettek a műveleti hulladékok mérséklésére, új, méretpontosabb termékek készítését segítő technológiák bevezetésére. Sokan és senki Fél évtizedre visszatekintve azt láthatjuk, hogy miközben a világpiacon meredeken emelkedett a legtöbb nyers- és alapanyag ára, a megye ipari üzemeinek többsége, egészen a tavalyig tartó időszakban, nemhogy mérsékelte volna a fajlagos anyagfelhasználást, hanem bővítette azt. Különösen igaz ez az importból származó vas-, acél-, színesfém termékek esetében, bizonyos műanyagoknál, a kényesebb igényeket kielégítő fésült- gyapjú-szalagoknál. A gond ott van, hogy ugyanakkor a készáru-értékesítésnél korántsem tapasztalhatunk ilyen mértékű gyarapodást! Ma már készülnek népgazdasági anyagmérlegek a források és az igények összehangolására. A papíron zavartalannak látszó menet rendjének fölborításához azonban elegendő egyetlen, mással nem helyettesíthető anyag hiánya, tartósabb nélkülözése, s máris messzire gyűrűző hullámzás keletkezik, amit csillapítani — ha vannak — a tartalékok fölélésével, soron kívüli, s ezért az átlagosnál sokkal drágább behozatallal, vagy végső esetben a termelés korlátozásával lehet. A nagy baj akkor van, ha e termeléskorlátozás továbbfeldolgozó üzemek soránál okoz újabb zavart, mert ők nem kapják meg most már azt, amire terveztek, számítottak... Rengeteg gond forrása továbbá az is, hogy a vállalatok többségénél merev, teljesen elkülönült részekre bom- ló a szervezet; az anyagokkal sokan foglalkoznak, ám senki nem gazdálkodik azokkal. Így az anyagbeszerzők gyakran nem tudják, mire, mihez kérik a gyártórészlegek — vagy még előbb: a termelési program készítői — az anyagokat, alkatrészeket, holott ez hasznos lenne, hiszen a beszerzők ismerhetnek jobbat vagy mást, a célnak úgyszintén megfelelőt, de olcsóbbat stb. Megfordítva szintén igaz; a tervezők nincsenek tisztában a beszerezhető anyagok választékával, műszaki jellemzőivel Ezért ismétlődő eset: túlzott biztonságra törekednek, az indokoltnál több, értékesebb anyag fölhasználását írják elő, s az sem kivétel, hogy a tervezők olyan anyagokat vesznek figyelembe, amelyek előállítását már évekkel korábban megszüntették a gyártók. Gyakran azonban azért nincs friss katalógus a tervezők számára, mert a nyomda két év átfutási idővel vállalja ... Megérthető tehát, ha elfogadni nem is lehet azt az érvelést, hogy sok esetben kerül, amibe kerül alapon zajlik az anyagrendelés, -beszerzés, mert nincs más választás. A kapkodásra, a hiányok örökös ellensúlyozására azonban — kézenfekvő, de e kézenfekvő igazságot mintha kellemetlen lenne belátni — nem lehet szervezett termelést alapozni. Kialakul a bűvös kör, mert ha lenne folyamatosan anyag, akkor szervezettség is lehetne, de mert nincs szervezettség, így az anyagellátást sem lehet folyamatossá tenni. Csak mechanikusan Minden termelési mozzanatnak hatása lehet — van is — az anyaggazdálkodásra. A már említett anyagnormáknak — s még előbb: például az ún. minőség szerinti anyagátvételnek — éppúgy, mint az anyagutalványozás rendszerének, az ismétlődő elemzésnek a megengedett és a tényleges fölhasználás összehasonlítására. Napjainkban a termelőhelyek jelentős részében azonban beérik anyaggazdálkodás címén azzal, hogv mechanikusan összegzik: miből mennyi fogyott, mit kell ismét rendelni. A gazdálkodás viszont — mai értelemben — ott kezdődik, ahol választ tudnak adni arra, mire menynyi, miért annyi fogyott, s mire mennyi, miért pont annyi, s nem több, nem kevesebb kell. MÉSZÁROS OTTÓ Helyi igények szerint Ám nem mindenütt van szükség Gameszra. Van olyan település, ahol csak Gesz-t, Gazdasági Ellátó Szervezetet létesítettek. Főleg ott jártak el így, ahol a műszaki — épületkárban tartási ég -felújítási — munkálatok a tanácsi üzem vagy karbantartó részleg feladata. Miről is van szó? Olyan szervezeti formáról, amely a költségvetés keretei között jobban érvényre tudja juttatni a szükségletek szerinti differenciált gazdálkodás elvét. Budaörsön, január elsején Gesz kezdte meg működését. Dr. Ugróczky Mária, vb-titkár: — A tanács háromszáz embert foglalkoztató építőipari üzeme, a BÉKÜ, kitűnően megoldja a tanácsi oktatási és egészségügyi intézményeknél esedékes munkákat, ezért döntöttünk a Gazdasági Szervezet mellett. A BÉKÜ más, kommunális és köz- tisztasági feladatokat is megold, s teszi mindezt annak eredményeképpen, hogy Budaörsön korábban hozzákezdtek a szervezeti-gazdasági integráció megvalósításához. A szükséges munkára és az anyagbeszerzésekre fordítandó pénzalapok koncentrálása, valamint a szükségletek szerinti újraelosztása a Gazdasági Ellátó Szervezet működésével teljesedik ki. A bölcsődék és az óvodák, a tanácshoz tartozó iskolák, orvosi rendelők, az öregek napköziotthona, a könyvtár és a művelődési ház gazdasági ügyei ezentúl a Geszhez tartoznak. Ha jók a feltételek Az egymástól elkülönülten működő régi gondnokságok helyett a Gesz feladata intézni az élelmezés, a tüzelő, a szükséges nyomtatványok, a fogyóeszközök beszerzésének ügyét. A Gesz sok más, köztisztasági, állategészségügyi, parkfenntartási munkán is rajta tartja a kezét. Ilymó- don számos tennivalótól szabadítja meg a szakigazgatási szerveket. Mi ennek örülünk — mondja dr. Ugróczky Mária —, mert több energiánk, időnk marad a közigazgatási teendőkre, a lakossági ügyek intézésére. Azóta, hogy az első Gameszeket létrehozták, ez az új szervezeti forma is — úgy tűnik — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Legalábbis ott. ahol jók a tárgyi és személyi feltételek, például Foton. Kárpáti Jánosáé, az ottani Gamesz vezetője mondja: — Az összevonást követően kétszer annyi pénzből, idén több mint 30 millió forintból — gazdálkodhatunk. Azelőtt mindig nehéz volt kivitelezőt találni, most ez a gondunk is megoldódott. A létesítmény-fenntartási munkákon kívül a fóti Gamesz is kiveszi részét a közmunkából: gondozza a parkokat, a temetőt, a piacteret, besegít a lakásgazdálkodásba. Mindezt különösebb létszámnövekedés nélkül érték el, harminc alkalmazottal dolgoznak. Az év elején, a költségvetés összeállításakor a tanács szakemberei a Gamesz vezetőségével és az érdekelt intézmények igazgatóit. tömörítő intézményvezetői, tanáccsal közösen döntik el, mire fordítsák, höl használják fel a rendelkezésre álló pénzt. Kinek, mennyi jut? S hogyan alakult az intézményvezetők szerepe; ezután már nincs közvetlen beleszólásuk az őket érintő anyagi-pénzügyi kérdésekbe? — érdeklődtünk a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának csoport- vezetőjétől, Szerémi Zoltántól. — Szó sincs erről, bár sokaknál tapasztalható az aggály: vajon megfelelően tud-e majd alkalmazkodni a főleg gazdasági szempontokat figyelembe vevő szervezet az oktatónevelő, vagy az egészségügyi munkához. Ennek a félelemnek az az alapja, hogy az intézményvezetők közvetlen érdekeltsége kétségtelenül csökkent a gazdálkodásban. — Mondana konkrét példákat is? — Azelőtt az Egy üzem egy iskola akció keretében, vagy a szülői munkaközösség segtíségével társadalmi munkában kimeszelték az iskolát. Az így megtakarított pénzt az igazgatók például szemléltetőeszközök vásárlására fordíthatták. Vagy nézzük az energiafelhasználást. Ha a nagy kalapból fizetjük a fűtési és villanyszámlát, akkor az intézmény- vezetőknek nem érdekük a takarékoskodás. — Hogyan lehet ezen mégis változtatni? — Meg is lehet, és meg is kell találni azokat a módokat, hogy az intézményvezetők ezután is megkapják a megtakarított pénzmaradványokat, vagy ennek egy részét, szakmai célokra. — Az sem mindegy, kinek mennyi pénz jut, hogyan oszlanak '(.eg a költségek az intézmények között. Mik erről a tapasztalatok? — Az intézményvezetői tanácsok — ha jó az együttműködés a Gamesz vagy a Gesz vezetőségével — valóban alkalmasak a szakmai érdekek érvényesítésére. A kisebb településeken — ahol egyelőre rosz- szabbak a tárgyi és a személyi feltételek — ezt a kapcsolatot nehezebb megtölteni tartalommal. Az adott település sajátosságait a helyi tanácsok irányelvei szerint lehet érvényesíteni. A feladatok sok helyen megnövekedhetnek, miközben a pénzügyi lehetőségek csökkennek. Ez ellentmondásokhoz vezet, több vitára adhat okot. — Mindenütt megszűntek a régi gondnokságok? — Ma már 98 Gamesz illetve Gesz tevékenykedik a megyében, és még 25 megalakítását tervezzük a jövőben. Néhány Gesz még a korábbi gondnokságoktól örökölt feltételekkel dolgozik, de — mivel feladatkörük kibővült — igyekszünk megerősíteni ezeket is, hogy eleget tudjanak tenni a megnövekedett követelményeknek. Egységes szemléletet A tanácsi költséggazdálkodás kicsit hasonlóvá vált a vállalatihoz, s persze több új — pénzügyi, információs, számviteli és számítástechnikai — motívum meghonosításáthoz-, ta magával. Mindezek elsajátítása nem megy egyik napról a másikra. A január elsejétől kötelező érvénynyel életbe lépett kettős könyvelés nem kis terheket ró a tanácsi dolgozókra, s ez zökkenőket okozhat a mindennapi munkában. — Hogyan fogadták a településeken az átszervezést? — kérdeztük a megyei tanács illetékeseitől. — Őszintén szólva rosszabbra számítottunk, mint ami bekövetkezett — mondja Török Zoltán, a pénzügyi osztály vezetője. — Hiszen nemcsak szervezeti korszerűsítésről, hanem új, egységes gazdálkodási szemlélet kialakításáról is szó van, amit nem lehetett tovább halogatni. Erre szorított az is, hogy a költségvetés nem tud lépést tartani az áremelkedésekkel, az igények növekedésével. A gazdasági integrációval lehetővé válik a belső tartalékok feltárása. — Emellett sok olyan tennivalótól mentesítettük az oktatási és egészségügyi intézmény vezetéket, amelyek gyakran túlterhelték, s ezért akadályozták őket- a szakmai munkában. — Az új szolgáltató szervezetek központi helyről szerezhetik be a szükséges anyagokat, eszközöket és alkatrészeket — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Schmidt Géza osztályvezető-helyettes. — Természetesen az olcsóbb, nagykereskedelmi áron juthatnak ezekhez. A központi raktárak kialakítása az ésszerűbb, takarékosabb anyaggazdálkodást is lehetővé teszik. A Gameszek szolgáltatásai olcsóbbak, nem nyereségre dolgoznak, mint a városgazdálko-, dási vállalatok. Partnerkapcsolatban — Az intézményvezetői tanácsok — veszi át ismét a szót Török Zoltán — mellérendeltségi viszonyban állnak a Gamesz vagy a Gesz vezetőségével. Partnerként kell együttműködniük minden nagyobb horderejű pénzügyi kérdés eldöntésében. A felelősség tehát közös. — Meggyőződésünk, hogy az intézményvezetői tanácsok színvonalasan védik szakmai érdekeiket, és hogy segítségükkel egy sor szubjektív mozzanatot sikerül a háttérbe szorítani. A vitás pénzügyi kérdéseknél remélhetőleg nem az szabja a feltételeket, akinél a pénz van ... A megfelelő garanciákról a tanácsi vb-k is gondoskodnak, nagyobb döntések csak a bevonásukkal történhetnek. A beruházás, vagy a bér- gazdálkodás sem a Gameszek vagya Geszek feladata. Csak a teendők technikai része az övék. SZLUKA L. MÁRTON
