Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

Társacfetó munkás kismaros Közös siker, közös élmények/ Nemcsak saját háza e&aft alapozta az utat Mi tagadás, nem volt köny- myű megtalálni ,a maglódnya- ralói körtérről nyíló sok ut­ca közül azt, amelyikben Farkas László famegmunkáló kisiparos lakik. Útbaigazítóink egyszerűen „,csak” fapapu.csos- nak nevezték, s nagy igyeke­zettel magyarázták otthoná­hoz az útvonalat. Olyan 4—5 kilométer hiábavaló gyalog­lás után sikerült is a tekin­télyes külsejű házat fellelni. Művészi ambíciók A bejárati ajtó előtt a nyi­tott előtér, s a lakásban a 'szobafalak lambéria borítá­sa,' a térelválasztó elemek dí­szes faragása megdöbbenti az idegent, aki nem ismeri a há­zigazda képességeit, s legfel­jebb lábbeli alkatrészek for­májában várta a famegmun­kálás bemutatását. De hamar kiderül, hogy ami a lakásban van, az csak szerény ízelítő az ezermester kisiparos hob­biból készült alkotásaiból. A ma 48 éves kisiparos Farkas László Jápiószelérő származott Maglódra 1964-ben. Korábban,/ vagyis 1959-ben Tápiószelén dolgozott téesz- ben, de olyan körülmények között, ahol nem volt meglepő, hogy decemberben, hóban kellett szántani. Kéthónapi munkára utólag kapott 400 forint fizetést. Hát nem cso­da, ha ott hagyta a kocsit, a lovat, a téeszt. A 400 forintos fizetésből vett vonatjegyet, mindjárt felutazott Pestre, azzal a szándékkal, hogy be­lép az első adandó munkahely­re. így került a Bőripari Fa- kelléktermelő Vállalathoz. Ott sajátította el a szakmát, 11 éves gyakorlatra tett szert. S mert volt érzéke a fameg­munkáláshoz, s iparkodott is, hamarosan megkapta a Köny- nyűipar kiváló dolgozója cí­met. Majd a nagykovácsi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zethez került, már mint* gép­beállító szakmunkás. Ott a gazdaságnál bérmun­kában dolgoztak, már amikor éppen nem volt a behavazott Hűvösvölgyben elakadva, árokba csúszva az autóbusz. Farkas László (balról), és kct hivatásos útépítő munka közben. Kezdett egyre bizonytalanab­bá válni jövedelme, s azt bi­zony nem ártott itthoni ál­lattenyésztéssel kiegészíteni. Végül is, számára a kedvező megoldást az hozta, hogy a hetvenes évek elejétől 7 esz­tendőt dolgozott kisiparosnál, majd 1975. október 1-én ki­váltotta az ipart Maglódon, ahová 1966-ban költözött. Farkas Lászlót magát, a 27 éves szakmai út nem tette szakbarbárrá. Bár ma is a cipő-fakellékek gyártásából él, fafaragó tehetségét szinte mű­vészi tökélyre fejlesztette pusztán hobbiból. Bár „művé­szi” ambícióit soha sem han­goztatta, mégis minden egyes munkadarabján, oszlopfara­gásokon, cizellált támlájú szé­keken, a nemes anyag erede­tiségének megőrzésén nagy műgond látszik, s a fa mély­séges szeretete. Távoli vidékeken De a sokkal szerényebb igé­nyű kétkezi munkáját is leg­alább olyan szeretettel mutat­ja be, mint alkotásait. Mű­helyében bekapcsol néhány gépet, villanyfűrészt, csiszolót, famarót, s míg villámgyors mozdulatokkal nyúl hol egyik­hez, hol másikhoz, kialakul egy hagyományos alapanya­gokból majdnem elkészülő Fájó hazai focivereségek Nem vették fel a kesztyűt MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Tápiószele—Pilis 2-1 (2-0), Pilis, 200 néző, ve­zette Iker (nagyon jól). A 12. és a 21. percben gólt szereztek a vendégek, ugyan­akkor a Pilis három gólhely­zetet is kihagyott. Szünet után Hegedűs (11-esből) szé­pített, , s további két kapufát is lőtt a Pilis. Á határtalan lelkesedéssel küzdő szeleiek szerencsés, de megérdemelt győzelmet arattak az enervált, minden elképzelést nélkülöző ♦ pilisiek ellen. G. F. Dány—Üllő 3-2, Üllő, 200 né­ző, vezette: Sőmen (jól). So­káig úgy tűnt, a hazaiak le­győzik az élcsoportban tanyá­zó vendégeket, de a mérkőzés hajrájában a védelem két megingását kihasználva fordí­tani tudtak a gyömrői járás­beliek. JÁRÁSI I. OSZTÁLY Gyömrő—Dánszentmiklós 5-3 (3-1). Dánszentmiklós, vezette: 'Letkó. Nagy iramban indult a mér­kőzés, kemény összecsapások „színezték” már az első ne­gyedórát. A 11, percben veze­téshez jutott a hazai együttes. Egy óriási erejű lövés a gyöm­rői kapusról kipattant, s a kö­zelben álló csatár nem hibá­zott. A listavezető ezután hu­száros hajrába kezdett, s hat perc alatt megfordították az állást. Öt perc múlva született a találkozó legszebb gólja Egy leeurított szabadrúgást Oldal 18 méterről hatalmas erővel lőtt a hálóba. (A labda a felső kapufát érintve vágó­dott a jobb felső sarokba.) A második félidőben 4-1 után szépítettek a hazaiak maid 5-2-nél egy ajándék 11 essel alakult ki/ a végered­mény. A bajnokjelölt Gyömrő is­mét olyan játékot produkált, amilyent elvárnak a szurkolók és a csapat vezetői. Támadá­saik során lábról lábra szállt a labda, a hazaiaknak egy­szerűen nem volt ellenszerük az ötletes támadások megaka­dályozására. Sajnálatos, hogy a hazai já­tékosok már az első percektől kezdve szabálytalanságok soro­zatával igyekeztek széttördel­ni a játékot, s a bíró szemet hunyt még a kirívó esetek fe­lett is. Szerencsére a Gyömrő nem vette fel azt a bizonyos kesztyűt, s így komolyabb ga­liba nélkül ért véget a rang­adó. GÓLLÖVÖ: Bűz, Greznáry Oldal, Leiner, Gáspár Gy., il­letve Göbölyös (2, egyet 11- esből), Karsa. JÓ: Sárközi, Ohát, Leiner, Gáspár Gy., Búz, Oldal, de a többiek is dicséretet érdemel­nek, illetve Göbölyös, Karsa. G. J. Monor—Kecskéscsárda 3-0 játék nélkül). Az elmúlt héten e lap ha­sábjain megdicsért kecskés- csárdái csapat a találkozó hi­vatalos kezdési időpontjában nem jelent meg. Nem tudni, miért nem utaz­tak el Monorra a kecskéscsár- daiak. Remélhetőleg legköze­lebb ismét pályára lépnek a lelkes ceglédi járásbeliek. K. J. Mende—Törtei 6-2, Mende. 200 néző, vezette: Ágoston. A helyenként ötletesen játszó hazaiak ilyen arányban is megérdemelt győzelmet arat­tak. A forduló további eredmé­nyeiről, a tabella állásáról la­punk holnapi számában tájé­koztatjuk sportkedvelő kedves olvasóinkat. modern, női szandál ívelt fa­talpa. Alapanyagáért, vagyis éger és bükkfáért az ország távoli erdős vidékeire kell elutazni, s ilyenkor tudja beszerezni a fafaragványokhoz szükséges nemesebb fát is- El lehet kép­zelni, mennyi munkáról van itt szó, ha évente mintegy 50 köbméter alapanyagot hasz­nál föl, de ezt véletlenül sem panaszként mondja, hiszen jó pénzért jól is kell dolgozni. Szakmájáról, hobbijáról ennyit elégnek is tartott el­mondani Farkas László, hogy legyen^ idő, s hely a nagy dolgokról is szót ejteni, me­lyek Maglódra települése óta történtek meg életében. Ö ugyanis négy éve a HNF he­lyi bizottsága elnökségének tagjá. Részt vett társadalmi munkában útépítésen Magló­don, s ezzel kezdetét vette itteni közéleti tevékenysége. Ott volt négy éve a párt­ház felújításánál, ahol például nagy értékű szekrénysort is csinált. Nem maradt ki a fá­sítási akciókból, az egészség­ház bővítéséhez ő is hozzájá­rult anyagilag. Orvosi rende­lőnél építkezett, feleségével ketten alapozták a szilárd burkolatú utat nemcsak a saját házuk előtt. Elismerések, élmények Meg is kapta társadalmi te­vékenységéért a maglódi ta­nács, a járási pártbizottság el­ismerését, melyeket a KIOSZ levéltárában őriznek, s 1978. augusztus 20-án Érdemes tár­sadalmi munkás jelvény bir­tokosa lett- Ezeket az elisme­réseket Farkas László ma is igen nagyra értékeli, de mint mondta: — Legalább Ilyen nagy ér­téke van azoknak az élmé­nyeknek, amit a többi önzet­len és lelkes társadalmi mun­kással éltem át, a közös mun­ka, s a közös siker nyomán, Aszódi László Antal ŐRI Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1983. ÁPRILIS 19., KEDD Tanácstagok klubja Életképes újabb kezdeményezés Fórum az apró, de fontos kérdések megvitatásához Vecsésen a 70-es évek elejé­re tehető, hogy már napiren­di pontként szerepelt a tanács­tagok klubjának létrehozása, fontosságát alátámasztván az­zal, hogy a nagy plénum előtt nem taglalható, aprónaik tűnő, de annál fontosabb kérdések megvitatásához fórumot biz­tosítsanak. Mégis csak tavaly valósult meg a rég dédelgetett terv. De az újabb kezdemé­nyezés egyre életképesebb, s a művelődési ház talán soha­sem látott tenniakarását dicsé­ri sok más, közhasznú rendez­vénye egyikeként. Hosszú eszmecsere Az első jelentős összejöve­telt az elmúlt év októberében hirdették meg, amikor dr. Katona Sándor, a Monori Já­rásbíróság elnökhelyettesének a Korrupció című előadásával nyitott az ismeretterjesztő so­rozat. Később Miklósi Mária, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársa adott tá­jékoztatót Vecsés nagyközség jövőjéről. Az idei év sem szűkösebb az előzőnél. S ha a község fél­száznál több tanácstagja ven­né a fáradságot, hogy rész­vételével viszonozza a számá­ra igen fontos tudnivalók meghallgatásával a jó szándé­kot, bizony sokat megtudhatott volna. Szó volt a tanácstagok és a tanácsi szakapparátus kapcsolatának problémáiról, a közvélemény felméréséről. Az idei második, februári klubnap előadója dr. Tatár Klára álla­mi közjegyző volt. „A bürok­rácia mechanizmusa” volt a té­ma a rendkívül jól felépített — első pillanatra pedig igen­csak „hivatalos”-nak ígérkező címszó ürügyén közel két óra hosszat tartó eszmecserén. Színesítette az est hangula­tát, mikor a jelenlevők között ősz Béla, a HNF titkára el­mondta, ő hogyan látta a „bü­rokráciát”, mikor családi ház építéséhez fordult engedélyért. — Természetszerű a bürok­rácia fojtogatása? Telekkönyvi hivatal, ELMÜ, VÍZÜGY, ta­nács és még más ajtók. Idő, iratok-iratoik és újra idő. Könnyebb volt felépíteni a há­zat — mondta némi iróniá­val. A labdát vette a község tanácselnöke, Csányi János: — Voltam én is ügyfél — így oldódott kedélyessé a bü­rokráciának szentelt est han­gulata. Rossz szándék nélkül Minden előzőt felülmúlt a márciusi program iránti ér­deklődés. A Járási Népi El­lenőrzési Bizottság tevékeny­sége. Az 1982/83. évi járási vizsgálatok fontosabb tapasz­talatairól adott számot Cseh Kálmánná, a járási NEB elnö­ke. A szákképzett kereskedők mellett sok a nem megfelelően képzett és ez néha nem a rossz szándék, csupán a gyakorlat­lanság rovására írandó vétsé­geket eredményez. Ezt épp egy „régi jó kereskedő”, Elek Gyű­A nap kulturális programja Gyömrőn, zenetanfolyam, órarend szerint, az úttörőház­ban, 9-től és 15.30-tól: a vívó; 14-től az ügyes kezek szakkör foglalkozása. Monoron, 14-től: az irodal­mi színpad próbája (a gimná­ziumban), művészi torna 15.30- tól: a Katona József úti; 16.30- tól: az Ady úti óvodában, 17.30-tól: a Munkásőr úti is­kolában, 18-tól: kismotorveze­tői tanfolyam. Monori-erdőn, a klubhelyi­ségben, 19-től: ifjúsági akadé­mia, Magyar költők és zene címmel ismeretterjesztő elő­adás. Pilisen, 10-től: a zeneiskola zongoraoktatása, 17-től: sze­mélygépkocsi-vezetői tanfo­lyam, 18-tól: ifjúsági klubfog­lalkozás. Üllőn, 13.30-tól: énekkari próba. Tart a vita Még Mindig késik a névadás Mi legyen a hamarosan át­adásra kerülő monori általá­nos áruház neve? Ennek el­döntéséhez kértünk segítséget olvasóinktól a március 18-i számunkban megjelent cikk­ben. Azóta eltelt néhány hét, s bár tollat nem sokan fogtak, hogy elmondják véleményü­ket, illetve ötleteiket, szemé­lyesen annál többen reagáltak a kérésre. Jó néhányan a járá­si hivatal MÜTEF osztályát is megkeresték. A döntés előtt érdemes szót ejteni arról, mi­lyen nevet szán hát a közvé­lemény az árhuháznak? Dr. Zimányi Gyula, a nagy­község tanácselnöke azt írja: az általános áruházat a tele­pülés történeti nevezetességei­ről volna helyes elnevezni. Monor a Mátra és a Cserhát alján helyezkedik el — lehet­ne tehát Cserhátaljai Aruház a név, de lehetne a település- részek régi elnevezései alap­ján Forrás, Szilhát, Kendere­st, Kistói áruház is. Sokan kardoskodtak amel­lett, hogy elég, ha a „Monor" névvel illetik az új létesít­ményt. Ez azonban nem len­ne túl szerencsés, hiszen egy szállítmányra például azt a címzést kellene írni: Monori „Monor” Áruház, Monor, Kos­suth Lajos utca... Egy vecsési olvasónk szerint — aki kereskedő, s mindjárt egy szerinte jól hasznosítható reklámversikét is mellékelt javaslatához — Favorit-nak hívná legszívesebben az áru­házát. Véleménye szerint ez a név jól védjegyezhető, külföl­diek számára is érthető elne­vezés. „A monori Favorit a konfekcióban is favorit!” — írja. Hát — úgy legyen! Leg­alább a reklámvers második fele... Az eredetileg javasolt Sírá­ssá elnevezés mellett a szava­zók csaknem fele foglal állást. la tanácstag 'fogalmazta meg így­— Vecsésen 17 társadalmi ellenőr ügyködik, s munkájá­val a NEB munkáját nagyban segíti — hangsúlyozta Cseh Kálmánná. — A monori járás 130 népi ellenőre a legszéle­sebb körben jár el a közérde­kű bejelentések nyomán'. Eh­hez kellő felkészültséget mun­kaügyi szakismeretük mellett, a rendszeresített egy-két éven­kénti oktatás biztosít. Szoros az együttműködés a tanácsok szabálysértési bizott­ságaival. Sajnálatos tényként kell még ma is elkönyvelni a különösen munkahelyi vissza­éléseket jelző névtelen levele­ket. A NEB joga a felderítés, a vizsgálódás, de nem kötelessé­ge, az pedig a hivatali titok­tartás. Ez a NEB mind a 130 tagjára, de az üggyel kapcso­latban eljáró hivatalos szemé­lyekre kötelező. Aczél Ferenc tanácstag, a HNF volt titkára jól ismervén a község régi örökségként a mára áthagyományozott gond­jait — más hozzászólókkal együtt — a község közbizton­ságát taglalta. A kereskedelmi egységek sérelmére történő sorozatos betörések foglalkoz­tatták. A következő téma — Gyenge a közbiztonság Vecsésen! Kilencezer bejáró van, köztük nők és este netán éjszaka ne merjenek az utcára menni. Négy rendőr szolgál Vecsésen, pedig a nagyközség lélekszáma 24 ezer. Minden­képp indokoltnak, jogos kérés­nek vélik egy rendőrőrs létre­hozását. A művelődési ház műsorter­vében a tanácstagok klubja ré­szére már szerepel a következő téma: A rend őreivel, szemtől szemben. Fekete Gizella Ügy érzik, hangulatában is jól illik az áruházhoz, s a monori Strázsahegynek a járáson kí­vül is híre van. Nem rossz híre: a hétvégi pihenőházakat, pincéket messziről is felkere­sik, s ha elhangzik valahol a rponori Strázsa neve, nem hangzik ismeretlenül. Persze, ellene is szavaznak jó néhá­nyan, mondván, hogy a bor­isszák elégedjenek meg a heggyel, ne akarjanak mind­járt egy áruházat is ... Akadt, aki a közeli buszpá­lyaudvar révén Volán- nak hívná az üzletközpontot, s volt' aki Piac-áruháznak. A döntés még hátravan. Hogy a Monor és az áruház főnevek közé végül is milyen elnevezés kerül majd, az bizo­nyára nem kis vitát eredmé­nyez még a legutolsó „szava­zásnál” sem. Áz eredményre természetesen visszatérünk. K. Zs Furfang? Meglepően sok az új gép­kocsivezetői arc a Volán 20. számú Vállalat monori ön­álló főnökségének járatain. Már korábban is hallottuk a főnökség vezetőjétől, hogy nehéz az üres státusokat betölteniük, de ennek elle­nére igyekeznek rendet te­remteni a sofőrök körében. Mostanában furcsa jelen­ségre lettem figyelmes az autóbuszokon. A sofőrök egy része még nem tanulta meg a pontos menetdíj-táb- lázatot, s ezzel többször visszaélnek az utasok. Elő­fordult olyan eset például, hogy egy férfi Péteriig kért négyforintos jegyet, s a gyömrői tané csházánál szállt le. Tíz forintot meg­spórolt ezzel az úttal... Az­tán a hét elején egy édes­anya és nagy lánygyermeke 8 forintos jegyet váltott, amely a gyömrői kereszte­ződésig jogosít utazásra. Ök mindig a tanácsházánál szállnak le, odáig azonban 14 forint a viteldíj. Most leszálltak a faluban, mert ellenőr volt a buszon... Sorolhatnánk még példákat amelyek arra is jók, hogy meggyőzzék az embert az utasok sem angyalok min­dig ... G. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) I

Next

/
Thumbnails
Contents