Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

1983. ÁPRILIS 17., VASÁRNAP 3 A közigazgatás szocialista átalakítása Befellegzett a bürokráciának Alkotó közösségek Költségmegtakarítás Számítógépek Az államigazgatás egyszerűsítése nem ma kezdődött. Ahol most tartunk, az egy hosszabb folyamat eredménye. Mintegy tíz esztendeje már, hogy a korszerűsítési törek­vések, intézkedések mindinkább kiterjedtek a tanácsi munka egész területére. Annak idején pártunk XI. kong­resszusának programnyilatkozata e folyamat szüntelen erősítése mellett szállt síkra, két és fél esztendeje pedig a XII. kongresszuson elfogadott határozat így összegzi a tennivalókat: ^ „Feladataink eredményesebb megoldása a társadalom- irányítási, államigazgatási rendszer korszerűsitését, a te­vékenységi körök pontosabb meghatározását, a beosztás­sal járó felelősség következetesebb számonkérését igény­li... Az ügyintézés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá, határozottan fel kell lépni a bürokrácia ellen... A ta­nácsok önállóbban vegyenek részt a társadalmi felada­tok végrehajtásában. Emeljék a hatáskörükbe tartozó szervek irányításának színvonalát... Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömeg­kapcsolataikat. Építsenek jobban a lakosság véleményé­re, cselekvőképességére...” Pest megyében a helyi taná­csok, a járási hivatalok és ter­mészetesen a Pest megyei Ta­nács vezetése és apparátusa te­vékenységüknek ésszerűbb megszervezését, a korszerűsí­tésre törekvést nem kizárólag a központi intézkedések vég­rehajtásában látták megoldha­tónak, hanem a legkülönbö­zőbb területeken kezdeményez­tek önállóan, az adott lehető­ségek, követelmények, sajátos­ságok figyelembe vételével. Számos egyszerűsítési kísérlet pián egy sereg intézkedést fo­ganatosítottak a testületi mun­kában. A gazdasági jellegű koordinációs kapcsolatok több esetben egyedülálló, nagy je­lentőségű eredményekkel jár­tak. A megye urbanizációs fej­lődését bemutató — a közigaz­gatás tudományos kutatása ke­retében megjelent — könyvek olyan gazdag tapasztalatokat tárnak fel, amelyek az ország más megyéiben és városaiban is alkalmazhatók s hazánk ha­tárain túl is ismertek, illetve elismertek. Szerkezeti változások ■ Megnyugtató, hogy ma már a különböző állami és társadal­mi szerveknek és mozgalmak­nak a tanácsi tennivalók végre­hajtását, annak egyszerűsíté­sét é$ korszerűsítését támoga­tó törekvése egyre tervszerűbb és összehangoltabb. Közérde­kű hasznosságukat minden érintett elismeri. Közvetítésük­kel a- sokoldalú szakemberek komplex tevékenysége révén, a tiszta közélet motorjai, bázi­sai lehetnek. A megyében — hazánkban legkorábban — ezelőtt tíz esz­tendővel valamennyi első fokú építéshatósági jogkör a közsé­gekbe került, a kisebb telepü­léseken építéshatósági körze­tek kialakítása útján. Az ügy­intézésben általában, az ügy­félforgalom lebonyolításában, a lakosság tájékoztatásában, az ügyfélszolgálat szolgáltató jel­legű ellátásában egyre ’ több olyan kezdeményezéssel talál­kozunk, melynek során a ta­nácsi munka jelentős költség­megtakarítást eredményezett nemcsak a népgazdaságnak, hanem az érintett terület la­kosságának is. Több járásban alakultak alkotó munkaközös­ségek, amelyekben a legjobb szakemberek értékelték a ta­pasztalatokat és továbbították a folyamatot irányító, _ illetve összefogó megyei hatósági kol­légiumoknak. Közben javultak a . személyi és tárgyi feltételek is, a gépesítésben történt je­lentős előrelépéssel.. A korszerű technikai háttér megteremtése napjainkban eléggé költséges, ezért a gépi feldolgozás gazdaságosságát és hasznosságát nagy körültekin­téssel kell vizsgálni, bár az is igaz, hogy a gépi technikával szembeni rossz beidegződések felszámolása nem könnyű fel­adat. Az utóbbi évtizedben Pest megye közigazgatási szerkeze­te alaposan átalakult a társa­dalmi és gazdasági fejlődés­hez igazodva. Ezek a változá­sok hatékonyan segítették' elő a megyei központi irányítás érvényesítését ugyanakkor, a helyi érdekek védelmét. A szer yezetrendszer korszerűsítése a tanácsok feladatainak elvégzé­sénél törvényszerűen adódó munkaterhek arányainak igaz­ságosabb elosztását is előse­gítette. Eredményes gyakorlat Az ügyfelek alaposabb, szer­vezettebb felvilágosítását szol­gálja, hogy a központilag elő­állított nyomtatványok mel­lett számos — gyakran előfor­duló '— ügyben készítettek a tanácsok tömör, közérthető in­formációt nyújtó szórólapokat, beadványmintákat, ugyanakkor szívesen alkalmazzák az. ügy­intézést és a döntést könnyítő formanyomtatványokat. Ez utóbbiakat például Érden — munkafényképezések tapaszta­latainak alapján — ötven ha­tósági ügyfajtában vezették be. Az új szervezeti rendben mű­ködő monori tanácsnál az ügy­félszolgálati iroda és a csopor­tok harminc olyan beadvány­mintát használnak, amelyek­nek kitöltése nemcsak az ügy­fél számára könnyű, hanem eleve garantálja, hogy az ügy­gyei kapcsolatos valamennyi adat, szükséges anyag azonnal rendelkezésre álljon. Hason­lóan eredményes gyakorlatot folytatnak Cegléden és Gödön is. Solymáron és Pilisvörösvá- ron megtervezték az egységes ingatlannyilvántartás adatlap­ját. A megyei szakigazgatási szervek többsége állásfoglalá­sok, tájékoztatók, körlevelek formájában, esetenként jog­szabályértelmező értekezletek, megbeszélések szervezésével segíti elő az egységes jogalkal­mazást. Figyelemre — és köve­tésre — méltó, hogy az igaz­gatási osztály évek óta szer­kesztett jogi iránymutatásai, mintatárai milyen osztatlan el­ismerést váltanak ki a helyi tanácsoknál, járási hivatalok­nál. Hasznosak a pénzügyi osztály ajánlásai és irányelvei, a munkaügyi osztály útmuta­tásai is. Technikai háttér A tanácsok évente átlagosan 170—180 ezer ügyben hoznak elsőfokú határozatot. Ezek kö­zül az érdekeltek alig két szá­zalékot fellebbeznek meg. Ez az arány mindenképpen ked­vező. Elmarasztalható viszont, hogy a harminc napon túlha­ladó ügyintézések száma nem csökken a kívánt mértékben. Érkeznek a hatósági kollé­giumhoz olyan észrevételek is, hogy esetenként illetékesek anélkül, hogy figyelembe ven­nék a helyi tanácsapparátus munkájának mennyiségét, újabb feladatokkal terhelik .meg az előadókat. Egy példa: az adó- és értékbizonyítványok kiállításának új rendszere. Ta­valy egyebek közt 'Budaörs nagyközségben 984 darab ilyen bizonyítványt adtak ki, ez egy adóügyi és egy műszaki ügy­intéző teljes évi munkáját te­szi ki. A Pest megyei Tanács Költ- ságvetési Elszámoló Hivatala 1972 óta fokozatosan — és fo­lyamatosan — tért át a költ­ségvetés és a fejlesztési alap teljes számítógépes feldolgozá­sára. Ennek legnagyobb ered­ménye, hogy a tanácsi szer­vek, intézmények mentesülnek az ilyen irányú manuális mun­kától, miközben a számítógép a végrehajtás értékeléséhez, il­letve a következő év terveinek elkészítéséhez megbízható ada­tokat szolgáltat. Folyamatban van a bérszámfejtés ügyvite­lének számítógépre helyezése is. Jelentős intézkedésnek mi­nősíthető az is, hogy 1981-ben megkezdődött a lakossági adó­alapok adónemenkénti számí­tógépes nyilvántartása és for­galmi könyvelésének feldolgo­zása. E rendszer jelenleg vala­Csőkén! nő a magasba mennyi városban és öt járás­ban működik. A helyi kezdeményezésekkel arra is törekednek a tanácsok, hogy a lakosság — ügyintézés­sel kapcsolatos — anyagi ter­hein is enyhítsenék. A megye segítségével Érden — létszám- növelés nélkül — földhivatali kirendeltség létesült, amelyhez Százhalombatta és a budai járás négy községe is tartozik. Évente átlagosan tizenhatezer ügyfelet fogadnak, akiknek már nem kell távolabbra utaz­niuk. Ugyanennyi földigazga­tási, nyilvántartási, földméré­si és tulajdonszerzési ügyben döntenek. Az érintett ügyfelek mintegy 1 millió forintot ta­karítottak meg éves átlagban, csak az útiköltségen. Az uta­zás lerövidítése révén az ügy­felek munkahelyein a munka­időkiesés káros hatása évente forint értékben több mint há­rommillióval csökkent. A tapasztalatokról úgy dön­tött a szintén zsúfoltsággal küszködő Váci járási Földhi­vatal, hogy azokat szívesen al­kalmazza Dunakeszi városban. Nem belső ügy Elgondolkodtató azonban, hogy miért nem válik széle­sebb körben gyakorlattá a a solymári ügyintézés, melynek során a leggyakrabban előfor­duló adatokat leegyszerűsített nyilvántartó lapok létrehozása és folyamatos vezetése útján gyűjtik. Ez az eljárás négy és fél millió forint bevételhez jut­tatta a vízműtársulatot, felde­rítette a többletingatlannal rendelkezőket, növelte a község adóbevételét, feleslegessé tett több mint húsz, addig vezetett nyilvántartást. A kartoték rendszerrel meggyorsult az építéshatósági, hagyatéki, te leknyilvántartási ügyek inté­zése. Solymáron az üdülő lakos­ság kétszerese a község állandó lélekszámának. E nyilvántar tás segítségével az üdülőterü leteken ésszerűen lehet a tár­sadalmi munkát megszervezni Egy-egy sikeres, több százezer forint értéket produkáló ilyen munka is tárgyi bizonyítéka a solymári kezdeményezés élet képességének. Végezetül szögezzük le: a közigazgatás egyszerűsítése nem lehet kampánymunka. Eredmények csak hosszabb időn át végzett, folyamatos, lelkiismeretes tevékenységtől várhatók. Ennek a tanácsi igazgatás egész területét át kell fognia, s nem korlátozód­hat csupán a belső ügyekre. Ki kell terjednie a tanácsok és a lakosság sokrétű kapcso­latainak fejlesztésére is. Arany István— dr. Kiss György A közelmúltban kezdték meg a polietilén tömlők gyártását a haraszti TEXGRÄF ipari szövetkezetben. A képen még vastag cső formájában szalad felfelé az anyag, melyből később a da­rabolás után a nélkülözhetetlen nylonzsacskók készülnek. Trcncsényi Zoltán felvétele MARHADIVAT 9 Budapest volt a színhelye a III. nemzetközi szakipari konferenciának. 9 A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban az új üzemeltetési formák működésének kezdeti tapasztalatait összegezték. Q A Hazafias Népfront Országos Tanácsa olvasáspolitikai munkabizottsága az olvasótábori pályázatokat értékelte. i A hét híre az is, hogy országos bemutató keretében ismerhették meg a szakemberek a barcsi Vörös Csillag Tsz új technológiával épített ezer férőhelyes szarvas­marhatelepét. Ráfér a friss tapasztalat, az új — takarékos! — technoló­gia a nagyüzemi szarvasmar­hatartásra; tervező és termel­tető szakemberekre. Ráfér, mert nem olyan nagyon távoli az az időszak, amikor e jám­bor kérődzőknek már-már — ami a költségeket illeti — pa­loták épültek, holott hamaro­san kiderült, nincs egyenes összefüggés a palota és a hús- meg a tejhozam között, sőt... A józan mértéktartást azután nem pusztán a köznapi tapasz­talat sürgette, hanem ezt tette a piaci kényszer is, mivel egyre nagyobb szerep jutott annak, melyik ágazat meny­nyiért termel. Ez a mennyiért napjainkra kötelező mércévé lett. Kötelező tehát a szarvas- marhatartás új, olcsóbb, de ugyanakkor az eddigieknél ha­tásosabb módjait, eszközeit ke­resni. Tavaly december végén 121 ezer jószág alkotta az állo­mányt a megyében, ez 1,6 szá­zalékkal volt több, mint az előző esztendei. Ami aligha lé­legzetállító gyarapodás, ám e terepen ügyelni kell a mérté­kekre, itt gyakran az is ered­ménynek számított — és nem kicsinynek! —, ha nem lett kevesebb az állat. A tenyész­tésnek talán egyetlen más aga sem érzékeny annyira a költ­ségekre, mint éppen ez, aza2 egy-egy intézkedésnek, ármó­dosításnak sehol sincs olyan hosszú ideig ható következ­ménye, mint a szarvasmarhák­nál. Amit szemléletesen iga­zol a megyében — de nemcsak a megyében — a háztáji, kise­gítő és egyéni gazdaságokban tartott jószágok csoportjána1 folyamatos zsugorodása, hiszen a hetvenes évek közepén még ott nevelték az állatok több mint húsz százalékát, nap­jainkra ez az arány tizenöt százalékra csökkent. Nem di­vat — főként a fiatalabbak körében — tehenet, hízómar­hát bekötni a ház mögött levő istállóba, ha egyáltalán még áll az épület, s ha igen, akkor is a gépkocsi talált otthonra benne... Nem divat, mert ez a jószág sokkal többet követel mint a sertés, tartási körülmé­nyekben, etetésben egyaránt, s bizony kétséges, ez a többlet miként térül meg a bevétel­ben. Magyarán: nem tartozik a bombaüzletek közé a bajló­dás a szarvasmarhával. Ez teszi érthetővé, miért a tervezési visszafogottság. Amíg ugyanis az 1976 és 1980 közötti öt esztendőben a megyében 15,3 százalékkal bővült az ál­lomány, az 1981—85-ös idő­szakra reálisan csak kilenc• százalékos gyarapodást lehe­tett előirányozni. Igaz, az ösz- szetételt alaposan átformálja a marhadivat, erőteljesen csök­ken a kettős hasznosítású álla­tok száma, folytatódik a sza­kosítás, a tejelő, illetve a hús- hasznositású jószágok csoport­jának elkülönítése. Folytató­dik, mert ezt követeli az ész­szerűség, a gazdaságosság, mert ezen a módon lehet ka­matoztatni a nagyüzemi tartás kínálta előnyöket, azaz — szemben a paloták korábbi építésével — ez egy jó divat, remélhetően tartós lesz. Sikereknek, kudarcoknak egyaránt teret adott ez az állat- tenyésztési részterep, s ahogy a sikereknek a kovácsoló! az emberek voltak, a kudarcokat sem foghatja senki az állatok­ra. A túlzó divatok bizony sokba kerültek, amint az is, hogy egy időben a termelői érdekeltség — így a tej esetér­ben — egészen más vo’t, mint amit az elszámolási árak tük­röztek, s ezek az árak meg a visszatérítések már-már kide- ríthetetlenné tették a tényle­ges ráfordításokat. Ilyen el­lentmondásos terepen jutott el a megye oda, hogy 1985-re megtervezhette a tehenenként: 4400 literes tejtermelést, hi­szen 1980-ban már elérte a — nemzetközileg is figyelmet ér­demlő — négyezer litert. Ilyen ellentmondásos terepen jutott el a megye oda, hogy befeje­ződött a szarvasmarha-állo­mány gümőkór- és brucelló­zismentesítése, Ami két évtize­des program volt! Napjaink, ban a megye mezőgazdasági nagyüzemei egy év alatt 16 ezer tonna vágómarhát, 180 mil­lió liter tejét adnak el, ami­nek döntő része a termelőszö­vetkezetekből kerül ki. Ezek vagy a hasonló számok kellő intelmet hordanak magúkban arra, csínján kell bánni a — divatokkal... Mészáros Ottó Ünnepélyes brigádgyűlés Méltón viselni a nevet « 1983. április 18-án, emléke­zzünk a nemzetközi és hazai í munkásmozgalom kiemelkedő J alakja. Komócsin Zoltán 63. k születésnapjára. A fiatalon, ki- f lene éve elhunyt politik/us és Z publicista sírjára barátai, har- Z costársai helyezik el majd a í kegyelet koszorúit a Kerepesi f temetőben. S országszerte £ munkások ezrei. szocialista < brigádok százai elevenítik fel Z a Kommunista Ifjúsági Szü- Z vétség életrehlvőjának tetteit. £ A Csepel Autógyár Komócsin j. Zoltánról elnevezett szocialista ^ brigádja péntek délután bri- í gádgyülésén látta vendégül Z Komócsin Zoltán özvegyét, hű- z gát és egy volt munkatársát. Az ötös számú gyáregység tanácstermében a találkozás első pillanataiban a meghitt, megilletődött csend uralkodott, ^edig Komócsin Zoltánné nem először találkozott a brigád tagjaival, hiszen — mint mondta — a váci kollégium mellett ez az a közösség, ahol a legkevésbé érzi feszélyezve magát. Az özvegyet, s leányát, dr. Pécsi Kálmánné Komócsin Klárát, valamint a politikus volt munkatársát, dr Eperjesi Lászlót a brigád tagjain kívül Halász József, a gyár pártbi­zottságának titkára, s a gyár­egység vezetői fogadták. Se­bestyén Béla brigádvegető üd­vözlő szavaiban méltatta Ko­mócsin Zoltán munkásságát. Az ifjúsági mozgalom szer­vezőjéről, a Kommunista If­júsági Szövetség első vezetőjé­ről — a fiatalok nevében — Fábián János, a vállalat KISZ- bizottságának munkatársa szólt részletesebben. Majd a volt munkatárs, Eperjesi László beszélt arról a helytállásról, melyet Komócsin Zoltán a leg­nehezebb években is tanúsí­tott. Nem egyszerűen elhatá­rozás kérdése volt annak ide­jén a KISZ létrehozása, Ko* mócsin Zoltán, akit e feladat­tal bíztak meg, akadályt nem ismerve dolgozott éjt nappal­lá téve. Végtelen türelemmel és megértéssel vitatkozott. S nem engedte, hogy a célok, jó megfogalmazása után az el­szürkülés fenyegesse a moz­galmat. A Hanság lecsapolásá- ban maga is lapáttal a kezé­ben vett részt, s a kemény munka után gyakran szerve­zett focicsapatokat, rúgta a labdát. A brigád ízlésesen összeállí­tott tablóval lepte meg ven­dégeit. A képeken nemcsak Komócsin Zoltán a politikus, a főszerkesztő, hanem a mun­kás is szerepel. Mint Sebestyén Béla mondta, a brigád akkor született, — 1968-ban — ami­kor névadójuk egy nagygyű­lés szónokaként járt gyáruk­ban- A szocialista közösség azóta hétszer nyerte el a vál­lalat kiváló brigádja címet, munkájukkal — a szervokor­mányok alkatrészeinek készí­tésével —, s közéleti tevé­kenységükkel, törekvéseikkel szeretnék méltón viselni Ko­mócsin Zoltán nevét. Nem véletlenül idézték legutolsó cikkének gondolatait: „Amit tennünk kell, végezzük be­csülettel: amit elértünk, az valamennyiünk érdekeit és az utánunk következő nemzedék javát szolgálja. K. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents