Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

M r.cYfl 1983. A TRITTS IT, VASÁRNAP A Reagan-kormányzat nehéz napjai Kudarc a Közel-Keleten — Halogató taktikázás a szenátusban Leleplező tények Washington közép-amerikai ügyleteiről Reagan elnöknek hamarosan ki kell mondania a végső szót arról, hogy akar-e indulni egy újabb négyéves ciklusra szóló elnökválasztási hadjáratra. A Republikánus Párt részéről mind erőteljesebb a nyomás a Fehér Ház urára, hiszen egy kampányt jó előre meg kell szervezni. Mind több jel mu­tat arra, hogy Reagan egy újabb hivatali időszakra is 'meg akarja tartani a végre­hajtó hatalom vezetését. Legutóbbi sajtóértekezletén arról beszélt, hogy négy esz­tendő rövid idő arra, hogy egy markáns politikus kibontakoz­tathassa elképzeléseit a wa­shingtoni politikai porondon. Az amerikai sajtó kommentá­torai azonban nemcsak ezt „a közvetett jelzést” táplálták be „komputereikbe” a jelenlegi elnök újraválasztási ambíciói­ról. Reagan adatokat tett köz­zé arról, hogy az amerikai gazdaság „túl van a mélypon­ton”, s megkezdődik a lassú javulás, amely politikájának következménye. Ennek hatásá­ra a Wall Street, az amerikai pénzvilág központja, azonnal tőzsdei árfolyam-emelkedések­kel válaszolt. Így fejezte ki — minden idők legmagasabb tőzsdei átlagmutatójával —, hogy n monopoltőke bizalma — ugyanúgy, mint annak idején megválasztása előtt — válto­zatlan Reagan iránt. Nyugati kommentátorok megjegyzik, hogy az amerikai üzleti élet e „bizalmi szavazása”, amely sokkal fontosabb annál, hogy a törvényhozás két házában milyen döntéseket hoznak a reagani programokról, arra bátoríthatja majd az Egyesült Államok jelenlegi elnökét, hogy hamarosan — talán már az elkövetkező hetekben — hi­vatalosan is bejelentse:^ újra kívánja jelöltetni magát az 1984-es választásra. Több „bennfentes” hírma­gyarázó azonban megjegyezte, az elnöki hivatalos bejelentés azért késett eddig, mert Reagan tanácsadói beszélték le ennek mostam időzítéséről a Fehér Ház urát. Az történt ugyanis, hogy az amerikai politikát az utóbbi hetekben — de különö­sen a múlt héten — súlyos kudarcok sorozata érte. Így a „washingtoni politikai rókák némi „kivárást” . javasoltak Reagannek. MI WASHINGTON KÖZEL KELETI KUDARCÁNAK LÉ­NYEGE? __________________ Reag an tanácsadói látványos sikert jósoltak még néhány héttel ezelőtt is az elnöknek a Közel-Keleten. Azt mondották, hogy a dolog lényege nem az, hogy Izrael mikor vonul ki Libanonból. Ezek a tárgyalá­sok elhúzódhatnak, hiszen Bejrútból tavaly sikerült elérni a palesztin fegyveres erők ki­vonulását. A kérdések kérdése az, hogy a Camp David-i kü­lönbéke folyamatba be lehes­sen kapcsolni Jordániát — hajtogatták a washingtoni szakértők. Ezt a törekvést tükrözte az úgynevezett Reagan-terv, amely valamiféle ködös jordán —palesztin államszövetség ke­retében kívánta megoldani a -palesztin kérdést, oly módon, hogy Husszein jordán király látná el a „felügyeletet” a palesztinok felett. A tervezet ravasz volt. Hi­szen: 1. megvalósítása esetén megtagadták volna a palesztin önrendelkezést. 2. Jordániát még inkább a Nyugathoz, első­sorban az Egyesült Államokhoz láncolták volna. 3. Jordánia bekapcsolásával a Camp Da­vid-i alkuba, tovább osztották volna az arab világot és újabb nézeteltéréseket támasztottak volna közöttük, s ennek a fő hasznát természetesen Izrael látta volna. 4. Csökkent volna az Egyesült Államokkal és Iz­raellel megállapodást kötött Egyiptom elszigetelt helyzete az arab világban. A nyomás rendkívüli volt a palesztinokra, hogy a Reagan- terv által kijelölt mederbe te­reljék az események menetét. Jasszer Arafatról és a PFSZ megállja a helyét, nemcsak a tavalyi bejrúti ostrommal való szembeszállásban. Jasszer Ara­fat olyan széles körű nemzet­közi támogatást volt képes biz­tosítani szívós diplomáciai te­vékenységgel a palesztin ügy­nek, hogy sikerült elérnie a jordán uralkodóval folytatott tárgyalásain a következőket: 1. Annak ellenére, hogy a pa­lesztin állam még nem jött létre, s csupán egy felszabadí- tási szervezetet képvisel, telje­sen egyenrangú tárgyalópart­nere lehetett Husszeinnek. 2. Bár a jordán uralkodó koráb­ban Washingtonban járt, s ot­tani nyilatkozataiból világossá tette: szívesen tárgyalna a Reagan-kormányzattal és a Begin-adminisztrációval a pa­lesztinok sorsáról, Arafat nem volt hajlandó őt erre felhatal­mazni. 3. Az ammani megbe­szélések titkosak voltak. De bi­zonyosra lehet venni, hogy Arafat kifejtette: nem adhat a palesztinok nevében korlátlan felhatalmazást annak az ural­kodónak, akinek kormányzata idején 20 eZer Jordániában élő palesztint gyilkoltak meg, s akinek fellépésére annak ide­jén a palesztin felszabadítási hadsereg harcosainak el kel­lett hagyniuk Jordániát. 4. Arafatnak sikerült azt is elér­nie, hogy az április 16-ra ter­vezett Arab Liga csúcstalálko­zót elhalasszák. Ezen a jordá- niai képviselet ügye szerepelt volna a napirenden. A PFSZ kivívta, hogy addig pz arab csúcs ne üljön össze, amíg ezt megelőzően a palesztin felsza­badító mozgalom legfőbb szer­ve nem dolgozza ki álláspont­ját. Ezek után nem meglepő, hogy Husszein csakhogy ne szenvedjen ■ tekintélyóesztesé- get, kijelentette: „nem képvi­seli a palesztin ügyet semmi­féle, akár Washingtonnal, akár Tel Avivval folytatandó tárgyaláson. „Reagan elnök pe­dig „sajnálkozását” fejezte ki a történtek miatt, mivel mást nem tehetett, s kifejezte „re­ményét”, hogy az ügyben nem hangzott még el a végső szó ... MI TÖRTÉNIK A WA­SHINGTONI TÖRVÉNYHO­ZÁSBAN? folyásolja. így jött létre az képviselőházi indítvány, amely felszólítja a Reagan-kormány- zatot: járuljon hozzá e fegy­verrendszerek „befagyasztásá­hoz”, Mint ef hasábokon már töbször megírtuk: a Reagan kormányzat szerette volna le­vetetni ezt a kezét megkötő tör­vényjavaslatot a testület napi­rendjéről. Hívei azonban min­dig alulmaradtak a kongresz- szusban, s csupán azt voltak képesek elérni, hogy elhalasz- szák egy-egy hétre a szavazást. Most is ez történt, s a fontos döntés a jövő hétre halasztó­dik. MILYEN ŰJ FEJLEMÉ NYÉK KÖVETKEZTEK BE A KÖZÉP-AMERIKAI TÉRSÉG­BEN? , hnscker záróbeszéde Marx-konferencia Erich Honecker záróbeszé­dével ért véget szombaton Berlinben a kettős Marx-év- forduló alkalmából megrende­zett nemzetközi tudományos konferencia. A konferencián 111 országból 145 küldöttség vett részt. Is­mét bebizonyosodott, hogy egyes véleménykülönbségek el­lenére nincs akadálya a közös cselekvésnek, amikor a béké­ről és a társadalmi haladásról, az emberiség létérdekeinek biztosításáról van szó. Az amerikai honatyák a tör­vényhozás mindkét házában valósággal pergőtűz alá vették a kormányzat fegyverkezési terveit. Igaz, Reagan „siker­rel” is dicsekedhet. Sikerült je­löltjét, Kenneth Adelmant el­fogadtatnia, a leszerelési és fegyverzetkorlátozási kérdé­sekkel foglalkozó amerikai hi­vatal élére. Ezt korábban a szenátusnak a kinevezést meg­vizsgáló bizottsága ellenezte. S hogy mégis elfogadták most Reagan jelöltjét, ez inkább az­zal függött össze, hogy aggo­dalmat éreztek e fontos hiva­tal vezető posztjának betöltet- lensége miatt. Mint mondot­ták, ez ürügyet szolgáltatott a Fehér Háznak, hogy erre való hivatkozással halogassa a Szovjetunióval való kompro­misszumos tárgyalásokat. A kormányzat viszont vere­ségeket szenvedett, amikor módosító indítványokkal el akarta érni, hogy a törvény- hozás ne szavazzon a nukleáris fegyverzetarzenál befagyasztá­sára vonatkozó javaslatok fe­lett. Mint emlékezetes, a Szovjetunió nemegyszer azt in­dítványozta, hogy addig is, amíg a legpusztítóbb fegyver- rendszerek korlátozása ügyé­ben a szovjet—amerikai tár­gyalások tartanak, a most meglevő szinten ne lépjenek túl, s állítsanak le minden olyan programot, amely új fegyverfajták kifejlesztését cé­lozza. Washington, amely egész sor, a fegyverkezési hajszát fokozó, új fegyverrendszer ki- fejlesztését irányozta elő, hatá­rozottan elutasította ezt az ész­szerű szovjet indítványt. Tör­tént ez annak ellenére, hogy az amerikai közvélemény túl­nyomó többsége helyesli ezt az . elképzelést, olyannyira. ről azonban bebizonyosodott, I hogy ez a törvényhozásban he- hogy a diplomácia frontján is\lyet foglaló honatyákat is be­Ami a Nicaragua területére korábban betört somozista egységeket illeti, katonai esz­közökkel tovább folytatódott felmorzsolódásuk. A hadihely­zet úgy alakult, hogy ezek az észak-amerikai Központi Hír­szerző Ügynökség (CIA) által kiképzett, felfegyverzett és Ni­caragua területére átdobott több ezres csoportok, az or­szág középső részéből a hon- durasi határterületekre szo­rultak vissza. A managuai kor­mányzat ennek láttán joggal figyelmeztetett, hogy megnö­vekedett a veszély arra, hogy hondurasi—nicaraguai háború­vá szélesedjenek a hadicse­lekmények. Managua ebben az ügyben diplomáciai sikert ért el, amennyiben sikerült több kö­zép-amerikai államot meg­nyernie a közvetítésre. Az Egyesült Államok viszont lát­hatólag „zöld fényt” adott nicaraguai kormányzat meg­döntésére, s'-Szeretné, ha: az el­lenségeskedések kiterjednének. Az amerikai külügyminiszter most Mexikóba utazik. Látoga­tásának nem is titkolt célja, hogy a managuai kormányzat szuverenitása érdekében oly erővel fellépő közép-amerikai államot a washingtoni tervek támogatására nyerje meg. Me Sikónak — mint ismeretes — jelentős adósságai vannak amerikai bankházaknál. Wa­shington — egyes hírmagya rázok szerint — ezzel kíván most zsarolni. A Fehér Ház célja — mint ezt Reagan elnök legutóbbi sajtóértekezletén vi lágossá tefte: Nicaragua elszi getelése. Az elnök egyébként nem volt hajlandó válaszolni olyan kérdésekre, amelyek az amerikai beavatkozás konkrét tényeit firtatták, bár érzékel tette, hogy van ilyen titkos tevékenység. A washingtoni sajtó kevésbé szemérmes Megírja, hogy az Egyesült Államok hondurasi nagyköve­te a helyi vezetőkkel együtt oroszlánrészt vállalt a somo­zista intervencióban. Az ügy annyira lelepleződött, hogy az amerikai törvényhozás a jövő héten külön ülést szentel washingtoni beavatkozásoknak és annak, hogy a Reagan-kor mányzat nem lépte-e túl ha táskörét, s nem tett-e olyat, amihez csupán kongresszusi felhatalmazás alapján lehetett volna vállalkoznia? Árkus István Kehi hazaérkezett Washingtonból A kancellár Moszkvába készül Moszkvai látogatást tervez a nyáron Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár, s wa­shingtoni tárgyalásai során Reagan elnököt is megkísérel­te ráébreszteni a szovjet veze­tőkhöz fűződő személyes kap­csolatok fontosságára — a je­lek szerint eredménytelenül. A bonni kancellár tárgya­lásain és sajtónyilatkozataiban több ízben aláhúzta, hogy az NSZK milyen nagy súlyt he­kdokínai nagykövetek Cromikoeszmecseréi Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első helyet­tese, a Szovjetunió külügymi­nisztere szombaton Moszkvá­ban fogadta Vietnam, Laosz és Kambodzsa nagyköveteit. A nagykövetek tájékoztatták Gromikót a három indokínai ország külügyminisztereinek április 12-én Phnom Penhben megtartott értekezletéről s azokról a tanácskozáson szüle­tett kezdeményezésekről, ame­lyek célja a délkelet-ázsiai helyzet normalizálása, a térség békéjének helyreállítása, az indokínai országok és az ASEAN-tagállamok közötti po­litikai párbeszéd megteremté­se. A szombati találkozón And­rej Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is teljes mértékben szolidáris Vietnam, Laosz és Kambodzsa konstruktív politikájával, amelynek célja a délkelet­ázsiai helyzet javítása, a tér­ség államai közötti bizalom és együttműködés erősítése. A három külügyminiszter tanács­kozásán született javaslatok komoly figyelmet érdemelnek mindazok részéről, akik való­ban szilárd békét és stabili­tást kívánnak a világnak ezen a részén. A Szovjetunió kész hozzájá­rulni ahhoz, hogy rendeződjék a délkelet-ázsiai helyzet, a térség a béke, a jószomszédi kapcsolatok és az államok kö­zötti együttműködés övezeté­vé váljék. A Szovjetunió, mint ezt már korábban is kijelen­tette, kész az ENSZ Biztonsági Tanácsának más állandó tag­jaival együtt közösen szavatol­ni azokat a megállapodásokat, amelyek esetleg az indokínai országok és az ASEAN tagál­lamai közötti létrejönnek — mondotta Gromiko. lyez a szovjet vezetőkkel való személyes kapcsolatokra. A Helmut Kohl washingtoni tárgyalásait értékelő, első NSZK-beli kommentárokban a legtöbb szombati lap azt emelte ki főcímben, hogy Kohl támogatja Reagan ame­rikai elnök „közbülső megol­dását”, következésképpen az amerikai, rakétatelepítés meg- - kezdését is az NSZK terüle­tén. A nyugatnémet televízió wa­shingtoni tudósítója tudni vél­te, hogy a rakétatelcpítés kér­désében tanúsított előzékeny nyugatnémet magatartást a Reagan-kormány valószínű­leg azzal fogja viszonozni, hogy hajlandó, lesz bizonyos „engedményekre” a madridi konferencia befejezése érdeké­ben. Figyelemreméltó volt, hogy a nyugatnémet kormányhoz kö­zel álló Die Welt Washington­ba kiküldött tudósítója vastag­betűs alcímben jelezte: A Kohl-kormány el akarja kerül­ni, hogy á hét vezető tőkés or­szág májusi, egyesült álla­mokbeli gazdasági csúcstalál­kozóján megkössék a kezét a kelet—nyugati kereskedelem folytatásával kapcsolatban. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Hans-Dietrich Gen­scher külügyminiszter kísére­tében szombaton hazaérkezett washingtoni tárgyalásairól. Arafat és Ishrkov megbeszélései Közös bolgár-PFSZ álláspont Bolgár részről egyetértéssel fogadják a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetnek egy füg­getlen palesztin állam és Jor­dánia , közötti konföderáció létrehozására tett erőfeszíté­seit — hangsúlyozza a Jasszer Arafatnak, a BF£Z- Végrehaj­tó Bizottsága elnökének pén­Mitterrand bsmi nyi’a kozata A francia-szovjet viszonyról Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök a sváj­ci fővárosban tartott pénteki sajtóértekezletén derűlátóan nyilatkozott a francia—szovjet viszony kilátásairól. „Nagy jelentőséget tulajdo­nítok a régi keletű francia— szovjet barátságnak” — jelen­tette ki Mitterrand, aki szerint a szovjet diplomaták közel­/ múltban történt kiutasítása Franciaországból nem célozta a kétoldalú kapcsolatok meg­rontását. Mitterrand egyébként pozi­tívnak és szívélyesnek minősí­tette a kétnapos svájci látoga­tása során folytatott tárgyalá­sait. Párizs és Bern között nincsenek komoly problémák — mondotta. Harcok Kclet-Salvcdorban A felszabadító erők sikerei Folytatódik a salvadori ha­zafias erőknek a kormány el­len a múlt héten indított of- fenzívája. A Farabundo Marti nemzeti felszabadítási front erői hatórás harc után elfog­lalták az ország keleti részén Vsultán tartomány tízezer la­kosú Estanzuelas városát. A salvadori hazafiak felrob­bantottak egy elektromos erő­művet, ezért megszűnt az árorjiszolgáltatás az ország ke­leti területein. Hírügynökségi jelentések szerint a salvadori Befejeződött az SZVSZ tanácskozása Szakszervezetek a békéért A ciprusi fővárosban véget ért a Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának 35. ülés­szaka. A világ 72 országát képviselő küldöttek megvitat­ták az SZVSZ részvételét a békéért, a társadalmi haladá­sért, a munkanélküliség ellen vívott harcban és elfogadták az 1983—1985-ös időszakra vo­natkozó akcióprogramot. A jóváhagyott szolidaritási nxjilatkozat üdpözli a dolgo­zók, a szakszervezetek és a de­mokratikus erők közös fellé­péseit érdekeik védelmében szemben a transznacionális vállalatokkal és a reakciós kormányzatokkal. Az okmány mélységes nyugtalanságának ad hangot a fegyverkezési haj­sza fokozása miatt és elítéli az Egyesült Államokat, valamint NATO-beli szövetségeseit, amiért Nyugat-Európában újabb rakéták telepítésére ké­szülődnek. Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke az ülés­szak befejeztével Nicosiában fogadta a Szakszervezeti Vi­lágszövetség vezetőit, köztük Gáspár Sándort, az SZVSZ elnökét, a SZOT főtitkárát. kormány — támadástól tartva — ötezer embert vont össze San Salvadortól mintegy negy­ven kilométerre északkeletre, a két nagy vízierőmü védelmé­re. teki bulgáriai baráti munka­látogatásáról kiadott közlé- mény. Todor Zsivkov és Jasszer Arafat a megbeszélések során áttekintette a közel-keleti helyzetet, és a közel-keleti konfliktus alapját képező Pa­lesztinái probléma békés és igazságos rendezésének mód­jait Egyetértettek abban, hogy minden érdekelt fél, köztük-a PFSZ részvételével hívjanak össze nemzetközi közel-keleti konferenciát. Nagyra értékel­ték a fezi arab csúcsértekez­leten elfogadott közel-keleti rendezési elveket, hangsúlyoz­va, hogy ezek az elvek meg­egyeznek a tavaly szeptember 15-én előterjesztett szovjet ja­vaslattal. Mindazok a kísérletek, ame­lyek bármilyen formában a Palesztinái és az arab nem­zeti-felszabadító mozgalom, valamint a Szovjetunió és a szocialista országok közötti szövetség gyengítésére törek­szenek az arab népek érdekei ellen irányulnak — hangsú­lyozza a két fél közös állás­pontját rögzítő közlemény. ★ Reagan elnök utazó nagykö­vete, Philip Habib szombaton egynapos látogatásra Kairóba érkezett. Mubarak elnököt tá­jékoztatta — amerikai hírfor­rások szerint — az izraeli- libanoni tárgyalások állásáról. Az SZKP KB határozata Szigorítják a szállítási fegyelmet Az SZKP KB és a Szovjet­unió Minisztertanácsa határo­zatot fogadott el a szállítási fegyelem megerősítéséről, az illetékes minisztériumok és főhatóságok feladatairól. A határozat megállapítja, hogy bár a vállalatok és egye­sülések jelentős része a meg­szabott határidőre teljesíti szállítási kötelezettségeit, to­vábbra is lényeges hiányossá­gok vannak a termékeknek a megrendelőkhöz történő eljut­tatásában. A dokumentum megállapítja: a kötelezettsé­gek nem teljesítése, az ágaza­ti és helyi érdekek előtérbe helyezése az állami és terv­fegyelem súlyos megsértését ielenti. Éppen ezért a határozat fel­adatul adja a minisztériu­moknak s személyesen az ille­tékes miniszternek, hogy fo­kozzák az ellenőrzést a fenn­hatóságuk alá tartozó vállala­toknál. CSAK RÖVIDEN... AZ OSTROVI Román-Ma­gyar Barátság Termelőszövet­kezetben megemlékeztek ha­zánk felszabadulásának 38. év­fordulójáról. A baráti találko­zón jelen voltak a helyi veze­tők, a szövetkezet szakembe­rei. Ott volt Barity Miklós bu­karesti magyar nagykövet és a nagykövetség több tagja. LENIN SZÜLETÉSÉNEK közelgő évfordulója alkalmá­ból tartották meg a Szovjet­unióban a kommunisla szom­batot. A legtöbb gyárban és üzemben felajánlásokat tettek, hogy túlteljesítik a napi ter­vet, energiát és anyagot ta­karítanak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents