Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-14 / 87. szám
1983. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK •<§£)? Tar xJumw Vizsgálat után El&jsgyzéses értékesítés Nem élnek eléggé a kereskedelmi vállalatok az előjegyzé- ses értékesítés lehetőségével — állapították meg a kereskedelmi felügyelőségek annak a vizsgálatnak a során, amely tíz megye bútor-, valamint vas-, műszaki és járműkereskedelmi vállalatiadra terjedt ki. Tapasztalataik szerint a bútorkereskedelemben az élet kényszeríti az üzleteket az előj egy - zéses módszer alkalmazására. Hiányosságok azonban itt is vannak: a legtöbb helyen nem az előírásoknak megfelelően veszik fel az adatokat, s nem kielégítő a vevők tájékoztatása sem. A vizsgálat tapasztalatai alapján az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség felhívta a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek figyelmét a korszerű értékesítési forma kiszélesítésére. Koszorúzások A vasasok jubileumán A Vasasszakszervezet Szövetsége alakulásának 80. évfordulója alkalmából szerdán az óbudai lakótelepen a szak- szervezet elnöksége nevében megkoszorúzták a Teszársz utcai emléktáblát. A VII. kerületi Nefelejcs utca és Peterdy utca sarkán levő Teszársz Károly emléktáblánál is megemlékeztek a szakszervezet első elnökéről, és a 80 éves egységes vasasmozgalomról. A Normafánál levő Vasas nyugdíjas üdülőben koszorúzás! ünnepséget tartottak Háliner József volt szakszervezeti elnök emléktáblájánál. Koszorút helyeztek el Teszársz Károly Mező Imre úti temetőben levő síremlékénél és a vasas művészegyüttes és ifjúsági ház előcsarnokában levő domborműnél. A vasasszakszervezet központi vezetősége a jövő héten ünnepi ülést szervez a jubileum alkalmából. Dunakeszin, Nagykőrösön is gyártják Elmozdult i holtpontról A korszerű táplálkozás feltételeinek megteremtésére együttműködik az egészségügyi, fCoiiputmezéfiésse! A Híradástechnikai Anyagok váci gyárában a múlt év vegén állították üzembe a komputeres vezérléssel működő nagy teljesítményű koordinátor fúró- és marógépet, amelyen a nyomtatott áramkörű lemezeket készítik. Egy időben húsz lemezt munkál meg a gép. A képen: Nagy Lászió ellenőrzi a berendezés működését. Barcza Zsolt felvétele valamint az élelmezésipari dolgozók szakszervezete. Mozgósító erejüket latba vetve közösen segítik elő a kalória-, a só- és a cukorszegény ételek nagyoob arányú gyártását. Az ÉDOSZ különböző fórumokon felhívta a gyártásban érdekelt konzerv-, hús- és édesipari üzemek vezetőit e termékkör bővítésének fontosságára. A kutatóintézeteknél szorgalmazta az új gyártmányok kifejlesztését. Az egészségügyi szakszervezet az orvosok, diétásnővérek, valamint a kereskedelmi szakemberek körében országszerte ismertető előadásokat, termékbemutatókat szerveztek a választék ismertetésére. A diétás élelmiszerek gyártása az utóbbi időben elmozdult a holtpontról. A vál- I lalatok egy része a kutatóhelyeken kidolgozott receptúrák alapján, s nem ritkán túlórák árán is folyamatosan gyártják a gyakran kevésbé gazdaságos, de humánus megfontolásból mégis fontos termékeket. Jelenleg már mintegy ötvenféle termék szerepel a kínálatban, a többi között a dunakeszi és a nagykőrösi konzervgyár diétás dzsemjei. Másodnyersanyag Eredményes akció Az idén is sikerrel zárult a MÉH Tröszt, az Állami Gazdaságok Országos Központja és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által meghirdetett első negyedévi vas- és színesfémhulladék-gyűjtési akció. Az év első három hónapjában a mezőgazdasági üzemek 23400 tonna vashulladékot — ez 20 százalékkal több a tavalyinál — és 320 tonna színesfémhulladékot adtak át a MÉH-vállalatoknak. A mezőgazdasági üzemekben összegyűjtött vas- és színesfémhulladékokat a hazai kohászat másodnyersanyagként használja fel. As egysiilósdi útvesztői Könnyű tenni, nehezebb viselni átírja az igasságossak ítélt értékrendet Kemény küzdelmekben volt vezérlő elv az a követelmény, ami ma természetes.: egyenlő munkáért egyenlő bért. Napjaink valósága azonban hozzátétel a gondolatmenethez, lo- gíkussága érdekében egy de szócskát, mégpedig így: egyenlő munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért. Amire persze bólintanak mindenütt, ez a helyes. Bólintásból még nem származott egyetlen többletforint sem; a helyeslés gyakorlati alkalmazása kellene hozzá. Amiről — általános jellemzőként — nem beszélhetünk. Az egyenlősdiről — mint széles körben meglevő gyakorlatról — annál inkább szólhatunk. Az átlagos a cél Tavaly a megye iparában a foglalkoztatottak havi átlagbérének emelkedése 4,9—9,2 százalékos szélső értékek között helyezkedett el. Ezek azonban a végletek. Valóságosan az iparágak, vállalatok túlnyomó többségénél azonosan — hat és hét százalék körül csoportosulva — növekedtek a bérek, jól mutatva az egyenlősítő törekvéseket, hiszen a termelés, a termelékenység korántsem bővült ilyen azonossággal, sőt, a korábbiakhoz mérten tetemes differenciálódást fedezhetünk fel. Amint azt az elnevezés jelzi, ahol dívik az e^yen’ósdi, ott nem tesznek különbséget. eltorzul a bérgazdálkodás, a kifizetett javadalmazás egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben fejezi ki a teljesítmények eltérő mennyiségét, értékét. A bérgazdálkodás célja ugyanis — elvben — kettős: az elosztás — a javakhoz való hozzájutás kereteinek a meghatározása — és az ösztönzés, azaz a társadalomnak szükséges, hasznos több előteremtésének a segítése. Munkahelyek soránál azonban — s tapasztdlataink szerint itt nincsenek iparági különbségek, közös vonás viszont, hogy elsősorban a legnehezebb munkaerőhelyzetű vállalatoknál élnek vele — megállnak az első tényezőnél. Elosztanak. Mindenkinek egy keveset, függetlenül attól, erre a kevésre is mennyiben érdemesek az érintettek, illetve akik a többre szereztek jogos alapot, miért maradnak hoppon. Az egyenlősdi tehát a munka szerinti elosztás elvének ellentéte, ezért bérnivelláA híre gyakran megelőzi az embert. Különböző információk útján olyanokról szerzünk értesülést, akivel személyesen még nem találkoztunk. így voltam én is, amikor Tápióbicskére az Április 4. Termelőszövetkezetbe utaztam. Úgyszólván mindent és mégis vajmi keveset tudtam a közös gazdaság 34 éves elnökéről Lengyel Jánosról. Tudtam, hogy a szövetkezet évek óta jól gazdálkodik, alaptevékenységéből származik a termelési érték 74 százaléka, de nem tudtam pontosan mitől kiegyensúlyozott ez a gazdaság. Most már tudom, hogy ebben az elnök személye a meghatározó. A hivatástudat gyökerei a kis faluig Tápió- ságig nyúlnak. Gyerekkori környezetében jobbára parasztemberek éltek. Nyiladozó értelmével látta, élte át a falu változását. Tiszteli, becsüli a kétkezi munkát, a parasztembert. Talán ez a legfontosabb öröksége — s így érthető, hogy mezőgazdasági szakmát választott. Üzemszervező agrármérnöki diplomáját a gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1973-ban szerzi, a táoiósági Kossuth Termelőszövetkezet ösztöndíjasaként. Ez a gazdaság volt első munkahelye. Újdonsült üzemgazdászként élte át a közös gazdaság szanálását. A veszteség íóval meghaladta a 2 millió forintot. Így mint a csibék a héja látványára szétrebbent a társaság. A fiatal üzemgazdász és az elnök kivételével szinte minden vezető elhagyta a tá- piősáai tsz-t 1974-ben. Nem sokkal később az elnök is leköszönt. — Nehéz volt akkor úszni az árral szemben — mondja az elnök, de nem ARCOK A MEZŐGAZDASÁGBÓL HIVATÁSTUDATTAL volt más lehetőség. Ezt kellett tenni, ha felszínen akartunk maradni. Márpedig akartunk, vagy legalábbis én nagyon akartam. Még 1974 nyarán egyesültünk a tápióbicskei Április 4., 1975- ben pedig a pándi Egyetértés Termelőszövetkezettel. Uzemegységvezető voltam 1977-ig. A növénytermesztési főágazatot irányítottam, hozzám tartozott a . szőlő, a gyümölcs és az erdőgazdálkodás, a szántóföldi növénytermesztés, a raktározás, valamint a forgalmazás irányítása. Az összevont három szövetkezet gazdálkodása nagyon rapszódikus volt 1975—80. között. A másfél millió forintos éves nyereségtől a 20 millió forintig mindenféle változat előfordult. — Ez idő alatt megépítettük az új műszaki bázisunkat, a 470 vagon termény befogadására alkalmas magtárunkat, a szerelőműhelyt, a bábolnai típusú szárítót. 1980-ban választottak meg a szövetkezet elnökének és lettem a 7 ezer hektáros gazdaság vezetője. Ez fordulópontot jelentett életemben, hiszen már az első évben a 176 millió forintos árbevétel mellett 12 millió forintos nyereséget könyvelhettünk el. Megszűnt a korábbi ingadozás a gazdálkodás eredményessége felfelé ívelt. A következő évben 1981-ben ugyan 2 millióval csökkent az árbevételünk, a nyereség viszont 18,5 millió forintra emelkedett. Tavaly pedig 200 millió fölé nőtt az árbevétel a nyereség 23 és fél millió forintot tett ki. A korábbi évek magas termésátlagait tavaly túlszárnyalták, mindez elsősorban annak köszönhető, hogy fiatal rátermett vezetőket gyűjtött maga köré az elnök. — Az aktív dolgozók átlagéletkora 35 év. Ők az eredmények letéteményesei. Él bennük a vállalkozói szellem, az új iránti fogékonyság. Nálunk nem formalitás a szocialista brigádmozgalom,. hanem élő valóság, kézzelfogható eredményekkel. Az elnök élvezi a tagság bizalmát. Ezt a vezetői készségéről tett tanúbizonysággal és emberi magatartásával vívta ki. Napjainkban a válságokkal terhes külső gazdasági körülmények és a népgazdaság belső feszültségei egy^ aránt megkövetelik a rugalmasságot, a gyors alkalmazkodás képességét a mezőgazdasági üzemektől is. De nem szabad, hogy kapkodást, fejetlenséget szüljön, mint ahogy nem tűri el a tehetetlenséget, a döntések halogatását sem. Az ilyen jelenségeket Lengyel János, a szövetkezet elnöke sem töri meg. Egyéniség, . akinek mindig helyén van nemcsak a szíve, hanem az esze is. A család nekem nagyon jó háttér. Minden reggel jó érzéssel indulok el hazulról, mert nagyon szeretek gazdálkodni, de este mégis alig várom, hogy ismét az otthon melege, a feleségem és két lányom vegyen körül. Minek szánom a gyerekeket? Olyan foglalkozást választanak, amilyent akarnak. Az én vágyaim nem több, nem kevesebb, csak annyi, hogy rendes emberekké váljanak, mire felnőnek. Béna Zoltán lásnak is nevezik. A kiegyenlítődő bérek ugyanakkor finom műszerként jelzik, baj lesz —- ha még nincs is — a teljesítményekkel. a termelékenységgel. mivel ellenérdekeltség jön létre; az átlagos szint lesz a cél, mert az fizetődik ki a legjobban. A gyakorlat azt mutatja, ez valóban így igaz. hiszen a nivelláló bérezési metódus mellőzi a teljesített munka meny- nyiségének és még inkább minőségének értékelését. Nem teremt kellő bér (kereset) különbségeket a képzetlen és a képzett munkaerő, a . könnyű és a nehéz fizikai munkát ellátók között, nem honorálja megfelelően azokat, akik vállalják a kedvezőtlen munka- körülményeket stb., azaz átírja a társadalmilag igazságosnak ítélt értékrendet, esetlegessé — már-már a szerencse függvényévé — teszi a javadalmazás mértékét. A hatásaiban veszedelmes félreértés ott van, hogy azonosul a mérce és a mért valami, holott csak a mérce egyenlő, amit mér, az egyenlőtlen — a képességek is a teljesítmények is azok —, tehát a béreknek (kereseteknek) sem lehet egyenlő a mértéke, s még kevésbé lehet az a bér-, kereset növekedés esetében. Erre a lényeges törvényszerűségre mond kontrát az egyenlősdi, mert gyakorlói úgy vélik: az a jó. ha mindenki hozzájut valamennyi többlethez, az nyugtatja meg a kedélyeket. Tagadhatatlan: nemcsak a termelőhelyek vezetésében, hanem a beosztottak körében is hódított, hódít ez a vélemény ... Nem fíjszi ki Beérve az utalásnyi példával:, a. megye tégla- és cserép- ipari üzemeiben — tapasztalataink szerint — a férfi szakmunkások átlagos havi bére 200—300 forinttal haladta meg a betanított munkásokét; az előbbihez hasonló csekély különbségekre bukkanhatunk a fafeldolgozó üzemekben is Amire így hangzik az indok: ennek ellenére nincs elegendő betanított munkás, feladatkörüket kényszerűen szakmunkásokkal kell ellátni, s ezért az még drágább. A fejlett tőkés országokban a szakmunkások keresete 75—100 százalékkal haladja meg a betanítottakét. a hatvanas években hazánkban ez a különbség 50—70 százalék között volt. iparterületenként eltérően, ám napjainkban a távolság 10—40 százalékra csökkent. Hasonló folyamat ment végbe a betanított- és a segédmunkások csoportjának bérezésénél, s a nem fizikai foglalkoztatottaknál. Ami erőteljes figyelmeztetés. de még korántsem teljes kép az egyenlősdiről. Mert ide tartozik az is. hogy a munkahelyek — tisztelet a kivételnek — egy-egy szakmai területen belül még kevésbé tesznek különbséget a javadalmazásban. Nemcsak az alapbérben — törzsbérben — öltenek testet az egyenlősítő törekvések, hanem a prémiumok, jutalmak odaítélésénél is megmutatkoznak; van termelőhely, ahol mindenki pontosan tudja, munkájától függetlenül mikor kerül sorra, mikor ér hozzá a „körhinta”. Persze; lelhetők bér- (kereset-) különbségek; beosztás munkakör, évek száma stb. alapján. Azaz attól még létezhet az egyenlősdi, hogy a bérelszámoló és a gyártmánytervező keresete különbözik. Ha csekély az eltérés — nem fejezi ki a két munka társadalmi hasznosságának más fokát, a munkakör ellátásához szükséges ún. kvalifikációt —. akkor a bérarányokban tűnik fel a semmivel sem indokolható nivellálás. Ha viszont azt látjuk, hogy a harminc, meg a százhúsz ember bérelszámolását intéző két tisztviselő keresete száz. százötven forinttal különbözik csupán, akkor a teljesítményelv félretolásának bizonyítékára bukkantunk. hsa keretekkel Talán ennyiből is kiderül: az egyenlősdinek sokféle formája, megjelenési módja lehetséges. Ami azért veszélyes, mert a helyes bér- és kereseti arányok kialakításának és megtartásának lényeges szerepe van — lenne — a munkaerő ésszerű elosztásában, a termelékenység növelésében. Azaz ha torzulnak ezek az arányok, elkerülhetetlenül torz hatást gyakorolnak az említett tényezőkre is. például nem ott található — nem oda vándorol — a munkaerő, ahol társadalmilag a legszükségesebb — a leghasznosabb — lenne. A jövedelempolitika hosszú ideje hangoztatja a keresetek végzett munkával arányos differenciálásának szükségességét. ám tagadhatatlan, ennék szilárd kereteit — így egészen idén januárig a viszonylag könnyen megszerezhető bér- nreferenciákka!. az automatikus bérnövelési lehetőségek széles körével — nem erősítette. Sőt. némely esetben, a differenciálással szembeni alacsony társadalmi tűrőképességnek engedve, a jövedelempolitika lazította, gyengítette a meglevő, nem túl erős kereteket. Ezért azután az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vállalatok bírálják — nem ok nélkül — a népgazdasági érdekeltségi rendszert, ugyanakkor maguk — saját kapuikon belül — a kívánttal homlokegyenest ellenkezően cselekednek. Lebecsülik, mellőzik, frázissá silánvítják a tényleges differenciáláson alapuló anyagi érdekeltséget, s nem értik, teljesítményeik miért bizonyulnak szerény értékűnek a nemzetközi kereskedelem mérlegén. A most januártól érvényes bérszabályozás ezen a képtelen helyzeten próbál változtatni. Várni kell rá. sikerül-e. Mészáros Ottó Medicor állatgyógyászati eszközök Fejlesztési program A Medicor Művek felkészült az állatgyógyászati eszközök és berendezések gyártására. Ezeket a termékeket nemcsak a belföldi piac igényli, hanem az exportkilátások is kedvezőek. Az igények felmérésébe és a fejlesztés munkáiba bevonták a MÉM-et és az állategészségügyi állomásokat is. Ä Medicor fejlesztési programot dolgozott ki a gyártáshoz és elsőként a meglevő humán készülékek átalakításával, adaptálásával dolgoztak ki állategészségügyi célokra alkalmas eszközöket. Kézi műszereket és egyes laboratóriumi felszereléseket — például kialakították a tehenek tőgy- gyulladását vizsgáló berendezést, valamint a vemhesség- vizsgáló ultrahangos készüléket, amelyet tehenészetekben és juhászatokban egyaránt alkalmazhatnak. Ugyancsak elkészültek a szarvasmarhák haematológiai vizsgálatára szolgáló eszközök, a vérvételtől egészen a diagnosztikai adatok tárolásáig. Kialakították az első mikroprocesszoros légzésvizsgáló készüléket, és a mikroszámítógé- pes laboratóriumi műszereket, illetve EKG- és EEG-berende- zéseket.
