Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-13 / 86. szám

1983. ÁPRILIS 13., SZERDA "Zffltlan Három csemete Orosslámfajka Ilyen sem volt még: orosz- lánkölykökkel került gyesre egy pécsi fiatalember, Dumics Andor, a mecseki állatkert dol­gozója. Az történt ugyanis, hogy a Csilla nevű nőstény­oroszlán nem fogadta el új­szülött kicsinyeit, kidobálta őket az alomból. Mire a gon­dozók észrevették, a négy iker közül az egyik már elpusztult és a másik három élete is ve­szélybe került. Gyorsan kellett tehát cselekedni, ezért ápoló­juk pártfogásába vette őket, ha­zavitte és azóta cumisüvegbőr otthon táplálja a kölyköket. Nem könnyű feladat, hiszen állandóan egyenletes hőmér­sékleten kell tartani a kis oroszlánkölyköket és éjjel-nap­pal háromóránként etetni. Az intézmény igazgatója ezért úgy rendelkezett, hogy az oroszlánbébik ápolója ott­hon dolgozza le napi mun­kaidejét. A különös gyes körülbelül négy hétig tart, amíg a kis állatok túljutnak fejlődésük kritikus szakaszán. Sandra, Szidi és Niki ma még akkora csak, mint egy-egy há­zimacska, alig kilósak, de min­den étkezésnél fejenként ötven gramm tápszerrel, antibioti­kummal dúsított tejet fogyasz­tanak. Egészségesek és virgon­cak, csetlenek-botlanaik, így is­merkednek a világgal. Mffjd ha elkészültek, jut idő pihenni Minden pénzből tégla lesz Halásztelek egyike Pest megye legfiatalabb településeinek, még a nevét is csak 1951 májusában kapta. A három évtized alatt rohamosan gyarapodott a község, és szünet nélkül építkeznek ma is. Jönnek az emberek az ország minden tájáról, előbb albérletbe, azután megteremtik maguknak az önálló otthon feltételeit. A főváros kö­zelsége, a jó közlekedés nagy vonzerő és eddig mindig tudtak parcellázni, területet fi biztosítani az építkezőknek. kát, hogy belefogjunk ilyen ko­moly munkába. Az első há­zasságom rosszul sikerült, 48 éves múltam, a második fér­jemmel kezdtünk el építkezni. Egymásnak ajánlják — így lesz ez továbbra is? — kérdezem Bundev T. Iván­ná tanácselnököt. — Elkészült a rendezési terv, és. ennek megfelelően belterületen is tudunk parcel­lázni. Ez a rész a Duna Ter­melőszövetkezet tulajdona volt, és a közelében már az útépítés is megkezdődött. Az elektromos és a vízhálózat ki­vitelezési terveit is megren­deltük. Elsősorban a helybeli, itt felnövekedett fiataloknak szeretnénk építkezési lehetősé­get biztosítani és emellett ter­mészetesen olyanoknak is, pél­dául orvosoknak, pedagógu­soknak, akiknek letelepedése az egész község érdeke. — Hogyan sikerül érvénye­síteni a környezet-esztétikai szempontokat? — Feltételként szabtuk, hogy merre lehetnek földszin­Nyugdíj előtt ALAPVETŐ változás az életmódban a nyugdíj ázás és gyakran az öregséggel kap­csolatos szorongást, lelki­válságot jelent. Nyugalom­ba vonulása után megvál­tozhat a társadalmi és csa­ládi pozíció, olykor szociá­lis problémák is jelentkez­hetnek. Nagyobb gondot okoz a visszavonulás az egyedülállóknak, hiszen a megnövekedett szabad idő mellett a magánnyal is szá­molniuk kell. Fontos tehát a nyugdíjas életre való felkészítés. En­nek a munkának jelenleg nincs koordináló, intézmé­nyesített formája. A nyug­díj -előkészítés szinte min­denütt a munkahelyi szak- szervezetekre hárul. A szer­vezett búcsúztatókon kívül többnyire a hivatalos tud­nivalók ismertetésére kor­látozódik tevékenységük. Ennél pedig jóval átfogóbb segítő-tanácsadó munkára lenne szükség. Akadnak jó példák, kö­vetendő kezdeményezések. Van olyan üzem, amely a területi Vöröskereszttel ösz- szefogva nyugdíjas életre előkészítő tanfolyamot szervez. Ennek keretében három orvosi és egy kiegé­szítő jogi előadáson foglal­koznak az öregedés életta­nával, az időskor minden­napi problémájával, az életmód, a munka, a társas kapcsolatok kérdéseivel. Beszélnek a nyugdíjasok társadalmi és családon be­lüli helyzetéről, az egyedül­létről, s annak feloldásá­ról. Ismertetik a fontosabb jogi tudnivalókat, a nyug­díjasok munkavállalási jo­gától a szülőtartási kötele­zettségig. Az előadások vé­gén a szakemberek vála­szolnak a feltett kérdések­re. Sok helyen szintén a Ma­gyar Vöröskereszt kezdemé­nyezésére szerveznek ha­sonló előadássorozatokat. Jó ötlet, az a körlevél is, amelyet egy fővárosi vál­lalat bocsátott közre a nyugdíjba készülő dolgozói között. Ez egy kis kérdő­ívet is tartalmaz, amelyen az idős emberek feltüntet­hetik anyagi és lakáshely­zetüket, családi és szociális körülményeiket. Arra is mód van, hogy a nyugdíjba készülők jelezzék, kíván- nak-e munkát vállalni a későbbiek folyamán, és mi­lyen területen. Van amikor a Hazafias Népfront bizottságai a Nyugdíjfolyósító Intézettől kapott címlista alapján le­vélben keresik meg a nyugdíjba készülőket. Fel­hívják figyelmüket a lakó­területükön jelentkező le­hetőségekre, feladatokra, amelyek módot adnak a közügyek intézésébe való bekapcsolódásukra, szabad idejük hasznos eltöltésére. Jó ÖTLETEK, szerencsés kezdeményezések tehát akadnak. Időbe telik, amíg ezeket továbbfejlesztve, ál­talános gyakorlattá válik a nyugdíjas életre való fel­készítő munka. Az idő azon­ban sürget, mert nagyon fontos, hogy a nyugdíjba készülők kiegyensúlyozot­tan lépjenek életük új és fontos szakaszába. A nyug­díjazás. nem száműzetés a tétlenségbe. Pihenőéveit tartalommal megtölteni vi­szont csak az az ember tudja aki felkészülten-felkészítve, ötletekkel, tervekkel lép a nyugdíjas életbe. Németh Szilvia Szemét az árokparton Környezetet védő őrsök A falugyűlésen is szóvátették Törökbálint lakói, hogy — bár rendelkeznek intézményes sze­métszállítással — egyre gyak­rabban találnak a község szé­lén, de néha belterületeken is, ismeretlen eredetű hulladék halmokat. Ezek legtöbbször éjszaka ke­rülnek az árkok partjára és minden jel arra mutat, hogy ipari termeléssel foglalkozó vállalatok vagy szövetkezetek dolgozói teszik itt le szeme tü két. Néhány esetben fel tudták jegyezni a gépkocsi vagy teher autó rendszámát, és köztiszta sági szabálysértési eljárást in dítottak vezetője ellen, de több nyire sikerül kereket oldania a környezetszennyezőnek. Törökbálint lakói azonban nem nyugodtak bele szeren­csés természeti adottságuk, a szép táj elcsúfításába. Tíz ke­rületre osztották a községet. Az úttörőcsapat pedig tíz tisztasági őrsöt szervezett, a gyerekek rendszeresen bejárják az érin­tett útszakaszokat, és a tanács tudomására hozzák, ha ismét megérkezett az éjszakai sze­métfuvar. A gazdasági és műszaki el­látó szervezet gondoskodik a terület megtisztításáról, a hul­ladék kijelölt helyre való szál­lításáról. A kérdés csak az: ki bírja tovább? A lusta gépkocsi- vezetők, vagy azok, akik a sze­metet két napon bélül ingyen elszállítják — helyettük ... M. Á. tes, illetve emeletes épületek és ennek betartását minden­kitől szigorúan meg is köve­teljük. így tudjuk elérni azt, hogy az új épületek szépen il­leszkedjenek az összképbe. Az emberek szívesen választanak egyedi megoldásokat, és né­hány ügyes, gyors tervező neve már ismert a környéken. Többnyire őket keresik, egy­másnak ajánlgatják. A lakás­építő szövetkezetek nálunk jól beváltak. — A családi ház építésénél nyilván nagyobb lehetőség nyílik a költségeket csökkentő saját munkára is? — Igen, ez így van. Segít­ségül hívják a rokonokat, a jó barátokat, a munkatársa­kat. Egyik lehetséges megol­dás, élnek is ezzel, hogy két család társul és ikerházat épít. Közösen a család — Eg amíg hozzáfoghatnak az alapozáshoz? — Véleményem szerint a ta­nácson kívüli szerveknek; a földhivatalnak és az OTP-nek olajozottabban kellene együtt­működnie, különös tekintettel arra, hogy minden család éle­tében rendkívül fontos dolog az otthonteremtés. Sétálok az utcán, figyelem a még vakolatlan házakat, a fé­lig vagy negyedéig készeket. Idén tavasszal 97 család épít­kezik Halásztelken. Az Övoda utcában egy tel­ken két épület emelkedik. A nagyobbiknak még most rak­ják a második szintjét, a ki­sebbiken is látszik, hogy va­donatúj. A háziasszony, Pintér Lász- lóné bevezet a frissen meszelt szobába, és szívesen beszél ar­ról, hogyan jutottak idáig. — Egy szobában éltünk itt, valamikor a tejbegyűjtő épü­lete volt, amit megvásárol­tunk. A falak átnedvesedtek, de nehezen szántuk el magun­Jövcre, ugyanitt — Es ez a szép nagy épület, itt mellettünk? — Három felnőtt gyerme­kem van, a két lányom itthon lakik. A nagyobbik özvegyen maradt, a kicsi menyasszony és most már a vőlegény is be­leadja a keresetét az építke­zésbe. Minden pénzből tégla lesz. Két szobát csináltunk a földszintre, kettő lesz az eme­leten és a padlásteret is be­építjük. Bejárjuk együtt a terepet, hallgatom a magyarázatot, ho­vá tervezték a fürdőszobát, és hol hagynak helyet a központi fűtésnek. Jövő ilyenkor, ha erre járok, már minden meg­lesz. Néhány utcával arrébb Holczmann Károlyék is teljes erőből építkeznek. — A férjem villanyszerelő, a sógorom kőműves — sorolja a fiatalasszony, hogy hány szakmunkás van a családban. A tetőszerkezethez majd talán szakembert hívnak, mert ács nincs a rokoni és a baráti kör­ben, de így is lehet, hogy akad majd önkéntes segítség, őszre szeretnének beköltözni. — Milyen lesz az új ház? — Kérdezem. — A földszinten két szoba épül konyhával, étkezővel meg a mellékhelyiségekkel és az emeleten is lesz két szoba. — Mikor dolgoznak az épít­kezésen? — Amikor letelik a munka­idő itt folytatjuk, meg persze hét végeken is rakjuk a téglát. — Nagyon fárasztó lehet így élni. — Majd ha elkészültünk, jut idő pihenni. Gál Judit Minden fontos egy táskában Védjegyük a kenguru Sárga műanyag táskákon stilizált kenguru-rajz, mellet­te a felirat: baby pack. Az a Isónémedi szakszövetkezet­ben öt asszony csomagolja a Békéscsabai Kötöttárugyár szép és praktikus babakelen­gyéit. Viski Mihályné csoportve­zető szerint öröm ilyen szép kis holmikkal dolgozni. A ba­baruhák valóban nagyon he­lyesek, valamennyi pamutból készült, s mindegyiken ott a hímzett kis kenguru. A Békéscsabai Kötöttáru- gyár újszerű kezdeményezése ez a táska, amelynek tartal­mát gyermekszakorvosok és gyakorló édesanyák tanácsai szerint állították össze. Meg­található benne minden, ami­re az újszülöttnek az első hó­napokban szüksége lehet. Az alapruhatáron kívül, ki­egészítőket is csomagolnak az alsónémedi asszonyok. Míg az Xs/J ÍSjfcv :# ' m Veress JenS felvétele előbbi hófehér ruhácskákal tartalmaz, a pótcsomagban színes, mesefigurás plüss rúg- dalózók, meg kocsikabát van A praktikus, tetszetős baba- kelengye kiegészítő tartozéka a táska. Funkciója van, mégpe­dig nem is akármilyen. A táska nemcsak a csecse­mőruhák tárolására alkalmas, hanem széthajtva, puha, pár­názott felületén pelenkázni is lehet a piciket­Aligha kell bizonygatni, hogy ez a megoldás is mekkora se­gítséget jelent. Nemcsak ki­rándulásikor, vagy a nyári kempingezéskor hasznos a tás­ka puha felülete, hanem ott­hon is jó szolgálatot tesz. A kis csomagoló részleg tel­jesítménye változó, ; ugyanis a baby packot nem üzletben árusítják, hanem a kismamák megrendelése alapján után­véttel szállítják házhoz. F estő barátommal gyalog baktattunk a tanyanézőből a kis állomás felé. Át az ébredező határon. A fák még szunnyadoztak, de a bokrok ágain már zöld szeplők voltak a rügyek. — Szóval megveszed a tanyát? — ‘ kérdeztem Gézát. — Meg. Négy, öt hónapot kint lak­hatok minden évben. Nézd ezt a csodá­latosan szép tájat. Az ecseteim itt nem fognak pihenni. Bólogattam. A dombtetőről egy kis települést pil­lantottunk meg. Két sor ház nyúlt el az erdőbe vezető út mellett. — Még négy óránk van vonatindu­lásig, nézzük meg. Talán nyitva a kocs­ma is, harapunk és iszunk valamit — mondtam. Leereszkedtünk a szelíd dombról a faluba. Az utolsó ház udvara szinte be­leékelődött az erdőbe. A kertben gyü­mölcsfák sorakoztak, a kaputól a tor­nácig lugas vezetett. A gazda éppen metszegette, kötözgette a vesszőket. Lassan, sétálva, bámészkodva mentünk. A házaknak melegséget árasztó külse­jük volt. Sehol egy vad szín, sehol egy páváskodó frontfal, de mindegyiknek más, más arca volt, mint az emberek­nek. Szekér közeledett a poros úton, a lovak trappoltak, de mellettünk már poroszkálva mentek el. A szekéren szür­kévé fakult feketekendös asszony ült. Lazán tartotta a gyeplőt, ostor helyett venyige volt a kezében. Felénk fordí­totta arcát, biccentett. Köszöntünk. Mustrált bennünket, idegeneket. Arca ráncos volt, háta görnyedt. Talán hetven éves is elmúlhatott A bámészkodásból fejszecsattogás riasztott. — Odanézz! — kiáltottam Gézának. — Azt a gyönyörű diófát kivágják. Az udvaron egy tagbaszakadt ember lékelte a fát úgy két arasznyira a föld­től. Az egyik vastag ágról hosszú kötél lógott le. Ha jól alávágta a fát, azzal húzza majd le a földre. — Jó pénzt adnának érte a szobrá­szok — jegyezte meg Géza. — Gyere, kérdezzük meg a hóhért, hogy miért nem kegyelmez ennek a gyönyörű fá­nak. M egálltunk mellette. Még csapott né­hányszor a fejszével a férfi, aztán abbahagyta a munkát. — Jó napot — bökte meg kalapját. — Jó napot — mondtuk rá Gézával Bába Mihályi _d d szin te egyszerre. — De szép fa — tol­dotta meg Géza. — Az vöt — szedte elő cigarettáját az ember. — Rágyújtanak? Mi is előlkotorásztuk cigarettánkat. A füstgomolyogokat nem kapta el a szellő, ott kerengtek köröttünk. — Miért vágja ki ? — Mert kiszáradt. Ügy tizenöt évvel ezelőtt. — Azóta itt, lábon szárad? — Ügy. Mert az anyám nem engedte kivágni, de két hónapja meghalt sze­gény. Eltemettük. Most már lehet, sza­bad kivágni. Csináltatok belőle két ke­resztfát, egyiket az anyám, a másikat az apám sírjára... Hát maguk mi já­ratban? — Tanyanézőben voltunk. — Maguk akarják megvenni a Hor- váth-tanyát? — Én — mosolygott Géza. — Vagy nem javasolná? — Dehogynem. A fal még kibír száz esztendőt, de a tetőt meg kell reperálni. Persze az istálló, meg az ól rozoga. De- hát, ahogy elnézem magát, nemigen fog ott gazdálkodni. — Nem, de mondja már, miért nem engedte kivágni azt a száraz fát az édesanyja? Az ember leszegte a fejét, eldobta a félig égett cigarettát és eltaposta, — Mert erre akasztották fel az apá­mat. A cigaretta megremegett a kezemben. — Mit csináltak? — Arra az ágra akasztották fel, ni — mutatott a vastag ágra —. a saját köte­lével. Döbbenten néztünk egymásra Gézá­val. Iszonyatos lehetett. Álltunk mint kiket fejbekólintottak. — Gyöjjenek be a tornába, s ha meg nem vetik, egy pohár pálinkával meg­kínálom magukat. S zótlanul mentünk utána. Leültünk a lócára. Féldecis poharakat adott a kezünkbe és teletöltötte. A magáét is. Koccintottunk, ittunk. — Mi történt? — kérdeztem a kráko- gás után. Az ember rágyújtott, kinézett a fára. Pásztázta lombtalan ágait. — A front itt előreszaladt. A néme­tek menekültek, utánuk a magyar ka­tonák, mint hátvédek. Estende beállí­tott az apám. Megjöttem, mondta, a ruszkjk a sarkunkban vannak, én mán innen egy tapodtat se megyek. Anyám boldog volt. Űgyse engednélek, még ha menni is akarnál, sírta. Rögtön sütött, főzött, apámat meg küldte tisztálkodni, Mi gyerekek is boldogak voltunk, hiszen mán két éve nem láttuk. Kérdeztük, hogy hol a puskája. Vót, nincs,.mondta, mentünk le a kertben ásott óvóhelyre, hiába ágyúztak. Hajnalfelé lármára, kiabálásra ébredtünk. Apám kiugrott az ágyból, kiszaladt az udvarra. Aztán, mint a villám be és kapkodta magára a gúnyát. Csak annyit mondott: csend­őrök! Nem láttatok, nem is hallottatok rólam. És eltűnt az udvaron. Anyám jajveszékelt. Nyüszített. Mire megnyu­godott volna, kivágódott az ajtó. ka­kastollas csendőr állt az ajtóban. Van itt katonaszökevény? Nincs. Nem lát­tunk egyet sem. A csendőr körbepislc- gott a félhomályban, aztán belépett és egy pillanat múlva szuronya hegyére tűzte apám bakancsát: Hát .ez mi? — üvöltötte. Bejött esy másik csendőr is. Szétdúlták a szobát. Hol van? Hol van? Mondjátok meg, mert úgyis meg­találjuk. Nem tudjuk, nem tudjuk, vinnyogtunk, jajgattunk anyánkhoz bújva, mintha nyúznának bennünket. Átkutatták az istállót, a padlást, be­néztek a tyúkólba, a disznóólba is. A csutkakukkot szétdobálták, a szalma­kazlat szuronyukkal szurkálták. És meg­találták. A z egyik csendőr a diófához kísérte, puskáját mellének szegezte, a má­sik meg egy zsineggel összekötözte há­tul a kezét. Aztán kötelet kerestek, két istrángot összekötöttek, átdobták azon az ágon. Apámat odarángatták, nyakába tették a hurkot, felhúzták, s hogy le ne essék, a kötél végét a nyaikhurok gör­cséhez kötötték. Iszonyatos volt, hogy rángatózott néhány pillanatig. Bőgtünk, ordítottunk. Anyánk elájult... így tör­tént Szóval anyánk nem engedte kivá­gatni. Egyedül élt itt, a gyerekek szét­szóródtak. Nekem a túlsó soron van a házam. Ezt eladjuk. Ide egyik testvér sem akar jönni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents