Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
1983. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP "ZMiiap I 5 Tiízoknász Kiskunságban fMisdárrandevú A Kiskunsági Nemzeti Park háborítatlan pusztáin teljes védettséget élveznek a túzokok, s így évről évre gyarapszik számuk. A nász és a költés idejét ornitológusok őrzik, ilyenkor ugyanis a madarak is könnyebben zsákmányul ejthetők. A környéken most van a túzoknász, amikor a kakas tolla ékével hivalkodva járja táncát, kelletve magát a tyúkok körül. A megfigyelések szerint 20—25 percig is tetszeleg a túzokka- kas^ míg elfogadják udvarlását. Olykor viadalra is sor kerül a háremért az öreg és a fiatal kakasok között. Eddig még csak a Hortobágyon készült film a túzoknászról, de a Kiskunsági Nemzeti Parkban is megörökítik majd a kevesek által látható ritka madárrandevút. Tízpiliiárd fényév Új galaxis A két amerikai csillagász tij csillagrendszert fedezett fel, amely az eddig azonosított legtávolabbi galaxis; a Földtől 10 milliárd fényévnyi távolságban található. Byron Spinrad, a Berkeley egyetem kutatója egyik diákjával együtt a coloradói Kitt Peak obszervatórium Mayall teleszkópján hónapokkal ezelőtt gyenge fényt pillantott meg; hosszas ellenőrző mérések után egyértelműen megállapították, hogy önálló galaxisról van szó. Csabádban tartani Ahol s pofon a törődés jele Tárnokot gondolatban a térképen mindenki el tudja helyezni, aki valaha Budapest felől vonaton utazott a Balatonra. A községet szinte csak a vonat köti össze a fővárossal, s a környékbeli településekkel. A vasparipa, amely munkába viszi a bejárókat, a csábítás erejével hat a gyerekekre, a fiatalokra. Talán ez is az okok közé sorolható, ha azt vizsgáljuk: miért több a veszélyeztetett kiskorú az ötezer 600 lelket számláló községben, mint másutt. A tanács gyámügyi előadója, Tóth Róbertné, fiatalasszony, hivatalosan január óta dolgozik e munkakörben, de a gyerekek helyzetét jól ismeri. Morális veszélyek — Azt hiszem, az átlagosnál több a veszélyeztetett, illetve fokozott figyelmet, törődést igénylő gyermek nálunk, mint a többi közrégben — mondja. — Huszonhat-harminc családról van szó, ám ennél több gyerekről: két-három testvérről famíliánként. Mivel a kiskorúakra nem egyformán hatnak a rossz körülmények, amelyek között élnek, van, amelyikkel alig akad gondunk, míg a bátyjuknál, nővérüknél már az állami gondozásba adást fontolgatjuk. — Milyen okokra vezethető vissza, hogy ezekben a családokban veszélyeztetetté váltak a gyerekek? — Az ilyen esetek döntő többsége a szülők munkakerülése, iszákossága miatt követNetn hiányzott a napközi Élvezték a szünidő örömeit mim A szünidőben több idő jutott Zsuzsikára, a húsvéti kisbárányra Is, „aki” Osztrogovácz Pisti legjobb barátja lett. Aggódó mama oktatja gyermekeit a dunavarsányi ABC előtt — Tegyétek le a kerékpárt és itt várjatok meg, rögtön jövök! Tavaszi szünet volt az iskolában, s mivel csák néhány szülő tartott igényt napközi ügyeletre, megfelelő létszám híján, nem is indítottak csoportot. A község utcáin szokatlanul élénk volt már a forgalom: aktivizálódtak a máskor csöndes háztáji szösz- mötölésbe merülő nagymamák, nagypapák, körülöttük ricsa- joztak az unokák. Unatkozásról szó sem volt. A tíz év körüli korosztály környékbeli képviselői kerékpár- versenyt rendeztek az egyik mellékutcában. A kötelesség- tudó idősebbek némi titkolt irigykedéssel figyelték szemük sarkából az önfeledten játsza- dozókat. Nekik már vásárolni, takarítani kellett, felügyeltek kisebb testvéreikre. Az utcavégi réten focimeccs zajlott. A gólokat senki nem számolta, percenként változott a két csapat összetétele is. Hiszen nem az eredmény, hanem a játék volt a fontos. Dömötörék ablakában még mindig ott sorakoznak a csokezik be. Nem Is az anyagiak hiánya a legsúlyosabb gond, hanem az apa vagy az anya magatartása, az a példa, amelyet a gyermek nap mint nap lát. Nem arról van szó szerencsére, mintha ezek a gyerekek éheznének vagy mezítláb járnának, de a szüleiktől, ha egyáltalán foglalkoznak velük, nem sok jót látnak. — Előfordul, hogy azért kerül a gyámügyi előadó elé egy szülő, mert veri a gyerekét? — Az ilyen eset nagyon ritka. Sőt, éppen az ellenkezője figyelhető meg; egyáltalán nem törődnek a gyerekekkel, nem érdekli őket, mikor érnek haza este, mivel töltik az Idejüket tanítás után. Távol áll tőlem, hogy a verést nevelési módszerként elfogadjam, de némelyik családban a pofon már kimondottan a törődés jele. — Hogyan tudják megvédeni a veszélyeztetett gyermekeket? — A pedagógusok is sokat segítenek. Az ilyen veszélyeztetett gyerekeknek minden esetben helyet szorítanak a napköziben, s ha másképpen nem megy, a tanács fizeti az étkezési díjat. Sajnos, a szóbeli figyelmeztetés vagy a bírság nem minden esetben használ. Különösen hatástalan a lump, iszákos szülőknél. A bejáróknál már többször célt érünk. Nem ritkán előfordult, hogy az egyébként rendezett körülmények között élő fiatal a fővárosban vagy a Balatonnál rossz társaságba, esetleg bűn- cselekménybe keveredett, és a szülők csak a gyámügyi idézés hatására döbbentek rá, illetve tudták meg, hogy hol, s hogyan tölti szabad idejét a gyerek. Ezek a fiatalok ritkán kerülnek elénk másodjára is, mert a szüleik jobban odafigyelnek rájuk. A legvégső eszköz kóládé nyulak, tojások, pedig az öt kislánynak bőven akadtak locsolói. A legnagyobb örömöt mégis a szokatlan ajándék, az öt kisbárány szerezte. — Dabasról hoztam, motorral — mondta a büszke nagypapa, kedvteléssel nézegetve az apró jószágokat, miközben unokái inkább a tv délelőtti gyermekműsorán szórakoztak. Ám Osztrogovácz Pisti a szomszédban, nagyobb figyelmet szentel féltett kincsének, Zsuzsikának, a törékeny kis- báránynak. A nagymama és a gyerek nagy gonddal tölti a cumisüvegbe a tejet. A szünidő utolsó napján is együtt indulnak a kertbe, mert Zsuzsikát még szoptatni kell. Iváncsáék három gyermeke „kertészeti oktatásban” részesült. Édesanyjuk ásni, virágot ültetni tanította őket. Az eredményes munka után a szomszéd kislány, Kriszti édesapja kerékpártúrára vitte a gyerekeket. Űticéljuk: a Domori erdő. Ilyenkor a legszebb, amikor a fák, a bokrok alját ibolyaszőnyeg borítja. Ezek a boldog, szabad tavaszi napok többet jelentettek minden húsvéti ajándéknál. És a napközi sem hiányzott. Mr. Á. — Gyakran nyúlnak-e a veszélyeztetett gyermekek érdekében a legsúlyosabb eszközhöz; az állami gondozásba vételhez? — Viszonylag ritkán, mert rendkívül nehéz feladat erről dönteni. A családi környezetet, még ha rossz is, a szülői szeretetet nem pótolhatja a legjobban ellátott intézet sem. Nekünk elsősorban azt kell elérnünk, megértetnünk a szülőkkel, hogy a gyerekeiket teszik tönkre hibás életmódjukkal. Gyakran ellenőrizzük, hogy dolgoznak-e, és sűrűn készítünk környezettanulmányt a lakáson. Éppen ezekben a hetekben húzódik egy állami gondozásba vételi ügyünk. Ez azért is rendhagyó, mert az intézkedésre egy tizenkét éves fiú viselkedése miatt van szükség. A bolti lopástól a kerékpár elkötésén át, a víkendházfeltöré- sig egy sor bűncselekményt követett el, szállították már 11 esztendős korában részegen a detoxikálóba. A gondozásba vett gyerekektől sokszor maguk a szülők is szabadulni szeretnének, itt azonban az anya foggal-körömmel ragaszkodik nevelhetetlen gyerekéhez, így a karhatalom segítségét is kérnünk kell. — Ebben az ügyben csak az állami gondozás lehet a megoldás? Mi a biztosíték arra, hogy a szerető szülőktől elszakított fiú megváltozik, s nem a szökést választja majd? — Nincs biztosíték, s szeretném elérni, hogy különleges intézetbe kerüljön, ahol pszichiáter is foglalkozna vele. Ismételem, nagyon nehezen született meg ez a döntés. Sokáig reménykedtünk, hogy megváltozik, beilleszkedik. Sajnos, az özvegy édesanya sincs olyan helyzetben, hogy a fiára hatni tudna. Gyerekek gyerekei — A gyámügyi előadó dönt a kiskorúak házasságkötésének engedélyezéséről is. Vannak-e ilyen ügyfelei? — Azt kell mondanom sajnos, hogy vannak. Az esetek többségében a szülőket és a gyámügyest is kész tények elé állítja a menyasszony terhességé, s ilyenkor úgy vélik: a szégyent csak a fehér fátyol takarhatja el. A magam részéről szívem szerint nem engedélyezném az ilyen korai, kapkodva kötött házasságokat, de a falusi viszonyokat ismerve, az még rosszabb, ha a gyermek házasságon kívül születik. A napokban készítettem éppen környezettanulmányt egy ilyen kérelemhez. A fiatal pár a szülők kétszobás szolgálati lakásába költözik, velük együtt legalább tízen élnek ott, Nem valami ideális, de mit tehetek, ha egyszer jön a baba? Ez sem könnyű döntés. Valóban nem. Hiszen sok példa bizonyítja, hogy az ilyen házasságokban született gyermekek gyakran ismét munkát adnak a gyámügyi előadónak — a válás utáni civakodások közepette. Móza Katalin Modern üzem Dabas határában Villamoskerék a teherautón Kovács János szakmunkás pontosra állítja a betanított esztergályosok gépeit Is. AJki többször utazott a pesti villamoson, biztosan ült a régebbi típusú, úgynevezett síu- ka szerelvényeken is. A köznyelv így nevezi a 49-es, a 23-as tsagy például a 37-es vonalán közlekedő villamosokat. Viszont azt már nagyon kevesen tudják, hogy ezeknek a járműveknek a forgóvázát Dobáson, egy kis üzemben javítják, újítják fel. A dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet két éve létesített ipari üzemet a nagyközség határában, a gyóni kerületben. — Kissé különös, hogy a fővárostól eléggé távol, egy tsz foglalkozik a villamosok berendezéseinek javításával. Hogyan kezdődött meg a munka? Szerződés a BKV-val — A Budapesti Közlekedési Vállalattal kötött szerződést a szövetkezet — mondja Szaller Pál üzemvezető. — Ennek értelmében az UV típusú villamosok forgóvázát újítjuk fel. Magam azelőtt a Ganz-MÁVAG-ban dolgoztam ezen a munkán, Dabasról jár-? tam be. Amikor itt is megkezdődött a termelés, boldogan jöttem át , Nem rendelkezett azonban mindenki olyan ipari tapasztalatokkal, mint az üzemvezető. A melléküzemág gépműhelyében jobbára betanított munkások dolgoznak, akik egy beállító segítségével kezelik a forgácsoló gépeket. Az esztergapadok mellett asszonyok is állnak. — Hamar beletanultunk a vasas szakmába — mondja Zsitva Ferencné, tekintetét le nem véve a munkadarabról. Lemossák a pesti port — A forgóvázakat — ez a villamoskerék és a tengely — bizonyos számú megtett kilométer után le kell cserélni. Az új váz ára több mint egymilVASÁRNAPI GONDOLATOK- ■ FORGALMISTÁK R adnóti Miklós így tekintett le egykor a vasútra: „az bakterház s a bakter előtte áll, s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek". A vérzivataros 1944 1983-ra váltott, a bakterház a budakalászi állomás, s a forgalmista körül négyéves kisgyerek áll. A háborút a béke áhított korszaka váltotta fel — minden más változatlan a „bakter- háznál”. A kis unoka ugyanolyan indítótárcsát tart kezében, mint a forgalmista nagypapa, csak kisebbet, de ugyanazt teszi. mint nagyapja. Élet, Munka és Játék együtt — felelősség és öröm. Kérdem is magamban, vajon nem veszélyes a kis palacsintasütő felmutatása? Figyelem a kettőst — nagyapát és unokáját. Az öreg komolyan áll, néz előre, figyel hátra, s amikor minden rendben van, int és tiszteleg. Talán még jobban összpontosít, mintha egyedül lenne. A vonatvezetők jól ismerik a reggeli szituációt, mert 7 óra előtt a forgalmisták már együtt dolgoznak. Ilyenkor komolyabban tisztelegnek a kalauzok is, mert az igazi forgalmistát még elbliccelhetnék, de a kis lurkót nem szalaszthatják el. Nem is szalasztják el. Integet az egész vonat, sokan már direkt azért ülnek erre a dombos, kalászi oldalra, hogy üdvözölhessék apró ismerősüket, aki olyan komolyan, önfeledten játssza a forgalmistát. Felvidítja, mosolyra készteti a reggeli szerelvények személyzetét és utasait, valami hamvas, sehol másutt nem tapasztalható bájjal és kedvességgel. Külön is éreztet valami egészen különös fontosságú dolgot e kis lurkó. Azt, hogy a mai huszonéveseket közre kell fogni, körbe kell keríteni a negyvenesek komolyságával és a mostani 4—5 éves gyerekek vidám, energikus seregével. Mert a társadalom bennük korrigálhatja azt, amire az elmúlt években kevesebb gondot fordított, s akkor a nemzedékek harmóniája magasabb szinten újra megvalósulhat. Nekem reggelente egy kedves mosoly, integetés mellett ezt sugallja a budakalászi együttes a kettős tisztelgéssel, a nagy és kis jeltárcsával. Ahogy jobban nézem a kis Ferit, Jóskát, Gábort vagy Antikát — átírja József Attilát —: ő nem tűzoltó és katona szeretne lenni, hanem ahogy e reggeli jelzés mutatja — forgalmista és vasútas. Szívből kívánom, hogy teljesüljön vágya, mert nincs nagyobb boldogság az örömmel végzett munkánál. Losonci Miklós A kopatt forgóvázakat az ÚJ árának alig egytizedéér't javítják Veress Jenő felvételei lió százezer forint, mi darabját 86 ezerért újítjuk fel — tájékoztat az üzemvezető, miközben a síneken álló villamostengelyekhez vezet. A forgóvázat több ujjnyi vastag sár és olajréteg borítja. Nehéz elképzelni, hogy ezeket a mocskos, elhasznált alkatrészeket újjá lehet még varázsolni. — Varázslatról szó sincs — így Szaller Pál. — A munka a mosással kezdődik, vegyszeres melegvízzel eltávolítjuk a szennyeződést, azután átvizsgáljuk a berendezést. A szükséges alkatrészeket a forgácsolóműhelyben készítjük és aknára gördítve a tengelyt, összeszereljük. — Hány forgóvázat újítanak fel évente? — Körülbelül háromszáz darab hagyja el az üzemet egy esztendő alatt. A Budapesti Közlekedési Vállalatnak négyszáz stukája van, ez nyolcszáz tengelyt, 1 ezer 600 kereket jelent. Az évi háromszáz darab kapacitásunk elegendő is. — Hogyan jutnak el a villamoskerekek Dabasról Pestre? Netán sínen? Szívesen tanulnak — ZIL teherautón szállítjuk a fővárosba. Ezzel a daruval — mutat a darupályára az üzemvezető —, mozgatjuk a tengelyeket. Alatta fordítható sín van. A kis üzemben negyven ember — ma már csaknem ötven százalékuk szakimunkás — nem csekély értékeket állít elő: tavalyi árbevételük meghaladta a 20 millió forintot. A Fehér Akác Termelőszövetkezetnek egyéb kapcsolatai is vannak a BKV-val. Másik üzemáguk a közlekedési vállalat készülékeit, berendezéseit javítja, évente mintegy 80 millió forint értékben. De a forgóvázüzemben is lehetőség van a fejlesztésre, hiszen sok a fiatal, aki a biztos megélhetés reményében tanulna tovább, s szívesen dolgozna a modern üzemben. M. K.
