Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-10 / 84. szám
UKCYBt POSTABONTÁS 1933. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 SZ- -X*.. . w __ Halad a munka Március elején, egy szabad szombaton a perbáli végzős nyolcadikosok a községi KISZ-esek meghívására társadalmi munkán vettek részt. A József Attila rajból 12 úttörő ment el, hogy a nagyobbaknak segítsen a pinceklub építésében. Ez a helyiség az őszszel átadott KISZ-klubból nyílik, egy rég kitelepült gazda pincéje volt, s még eléggé rossz állapotban van. Ebben az évben a helyi párt- és tanácsi vezetés úgy döntött, hogy a pincét megkapják a község fiataljai, de a helyreállításról nekünk kell gondoskodnunk. Most serényen dolgozik az ifjúság, hogy mielőbb elkészüljön a helyiség, ahol majd jobbnál jobb rendezvényeket tarthatunk. A szombati társadalmi munkán a fiatalabbak vödröket fogtak, s a KISZ-esek által kitermelt köveket és törmelékeket hordták a szemétbe. Három-négy órai munka után megdicsérték az úttörőket szorgalmukért, ezután a KISZ- esek és ifivezetőink csocsót, asztaliteniszt és Ki mit tud?- ot játszottak. Kérték, hogy a klubfoglalkozáson kívül ezekre a szombati társadalmi munkákra más alkalmakkor is jöjjenek el az úttörőcsapat végzős pajtásai, akik nemsokára KISZ-tagok lesznek. Szabó Zsuzsanna Perbál Segítséget várva Van egy Komár kismotorom. Ebbe keresek — a hengerfejbe — már több, mint fél éve dugattyút. Nyugdíjas vagyok, a gyermekeim kertjébe járói ki a motorral kertészkedni, felüdülni. Sajnos, új alkatrészt nem tudok szerezni, de, ha lenne valakinek egy felesleges, amit nem használ, szívesen megvenném. Netán akadna valaki, aki tud készíteni, akkor nem kellene felhagynom a kertészkedéssel. Simonies Zoltán Vác Elhagyottan A temető, amiről írok, teljesen elhagyatott: 40 éve temettek ide utoljára. Ez a tenyérnyi terület az Őzike-völgy, a Vörösföld és a Galambok földjének háromszögében — már inkább sírkertnek nevezhető. Nyeszlett akácok, galagonya- és vadrózsatövek sűrűn egymás mellett. Pár évvel ezelőtt egy nyár eleji napon szinte kúszva mentem be másodma- gammal ide. ösvénye ugyanis már nincs. A háború óta nem látogatja senki, A héber feliratú sírkövek közül néhány még áll. A terület egyébként az állami gazdaságé. Nem szántották fel, őrzik. A kegyelet megtartotta sírkertnek. Évente elmegyek ide, s azt veszem észre, fogy a sírkő. Elhordják. Lopásnak nevezném ezt a kegyeletsértést, aki ilyenre képes, vétkezik a társadalom ellen. Ügy érzem, mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy az itt nyugvók — akiknek a lágerekben mindenkijük odaveszett — sírköveit ilyen gálád módon elhordják. Sajnos mind kevesebbét törődnek az emberek a halottjaikkal. A kegyeletnek ismét rangot kellene adni, becsületet teremteni. Padányi Lajos Budakeszi f;aymiaawawdMSBwiB3CT Vízügy Az 1983. március 20-i Mi lehet a Hiba? Örökké javítják, mégsem jó című cikkel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: 1971-ben vettük meg a telkünket — hároméves beépítési kötelezettséggel, melynek természetesen eleget is tettünk —, és 1975 áprilisától lakunk Maglódon. 1971-ben új telkeket alakított ki a tanács családiházépítésekre, ezeket az OTP-n keresztül értékesítette. Éveken keresztül reménykedtünk aüban, hogy majd megváltozik a nagyközség élete. A vízvezeték megépítésére, a szennyvízcsatorna bevezetésére és esetleg a gázvezeték bekötésére gondolok. Sajnos ez a probléma nem oldódott meg. Döbbenten olvastam, hogy még az óvodában sincs víz. A Pest megyei _ Hírlap 1983. március 18-i száma pedig arról adott tájékoztatást, hogy a vízprobléma megoldódik a megyei tanács pénzügyi osztályának támogatásával. A március 20-i számban viszont a vb-titkár nyilatkozatából nem ez tűnt ki. Szomorúnak tartom, hogy még az idén sem alakulhat meg a víztársulat, mert sajnos a kút- ból hamar elfogy a víz, nagyon kell vele takarékoskodni. Arról nem is beszélve, hogy mi nem használhatunk automata mosógépet, mert ahhoz nincs elegendő vizünk. Ez nemcsak a mi problémánk, hanem a környéken lakóké is. Prohászka Jőzsefné Maglód 6 iiii.w mi'iniM '■inv » Udvariasan Sokan szóltak nekem, hogy Dunakeszin, a gázcseretelepen mennyire figyelmesen és udvariasan szolgálják ki az embereket. Kértek is arra, írjam meg az újságnak. Ezennel megteszem, hiszen én magam is tapasztaltam, valóban udvariasak, kedvesen foglalkoznak az „ügyfelekkel”. Ilyesmit mindig jó leírni. Azt viszont már kevésbé, hogy az új lakótelepen a betonutak itt-ott rosz- szak. Többen nagyon várják már, hogy mindenütt bitumen kerüljön a betonra. Soíymcsi László Dunakeszi Nsm ön az egyetlen, aki levél- ben említést tess a Dunakeszi lakótelep útjairól. (Természetesen a megye más új lakótelepeiről is érkeznek hasonló jelzések.) Tudjuk, az ilyen új telepeken az első években nem fenékig tejfel az élet. Sokszor még a lakáshoz jutás öröme sem tudja elfelejtetni az apróbb és nagyobb bosszúságokat. Ä dunakesziéit arról is panaszkodnak, hogy kevés a fű, a park, a bokor és a fa, így, amint egy nagyobb szél kerekedik, valóságos porfelhő lepi el a környéket. Talán megoldás lehetne, lia az ott élők egykét hozzáértő szervező irányításával, a tanács segítségével fűmagot vetnének, fákat, bokrokat ültetnének. Szerkesztői üzenetek I. I. T., Vác: Leveléből nem derül ki, hogy melyik hirdetésre gondolt, így nem is tudunk válaszolni kérdésére. Amennyiben az a bizonyos telek még mindig érdekelné önt, kérjük, pontosan írja meg, hogy miről van szó. B. M.j Göd: Múlt heti Postabontás rovatunkban olvashatta hozzánk írt levelét. Tehát nein feledkeztünk meg önről, örülünk, hogy a természet védelmét szívügyének tekinti, várjuk további beszámolóit. L. J., Dunaharaszti: A kért újságot a helyi postán rendelje meg, ott további tájékoztatást is kaphat. A könyvet valamelyik fővárosi antikváriumban próbálhatja meg fölkutatni. Javasoljuk még a szentendrei antikváriumot, ahol ritkaságokra is bukkanhat. Rövidesen Gödöllőn is kísérletezhet, a tervek szerint ott szintén nyílik egy régi könyveket árusító üzlet. 33. M.-né, Nagykőrös: Amennyiben a levelében jelzett esethez hasonlót tapasztal, észrevételét — két tanú megnevezésével — a helyi tanács igazgatási osztályán tegye meg. A felelőtlenül szemete- lők elüen a felháborodás kevés. Pusztaszentistvánról harmadszor Elkelne egy hűtőpult HATVAN TÖBB MINT NEGYVENHAT. Még mielőtt bárki felkapná a fejét e matematikai közhelyet olvasva, közölnünk kell: nem véletlenül került írásunk élére ez a mondat. Nemrégiben ugyanis levelet kaptunk- Pusztaszentistvánról ■— hatvan aláíróval. Ám kaptunk mi levelet ebből a faluból korábban is, még 1981 februárjában, amikor mindössze negyvenhatan kanyarí- tották nevüket a levél alá. Akkor riportban számoltunk be a pusztaszentistvániak panaszairól. írásunk a rossz útról és a kenyér-, valamint az élelmiszer-szállítás bonyodalmairól szólt. A negyvenhat, illetve a hatvan aláíró által elküldött két levél mellett azonban volt egy harmadik is. írója, aki névtelenségbe burkolózott, azt panaszolta, hogy Pusztaszentistvánon semmi nem változik, semmi nem fejlődik, még egy jó üzlet sincs. Ezt a névtelen levelet is közöltük, nem gondoltunk arra, hogy hatvanon ragadnak majd tollat válaszként. Idézhetnénk mind a három levélből, a végeredmény ugyanaz lenne: ez a település is olyan gondokkal küzd, mint valamennyi hasonló nagyságú helység. Rosszak az utak, akadozik az ellátás, még egy segélykérő telefon sincs, hogy baj esetén mentőt, orvost hívhassanak. Ezekkel a tényekkel mélységesen egyetértenek az ott élők, viszont azt mondják: nem igaz, hogy itt évek óta semmi nem változott. (A tanácselnöknek nem volt könnyű dolga kiharcolni, hogy legalább a boltig építsenek egy utat, s ne a rossz, sáros, árokszerű úton kelljen szállítani az élelmiszert.) Azt viszont már nem sikerült elérni, hogy mélyhűtőpultja legyen az üzletnek, így az asszonyok valóban 'Pestről cipelik haza a mirelitárut, a húst, a halat. Ennek ellenére a helybeliek állítják, hogy a 44. számú boltban az ellátás sok területen vetekedhet néhány fővárosi üzletével. MI HÁT A HELYZET tulajdonképpen a puszta- szentistváni üzlettel, az ellátással? Megoldhatná a gondokat talán az, ha kapnának egy hűtőpultot. Kiss Istvántól, a területi áfész elnökétől megtudtuk, hogy ennek a boltnak abc-üzletté való átalakítása szerepel a fejlesztési tervükben. S arról is értesültünk, hogy amíg az átalakításra sor nem kerül, az áruellátást — a bolt körülményeihez képest —> minden esetben javítani igyekeznek. Válaszolnak az illetékesek Figyelmeztették az ügyintézőt — Uj lámpákat szereltek fel — Megerősített járőrszolgálat Roncstelepen a helyük Pécelről Isaszcgre sétáltunk, amikor a turistaút mentén, fura (?) látványosságként rábukkantunk e három kiszolgált járgányra. Közelebb érve kiderült, egy leleményes gazda mésztárolónak használja a Skoda, a Moszkvics és a Trabant roncsát — lehet, hogy eső ellen valóban véd, de hogy környezetét alaposan elcsúfítja, az is biztos. Jó lenne, ha mások is észrevennék! Balázs Gusztáv felvétele É heti postánkban is több olyan levelet találtunk, melyekben lapunk cikkeire reagáltak. Ezek közül most a Volán 1. számú Vállalat 4. számú üzemigazgatóságától érkezett levélből idézünk: „Február 3-án a Pest megyei Hírlap különkiadásában, a Monori Hírlapban, a Volán 1. számú Vállalat tevékenységét negatívan értékelő újságcikk jelent meg A packá- zás fáj, nem a gáz... címmel. Az ügy tisztázása és rendezése érdekében vállalatunk képviselői megkeresték a károsultat, valamint az újságcikk íróját. Ennek alapján megállapíthattuk, hogy félreértések során alakult ki az ismertetett helyzet, a téves megállapításokat a szerzővel is egyeztettük. Az ipari gáz megrendelésével kapcsolatos problémát kivizsgáltuk és a rendelésfeket felvevő dolgozót meghallgattuk. Ennek kapcsán nem nyert egyértelmű bizonyítást felelőssége. Figyelembe véve, hogy eddigi munkájára vonatkozóan ilyen negatív észrevétel még nem érkezett vállalatunkhoz, felhívtuk figyelmét a pontosabb munkára. Bízunk abban, hogy hasonló hiányosság a továbbiakban nem merül fel.” Ennyit a levélből. Az illetékesekkel együtt mi is bízunk; foganatja lesz a beszélgetésnek. Levelet kaptunk a MÁV Budapesti Igazgatóságának vontatási osztályáról is. írója a Postabontásban márciusién megjelent váci aluljáróval kapcsolatos cikkünkre válaszolt. Emlékeztetőül, írásunkban a gyenge közvilágításról volt szó. A most érkezett levélből megtudtuk, hogy március 24- én új lámpatesteket szereltek fel a váci Seres Imre utcai aluljáróban, sőt, gondoskodtak ezek védelméről is, az égőkre vasból készült hálót tettek. Az illetékesek remélik, hogy a lámpatesteket így sikerül megvédeniük a vandáloktól. (Az elmúlt időszakban havonta két-három esetben kellett a világítási berendezést helyreállítaniuk, mivel ismeretlen tettesek tönkretették azokat.) A harmadik levél a _Pest megyei Rendőr-főkapitányságról érkezett. Sefcsik Gyula rendőr százados, a titkárság vezetője értesített minket, hogy kivizsgálták Sass János- né gyáli levélírónk panaszát. (Ismét emlékeztetőül: az asz- szony férjét egyik éjjel, amikor . gyanútlanul hazafelé tartott, az utcán megtámadták és olyan súlyosan bántalmazták, hogy kórházba kellett vinni.) Sefcsik Gyulától megtudtuk, hogy a dabasi járási rendőr- kapitányság if j. J. G. és társai ellen Sass János sérelmére elkövetett' testi sértés és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A gyáli körzeti megbízotti csoport szolgálatát pedig — összhangban a kapitányság- járőrszolgálatával — úgy szervezték meg, hogy Gyálon a nap minden szakában legyen szolgálatos rendőr, de legalább olyan járőr álljon készenlétben, aki egy esetleges rendkívüli eseményhez gépkocsival azonnal a községbe irányítható. Köszönjük az illetékesek válaszait, és várjuk a további leveleket. Olcsóbban és egyszerűbben Ha összefog lakosság és tanács Olvasói levelekben Is számtalan szép példával találkozhatunk, hogyan igyekeznek a községek megcsappant anyagi eszközeikkel minél gazdaságosabban élni. A nehézségek nagyobb összefogásra, a közös gondok iránti érdeklődésre késztetik az embereket. A települések további, egyenletes fejlődés érdekében a helyi lehetőségek jobb kihasználására, a társadalmi munka arányának növelésére ösztönzik a helyi vezetést, és lakosságot egyaránt. Saját erőből A lakosság javaslatára és támogatásával egyre több helyen kezdenek saját erőből, társadalmi munkával megvalósítható óvodai, iskolai, köz- művelődési beruházásokhoz. Sorolhatnánk a lap olvasói előtt már jól ismert példákat, a nagykátai sportpályát, a íá- piógyörgyei strandot vagy a most épülő solymári tornatermet. Ez utóbbiból Bognár Lajos, községi tanácselnök elmondta, hogy a lakosság és a helyi gazdasági egységek anyagi hozzájárulásából és a tanács megtakarított pénzéből indították a beruházást. Az építkezéshez a község kisiparosai nagy mennyiségű társadalmi munkával járulnak hozzá. Vállalták például a több mint hatszáz négyzetméternyi falfelület vakolását. Másutt is találunk hasonló példát. Pátyon a kultúrház külső tatarozására vállalkoztak a helyi mesterek. Kezük munkáját eddig sem csak a magánépítkezésekről ismerte a falu, hiszen az intézmények karbantartásánál a tetőfedéstől a villany- és vízhálózat felújításáig mindent ők végeztek, igaz, fizetségért. Szigetszentmiklóson is számíthattak a segítségükre. A helyi szobafestők, mázolok és tapétázók társadalmi munkában varázsolták újjá a tanácsháza összes helyiségét. Követőkre talált Fábos Lajos azonban, akinek a nevét több középület falán látni Nagykovácsiban, sokkal komolyabb munkákba is belevágott. 1978 óta ő a kivitelezője szinte valamennyi helyi beruházásnak. — Sajnos, megint nincs itthon — mondja a felesége, mikor másodszor keresem már. Az itthon alatt a falut, Nagykovácsit érti. — A diósdl iskolát építik most. De nem biztos, hogy ott megtalálja, lehet, hogy anyag után szaladgál valahol. — A szolgáltatóház volt az első olyan beruházásunk, amit helyi kisiparosok építettek — igy beszél Tokody Zoltán tanácselnök. — Ezt követte az ABC-áruház, amit az átadása évében, 1979-ben felgyújtottak. A kiégett épületet Fábos Lajos a község többi kisiparosának segítségével rövid idő alatt rendbehozta. A legnagyobb közös munkánk a művelődési központ. Még 1930- ban elkészült az alsó szint négy tanterme. Ma már nemcsak az emeleti tantermeket használják, hanem a tetőtér beépítése is a befejezéshez közeledik. Mondhatom, elégedettek vagyunk a generálkivitelezőnkkel. Fábos Lajos két fiával és a község szakiparosaival mindig gyorsan, pontosan dolgozott. Ezzel a hagyományos építési módszerrel olcsóbban és gyorsabban jutottunk a beruházás befejezéséig. Nem véletlen, hogy jelenleg Diósdón és Sóskúton épül a miénkhez hasonló művelődési központ — szintén kisiparosok a kivitelezők. A gazdaságos megoldás — Egyetértek azzal, hogy minden beruházáshoz meg kell keresni a technológiai és gazdaságossági szempontból legmegfelelőbb kivitelezőt — mondja Sújtó István, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat termelési főosztályvezetője. — A mi technológiai fel- készültségünk, gépparkunk a. paneles építésre alkalmas. Ez a módszer gyorsabb és sokkal kevesebb munkaerőt igényel, mint. a hagyományos építkezés, de a magas színvonalú gépesítettség és a nagyvállalat fenntartásához nélkülözhetetlen rezsiköltségek miatt viszont egyértelműen drágább is. Nekünk csak a tízmillió forint fölötti értékű kivitelezési munka gazdaságos. A Dunakeszin épülő 16 tantermes iskola vagy az érdi 160 gyermek befogadására alkalmas óvodabölcsőde komplexum már inkább megfelel a mi felkészültségünknek. Természetesen állóeszközeink jobb kihasználása érdekében nekünk jóval előbbre kell terveznünk, mint egy kisebb egységnek. így nem is vállalhatunk olyan rugalmasan, rövid határidőkre kivitelezést, ahogy azt a megrendelők szeretnék. Taksonyban is szívesen vették volna, ha a tervek elkészülte után azonnal hozzálát a hat tantermes iskolabővítéshez a kiskunlacházi ÉG- SZÖV. Nyár közepéig azonban már le van kötve a kapacitásunk. Foton pedig jó ideje húzódik a pedagógus szolgálati lakások és az ifjúsági ház befejezése. Társadalmi munkában ekkora beruházásokat nem lehet megvalósítani. De a példák azt mutatják, hogy — visszatérve kiindulópontunkhoz — a szigorúbb feltételek, szűkösebb anyagi lehetőségek hatására előbb-utóbb minden építkezéshez megtalálják maid a nagyságának, igényeinek megfelelő kivitelezőt. Márványi Ágnes
