Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

DLUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 76. SZÄM 1983. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Amikor minden összejön A kedvező indulás gyökerei Jó hónapok a vegyesipari szövetkezetben \ Szávai Tibor, a gödöllői Ve­gyesipari Szövetkezet elnöke a hónap elején megtartott köz­gyűlésen azt jelenthette a tagságnak, hogy ez az év jól kezdődött. Az első két hónap­ban elért bevétel az idei terv helyességét látszik igazolni. Az elnök persze nem azt mond­ta, jól kezdődött az esztendő, hanem azt, hogy nem indul­tak rosszul. így volt ez tavaly és annak előtte is. A máskü­lönben igen határozott, öntu­datos és magabízó ember a kilátásokról rendszerint óva­tosan fogalmaz. Felsőbb szer­vektől kapott ezért bírálatot is egyszer-kétszer. Valószínűleg úgy véli, jobb félni, mint megijedni, noha kell-e mon­danunk. nem félős. Tudatos, véletlen így volt ez a múlt év augusztusában is. amikor a félévi teljesítményt értékelve lapunkban arról nyilatkozott, hogy a következő hónapokban sokkal jobban össze kell fog­niuk az erőket, különben alig­ha érhetik el céljaikat. Az év második részében minden összejött, állapítja meg a végül is sikeresnek minősíthető munkájukról. Ez megint egy olyan mondat, amelyben összefoglalható min­den, akár a tudatos, akár a véletlenszerű elemek. Ha job­ban belemélyedünk, igazat adhatunk az elnöknek, hiszen akármelyik gazdasági egység, de különösen az olyan, ame­lyik igen különböző terméke­ket állít elő, illetve szolgál­tat, a piac, a kereslet annyi­féle hatásának van kitéve, amihez társulnak az ilyen­olyan beavatkozások, kedvez­mények és elvonások formá­jában, hogy nagy merészség volna azt mondani, mindent előreláttunk, mindent befo­lyásoltunk, minden úgy ala­kult, ahogyan mi akartuk. Még az összefogás is! Ha csak ennyit tudunk, hihetjük esetleg, a felbuzdulás, a kö­zösségi érzést, a kollektíva iránti felelősséget testesíti meg. Bizonyára azt is, de a serkentő tényezők között sze­repel a prémium, a jutalom. Ebben az esetben annak a hiánya. Az első félévi telje­sítmény ugyanis kicsinek bi­zonyult ahhoz, hogy adhassák. Nem kifizetődő Azt is állítja az elnök, hogy most valahogy nagyon jól együtt vannak. Nyilván nem azért, mert éppen tíz éve áll a közösség élén, s ilyenkor valamiféle ünnepélyesség jobb színben láttatja az eseménye­ket és azok szereplőit. Kaptak ők korábban OKISZ-vándor- zászlót is, jó munkájuk elis­meréseképpen. Ráadásul szép számmal vannak náluk új emberek, akikről feltehetőleg nincs teljes képük. Az áta­lánydíjas csoportokról sem mondták még ki a végső ér­tékelést. Ha egyáltalán szó lehet végsőről. Semmi sem végső. Sem a termelési szerkezet, sem a gyártott termékek. A minden összejött mondatba az is beletartozik, hogy a múlt év utolsó hónapjaiban egy-két nem kifizetődő ter­méktől megszabadulhattak, kooperációs partnerüktől na­gyobb nyereségtartalmú mun­kát kaptak. Megfelelő volt az anyag- és eszközellátás, ösz- szehangolták az érdekeltségi rendszert, amelyben mind az egyes üzem, mind a szövet­kezet egészének az eredmé­nyességét figyelembe veszik a középvezetők értékelésekor. Az eddigiekben csupa olyan tényről szóltunk, ami közvet­lenül összefügg a termeléssel, a jövedelmezőséggel, noha igyekeztünk érzékeltetni, ezek sem jelennek meg tiszta for­mában, át- meg átszövi őket a szubjektív és véletlenszerű elem. Az alább említendő mozzanatok nincsenek ennyi­re közvetlen összefüggésben a teljesítménnyel, valamikép­pen mégis hatnak rá. Sőt nem­csak okozatok, hanem okok is. Például az, hogy a szövetke­zeti döntőbizottságnak nem volt munkája tavaly, jelzi, hogy nagyobb súrlódás nélkül teltek hónapjaik, ami nyilván bizonyos elégedettségnek is köszönhető. A vezetőség be­számolója sorra vette a szö­vetkezet dolgozóinak közössé­gi megmozdulásait, amelyek szintén a kollektíva kötődé­seit sejtetik. Akár a szakmai vagy más jellegű versenyek­re, akár a társadalmi munká­ra gondolunk, amit a szövet­kezetért és a városért, annak intézményeiért vállaltak. Ok és magyarázat Akármi is a magyarázata, az összefogásnak, a határo­zottabb irányításnak, a jobb gazdálkodásnak, a szerencsé­sen is alakult eseményeknek pénzben megjelenő mutató­ja a következő: míg a koráb­bi helyzetben kilenc hónap alatt valamivel kevesebb mint 18 milliót értek el, utá­na három hónap alatt lett 8 millió. Jelentősen növelte bevételét a szolgáltatói ágazat, amire a gödöllői Vegyesipari Szövet­kezet normaóráinak több mint hatvan százalékát használja fel. Az ipari ágazat, noha el­maradt a tervtől, akkora nye­reséget produkált, ami nél­kül nemigen beszélhettek volna a zárszámadáson ked­vezően befejezett évről. Ebben az esztendőben min­den tekintetben nagyobb ter­veket jelöltek ki maguknak, aminek oka és magyarázata részben az új részlegek és kollégák. De persze csak ak­kor teljesíthető, ha tovább ja­vítják alkalmazkodóképessé­güket kereskedelmi kapcsod taikat, folytatják szerkezetük átalakítását. És ha minden összejön. K. P. A nap programja Március 31-én. Gödöllő, művelődési központ: Kunkovács László Élő ag­rártörténet, fotókiállítás, meg. tekinthető 10—20 óráig. Iklad, Ipari Műszergyár: 5 kérdés — 5 válasz. Ady Endre élete és munkássága. Erdőkertes, művelődési ház: ' A FIM tiszteletére alapított vánóbrserleg második vetél­kedője. A forduló témája: a proletár köztársaság. Tangazdaság Több beutaló Csopakon, Siófoktól és Haj­dúszoboszlón üdültél: a válla­lati finanszírozás révén tavaly a gödöllői Tangazdaság dolgo­zói. A szakszervezeti bizottsá­guk mintegy 350 ezer forintot költhetett erre. A SZOT-tól és a MEDOSZ-tól kapott beuta­lók száma némileg emelkedett, legfeljebb az volt a gond az elosztásánál, hogy az elő- és az utószezonra igen kevesen jelentkeztek. Holnap délelőtt Skála-sorsolás ’ A Skála nyereménygála sor­solását pénteken délelőtt 10 órakor tartják a gödöllői Áfész-áruház előterében. Akik január elseje és március 31-e között 500 forintnál nagyobb értékben vásároltaik, nyere­ményjegyet kaptak, s ezek vesznek részt a sorsoláson Értékes nyeremények találnak majd gazdára, például tur­mixgép, illatszer- és élelmi­szercsomag. szőnyeg, kemping' kerékpár. Fémpavilonok Veresegyház főterén Bővül az áruelfátá Több új, tetszetős fémpavilon épült az elmúlt időben Veres­egyház főterén. A lakosság jobb áruellátását szolgáló üzletek egyikében (képünkön) például autós-műszaki és barkacscikkc- ket, a szomszéd pavilonban vágott baromfit, kenyeret és tész­tafélékét árusítanak. i Hancsovszki János felvétele Járási labdarúgó-bajnokság Komolytalan játék Galgamácsán Hűvös, esős időben tartották a bajnokság legutóbbi fordu­lóját. A legtöbb pálya talaja csúszós volt, ez nehezítette a játékot A GEAC—Zsámbok találkozóról a legyőzött csapat egyesületi elnöke, Bajnócz András azt mondta, hogy a bíró egyedül is -levezethette volna a mérkőzést, hiszen na­gyon sportszerű légkör ural­kodott a pályán. Az egyetemi gárda klasszissal jobb volt. A HMSE—Mogyoród talál­kozóra késve érkezett Mészá­ros partjelző, így az első fél­időben civil ruhában, tépett zászlódarabbal lengetett. Ur- bán Sándor játékvezető csend­ben ült és hallgatta a beszél­getéseket. majd amikor szóra kértük, elmondta, hogy ő 1971 óta játékvezető. Korábban legföljebb igen lelkes szurkoló volt, sohasem focizott. Egy napon elhatározta, hogy be­iratkozik a játékvezetői tanfo­lyamra. Tulajdonképpen be­tegállományban volt, akkor isjnerkedett meg a szabá­lyokkal. Egy régi Dány— Pécel találkozón mutatkozott be. Noha a vendégek győztek 1-0- ra, a hazai közönség nem fog­lalkozott a bíróval. Számára ez volt az elismerés. Volt alkalmunk betekinteni az elnökség közleményébe, amely több időszerű határo­zatot tartalmaz. Eszerint ser­dülőválogatottunk április 10-én Vácott a Kiskun Kupa elnevezésű tornán szerepel, így a serdülők fordulója el­marad. A járási válogatottba meghívott játékosok 8-án 11 órakor találkoznak Gödöllőn a szövetségben. Az erre a napra sorolt mérkőzéseket egy héttel előbbre hozzák, vagyis április 3-án rendezik meg. Az elnökség a HMSE pályá­ját április 3-ával felfüggeszti, mivel az egyesület a novem­ber 2-án hozott' határozatnak, a játékvezetői öltöző építésé­nek nem tett eleget. Ugyan­csak közük, hogy kötelezi az elnökség a gaigahévizi sport­kört arra, hogy április 17-ig A kitüntetett rendőrkapitány Elkötelezetten egy életen át mint harmincezer található a környéken. Kirándulók? Hébe- hóba, most 3 és fél millió ide­gen látogat ide évente. A leg­több gondot a nyaralók, hét­végi házak védelme okozza. Nagyon sok betörő csoportot sikerül elfogpi, részben a la­kosság segítségével. Az állo­mány jól felkészült, képzett gárda, ha elismerést kaptunk, az mindig kollektív érdem volt. De azért Nagy István rend­őr alezredes személyes érde­mei sem elenyészőek. Vezeté­se alatt a kölcsönös bizalom alapján igen gyümölcsöző együttműködés alakult ki szinte valamennyi társadalmi szervezettel, őmaga nem egy testületnek választott tagja­ként dolgozik Szentendréért; járási, majd két cikluson át városi tanácstag volt, részt vett a járási párt vb munká­jában, s a mai napig tagja a városi pártbizottságnak. Harminchat év alatt, mióta a rend őreinek egyenruháját viseli, számos kitüntetésben részesült: birtokosa a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlék­éremnek, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatá­nak, az Árvízvédelmi Emlék­éremnek, s 1979-ben a fegyve­res testületek egyik legmaga­sabb kitüntetését, a Vöröscsil­lag Érdemrendet vehette át. Szeretik, tisztelik és nagyra becsülik, épp ezért igen sokan sajnálják, hogy nyugállo­mányba vonul. Nagy István rendőr alezre­dest tegnap délután búcsúz­tatták a szentendrei városi ta­nács dísztermében rendezeti ünnepségen. S ez alkalommal nyújtották át neki a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa által adományozott Kivá­ló Szolgálatért Érdemrendet. Tamási István hozassa rendbe az öltözőt és állítsa fel a drótkerítést a pálya körül. Ha a hévíziek ennek nem tesznek eleget, a játékvezető a mérkőzést nem vezeti le. Valamennyi sportkör figyel­mét felhívják, hogy a pályá­kon lévő mellékhelyiségek nagy része elhanyagolt, egyelő­re csupán kérik, hogy hozas­sák ezeket rendbe, különben több pályát is betiltanak. Április 3-ától a mérkőzések kezdési ideje módosul: a ser­dülők 9, az ifjúságiak 14, míg a felnőttek 16 óirai kezdettel lépnek pályára. A forduló rövid krónikája: Galgamácsa—Pécel 0-15 (0-11) Vezette: Vzsák (Urbán). A sereghajtó játékosai nem késztették nagy erőbedobásra az éllovas csapat tagjait. A 60. pereben-Uzsák lefújtam mér- kőzést. GEAC—Zsámbok 4-0 (1-0) Vezette: Kónya (Lovász, B. Tóth). Az egyetemisták megérde­melt győzelmet arattak. Isaszeg—Valkó A találkozó a pálya használ­hatatlansága miatt elmaradt, mert a játékteret magasan bo­rította a víz. Domony—Túra 1-1 (0-1) Vezette: Adám (Zsebi, Vay­ner). Az Aszódon tartott mérkő­zés nagy iramban, sportszerű körülmények között igazságos döntetlent hozott. HMSE—Mogyoród 5-1 (2-0) Vezette: Sallai (Mészáros). Gyönge iramú mérkőzés folyt, sok figyelmeztetéssel és egy kiállítással. Gaigahéviz—Kercpcstarcsa 2-5 (0-2) Vezette: Czene (Német, Bo­dor). A jó iramú mérkőzésre mindkét csapat dicséretet ér­demel. A játékvezetői hármas is jól működött. Erdőkertes:—Ilévizgyörk 2-2 (0-2). Vezette: Tóth J. (Maszlag, Merkel). Az alacsony színvonalú mérkőzésen a hévizgyörkiek már 2-0-ra vezettek, valószí­nűleg biztosra vették sikerü­ket és kiengedtek. A hazaiak az utolsó 20 percben egyenlí­tettek. Ifjúságiak: Galgamácsa— Pécel 1-11, Domony—Túra 0-4, Gaigahéviz—Kerepestar- csa 1-10. Erdőkertes—Héviz- györk 1-5. Serdülők: Vácszentlászló— Veresegyház 0-7, Iklad—Kur­tái 0-0. Aszód—Isaszen 3-4, Ban—Frdőkertes 1-2. Pécel— Gödöllő 1-4, Dány—Kerepes- tarcsa 3-3. a ijajnoksag allasa t. Pér cl 2. GEAC 3. Kerepest. 4. Tura* 5. Zsámbok 6. Erdőkertes 7. Mogyoród 8. Ilévizgyörk 9. Isas7.cs> 10. Valkó 11. IIMSE 12 Domonv 13. r.aiirahcvf/ 4. Gal tram.* 17 13 3 17 13 2 17 10 5 17 11 4 17 11 — 17 7 7 17 10 1 17 7 4 16 3 5 16 3 4 17 3 17 4 1 58- 10 29 2 55- 7 28 2 47- 12 25 2 41- 19 24 6 30- 24 22 3 43- 25 21 6 30- 29 21 6 30- 27 18 8 t9- 26 11 9 24- 37 10 3 11 21- 32 9 I 12 19- 36 9 2 — 15 21- 65 1 1 15 13-101 * = két büntetőpont levonva. ISSN 0138—1957 (Gödöllői Hírlap) év múlva Sóskútra kerül őrs- parancsnok-helyettesnek, tize- desi beosztásban. Egy évvel később a szentendrei járásba irányítják, gyalog érkezik meg Pilisszentlászlóra, zsávolyru- hában, hátán málhával, vál­lán a dióverővel (így becézik a hosszú karabélyt), s egy ütött-kopott, nádfedeles viskó az őrs, ahol megtelepszik. A következő állomás Tahitótfalu, s innen 1953-ban a kapitány­ságra kerül politikai helyet­tesnek. Az elkövetkező évek tanulással telnek, tiszti isko­lásként éri az ellenforradalom kitörése. 1956. október 23-án a rádió, majd a Belügyminiszté­rium védelmében harcol, az­tán a Corvin közi bandák el­len; tisztiiskolás bajtársát mellette lövik le, egy kapualj­ba vonszolják, de már nem él. — Soha ilyen közel nem éreztem a halált, mint azok­ban a napokban — mondja. — November elején' visszajöttem Szentendrére, elfogtak, s mint „komisszárt” likvidálni akar­tak. Egy nappal előtte azon­ban megjelentek a szovjetek. Fegyveres harc, a párt újjá­szervezése, az állomány meg­tisztítása — ezek az elkövet­kezendő hónapok teendői, me­lyekből Nagy István is kive­szi a részét. Néhány év múlva a megyei főkapitánysághoz osztják be, előbb a társadal­mi tulajdon védelme a-fel­adatköre, majd a bűnügyi al­osztály vezetője lesz, 1964-től pedig a szentendrei városi-já­rási kapitányság helyettes ve­zetője. Megérdemelt pihenés — A hatvanas években leg­feljebb két-háromezer ví- kendház, ha volt, ma több Ausztriába sodort bennünket, ott egy sztrájk miatt Mauthau- senbe vittek, ahonnan meg­szöktem. A felszabadulás után nem tudtam a szakmában el­helyezkedni, de, mert paraszt­családból származtam, munka adódott gazdáknál, kulákok- nál. Itt ért az a bizonyos fel­hívás ... ami, most már tu­dom, egy életre eljegyzett a hivatással. — Nagyon nehéz korszak­ban kezdett... — A legnehezebben. Észak- Pest Vármegye Szemlélősége, így nevezték akkor azt a szer­vezetet, ahol felszereltem, s ahonnan rögtön a dunaharasz- ti rendőrőrsre irányítottak. A közrend és közbiztonság védel­me mellett nekünk kellett biz­tosítanunk a fővárosi dolgozók közellátását is. — Mit jelent ez? — Hatalmas méreteket öl­tött a feketézés, ezt kellett megfékeznünk; elkoboztuk az élelmiszerrel üzletelők készle­teit, egy részt ott tartottunk belőle saját magunk fenntar­tására, a többit küldtük a fő­városnak. És mindemellett te­le volt a környék bujkáló nyi­lasokkal, németekkel, garáz­dálkodó bandákkal, ezek ellen is harcolnunk kellett. „Komisszárként" a néphatalomért — Szó szerint? — Hogyne. Nagyon sok volt az elhaj igáit fegyver, lőttek ránk, lőttünk mi is. Kemény időszak volt. De aztárt elmúlt, legalábbis egy időre. Nagy István, aki 1947-től volt tagja az MKP- nak, az őrs párttitkáraként ■ már igen fiatalon részt vett az ; akkori politikai életben. Két Rokonszenves arcú, őszü- í lő halántékú,- ötvenhét éves ^ férfi, elegáns szürke öltöny- ^ben; a rendőrkapitány. Tá- í gas irodáját a kora tavaszi ^napfény világítja be, író- ^ asztalán szinte félpercen- j ként szólal meg a telefon. f A város legkülönbözőbb ^pontjairól keresik őt, sür- 'j gős vagy halaszthatatlan, ^ de legalábbis fontos ügyek- ^ ben. A város; Szentendre, ^ amelyet Nagy István rend- ^ őr alezredes következetesen í és sajátos hasonlattal ék- ? szerdobozként emleget, ^ amire szépsége, s a benne ^ rejlő értékek miatt vigyáz- ^ ni igen nagy kötelesség. ^ Idestova három évtizede fannak, hogy megtelepedett 2 itt, s tizenöt esztendeje a í városi-járási rendőrkapi­^ tányság vezetőjeként szol- £ gálja a közrendet és köz- '/ biztonságot. Feketézők, garázdálkodók — Mikor és hogyan öltötte fel az egyenruhát? — Még annak idején, ami­kor megjelentek a felszabadu­lás után a hirdetmények: „Fia­talok, jelentkezzetek a demok­ratikus rendőrséghez!” Nem mondanám, hogy tudtam, mi­re vállalkozom, hiszen falusi gyerek voltam, aki rendőrt nem, legfeljebb csendőrt, ha látott. De akkor ez a felhívás valami lehetőséget csillantott meg, s én jelentkeztem. — Korábban? — Finommechanikai és op­tikai műszerésznek tanultam, a Gammában szabadultam, s ott is dolgoztam, amikor a há­ború elért bennünket. Hadi­üzem lévén 44-ben a front

Next

/
Thumbnails
Contents