Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
1983. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP kMí ap 5 Meleg helyzet Hogyan, s mennyiéit? Mivel fűtsünk? Egyre nehezebb válaszolni a kérdésre, legyen szó családi házról, lakótömbökről vagy régi bérházról. Vannak kényelmi szempontok, gazdaságossági megfontolások és mindenekelőtt a választást korlátozó lehetőségek, helyi adottságok. Fűtsünk szénnel! Mondanák sokan, ez a legolcsóbb. Igaz, a legkényelmetlenebb is. A tűzrakás, hamuzás, szénhordás sok bajjal, gonddal jár. Nagy pince, tárolóhelyiség kell a szénnek — s erre a tömbházak többségében nincs lehetőség. És hol lehet ma szeneskazánhoz fűtőt találni? A sokáig legjobb fűtési módnak tartott olajtüzelés fénykora nálunk leáldozott. Az egyre drágább olajat vétek eltüzelni, hiszen sokkal eredményesebben is felhasználható. Pünkösdi királyságnak tűnik a hőtárolós villanykályhák hallatlan népszerűsége is. Túl azon, hogy a legtöbb településen az elektromos hálózat alkalmatlan ezek üzemeltetésére, állítólag nem is olyan olcsó, mint amilyennek első látásra tűnik. Léteznek számítások, miszerint az olajnál is költségesebb e kályhák mellett melegedni. Marad a gáz, A legkorszerűbb, legtisztább, legkényelmesebb és ráadásul gazdaságos is. Csak éppen kevés helyen áll rendelkezésre. A föld- gázvezetékek építésének programja sem haladhat rohamléptekkel, mert szűkében vagyunk a pénznek. A gázfűtés még nagyon sok helyütt hosz- szú-hosszú évekig várat magára. Vélemények Fűteni viszont kell. Ebben mindenki egyetért. Abban már kevésbé, hogyan és főleg mennyiért. Mint például Ráckevén a tavaly átadott 89 ki- lenclakásos épületben. Aki elsétál a szemre impozáns lakóház előtt, azt gondolhatja: micsoda öröm lehet itt élni. A bentlakók másképp érzik, a régen várt új otthon sok keserűséget, vitát okozott már. A panaszok kiváltója a fűtés. Lassan kitavaszodik, remélhetően nemsokára elzárhatjuk a kazánokat, a probléma azonban még nem oldódott meg. Nagyon nehéz tömören, röviden összefoglalni a történetet. Az épületben 46 tanácsi, 43 OTP-lakás van egy közös kazánra kapcsolva. A fűtést és a meleg vizet a költségvetési üzem szolgáltatja az egész háznak. Az OTP-lakások tulajdonosai kezdtek panaszkodni: hideg van és drága a fűtés. Az ügyben már mindenki állást foglalt, akinek egy pici köze is van az épülethez. Elmondta a véleményét a költségvetési üzem, az OTP, a beruházó, a kivitelező. A vita során annyi tisztázódott, hogy olyan nagyon hideg nincs, sőt a lakások többsége túlfűtött volt. A havi 1500 forint körüli díjat viszont továbbra is sokallják a lakók. Szerintük nem reális a költségvetés. Soknak tartják a három fűtőt, egyenként 5500 forintos fizetésért egy automata olaj kazán mellé. Szeretnék a fűtést ők maguk átvenni a költségvetési üzemtől, annak minden gondjával, felelősségével együtt. Tanulságok Igazságot tenni az összes érdekelt meghallgatás után sem tudunk. A sok ellentmondó állítás közül nehéz a valóságot kihámozni. Néhány végiggondolásra érdemes tanulsága azonban van az ügynek. Nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy az említett fűtési jíj valóban sok, annak mindenesetre, akinek ezt az ösz- szeget ki kell fizetnie. Félő ugyan, hogy az adott épületben, a meglevő fűtési mód mellett akkor sem lenne kevesebb. ha a lakók üzemeltetnék a kazánt. De magas ez a számla a népgazdaságnak is a közismert okok miatt. Olyany- nyira, hogy legújabban a tanácsi lakások bérlői költségtérítést kapnak, ha olajfűtésről széntüzelésre állnak visz- eza! Valószínű, hogy ráckevei példánk esetében ez az út járhatatlan. Az alig használt olajkazán cseréje lényegesen többe kerülne, mint egy olajkályháé, megoldhatatlan a szén tárolása is. Így, utólag mindenesetre. A házat viszont hét évvel ezelőtt tervezték. Az olajválságról akkoriban még csak beszéltünk, tenni alig tettünk valamit ellene. Az épület kivitelezése viszont 1979-ben kezdődött. Addigra már nagyon sok mindent átértékeltünk, módosítottunk. Talán e ház fűtését is megváltoztathatták volna. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy abban az esetben még 5500 forintért sem találnának fűtőt... Forintok Felmerült aztán az is a vita során, hogy a rendszer nincsen rendesen beszabályozva és emiatt kell az egyik lakást túlfűteni, hogy a másik is meleg legyen. Számla mindenesetre van erről a munkáról. Az esetleges újraszabályozás talán segíthet valamit, hozhat pár forint megtakarítást. S talán a lakók is segíthetnek egy keveset. Sokan ugyanis az ablakot nyitják ki. ha melegük van. Célszerűbb ilyen esetben a radiátort elzárni. Ez újabb forintokat jelenthet. Olyan véleményt is hallottunk, hogy a legfelső emelet lakásainak nem jó a szigetelése. Az ellenvélemény: a tervezéskor érvényes előírásoknak megfelel. Ez a mulasztás lehetőségét kizárja, a hideget viszont nem. Meg kellene talán próbálni utólag? Mindez persze sovány vigasz azoknak, akik mélyen nyúlnak a pénztárcájukba, ha a fűtés díjáért jönnek. Az egyetlen lehetséges megoldásra ugyanis még várni kell. S ez a gáz. A tanulmánytervek már készen vannak a lakossági igényeket szolgáló vezeték építéséhez. S három év múlva talán már fűteni is lehet a csövekben áramló gázzal. Addig is érdemes keresni a lehetőségeket, hogyan lehet legalább azokat az említett forintokat megtakarítani. Hiszen közhely, de igaz: sok kicsi sokra megy! M. Nagy Péter Bocsánatot kérek, hölgyeim és uraim, hogy különvéleményt jelentek be az úgynevezett elnőiesedett pályákról szóló, meg-megújuló vitákhoz. Vagy méginkább: nem eszmecseréről, hanem általánosan hallható panaszról van szó: alig van már az iskolába* férfi „tanerő”, a kórházakban helyenként már több az orvosnő, mint a férfi doktor, a bíróságokon már leginkább nők ítélkeznek, villámgyorsan nő a mérnöknők és a közgazdásznők száma. Márpedig — igaz, hogy ezt a veszélyt érzők is elismerik — önhibájukon kívül nem olyan teljes értékű munkaerők, mint a férfiak. Tisztelet a kivételnek. Különösen a pedagóguspálya elnőiesedéséről esik sok szó. Mondván: azért olyanok a mai fiatalok, amilyenek, mert fehér holló ma már a férfi tanár. Sok általános iskolában az elsőtől a nyolcadik osztályig nem is találkoznak férfi pedagógussal a gyerekek. Márpedig a kamaszoknak nemcsak gyengéd pedagógusi szeretet (ami ugyebár egy tanárnőtől megkövetelhető), hanem kemény szigor is kellene — dehát ezt egy csupán nőkből álló tantestület képtelen gyakorolni. Mindebben van némi igazság. Tagadhatatlan: az emberiség két neme legfeljebb egyenjogú lehet majd egyszer (mert ma a gyakorlatban, sajnos, még mindig nem teljesen az, bár az előrehaladás érzékelhető), de egyforma sohasem lesz. Szerencsére. Van egy francia közmondás, mely Néhány ára nyereség Asszonyok fűvel és pisztollyal f Szentmártonkáta légvonalban nincs túlságosan mesz- j, sze Budapesttől, de ha valaki naponta utazik vonatról í buszra átszállva a munkahelyére és vissza, nagyon sok < időt veszít, a költségekről, a kényelmetlenségekről nem í is beszélve. ff Ingázók ma is vannak, de jóval kevesebben, mint ff néhány évvel ezelőtt, az asszonyok közül pedig csak né- 'ff hányán, olyanok, akik a távolság ellenére erősen kötőd- ff nek megszokott és nyilván jól bevált munkahelyükhöz. ff Ma már helyben is lehet munkát találni, sőt, ami még í többet jelent: változatosak a lehetőségek. A hajnali vekker Hagyományos női foglalatosság a varrás, amivel a legtöbb családanya megpróbálkozik, legalább házi használatra. Közülük toborozta a Kossuth termelőszövetkezet vezetősége azt a harmincöt tagú csapatot, akik most blúzokat, köpenyéket, női ruhákat készítenek nagyobb tételben. megrendelésre. Szabó Ernőné egyike az alapító tagoknak, első a műhelyben, aki már elnyerte a Kiváló dolgozó kitüntetést. — Azelőtt Pestre jártam dolgozni az ELZETT-be — mondja. — Három műszakos voltam, és így tudom, milyen nagy különbség, ha az ember helyben talál munkát és minden délutánja szabad. — Mennyi időt nyert, mióta Szentmártonkátán dolgozik? — Amikor délelőttös voltam, három órakor zörgött a vekker minden hajnalban, hogy elérjem a helyi buszt, ami kivitt a vasúthoz. Vonattal jártam Pestre, onnan meg villamossal a gyárba. Délután négy órára értem haza. Elképzelheti, hogy milyen fáradtan kezdtem a napi munkához. A gyerek születése után már képtelen lettem volna ezt így tovább csinálni, de szerencsére nem is kellett Eljöttem a varrodába. Fürge ujjak — Milyen a kereseti lehetőség? — Teljesítménybérben vagyunk, nálunk minden azon múlik, hogy kinek, milyen ügyesen és gyorsan mozog a keze. Nekem jól megy, nem akarok változtatni. A varrónők között elég sok a törzsgárdista, de azért nem mindenkinél válik be ez a foglalatosság. Más igények, elképzelések is vannak. A Kossuth Termelőszövetkezet alakuló, új részlegében nem hagyományos női munkára, hegesztésre képeztettek ki tizenhárom asszonyt, öt héten keresztül autóbusszal jártak a Gödöllői Gépgyárba, tanulni a szakmát maid valamennyien sikeres vizsgát tettek. Nem nagy darabokat kell hegeszteniük, a pajzs is kisebb a szokásosnál, a hegesztőpisztoly sem súlyos, ezért gondoltak arra, hogy nőket, foglalkoztatnak ebben a munkakörben. Hegesztés közben kékesfehéren izzik a fény, röpködnek a szikrák, védőfelszerelésben dolgoznak a munkások. Megvárjuk az ebédszünetet amikor félreteszik a hegesztőpisztolyt a pajzsot, a szemüveget és lehet beszélgetni. Molnár Zsuzsát keresem, aki a varrodát cserélte fel a hegesztőműhelyre. — Miért változtatott? — Kevés volt a pénz, és nem is szerettem az ülőmunkát. Remélem, hogy ez majd jobban beválik. Most még átlagbért kapunk, három hónap után lesz teljesítmény-elszámolás, akkor többet tudunk. Ferenczi Miklósné, aki azelőtt szőlőtermesztéssel foglalkozott, éppen a két műszakos munkarendet találta előnyösnek, ami pedig sok asszonyt elriaszt. Próba, szerencse — Amikor délutános vagyok szabad az egész délelőtt és sok mindent meg tudok otthon csinálni. Így jobban elláthatom a családot, és remélem, hogy a keresettel sem ér csalódás. Veres Istvánná az egyetlen az asszonyok közül, aki nem újonc a szakmában. Már korábban is dolgozott hegesztőként, most tanulnia sem kellett. Így hát szakértőként beszél : — Nagyobb munkadarabokon tanultam, azokkal nehezebb volt a dolgunk, és kevés asszony maradt meg a mesterségnél. Itt a kisebb. könnyű alkatrészekkel úgy gondolom, megbirkózunk. Nekem meg különösen előnyös, nemcsak azért, mert ismerem ezt a munkát hanem közel is lakom, alig néhány nercre a műhelytől. Néhány hónap után maid kiderül, mennyire válik be ez a hagyományosan férfiszakmának számító foglalatosság a szentmártonkátai asszonyoknál. Akinek mégsem felel meg, az talál magának helyet a varrodában, és mivel vállalkozókedvben nincs hiány, valószínűnek látszik, hogy új munkalehetőségeket is teremtenek. Faragóit fenyőgerenda Házépítőknek A somogyi erdő- és fafeldolgozó gazdaság csurgói gyáregységében a családi házak építéséhez szükséges ablakkeretek, belső ajtók és tetőgerendák gyártását kezdte meg a közelmúltban. A kereslethez igazodva máris úgy döntöttek, hogy a tervezett kétezerötszáz köbméternyi tetőgerendával szemben több mint háromezer köbméternyit gyártanak, s e mennyiség egyhatodát új termék, a faragott fenyőgerenda teszi ki. Mivel a fenyő korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a tervezésfejlesztési és típustervező intézet által kifejlesztett Rotip-ron elnevezésű akácfa alapanyagú tetőszerkezeti rendszer gyártását is megGái Judit VASÁRNAPI tONPOlATOK Rögeszme Czedi áldozatait a rögeszme. Ismerek egy tehetséges asszonyt — kulturált, iskolázott, remek állása volt az egyetemen, mi több; megbecsült szakembernek ismerték el. Egy napon fejébe vette, hogy festő lesz. Kétségtelen : vannak adottságai, rajzkészsége, erős képzelete, s ha még türelmesebb is lenne önmaga határait illetően, még tehetsége is. Átfűtöttsége azonban átcsapott a gáton, s mivel rögeszméjének rabja lett, állását is otthagyta, családja harmóniáját is csökkentette, s mint festő sem tud előbbre lépni éppen nem indokolt túlzásai miatt. Ráadásul veszélybe is került az idegrendszere, s hibáztat mindenkit környezetéből. Csapdába jutott, nem hisz orvosnak, jóbarátnak, férjnek —, kerget egy lázálmot veszedelmes tempóval. Sokan vannak ilyen keserves állapotban, olyanok, akik elhanyagolták önismeretük pallérozását. Kérdezem, milyen pasztillával és társadalmi figyelemmel lehetne segíteni azon az idős portáson, aki évek óta minden energiáját egy irreális lakáscsere bonyolításába fekteti és van otthona, nem is akármilyen, hanem egyszobás összkomfortja. Van otthona, de új lakást akar, s közben rögeszméje révén elvesztette nyugalmát. Korunk egyik eléggé fel nem Ismert ragálya a rögeszme, pusztít a fiatalok között is. Tiszta, hű, rendes asz- szony robbantotta fel házasságát csak azért, mert egy más irányú makacsságból férje nem hajlandó mosogatni. Más eset; most költözött új lakásba egy kétgyermekes család — a férj, feleség egyaránt harmincéves. Pompásan kezdődhetne a gyerekek élete az ifjúság szivárványíveivel. Nem így történik, mert a felnőttek marakodnak. Egyik sem enged, egyre durvább jelenetekké fajul közös könnyelműségük, a pénz herdálása. S itt is rögeszme rongál; az, hogy mindkét fél a másikban, csak a másikban keresi a hibát, ezért nem találja önmagában, pedig ez, csak ez lenne, lehetne a megoldás. Feltalálták a penicillint, s ezzel a múlt kamráiba kergethettük a tüdőbajt. Felfedezésre vár a rögeszme elleni gyógyszer, számtalan esemény a családban, társadalomban, az ifjúsággal való foglalkozás fokozott és értelmes szigorában —, ahogy egy neves tanár mondta egyszer Sárospatakon, Pápán vagy Vácott: „Fiam, nem nézek el Neked semmit, mert tisztelem távlataid”. Azt, amit csak munkával, önismerettel, szívós türelemmel lehet elérni —, nem rögeszmével. Losonci Miklós A nők hódítása egyes pályákon szerint a férfi és nő között csupán egy kis különbség van, az azonban nagy örömet okoz mindkét nemnek. E kis különbségből azonban a két nem privát viszonyát meghatározó eltéréseken kívül sok más, a társadalmi munkamegosztásra feltétlenül befolyást gyakorló tény is következik. Fizikailag a férfiak kétségtelenül erősebbek, mint a nők. Erre az erőre, illetőleg olyan foglalkozásokra, amelyeket —ritka kivételtől eltekintve — csupán férfiak alkalmazhatók, szükség van. Minden további nélkül mint természetest vesz- szük tudomásul, hogy a hadsereg és a rendőrség férfiakból áll. Ugyanilyen magától értetődő, hogy a bányászatban férfiak fejtik a szenet. A közlekedésben már nagyon sok nő dolgozik, de autóbuszvezetőként csak az utóbbi időben néhány — a hatalmas buszok vezetése közben e foglalkozások követői olyan hatásoknak vannak kitéve, amelyeket a női szervezet nemigen visel el. Márpedig: ha egyszer léteznek férfi munkakörök, foglalkozási ágak, akkor létezniük kel' női hivatásoknak is. Mindig is voltak, még akkor is, amikor a mainál jóval kevesebb nőt tartottak számon úgynevezett aktív keresőként. Senki nem ütközött meg soha azon, hogy a kórházakban nők voltak az ápolók, az sem volt rendkívüli, ha varrodákban dolgoztak. A cukrászdákban is nők szolgáltak fel a régi szokások szerint, bár maga a cukrász — ha volt is kivétel — többnyire férfi volt. A kézilányai viszont — a név mutatja — lányok. Szakmák, hivatások egész sora mindig is a nőké volt és az is maradt. Mások viszont férfipályák maradtak, mert jellegüknél fogva annak kellett maradniuk. A bajok, illetőleg a viták ott kezdődnek, amikor egy egykoron férfi szakmának számító foglalkozási ágakban megjelentek a nők. Orvosnő, közgazdásznő, egy- egy ügyvédnő azelőtt is volt. Csakhogy — régebbre ne is menjünk vissza ■— 1949-ben a nők 0,6 százaléka volt diplomás, a felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiak aránya a maga 3,5 százalékával ezt csaknem hatszorosan meghaladta. A mai (egészen pontosan az 1980-as) arány nem egészen kétszeres: a 25 évnél idősebb lakosságban a diplomás nők aránya 40 százalék. Tehát ebből következik, hogy még a férfiak vannak túlsúlyban az úgynevezett „elnőiesedett” pályákon is, ha nem is minden munkahelyen. Az is igaz viszont, hogy az egyetemek, főiskolák nappali tagozatain tanulók száma már fele-fele arányban oszlik meg a fiúk és a lányok között. Ügy tűnik, hogy az egyenjogúság e téren legalábbis számokban kifejezve meghozta a maga eredményéit. Magától értetődő: ha egyszer a munkaképes korú nők körében csaknem teljes a foglalkoztatottság, és sok munkakör — sajátosságánál fogva — nem vehető számításba, akkor más munkahelyeken túlsúlyba kerülnek a nők. De miért vesszük természetesnek, hogy a bérszámfejtésben alig akad férfi és miért tiltakozunk az ellen, hogy a tanári kar nőkből áll? S miért keressük az iskolákban található bajok okát a pálya „elnőiesedésében”? Az egyik ok kétségtelenül az, hogy könnyebb az egyenjogúságot deklarálni, mint az élet mindennapi valóságában elfogadni, megvalósítani. Bizonyos, hogy számos olyan jelenséggel találjuk magunkat szemben az úgynevezett elnőiesedő területeken, amelyek — ha más formában is, mint ma — mindig is voltak és lennének akkor is, ha férfiak töltenék be azokat a munkaköröket. Példa: amióta világ a világ, mindig szidták „a mai fiatalokat”. Ma sincs másként, de most azt lehet mondani: hja, kérem, azért olyanok, mert hiányzik az erős férfikéz. Másutt még valóban hiányzik. Mint például az élelmiszer-kereskedelemben, amely szintén elnőiesedett, ami nem volna baj. De: nőknek kell olyan nehéz fizikai munkát végezni, amit férfierőhöz szabtak. Itt a megoldás: figyelembe véve a két nem közti különbséget, megfelelő csomagolási, szállítási technikát kell alkalmazni. A sokfajta más munkamegosztás mellett létrejön, kialakul a nemek közötti munka- megosztás is. Ez nem ritkán összeütközésekkel, súrlódásokkal jár. Tagadhatatlan például, hogy a pedagógusnő és orvosnő kevésbé tudja magát függetleníteni munkahelyén a családi, gyermeknevelési gondoktól, mint férfi kollégái. Ennek azonban nem emancipált nő mivolta az oka, hanem az évszázadok óta beidegződött magatartás, szokások. Valószínű azonban, hogy idővel, nem a mostani mértékben: az apák többet vállalnak majd. Nem az „elnőiesedés” megakadályozását tartom a teendőnek, hiszen ez amúgyis lehetetlenség volna: ellentmondana a fokozódó egyenjogúság elvének. Szerintem a lehető legnagyobb mértékben igyekezzünk a két nem közötti különbséget nemcsak tudomásul venni, hanem az abból adódó követelményekkel is számolni. Arányosításra persze szükség van: az egyforma teherviselés terén. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy a nők viselik a nagyobb terheket, a férfiak pedig a nagyobb felelősséget. Ebben is, abban is a fejlődés útja cs célja csak egy lehet: fele-fele. Pintér István
