Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XXVII. ÉVFOLYAM, 73. SZÄM Árai 1,40 forint 1983. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP Anch'opov-interiú a Pravdában A békét egyensúly szavatolja KÖZSÉG R észletes leírás olvas­ható az 1971. évi I. törvényhez — köz­napi nevén a tanácstör­vényhez — fűzött végre­hajtási kormányrendelet 15. paragrafusa első be­kezdésében arról, mi min- dfenben köteles eljárni, mi mindenről köteles gondos­kodni a községi, nagyköz­ségi tanács. A törvények nem rövid időre készülnek, azaz érthető, ha olyasmi is megfogalmazásra kerül azokban, amit majd csak ; a jövendő hoz magával, j Esetünkben például azokat a feltételeket, körülménye- : két, amelyek a valóságban is lehetővé teszik az előbb I említett különféle köteles- | ségek teljesítését I Másfél évtizede lehetünk j tanúi annak, miként for- J málódik át a túlzottan centralizált államigazgatás, mi módon növekszik a szerepe, fontossága az igaz­gatás alapegységének, a helyi tanácsnak, s azon be­lül is a községeknek. A legutóbbi három-négy esz­tendőben némileg felgyor­sult ezeknek a változások­nak a menete, döntően ar- j ra a politikai fölismerésre I alapozva, amely szerint a • községek népesség-megtar- j tó képességének erősítése, i illetve egyáltalán tnegte- \ remtése, nem hogy ellentét- j ben állna a társadalmi ér­dekekkel, hanem egyene­sen kvadrál azokkal. Való­jában ez a megállaoítós nem valami ördöngösséget követelő elméleti elemző­munka következménye volt, hanem belátása min­dennapos tapasztalatoknak, a kedvezőtlen tények hal­mozódásának, gazdasági mérlegelések kiderítette jellemzőknek. Községi tanácsi vezetők szerint a megítéltetésben fordulat kezdődött az MSZMP XII. kongresszusa után — mert a korábban említett fölismerés a leg­magasabb politikai fóru­mon kapott hangot s ke­rült be a határozatba —, amit egyebek között bizo­nyítani látszanak az ará­nyosabb — a városok és a községek, illetve a köz­ségek között elosztott — fejlesztési források. Bizo­nyítéka azonban a növek­vő súlynak, a fontosabbá váló szerepnek az is, hogy a megyében a legutóbbi három évben eléggé fel­gyorsult a községi — értve most e kifejezésen a nagy­községeket, a közös taná­csokat is —, tanácsi tiszt­ségviselők cseréje. Van eb­ben saját kezdeményezésre történő távozás is, nem ki­csiny számban — amiben közrejátszik a képességek korlátainak belátása épp­úgy, mint a más területek kínálta előnyösebb mun­kafeltétel, jövedelmi lehe- . tőség —, s vannak olyan búcsúzók is, akiket felkér­ték erre. Elénk vetíti a községek változóban lévő helyzetét az ügyintézés decentralizá­lása, s annak egyik, mér­hetővé tett része, az ügy- iratforgalom. Amíg a ko­rábbi, hagyományos felál­lásban a községekhez a me­gyében az ügyiratoknak mindössze az ötödé érke­zett, napjainkban' ez az arány 59—60 százalékra emelkedett, s amint azt nagy tapasztalaid tanácsi vezetők mondják, a menet­nek nincsen vége, hiszen egyre több — mint ezt szakszerűen nevezik — jo­gosítványt kapnak a ■ köz­ségek, hogy valóban maguk intézhessék mindazt, ami­ről ott helyben dönteni le­het. A jó, megalapozott döntéshez természetesen nemcsak jogi, tárgyi felté­telek kellenek, hanem el­engedhetetlenek a személyi feltételek is, azaz a felké­szüli, szakmailag alaposan képzett, tapasztalt, a jog betűjét és az élet színeit értően összevető tisztségvi­selők, ügyintézők ne csak kívánságként, hanem való­ságosan is legyenek meg. K övetkezetesen, tiszte­letet érdemlő csen­dességgel, a megyé­ben 1980 óta — mert alt­kor határozott erről Pest megye Tanácsa — lényeges átcsoportosítás, ahogy ezt szakberkekben elnevezték, létszámarányosítás ment, megy végbe. Csökkent a megyei tanácsnál, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga járási hivatalainál dol­gozók száma, ugyanakkor növekedett a helyi taná­csok apparátusában tevé­kenykedőké. Ez az átcso­portosítás-nemcsak azt tet­te lehetővé, hogy kiváló szakemberek sora került az igazgatás első vonalába, a városokba és községekbe, hanem módot nyújtott arra is, enyhüljenek a községek közötti, indokolatlan lét­számkülönbségek keltette feszültségek. Mindezek el­lenére sem mondható el, kivétel nélkül minden köz­ség szakigazgatásának hely­zete megnyugtató lenne, azaz változatlanul nagy fi­gyelmet kell, hogy kapjon a személyi feltételek továb­bi javítása, a feladatkörök és az azok ellátásához szükséges eszközök össz­hangjának megteremtése. A község, a községek növek­vő súlyát, fontosságát sok mindennel érzékeltethet­nénk, de talán elég annyi; a megye lakosságának 76 százaléka él ott. M. O. E Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Pravda tudó­sítójának kérdéseire válaszol­va foglalkozott Ronald Rea­gan amerikai elnök március 23-i beszédével. A Pravda mai számában megjelenő interjú egyebek mellett a következő­ket tartalmazza: Az utóbbi időben Washing­tonból úgyszólván ömlik azok­nak a beszédeknek az áradata, amelyek egyetlen témával foglalkoznak — a háborús készülődéssel, a katonai prog­ramokkal, új fegyverfajták létrehozásával. Erről szólt az elnök ezúttal is. Említett be­szédét nyilvánvalóan az a szándék szülte, hogy hasson az amerikai emberek gondol­kodásmódjára, enyhítse az amerikai kormányzat háborús irányvonala miatt egyre nö­vekvő aggodalmat. Miként ér­tékelik az elnök által mondot­takat — az természetesen az amerikaiak ügye. Ám az, amiről az elnök szólt, nemcsak az amerikaia­kat érinti. Az egész beszéd lényege ugyanis az volt, hogy az Egyesült Államoknak erő­teljesebben kell fegyverkeznie, a világ vezető katonai hatal­mává kell válnia. Mivel az Egyesült Államok lázas tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy újabb katonai támaszpontokat épít­sen ki a Szovjetunió közelé­ben, s újabb nukleáris és egyéb fegyverfajtákat fej­lesszen ki, a Szovjetunió rá­kényszerült arra, hogy erősít­se védelmi képességét. Így számolhatta csak fel azt az amerikai fölényt, amely iránt ma oly nagy nosztalgiát érez­nek Washingtonban. A létre­jött katonai-hadászati egyen­súly megfosztotta az Egyesült Államokat attól a lehetőség­től, hogy nukleáris fenyege­téssel zsaroljon bennünket. Ez az egyensúly megbízhatóan szavatolja a békét, és mi min­dent meg is teszünk annak ér­dekében, hogy megőrizzük. Ami azt az állítást illeti, hogy az Egyesült Államok az utóbbi húsz évben semmit nem tett, ebben csak naiv emberek hihetnek. Vegyünk sorra néhány fontos tényt. Ismeretes, hogy éppen eb­ben az időszakban jelentős mi­nőségi változáson mentek át az amerikai hadászati erők. Elég csak arra emlékeztetni, hogy az Egyesült Államok ballisztikus rakétáit egyszerre több célpontra is irányítható, szétváló robbanófejekkel látta el. Tette ezt annak ellenére, hogy mi a rakétafegyverkezési hajsza újabb szakaszának el­kerülése érdekében az erről való lemondásra szólítottuk fel. Az említett lépés követ­keztében egy tengeralattjáróra (Folytatás a 2. oldalon.) Százötven jármű 200 kilométeren Kék járatok a megyében í Felmérések szerint na- \ ponta 310 ezer ember jár 4 Budapestre dolgozni, tanul­^ ni. Az utasok több mint fe­jj le vonaton közlekedik, 14 £ százalékuk Volán-busszal ^ jár, de az összes bejáró 4 egyharmada a Budapesti f Közlekedési Vállalat jár- ’j műveit, a buszokat és a ff IIÉV-et veszi igénybe. ff Ahogy arról a Fővárosi 'ff Tanács közlekedési főigaz- ff gatóságának főelőadói: ff Réthelyi József és Kis Gá- ff bor tájékoztattak, Pest ff megyében 22 járaton több j mint 200 kilométeren jár- 4 nak kék buszok. Csúcsfor- 4 galom idején a BKV 1700 ? buszából 1500 van a forga- ff lomban, s 150 Pest megyei f, utakon fut. A leghosszabb ff útvonaíak a csepeli Tanács- ff ház tér és a Csepel Autó- ff gyár között közlekedő 38- '/ as, a törökbálinti 72-es. Egy négyzetméteren öt em­ber, ez az a mutatószám, amely a szakemberek szerint az európai átlagnak megfele­lő utazási körülményeket biz­tosít. Ezt az átlagot azonban több járaton túlteljesítjük, ami viszont egyértelmű zsú­foltságot jelent. Például a 38-as gyorsjáraton, a Móricz Zsigmond körtérről Budaörs­re közlekedő: 40-esen. Igaz, akad olyan vonal is, ahol en­nél sokkal kényelmesebben lehet utazni. A 18-ason, mely az Árpád-hídtól a pilisboros- jenői téglagyárig vagy a 13- ason, mely Diósd és Nagyté­tény között közlekedik. A BKV a következő évek­ben — beruházási lehetőségek híján — csak a selejtezettek pótlására vásárol új jármüve­ket, így arra sem számítha­tunk, hogy a Pest megyei já­ratok több buszt kapnak. Erről — így például a bu­daörsi lakótelepen élők uta­zási gondjairól — a napokban is folynak tárgyalások a fővá­ros és Pest megye illetékesei között. A fővárosiak és a Pest me­gyében lakók között egyaránt nagy sikere volt a tavaly még csak kísérletképpen közt- lekedő hétvégi, úgynevezett telkes járatoknak. Ezeken a szombaton és vasárnap a reg­geli és az esti órákban 20 per­cenként közlekedő buszokon kifelé a budapestiek járnak kertjeikbe, de vissza a Pest megyeiek utaznak fővárosi ki­rándulásra. Most március­tól — immár véglegesen — is­mét elindította a BKV a Tö­rökbálintra, Solymárra, Nagy­kovácsiba és Diósdra járó tel­kes buszokat. Cs. A. A nyári, sportos öltözék tartozéka a könnyű vászonsapka. Az érdi Benta-völgye Mgtsz háziipari ágazatának budapesti részlegében naponta 500 darabot készítenek a ruhafélék és a bőrtáskák mellett. Trencsényl Zoltán felvétele Harmadannyi energia fogy Vácott A Tungsram név jól cseng Az előző tervidőszakban je­lentős beruházásokat és fej­lesztéseket hoztak tető alá az Egyesült Izzó váci fényiorrás- és alkatrészgyárában. Ennek pénzügyi terheit napjainkban viselik — ám jótékony hatását is úgy a termelés mennyiségé­ben, mint körülményeiben. Így például a nagy teljesít­ményű japán—magyar közös fejlesztéssel készült fénycső­gyártó automata gépsor ter­melékenysége majdnem négy­szeresével haladja meg elődjei képességeit. Mindezt lényege­sen jobb, takarékosabb anyag­felhasználással s — nem túl­zás! — harmadannyi energia elfogyasztásával teljesíti. Az automata gépsoron készülő fénycsövek önköltsége ezzel mintegy 25 százalékkal csök­kenhetett. Beigazolódott tehát a szakemberek számítása; he­lyes volt valóra váltani a nagyszabású elképzeléseket, a jelentős összegű beruházást, mert ez alapot adott ahhoz, hogy a jövőben több, színvo­nalasabb, minőségben és tí­pusában is a fogyasztóknak egyre inkább kedvező fény­csővel jelenhessenek meg a bel- és külpiacokon. örvendetes tényként köny­velik el Vácott, hogy a hazai piacon az utóbbi években, majdnem másfélszeresére nőtt a fénycsövek iránti Igény. Húskészítmények a PENOMAH-tól Keresettek a vörösáruk A Pest-Nógrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vál­lalat történetében először haladta meg a 10 ezer tonnát az általa gyártott húskészítmények mennyisége. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy tavaly a vártnál 3,6 szá­zalékkal teljesítették túl a tervüket. Ez, a boltban kap­ható húskészítményekre lefordítva azt jelenti, több fel­vágottat, kolbászt, hurkát gyártottak, értékesítettek. Elsősorban a felvágottakból, az úgynevezett vörösáruk­ból fogyott sok. Kereskedelmi tevékenysé­gükre a rugalmasság a jel­lemző, bár nem minden terü­leten növelhették a termelést. Néhány áruféleségből annyit j gyártottak, amennyire már az ■ esztendő elején számítottak, i Választékuk meglehetősen nagy, átlag 50—60 féle termé­ket kínálnak az üzleteknek, s mégis mindössze 5—6 képvisel nagyobb tételt a megrendelé­seknél, a szállításoknál. A pá­rizsiból hihetetlen mennyiség fogy, de emellett hamar nép­szerűvé váltak a baromfihús- készítmények is. Csakúgy, mint az újdonságnak számító zsemlés hurka. Ezekből cég­Az Ikarus-buszokhél köszön vissza lédi gyárukban 842 tonnát. Vácon pedig 309 tonnát ké­szítettek. A vállalatnál a belföld el­látása mellett az exportköte­lezettségek teljesítése is dön­tő. Az elmúlt évben eme kö­telezettségeknek maradéktala­nul eleget tettek, így élőállat­ból a vártnál többet szállítot­tak külföldre. Különösen a sertés keresett, a legnagyobb vevő a Szovjetunió volt. míg marhahúsból Lengyelországba, Csehszlovákiába. Kubába és Romániába indítottak nagyobb mennyiséget útnak. SKöTfTmi Több száz féle alkatrész készül a PEFÉM veresegyházi üzemében. Az Ikarusnak az autó­buszokba beépítendő fogantyúkat, kapaszkodókat nemcsak itt öntik, hanem műanyag bevonat­tal is ellátják. Ezeken kívül, a Magyar Hajó- és Darugyár megrendelésére különféle öntvé­nyeket esztergálnak és szállítanak. Veress Jenő felvétele Marjai József, miniszterel­nök-helyettes szombaton hiva­talában fogadta Oleg Bogo- molovot, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája szocialis­ta világrendszer gazdasági in­tézetének igazgatóját. Sztycpan Salajevnek, a I Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elnökének ve­zetésével hazánkban tartózko­dott szovjet szakszervezeti küldöttség szombaton eluta­zott Budapestről. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a titkárság tagjai búcsúztatták. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a rendszeres kétoldalú kapcsolatok keretében már­cius 21—26. között Rómában megbeszélést folytatott Agos- tino Casaroli bíboros állam­titkárral és a Vatikán más ve­zető képviselőivel. A találko­zón a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről tárgyal­tak. , PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Nyárra, a nap ellen Ma: HA ELFELEDTE... A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS KEZDETERE FIGYELMEZTE­TŐ ÍRÁSUNK A S. OLDALON. 3. oldal; Értékmérték A gépkocsik gazdát cserélnek t oldal; Mindennapok fénylő lámpásai A művészet egyetemessége 6. oldal: Postabontás Halkan szól már a zene 7 oldal: Tavaly előkelőbb helyen 8. oldal; Elődöntők Pest megyében Visszatért a vándordíj

Next

/
Thumbnails
Contents