Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

Jegyzet Ki vattaija? Monornak három műem­lék jellegű létesítménye szerepel a Műemlékfel- ügyelőség jegyzékében: a főtéri templom, s a katoli­kus templom feletti fülké­ben levő Nepomuki Szent János-szobor. A Kossuth iskola külső udvarában le­vő honvédszobor, amely- lyel az I. világháború köz­ségbeli halottainak állított emléket a lakosság — nem műemlék. Csak a hagyo­mány tartja tiszteletben, s hord virágot halottak nap­ján, évfordulókon a talap­zatra. Többen, március 15- én is, úgy gondolták, visz­nek a tavaszi virágokból oda is néhány szálat. Idős monori olvasónk az ő ne­vükben panaszolta: — Nagyon rossz érzés volt látni, mennyire elha­nyagolt, mennyire gazdát­lan az emlékmű, az oldalá­ról letörtek, lepotyogtak a neveket őrző márványtáb­lák és ki tudja hol van­nak? Igaz, iskolaudvar kö­zepén áll, de ez az udvar nyitott, s nap mint nap látja az ember, hogy vala­mi, amit emlékeztetőnek szántak, teljesen tönkre­megy. Volt idő, amikor az iskolások virágot ültettek köré, akkor talán még vi­gyáztak is rá. De ma már... Pedig kell, hogy az em­lékműnek — ha nem is mű­emlék — gazdája legyen. Hiszen a sokasodó új köze­pette őriznünk kell a régit is, ezt is, a járási székhely történelmének egy darab­ját, amely nélkül akkor is szegényebbek lennénk, ha hipermodern lenne az isko­la és környéke. De ki vállalja, hogy rendbe teszi, rendben tart­ja, vigyázza? Szigetelt cséiabiristfusok A VÍZÉP vecsési üzemében évente több mint 100 kilométer hosszúságú acélcsövet gyártanak, illetve szigetelnek. Egyik nagy megrendelőjük, a Mélyépítő Vállalat részére például 1 ezer 20 milliméter átmérőjű csöveket készítenek a csarnokban. Hancsovszki János felvétele *-------------------------------------------------------7“ Ké t n&j) kulturális programja Gyömrőn, 10 órától: a régi pénz- és éremgyűjtők klubjá­nak összejövetele, 14-től 18-ig: a mozgáskorlátozottak kiállí­Kéknyakkendősök versenye A nemes szándék dicsérete A közelmúltban az úttörők­nek a Kodály-évfordulón szervezett Versenye kapcsán szóvá tettük, hogy a kisdobo­sok körében kellett volna a versengést elindítani a vecsé­si Kun Béla téri iskolában. Ami késik, nem múlik. Sőt az ötletes szervezésre is jó példa, ahogyan a kék nyakkendősök eme házi Ki mit tudnak is beillő akcióját szerencsésen összekapcsolták a március idusára eső történelmi évfor­dulók méltó megünneplésével. Még az influenza utolsó nagy rohama se szegte kedvét a kisdobosoknak, pedagógu­soknak, mikor a Kun Béla té­ri iskola csarnokában a gye­rekek, kisdobos rajok legjobb ötleteiket vonultatták fel. De a szatmári dalok, vagy a Pest megyei gyűjtésű népda­lok mellett szép színfoltja volt a versenynek Arany Já­nos és Zelk Zoltán több verse. Jókat derültek még maguk, a kék nyakkendősök is, mikor egyik társuk a mókás Puly­kaszégyen című vers végén mondta: „Ha ez így megy, szégyenszemre, nem járhat majd egyetemre.’’ Vajon a kisdobosok tanulnak-e úgy, hogy valaha az egyetem pad­jaiban is megállják a helyü­ket? — kérdeztük Szlahó Jó- zsefné kisdobosvezető pedagó­gust. — Az alsó tagozatosok ta­nulmányi eredményével leg­többjük fegyelmezettségével nincs különösebb probléma. Panaszra mindenesetre nincs okunk. Most. is a versenyző 10 rajban a legjobb tanulók, pél­dás szorgalmúak vannak több­ségben. Míg a tanárnővel beszél­gettem, a IV/B-sek egy egész erdei kirándulást imitálva ját­szották programjukat. Alap­mottójuk a környezetvédelem, az erdők tisztaságának féltése volt. Mindenesetre Pokorny Róbertné tanárnő és az általa irányított raj ez irányú törek­vése követésre méltó. Hogy mégsem ők, hanem a Valentsik Istvánná által irá­Köszönetet mondunk mindazok­nak, ak' : férjem. Szilágyi Szilárd elhunyta alkalmából családi gyá­szunkban együttéreztek' és rész­vétüket fejezték ki, illetve ennek jeléül virággal, koszorúval meg­emlékeztek. Szilágyi Szilárdné és családja. nyitott III. osztályosok lettek az elsők, abban az átéltségen túl, a kisdobos fegyelmezett­ség, a nótás-táncos kedv és a jó közösségi szellem is közre­játszott. * O. K. tása, 17-től: ifjúsági klubfog­lalkozás. Holnap: a zeneisko­la foglalkozása órarend sze­rint. Monoron, 17-től 21-ig: tömeg­sportolók délutánja és a Ba­lázs János ifjúsági klub fog­lalkozása. Hétfőn, 17-től: is­meretterjesztő előadás a MÁV-nyúgdíjasok klubjának, Középkori festmények a kép­tárban címmel, előadó: Mada- ri Gyula, a járási hivatal MÜTEF osztályának vezetője;, a-kertbarát loörvtagjainak fogí- lalkozása, asztalitenisz-edzés (a sportszékházban), 19-től: a Pódium-sorozat keretében Ál­dozat, vagy tigrisasszony? man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1983. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP Generációk egészségéről von szó A lehetőségekkel élni kell A katonasorba érett fiúk, nagy százalékának fizikai al­kalmatlansága, a súlyos táská­kat cipelő csenevész iskolás­gyerekek, a görbe tartású lá­nyok, a súlyfeleslegtől szuszo­gó óvodások — létező gondot jelentenek. Nem véletlen, hogy az iskolai testnevelés és tö­megsport helyzete újra meg újra napirendre kerül. A na­pokban a megyei tanácstagok monori járási csoportülésén volt e téma a fő napirend. Mozgató eszközök Kirívó, súlyos probléma a járásban nincs.- A kép talán azért is kedvezőbb, hiszen — mint ahogy a csoportülésen jelenlevő Bata János ország- gyűlési képviselő hozzászólá­sában elmondta — vidéki gye-, rekeket nevelünk. A mozgás­ra, ha tornaterem vagy torna­szoba nincs is mindenütt, tér és lehetőség bőven adódik. Igaz, ezeket a lehetőségeket, hogy erdő, mező, tópart van, télen pedig szánkózásra alkal­mas domboldalak, sík terenek. amelyeken jeget lehet hizlalni — mintha kihagynánk olykor­olykor a mozgáslehetőségek közül. S nemcsak az iskolák, a pedagógusok! A szülők is. Ké­nyelmesebb a szabad hétvégét a televízió társaságában, rág­csálnivalóval rakott asztalkák mellett tölteni. Szem előtt va* a gyerek. Hogy aztán össze- csuklik a harmadik fekvőtá­masz előtt...? László János, a járási hiva­tal művelődésügvi osztályá­nak vezetője statisztikai ada­tokkal támasztotta alá beszá­molóját. A számok arról be­szélnek, hogy a járásban szin­te nem akad gyerek, akit az iskola valamilyen módon meg ne mozgatna. Az óvodában kell kezdeni — s miután e gyermekintézmények tárgyi felszerelése az óvodafejlesz­tési program során szépen gyarapodott, mindenütt van játszóudvar mászókákkal, „mozgató” «eszközökkel, a ter­helést jól szolgáló tárgyakkal — e téren nincs is baj. A kö­zeli tervek közé tartozik az is, hogy a járási egészségügyi osz­tály munkatársaival együtt­működve kiszűrik a fejlődé­si rendellenességgel bajlódó kicsiket, s gyógytornával se­gítik őket hozzá, hogy az is­kolában ne kelljen felmentett­ként üldögélniük a tornapado­kon. A járás 28 iskolájában 26 testnevelő szakos pedagógus tevékenykedik- Igaz, egyes he­lyeken kettő-három is, másutt pedig egy sem... Az í ezer 155 alsó tagozatos kisdiák tor­naórái is szakosan ellátottnak tekinthetők, hiszen a tanulók ilyen irányú képzésben is ré­szesültek. Tömegsportórák A huszonnyolc iskola közül hét rendelkezik tornaterem­mel, 13 pedig tornaszobával. Az iskolai, udvari tornapályák száma 67. A sportéletet az ál­talános iskolai sportbizottság fogja össze, a hat körzetre osztott járásban a kis és nagy versenyeken tömegek mozdul­nak. Tavaly 17 járási versenyt terveztek — s 28 bonyolódott. Az atlétikai versenyeken 3 ezer 54 gyerek vett részt. Ér­SCiizdcai — megalkuvás nélkül / Élményükké vált a történelem Farmeres, divatos hajvisele­tű fiúk ülik körül a vékony, barna asszonyt, s tinédzserek­től szokatlan figyelemmel hall­gatják igaz meséjét. Illegalitásban — Egy százházas kis köz­ségben, Füzérra'dványon szü­lettem. Messzi innen, Holló­háza és Sátoraljaújhely kö­zött található. A Károlyi gró­fok birtoka volt. A gróf bérbe adta ottani kastélyát, amelyet budapesti munkások hoztak rendbe, alakítottak át nyara­lónak. Közöttük volt egy ön­tudatos fiatalember is, majda­ni férjem. Itt ismerkedtem meg vele, s mint tizenhat éves gyermekasszony kerültem el el vele szülőfalujába, Monor- ra. Mivel az ifjú házasoknak nemigen vaft titkuk egymás előtt, hamar megtudtam, hogy a férjem aktív tagja a mun­kásmozgalomnak, kommunis­ta — emlékszik vissza a kez­detre a Budakeszin élő Kajli Józsefné, a Szocialista Hazáért Érdemérem kitüntetettje, a biatorbágyi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában. — Nem volt nehéz meg­győznie gondolkodása helyes­ségéről, hiszen jómagam is hasonló szellemben nevelked­tem: édesapám a Tanácsköz­társaság idején vöröskatona volt. így tehát természetes volt számomra, hogy segítet­tem a férjem műnkáját. ösz- szekötő volt a budapesti és a monori elvtársak között. A munkásvonatokon röpcédulá­kat osztogattunk, éjjelente pe­dig háborúellenes plakátokat ragasztottunk. — Mi késztette arra, hogy veszélyes feladatokat vállal­jon? — teszi föl az első kér­dést Sándor Csaba. — A férjem sohasem be­szélt rá semmire. Ügy élt, olyan volt a magatartása, hogy tettei láttán önként követtem őt ezen az úton. Fiatalok vol­tunk, nem érzékeltük annyira a veszélyt. Az uram többször is lebukott. Ilyenkor bizony nagy önfegyelemre, volt szük­ség, hogy elviselje a kínzáso­kat és ne „köpjön” egyetlen kapcsolatáról sem. Mindenre föl voltunk készülve — a ha­lálra is. Ezért nem volt gyer­mekünk házasságunk első hat éve alatt. Aztán 1944-ben amikor már iszonyatos erővel tombolt a fasizmus, úgy dön­töttünk, mégis szülök gyereket. Számoltunk azzal, hogy vala­melyikünk nem éli túl a há­borút; így legalább lesz egy­másról valami emlékünk. Ezt az utolsó időszakot már ille­galitásban töltöttük. Anyósom­nál voltunk bejelentve, de nappal a nővéremnél tartóz­kodtunk, éjszakánként pedig az egyik barátnőmnél húztuk meg magunkat. Amikor meg­hallottuk, hogy minket is ke­resnek, meg jó néhány elvtár­sunkat elvitték, elmentünk Monorról. Elbújtatták — Hogyan harcoltak a kom­munisták a háború alatt? — töri meg a csöndet Házi Gá­bor. — Egész tevékenységem a háború idejére esik. Hiszen 1938 óta dolgozom a munkás- mozgalomban, párttagságomat 1940-től ismerték el. A falra­gaszokat, meg a röpcédulákat már említettem. Minden mó­don föl akartuk hívni az em­berek figyelmét a világhábo­rú szörnyűségeire. Budapesten dolgoztam akkoriban, a 62-es postánál. Hajnalonta, a mun­kásvonatokon végeztük ezt a munkát, ott találkoztunk az összekötőkkel is. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja il­legalitásban dolgozott. A Vö­rös Segély nevű szervezetéről bizonyára hallottatok már. Bélyegeket bocsátott ki, ame­lyeket mi árusítottunk. A be­folyt összegből támogattuk a lebukottak családját. Később az internált kommunistákat látogattuk, például a celldö- möliki kőbányában és csoma­gokat vittünk nekik ebből a pénzből. A postai kézbesítők segítségével tudtuk elbújtat­ni, majd a kapcsolatot is tar­tani azokkal a falumbeli zsi­dó gyerekekkel, akiknek el­hurcolták a szüleit. A viszontkérdés — össze lehetett egyeztet­ni a mozgalmi munkát és a családi életet? — töpreng mintegy hangosan a szőke Szekeres Feri. — Nem volt szükség külö­nösebb egyeztetésre, hiszen mindketten azonos célért küz­döttünk. A legnehezebb idő­szak talán az volt, amikor a férjemet büntetőszázadba vit­ték. Húsz hónapot töltött ott, aztán tüdővészt kapott és le­szerelték negyvennégy már­ciusában. — Sok fiatal dolgozott a pártban? — érdeklődik a kez­deti zavar után már oldottab- ban Kacz Péter. — A vasasszakszervezetnek volt egy ifjúsági brigádja. Számos sport- és kulturális programmal vonzották ma­gukhoz a fiatalokat. Ez az al­kalom aztán módot nyújtott arra is, hogy megnyerjük az odajárókat. Ha valaki alkal­masnak bizonyult, azt fölvet­tük. Tettekkel kellett bizo­nyítaniuk. Több évi munká­val érdemelhették ki a párt­tagságot, amelyhez azonban két-három elvtárs felelősség- vállalására is szükség volt. Most már záporoznak a kér­dések: Milyen volt a paraszt­ság és a munkásosztály kap­csolata, a munkások és a párt viszonya, voltak-e akkoriban sztrájkok? Kajli Józsefné mo­solyogva, türelmesen és öröm­mel válaszol. Aztán ő kérdez. — Mit jelentenek számo­tokra a tavaszi ünnepek? — Bizóny nem sokat — vallja be kissé vonakodva Kacz Péter. — Valószínűleg azért, mert unjuk az évente ismétlődő, egyforma megem­lékezéseket, s igy nem tudjuk megfelelően átélni, átérezni a valamikori történéseket. Nem nagyon törődünk ezekkel a-dolgokkal. Csak annak örü­lünk, hogy tanítási szünet van. Most, ezzel a beszélgetéssel azonban minden egy kicsit más lett. így többet-lehet meg­tudni, mint a tankönyvből, s inkább tudjuk becsülni azo­kat, akik számunkra megte­remtették a nyugodt, békés élet feltételeit. Egy jobb világért A hangulat egyre meghit­tebbé válik. Már arról fplyik a szó. hogyan lehetne a KISZ- életet érdekesebbé, színeseb­bé, vonzóbbá tenni. Meg ár­ról, hogy mi nehezebb, illega­litásban élni. vállalni a kín­zást. az esetleges halált, vagy pedig harmincnyolc évvel a felszabadulás után, .a hétköz­napokban dolgozni, tanulni, s az elődökhöz méltóan küzde­ni — megalkuvás1 nélkül a mind jobb világért. A találkozó hosszúra nyú­lik. Nehezen búcsúzunk. Az arcokból, a szemek csillogásé ból látom, ezen a napon köze­lebb került a fiúkhoz a tör­ténelem. Talán a saját élmé­nyükké vált... Körmendi Zsuzsa demes ezeket a számokat fel­sorolni, mert bár száraznak tűnnek, mégis az élő lénye­get mutatják: a gyerekek ele­ve adott és olykor hallatlan mozgásigényét ki lehet elégíte­ni. S ehhez nem is annyira a tárgyi • feltételek a fontosak, mint inkább a személyiek. Magyarul: legyenek felnőttek, akik képesek a céltalan ro­hangálást az okos, céltudatos mozgás medrébe terelni. Tavaly is, az idén is indí­tottak a monori Kossuth isko­lában testnevelési tagozatos osztályt. Akadt értő testneve­lő, aki a tehetséggondozással foglalkozik. És olyanok is akadnak szerencsére, akiknek bár ez távolról sem lenne kö­telességük, mégis vállalják például, hogy osztályukat, egy- egy csoport gyereket a tanítás után utaztatnak Pestre, „ki­járják”, hogy legyen uszoda, mely fogadja őket, hogy leg­alább az úszás alapelemeit el­sajátíthassák a nebulók. Az elmúlt évben — nem szá­mítva ide a táborozásokat, a gyalogos vándortáborokat — 399 természetjáró túrát bonyo­lítottak a pedagógusok. S le­hetne ez a szám is nagyobb, ha a tanterv nem szorítana. De 1 ezer 97 gyerek ismerke­dett egy-egy napos kirándulá­son a természetjárás örömei­vel és jóleső fáradságával. Nagy lépésekkel közeled­nek egymás felé az iskolák és a sportegyesületek: a kapcso­lattartást mindkét részről szor­galmazzák. Több sportegyesü­ket az iskolai sportra alapozza új szakosztályainak létreho­zását, s ezek megszületésénél egyre több segítséget ad az MHSZ. a közlekedésbiztonsági tanács, a tűzoltóparancsnok­ság. S így lehet, hogy a tan­órákon kívüli, úgynevezett tö­megsport órákon tavaly 4 ezer 111 felsős és 4 ezer 442 alsós gyerek vett részt rendszeresen és folyamatosan a monori já­rás 14 ezer 524 tanulója közül. Kérdések, válaszok Ügy tűnik: helyén van az iskolai sport ügye. Hogy még­sem egészen, azt azért a me­gyei tanácstagok, s a csoport- ülésen jelenlevő országgyűlési képviselők kérdései is bizonyí­tották. Elég nyitottak-e a sportpályák, s ha igen, nem túlságosan azok-e? Vecsésen a közelmúltban egy betörőban­da „edzett” rendszeresen a pá­lyán, lévén annak őrzése meg­oldatlan, s kiszorították az is­kolásokat. Pilisen felszántot­tak egy olyan rétet, amelyet évtizedek óta foci pályának használtak a környékbeli fel­nőttek és gyerekek, s hét vé­gén több százan is kint mo­zogtak. Miért? S van-e úszás- oktatás a víz melletti állótábo­rokban? Kihasználják-e elég­gé a syömrői tóstrand adott­ságait? És Monori-erdőn ho­gyan lehetne továbblépni? Kérdések és válaszok — me- 'vek a téma kimeríthetetlen­ségét. a Játszólae ielentékte- ’enpek tűnő gondok fontossá­gát bizonvították. Hiszen nem kevesebbről van szó. mint ge­nerációk egészségét»!, életké- oességéről. K. Zs. Részközgyűlés A hét végén összevont rész­közgyűlési tartott az Alsó-Tá- víómenti ÁFÉSZ az ecseri Rá­kéi Miklós művelődési ház­ban. Tájékoztató hangzott el a szövetkezet elmúlt^ évi gazdál­kodásáról, majd a küldöttek- kel ismertették az áfész előtt álló soron levő feladatokat is. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents