Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-20 / 67. szám
4 1983. MÁRCIUS 20., VASÄRNAP Gyermekkönyvtár a földszinten Kacor király csizma nélkül Betódultak a gyerekek a könyvtárba és Kati néni 4 megígérte: mindenki kap ceruzát, papírt, de előbb ülje- 4 nek le. Mire letelepedtek az asztal köré, elült a zaj is. ? Az apróságok két óvónő kíséretében jöttek a budakeszi | gyermekkönyvtárba. A nagycsoportosok legtöbbje életi tében először volt a könyvek birodalmában. Egy ügy tanulsága Ki dönti el, mi az igazság? Furcsa alakváltozáson átmenő tapasztalatok S Tizenkilencen írták alá azt a levelet, amely a szent4 endrei járás egyik községéből érkezett a kiemelkedő tár- \ sadalmi fontosságú szakma hetilapjához. A hetilap, a 4 konkrét ügyben, a levél alapján útnak indulva, fölkeres- $ te valamennyi illetékest, s a tapasztalatokról az újságíró $ riportban adott számot. Nem az adott ügyhöz van % mondandónk. Az általánosítható tanulságokat véljük £ közérdekűnek. Sztárimádat !, — Mit láttok itt gyerekek? í— kérdezte Kati néni, azaz Barasztosi Gyuláné könyvtáros. — Sok könyvet — hangzott ia kórus. i — Otthon van ennyi könyv? 1 — Nincs — felelték. — Ne- hűnk ennyi van — akart valami nagyot mutatni az egyik kislány, de a két kis karja rövid volt hozzá. — Ha otthon nincs ennyi könyvetek, akkor mit csináltok? — Eljövünk ide és kérünk Kati nénitől — folytatódott a kérdezz-felelek játék. A gyerekek megtanulták, bogyan lehet könyvet kölcsö- jnözni. Mikor már azt is tudták, mire való az olvasójegy, mindannyian megígérték, hogy íVisszatérnek szüleikkel és beiratkoznak a könyvtárba. <v Később mindenki választhatott magának képeskönyvet. ■Pillanatok alatt megtelt a hosszú asztal színes kötetekkel. — Szandokán! — kiáltott fel boldogan Tünde, kissé sej- pítve ejtve kedvence nevét. A Pajtás újság címlapján látta meg a televíziós sorozat hősét. 'A sztárimádat ebben a korban szerencsére nem tartott jsokáig. — Nem olvasókat akarunk felsősorban toborozni, hanem SZOMBAT DÉLELŐTT. Az üzem működését felfüggesz- <‘ítgm —sezt a kijelentő mondatot viselt,^ címként az a riport, melyet Németh Miklós Attila készített az Erdőkémia Vállalatnál, abból az alkalomból, hogy a szakszervezet munka- védelmi felügyelője a vállalat jánoshalmi részlegében tapasztalt minősíthetetlen élet- és munkavédelmi helyzet miatt e végső eszközhöz, a felfüggesztéshez nyúlt. Néhány hónap elteltével a riporterrel együtt tért vissza ellenőrzése színhelyére, hogy újólag megvizsgálja: vajon mi történt a leállítás mintegy másfél hónapja alatt? Ezúttal is kiderült, hogy a munkavédelmet sok helyen — Itt is — nem ritkán szükséges rosszként tartják számon, mint olyat, melynek előírásai és az azok betartását ellenőrző személyek, a felügyelők akadályozzák a munkát. Többféle tanulsággal is szolgált e riport. Megszólaltatta a munkást, aki egyébként is korszerűtlen, elavult gépén az immáron működtetett életvédelmi berendezés miatt a korábbinál többet kell hogy dolgozzon, s mégis kevesebbet keres. Elmondta véleményét a felügyelő. Mondandója a riport summázata lehet. Jelesen azt mondta, hogy a munka- és életvédelem a termelés része kell hogy legyen. Megengedhetetlen, hogy a többlettermelés, a könnyebb munka és a magasabb kereset érdekében engedményeket, olykor a szó legszorosabb értelmében élet- veszélyes engedményeket tegyenek. Végül szót kapott a vállalat főmérnöke is. Mit mondjak? Amit elmondott, az a szomorú és egyelőre következmények nélküli valóság. Az üzemszünet idején, amikor rendet teremtettek, dolgozóik teljes fizetésért takarítottak, lomtalanítottak, parkot ren- deztek CSALÄDI TÜKÖR. Nem kis bátorság, sőt merészség kellett ahhoz, hogy a családokban, a szűkebb baráti és szakmai társaságokban régóta pedzett témához, a férfiak „fogamzásgátlásának” kényes kérdéséhez nyúljanak. Juhász Judit és az előbbi riport szerzője, a Családi tükör társszerkesztője mégis vitát kezdeményezett most e kérdésben. Szombatonként — ígérik azt szeretnénk, hogy már óvodás korban megismerjék, megszokják a könyvtárat — mondta Harasztosi Gyuláné. — Ha már iskolába járnak, akkor érezzék: tanácsért hozzánk is fordulhatnak. Visszajövünk! — Milyen eredménnyel teszik mindezt? — Tapasztalataink szerint az óvodás korúak negyedrésze beiratkozik. Eleinte csak a látogatás, az ismerkedés a cél. Később egy-egy témakör köré csoportosítjuk az elhangzó verseket, meséket. Énekelni is szoktunk, ismert és újabb dalokat. Világszámokat ígér a Fővárosi Nagycirkusz legújabb műsora. A különböző országokból érkező állatidomárok, artisták, bohócok, egyensúlyozó művészek szórakoztatják a közönséget a hosszú estén. A cirkusz varázslat, sugallja az előadás címe. Csakhogy a varázst azonnal megtörik a bevezető köszöntő kínrímei. Ugyancsak ezt mondhatjuk el a tánckar nyitó revüjére. megszólaltatják e problémáról a szaktekintélyeket, a jogalkotókat,^ a problémában érdekelt, vállalkozó szellemű férfiakat is. Valószínűleg sokan egyetértettek a hallgatók közül annak a háromgyermekes apának a véleményével, akit a riporterek megszólaltattak. Nőgyógyászok, pszichiáterek és genetikusok a megmondhatói, hány családban okoz súlyos emberi lelki-testi problémát e lehetőség hiánya. Mindenesetre kíváncsian várjuk a vita folytatását. Bányász Hédi Történelmi tények Ennek a történetéről szól Vancza János könyve, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentett meg, s amelynek címe: Az MSZMP szövetségi politikája. A kötet időszerűségével hat, hiszen ahogyan Aczél György, a Központi Bizottság titkára mondotta az országos ideológiai tanácskozáson: sokkal többet áldoztunk a szövetségi politika védelmében, semhogy veszni hagynánk eredményeit — akár jobbról, akár „bal”-ról. A szerző sorra veszi a szövetségi politika objektív és szubjektív tényezőit, elemzi a mai magyar társadalom osztály- és rétegszerkezetét, az egyes osztályok és rétegek érdekeit, tisztázza a társadalmi érdek fogalmát, a párt integráló szerepét, s rámutat a társadalmi szervezetek és mozgalmak érdekkifejező szerepére Rámutat arra is, hogy nemcsak a szocializmus építésének kezdetén, a hatalom megszilárdítása, a nagy történelmi átalakulások idején Az óvodások közben mesekönyveik illusztrációit másolták. Gyuszi rajzát mutatta: — Ez a három kismalac. A lapon három házikó volt. — Hát a malacok hol vannak? — kérdezte az óvónő. — Benn a házban — felelte Gyuszi —, malacot nem tudok rajzolni — tette hozzá. Barbara és Zoltán rajzoltak a legszebben. Barbara az erdőben elveszett kislányt körvonalazta amint segítségért kiált. Zoltán Kacor királya majdnem tökéletes volt. Égnek álló fülén hatalmas korona díszlett, csak a csizma hiányzott a lábáról. — Ezeket a könyveket mind megtaláljátok és rajzolhattok ha legközelebb visszajöttök — búcsúzott tőlük Kati néni. — Visszajövünk! — harsogták kórusban a gyerekek. S. E. Az est valamennyi műsorszáma nem éppen világot rengető produkció. De akad néhány izgalmas pillanat, amiért érdemes végignézni a számokat. A kubai légtornászok lélegzetállító gyakorlatai a mozgás szépségével hatnak. A mexikói négyes szaltó ugyancsak a nagy produkciók közé tartozik. A hazai színekben a Magyar Artistaképző Intézet végzős növendékei szerepelnek sikeresen. Cvetkov, a szovjet zsonglőr egykerekűn bizonyítja tudását. A román Mosoianu ugródeszka csoport ezúttal többre vállalkozik, mint amennyit nyújtani tud. Az est legnagyobb száma az olasz Taras Bulba és tigrisei. Élvezetes az az összhang, ahogy kapcsolatot teremt a nyolc vadállattal. A spanyol zenebohócok bikaviadal paródiával hódítják meg a közönséget. Az összekötő szerepet játszó clown ezúttal kevesebb színészi erénnyel rendelkezik, mint ahogy azt az eddigi előadásokon megszoktuk. van szükség az összefogásra, a tömegek bizalmára, hanem a fejlett szocialista társadalom építésének idején is. Ezt a hazai történelmi tények is bizonyítják. 1956-ban és az azt megelőző években a munkás-paraszt szövetség lazulása, pontosabban ki nem épülése, az értelmiségiek elfordulása a szocializmustól, a párttól hozzájárultak a válsághoz, a szocializmus alapjainak megrendüléséhez. Míg e szövetségi politika helyes alkalmazása nemcsak elősegítette a szocializmus építését, hanem jelentősen megszilárdította, s sil—~ült elérnünk, hogy ma már a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodunk. Nemzeti egység A következőkben a szövetségi politika-fejlődésének periódusait és új vonásait vizsgálja. Megállapítja, hogy napjainkban nemcsak érvényesülnek ezek a vonások, hanem újakkal is kiegészülnek. Melyek ezek? A szerző szeSarkantyúzva Dióhéjban a történtek. Egy vezető átveszi a meglehetősen mostoha környezetben tevékenykedő intézmény irányítását. Sokat talpal, kilincsel, hogy a feltételek tárgyi része javuljon, hogy a személyi képességekben rejlő lehetőségek a korábbinál jobban kamatozzanak. Tiszteletet érdemlő eredményeket ér el, beosztottjai örömmel észlelik a nyugodt, demokratikus légkör létrejöttét, A vezetőnek természetesen vannak fogyatékosságai is, működése négy esztendeje alatt nem képes valamennyi részfeladatát úgy megismerni és ellátni, ahogyan az abban a bizonyos nagykönyvben szerepel. A megbízatási idő lejárta előtt jogszerűen felügyeleti vizsgálatra kerül sor. Ennek furcsa alakváltozáson átmenő tapasztalatait, megállapításait az érintett vezető torznak, illetve sértőnek ítéli meg. Lemond. A lemondást elfogadják. A végkifejlet előtt értetlenül állnak a kollégák, a község lakói közül tizenkilencen pedig megírják azt a bizonyos levelet. Napról napra sokszorosan ismétlődő alaphelyzet. Van egy ember, aki nem tud belenyugodni az adott állapotokba, változtatni akar, kezdeményez, törekszik, olykor minden bizonnyal erőszakos is, a kollektívát szolgáló eredmények éppúgy, mint céljai közérdekűsége, ezek sarkantyúz- zák. Mert nemcsak vezetőnek új, hanem az adott szakma e részterületén is, megérthető, akadnak olyan tevékenységi körök, amelyekben még nem azt nyújtja, mint amit — a követelmények elvi síkja felől közelítve — e poszton egy nagy tapasztalatú, gyakorlott vezetőtől elvárhatnánk. Ez áll az alaphelyzetet jelképező kör egyik felében. A másikban ott sorakoznak a különféle követelményrendszerek, instrukciók, hivatali engedelmességek, megszokások. Ezek java herint a két baráti osztálynak, a munkásosztálynak és a parasztságnak a szövetségén túl, amely a szocializmus politikai rendszerének alapja, kiterjednek a szellemi foglalkozásúak- kal és a kistulajdonosi réteggel való együttműködésre is. A szövetségi politika fogalmát és hatókörét napjainkban pártunk azonban ennél jóval szélesebben értelmezi, olyannak fogja fel, amelynek feladata elősegíteni a társadalmi osztályok és rétegek, a párttagok és pártonkívüliek, a materialisták és hívők, valamint hazánk magyar és nemzetiségi lakosainak aktív közreműködését a fejlett szocialista társadalom építésében. Ez egyben kifejezi a nemzeti egységet, amely a legalapvetőbb közös érdekeken, a szocializmus, haladás, a béke, a nemzeti felemelkedés közös óhaján és a célok közös megoldásán nyugszik — mint ahogyan ezt Kádár János megfogalmazta. A továbbiakban Vancza János a Hazafias Népfront szerepét a szövetségi politika megvalósításában vizsgálva, ismertetve a népfront történeti és szervezeti fejlődését, megállapítva, hogy a népfront sajátos politikai tömegmozgalom, amely az osztályok és rétegek között végezte és végzi munkáját. Nem feledkezik meg annak elemzéséről sem, hogy most mit tesz, hogyan lyes, jogos, társadalmi összér- deket testesít meg, de akadnak közöttük avíttak, fenntartásokkal alkalmazhatók, illetve olyanok is, amelyeket — követelményeket — szinte senki sem ért pontosan, világosan. Leegyszerűsítve a lehetőségeket, fogadjuk el, hogy kétféle kiindulás képzelhető el az alaphelyzetből. Az egyik: a folytonos célszerű kompromisszumok keresése, célok és eszközök értő egyeztetése, egy embernek a folyamatos cselekvés alapján történő megítélése. A másik: a papírosmércékhez hozzányomorítani a valóságot, nem sok ügyet vetve arra, mi történik közben irányokkal és arányokkal. Ha az első kiindulási lehetőség érvényesül, akkor különösebb gond nincsen, a dolgok mennek a maguk útján, neril lesz szellemi energiákat, időt emésztő ügy. A másik irány követése azonban biztos ígéretként hordja magában a holnapi konfliktusokat, mert — s ez minden ügyre, esetre igaz — a valóság mindig sokkal bonyolultabb. mint bármilyen, esetleg tökéletesnek tartott papírosmérce. Nem mérce Elméleti optimumok és gyakorlati jellemzők szembekerülése, hús-vér emberek és papírosfigurák szembesítése azzal a veszéllyel jár — s ez az igazi veszedelme ezeknek az ügyeknek —. hogy a konkrét valóság másodlagossá lesz, az elvonatkoztatott viszont önigazolást keres. Az önigazolás meredek lejtő, nem tudni, hol áll meg az ügy, mert hiszen az elméleti optimumoknak azok sem tudnak maradéktalanul megfelelni, akik kidolgozták azokat... Az eszményi helyzet és az elvárható teljesítmény: nem azonos fogalmak, nem megegyező követelmények! A tökély nem mérce; viszonyítási alap. A tökélyt számon kérve ugyanis valójádolgozik a népfront. Hangoztatja, hogy a népfront testületi tevékenységével, hagyományos demokratikus felépí- tettségével jótékony hatást gyakorol a közéleti, munkahelyi demokratizmus fejlődésére. Tárgyalja a könyv az osztályok és rétegek közeledésének gazdasági aspektusait, mindenekelőtt a tulajdonviszonyok fejlődését és közeledését. Kitér a kisiparosi, kiskereskedői tevékenység társadalmi hasznára, beszél az új gazdálkodási formákról, arról, hogy a jövedelmek miként közelítenek egymáshoz, nem hallgatja el a háztáji és kisegítő gazdaságok szereoét a jövedelmekben, vizsgálja azt is. ho"V a 1’lenülésformáknal- miiven szerepük van a közeledésben. A buktatók ellenére A szerzőt csak dicsérni lehet a vállalkozásért, azért hogy volt bátorsága ezzel a bonyolult, nagyon összetett kérdéssel foglalkozni. Hiszen nem egy buktatója van még napjainkban is a szövetségi politikán k, márcsak azért i~ mert nem mindenki értelmezi egységesen. A buktatók tehát fennállnak. Mégis beszélnünk kell róla, msd az MSZMP szövetségi politikája az elmúlt negyedszázad alatt sikeres volt, s nyilván, hogy ha ezen az úton haladunk tovább, akkor még sikeres:’ ben építhetjük hazánkban a fejlett szocialista társadalmat. Gall Sándor ban mindenki alkalmatlannak bizonyulna munkakörében. Az elvárható és a teljesített munka aránya az, ami a megítél- tetés alapja, s persze, az sem múlhat szubjektív döntésen, ami elvárható. Ha mindez következetlenül érvényesül, akkor — bár a legnagyobb jó szándékot föltételezve is — elkerülhetetlenül összezavarodik az értékrend, esetlegessé válik, mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. Az esetlegesség elbizonytalanítja a cselekvőt, mert úgy érzi, hínáron jár. Hínáron lépkedve viszont már nem az a fontos, hová jut el az ember, hanem hogy egyáltalán kikecmeregjen az ingovány- ból. S ha sikerül, akkor legtöbbször megdöbbenve észlelheti, nem objektív feltételek teremtette ingovány volt ez, hanem mesterségesen létrehozott, aprócska melléfogások, lényegtelennek látszó félreértelmezések, csekélyke túlzások veszedelmes szövevénye. Megérthető-e — ugyan meglehet, a küzdő eszményi alakját nézve, meg nem engedhető a dolog —, ha az az ember, aki ki- kecmergett az ilyen hínáros- ból. tovább nem vállalja a me-, netet? , Megérthető. I Meg nem érthető viszont, ha jó célok szolgálatában ugyan, de gyatra eszközök sorakoznak fel. Mert aligha tarthatjuk célszerűnek a magunk laikus eszével — még akkor sort, ha esetleg ez a szokásos, az általános —, azt az arányt, hogy egy ember megbízatása meghosszabbítását vagy megszüntetését két és fél hónapig tartó (!) fölmérő vizsgálódás előzzön meg. Az sem nevezhető, enyhén fogalmazva, túlzottan kívánatosnak, ha a ye- zető minősítését — szerencsére, más egyéb módok niellett — lényegesen befolyásolják 'azok a tesztlapok, amelyeket a beosztottaknak névtelenül kell kitölteniük, hiszen megítélésünk szerint — bár meglehet, ez a tesztlapos módszer elfogadott. tágabb körben alkalmazott — a demokratizmusnak. a mindkét félnek kijáró demokratizmusnak semmi köze a tesztlapok óhatatlan leegyszerűsítéseihez, még kevésbé névtelenségéhez. Meg nem érthető, ha egy- egy ügyben — főként akkor, ha személyekről van szó, de akkor is, ha cselekedetekről, tárgyakról, bármiről, ami állásfoglalást, megítélést kíván — az egyszer kimondott, leírt szavak, mondatok fura átala- kulgatáson mennek át, már nem azt jelentik, mint egy vagy két nappal korábban, hanem valami mást, s majd megint egészen mást akkor, amikor újabb helyszínen hangzanak el. A biztosíték Meg nem érthető, sőt, elfogadhatatlan, s mert az, el nem tűrhető, hogy szándékaikban — bármely oldalon állva is — tisztességes emberek a jó úton haladó dolgokat, a társadalomnak hasznos törekvéseket az esetlegesség mérlegére juttassák, elrontsák azt, ami megvan, ügyet csináljanak nem ügyekből, pusztán azért, mert úgy hiszik: a társadalom két részre tagolódik, az igazságosztókra, s az igazságok tudomásul vevőire. Az igaz- mg egy. ahogy a társadalom is e tekintetben egész. ÉDpen a társadalom súlya, ellenőrző szerepe a legfőbb biztósítéka annak, senki ne válhasson csakis igazságosztóvá, hanem — mint általában a társadalom minden tagjának sorsa ez —, hol ő oszt, hol neki osztanak. Azt ugyanis, mi az igazság egy-egy ügvben — legven az aprócska, köznaplan köT zönséges, vagy nagy horderejű, kiemelkedően fontos — a tények objektív sora határozza meg. A tényeket tisztelő kimondása az igazságnak: ez az ember dolga. Mészáros Ötté ■ Ra DIÓ FI GYE L Ö n Cirkuszvarázslat Világszámok a porondon Er. K. Szövetségi politikánk Új vonásokkal gazdagodik * Mi eredményeink egyik titka? Elsősorban az, hogy ^ mindenkivel együttműködünk, aki nem áll szemben a 4 szocialista rendszerrel, elismeri annak alkotmányos 4 rendjét, s munkájával közreműködik társadalmunk ^ építésében, még ha a kérdések egész sorában más is o ^ véleménye. Így van ez már több mint negyedszázada, amikor pártunk helyreállította a lenini politikát és új $ alapokra helyezte a szövetségesekkel az együttmükö- % dést.
