Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. MÁRCIUS 19., SZOMBAT Színes flamingtfliget Szúrós szépségek kora tavaszi reggelen sétálunk a Magyar Tudományos Akadémia v&crátóti Botanikai Kutató Intézetének sétányain és sajnáljuk a vacogó mediter­rán növényeket. Ezután belépünk & pálmaházba és meg­változik körülöttünk a világ. Igazi trópusi erdő burjánzik mellettünk, fölöttünk; pál­mák és kókuszok, most is termő banán- éa citromfák, trópusi fügék sora. 8 lám, itt a sokszor hallott, emlegetett manióka, mellyel mi, mérsékelt éghajlatú területen élők legfeljebb ha itt találkoz­hatunk. Virágzik a kakaófa, s zölden lát­ható a kávécserje, a bors, a vanília — füszerpolcunk Izeit termő növények. Most már sejtem, milyen az őserdő, a fák fényért küszködő ágaival, az alatto­mos, más növények nedvein élősködő kú­szónövények sokaságával. Ezernyi apró csoda. A trópusi őserdő­ből származó maratanfélék; kristálytisz­ta, elegáns színekben pompázó büszke orchideák virágzanak a szezonban, a mimóza levelei ujjunk érintésére azonnal összehúzódnak. Szúrós szépségek sokasá­ga a kaktuszházban. Mit nem adna érte egy-egy gyűjtő, ha egyik-másik ritkasá­got kicsempészhetné innen. Nehéz, párás levegő, egymáshoz szo­ruló, a tetőt emelgető növények buja ösz- szevisszasága. Kicsi már ez a három üvegterem. Nyáron új pálmaház épül, megnagyobbítva a szűkös vácrátóti tró­pusi szigetet. Erdősi Agnes képriportja Részlet a kaktuszgyűjteményből Pompás látvány a szezonban: a virágzó orchidea Eg felé törnek a pálmafák Iklad is változó arcát fordítja felénk A Szabadság úton vcgestelen végig Réges-régi település utcáján ál­lunk. Okleveles források között elő­ször 1356-ban fordul elő, de talál­tak területén későszarmata sírt is a régészek, ami azt jelenti, hogy az időszámításunk előtti harmadik év­század táján már emberi szállásnak adott helyet ez a síkság. A község a török hódoltság idején teljesen el­pusztult, csak a szél járta akkor a Galga völgyét. Bajorországból jött németekkel telepítette be 1750 után e helységet Ráday Pál, s ezután Iklad a legújabb időkig Ráday-bir- tok maradt. A Szabadság úton ballagok fölfe­lé. Mellettem balról az országút, azon túl a vasúti sínek. Jellegzetes, úgynevezett egyutcás településnek épült ez a község is, szalagtelkes elrendezéssel, a házak általában vé­gükkel, nem homlokzatukkal néznek az utcára. Nemigen találni ma már olyan épületeket, amilyeneket a 18. században raktak itt sorra egymás mellé a parcellákra vertfallal, ágas- fával, szelemengerendával, szalma­vagy zsúptetővel, szabadkéménnyel. A múlt század végén épített nyereg­tetős, kéttengelyes utcai homlokza­tú, faoszlopos tornácú lakóházak Is­mertebbek. A mai utcaképeket azon­ban mindinkább az utóbbi eszten­dőkben fölhúzott, zömmel kétszin­tes, garázsos, minden tekintetben modern családi házak impozáns lát­ványa határozza meg. Sok jó megfér kis helyen Éppen egy ilyen ház emelkedik a kis földszintes épület mellett is, ahová igyekszem: o közös tanács kirendeltségének irodájába. Ügy tu­dom ugyan, hogy ez a ház a terme­lőszövetkezeté, a tanácsé az iskola mellett áll. Jó alkalom kínálkozik tisztázni a dolgokat rögtön a be­járatnál, ahol is Nagy Lajos tanács­tagba ütközöm nagy igyekezetem­ben. Az üdvözlés után kérdezem is rögvest: — Mondja, miért nem cserélik vissza a helyiségeket? A termelő- szövetkezet központja már nem itt van, a megmaradt kevés adminiszt­rációnak ez a kisebb épület is elég volna, ami itt van, az meg vissza­mehetne a társadalmi összefogással emelt községházába, nem? — Dehogynem — bólint rá Nagy Lajos. — Valószínűleg így is lesz, csak még nem került konkrétan szó­ba az újabb helycsere. Itt tényleg szűkösen fér meg együtt a könyv­tár, az egészségügyi tanácsadó, a csecsemő- és anyavédelmi szolgálat, a házasságkötő terem, miegyéb. Jobb is lenne,' ha ezek mind átköltözné- sek a tanács régi helyére a kiren­deltséggel együtt, egy csokorba az iskolával, óvodával s a klubkönyv- tárral ami gyakorlatilag a mi ifjú­sági, művelődési házunk. A ház falán, valamint belül, az előtérben valóban több tábla bizo­nyítja, hányféle szervezet zsúfoló­dott itt össze az utóbbi időben, pa­rányi szobákban. Hogy sok jó meg­fér kis helyen, az Igaz. De meddig? Hiszen itt rengeteg ember fordul meg. Nézzük csak, sorjában. Család- és nővédelmi tanácsadás minden második és negyedik hétfőn. Terhes­tanácsadás minden hónap negyedik hétfőjén. A könyvtár nyitva nap mint nap. Itt van a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának székhe­lye is. Sokan keresik fel a tanácsi kirendeltséget is ügyes-bajos dol­gaikkal. S bizony gyakran nyolcvan­száz személyes esküvő} menet a há­zasságkötő terembe, népesek a név­adó ünnepségek is. Napjainkban körülbelül 2100 la­kosa van Ikladnak. Lélekszáma fo­kozatosan gyarapodik. A járásban Erdőkertes és Veresegyház mellett vezet azoknak a községeknek a so­rában, amelyek élenjárnak népesség- megtartó képességüknek erősítésé­ben. Nem kívánkoznak elmenni in­nen a fiatalok, hiszen a termelőszö­vetkezeten kívül munkahelyet, jó kereseti lehetőséget kínál az Ipari Műszergyár. Házhely mindig volt, s van, építkezni lehet. Az sem elha­nyagolható szempont, hogy elég jó a közlekedés, akár buszon, akár vo­naton elérhető Aszód, Gödöllő. Bu­dapest vagy Hatvan. Igaz is a min­denórás várandós anyákat is Hat­vanba viszik. Három esztendő hí­ján két évtizede nincs ikladi szüle­tésű gyermek, pedig évente mint­egy huszonöt-harminc ikladi kisma­ma ad életet egészséges csecsemő­nek. Mióta a termelőszövetkezet egye­sült a galgamácsaival, azóta szoro­sabb oda is a kapcsolat; nemcsak Aszódon, a közös tanács székhelyé­hez kötődnek az ikladiak. Itt mind­össze az állattenyésztési ágazat ve­zetése maradt. Késő délután egyre többször látni a termelőszövetkezet autóbuszát, amint meg-megáil, aj­tajából leereszkedik néhány sokszok­nyás asszony, mások meg iölszáll- nak. A Ráday-ház előtt is váltják egymást az autók, utasaik betérnek a boltba, tömött szatyorral nyoma­todnak kifelé, vagy a vendéglőbe ugranak be egy kávéra, s hajtanak tovább. Például Aszódra, ha mond­juk egy csizmát akarnak vásárolni. Mert ilyesmit itt nem árulnak. Közös pénzből könnyebb Ezt fájlalja Nagy Lajos Is. Azt mondja, igen sokszor beszélgetnek műszergyári munkatársaival, meg tanácstagi körzetének lakóival is ar­ról, hogy miért kell sok mindenért Aszódra menni? No, nem nagy dol­gokról esik szó, hanem egy sereg aprócikkről, ami gyakran kell a ház­tartásokba: cérna, tű, cipőfűző, gumi- pertli, öntözőkanna vagy kalapács, meg a többi. Szerintük Kartai, Bag, még Domony is jobban el van lát­va iparcikkek dolgában. Nem kell félreérteni a tanácstagot, egy szóval se említett áruházat, költséges be­ruházást. Azzal is tisztában van, hogy nem lehet mindent egyszerre. Éppen azt magyarázta, hogy a társ­községek élete olyan, mint a jó csa­ládoké: egyszer egyik kap valamit, aztán a másik, de mindenkire sor kerül. Amit nehezményez a lakos­ság, az nem más, mint az, hogy a jelek szerint nem is kíván az áfész vegyes iparcikk részleggel bővíteni a boltján. Az áfész a közeljövőben az üzlet átalakítására készül, nem kevés pénzért. Én azt mondom, ér­demes kivárni. Hátha módosítja va­lamelyest az üzlet profilját is? A megye közös tanácsai — már az elmúlt tervidőszakban is — céltuda­tos, arányos fejlesztésre törekedtek. Anyagi erejük összpontosítása lehe­tővé tette, hogy az egyes társközsé­gek igényesebb szükségletei is ki­elégíthetővé váljanak. Az első idők­ben a falugyűléseken leginkább a járdaépítés volt napirenden. Azóta a közös tanácsok fejlesztési alapjának kiegészítése önkéntes községfejlesz­tési hozzájárulással, társadalmi munkával azt eredményezte, hogy ma már jó -néhány társközségekben — köztük Ikladon és Domonyban is — az utcáknak több mint felében mindkét oldalon járda húzódik. (Az viszont érthetetlen, hogy miért ha­nyagolják el itt is a járda és az út­test között húzódó vízelvezető árok rendben tartását ugyanazok, akik más tekintetben annyira készek a társadalmi munkára?) Azt vallják az itteniek, hogy Iklad egymaga ta­lán sohase lett volna képes egyedül olyan orvosi rendelőt építeni, amit a közös tanáccsá szervezés óta léte­sítettek a községben. A vadonatúj iskoláról már nem is beszélve. Az iskolát Ecker Dániellel, a ta­nácsi kirendeltség vezetőjével ke­ressük föl. Az utcán szinte városi fény, nincs gond a közvilágítással sem, újabb idők eredménye ez is. A háttérben emelkedik a fehér óvo­da nagy ablakaival, előttünk az is­kola új szárnyának meggypiros kő­porral fedett falai, szintúgy hatal­mas ablakszemekkel. Az újnak jel­legzetes szaga mindenütt. Amerre nézek, gondos kezek nyomát látom. Makramé kézimunkával készült tar­tókban majolika kaspók csüngnek alá, zöld növényekre várva. A szak- tantermekben a jellegüknek megfe­lelő dekoráció kezdeményei, néhány szemléltető kép, írásvetítő a kated­ra asztalában, mindenütt. Az osz­tálytermek falán üvegtábla helyet­tesíti a festett fatáblát. Ahogy Stündl Gáborné igazgatót és Podlaviczki Jánosnét, a helyette­sét hallgatom, úgy érzem, ennek a tantestületnek tagjairól méltán le­hetne mintázni a pedagógus modell­jét. Előadásuk oly magával ragadó, hogy én is látni vélem lelki sze­meimmel a jövőt, azokat a napokat, amelyeken már minden a helyén lesz ebben az iskolában, ahol január 17-én szólalt meg először a tanítás kezdetét jelző csengő. Az új szárny egy üvegfalú folyosóval csatlakozik a régi épülethez; A tizenöt tagú, nevelőtestület és a kétszázharmincnyolc tanuló az épít­kezés első ütemével négy szaktan- terem, egy természettudományi elő­adóterem, egy úttörőszoba és egy könyvtár birtokába jutott. A máso­dik ütemben készül el a tornaterem és a szabadtéri sportpálya, ugyan­csak az iskolához csatlakozva. Ez utóbbira egyelőre pénz nincs. De majd csak akad. Megérdemlik a tá­mogatást egy olyan község lakói, akik csak mint szülők tavaly Is 3592 óra társadalmi munkát végeztek az iskoláért. Munkafelajárüásban a so­ron következő feladatok tekinteté­ben sincs hiány. És a gyerekek? Ok megérdemlik-« ezt a sok fáradozást, a gyönyörű is­kolát? Meg bizony. Derekasan helyt­állnak a tanulásban. Tavaly a járási társadalomkutatási tanulmányi ver­senyről második helyezést hozott csapatuk: Braun Márta, Marton Ani­kó és Rencsár József. A kisdobosok harmadik díjat harcoltak ki ugyan­csak járási versengésben, Ecker Endre, Kékesi Gábor és Zdenkó Ro­zália személyében. A lelkes föl­készüléshez volt kikről példát ven­niük. A nevelőtestület ugyanis az Ifjúság a közművelődésért pályáza­ton második díjat nyert, a vele já­ró húszezer forint az iskola vagyo­nát gyarapította. A német nemzetiség jelenlétére tekintettel első osztálytól kezdve né­met nyelvoktatásban is részesülnek a gyerekek negyediktől második nyelvként belép az orosz. Ötvözve múlt cs jelen Benézünk a könyvtárterembe. Pil­lanatnyilag három pajtás foglalatos­kodik egy-egy könyvvel, közülük va­laki ügyeletes, a többiek vendégek. Miért kell az ügyeletes? Azért, mert ez a könyvtár minden délután nyit­va tart, folyamatosan, megkötöttség nélkül. Aki kopog, nem zárt ajtót talál, kulcs a tanáriban felirattal. Az ügyeletes kapja meg a kulcsot, nyit­ja, majd késő délután zárja az aj­tót. A gyerekek otthonosan mozog­nak a nyitott polcokon álló kötetek között, azt vehetik le, amelyik ép­pen fölkeltette az érdeklődésüket. Olvasnak is, sokat és szívesen, őket nézve jobban érthető az az óhaj, ami egy csokorba gyűjtené az iskola kö­ré a községi könyvtárat a klubház társaságában. S mivel úgynevezett nevelési központtá kívánja fejlesz­teni a járás művelődési szakigazga­tása ezt az iskolát, a célt jobban szolgálnák az egy helyen kínált le­hetőségek. Akik majd élnek ezekkel a lehetőségekkel, most itt ülnek nap mint nap a padokban. A hajdani egyetlen utcára — a mai Szabadság útra — merőlegesen új utcák jönnek ki, amelyeknek sar­kán be lehet kanyarodni és lépten- nyomon tapasztalni azt a fejlődést, amiről Nagy Lajos, Ecker Dániel, Stündl Gáborné és Podlaviczki Já- nosné oly nagy szeretettel beszél­tek. A Szabadság úton végestelen- végig múltat és jelent egybeötvöz­ve, a jövőt elénk vetítve mutatja változó arcát a falu. Am sok minden bizonyítja, hogy nemcsak az utcakép lett más a múlt századhoz. Illetve e század első fe­léhez képest, hanem az emberek is, akik most lakják a házakat, a ré­gieket és újakat Mindenekelőtt az, ahogyan egybefonódott a nemzeti­ségi lakosság és a magyar családok élete, törekvése, érdeke. Az, aho­gyan berendezik ezeket a házakat, ahogyan megkívánják, hogy ottho­nukban minden kényelem megle­gyen, s hogy a fárasztó munka után tartalmas pihenésben lehessen ré­szük. A hajdani széthúzás, családok­nak családok elleni háborúja régen a múlté. Péntektől szombatig szá­zan is dolgoznak például az iskolá­nál, hogy szebbé tegyék gyermekeik második otthonát S míg együtt ta­karítanak, barkácsolnak, ásnak, ka- pálgatnak, egyik ötlet szüli a má­sikat. Vasárnap estére rendszerint kész a következő hétvégi tennivalók sorrendje. BÁLINT IBOLYA I

Next

/
Thumbnails
Contents