Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

1983. MÁRCIUS 2., SZERDA Kutatók vállalata Vírágszcpc^ífék A mezőgazdasági és élelme zésügyi miniszter rendelkezé­se szerint idén új szervezeti formában tevékenykedik a ko­rábbi Gyümölcs- és Dísznö­vénytermesztési Kutató Inté­zet; « tudományos központ fejlesztő vállalattá alakult, s olyan tevékenységre vállalko­zik, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Egyebek kö­zött a vállalatok és a mező- gazdasági nagyüzemek, intéz­mények megbízása alapján — díjfizetés ellenében — kutató munkára és az eredmények gyakorlati bevezetésére. Az első szerződéseket már megkötötték. A vetőmag vál­lalat az új nemesítésű virágok szaporítására kérte fel az in­tézet szakembereit. Egyebek között Kovács Zoltánnak, a világkatalógusban is jelzett új őszirózsáit szaporítják, és más egynyári*virágokat, pél­dául petúniát és mályvát. A fejlesztő vállalat saját föld­területén foglalkozik majd ezekkel a virágokkal, és na­gyobb mennyiségű szaporító­anyaggal segíti az országos el­terjesztést. A Herbária válla­lat gyógynövények speciális termesztését rendelte meg. Vi­lágszerte háttérbe szorulnak az élelmiszeriparban használt szintetikus színezőanyagok, a hazai kutatás is jó eredménye­ket ért el a gazdag színhatá­sú növények nemesítésében. A Sokosság segítségével Megvalósuló tervek Idén a pátyi tanácsnak az 1 millió 430 ezer forintos fej­lesztési keret javát a sportpá­lya építésekor felvett hitel törlesztésére kell fordítania. Mégis megtalálják a lehetősé­geket a falu legégetőbb gond­jainak megoldására. — Vigyázunk arra, hogy terveink megvalósíthatók le­gyenek, s ne okozzunk csaló­dást az embereknek — mond­ja Gazsi István tanácselnök. — Természetesen ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, szük­ségünk van a lakosság támo­gatására. Szállítják a követ — Pénzügyi lehetőségeink arra elegendők, hogy az álta­lános iskola külső tatarozását és a bölcsőde fűtésrendszeré­nek korszerűsítését befejezzük. A többi feladatunkban már részt vállal a lakosság és a tsz is. Körülbelül 800 méter szilárd burkolatú út építését tudjuk fedezni, ha az alapozás, hoz szükséges követ önerőből szállítjuk a helyszínre. A ren­delkezésünkre bocsátott gé­pekkel tavaszi nagytakarítást is tarthatunk az utak mentén. Egy helyi lakos társadalmi munkában tervezi az iskola, az óvoda és a tanács közös fűtés rendszerét. Autóbuszfordulót szeretnénk építeni a község Zsámbék felé eső végén, hogy a helyi járatot az arra lakók is igénybe tudják venni, és az útvonalat két megállóval meg­hosszabbíthassuk. Már három utcába — ahol tavasszal jár­dát építenek a helybeliek tár­sadalmi munkában — kiszál­lították a sódert. Boltost várnak — A szemételhordás évek óta húzódó gondját is sikerül talán megoldanunk. Egy kis­iparos vállalkozott a rend szeres szemétszállításra, ha a költségvetés megfelel, elfo­gadjuk az ajánlatot. Az új csa- ládiháznegyedben a nemrég parcellázott negyven telek jó­formán teljesen beépült, ezért nagy szükség lenne egy boltra. Messzemenően támogatnánk azt, aki magánkereskedést kí­vánna nyitni ezen a területen és gondoskodna a lakosság el­látásáról. — A művelődési ház vil­lanyvezetékeinek felújítására és a tanácsterem födémének átépítésére valószínűleg ebben az évben még nem kerül sor. Mr. Á. Tápiészecsői pilfanalképtk Vendégségben néhány portán A Budapestre induló vonat reggelente Tápiószecsőn megtelik utasokkal, s délután az érkező szerelvény itt ^ szinte kiürül. A faluból több mint háromezren járnak el 4 dolgozni — többségük a fővárosba. Hajnalonként kel út- * ra három lányával Magyar Györgyné is, aki a főváros- | ban takarít. A lányok közül a legidősebb a postánál dol- í gozik, a középső gondozónő, a legkisebb még tanul. A 3 két fiútestvér pedig otthon marad... Birkózó fiúk Már régen elszállt az anyai intelem és a nővérek búcsú­szava, amikor benyitok a Jó­zsef Attila utcai kapun. Oda­bent a két kicsit heves birkó­zásban találom, szinte észre sem vesznek. — Nem veszekedés volt, csak erőpróba — mondják egy­szerre. A zománcos tűzhelyből kel­lemes meleg árad. A konyhá­ban a földről ellenőrző kerül a kezembe. Bizony nemcsak tépett, hanem a kisebbik fiú­ról másként is árulkodik. Kér­dem, miért olyan sok a rossz jegy? — Az enyém jobb volt, fél­évkor 3,3 — húzza ki magát a bátyja A legkedvesebb hőse Mátyás király, olyan igazságos akar lenni, ő is, ha megnő. No meg szerető, mert mint mond­ja, a faluban két híres em­ber van, egyik a kocsmáros, a másik meg az a szerelő, aki­nek az emeletes háza van. A legszebb:k ház Bibók Lászlóék otthona a Magyar utcában valóban túl­szárnyalja már méreteiben is a többit. A csengőszóra kisfiú nyit ajtót, hamarosan előkerül a gazdaasszony is. Ápolt, csi­nos. Ö vezet végig a szép la­kásban. A tágas előszobából nyílik a nappali, a dolgozó, a csempézett fürdőszoba mellett modernül felszerelt konyha, szépen bútorozott ebédlő. A nappaliból falépcsőn lehet fel­jutni az emeletre. A gyerme­kek szobái és a szülők hálója mellett még egy a vendégek­nek, s egy újabb fürdő. A kis­fiú szobája még üres. — Olyan nehéz gyermekbú­tort venni — panaszkodik Bi­bók Lászlóné. — Szép az otthonuk — di­csérem. — Másnak is lehetne, ha nem a kocsmába hordaná a pénzét — csattan fel várat­lanul. Aztán magyarázza indu­latát: sokan irigylik őket. Pe­dig az örökségből és a vízve­zeték-szerelő kisiparos férj ti­zenkét évi munkájából tudták ezt a házat felépíteni, beren­dezni. Persze, nem tart még min­denki itt, S igaz, hogy tizen­két vendéglő van a faluban, ahová a pénzüket vihetik az emberek. — Lehetne kevesebb is, de ma sem értem, miért szüntet­ték meg a • papír- és írószer boltot. Azóta ha egy irkára vagy ceruzára van szükség, Nagykátára vagy messzebb kell utazni — mondja Ko- renchy Pál nyugdíjas pedagó­gus. Az írószer tehát kellene a gyermekeknek. Hamarosan ta­lán lesz... Mi is van a faluban? Óvoda, három iskola, könyvtár, mű­velődési ház (a híres együttes­sel), három körzeti orvos, gyer­mekorvos, fogorvos, öregek napközi otthona, könyvtár. Az utak állapota még mindig fossz. Kilencven százalék a földút. A rövid betonút mellett áll a Grill Csárda, melyben 150 ember meleg ebédjéről gondoskodnak. Az előfizetők zöme kisiskolás vagy idős em­ber. Tiszta abroszon párolog az étel: gulyásleves, káposztás tészta. Aki üzemben dolgozik, ételhordóban viszi el. Az étte­remben rend van. — Két éve vezetem a csár­dát — mondja Fekete László —, de nemigen ismerem még a szecsőieket. Hogy isznak-e?- A havi 250 ezer forint forgal­munk 70 százalékát ital teszi ki..., de beszéljen inkább a szakácsnőm, ő szecsői. Akik marsának A konyhában a tepsikben melegszik a tészta, s fő a fi­nom babgulyás. A pirosarcú Dóka Lászlóné irányítja a munkát. Jó főztjének híre van már, hiszen alig akad olyan lakodalom, ahol ne ő főzné az ünnepi ételt. Most is éppen egy 300 személyes lagziról be­szél. — Jól élünk — nyugtázza —, de meg is dolgozunk érte. A férje Pestre jár naponta, két lánya közül a kicsi még tanul, a nagyobb helyben dolgozik. — Akik nem mennek el, ta­lálnak itt is munkát. A tsz, a szövődé és a sütöde ad erre lehetőséget. A Dózsa György utcából so­hasem kívánkozott el Papp Jó­zsef. A háború után is csak azért kerekedett fel, hogy Bu­dapest újjáépítését segítse. Az­időtájt tanulta ki az ács szak­mát és a kőműves mestersé­get. Most már régóta gazdál­kodik. A keménykötésű, zö­mök ember nem minden meg­hatottság nélkül mesél szülei­ről, akik miatt régi tárgyak gyűjtéséhez fogott. Valóságos múzeumra futná már gyűjte­ményéből. Ván közte avarköri edény;' korsó, "török időkből való kard, könyv, szekrény is, sokféle. — Szegények voltunk, mégis a legnagyobb kincset kaptam szüleimtől — mondja a hat elemit végzett parasztember —, a szülőföld szeretetét. Szalai Mária Visszaszerezni a bizalmat A bejárók községe: Dunaharaszti A Budapest és Dunaharaszti közötti alig félórás utat csaknem másfél óra glatt tette meg a IÍÉV. Az utasok megadással várták, hogy egy elromlott szerelvénytől megszabadítsák a pályát. Harasztira más közlekedési eszközzel úgysem tudnak eljutni. Minek siessenek? ... Sportsziget rendezése lesz. Ez egy valaha fásított, de elha­nyagolt földnyúlvány a Duna- ágban. Közös erővel, mini­mális anyagi ráfordítással nagyszerű pihenő- és sport­parkká alakítható. Szükség is lenne a községben egy ilyen gondozott területre, hiszen rengeteg a gyermek. A bölcsődében nyolcvan csöppség számára van hely. A négy óvodában hatszáz gyer­meket gondoznak. A három ál­talános iskolának kétezer ta­nulója van. Míg a kisebbek el­helyezését megoldották, az is­kolások felügyelete nagy gond. Pedig a bejáró szülők gyer­mekeinek — különösen a nagy­község ligeti részén, ahol az úiabban betelenült családok élnek — a napközi az egyet­Csak aludni jönnek Kiderült, hogy az eset nem egyedi, lassan mindennapos kellemetlenség, s megaaseriti a Dunanarasztibol bejáró dolgo­zók életét. — Tízezer ember utazik el a községből minden reggel' — mondja Németh Jánosné ta­nácselnök. — ,Az aktív kere­sőknek megközelítően kilenc­ven százaléka máshol dolgozik. Törvényszerű, hogy ezeket az embereket nagyon nehéz be­vonni Dunaharasztin a tár­sadalmi munkába. Az óvodák- iskolák bővítésére a kisgyer­mekes szülőket még meg le­het nyerni valahogyan, de to­vábblépni — szinte lehetetlen. Ezért elhatároztuk, hogy az idén olyan akciót indítunk, amellyel nagyon sok lakost tu­dunk bevonni a társadalmi munkába, köztük a bejárókat is — folytatja Németh János­né. — Járdaépítést szervezünk. Minél több tanácstagi körze­tet és utcát szeretnénk meg­nyerni e munkához. Hangsú­lyoznom kell itt a megnyerést. Nekünk' ugyanis vissza kell zereznünk a dunaharasztiak bizalmát, mert nagy viharokat kavart az elmúlt években a leváltott, s azóta már börtön­büntetését töltő vb-titkár ügye. aki az egész tanácsi szervezet hitelét tette tönkre korrupt ma­gatartásával. Nekünk most úsv kell dolgoznunk, ho<^y az em­berek elfelejtsék a történteket. Azt hiszem, a járdaépítési ak­ció segíthet ebben. Szervező kerestetik — Amint az idő engedi, el­kezdjük az anyagok kiosztá­sát azoknak a családoknak, akik vállalták a társadalmi munkában való részvételt — veszi át a szót dr. Kalocsai Csilla, a januárban beiktatott vb-titkár. — Szeretnénk meg­nyerni a műszaki irányításra egy hozzáértő, agilis nyugdí­jast. Ha sikerül a község fej­lesztése, szépítése érdekében megmozgatni a harasztiakat, akkor a következő munka a I len biztos megoldás. A 2. szá­mú iskola szomszédságában hozzájutott a tanács egy régi épülethez, amelyben négy nap­közis termet alakíthatnak ki. Nagy a csábítás Pedig, hogy milyen nagy szükség volna erre, arról így beszélt Csáki Illés, az 1. szá­mú iskola igazgatója. — A nyolcszáz tanulónkból mindössze harminc gyermek­kel vannak nagyobb gondok, de ők talán több munkát ad­nak nekünk, mint a többi 770 együttvéve. A szülők jóformán csak aludni járnak haza, köz­ben a gyerekek csavarognak. Közel a főváros; nagy a csá­bítás. Sajnos nemritkán a rendőrség hozza vissza őket. Kora délután gyorsan meg­telik a Dunaharasztiból indu­ló HÉV-szerelvény. Végignézek az utasokon: egyharmaduk gyerek. Vajon hová indulnak? Móza Katalin Adatok a kazettában A Magyar Híradástechnikai Egyesülés tápiószentmártoni adatrögzítő részlege negyven helybeli asszonynak ad munkát. A korszerűen felszerelt üzemben nagyvállalatok könyvelésének, bérszámfejtésének számítógépes feldolgozását készítik elő. Az adatokat magnetofonkazettára veszik fel, s így szállítják visz- sza Budapestre. Képünkön: Nagy Józscfné adatrögzítő. Veress Jenő (elvétele A tornácon üldögéltünk Sanyival. Bo- rozgattunk. A nap sugarai alig tudtak áttörni a tornác szegélyén elhelyezett virágbokrokon. Szép volt a táj, amerre a tekintetem eljutott, szelíd dombok mindenütt. Távolabb meg a siklósi vár kontúrjai. — Gazdag a portátok — mutattam körbe. — Nyári konyha, alatta a pin­ce, teli hordókkal. Az istállóban bika hízik, cdább az ólakban, ha jól számol­tam. tizenkét anyakocától várjátok a szaporulatot. A libákról, tyúkok százai­ról már nem is beszélek. Láttam, hogy anyád kosárszámra szedi össze a tojá­sokat. Sanyi rámemelte tekintetét. Kékes­szürke szeme szomorkásán csillogott. Elfordult, poharát forgatta az asztalon. Sokáig nézte a vörös nedűt. — Így igaz — mondta. — Csak az a baj, hogy ennek hamarosan vége. Nevettem. — Ugyan, miért? — Amíg apám élt, ez az ő birodalma volt. írogató ember volt. A régi gazda- lapokban megtaláltam a cikkeit arról, hogyan kísérletezgetett, meg gazdálko­dott itt. A kertben, a háztájiban _ is megteremtette a maga paradicsomát. A mamával. De amióta a maga egvedül maradt, egyre nehezebben birkózik a sok munkával. Csak a nagynéném se­gít neki néha. Én is, a feleségem is a téeszben dolgozunk. A fiam meg Pécsen tanul. Technikumba jár. Csak vasárnap meg ünnepnapon tudunk könnyíteni a mamán. Így aztán egv év is eltelik anél­kül, hogy bemennénk a városba szóra­kozni. Pedig megtehetnénk. Teletöltötte a poharakat, ittunk, rá­gyújtottunk. A nyári konyhában a ma­ma serénykedett, paprikás csirkét ké­szített a messziről jött vendég számára. Néhány percig szótlanul ültünk. Sanyi szavain töprengtem. — Mondd csak, akkor miért vállal­tok ennyit? — kérdeztem. — Vagy rosz- szul fizet a téesz? Sanyi nevetett; — Dehogy fizet rosz- szul. Ha mindent összeszámolok, ket­tőnk keresete havonta olyan kilenc­tízezer. Hidd el, hogy ebből megélhet­nénk négyen. Mondom, nem ez a prob­Bába Mihály: Imncóhu (iái léma. Apám is, anyám is,' meg én is úgy éltünk itt, hogy pirkadatkor kel­tünk és már csillagos volt az ég. ami­kor lefeküdtünk. Volt tehenünk, disz­nónk, és darabka szőlőnk, a kertben gyümölcs meg egy kis bolgárkertésze­tünk. Három holdon búzát, kukoricát termeltünk. Csakhogy apám egy fél holdon a búzasorok közé hagymamagot vetett. — A búza közé hagymát? — kérdez­tem csodálkozva. — Igen. Te csodálkozol, de itt akkor az emberek nevettek, röhögtek rajta. Késő ősszel meg ámuldoztak, hogy több zsák dughagymát szedtünk össze. Jól fi­zettek érte. Azok is, akik nevettek apá­mon. Különben apámnak rengeteg öt­lete volt. Kísérleteire sohasem fizetett rá. De dolgoznunk kellett. Tanulni nem tanulhattam. Traktoros is vén fejjel lettem. — De nem bántad meg? — Nem, nem. Csak tudod, sokat töp­rengek azon, hogy mi lesz itt, ha a mama meghal? A f'am már nem jön ide vissza többet. Csak látogatóba. Most tizennégy éves. Megmondta, hogy ta­nulni akar. Sem én. sem a feleségem nem akarjuk otthagyni a téeszt, ahol jó a keresetünk és biztos jó lesz ' a nyugdíjunk is. Mert most már arra is kell gondolnunk. — Valóban gondolni kell — bólogat­tam —, de kissé sötéten látod a hely­zet. Hörpintett a borból Sanyi. Tekin­tetét a nyári konyha ajtajára meresz­tette. A kötésig érő lécajtó kicsapódott. — Nemsokára kész a paprikás csirke — mondta. — Érzed az illatát? — Nem. A mamának az a szokása, ha már-már kész az ebéd, kinyitja a lécajtót, mintha csak azt mondaná ké­szülődjetek, rögtön asztalhoz ülhettek. — Értem — bólintottam. — De egy pohárral még ihatunk? Nagyon ízlik nekem ez a bor. — Hogyne, hogyne — mosolygott Sa­nyi. — Még rá is gyújthatunk. És még elmondhatom azt is, hogy nem látom én sötéten a helyzetet, ahogy te gondolod. — Dehogynem! — legyintettem. — Nézd, amit itt látsz, az mind anyám keze munkája. Én csak csodá­lom, hogy hetvenkét éves létére még ennyire bírja. Tudod te. hogy mennyi takarmányt kell cipelni reggel, délben, este az anyakocának, aztán moslékot a hatvan, hetven malacnak, a bikának? Hidd el, hogy vasárnap, amikor mind­ezt én csinálom, este majdnem ájultan bukók ágyba. Egy pillanatra elhallgatott. Felemel­tük a poharat. Hörpintettünk. — Ha a mama meghal — folytatta halkan —, akkor itt minden megvál­tozik. Elárvulnak a sertésólak, elárvul az istálló, az udvaron nem fognak libák gágogni, tyúkok karicsálni. mert nem lesz, aki törődjön velük. Mi már el­szoktunk ettől a hajszától, nem bír­nánk egy hétig sem. Mondogatom én mór a mamának, hogy szabaduljunk meg ettől is, attól is, hagyjuk abba a bikahizlalást, de hallani sem akar er­ről. Azt mondja, hogy amíg ő mozogni tud. a portán életnek kel] lenni. Szá­momra pedig ezt a hajszát jelenti az élet. Széttárta karját, jelezte, hogy nem tehet semmit. A mama belerokkanna a tétlenségbe. Néhány hónapos tétlenség sírba vinné. — Szóval olyan lesz ez a porta, mint a borospince, amelyből láthatod az eget, amelyben üresen állnak a hordók, ahol szétesnek a dongák, mert lehullanak róla az abroncsok. A konyhaajtóban megállt a mama. — Sanyi fiam, gyertek, tálalva. Csak bort hozzál, a pirosból. — Megyünk mama — mondta Sanyi, de még nem mozdult. Forgatta kezében a poharat, aztán egy gyors mozdulattal felhajtotta. — Hát így vagyunk. Abroncshullás lesz itt! De erről ne beszéljünk a ma­ma előtt. Nem akarom megkeseríteni hátralevő napjait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents