Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
»8S. MÁRCIUS 15., KEDD ’xMíap 9 A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT PEST MEGYÉBEN Huszonltarmadik Pest megyét olykor a főváros huszonharmadik kerületének is nevezik. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Bármennyire is szoros közelségben éli mindennapjait a főváros az őt körülvevő megyével, kapcsolatukat legfeljebb a — politikai élettől kölcsön kért fogalommal — a békés egymás mellett éléssel jellemezhetjük. Kora reggel, késő este százezrek ingáznak fővárosi munkahelyükről a megyében levő otthonukba. Vásárlási szokásaikra, szórakozásaikra meghatározóan hat Budapest közelsége. Olykor természetesen feszültségek forrása is ez a közelség. Nyilvánvaló, hiszen a Pest megyei ingázó használja a fővárosi tömegközlekedést, a szolgáltatások egy részét nem a lakóhelyén, hanem Pesten veszi igénybe. Nem kis fejtörést okoz ez a megváltoztathatatlan helyzet mindazoknak — a főváros és Pest megye tanácsi vezetőinek —, akik a települések határain innen és túl jelentkező gondok megoldásában illetékesek. Ezeknek a félig közös, félig ellentétes érdekeknek a középpontjában gyakran áll a Budapesti Közlekedési Vállalat. Nem kétséges: elsődleges feladata a főváros kielégítő közlekedésének megteremtése. Csakhogy vaskalapos szemlélettel nem nézhetnek csak a városhatárokon innen. Túlra tekintve pedig már Pest megye lehetőségei is meghatározzák a további szép elképzeléseket. De ne áruljunk zsákbamacskát, a mindennap ingázók, az agglomerációban élők nagyon is jól tudják, miről van itt szó. A fővárost körülvevő gyűrű számos településére, abba a bizonyos huszonharmadik kerületbe, jó néhány kék busz is kijár. Gyorsítja ezzel az ingázók közlekedését, elérhető közelségbe hozza a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket. Afféle köldökzsinórnak is tekinthetjük a fővárosból kiinduló autóbusz- és HÉV-vonalakat. Olykor összekötő kapcsoknak, amelyek olykor kiszámíthatatlannak tűnő menetrendjükkel sajátos lüktetést adnak nemcsak a kétmilliós fővárosnak, hanem a néhány ezres lélekszámú kis Pest megyei településeknek is. Kicsit hozzájuk is igazodik a falvak, a családok élete, érkezésüket, indulásukat „fejből" fújja a falu apra- ja-nagyja. Életmódot alakító tényező lehet még azokban a családokban is, ahol nincs is BKV-s családtag. Hát még ott, ahol esetleg többen is elkötelezték magukat a közlekedési vállalat mellett. összeszámlálni is képtelenség volna, hogy a vállalat sok ezer dolgozója közül hányán indulnak műszakba Pest megyei otthonukból, s teszik nagyon is élettelivé, emberivé ezt a látszólag objektív kapcsolatot. Sok helyen megfordulnak a kék buszok, de a Pest megyeiek a megmondhatói: összekötő szerepüket a jelenleginél hosszabb és ki- terjedtebb útvonalon is elláthatnák. A fejlesztés természetesen mindig csak hosszas fejtörés után kerülhet szóba. Mégis, ennek a sok szálon kötődő kapcsolatnak mindenképpen ez irányban kell haladnia. Olimpikonok, bajnokok tanítványai Nyitott kapuk mindenkinek Tizenegy szakosztályban sportolhatnak Tavaly ünnepelte hetvenedik „születésnapját” a közlekedési vállalat sportklubja, a BKV Előre SC. Persze, ezt a nevet csupán 1969-től viseli, előtte számtalan gazdája volt, köztük a nagy hírnévre szert tevő BSZKRT, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság. — Alapszabályban meghatározott feladatunk, hogy a minőségi sport mellett a 26 ezres kollektíva tömegsportját is szervezzük, irányítsuk — mondja Árpássi Károly, a klub módszertani vezetője. — Ennek, úgy érzem, sikerrel teszünk eleget. Az eltelt hetven évben számos kimagasló eredményt értek el sportolóink, akik összesen három olimpiai, hét világbajnoki és három Európa-bajnoki aranyat nyertek. Az Előre eddigi legjobb versenyzője Baczakó Péter súlyemelőnk: ő egymaga egy olimpiai, három világbajnoki és egy Európa-bajnoki aranyérmet tudhat a magáénak. De említsük meg az elődök közül Temes Juditot is, aki 1952-ben úszásban nyert olimpiai aranyat és Tatai Tibor kenust, utánpótláscsapatunk egyik jelenlegi edzőjét, aki 1968-ban állhatott fel ebben a sportágban a dobogó legfelső fokára az olimpián. gozóink egynegyede több-kevesebb rendszerességgel sportol, s ez nem kis eredmény. i :::» Az egyesület, habár nem tartozik a legnagyobbak közé, aránylag jó körülmények között működhet. Van két sporttelepük — az egyik a VIII. kerületben, a Knopp utcában, a másik pedig a XIX. kerületben, a Lehel utcában —, emellett Galyatetőn és Budapesten, a Szilasi úton síházat, Bala- tonfüreden vitorlástelepet, Békásmegyeren csónakházat tartanak fenn. A Lehet utcai pályán a „nyitott kapuk" akció keretében fogadják a vállalattól és a környékről jelentkezőket, akár egyénileg, akár csoportosan. Különböző sport- felszereléseket kölcsönöznek, hogy aki mozogni akar, megtehesse. Segítenek munkában, magánéletben Gyógyítanak a pszichológusok Majdnem összeépült a műhellyel Csak úgy találomra több BKV-stól megkérdeztem, hogy hol van a vállalat pszichológiai laboratóriuma. Mind tudták, hogy a VII. kerületben, a Damjanich utcában. Trolival mentem oda, s a járművezető még azt mondta, mutatta, hogy ott, a műhely mellett levő fehér ajtón menjek be és aztán föl az I. emeletre. — Megfordul itt a BKV valamennyi dolgozója? — kérdeztem dr. Berenczky László intézetvezető pszichológustól. — Minden járművezető és mindenki, aki a közlekedésben közvetlenül részt vesz, ahogy azt a vonatkozó miniszteri rendelet meghatározta. Hivatalból azok jönnek, akiknek a munkakörükhöz szükséges a pályaalkalmassági vizsgálat. Ök viszont nemcsak a BKV- tól, hanem például Miskolcról, Szegedről, vagy a Főtaxitól is, mivel a városi tömegközlekedés hozzánk tartozik. Tehát a járművezetőknek, a menetirányítóknak, s még néhány forgalmi munkakör betöltőinek jönniük kell, a vállalatunk többi dolgozója pedig jöhet .wwwwwwwwwwv Pszichológiai laboratórium... így leírva, kiejtve, ha nem is félelmetesnek, de misztikusnak, rejtélyesnek tűnik. Valójában nem az. Az első kellemes meglepetés akkor éri az embert, amikor először oda- menve látja, hogy majdnem összeépült a műhellyel. Az udvaron javításra váró trolik, s az egyik ajtó a műhelybe, a másik valamilyen irodákhoz vezet, majd föl a lépcsőn, és folyosó másik vége a várószoba. A következő meglepetés, ahogy fogadják az őket felkeresőket. Kedvesen mosolygó, barátságos hölgyek és férfiak, Itt híre-hamva sincs annak, amit sajnos oly sok egészség ügyi intézményben tapasztalhatunk, hogy az ember egy számmá degradálódik, s nem is a nevéről, hanem a bajáról különböztetik meg. Egyszóval a laboratórium mintha nem is egészségügyi intézmény lenne... — Pedig az — mondja dr. Berenczky László. — Mint a magyar egészségügy szerves részének, elsődleges feladata a megelőzés. Az alkalmassági vizsgálattal tulajdonképpen ezt szolgáljuk. De ez nem vizsga és még csak nem is szűrő, mint például a hivatásos gép járművezetői tanfolyamot megelőző vizsgálat, ahol csak azt közük, hogy alkalmas-e vagy sem, hanem mi tanácsot adunk és segítünk. Megállapítjuk például, hogy autóbuszvezetőnek nem alkalmas, de a több vonatkozásban másféle követelményeket állító villa mosvezetésre igen. Nos, akkor javasoljuk, hogy legyen villamosvezető, vagy mondjuk ne metró-, hanem fogaskerekű vagy trolivezető. S ez a ta nácsadó tevékenységünk már át is nyúlt a másik nagy területünkre. Ez a terápia, a gondozás, a szükség szerinti gyógyítás. A megváltozott munkaképességű embereknek testre szabott munkát keresünk, és abban is segítjük őket, hogy Nem érdemes erőltetni! A főzőkanáltól a részeidig Fő, hogy rokonszenves legyen új, megfelelő életmódot, életrendet alakítsanak ki. Különben az esetek többségében ez, és nem a gyógyszeres kezelés hozza a megoldást. A harmadik terület: a kutatótevékenységünk. Mivel a közlekedés különleges igénybevétellel jár, speciális a kutatómunka is. A pszichológiai laboratórium ugyan nem kutatóhely, de a napi gyakorlatból adódó kutatási témák mellett nem mehetünk el reagálás nélkül. A profilba vágó kutatásokat nekünk kell elvégeznünk. \\\\\\\\\\\\\\\\V^ — Ennek ellenére nincsenek misztikus ködbe burkolva1 — Nem vagyunk, mert benne élünk a mindennapi gyakorlatban. A konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adunk. A tevékenységünk nem misztikus, hanem kitapintható, ahogy az ember is az... — Éppen ez az; a fogorvos látja, hogy melyik fogat kell betömni vagy kihúzni, a sebész tudja, hogy mikor kell például operálni, de hogyan lehet „megfogni" az emberi pszichét? — Nos, többek között ez a dolgunk. S ahogy a fogorvos vagy a sebész is a saját tudománya eszközeivel, módszereivel él, mi is ezt tesszük. Különben sok minden, például a reflexek, az intellektuális képességek mérhetőek. De csupán szemléltetésképpen megemlítek néhány vizsgálati szempontot. Nézzük, hogy milyen a vizsgált személy szocia- bilitása, önismerete, önuralma, tűrőképessége, rugalmassága, milyén a probléma- és helyzetfelismerési képessége, s így tovább. — Milyen emberek fordulnak önökhöz? — Erre nem lehet pontos választ adni, mivel ahány ember, annyiféle. Egy jellemző, általánosítható ■ tapasztalat: A klubban tizenegy szakosztályban sportolhatna«. a fiatalok. A legnépszerűbb és a legeredményesebb most a teke, amely nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi élvonalba is tartozik. Legutóbb a Bajnok- csapatok Európa Kupájában ezüstöt nyert a csapat, s többször hozták haza a Duna Kupát is. Jelenlegi erősségük, Kákos József magyar válogatott játékos, a tekézők edzője, aki számtalan sikert könyvelhet el. Sokan versenyeznek a klub színeiben a súlyemelésben, a vitorlázásban, a gyeplabdában, a síelésben, s még folytathatnánk a felsorolást, hiszen gyakran hallatnak magukról. az atléták, a női kosarasok, a labdarúgók és a sakkozók is. Kerékpárosaik között tizenketten válogatottak, olyan hazai hírességek is, mint Takács András, aki számos magyar bajnokságot nyert, s háromszoros olimpikon. — Az egyesület elnöksége mellett külön.tömegsportbizottság tevékenykedik — folytatja Arpássi Károly. — Jó a kapcsolatunk a BKV KISZ-bizottságának sportmunkaközösségével is. Minden esztendőben elkészítjük feladattervünket és eseménynaptárunkat. Az ideiben vagy félszáz olyan rendezvény szerepel, amely a tömegsportot szolgálja. Hogy néhány példát is említsek: rendszeresek különböző üzemi bajnokságaink, egyebek között labdarúgásban — ebbe a szakmunkástanulók is bekapcsolódnak — és tekében, sakkban, asztaliteniszben is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy dolA családot csak az esti órákban találja otthon a látogató, hiszen mindkét szülő dolgozik, a gyerekek pedig iskolába járnak. A csengetésre a ház asszonya nyit ajtót, nem mondja, hogy rosszkor érkeztem, pedig javában vacsoráznak. A családfő meglepődik, amikor kiderül: nem őt keresem, hanem a fiát, a tizenöt éves Lascha Gábort, aki a Budapesti Közlekedési Vállalat első éves vasúti járműszerelő ipari tanulója. A beszélgetést már bent a szobában, kényelmesen elhelyezkedve folytatjuk. — Mikor döntötted el, hogy ezt a szakmát választod? — Autószerelő szerettem volna lenni — válaszolja a fiú. — Sajnos, nem vettek fel egyik iskolába sem, ahová jelentkeztem. Ekkor elmentünk a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó Intézetbe, ahol más szakmákat is ajánlottak. — Ezek közül, miért ez volt a legrokonszenvesebb neked? — Ha már autószerelő nem lehettem, olyan foglalkozást választottam, amely kapcsolatban van a járművekkel. Döntött a fiú — ön is a BKV-nál dolgozik? — kérdezem az apát, de ő nemet int. Évtizedek óta a Fővárosi Moziüzemi Vállalat dolgozója, a felesége pedig a Budapesti Harisnyagyárban varrónő, már húsz éve. Kérdésemért, hogy nem akarták-e lebeszélni a fiút erről a szakmáról, megmosolyognak. — Nem érdemes erőltetni az ilyesmit — mondja Lascha Károly. — Ha rá is kényszeríti a szülő a gyermeket, hogy olyan szakmát tanuljon, amelyik inkább a papának vagy a mamának tetszik, ennek úgysem lesz jó vége. A gyerek előbb-utóbb módosít a szülői döntésen, félreteszi a számára nem kedves szakmunkás-bizonyítványt és más, neki tetsző foglalkozás után néz. — Én javasoltam neki — szól közbe Lascháné —, hogy jelentkezzen szakácsnak vagy cukrásznak, mert nagyon szívesen süt és főz, de Gabi nem hagyta magát eltéríteni. Igaza is van, más az, ha egy szakmát hivatásául választ az ember, és más, hogy néha szívesen foglalkozik valamivel... — Jól megy a tanulás? — kérdezem, mire összenéznek. — Nem mondhatnám — feleli a fiú. — Sajnos, a félévi eredményem nem volt valami fényes, de majd igyekszem, hogy év végére jobb bizonyítványt hozzak haza. — Szeretném, ha magától ébredne rá — mondja az apa —, hogy neki lesz szüksége arra a tudásra, amit most kell megszereznie. Ha csak azért tanul, mert fél a szülői büntetéstől, sosem alakul ki a felelősségtudata. Nem aggódom miatta, jófejű gyerek, és ha most nem is igyekszik, előbb vagy utóbb tanulni fog. Magam is felnőtt fejjel érettségiztem le. Közel a telek — Te eldöntötted már, mi leszel? — kérdezem Gábor testvérétől, a 12 éves Mónikától. — Persze — vágja rá. — Az általános iskola után gimnáziumba megyek, utána pedig egyetemre. Állatorvos szeretnék lenni, remélem, sikerül. A bizonyítványom csupa négyes és ötös. — Szabad idődben, mivel foglalkozol? — fordulok ismét Gáborhoz. — Csillaghegyen van egy telkünk, minden hétvégét ott töltünk apuékkai — válaszolja. — Én hét közben is kimegyek, mindennap, mert van ott egy kutyám, s meg kell etetni... A szobában rengeteg növény, a sarokban akvárium, benne apró, díszes halacskák úszkálnak. A polcokon könyvek, feltűnően sok az útikönyv. Rá is kérdezek: sokat utaznak? Nevetnek: egyelőre csak gondolatban, de talán majd ténylegesen eljutnak a világ valamelyik szép tájára. Távoli országokról még olvasni is érdekes, így is megtudnak valamit az ottani emberek életéről. Utazni szeretnének Terveik? Ha minden jól megy, Gábor két év múlva végez, jó keresete lesz, azt mondták, eléri az ötezer fo<- rintot. Szakmáját maga választotta, s nem bánta meg, hojy így döntött. Ha megtalálja a számítását a BKV-nál, elégedett, boldog felnőtt válik belőle. S erre minden lehetősége megvan. akik a mi pályaalkalmassági vizsgálatunk követelményeinek megfelelnek, akik a fővárosi utakon tömegközlekedési járművet vezetnek, azok tűrőképessége az átlagot meghaladja. S mint jellemző érdekességet említem meg, hogy mit tapasztaltam az egymillió kilométert balesetmentesen megtett járművezetők vizsgálatakor. Dominált náluk a biztonság iránti igény. De nemcsak a munkában, a közlekedésben, hanem a magánéletben is. Egyetlen elvált sem volt közöttük. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\ — Említette, hogy a BKV bármelyik dolgozója bármilyen pszichés eredetű bajával, de akár otthoni, gyermeknevelési gondjaival is felkeresheti önöket. S jönnek is? — Természetesen. Első hal- hogy sokan azért nem jönnek, mert jöhetnének. Ez úgy értendő, hogy már eleve nyugtató hatású azt tudni, hogy segítenek hogy már eleve nyugtató hatású azt tudni, hogy segítenek nekik, ha rászorulnak. Olyan ez, mint hogy nem rettegünk folyton a tűztől, mert tudjuk, hogy a tűzoltóság készenlétben áll. így vagyunk mi is készenlétben. Készenlétben arra, hogy segítsünk a fővárosi tömegközlekedésben dolgozóknak. Segítsünk az elhelyezkedéskor, vagyis a munka vállaláskor s ha szükséges, segítsünk munka* közben, akár a magánéletben is. í
