Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

mr utcttt 10 1983. MÁRCIUS 15., KEDD A BUDAPESTI Ki) ZLEKEDÉSI VÁLLALAT PEST MEGYEBEN Családi ünnep lesz Órabérből az „utolsó” nyárra A terveztetés és az első kereset A Kertész utcai klubban mindenki talál kedvére való szó­rakozást. Egy BKV-s család hétköznapjai Már el sem tudnának menni Mikor lesz igazán felnőtt az ember? Nehéz megvétózhatat- lan választ adni a kérdésre. Talán akkor, amikor a kezé­be nyomják a személyi igazol­ványát, vagy amikor az első munkahelyét kiválasztja, vagy szűkebb-tágabb környezete is annak tekinti. Mindenképpen mérföldkő azonban az ifjú em­berek életében az első kereset. Nem az a néhány száz vagy tíz forint, amit a szülőktől kap zsebpénznek, nem is az ösz­töndíj gyorsan fogyó forintjai, hanem az igazi FIZETÉS, ami­ért már felnőtt munkatempó­ban kellett helytállni a munka- padok az íróasztalok mel­lett ... Valóra vált vágyak Valamennyien átélhettük már azt a kellemes érzést, amit a tervezgetés napjai je­lentenek: mire is költse az el­ső fizetést a fiatal. A BKV szakmunkástanulóinak — kö­zülük is a legjobbaknak — azonban már nem kell sokáig várniuk erre az örömteli pil­lanatra. A harmadévesek kö­zül 195-en ugyanis már ápri­lis elsejétől, megállapított óra­bér alapján, havi fizetést kap­nak. Jó tanulmányi eredmé­nyeikkel, pontos gyakorlati munkájukkal érdemelték ki ezt a megkülönböztetést a válla­lattól. Révész Imre, a vasútüzem villamosjármű-szerelője, Szal­mást Ferenc és Tóth Balázs a cinkotai üzem autószerelői már túlvannak a tervezgetésen. Ré­vész Imre órabére 14,20 — a két autószerelő 14,40-et kap munkájáért óránként. 1200—1500 forintra jön ki Vállalat a vállalatban — je­gyezte meg tréfálkozva egyik beszélgető partnerem, amikor a BKV tevékenységéről faggat­tam, s a szakmunkásképzés­re terelődött a szó. S valóban: összesen húszféle szakmában képeznek hozzáértő szakembe­reket, s a tanulókkal foglalko­zó oktatók önállósága feltű­nően nagy. Tehetik ezt azért, mert a közlekedési vállalatnál gyakorlatilag minden segítsé­get megkapnak a gazdasági és a politikai vezetéstől. Húszféle szakma — írtuk, s hogy ne csak általánosságok­ban beszéljünk, felsoroljuk va­lamennyit. A fiatalok körében a legkedveltebb az elektromű- szerészi és az autószerelői pá­lya. Ezek olyannyira népsze­rűek, hogy csak jól tanuló al­talános iskolásokat, illetve jobbára középiskolai végzett­séggel rendelkezőket vesznek -fel. Sokan jelentkeznek vasúti- jármű-szerelőnek, közútijár- műszerelőnek. és villamosjár- mű-szerelőnek is. Ezekhez jó kézügyesség, s nem utolsósor­ban a munka nagy pontosság­gal való végzése szükséges, hi­szen minden tévedés a közle­kedés biztonságát veszélyez­teti. Tág tere van a BKV-r.ál az elektromosság iránt érdeklődő fiataloknak is. íme néhány választható pálya: épületvilla­mossági-szerelő. villamosháló­zat-szerelő. villamosgép-szere- lő, erősáramú berendezés-sze­relő. Akiknek ezek közül tet­szik valamelyik, készüljenek fel arra, hogy tanulmányaik során elsősorban a fizika spe­ciális területével ismerkednek meg alaposan, s a megszerzett majd az első kereset. Ifjú em­berek seregnyi álmához ké­pest talán kevés, de arra min­denképpen elég, hogy a régóta dédelgetett vágyakból valóság lehessen. Utazásra költik Különböző célokkal, elkép­zelésekkel veszi át majd az első fizetést a három fiú. Ami mégis közös a tervekben, azt Szalmási Ferenc így fogalmaz­za meg: — Jó lenne minél többet fél­retenni a nyárra. Hiszen ez lesz az utolsó igazi nyarunk. Ezentúl már csak a szabadság marad, meg a hétvégék. Meg kell tanulnunk majd gazdál­kodni vele. Mi édesanyámmal egy hétre az NDK-ba, Wart­burg várának környékére me­gyünk, s hogy még nagyobb legyen az élmény, repülőgép­pel utazunk... Révész Imrét egy hétre a Balatonon várják. Igaz, ro­konlátogatásra megy, de azért a kellemes kikapcsolódáshoz félretesz néhány forintot az el­ső keresetből. No, meg az első számú kedvencre, a motorra is költ belőle, hiszen csak üzem­biztos, klassz járművel igazi a száguldás. Folytatják a tanulást Tóthéknál családi ünnep lesz a nagyfiú első keresete. Nem véletlen, hogy Balázs már most azon töri a fejét, milyen ked­ves kis aprósággal lepje meg a szüleit, a húgát ebből a jeles alkalomból. Hogy mit kellett tenniük tudásukat sokoldalúan haszno­síthatják majd más munkate­rületeken is. Példaként említ­hetnénk az autóvillamossági szerelőket, akik nem csupán az autóbuszok javításában tesznek szert nagy jártasság­ra, hanem egyebek között a személygépkocsik elektromos rendszerének felépítésével is megismerkedhetnek. A BKV-nál persze nemcsak olyan pályákat lehet választa­ni. amelyek a náluk közleke­dő járművek javításához kap­csolódnak; ajánlatukban meg­találhatjuk azokat a szak­mákat is, amelyek az ország sok más vállalatánál ugyan­csak fontosak és keresettek. Ilyen egyebek között a vízve­zeték-szerelő. a központifűtés- és csőhálózat-szerelő a gépla­katos, az anyagmozgatógép-sze relő, de folytathatjuk még a felsorolást az épületasztalossal, a karosszéria-lakatossal, a kő­művessel, a szobafestő-mázo- löval, a fényező-mázolóval. Ezekből is jól látszik, hogy a BKV széles körű továbbtanu­lási lehetőséget kínál a nyol­cadikosoknak. A választék nagy, s akinek tetszik valame­lyik pálya és szeretne többet is megtudni róla, nem kell messzire mennie: a BKV Ok­tatási Központjában (IV., Szé­chenyi tér 5. telefonszám: 691-711/1) várják a fiatalokat. Nemcsak személyesen, hanem levélben is érdeklődhetnek. Felkészült szakemberek — köztük Kovács J. András pá­lyaválasztási tanácsadó — ad­nak tájékoztatást, figyelembe véve a jelentkezők képessé­geit, tanulmányi eredményeit, segítenek a pályaválasztásban. ahhoz, hogy már a harmadik év közepétől fizetést kapja­nak? Közepesnél magasabb tanulmányi eredmény, no meg megfelelő ,szakmai munka a gépek mellett. És természete­sen azon túl, hogy nagyon büszkék a fiúk erre a megkü­lönböztetésre, érzik, tudják, kötelezettséggel is jár. Most már felnőttnek számítanak a vállalatnál is — a normát 90 százalékban kell teljesíteniük —, a munkaidő, a teljesítmény megítélése már a szakmunká­sokhoz hasonlóan történik. Mégis, mindhárman vállalják a továbbtanulást. Ügy tartják, az érettségi ma már hozzátarto­zik az alapműveltséghez, s miért ne használnák ki a vál­lalat adta lehetőséget, amíg könnyebben megy a tanulás. Az első kereset a félig fel- nőttes álmok megvalósításá­nak eszköze, de közeleg az az idő, amikor családfenntartó­ként már földhözragadtabb tervek alapja lesz a megszo­kottá váló, varázsától meg­fosztott FIZETÉS... Bizonyára sokáig emlékeze­tes élmény marad a budapesti Száva utcai általános iskola nyolcadikosainak az az üzem- látogatás, amelyre nemrég a BKV hívta meg a fiúkat. A Fehér úti főműhelyben a vil­lamosok és metrószerelvények javításának olyan érdekesnél- érdekesebb fortélyaival ismer­kedhettek meg, amelyek a kí­vülálló számára szinte elkép­zelhetetlenek. Láthattak telje­sen szétszerelt sárga csuklóso­kat,- megnézhették a metróko­csik vezérlőberendezéseinek bonyolult szerkezetét. — A srácokat érdekli min­den, ami szét- és összeszerel­hető — jegyzi meg Karácsony Vilmosné osztályfőnök. — Ilyen korban már nagyon sze­retnek barkácsolni, és ez so­kuknál jó is arra, hogy segít­sen a pályaválasztásban. Együtt a szülőkkel A vállalat szakemberei zsú­folt programot állítottak össze a nyolcadikosoknak. Először egy színes rövidfilmet vetítet­tek nekik; bemutatták azokat a szakmákat, amelyekre vár­ják a fiatalok jelentkezését. Ezt követően pedig, a főmű­hely szakavatott ismerőinek kalauzolásával, megismerked­hettek a munka gyakorlati ol­dalával is. Volt mit megnézni. Nemcsak az egyes villamosok legfőbb műszaki jellemzőiről kaphattak felvilágosítást. A kísérő szakemberek a BKV-t érintő szinte minden kérdésre válaszoltak. — ötödik osztálytól folya­matos a pályaválasztás előké­szítése — mondja az osztály­főnök, miközben a gyerekek figyelmesen hallgatják a tan­műhelyről szóló ismertetőt. — A szülőkkel is rendszeres a kapcsolatunk, s így az esetek döntő többségében az iskola és a család véleménye a gyermek képességeiről nagyon közeliek. Sokat számít ez, hiszen sajnos még mindig előfordul, hogy egy-egy papa vagy mama túl­becsüli a lurkót, s ebből nagy bonyodalmak származhatnak Sok kedvezmény Karácsony Vilmosné példa­ként említi azokat a szülőket, A forgalom legteljesebb ér­telmében BKV-s család él az Aero szálló szomszédságában, az Üllői út végén. Bodor Jó­zsef és felesége, no meg a fiúk. Józsika, megannyi szál­lal kötődnek a vállalathoz. Bo­dor József és felesége két év­tizede kerültek a BKV-hoz, házasságukat is a vállalatnak köszönhetik, hiszen ott ismer­kedtek össze, a csepeli Kilián- egységben, a 48-as ifjúsági brigádban. Nem csinálnak belőle titkot annak idején az igencsak von­akik meghallgatva gyermekük véleményét is, döntöttek ar­ról, hogy a fiú a BKV-nál ta­nuljon szakmát. Az osztályból összesen öten jelentkeztek a közlekedési vállalathoz. Wiszt Jenő karosszérialaka­tos-tanuló lesz szeptembertől. — Néhány hónappal ezelőtt már jártam itt, s akkor tet­szett meg ez a szakma mondja. — Szüleimnek is el­mondtam otthon, mit láttam, ők pedig azt válaszolták, hogy rám bízzák a döntést. Hasonló helyzetben van Va­don Sándor is. Az ő kapcso­lata a BKV-vai azonban sok­kal régebbi: édesapja autó- buszvezető. — Apával gyakran beszél­getünk otthon a buszokról. Szóba került, hogy esetleg én is a vállalathoz jelentkezem, hiszen jó szakmát tanulhatok, s ha végzek, a biztos kereset mellett számtalan kedvez­ményt kaphatok. Csábító volt hát a BKV, s végül karosszé­ria-lakatosnak megyek. Osztálytársuk, Jambrik Ti­bor közlekedési szakközépben folytatja tanulmányait. Neki édesanyja dolgozik a közleke­désben, rendszerszervezőként. Jönnek a fiatalok S még folytathatnánk a fel­sorolást. Se szeri, se száma azoknak a fiataloknak, akik alaposan megismerkedve a közlekedési vállalat munkájá­val, a továbbtanulási lehetősé­gekkel, a BKV-hoz adják be a jelentkezési lapjukat. S hogy minél többen kapjanak alapos tájékoztatást, rendszeresen üzemlátogatásokat szerveznek. Tanévenként kilencven külön- busz áll a szakmunkásképzés­sel foglalkozó szakemberek rendelkezésére, hogy a fővá­rosból és Pest megyéből eze­ken szállítsák a jelentkező is­kolák nyolcadikosait a főmű­helyekbe. Az oldalakat írták: Fu- rucz Zoltán, Gáspár Mária, Kolossá Tamás, Koffán Éva, Pável Melinda és Szente Pál. A fotókat Barcza Zsolt és Veress Jenő készítette. zó anyagi lehetőségek késztet­ték őket a döntésre: munka­helynek a BKV-t választják. Bodor József autóbuszvezető lett, a felesége ülőkalauz. Ami­kor 1967-ben Józsika megszü­letett, Bodomé ,.anyás beosz­tást” kapott, de a forgalom- irányításhoz azóta sem lett hűtlen, jóllehet a szervezet többször is változott. A csepeli albérletet az Üllői úti lakásra cserélték fel a vál­lalat jóvoltából, de Bodor Jó­zsef még ma is mindennap „átbulizik” a városon: azóta is a 38-asok vonal-csoportve­zetője. A jól összeszokott tár­saságot két évtized múltán már nehéz lenne — ha csak a vállalaton belül is — másikra cserélni. Nehéz, mert ezer szállal kö­tődnek ide. A BKV-nál sze­reztek tapasztalatot a munká­ban, a mozgalmi életben. Bo- dorné mosolyogva nyugtázza: ez az első év, amikor éppen nem tanul semmit. Gimná­zium, nappali tiszti iskola, marxista esti egyetem, speciá­lis politikai tanfolyamok kö­vették egymást hosszú sorban, s ott volt a család, a gyerek, a munka hármas kötelezettsége is. Férje munkásőr. párttag, az MHSZ-ben is vállalt fel­adatokat. Funkciók nélkül so­hasem voltak az évek során. A vekker ma is kíméletlenül csörög a hajnalokon. Talán éppen akkor, amikor sokan a másik oldalukra fordulnak, Bodoréknál ébresztő van. A korai kelés, a kiszámíthatatlan munkarend ellenére is tökéle­tes a családban a harmónia. „Mi akkor ünnepelünk, ami­kor együtt vagyunk” — megy szó a munkában eltöltött ka­rácsonyokról, újévekről, a mindenki számára ünnepek­ről, amikor a BKV-s dolgozik, hiszen a tömegközlekedés egy percre sem szünetelhet. Az a légkör, amelyben a kis Józsika pályaválasztó ifjúvá cseperedett, segített abban is, hogy az általános iskola elvég­zése után könnyen válasszon hivatást: autószerelőnek vá­gyott, s nem lehetett kétséges. a szakmát a BKV-nál fogja kitanulni. „Olyanok vagyunk itt, mint egy nagy család” — mondja Bodorné. „Ma már megenged­hetnénk magunknak, hogy el­menjünk innen, a kényelmesebi életet válasszuk, de az öreg fát már nehéz átültetni... A fiunknak is jó helye lesz itt. hiszen azon túl, hogy a szak­mát alaposan elsajátíthatja, lehetősége van a szórakozásra, a sportolásra, a kikapcsolódás­ra is. Gyakran eljár a Kertész utcai klubba, szeret horgász­ni, s itt a vállalatnál még ar­ra is van módja, hogy jogo­sítványt szerezzen. Meggyőző­désem, a BKV-nál csak az nem érvényesül, aki máshol sem állná meg a helvét, hiszen a lehetőségek adottak!” Akkor, amikor a vállalatok arról panaszkodnak, hogy a vándormadarak miatt képte­lenek a kiegvensúlyozott. meg­felelő gazdálkodásra, a BKV- nál jó néhány „Bodor csalá­dot" találhatunk, ahol a szü­lőktől, első kézből veszik át a gyerekek a stafétabotot. Az emberért Tavaly jubilált a főváros tö­megközlekedése: százötven éve, 1832. július elsején gör­dült végig a pesti utcákon az első, menetrendszerűen közle­kedő omnibusz. A fejlődés, amely napjainkig jellemzi a tömegközlekedést, gyors üte­mű, hiszen alig két emberöltő alatt jutottunk el a ló vontat­ta kocsiktól az automata se­bességváltós Ikarus buszokig, a kényelmes metrókig, a gyors villamosokig és HÉV-szerel- vényekig. A gépek, berendezé­sek, járművek — az embert szolgálják. — Tudjuk ezt, és tisztában vagyunk a kötelességeinkkel — mondja Sághi István, a BKV személyzeti és oktatási igazgatója. — Nagy feladat a miénk, hiszen esztendőnként több mint 1 milliárd 600 mil­lió utast kell szállítanunk. S még sorolhatnám az adatokat, de a számok nem mutatják pontosan, milyen nagy erőfe­szítést igényel huszonhatezer fős kollektívánktól a forgalom szervezése, irányítása, lebo­nyolítása. Nem mondom, hogy mindig minden rendben megy, néha csikorog a sok ezer fo­gaskerékből álló szerkezet, s ezt az utasok az esetek döntő többségében szinte azonnal észreveszik. Ám egyre na­gyobb energiát fordítunk arra, hogy javítsuk a menetrendsze­rűséget, gyorsabban tájékoz­tassuk az utasokat, s növel­jük a forgalom biztonságát. — Mindezt csak akkor ér­hetjük él, ~ ha a BKV vala­mennyi dolgozója — a szere­lőktől a járművezetőkig, a for­galomirányítóktól a háttérben tevékenykedő más munkatár­sainkig —, tudatában van munkája fontosságának, s eszerint cselekszik. Éppen ezért számunkra a legfonto­sabb az ember. Az ember, akire nap mint nap különle­ges fizikai és szellemi megter­helés hárul, mert egy kétmil­liós főváros érrendszerét kell életben tartani. Intézkedé­seinkben, döntéseinkben igyekszünk ezt messzemenően figyelembe venni: évente na­gyon sokat költünk szociális célokra. Ma már korszerű egészségügyi hálózatot építet­tünk ki, üdülőinkben sok ez­ren pihenhetnek, s támogat­juk a tömegsportot, a külön­böző hobbikörök működését is. — Hadd szóljak kiemelt he­lyen a fiatalokról, azokról, akik úgy döntöttek, hogy a közlekedési vállalatnál tanul­ják a szakmát. Nem gyerme­keknek, hanem munkatár­sainknak tekintjük őket, hi­szen ott állnak a felnőtté vá­lás kapujában: három esz­tendő alatt alapos tudásra te­hetnek szert az általuk vá­lasztott szakmában. Mi erköl­csi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk a zavartalan tanulmányi mun­káért, s azért, hogy a 14—17 eves kamaszok hamar beil­leszkedjenek a vállalat közös­ségébe, s megismerve ezerszí­nű életét, megszerezve a szak­munkásoklevelet, nálunk ma­radjanak. Erőfeszítéseink nem eredménytelenek: a végzősök háromnegyede választja első munkahelyéül a BKV-t. Akik pedig mégis elmennek, nem hoznak szégyent ránk, mert tudjuk: a bizonyítványért cse­rébe valóban felkészült fiata­lokat neveltünk, akik a nép­gazdaság bármely területén megállják a helyüket — mond­ta befejezésül Sághi István igazgató. Nagy a választék Húsz szakmát kínálnak Minden segítséget megkapnak Kilencven különbusz az iskolásoknak Döntöttek a nyolcadikosok

Next

/
Thumbnails
Contents