Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVn. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM 1983. MÁRCIUS 9„ SZERDA Az egészségre biros szokások ellen Plakát kiált a kerítésről Polgárházakból lett- iskola Cegléden, a Pesti úton a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző. Az igazga­tói irodába a kaputól a nagy udvaron és a kis udvaron át negyven lépéssel el lehet jut­ni. Mégis, mostanában, ha va­laki az utcáról betér hivata­losan vagy látogatóként, per­cek múltán kopogtat csak az irodaájtón. Eltévedne? Lehe­tetlen! Jelző felirat mutat minden irányt, hol a nevelői szoba, hol az iroda, merre a klub, hol a magánlakás. A hátsó udvart egyfelől az Iskolaépület, oldalról kerítés határolja. A kerítésen meg­annyi plakát, színes újságkép- montázsokból tabló, csomago­lópapíron diákrajzok, karika­túrák, jeliratok: Ellenség az alkohol! Egy cigaretta, egy ko­porsószeg! Az alkohol öl. bu­tít! Mérce és akarat Ugyan, mi történt a szak­munkásképzőben ? Az eseményről, a történtek­ről szíves tájékoztatást ad Hajdú Györgyné, vöröskeresz­tes tanárelnök. A beszélgetés­re alkalom, a zsúfolt napi programban egy lyukas óra. — Áz Egészségügyi Minisz­térium, a Vöröskereszt, a KISZ KB és az egészségügyi főiskola egy közös szervezésű feladatot adott ki négy me­gyében számos középiskolá­nak, az egészségre káros szo­kások elleni küzdelem jegyé­ben. Pest megyében • gödöllői középiskolára és a miénkre jutott ez a megbízatás. Négy hétre szóló alapos feladatot kaptunk, amelynek, fő részese az iskolánk két, erre kijelölt osztálya, egy a kereskedelmi, egy pedig a vendéglátós tago­zaton. Ám nálunk az egész is­kola bekapcsolódott az akció­ba. A szakmunkásképzőben a kollegák támogatták az elkép­zelést. Osztályfőnöki órák té­mája most és emellett számos más beszélgetésé: a dohány­zás, az alkoholizmus, a gyógy­szer és kábítószer. Az iskola tanulói számára, választott jö­vendő foglalkozásukból ere­dően, tantárgy része a do­hánnyal, szeszes italok ismere­tével való foglalkozás, a ter­meltetéstől. gyártástól kezdve a forgalmazásig. Ez most ki­egészül azzal a tudnivalóval, hogy fogyasztásban hol a ha­tár. A gyerekek ebben felnőtt komolysággal tanúsítottak vé­leményt, egyöntetűen kijelent­ve, hogy a káros szokások el­len elsősorban akarat kérdé­se a védekezés. Az embernek önmagának kell a mércét állí­tani, és embernek kell az em­beren segíteni, hogy ezt a mércét tartani is tudja: bará­ti körének, rokonságának, munkatársainak. Kitelj esítve: az egész társadalomnak. Iszik a vetemény Beszédesek, kölykösen kajá­nok az „alkoholos-bagós tace- pao’’ alkalmi grafikái. Gunyo­rosan vádolok. Köztük néhány plakát virít ellenpontként, biz­tosan a kereskedő jelöltek tűz­ték ki: ezek az üdítő italt, a tejet reklámozzák, hasznos és kellemes időtöltésül pedig a dáridózás helyett a klubfoglal­kozásokat, kirándulásokat rek­lámozzák. Mint a vöröskeresz­tes tanárelnök említette, igen komolyan veszik a dolgot. Csíráztattak például magva­kat. Figyelmesen lesték, ho­gyan hat a sarjadó növényre a füst, locsolták alkohollal, szörnyülködve lesték satnyu- lását. Azok, akik élelmiszerbol­tokba kerülve dohányárut, italt kínálnak majd, szőlőter­meléssel foglalkozó gazdaság­ban bővítették ismereteiket a nikotinról. Mennek a könyv­tárba, szakirodalomért. Felke­resik a gyámügyi hatóságot, ahol a veszélyeztetett csalá­dokról — az alkoholizmus a fő veszély — sokat tudnak ne­kik is mondani. A rendőrsé­gen a közlekedésbiztonsági és a baleseti dolgokról van kér- deznivalójuk. Elbeszélgetnek orvosokkal, áoolókkal, ered­ményes soortolóval. aki abban is példamutató, hosv nem do­hányzik. nem iszik, fegyelme­zetten él. A napokban, osztálvfőnöki órán az osztályok közül töb­ben is „bírásáni táróval A?" lesz. A fő vádlott a szeszes ital, a nikotin, a felhőtlen avóev- szerfogvasztás. Összevitáznak: senki nem akaria a védőügy­véd szerepét vállalni. lókra bízták A rendkívüli feladattal nagy kedvvel megbirkózókkal itt, Cegléden és a környékbeli te­lepüléseken — lévén köztük bejárók is — gyakran talál­kozhatunk. Ott ügyeskednek a boltokban időnként, vagy ét­termeinkben udvariaskodnak. Az élet sűrűjéből ki vetődő és a témához tartozó figurákkal bőven akad majd dolguk. „Demonstrációs bábu”, bemu­tató alak számukra az az em­ber, aki kartonszám vásárolja a cigarettát, arcvonásait lát­tatva redőzi a nikotin. Az italos pultnál különö­sebben nem kedveskednek „tessék választani” biztatás­sal, ha a vevő kosarát már pálinkás, boros üvegekkel teli látják. A kis pincérjelölteknek akarva, akaratlan meg kell ta­nulniuk, hogyan viselkedjenek a vendéggel, ha az a garatra felöntött. Nem könnyű udva­riasan mosolyogni, és ilyenkor harcosabbak az udvariassági szabályok. Szóval, jókra bíz­ták ezt az előkészítő, kcunoly feladatot. Az akció március 12-én ér véget. Eszes Katalin Tanácstagi beszámoló Március 11-én, pénteken délután öt órakor Cegléden a cipőgyárban Janik Károlyné, a 65-ös és Vargáné Borza Mária, a 66-os körzet tanácstagja ta­nácstagi beszámolót tart vá­lasztóinak. Szekrénnyel vezérlik a kazánt Vegyes tüzelésű kazánokhoz gyártanak vezérlő szekrényeket a ceglédi Vasipari, Elektromos, Műszerész Szövetkezet elektromos részlegében. Tóth Tiborné és Hegedűs Kázmér — képün­kön — az ERFATERV megrendelésére átadáshoz készít elő egy vezérlőberendezést. Apáti-Tóth Sándor lelvétele Hozzásegít az egészséghez Házrengetegben, tornacipőben Bizonyára nem én vagyok egyedül, aki el-elnézi, talán mosolyogva, de legbelül ki­csit irigykedve azokat, akik sötétedés után, a lakótelepek kisebb forgalmú utcáin mele­gítőben és tornacipőben, ma­gányosan, vagy legfeljebb má­sod- harmadmagukkal kocog­nak. A járdán, vagy az úttest szélén estéről estére lefutják a maguk számára megszabott kilométereket, fél, vagy egész Jegyzet Nyesegessük a vadhajtást! Mit sem ért a tiltás Tavasszal kezdik a fásítást „A Dohány utca, Vak Boty- tyán utca. Juhász Gyula utca által határolt, félig beteme­tett mocsaras, nádas terület a város szemétlerakó helyévé vált. Ez a tarthatatlan állapot több éve tart. A városi tanács illetékesei már többször he­lyeztek el tiltó táblákat, de ezeket felelőtlen személyek mindannyiszor leverik. Végle­ges és mielőbbi megoldást ta­lán a terület bekerítése, fásí­tása adna. Az illetékesek és a lakosság összefogásával elérhető lenne a környék rendjének kialakí­tása. Áz arra lakók egészsé­ges, környezeti ártalmaktól mentes lakóhelyének megóvá­sa érdekében kérjük az illeté­kesek mielőbbi hathatós in­tézkedését. Tisztelettel, a körnvék lakói nevében Ondói Zoltán, ceglédi lakos.” így szól a városi népfrontbizott­sághoz intézett levél. A terület rendezési terve régebben elkészült. Sajnos, a törmelékes terület annyira rossz talajúnak sikerült, hogy még a gyomok sem tudtak iga­zán fejlődni. Ide a törmeléken kívül tekintélyes mennyiségű sószennyeződés került, így csak sótűrő fák, cserjék fogják el­viselni ezt a talajt. Ezüstfa és homoktövis jöhet számításba. Pillanatnyilag a bekerítéshez szükséges pénz nem áll ren­delkezésre. A fásításon túl a környék lakói sokat tehettek volna, ha időpont és a gépko­csik rendszámának megjelölé­sével a tanácsnál bejelentet­ték volna a szemétlerakókat. A Dohány utca és a Malom- tószél fásításának megkezdése az elsőrangú feladat ezen a tavaszon. Hogy a fásítás ered­ményes legyen, a későbbiek­ben az ápolás, öntözés meg­szervezése nagyobb áldozatot követel, mert csak így lesz a csemetéből fa. A területrende­zés után a lakosság kiveheti részét a faültetésből. A vétkes rongálók és szemétlerakók ki­létére fény derülhet — a beje­lentők segítségével. S. D. Szemerkélő esőben szapo- rázzuk lépteinket a Kos­suth Ferenc utcában, Ceglé­den, Február utolsó napja, délután háromnegyed négy fe­lé járhat az idő. A sarkon a társadalmi munkábap készült játszótéren gyerekcsapat zsi­bong, hinta ugyan még nin­csen, de loholászni, rönköt mászni, más játékot kieszelni bőven lehet. Játszanak hát önfeledten. Játékuk egyszerű: itt a sapka, hol a sapka, ereszd el, add ide! Egy fehér-színes mintás fejfedő jár kézről-kéz- re, megért már néhány mo­sást és több csatát. Macska nem pofozhatja har- ciasabban az ellenfelének vélt papírgombolyagot, kutyus nem márthatja a fogát harciasab- ban a kiszemelt kóc lábtörlő­be, mint amennyire préda itt ez a szegény sapka. Tulajdo­nosa sírásra görbült szájjal ál! a szélen, rá szinte oda sem figyelnek. Személye lényegte­len, sapkája a fő! — Most már adjátok visz- sza az Anita sapkáját — kiált a hancúrozó fiúkra egy göm­böc kislány. — Elveszi, ha kell neki — hangzik a válasz. Sapka a le­vegőben, karok a levegőben. A karok közt ott van Anitáé is. Végre-végre a kezébe ke­rül az elorrozott holmi. Fel- lélegzik, fejébe húzza a néhai fehér satyakot, ám a mögötte álló kis srácban még nem nyugszik az ördög, a sapkába kap, rántaná lefele. A tulaj­donos visít, társai buzdítanak és megszólnak, képviselik a közvéleményt. — Megáztok, gyerekek. Légy szíves, hagyd a pajtásod fején a sapkát — lépek oda, meg­fogom a sapkamarkoló cingár kis kezet. — Nem is akartam levenni, nem nyúltam hozzá — menti magát a megfogott kéz tulaj­donosa. Tekintete riadt, ki "ondolta volna, hogy az arra iáró felnőtt beleüti az orrát a derítésen belüli játékba. — A kezét, azt tessék el­engedni — lép mellénk öntu­datosan egy másik fiúcska. Cingár ő is, de vagy öt centi­vel magasabb a másiknál. Te­kintetét, arcvonásait, mintha a televízió egyik kalandfilmjé­ből leste volna el. Soha visz- sza nem térő alkalom, hogy jelenése legyen, várja a ha­tást. — Szép, hogy a társad vé­delmére kelsz — mondom —, de egyelőre őt senki nem bánt­ja. Miért nem Anitát véd- ted? Mié'rt nem a társaidra szóltál, hogy hagyja békén azt a sapkát? Az nagyobb hőstett lett volna. A csapat közben jó messzi- re távolodott tőlünk. Nem védik sem egyiket, sem a má­sikat. Majd csak lesz valahogy, majd csak elhordja az irháját innen az a játékba avatkozó felnőtt. Egyáltalán, mi köze az egészhez?! Mások is látták a játékot, nem avatkoztak be­le. Miért hagyja az egyik, miért kötöziködik a másik? A csuda sem érti a felnőtteket. Megyek a dolgomra, vissza­pergetem az iménti egy-két percet. Kérdéseket teszek fel magamnak, s állandóan vissza, tér gondolat aláfestésül, szin­te hallom a rendteremtő fiú mondatát: a kezét, azt tessék elengedni. Vajon máskor, más utána nyúl-e a kéznek, ha az a kéz el akarja venni, ami a másé? Hogy lehet, hogy egy gyerek támadásnak érzi a jóra intést? Vajon a segítségül nyújtott kezet is ellenségesnek véli? Egyáltalán: csak fenyítő ke­zet ismer? Oktatóval, tiltóval figyelmeztetővel, szeretettel irányítóval sohasem találko­zott? — Adjátok vissza az Anita sapkáját! — A kezét, azt tessék elen­gedni. I épegetek az utcán, esik a tavaszhózó eső, feléled tőle a természet, serkednek. cseperednek. erősödnek a hajtások. Maholnap életerős növénv lesz. amelv a rögös földből a fejét, a hajtását alig­hogy kidugta. Ugyan, milyen növény lesz belőle? E. K. órákat, láthatóan keveset ad­va az arra járó bámészkodók ráosodálkozására, vagy han­gos, tréfás megjegyzéseire. Bi­zony, nincsenek sokan! Az is­kolából kikerülve, felnőttként, a sportolókon kívül kevesen futnak, kocognak kisebb-na- gyobb rendszerességgel. S ha a rájuk mosolygók mind­egyike nem is, ő maga tudja, hogy az egészségéért fut. Mozgás, igény Egyesülete, szervezete nincs a futásban örömüket találó sportkedvelőknek. Pontosab­ban, Cegléden eddig nem volt, Több hazai futóklub példáját követve az idén megalakult a Pest megyei futóklub. Ceglédi, eddig még kis lét­számú csoportjának vezetője Csendes György, akit munka­helyén, a KÖZGÉP ceglédi gyára forgácsolóműhelyében kerestünk meg. — Mindig is közel állt hoz­zám a sport, a mozgás. Ügy érzem, minden ember termé szeles igénye kell hogy le­gyen, hogy törődjön á fizikai erőnlétével, egészségével — mondja berajzoló asztala mel­lett állva Csendes György. Sok évig kézilabdázó volt, majd a Vasutas SC kézilab- dás lányainak edzője. Ma az ötödik iksz után is aktív résztvevője valamennyi KÖZ- GÉP-es, vagy városi tömeg­sport-rendezvénynek. A ceglé­di tömegsport-egyesület tagja, s tagja a Pest megyei futó klubnak. Egy kis megszállottság — A tömegsportok közül a futás a legelérhetőbb minden­ki számára — mondja. — Me­legítő, tornacipő: ez a teljes felszerelés. Sportpálya • sem kell, időhöz, helyhez nincs köt­ve, aki futni akar. De kell hozzá akaraterő, hogy túlte­gye magát az első napok, he­tek fizikai fáradalmain és kell egy kis megszállottság, hogy ha kell, egyedül is tapossa az ember az aszfaltot. Hetente többször, délután vagy este futunk, hét-tíz kilométert, Je- zerniczki Attilával, vagy a fiammal. A legtöbb országos futónapról tudomást szerzünk. Az utóbbi évek Futapest nap­jain indultam, ott voltam ta­valy a csehszlovákiai, Komá­rom megyei sportnapon, több országos verseny mellett a Szolnokon megrendezett vete­rán futók versenyén, ahol az elsők között értem célba. Nem­régen a Pilisben harminc ki­lométeres gyalogtúrán vettünk részt. A nyáron pedig meg­pályázom a KISZ-olimpiai 5 próbán való részvételt, igazán restellem magam, hogy a moszkvai olimpia idején meg­hirdetett versenysorozaton egyetlen ceglédinek sem sike­rült teljesítenie a próbát! — meséli méltatlankodva. Mint elmondta, az 1984-es Los Angeles-i olimpia tisztele­tére a KISZ Pest megyei Bi­zottsága, a Pest megyei Test­nevelési és Sporthivatal és a Szakszervezetek Megyei Taná­csa kezdeményezte a „Me­gyénk körül megyünk körül” névvel megalakult, Pest me­gyei futóklub létrehozását. A szervezők, így Csendes György is, várják mindazok jelentke­zését, akik kedvet éreznek a futáshoz, kocogáshoz, a kez­dőket csakúgy, mint azokat, akik régi művelői e sportok­nak. Jelentkezni levélben le­het, a Testnevelési és Sport­felügyelőség ceglédi címén, vagy személyesen, Csendes Györgyöt megkeresve. Szellemileg frissen — Március elején kezdődtek a megyei programok — tájé­koztat a ceglédi csoport veze­tője. — Igyekeznünk kellett ad­dig a helyi aktivistákat felku­tatva létrehozni a ceglédi klu­bot és edzeni a Dél-Pest me­gyei versenyekre, felkészülni az áprilisi Pest megyei futó­hétre. A tizenegy nap alatt, tizennyolc szakaszon 446 kilo­métert tesznek meg a résztve­vők. Természetesen egy-egy helyi szakaszon az érintett vá­rosok, járások sportkedvelő lakosai is velünk futhatnak. A tervek szerint április 5-én az Abony—Nagykörösről induló futómezőny a délutáni órák­ban ér Cegléd főterére, s más­nap indul Pilisre. Csendes György amilyen fá­radhatatlan az országúton, vagy a sportpályán, a köröket számlálva, olyan fáradhatat­lanul agitál, amikor a sport­ról, a futásról, az egészségről beszél. Túl van az ötvenen. Nem fárasztja? Hogy bírja? Miért csinálja? Hamiskásan válaszol. — Készülök az olimpiára! Nem az 1984-esre, hanem arra, amelyiket majd 2000-ben ren­deznek. Végig akarom nézni majd akkor, szellemileg fris­sen a televíziós közvetítést! Sándor Béla Későbbi időgisntfcan A városi tanács értesíti a 71-es tanácstagi választókörzet lakóit, hogy a korábban már­cius 10-re hirdetett tanácstagi beszámoló a volt kecskéscsár- dai Lenin Tsz-ben és a Kos­suth Tsz Bürgeház dűlői tele­pén Huszti László tanácstag megbetegedése miatt későbbi időpontra tolódik. ISSN 0133—asoo (Ceglédi Hírlap) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents