Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
1983. FEBRUAR 6., VASÄRNAP Kelendő a vecsési típus Válaszoltak a kor kihívására A juhászok életéről, mesterségükről aligha lehet igazán újat írni. Apró Mihály, a vecsési Ferihegy Tsz ágazatvezetője portréjának megrajzolására, tízesztendős munkájának, eredményeinek bemutatására nem is a juhász szakma nagyobb dicsőségére vagy a nyájőrzés titkai újrafelfedezése miatt vállalkozom. Ama ritka pásztorcmeberek egyike, aki nemcsak terelgeti a jószágot, de nagyszerű tervező és kivitelező is. Amikor a vecsési juhászati telep fehérré meszelt falú családi házának ajtaján belépünk és felesége társaságában az asztalhoz telepszünk, legelébb arról kérdem, vajon hogyan ttidott, itt, a falutól távol tíz esztendőt leélni a családjával. Juhász helyett ács — Már beköltöztünk a községbe, de másnaponként még mindig kint töltöm az éjszakát. Én váltom az éjjeliőrt. Akárkire csak nem bízhatom az állományt! Egyébként is, megvan itt minden, fürdőszoba, gáztűzhely, televízió, vezetékes víz. Mi több, a gyerekek a tavasszal azért szurkoltak, bárcsak maradnánk még. Szerették a kinti szabad életet. — Hogyan került Vecsésre, milyen körülmények között találta magát új beosztásában? — Kilencszáz, meglehetősen elhanyagolt birkát kaptam kézhez. Jellemző, hogy rövid idő alatt 240-et kellett selejteznem. A legtöbb baj azonban a régi juhászokkal volt. Minek kerteljek: ittak, kocsmáz- tak, más fegyelmezetlenségekről nem is szólva. Ekkor szántam rá magam, inkább a szakmát nem ismerő, de megbízható fiatalembereket veszek magam mellé. Ácsot, kőművest, szerelőt, olyanokat, akik más munkában is szívesen részt vesznek. A mostaniak már mind az én tanítványaim, tőlem tanulták a juhásztudományt. S nem kis dolog az sem, hogy nálunk ismeretlen a munkaerőhiány. Csináld magad — Mikor döntötte el, hogy fejlesztésbe, építkezésbe kezd? — Amikor Vecsésre jöttem, önállóságot kaptam, de mást nem. A birka szaporodásával még meglettünk volna valahogy, legelő is akadt elegendő. Csak éppen hely nem volt, ahová elszállásoljuk az állatokat. Végül 1980-ban — ekkor már sehogy sem fértek — határoztunk, akárhogy is lesz, feketén is hozzálátunk az építkezéshez. — Honnan szereztek anyagot, pénzt, munkaerőt? — Működik a szövetkezetben egy fafeldolgozó üzem, innen hoztunk szinte fillérekért hulladékdeszkát. Az oszlopoknak való fát a tsz erdejéből termeltük ki. — Ha jól értem, a telep dolgozói? — Igen, mert hogy mi jobban tudtuk az erdészeknél, mire van szükségünk. A TÜZÉP megrendelésére érkezett hullámpalát is mi raktuk ki a vagonokból, hogy gyorsabban haladjunk. ■— Mi történt ezután? — Az új hodály kiállta a próbát. A következő esztendőben már szabályos beruházási okmányokat készítettem, a központból kért minta alapján. Elkészült a költségvetés is: 950 ezer forint ráfordítással terveztünk, ezerötszáz méter hosszú kerítés, egy szolgálati lakás, egy húsz ■ férőhelyes csikóistálló, és ezernégyszáz juh szállása. A fejlesztést kisebb összeggel ugyan, de tovább folytattuk tavaly is. Szép sikereket hozott ez a tsz-beli csináld magad mozgalom — mondja Apró Mihály. — A beosztottai, már alig várták, hogy a telefonhoz hívják, s egy kis pihenőhöz jussanak. Ugyanis az oszlopok kiásásában — s persze minden nehéz fizikai munkában — maga is részt vett, s úgy látszik, túl nagy tempót diktált — jegyzi meg a ház asz- szonya. Ötezerre büntettek — Akárhogy is, másfél millió forintból kihozni azt, aminek tervezését többre taksálta az erre hivatott intézet, és a beruházás végösszege több mint 20 millió forintra rúgott volna, túl szépnek tűnik. — Nem volt könnyű dolgunk. De az emberek mindenben mellém álltak. A lakások építésében különösen érdekeltek voltak, hiszen maguknak és részben munkaidőben dolgoztak rajtuk. — A vezetői szerint ön született vezető. — Nem ment ez olyan egyszerűen. Sokszor inkább magam csináltam meg valamit, csak ne kelljen szólni, Apránként haladtam előre. A legtöbb munkatársamnál tapintattal többre mentem, mint fegyelmik osztogatásával. Az biztos, nálunk a juhászaiban egy idő óta — mint már mondottam —' ismeretlen a munkaerőhiány. Az ágazat szép nyereséget hoz a tsz-nek az idén is, s az állomány tíz év alatt kilencszázról ötezernyolcszázra gyarapodott. Talán nem dicsekvés, ha elmondom, hogy a vecsési típusú juhtartó épületek iránt egyre többen érdeklődnek az országban. — Sikert sikerre halmoz. Ilyen egyirányú lenne és törésmentes az ön élete? — Minek panaszkodni? Ide- költözésünkkor tapasztaltuk, bizalmatlanok a helybeliek velünk. Ha valami eltűnt, hamar mutogatni kezdtek telepi házunk felé. Pedig hát akkor már nekünk Nagykátán saját házunk, s új kocsink is volt. A beruházással sem ment minden simán. A fák szakszerűtlen kivágásáért ötezer forintra büntettek — mondja csendesen Apró Mihály. — Tudja, még tréfálkoztunk is a férjemmel, mi lenne, ha inkább leülné a pénzbüntetést, 25 nap elzárásra változtatná az ötezer forintot. Ügy sem volt még szabadságon, amióta itt vagyunk. Egy életre megtanultam — Sokan mondják, túl sokat dolgozom. Meglehet, van valami benne. Két esztendeje az erőltetéstől megszakadt egy szemidegem. Megműtötték. A legjobban persze az bántott a dologban, hogy közben eléggé szétzilálódott a gárda. De alapvetően nem fogok megváltozni ezután sem. Tizenhat esztendős koromban meghalt az anyám, négyen voltunk testvérek, nyakunkban adósság. Akkor egy életre meg kellett tanulnom, hogy nekem mindig sokat és jól kell dolgoznom. Sí Talán túlzás lenne azt í állítani, hogy Vecsésen Ap- í ró Mihály és munkatársai ^ forradalmat csináltak a ju- ^ húszaiban. Annyi azonban ^ bizonyos, modernül válási szóltak a kor gazdasági ki- '■ hívására, miközben az cm- £ béri összetartozás érzését ^ sem felejtették el. Még ar- ^ ról is gondoskodtak, mindig ^ legyen ápolója annak a ^ száz fenyőnek és platánnak, 4 amit tavaly októberben ül- ^ tettek. í Valkó Béla A képeken (a cfm fölött): a korszerű. olcsón megépült, szemnek is tetsző telep egy részlete (a cím alatt): a szemüveges juhász mesterségének jelképével. Kifogásolható minőség A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet az elmúlt év második felében 2712 új hazai termékről adott szakvéleményt, s 536 fővárosi, valamint 222 vidéki üzletben, raktárban, Tüzép-telepen, vendéglátóhelyen ellenőrizte a már forgalomban lévő áruk minőségét. Tapasztalataik szerint a korábbinál valamelyest több újszerű, jó minőségű terméket állítottak elő az élelmiszer- iparban. Kedvező szakvéleményt adtak több, a korszerű táplálkozási igények kielégítésére szánt élelmiszerről. A vizsgált élelmiszerek 93 százaléka megfelelt a minőségi követelményeknek, 21 félét kisebb módosításokkal forgalomba hozhatónak minősítettek, 16-ot pedig alkalmatlannak Ítéltek a fogyasztásra, A már forgalomban lévő élelmiszerek vizsgálata során a húskészítmények minőségében nem tapasztaltak változást. A tej és tejtermékek egy részének minőségét vizsgálták, s a szabványban előírt követelményeknek közülük 308 — a vizsgált minták 86 százaléka — felelt meg. Ez az arány az előző években 95-96 százalék volt. A gyenge minőséget többnyire technológiai hibák okozták, de néhány esetben az is előfordult, hogy a minőségmegőrzési időn túl hozták forgalomba a termékeket. A kenyér minősége nem változott: 97 százaléka kielégítette a szabványban előírt követelményeket, a vizsgált kenyerek mintegy 20 százaléka, s a péksütemények 16 százaléka azonban súlyhiányos volt. A ruházati termékek 77 százaléka elégítette ki a minőségi követelményeket, s ez jóval kedvezőbb arány, mint 1981 második felében volt. A Kermi a vendéglátóipari szolgáltatások ellenőrzésénél megállapította, hogy a felszolgált ételek, italok nagy részének minősége továbbra is kifogásolható, annak ellenére, hogy észlelhető volt némi javulás az előző két évihez viszonyítva. Tíz vendéglátóhelyen egészségügyi felmérést végeztek, s megállapították, hogy a higiénés helyzet általában nem kielégítő. A hibák, hiányosságok nagy részét gondatlanság, hanyagság okozta. Verőcemaros vendégeket vár Kedvezmény a családoknak Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az idén 900 ezer fiatal — belföldi üdüléséről, pihenéséről, kirándulásáról gondoskodik. A hazai turizmus fellendítése érdekében az iroda új szolgáltatásokat vezet be. Az idén először, kedvezményes családos üdülési lehetőségről gondoskodnak Kőszegen. Az Állami Ifjúsági Bizottság a központi ifjúsági alapból nyújtott támogatással segíti a diákok kedvezményes üdülését. A középiskolás és szakmunkástanulóknak Bala- tonszemesen és Velencén nyílik lehetőség kezdvezményes üdülésre. Az egyetemistákat, főiskolásokat Verőcemaroson, Balatonföldváron és Kilián- telepen várják a táborok. A pályakezdő ifjúmunkásokat, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat tavasszal és nyáron többek között szintén Verőcemaroson fogadják. Változatlanul érvényesek a diákigazolvány adta előnyök is: a tanulók például ötvenszázalékos vasúti kedvezményt vehetnek igénybe. A színházak előadásaira a legolcsóbb jegyek áráért, legfeljebb tíz forintért válthatók az igazolvánnyal diákjegyek. Budapesten a Hajós Alfréd és a Kom- jádj Béla sportuszodába 50-60 százalékos kedvezményei vásárolhatnak 10 alkalomra szóló bérleteket a diákigazolványotok. Ez agglomerációban élő középiskolásoknak is jó hír. A kijelölt kempingeket 20—50 százalékos kedvezménnyel vehetik igénybe a közép-, illetve felsőfokú iskolákban tanulók, egyes éttermek kedvezményes: árú diákmenűt is kínálnak. Nyáron Budapesten 3 ezer 500, vidéken kétezerötszáz kollégiumi hely áll majd az olcsó szálláslehetőségeket keresők rendelkezésére. Az Ezermester és Űttörő- bolt Vállalat kölcsönzőhelyein átlagosan 25 százalékkal mérsékelt díjtételekkel lehet kölcsönözni sátrat, gumimatracot, hátizsákot, kerékpárt, csónakot és egyéb turisztikai felszerelést. A HÉT HÍRE LÁBRA ALLVA £ Salgótarján volt a színhelye a fiatal közgazdászok országos tanácskozásának. © A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban a hosszú távú ipar- politika alapelveit vitatták meg. © A sütőipar történetéről kiállítás nyílt meg Szegeden. © A hét híre az is, hogy országos cipőszakvásár zajlott le Pécsett. Tudományok, tudósok egybehangzó megállapítása Szerint az első, botcsinálta cipészt az Vezette buzgalmában, hogy eltüntethesse lábnyomait, azaz a rejtés, rejtőzés szüksége találtatta fel az emberrel mai cipőink, csizmáink, szandáljaink, bocskoraink, seregnyi más ilyesfajta holmink ősét. Ezt követte majd a másik szükség: a talajba süppedő, terhet hordó emberi láb védelme, védelme a forró homoktól, az éles kövektől, a csúnya sebeket ejtő tüskéktől, a hó, a jég dermesztő hidegétől. Állatbőr, fa, fakéreg, pálmalevél kínálkozott anyagként, növényi rost, állati ín, bél volt a fűző, s a hangsúly nem a csínre, hanem a praktikumra helyeződött. A csín, a divat, a tetszetősség majd csak akkor jut szerephez, amikor a társadalmi különbözőségek minden más tekintetben is rostálni kezdenek. Mára azután oda jutottunk, hogy sokkal inkább — és főként a női nemnél —, a divat, az esztétikum diktál, mintsem a praktikum; a megye rendelőintézeteit szép számmal keresik fel olyanok, akik lába a divat oltárán való botladozás, botlás — lásd: csizmasarkak — keserves nyomait viseli. A megye tizennyolc cipő szakboltjának évi forgalma meghaladja a százmillió forintot, összesen pedig 300 millió fölött van a különféle lábtyűk évi eladásának mértéke a megye üzleteiben. A mai átlagos háztartásban — ha csak kimondottan a cipőket nézzük —, a férfire három pár, a nőre kilenc-tíz pár jut száras vagy félcipőkből, szandálokból. Az összes lábbelik száma persze ennél nagyobb, hiszen újabban hódítanak nemcsak a nőknél, hanem a férfiaknál is a különböző csizmák, hótapo- sók, korcsolya- és sícipök, a szabad időben szívesen használt vászon- é§ tornacipők. Félmillió lábbeli készül a megyében egy esztendőben, ebből a 23 és 30-as nagyság közötti, azaz a gyermekcipő negyedmillió. Társul ehhez esztendőnként 2,8—3 millió forint értékben a méretre készített holmik csapata, egyesek állítása szerint ezek java csizma, mégpedig a hagyományos fajtából való, mások ugyanakkor azt állítják, éppen a divatdámák áldoznak inkább különleges cipellőkre, a barátnőt érő gutaütés reményében ... Ki dönthetné el, ml az igazság? Az viszont tény, mert tapasztalatok bizonyítják, hogy amióta meglehetősen borsos az ára a jobb meg a bal lábra valóknak, tetemesen fellendült a megyében a javítás, most már 17—19 millió forint között van az értéke évenként, döntő részben — kétharmadában — a kisiparra hagyatkozva. Ott a bökkenő, miközben nő a javíttatni akarók tábora, a javítóké csökken; nem divatszakma a susz- terság ... Magyarországon 1938-ban 2,3 millió pár lábbelit készítettek, most hosszú évek óta 43—44 millió között van a termelés, amiből — főként női cipők ezek —, 20 millió a kivitel. A fogyasztási cikkek exportjában, érték alapján, ranglistavezető a lábbeli! Igaz, van behozatal is, esztendőnként 2,8—3 millió pár. Hölgyeink igényeit mutatja, az egy-egy évben gyártott 2600—2700 modellből — amikből 2000—2100 az új forma—, a legnagyobb rész a női szandálokra jut, míg a legkevesebb a férfiak ugyanezen holmijára, azaz ezekből a legnagyobb, a legkisebb a választék. A modellek 13—15 százalékából nem készül ezer darabnál több, ugyanakkor 18— 20 százalékból húszezernél nagyobb darabszámú szériákat állítanak elő. Cipőiparunk, sok-sok bírálat után, kezd lábra állni, amit a kereskedelemre, mind bel-, mirtd külföldön szintén elmondhatunk, azaz kezd fontos lenni, mit kíván, keres, vásárol meg a boltokba betérő vevő. Kezdünk lábra állni mi vevők is, a józanság intelmére hallgatva nem okvetlen lökjük a kukatartályba azt, amit még bőven hordani lehet, bár igaz, nem a legutolsó divat szerint való. Két lábra álló ősünket a szükség tanította meg cipőt fabrikálni, ma a szükségnek szintén növekvőben a szerepe, bár természetesen egészen másfajta szükség ez, mint ősünké. Célszerűség ma e szükség neve, gyártásban, forgalmazásban, felhasználásban. Mert igaz, évente ötmillió pár házicipőt, papucsot is elad a kereskedelem, de hiba lenne az otthoni kényelmet a lábra állás kényelmességével összetévesztenünk. Mészáros Ottó A Zöldért helyett az áfészek Van elég tartalék tavaszig Sok-sok éven át a téli, kora tavaszi lakossági fogyasztásra szánt burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt a Pest megyei és a Budapesti Zöldért s néhány fogyasztási szövetkezet tárolta. Túlnyomó részét a viszonylag nagy és részben korszerű tárolókapacitással rendelkező Pest megyei Zöldért. (Elsősorban ezért építették nem kis központi támogatással például a gödöllői, a váci és a monori kirendeltségek hatalmas raktárait.) A Pest megyei Zöldért azonban 1982. december 31-vel — ahogy az közismert — átszervezéssel megszűnt. Honnét került ezen a télen a Pest megyei üzletekbe burgonya, zöldség, gyümölcs? — Ennek néztünk utána a megyei tanács kereskedelmi osztályán és a Pest megyei MESZŐV- nél. A Belkereskedelmi Minisztérium megszabta téli tárolási keretet a megyei tanács kereskedelmi osztálya a Budapesti Zöldért, a Dél-Pest megyei, a nagykőrösi, a dabasi, a gödöllői, a Galgavidéke, a nagyká- tai, a tápiószelei, a szobi, a váci és ráckevei áfészek között osztotta fel. A megbízás alapján a Budapesti Zöldért és a tíz áfész december végén 7655 tonna burgonyát, 769 tonna vörös- és fokhagymát, 1900 tonna zöldségfélét és 1262 tonna téli almát, összesen ti 586 tonna készletet tartalékolt. Tárolási kötelezettségüket 95 százalékra teljesítették, de a félretett mennyiség együttvéve több a tavalyinál, s ez — a kereskedelmi szakemberek szerint — folyamatos és zavartalan ellátást tesz lehetővé Pest megye tizenhét, áfésze közül a Zöldéit vagyonán osztozó szövetkezeteket, valamin! azokat bízták meg, amelyek már rendelkeztek tárolókkal és korábban is részt vállaltak a téli ellátásból. A Budapesti Zöldéit keretét pedig felemelték. Különben a Budapesti Zöldért a szentendrei járás egy részébe és a budai járás üzleteibe szállít. A többi járás, város boltjaiba — ellátási körzetükön belül — a fogyasztási szövetkezetek viszik az árut. A téli alma, a zöldségfélék, a vörös- és fokhagyma egyébként szabad-, a burgonya pedig maximált áras. Január 1-től március 31-ig az egyes fajtacsoportba tartozó I. osztályú burgonya kimérve 5 forint 70 fillérbe, a kettes fajtacsoportba sorolt I. osztályú 5 forint 10 fillérbe kerül. Míg a zöldség és a gyümölcs ára üzletenként változhat, a burgonyát mindenütt — a magán- kereskedőknél is — legfeljebb a" maximált áron, illetve annál olcsóbban adhatják.' Sz. P.