Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
1983. FEBRUAR VASÄRNAP Ki mit tud Pest megyében Legnépszerűbb nagy népi játékunk, a Ki mit tud. Bizonyítja ezt, hogy miután a televízió meghirdette a vetélkedő-sorozatot, százezrek jelentkeztek, hogy szerencsét próbáljanak. Pest megyében hat elődöntőt kellett szervezni, Nagykőrös után, tegnap Vácott tartották a helyiek, valamint a gödöllőiek és a Dunakeszin élő fiatalok, vetélkedőjét. Jövő szombaton, február 12- én a budakeszi művelődési ház ad otthont a budai járás Ki mit tudósainak. Üjabb egy hét múlva Vecsésen, illetve Szentendrén zárul az elődöntők sora. Addigra hozzávetőlegesen tizenkétezer fiatal fogja bizonyítani különleges képességeit. A vetélkedők Pest megyei döntőjét március 6-án délelőtt tartják a szentendrei művelődési központban, ahol kiderül, hogy kik lépnek magasabb szintre. Egyes művészeti ágakban egyenesen az országos döntőkre adnak meghívást. A népesebb kategóriákban viszont több megyét összefogó regionális versengésre kerül sor. Géza, az amatőr Nem szabad megkérdőjelezni Az ifjú kellemes megjele- lenésű, jó hangú, szép testalkatú, ügyes és okos. Ilyen hibátlan ember nincs is — mondhatná kétkedve az olvasó. Pedig Géza ilyen. De hívhatnánk másképpen, sőt adhatnánk neki akár lánynevet is. Géza az amatőr jelképe és külső tulajdonságainál is fontosabb, hogy számára örömet okoz, ha saját kedvtelésével másokat szórakoztathat. Ezért táncol a színpadon, verset mond, kórusban énekel, bábot húz a kezére, szerepet játszik. Színházat pótolhatna Ismertem egy konkrétan létező Gézát Kerepestarcsáról. Nem rendelkezett ugyan az első mondatban felsorolt tulajdonságok mindegyikével, de tehetséges volt és méltán aratott sikert kisebb és nagyobb színpadi szerepekben. Hivatalos ünnepségeken szavalgatott, ráadásul egy országos versmondó pályázaton is a legjobbak közé került. Aztán egyre kevesebbszer hallattuk és most már a nagyközségi művelődési házban sem sokat tudnak róla. Állítólag megnősült. De „visszavonulásának” minden bizonnyal nem ez az egyetlen oka, és hasonló utat sem egyedül ő járt meg. Az országban körülbelül húsz százalékkal csökkent az amatőr művészeti mozgalomban résztvevők aránya, s a visszaesés Pest megyében is hasonló volt az elmúlt öt évben. Különösen nagy volt az átrétegző- dés a művészeti ágak között: a megszűnt néptáncegyüttesek helyett új pávakörök alakultak, munkáskórust alig lehet találni, de emelkedett a falusi asszonykórusok száma, a bábjátszók szinte kizárólag az általános iskolások közül kerülnek ki, viszont megerősödtek a képzőművészeti szakkörök és egyre több beatzenekart hallhatunk. Az iskolai együtteseket nem számítva mindössze három elfogadható produkcióra képes színjátszócsoport van Pest megyében. Ez utóbbi kategória sorvadása azért is sajŐszinte élmények művészi közvetítője Hitvallása: az élni akarás Az ember, aki hirdeti a szüntelen megújulást Sajátos ellentmondása a sorsnak: egy ember, aki öt évvel ezelőtt még nem is gondolt arra, hogy festőecsetet vegyen a kezébe, de amikor elvesztette mind a tíz ujját, akkor elkezdett festeni. Méghozzá nem is akárhogyan. Immár 22 tárlaton ismerhette meg az ország mintegy kétszáz festményét. E különös egyéniség Fritz István, aki éveken át a Kiállítás Kivitelező Vállalatnál dolgozott, tehát közel a művészetekhez, de megelégedve az asztalos művezetői hivatással, így közvetítve az alkotás és a közönség között. Aztán 1977- ben, 39 éves korában olyan fenyegető érszűkület lépett föl, hogy csak úgy tudták életét megmenteni, ha levágják mindkét lábát és kezén az ujjakat. Szinte a csodával határos, hogy e nagy megrázkódtatás, e nagy katarzis felszínre hozta rejtett tehetségét és már két esztendő múlva keze fejéhez ecsetet erősítve, megszülettek pompás színvilágé, sajátos, kicsit mesei hangulatú első képei. Nem tanult főiskolán, nem volt igazi vezető mestere, így hát naiv festőnek mondjuk, de találóan jegyezte meg a Thermál Szálló halijában megrendezett kiállításának megnyitóbeszédében Karvalics hászlóné, a budapesti XIII. Kerületi Tanács V. B. művelődési osztályvezetője, hogy alkotásainak gondolatgazdagsága, élményanyaga, őszinte, tiszta kifejezésmódja többet sejtet az ösztönösségnél. Valóban, képei nemcsak megragadnak, elgondolkodtatnak, hanem a fátumon fölülemelkedő emberi akaraterőt példázzák. Igaz, hogy minden műalkotás, minden művészi folyamat mindig is nagy belső küzdelemmel jár, de ezek a festmények még ennél is többet mondanak el alkotójukról, aki napról napra megújuló emberi-művészi küzdés eredményeként hozza létre azokat. Kérdésemre — mi a művészi hitvallása? — ezt válaszolta: A hitvallásom az élni akarás. És ezt csak munkával lehet fenntartani. Az én számomra ez a munka a festészet, amelyhez szerencsémre tehetséget érzek. Nagy alázattal viseltetem a művészet iránt és keresem benne a helyemet. Szeretnék hasznos missziót betölteni. Tettek, támasztják alá a szavakat, mert ez a határtalan életszeretettel megáldott ember húsz műtéten átesve napi 10—12 órát is dolgozik, miközben még társadalmi kötelezettségeinek is eleget tesz. Nem vált ki a munkásőrség kötelékéből, amelynek 1960 óta tagja, csak hát természetesen most más eszközökkel segíti ezt a közösséget, mint korábban. S neveli feleségével 18 éves fiát is, aki az idén érettségizik a katonai kollégiumban. Fritz István margitszigeti tárlatán Fritz István: Pikk Dáma Barcza Zsolt (elvételei Erről az őszinte, tiszta belső érzésvilágról vallanak a képei is, amelyeknek jelentékeny része a környezete ihletéséből ered, de számos életképen átsüt jellemábrázoló fanyarkás humora, helyenként szatirizáló láttatása és filozofikus hajlama. Különösen áll ez utóbbi az Átváltozás című képére, amelyen egy lecsonkolt fa hajt zöldellő vesszőket, színes virágokat. Micsoda megkapóan fölemelő, gyönyörű önvallomás! Megnyerőén kap hangot a környező világ, az ő világa a Terápia című festményén, ahol rokkant társai között töltött napjai nyernek megörökítést. De vidámabb hangulatok is szerepet kapnak, mint például a szigethalmi kis telek napfényes órákat idéző emlékei s más természeti képek. Őszintén becsüljük Fritz Istvánban azt az embert, aki hatalmas akaraterővel hirdeti a szüntelen megújulást, de művei nemcsak ezért figyelemre méltóak. Sokkalta inkább azért, mert a mesterségbeli tanulság jegyei nélkül is a művészet hordozói őszinte élmények közvetítői, valóban műalkotások. Lőkös Zoltán nálatos, mert szűkebb hazánkban színházpótló szerepet tölthetne be. Nincs rangja Egy npteszlap őrzi a letkési klubkönyvtár vezetőjének so- pánkodását: — Mire a gyerekek elvégzik az iskolát, egyszerűen felszívódnak, még egy rövid műsort is nehéz összehozni. Az lehet a legnagyobb probléma, hogy a szereplőket, a versmondókat, lenézik, ugratják a többiek. — Jogosan tágíthatjuk a megállapítás kereteit: nincs, vagy csak alig van rangja a műkedvelő mozgalomnak. Az amatőr „örömiködik”! Igaz. De mit rejt ez a már lekicsinylő tartalmat kapott kijelentés? A válasz kedvéért érdemes végiggondolni a jelkép és a konkrét Géza iskola vagy munka utáni elfoglaltságait. Hetente kétszer eljár a próbákra, lépéseket, dallamokat vagy szöveget tanul — gyakran alapos erőfeszítéseik árán. S ez örömet okoz! Hát persze, hogy a szíve mélyén az is ott motoszkál: jó megmutatni magam, jó közölni másakkal, hogy mit tanultam, mivel gazdagodtam. De mindenféle művészeti produktum csak a közönség befogadása által nyeri el értelmét. A közös többletmunka, a közösen elhatározott áldozat- vállalás tartja össze tíz évnél régebben a veresegyházi Forrás színpadot és Dunakeszin a MÁV Járműjavító csoportját ugyanúgy, mint a tápiószecsöi hagyományőrző együttest, vagy a gyömrői képzőművészkört. Kicsit félve tesszük fel újra a kérdést: Ennek ne volna rangja — különösen a fiatalok között? Ennek a tevékenységnek az értelmességét lehet megkérdőjelezni? De hát a tapasztalás a letkési népművelő véleményét látszik igazolni. Nemcsak az apró falvakban. Egy váci gimnazista szégyellte az osztálytársainak bevallani, hogy már két éve jár a KISZ Központi Művészegyüttesbe szavalni. Könnyebben válik példaképpé egy kistelepülésen muzsikáló és a zenéhez alig értő gitáros, mint egy tisztesen művelt versmondó. Jobban megbecsülni Jó volna javítani ezen a helyzeten, de a megoldás nem egyszerű. Az eddigieknél jobb feltételeket kellene biztosítani a műkedvelő együttesek működéséhez. Főleg több hivatalos erkölcsi megbecsülést érdemelnének az amatőrcsopor- I tok és tagjaik. Krlszt György Fórumot teremtenek TVIéhány héttel ezelőtt nemzetiségi olvasótáborok szer- J' vezői, vezetői tanácskoztak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Immár hagyományteremtő vállalkozásról van szó. A népfront és az Állami Gorkij Könyvtár a megyei nemzetiségi báziskönyvtárak munkatársainak segítségével már évek óta német, román, szerb-horvát, szlovák nyelvű olvasótáborokban művelődnek, tanulnak a hazánkban élő nemzetiségi szülők tíz-tizennégy éves korú gyermekei. A fiatalok számára a legfőbb vonzerő az anyanyelv játékos elsajátításának lehetősége. Az olvasótáborok azonban ennél sokkal többet ígérnek. A nyelvművelés, a kétnyelvűség szellemének erősítése mellett a táborok méltó figyelmet fordítanak arra is, hogyan lehetne azon a gondon változtatni, hogy a nemzetiségi lakosság nyelvhasználata eltér az irodalmi nyelvtől; hogyan lehetne zavartalanabbá tenni azt az utat, amely az iskolai anyanyelvi oktatástól elvezet a nemzetiségi irodalomhoz, az írott nyelv megfelelő szintű használatához. Az olvasótáborok művelődő közösségek, önismeretre, társadalomismeretre, a hagyományok őrzésére, ápolására nevelnek. Erősítik a könyvtár és az iskola, a pedagógus és a könyvtáros kapcsolatát. Egyenértékű helyet kap az ének, a zene, a tánc, a népszokások megismertetése is. Nemzetiségi nyelvű könyvkiadásunk 1981—1985 között mintegy másfél száz kiadványt ígér. Ez a szám háromszorosa az előző ötévinek, és az államközi megállapodások segítségével is sokat segíthetünk a könyvválaszték bővítésén. De vajon a nemzetiségek lakta területeken megfelelő választék található-e a könyvtárakban és a könyvesboltokban? Az olvasótáborok lakói a táborok befejeződése után legtöbbször további kapcsolatot igyekeznek tartani társaikkal. Kétségtelen tény, hogy ez részben a közösségi művelődés folytatásának igényéből adódik. A táborok szervezői éppen ezért az idén már arra is vállalkoznak, hogy újból meghívják a régi táborozókat, azokat, akik közben már iskolai tanulmányaikat befejezték. Így kívánnak a művelődéshez közösségi fórumot teremteni. 'Valón nem reménytelen óhaj, hogy ezek a művelődő közösségek erjesztői legyenek a nemzetiségi klubmozgalomnak, a nemzetiségi művelődésnek. Maróti István Rádió fi g y e l ő MIT ÜZEN A RÁDIÓ? Kerényi Mária és dr. Szegő Tamás műsorainak rendszeres és kiterjedt a hallgatótábora. Elsősorban azért, mert a rengeteg hozzájuk érkező levél közül azok után járnak riportereik, melyekben valami sokakat vagy a közt foglalkoztató gondra, nehézségre keresnek és adnak választ, melyekből valami általánosítható tanulságot vonhatnak le. (Természetesen a többire is válaszolnak és segítenek a hozzájuk fordulóknak, eligazítást adnak számukra.) Pénteki adásunkban — egyéb mellett — az állatok dolgában keresték a megoldást. Hogy ezúttal pont erről írunk, annak fő oka, hogy így tavasz felé a kötelező eboltások idején Pest megyében is elszaporodnak a kóbor kutyák. A fővárost környező telpüléseken, például Foton és Dunakeszin, falkába verődve koldulják a kosztat és a sze- retetet. S nemcsak a korcsok ám... A gazdik ugyanis, vagy mert kedvtelésből tartott fajtiszta kutyáik után Megfelelő és érthető tájékoztatás Mit kell tudni a lakásügyről? Napjainkban talán a legtöbbet a lakáskérdésről beszélnek az emberek. Nemcsak azért, mert most kapják meg a bérlakásban lakók az új lakbérmegállapításról szóló értesítést, hanem azért is, mert a lakás hozzátartozik életünkhöz. Ezért érdemes olvasgatni a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent könyvecskét, amely a Mit kell tudni sorozatban jelent meg, s amely a lakásügyi jogszabályokról szól. Mit tartalmaz a kötet? Röviden összefoglalja azokat az elveket, amelyek az MSZMP Központi Bizottsága az 1970- es években lefektetett. E határozatok végrehajtása eredményeként jelentősen javult a lakásellátás helyzete Magyar országon, felgyorsult az új lakások építése, korszerű, komfortos lakások készültek, egyben nagy előrelépés történt a régi lakások felújításában és karbantartásában is. Nőtt az új lakások elosztásának társadalmi jellege, s kialakultak a dolgozók lakásépítésben való részvételének formái, az állami támogatások szociális jellege. Megszűnt a lakáshoz jutás ingyenessége és olyan több lépcsős lakáshoz jutási módszert alakítottak ki, amelyben a lakosság anyagi hozzájárulása differenciálttá vált. Érdemes tehát olvasgatni ezt a füzetet, amely tartalmazza a lakáshoz jutás legfontosabb ismérveit, jogszabálya, it. A kötet ismerteti a fontosabb lakásügyi alapfogalmakat, rendelkezéseket, amelyek a többi között tartalmazzák a komfortfokozatot, a lakásigények mértékét, a használatbavételi díjat, az állami tulajdonban levő lakások értékesítésének módját, az állampolgárok által építhető lakások és üdülők nagyságát, az üresen álló családi házak eladásának lehetőségeit. Megtudhatjuk a füzetből, hogy miként lehet bankkölcsönt felvenni, milyenek a szociális kedvezmények, mennyi a vagyonátruházási, átírási illeték? Foglalkozik a kötet a lakáshoz jutás általános lehetőségeivel, formáival, a támogatások feltételeivel. Pontosan eligazít bennünket a teendőkben, például abban, hogy mit kell tudnia annak, aki munkáltatói segítséggel jut lakáshoz, mit annak, aki családi lakást akar éníteni. A kötet a továbbiakban az állami bérlakások fenntartásának körülményéit, a lakbéreket tárgyalja. Ebben a részben a lakbérekkel kapcsolatos vitás kérdésekre is igyekszik választ adni a füzet, leszögezi a bérbeadó és a bérlő kötelezettségeit, meghatározza az albérleti és ágybérleti díjak lehetőségeit, foglalkozik a bérlőközösségekkel. A függelékben közli a lakásügyi jogszabályok jegyzékét, segédletet ad a különböző kamatozású kölcsönök havi törlesztési terheinek megállapításához. Közli a fontosabb Tüzép-telepek címeit, jegyzékét is. Vagyis nagyon jő, időszerű könyv a Mit kell tudni a lakásügyi jogszabályokról? Annál inkább is. mert pontos eligazítást nyújt a bonyolult jogi kérdésekben, egyben tájékoztat bennünket arról, hogy ezeknek az új lakásügyi rendelkezéseknek mik a jellemzőik. Célja az is, hogy a lakásügyi kérdések iránt érdeklődők megfelelő és könnyen érthető tájékoztatást kapjanak az új központi rendelkezések lényegéről, a jogszabályokban megszabott keretekről és lehetőségekről. A könyvet Oszlányi Zsolt írta és Nemes Tibor lektorálta. Gáli Sándor nem akarják megfizetni a magas adót, vagy mert a családban gyerek született és számos más okból is úgy szabadulnak meg az állattól, hogy kiviszik Fótra és egyszerűen elengedik. Talán nem feltétlenül rosszhiszeműen, azt gondolják, hogy az állatmenhely minden kóbor jószágot befogad. Alaposan utánajártak a rádiósok a kutyaügynek. A mini riportokból kiderült, évente és országosan mintegy 30 ezer, a fővárosban is több ezerre tehető az otthonról elcsapott állatok száma. A fóti menhely azonban mindösz- sze 100 kutyát tud befogadni. Ma már sem a hely, sem az ellátás nem felel meg a korszerű állatvédelmi szabályoknak. Abban, hogy az egykor Európa-szerte jó példaként emlegetett menhely ide jutott, nem kis része volt az Állatvédő Egyesület elmúlt években oly sok fórumot megjárt vitáinak, ádáz személyi torzsalkodásainak. Most, hogy a vita elcsitult, az egyesület élén függetlenített ügyvezető elnök áll, remény van rá; belátható időn belül megnyugtatóan rendeződik a menhely ügye is. Társadalmi adakozásból hárommillió forint gyűlt össze az építkezésre, a fóti nagyközségi tanács pedig a jelenlegi helyett a mogyoródi határban biztosítana a mostaninál sokkal nagyobb, tágas, állattartásra alkalmas területet. VOLT, LESZ... A szombat délelőtti magazinműsor legszebb pillanatai voltak azok, amelyekben a kor- és pályatársak emlékeztek a szépséges hangú koloratúrszopránra, Gyurkovics Máriára. Szavaikból a magyar operatörténelem nagy korszakának az az alázatos, szerény művésze bontakozott ki, aki mindenkitől hajlandó volt tanulni, aki soha pólyája zenitjén sem érezte fölöslegesnek, hogy kimenjen a színfalak mögé. Mert tudni akarta, hogy kollégái milyen diszpozícióban énekelnek aznap este, kinek van szüksége az ő segítségére. Kristálytiszta ember volt, s mert szerepköre szerint mindig az operairodalom tiszta nőalakjait formázta, csak önmagát kellett adnia. Bizonyára azért is került síremlékére Verdi Rigolettó- iának Gilda alakjában, aki — Borsos Miklós fogalmazta így — nemcsak egy énekes, hanem mindert tiszta ember számára is méltó emléket állíthat. Bányász Ilédl
