Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

I Felkészülés hat körzetben Tanácstagi beszámolók f A tanácstörvény előírásának megfelelően évente számot ad­nak választóik előtt a tanács­tagok. Gödöllőn márciusban kerül sor a beszámolókra. Részletes naptár készül: me­lyik tanácstag mikor, hol tart­ja beszámolóját. A nagy mun­kában nincsenek magukra hagyva, mert a városi pártbi­zottság, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács megfelelő segítséget nyújtanak. Közérdekű témák Az előzetes megbeszélés, a felkészítés kétfordulós. Az el­ső összejövetelekre, február 14. és 17. között, a körzeti pártalapszervezetek vezetői, a népfrontbizottsági tagok, vala­mint a tanácstagok voltak hi­vatalosak. Második nekifutás­ra párt- és népfrontaktívák, lakóbízottsági tagok és a ta­nácstagok beszélik meg mind­azt, ami várhatóan a széles választótömeget érinti. Az utóbbi tanácskozásokra február 21—24-e között kerül sor. összesen hat körzetben — amelyek felölelik az egész várost —, tartanak ilyen elő­zetes megbeszéléseket. E héten a Mátyás király ut­cai iskolában a Blahai terület, az Araríy János, a Dregonya József, a Mátyás király utca, továbbá az Agyagbánya, a Bá- thoH és Zrínyi utca, valamint a Bocskai utca választói kép­viseletében megjelentek ta­nácskozásának voltunk tanúi. Dr. Szőnyegi Lajos, a váro­si tanács vb titkára tartott gondolatébresztő előadást. Szólt politikai és gazdasási életünk eseményeiről, beszélt Gödöllő fejlődéséről, a nemré­gen a városi tanács ülésén elfogadott költségvetésről, fej­lesztési alapról, a jövő lehe­tőségeiről. A konzultációs beszélgeté­sen, baráti hangulatú társal­gás közben előkerültek azok a problémák, amelyek a válasz­tókat foglalkoztatják; észrevé­telek, javaslatok hangzottak el. A jelenlevő Csaba Antal műszaki és Farkas Attila pénzügyi tanácsi osztályveze­tőknek volt mit feljegyezni. Hiszen a második találkozó al­kalmával február 21-én vá­laszt kell adniuk a kérdések­re. A választók bizalma Azt már most megtudhattuk, hogy egy régi probléma napo­kon belül megszűnik: Kovács András megnyitja élelmiszer- boltját a volt Polgár-féle üz­let helyén. A megnagyobbított bolt növeli a választékot, így a terület lakóinak nem kell felmálházva cipekedniök a vá­rosközpontból. — A következő tanácskozás­ra meghívja a tanács több vállalat képviselőjét is — mondotta dr. Szőnyegi Lajos. — Az érdekelteknek a szak­emberektől kell választ kap­niuk a kérdésekre. Nagyon fontos, hogy a választók és a választottak bizalommal le­gyenek egymás iránt, ehhez kívánunk segítséget nyújtani a tanácskozásokkal. Csiba József A nap procgramjo Gödöllő, művelődési köz­pont: Na és klub: Uray Péter pan­tomimbemutatója, 18 órakor. Hallgassuk együtt! Általános iskolások zenei klubja: Barokk zeneszerzők Angliában és Franciaországban, 16 órakor. Rendhagyó óra: Történetek Mátyás királyról, diafilmvetí­téssel, a Damjanich János ál­talános iskola tanulóinak, 15 órakor. Pedagógusok farsangi bálja, 19 órakor. Lehetetlen tárgyaink ’83, ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Tóthpál Gyula pozsonyi fotóművész első magyaror­szági kiállítása Elementáris szimmetria címmel, megtekint­hető 16—20 óráig. Mogyoród, művelődési ház: A sportkör farsangi bálja, 19 órakor. Nagyobb figyelmet! Kevesebb öntözött tábla . Változatlanul nem biztató a mezőgazdasági öntözés helyze­te. Pedig, ha valamiben, akkor ebben óriási tartalékaink van­nak. Miért? Hazánkban — előreláthatólag —, ha kisebb mértékben is az eddigieknél, de valószínűleg tovább csök­ken a mezőgazdaságilag mű­velt terület, bár ennek bizo­nyos gátat szab a földvédel­mi. törvény. De, ha lassabb ütemben is. épülnek az autó­utak, autósztrádák. A magán­lakásépítésre is el-elcsípnek a faluszélekből. * Igaz viszont, törekvés mu­tatkozik arra, hogy az újabb építkezések céljaira a haszna­vehetetlen területeket vegyék igénybe. Másrészt a gazdátla­nul heverő, ám hasznosítható földeket most már végképp gondozásba, művelésbe kell vonni, A széles árokpartok, a dup­lázott dűlőutak kora is lejár lassan, s csak az eredetileg kijelölt távokon lesz érdemes, gazdaságos a közlekedést meg­szervezni. Tény persze, hogy akkor ezeket az utakat az ed­digieknél jobban kell gondoz­ni, hogy mindig — esőben, sárban — használhatók le­gyenek. Mindez akkor jutott eszem­be újólag, amikor a MÉM Műszáki Intézet, az Agrártu­dományi Egyetem, az Erdé­szeti Intézet és a Mezőgépfej­lesztő Intézet nemrég Gödöllőn zajlott együttes tanácskozásán arról hallottam: harmincöt mezőgazdasági nagyüzemet megvizsgálva, tavaly azt a megállapítást tehették a MÉMMI kutatói, hogy három év alatt az öntözött terület nagysága mintegy negyven, a felhasznált víz mennyisége majdnem ötven százalékkal csökkent. Holott, az lett volna a kí­vánatos. hogy ennyivel növe- kediék. De hát, állapították meg a kutatók: ebben a har­mincöt gazdaságban az öntö­zés költsége egy köbméter víz­re számítva 78 fillérről 1 fo­rint 47 fillérre emelkedett át­lagosan. Ha többet, jobban akarunk termelni a jövőben, a kerté­szetekben és a szántóföldeken is, az öntözést mint az inten­zív gazdálkodást, a hektáron­kénti nagyobb termés egyik garantáló tényezőjét máskép­pen, jobban kell elősegíteni. Mert, amint ugyancsak emlí­tettem: a termőterület ez­után is csökken, vagy legjobb esetben akkora lesz. mint most. Akkor pedig figyelni kell a vízre, az öntözésre. F. L A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X, ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1983. FEBRUÁR 19. SZOMBAT Tűz®’’tok készenlétben Szakértelmük értéket ment VeresegySfázon nagyon hiányzik a szertár Ha elhamarkodottan aka­runk ítélkezni, azt mondjuk, hogy a tűzoltóság munkája akkor jó, ha nincs. A fonák­ságot nem nehéz magyarázni, hiszen az igazsághoz tartozik, hogy a tűz elleni küzdelemből legtöbbünkben a lángokkal viaskodó ember alakja, moz­dulata marad meg. Kevésbé látjuk be, hogy milyen sok az olyan esemény, amelyik nem történik meg, mert el­hárítására pénzt, anyagiakat és nem utolsósorban emberi erőt fektet a tűzoltóság és a vállalatok, intézmények mind­egyike. A statisztikákban nyil­vánvalóan a bekövetkezett ká­rok meg az egyéni vagy kö­zösségi értékvesztés mértéke jelenik meg. Felszámolt források A mi járásunkban, illetve a városban levő ipari üzemeink tűz elleni védelme alapjában jónak értékelhető. Erről ad­hatott számot legutóbb Gyulai János tűzoltó alezredes, a já­rási-városi tűzoltóparancsnok, amikor egy hosszabb időszak munkájáról tájékoztatott. Az eredményekben föltétien ben­ne van a helyi tűzvédelmi szervezetek munkája. Valami­vel rosszabb a helyzet az épí­tőiparban, ahol a munka szét­tagolton folyik, a felvonulási épületekben s másutt sokfaj­ta éghető anyagot is tárolnak. Külön fejezetet érdemel a mezőgazdasági üzemek, szö­vetkezetek tűzvédelmi tevé­kenysége. Itt elsősorban az jel­lemző, hogy a korábbi egye­sülések révén felszámoltak több kisebb, tűzveszélyt magá­ban hordozó létesítményt, nagyüzemi sufnit, fészert; rá­adásul a nagyobb gazdaságok­ban lehetőség teremtődött szakképzett tűzvédelmi fel­ügyelők és megbízottak foglal­koztatására, kijelölésére. Hasonlóan megnyugtatónak látszik a közlekedési ágazat­hoz tartozó vállalatok, ki- rendeltségek ilyen jellegű te­vékenysége. Az eddigiek alap­ján jónak értékelhető a Volán Vállalat gödöllői és aszódi fő­nökségénél az előírások ma­radéktalan betartása. A keres­kedelmi vállalatoknál és a szövetkezeteknél volt ugyan javulás az elmúlt öt-hat év­ben, az új üzletek létesítésé­vel csökkent a tűzveszélyes helyek száma, néhol azonban a zsúfoltság ma is gondot okoz. Az utóbbira példa a gödöllői bútoráruház és a he­lyi áfész központi áruháza. A két létesítmény raktára szűk. A köz- fis lakóépületek tűz­védelmi helyzete jelenleg ve­gyes képet mutat. Látszatra megfelelő a védelem, ám ha azt tekintjük, hogy a bekövet­kezett tűzesetek mintegy negyven százaléka ezekben történik, akkor már nem le­hetünk elégedettek a megelő­zéssel. Szabálytalan használat Melyek a főbb okok? Az ételt ma még sok helyütt fel­ügyelet nélkül hagyják a tűz­helyen. Sokan szabálytalan elektromos berendezést hasz­nálnak. A tüzelőberendezése­ket hasonló módon helytele­nül, s ugyancsak sokszor fel­ügyelet nélkül működtetik. Tűzveszélyes folyadékban még mindig sokan mosnak úgy, hogy közben dohányoznak vagy éppen egyéb tűzforrást tartanak a közelben. A legtöbbször az ilyen ese­teknek tulajdonítható, hogy riasztják őket, s ki kell vo­nulniuk. öt év alatt egyébként több mint ezerszer riasztot­ták a parancsnokság ügyele­tét. A városban 250, a járás községeiben 540 tűzesethez, százötven káresethez, s részt vettek száz alkalommal más megyei, illetve járásbeli egy­ségek kisegítésében is. Önkéntesek segítsége Érdemes arról is szólni, hogy a járási-városi tűzoltó­parancsnokság állományának munkáját a szakszerűség, a gyorsaság és a bátorság jel­lemezte. A szakszerű beavat­kozásuknak is köszönhető, hogy milliós értéket mentet­tek meg a tűz pusztításától. S itt azonnal hozzá kell ten­ni, amint azt Gyulai János tűzoltó alezredes is elmondta: a megelőzésben és az oltás­ban is igen sok segítséget kaptak a vállalati tűzoltóktól, ezek száma megközelíti a két­százat; nemkülönben a hat­száznyolcvan községi önkén­tes tűzoltótól, akiknek felké­szültsége ugyancsak javult. Ezt az évenként rendezett járási versenyek is bizonyít­ják. Megnyugtató, hogy az el­múlt években több falusi ön­kéntes tűzoltóegység új gép­járművet, illetve kismotoros fecskendőt vásárolt, viszont Valkón és Veresegyházon egyelőre nagyon hiányzik a tűzoltószertár. Fehér István mm Moh Keresztül a nagy vízválasz­tón. Színes, szinkronizált ame­rikai kalandfilm, 4 és 6 órakor. Maria Braun házassága. Szí­nes, NSZK-filmdráma. Csak 16 éven felülieknek, 8 órakor. Üzenet a szülőföldnek Szeretet és kötelességtudat Mi a szülőföld? Csak any- nyi, hogy véletlenül erre a tájra, vidékre születtünk? És mi a szülőföld szeretete? Ész­érvekkel igazolható? Irracio­nális gyökerű? Örök emberi érzés? Vagy eloszlóban van? Kötelezheti-e valamire az egyént a táj, vagy vidék, a fa­lu vagy járás, ahonnan elin­dult? És így tovább sarjadnak a kérdések, egyik a másikból. Szűkebb vagy tágabb közösség­ben milyen sokszor beszélünk erről a kérdéskörről. Nem te­hetek róla, én azokkal érzek együtt és értek egyet, akik el­fogultak szűkebb hazájuk iránt, ám ezzel az elfogultság­gal nem vitatják, s nem is ta­gadják a nagyobb közösség, a hazával, a nemzettel szembeni kötelezettségüket sem. Gyermekkori emlékek A szülői ház életünk végéig elkísér, amint elkísér a kert, az utca, s az emlékképek sora. Soha nem tudok szabadulni a gyakran visszatérő filmkoc­káktól Fekszem a rakott sze­kéren, hanyatt, ringat a szagos lucerna, Deme Józsi bácsi, a katolikus egyház harangozója kongatja az esti üdvözlégyet, apám keresztet vet, én teli va­gyok a csillagok esti ragyogá­sával, a megízlelt és tisztes­séggel végzett munka örömé­vel: emberszámot tettem ki ma a gyűjtésben-rakodásban. Látom azt is, hogy negyed­évenként lejár a váltó. Nagy­apám gondterhelten jár-kel a porta most kalitkányi zártsá­gában, s töpreng, mit lehetne pénzzé tenni. Egyre gyakrab­ban ízlelem a nagymama cuk­ros pitéjét, amit apámmal kül­dött, s aminek az ízét azóta sem találom. De látom a nagy­mamát a szabadkéményes konyhában is, amint hatalmas keverővei kavargatta a katla­non fortyogó szilvalekvárt. Biztató jelek Az emléksorba beúszik fa­lum egyetlen tavának, a Ka­vicsosnak a képe. Látom a vi­zet, ahol nem borította a béka­lencse fátyla, áttetsző volt, s a fenekén, a nyálkás, zöld mo- szattal bevont fűzgyökerek közt lusta ebihalak sütkérez­tek. Kora nyári estéken meg­szólalt a nád zizegő csendje: ezer, de lehet, hogy tízezer bé­ka kvákogott, vartyogott, s napról napra ez a brekegő kó­rus kísérte a falu mintegy há­romezer emberének sokféle ál­mát. Szemembe ugrik egy régen elfelejtett kép. A kút, s körü­lötte a királydinnye töviseivel benőtt homoklenger forróságá­ban delelő csorda. Örökre és kitörölhetetlenül belénk fény­képezte egyéni vonásait szű­kebb hazánk, a szülőföldünk, és talán ezért is lenne termé­szetes a fiúi szeretet tettekben való megnyilvánulása, mely sokak szerint eloszlóban van. És ha ennek az eloszlásnak a tagadását ígérő bármilyen ap­ró jellel találkozom, mindig bizakodó leszek: a szülőföld­höz való ragaszkodás ugyan­olyan természetes, mint a gye­rek ragaszkodása a szülőhöz. Mindezek a gondolatok ak­kor erősödtek fel bennem, s adtak tollat a kezembe, ami­kor dr. Balázs Józsefné, a hévizgyörki asszonykórus ve­zetője átadta számomra Kövi Pál levelét, aki 1928-ban szü­leivel együtt elköltözött Hé- vizgyörkről, s akkor 11 éves volt. Pár nappal ezelőtt a rá­dióban hallotta énekelni a hé­vizgyörki asszonyok népdalkö­rét, s utána nyolcoldalas leve­let írt Balázsnénak. Egy régi játék — Előttem pontosan úgy van Hévizgyörk, mint amilyen 1928 májusában volt, amikor el kellett hagynunk — írja az emlékező. — Látom az öreg­templomot. A Galga vize most is tiszta, hiszen mi abból it­tunk, ha megszomjaztunk. Ne­kem mind megvannak a zsúp- fedeles parasztházak, és az akácfák, melyeknek lombjai beborították a falut, hogy Aszódról, vagy a vonatról csak az evangélikus és a reformá­tus templom tornyai látszot­tak. Egykori pajtásaim, akik­nek nevére emlékezem, Tasná- di Gabi, Kustra Miska, Bábi Pali, Kovács Samu, Raffay Gyurka — mezítlábos kisgye­rekek. Olvasom a levelet, és ismé­telten bizonyságot szerzek ar­ról, hogy ha észérvekkel nem is igazolható, azért a szülő­föld szeretete életünk végéig bennünk munkál. Lám, Kövi Pál is gazdagítani kívánja el­hagyott faluját. Egy népi gye­rekjátékra hívja fel a figyel­met. — 10—16 évesek játszot­ták — írja. — Dallamára jól emlékszem, sajnos a szövegé­ből nagyon keveset tudok idézni. Fejedelem viszi el a lányokat, lányokat / a legszeb- bik lányokat, / nénémasz- szony... A holnap építése Ezután részletesen ismerteti a játék cselekményét, ese­ménysorozatát. — Kár lenne, ha elsikkadna. A ma még élő hetven-nyolcvan évesek talán segíthetnek. — Így búcsúzik Kövi Pál a levele végén. — Szürkül minden, pedig milyen szép volt a palócok tiszta be­széde, a tájszavak gazdag vi­lága. Mennyire igaza van a levél­írónak. A sehol másutt nem hallott szavak a hozzájuk tar­tozó emlékképekkel talán a leghitelesebb idézői a gyerek­kori szülőfalu világának. Mert a tegnapot idézni és emlékezni a holnap építését is jelenti. Fercsik Mihály Í_SzOMBATI JEGYZET fi Kísérletezés Az otthonteremtés nem kis gond. Tegyük gyorsan hozzá: sohasem volt az. Ki­ki még emlékezhet rá, ho­gyan készültek a vert falú házak; miként éltek, dol­goztak a vályogvetők, azok, akik csak a maguké­hoz vetették a falnak valót. Különösen az alföldi falusi építkezéseknél maradt fenn sokáig ez az ősi építőanyag, amiben még az is figyelem­re méltó, hogy a kalászos gabonák hulladékát mai, divatos szóval élve: mellék- termékét, a töreket, a pely­vát, nemkülönben a szecs­kát, meg a fűrészport is fel­használták az agyag, illetve a homok mellett. Ezt a fajta építkezési mó­dot, pontosabban anyagát, persze kiszorította a tégla, a gyárak óriás kemencéiben tökéletesebben kiszárított falazóblokk tucatnyi válto­zata. Minthogy itt az Al­föld peremén élünk, a mi falvaink régi házsorain is ott a nyoma a régi anya­gokból megvalósult építke­zésnek is. Időtállóságát cso­dálni sokszor megakad szem egy-egy ósdi házon, földbe süppedő kis épüle­ten, noha a vályogházak legnagyobb ellensége a víz. De vajon mi a maiaké? Sokszor elnézem a mi mo­dern tömbházaink némelyi két: új korukban talán szé­pek, mutatósak, színesek, ám mire tizenéves korukba lépnek, már olyanok, mint­ha fél évszázad vihara ver­te, mosta volna falaikat. Tény, hogy a szépség hiánya, a külső vakolat avultsága, általában nem zavarja a használhatóságot; ámbátor ha azt vesszük, hogy amint egy-egy tárgyon a zománc megsérül, az nemsokára hajlamos a rozs- dásodásra, akkor könnyű belátni: a ház külsejének kis időállósága sem az ör­vendetes jelenségek közé tartozik. A valaha oly jól mutató Stromfeld sétányt toronyházak vakolata is kezd patinásodni, ha sza­bad ezt annak nevezni. Ezt a szürkésedő, vásottnak inkább látszó színt. Híre volt úgy nyolc-tiz éve, hogy kísérleti vakola­tot, újfajta festéket hasz­nálnak a Magyar—Szovjet Barátság lakónegyed pont- házain, azokon, amelyek legutóbb készültek el. Való­ban kísérleti vakolat letti, szerintem nem vált be, pá­rat már át is festettek, egyik azonban még megma­radt etalonnak, mintának. Erről úgy pereg óriás fol­tokban a vakolat, hogy nézni is rossz. Kísérletezni persze ott is, másutt is kell, de csak ak­kor érdemes, ha valame­lyest előrelátható a siker. Ha ilyen megszületik vagy ha a régi tapasztalás ered­ménye a jobb, akkor azt al­kalmazni kell. Nem mindig van így. Mint ismeretes: előírások, szabványok rög­zítik hogyan, miképp lehet kialakítani egy járdát, egy gyalogátkelőt, egy autóbusz- megállót. Az utóbbiról szól­va már többször megír­tuk, milyen tumultus van csúcsforgalomban a Dózsa György úti autóbuszmegál­lóban, a Galgatej boltja előtt, mert a szűk járdán a buszra várók elállják a töb­biek útját, akik nemegyszer az úttestre kényszerülnek. Senki nem akar rosszat a másiknak, a lehetőségek ad­ták ezt a helyzetet, ami várhatóan majd megszűnik az említett út átépítésével. Más a helyzet a művelő­dési központ melletti autó- buszmegállóval, amit vi­szont már véglegesen, mondhatom mi, mai terve­zők, építészek alakítottunk, jelöltünk ki magunknak, mégsem úgy, hogy minden­ben kielégítsen. A buszmeg­álló ugyanis éppen azon a legszűkebb járdarészen van, ahol a gyalogosaluljáró korlátja is található. Az építkezésben, a forgalom­szervezés évtizedes tapasz­talatainak birtokában úgy alakult itt is a dolog, mint­ha valami gyakorlatlan vá­lyogházépítő gondolta vol­na el, hogyan is legyen. Fehér István .3SM 0133—195T {Gödöllőt ffHrlar >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents