Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

] Jegyzet Iskolák Furcsa, vagy tán nem is az, csak az ember korá­val bekövetkező változás az oka, hogy időnként ün­nepnek számit, ha okos könyvek lapjai között az ismeretek olyan világában oávárkoahatok, melyek az iskolában nem érdekeltek. A tantárgyool gyengén áll­tám, az órákat unalmasnak es fárasztónak tartottam. Ls ugyan, ki bizonyíthatja oe a tizenéves fiatalember­nek, hogy ami nem érdek­li, arra is nagy szüksége lesz majd az életben, ha nem is közvetlenül, hanem . közvetve. Mint ahogy azt sem mindenkinek lenet be- ; bizonyítani, hogy az érte- ' kézietek fáradalmai ilyen, ' .zagy olyan tapasztalatok jórmájában egy idő után megtérülnek. ‘ 'tanácskozások, konfe­renciák, értekezletek, meg- • oeszélések korát éljük, s mennél többet beszélünk .arról, hogy ezek számát csökkenteni kellene, annál . több lesz. belőlük. Egyszer .alán azt is megérjük, nogy az összejövetelek valamelyi­kén azt konzultálják meg: nogy an tartsunk kevesebb értekezletet? A kaján gondolattal él lehet játszadozni, de a kér­dés nem is olyan egyszerű. . Amikor a meghívót elol­vassuk, a legtöbbször dü­höngünk, hogy már megint, pedig mennyi a munka, s jó lenne, ha dolgozni hagynának. Ám tovább la­tolgatva a dolgot, mégis a részvétel mellett határo­zunk, egyelőre azzal.: a fenntartással, hogy ott le­szünk, mert kíváncsiak va­gyunk rá; mire jut a testü­let az adott kérdésben. Az­tán, ha már ott vagyunk, mégis szót kérünk. Nem tűnik fel, pedig a szokás belénk idegződött hatalmáról, a részvétel igé­nyéről van itt szó, arról, hogy így nevelt bennünket egy másik iskola, amit társadalomnak neveznek, s ebben az iskolában is vol­tak nemszeretem tárgyak és unalmas órák, ám mégis valamilyenné és valakikké formált bennünket ez a világ: Ki tagadná, hogy bőven szenvedünk még értekez­letbetegségekben, elnyúj­tott, semmitmondó hozzá­szólások alatt hallgatva ásítozunk olykor, máskor a mozgalmi és a hivatali zsargon fráziskötegei okoz­nak fizikai fájdalmat, s okoznak ragadós stílussze­génységet? De ugyanakkor találkozhatunk már egyfaj­ta hatásos értekezletra­cionalizmussal is, ahol a hozzászólók a lényegre szo­rítkozva nem bocsátkoznak ismétlésekbe. Tárgyszerű- ek, s aki ezt a fegyelmet nem tartja be, azt kordába szorítja a tekintélynek ör­vendő határozott elnök, s így egy-két óra alatt kime­ríthetik a tárgyat, megszü­lethet az eredmény. Ez az utóbbi út a járha­tó’, mert akár tetszik ne­künk, akár nem, szerintem nagyon nehéz lesz a sok­ból lényegesen kevesebbet csinálni, hiszen a kollektív vezetés jelszavát hangsú­lyozzuk. A kollektív döntés pedig kollektív tanácsko­zást, vagy legalábbis kon­zultációt feltételez. Előké- . szítés dolga, mennyit kell "feleslegesen, és érdemileg vitatkozni, hogy a döntési idő kevés lesz', vagy sok. Az viszont biztos, hogy amíg ezt az igényt megfo­galmazhattuk, el kellett égy bizonyos időnek telnie, ezt az iskolát is ki kellett járnunk. Fárasztó és ellentmondá­sos '. voltuk ellenére szá­momra az értekezletek mindig iskoláknak bizo­nyultak , mert a valóság adott szeletét formáló, azon munkálkodó csopor­tok ilyen, vanv olyan álla­potát .tükrözték. Napsainkban számomra különösen izgalmas a köz­étet minden fóruma, ahol a navi, a rövid és valami­vel hosszabb távú gondo- ■ .kon. igyekeznek úrrá lenni a közélet különböző poszt­jaira. állított emberek. Itt most sokat számít a társa- ' dalmi etökévzettség. Kovács T. István Fröccsöntött kerámiák Űj néven, új termékeket gyártanak az Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámia Gyártó Vállalat verőcemarosi üzemében. Korszerű hidraulikus gépekkel készítik a fröccsöntött kerá­miákat A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM Nemcsak a labdarúgásról van szó 1383. FEBRUÁR 12., SZOMBAT A város legnagyobb egyesülete Nagy né Lukács Éva feladata az égetés előtti válogatás Hancsovszkl János felvételei Takarékossági őrjárat Díjnyertes pályamunka Kevesebb energiát fogyaszt az új tekercs £ Mint mindenütt az élet különböző területén a sport- 0 ban is most készülnek a számvetések. A Váci Izzó Mun- % kás Testedző Egyesülete csak márciusban tartja évad- záró — évadnyitó közgyűlését, de ma már látni, hogy y mit értek el az elmúlt esztendőben. A járás legnagyobb í sportegyesületének elnökével, Kékesi Istvánnal erről g beszélgetünk. A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet- ..sége.. harmadik, . alkalommal hirdette meg ' energiatakaré­kossági pályázatát. Legutóbb 122 beérkezett pályaművet ér­tékelt a bíráló bizottság. A harmadik díj Vácra került. A szerzőpár: Kocsis Ferenc vil­lamosmérnök, a Híradástech­nikai- Anyagok Gyárának fej­lesztőmérnöke és Füstös Sán­dor technikus, a vállalat törzs- gárdatagja, aranyjelvényes újító. Pályamunkájuk lényege: a neoncső, a higanygőz-, vagy a nátriumlámpa úgynevezett fojtótekercs nélkül nem mű­ködik. Ez, az armatúrában el­helyezett, „szükséges rossz” alkatrész falja az energiát: egy 40 wattos fénycsőnél 10 l i i watt veszteséget okoz — az áramj. negyede egyszerűen el­illan. Kocsis Ferenc és Füstös Sándor számításokat végzett, optimálisain méretezte az elő- tekercset — több és értéke­sebb anyagból építette meg — s így a már említett 10 wat­tos veszteséget leszorították 4,5 wattra. Igaz, hogy így drágább az. alkatrész, de ahol a világítás hosszú tartamú — például a metró állomá­sain —, egy éven belül meg­térül a kisebb villanyszámlá­ból. A díjazott pályamunka nem kerül az asztalfiókba, három vállalat összefogásával idén már 40 ezer fénycsövet ilyen előtéttekerccsel készítenek. P. R. Szurkolóink bánatára — Mik voltak a legfonto­sabb feladatai tavaly az egyesületnek? — Az előző években elért eredmények alapján igyekez­tünk meghatározni a nyolc­vankettes év feladatait, mind az irányító, mind a szerve­ző munkában. Ezek közüli ki­emelt volt, hogy a labdarúgó­csapat bentmaradjon az át­szervezett, egycsoportos NB II mezőnyében. Nagy figyel­met fordított a vezetőség az utánpótlás nevelésére, az egyé­ni sportágakra és igyekeztünk gyarapítani a minősített spor­tolók számát. A versenyspor­tok mellett a város fiataljai­nak sportolási lehetőséget igyekeztünk teremteni. Fel­adataink között szerepelt to­vábbá, hogy a városban és vonzáskörzetében növeljük az egyesület befolyását, melyhez feltétlenül szükségessé vált a baráti kör megalaíkítása. Ter­mészetesen mindehhez hoz­zájárult az egyesület anyagi helyzetének a rendezése, amennyire a lehetőségek en­gedik. — Mit sikerült megvalósí­tani? — Mint ismeretes — szur­kolóink bánatára —, nem si­került a labdarúgócsapatnak megkapaszkodni az NB II- ben. Jelenleg a Mátra-csoport területi bajnokságában az őszi szezon után csapatunk a ne­gyedik helyen végzett. Cél, hogy a bajnoki fordulót a do­bogós helyek egyikén fejezzék be. A csapat jövőjét saját ne­velésű játékosokkal akarjuk megalapozni. Ezt a törekvést igazolja, hogy a huszonegyes keretből kilenc játékos saját nevelésű. Már ötödik éve, hogy sportiskola rendszerben foglalkozunk velük. A felnőttek mellett, egy előkészítő, négy serdülő és két ifjúsági csapat vesz részt a különböző bajnokságokban. Törekvéseink eredményességét igazolja az a tény, hogy ta­valy Kovács Ervin, Zvara Jó­zsef, Mundi Viktor és Cse- resznyik Sándor a serdülő vá­logatott tagjai voltak. Mindez Tiszafalvi Tamás edző lelkiis­meretes munkáját, szakértel­mét is dicséri. Ismert, hogy a köztudatban az egyesület a labdarúgócsa­pattal egyenlő. Nagyon keve­sen tudják, hogy néhány egyé­ni sportágban növeltük a mi­nősítési szinteket. Az elmúlt esztendőben öt versenyzőnk arany-, tizenkettő ezüst-, ti­zenegy bronzjelvényes lett. Saáztizenhárom minősítési, és százhuszonháram bajnoki ponttal zártuk az évet. Pénz és népszerűség Második legnagyobb az at­létikai szakosztályunk, mely­ben csak junior és ifjúsági korú sportolóink vannak. így is a megye második legered­ményesebb szakosztálya a vá­ci. Kaposvári Sándor edző kezei alól válogatott keretta­gok kerültek ki Rezük Pál, Oláh Bertalan és Fekete György személyében. Csapatsportágban a kézi­labdának vannak nagy ha­gyományai a városban. A fér­fi kézilabdázók tavaly a me­gyei elsőosztályban bajnoksá­got nyerték. A felsőbb osz­tályba lépés azonban! nem si­került, egy ponttal maradtak le az osztályozón. — Hogyan jellemezhető az egyesület tekintélye? — A labdarúgás szerényebb eredménye miatt csökkent az egyesület népszerűsége. Az el­Felklórkafondórium Egy váci szerző újjászületése /V agyon sokan megfordul- nak évente — fűként nyáron — a strandon és kör­nyékén. Jó néhányon a strand melletti lépcsőkön közelítik meg a Dunaipartot, ha egy kis változatosságra vágynak. Az arra sétálók egy töredéke betér a görög templom utcá­jába — nevezzük nevén —, Katona Lajos utcába. Városunk tehát egyik közte­rülete névadójának választva és emléktáblával tisztelte meg, emlékezik (vajon emlékezik?) 1882. június 4-én született fiára. De lehetséges, hogy op­timizmusom túlzott? Ugyanis a tavalyi év megfelelő hónap­jában Katona Lajos születésé­nek 120. évfordulója alkalmá­ból rendezett múzeumi egye­sületi összejövetelen mindösz- sze 20 érdeklődő jelent. Nos, a feledés homálya el­len hatásos „fegyver” lehet, és örömmel kell , üdvözölnünk Katona Lajos; Folklórkalen­dárium címmel megjelent munkáinak válogatását a Gon­dolat Kiadó néprajzunk klasz- szikusait bemutató sorozatá­nak legújabb köteteként. Teljességre törekvő műnek tekinthető, és csak így érté­kelhető ez a vállalkozás, hi­szen Reisinger János iroda­lomtörténész a válogatás, szer­kesztés gondjai mellett hasz­nos bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel és bibliográfiával látta el a kiadványt. Meg kell jegyeznem, méltó „kezekbe ke­rült” Katona Lajos életműve, amely nem csak „városunk tudatából” de a szaktudomá­nyok (irodalomtudomány, nép­rajz) törzsanyagából is kiesett — nem éppen dicséretükre! — az utóbbi hét évtizedben. A karácsony és újév között megjelent könyv tehát hiánypótló, időszerűsége ta­gadhatatlan és nem napjaink nosztalgia-imádata, hanem a szerző (Katona L.) gondola­tainak eredetisége miatt. Nem tekintem feladatom­nak, hogy e tartalmas életmű­válogatásból részleteket ki emelve a szerző bemutatására vállalkozzam, így egyúttal megtorzítsam logikus gondolat­meneteit, megbontsam az egé­szet, a részt előtérbe helyez­ve. Röviden, csak a követ­kezőket jelezném: hét nípme- sekutatással, tizenhat folklo- risztikus, naptári évhez köthe­tő és kötődő, valamint öt iro­dalomtörténeti tanulmány se­gítségével szembesülhet vagy azonosulhat az olvasó. A té­mák skálája széles — jelezve a szerző széles körű érdeklő­dését — és tanulmányozásuk után megállapíthatjuk (már az olvasók): szaktudása ma is példamutatóan alapos, írjon akár a magyar népmesetípu­sokról, a betlehemi csillagról, Buddháról, vagy Temesvári Pelbártról. A tudás megszerzéséhez és tudósként történő elfogadtatá­sához azonban kacifántosabb út vezetett, mint volt némely pályatársáé. Édesapját korán elvesztette, többször változta­tott iskolát, az egyetemet is beleértve, amelyet végül Grázban fejezett be a doktorá­tus megszerzésével. A tudomá­nyos pálya, az egyetem „taná­ri kapui” sem egykönnyen nyíltak meg előtte, majd a kiteljesedést megelőzve érke­zett el korai halála. (1910) Mint az eddigiekből is érez­hető inkább életpályájának néhány pillanatát, az alábbi­akban annak fénylő csúcsait szeretném fölvillantani. A grazi egyetem professzo­ra 1885—87. között Katona La­josban — tanítványában — ta­lálta meg szakértői munkatár­sát, akivel főként a nyelvtu­domány (pl. a kreol és ma­gyar nyelvek) kérdéskörében vallottak hasonló gondolatokat. Az 1889-től induló Magyar Néprajzi Társaság egyik alel- nöke, majd a Társaság Lapjá­nak (a mw is létező Ethnog- raphiának) 1892-től szerkesz­tője. Az Élet című folyóirat egyik alapító tagja, ahol mun­katársainak egyike Lyka Ká­roly. Keményen felhívta a figyelmet a millenniumi pom­pa mögötti valóságra. 1900-tól magántanár, nyolc évvel ké­sőbb pedig egyetemi tanár Bu­dapesten. Tanítványai közül a legnevesebbek: Király György és Horváth János irodalomtör­ténészek. JA or szakalkotó alapkutatáso­-*■*- kát végzett középkori kódexeink európai forrásait vizsgálva. Vallási néprajzi munkásságának ugyancsak vol­tak folytatói pl. — a sajnos nemrég elhunyt — Bálint Sán­dor. Korai halálával a nyelvé­szeti, a néprajzi, az összeha­sonlító és a középkori iroda­lomtörténeti tanszék katedrái­nak várományosa távozott a századelő tudományos életéből. Remélhetjük azonban, hogy most — e majdnem ötszáz ol­dalas kiadvánnyal — új élet­szakaszba lép Katona Lajos tudományos tárháza. ,Sőt el­képzelhetőnek tartom, hogy az eddig anonym Városi-Járási Könyvtár homlokzatára pil­lantva egyszer a Katona Lajos névvel találkozom. Az utcán túl ezt is megérdemelné! Ilon Gábor múlt esztendőben nem sike­rült a baráti körét megala­kítani. Itt kell elmondanom azt is, hogy hét szakosztály-* 1 ban közel hétszáz fiatal spor­tol. Lezárt öltözők — Hogyan alakult az egye­sület anyagi helyzete? — Az elmúlt években, de különösen 1982-ben nem Ki­került ezt megnyugtatóan ren­dezni. Véleményem szerint az úgynevezett többcsatornás tá­mogatási rendszer és az ala­csony bevételek miatt van ez így. Ebben a pillanatban —még pontos számadatot nem ismer­ve — az elmúlt esztendőt kö­zel 1,5 millió forintos egyen­leghiánnyal zártuk. A gazda­sági életben jelentkező nehéz­ségek egyesületünk működé­sét is befolyásolják. — Hogyan alakultak a tár­gyi feltételek? — A sportolókkal együtt már régóta várja a vezetőség a felújítási, bővítési munká­latok megkezdését. Két fő bá- zishelyünk a városi stadion és a saját erőből kialakított if­júsági sporttelep. Ezeken kí­vül használjuk a fonógyári ké­zilabda-, és a DCM labdarú­gópályát. Télen pedig a kü­lönböző iskolák tornatermeit. A stadion épületének terve­zett felújítása tavaly kivitele­ző hiánya miatt elmaradt. Több helyiség használhatatlan, jelenleg le vannak zárva. A pályát húsz év óta nem újítot­ták fel. Surányi János Munkavédelem Javuló arányok 1982-ben a Váci Magasépítő Közös Vállalatnál huszonnyolc üzemi baleset történt, a sérü­lésekből adódó táppénzes na­pok száma hatszázharminchat volt. Ez az arány azonban mai- jobb a korábbi évek átlagánál. Az elmúlt esztendőben a biz­tonságtechnikai oktatásokat rendszeresen megtartották. Fo­kozatosan javul a munkavé­delem. Fotóművészek Bibliográfia A Népművelési Infezet gon­dozásában most jelent meg egy 170 oldalos fotóesztétikai bib­liográfia. Az összeállító Bükéi Gorzó Magdolna 1800 adatot gyűjtött össze az 1981. január 1.—1981. december 31. közötti időszakra vonatkozóan, s eb­ből mintegy félszáz foglalko­zik a Duna-kanyar Fotóklub rendezvényeivel, a tagokról írt cikkekkel. Kinek, mi tetszik? Wers a pódiumon A Pest megyei Pedagógus Szakszervezet megyei bizott­sága a Madách Imre Művelő­dési Központban rendezi meg április 16-án a vers- és próza­mondók pódiumverser.yét. A résztvevők szabadon választott versekkel indulnak. , ISSN 0133—2759 (Váci Hirlf-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents