Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

8 PEST MEGYEI HÍR LAP MAGAZIN 1983. FEBRUÁR 12., SZOMBAT Esendő istenek tévútjai Pohárból merített csalóka biztonság A tudomány istenekké tesz ben- | nünket, mielőtt megérdemelnénk, ! hogy emberek legyünk. (Jean | Rostand francia biológus.) Csakhogy a tudomány által fel­vértezetten is esendő istenek va­gyunk. Gyarlóságunkban tévutakxa jutunk, szenvedélyeink olykor le­győzik a józan eszünket. Például iszunk nyakra-főre. örömünkben, bánatunkban, okkal, ok nélkül a pohár fenekére nézünk. Nincs ün­nep, családi esemény koccintás nél­kül. A világranglistán előkelő helyre ittuk fel magunkat az utóbbi évti­zedekben, s tönkrement családok, emberi életek, ketté tört sorsok ez­rei Írhatók az alkohol számlájára. Mégis, túl gyakran, már-már magá­tól értetődően akad kezünk ügyébe 1 pohár. A zsákutcába tévedteket pedig nagyon nehéz visszavezetni a helyes útra. Szélmalomharc A tapasztalat bizonyltja, hogy új­ratermelődik a réteg, amelynek so­raiból az alkoholisták kikerülnek. A pohár fenekére gyakorta néző szü­lők gyermekei maguk is természe­tesnek tartják, hogy inni kell. — Nem érzi hiábavalónak az iszákosság elleni küzdelmet? — tet­tem fel a kérdést dr. Hardi István­nak, a Pest megyei Ideggondozó Intézet vezető főorvosának. — Visszakérdezek: vajon, honnan az előítélet, a pesszimizmus, amely azt sugallja, a segítség eleve re­ménytelen? A tuberkulózis elleni harc sikere közismert. Vonjunk pár­huzamot. Annak idején — az adott­ságokat tekintve — ez a küzdelem is kilátástalannak tűnt. De a társadal­mi változások, az egészségügyi há­lózat fejlődése, a hatásos gyógysze­rek révén legyőztük ezt az egykori népbetegséget. Tenni az alkoholiz­mus ellen, természetesen nem köny- nyű. Kétféle magatartás is gátlólag hat: sokan úgy vélekednek, nem kell ebből ügyet csinálni, hiszen az • természetes, hogy iszunk. A lelkűk mélyén talán még imponál is ne­kik, ha valakinek nagy a befogadó- képessége. Mások bűnnek tartják az alkoholfogyasztást, a bűnösök fejét követelik, s eleve reménytelennek Ítélik a törekvéseinket. —- Való igaz, sokkal inkább szem előtt van a súlyos alkoholista, aki randalíroz, mint az, aki netán ép­pen kigyógyult ebből a betegségből, hiszen róla nincs mit beszélni. Még­is, az előbbiek tábora népesebb. Egyre több családban gond, hogy a szülők — egyike vagy mindketten — rendszeres alkoholfogyasztók. Miért kell az Ital, mi ellen keres­nek egyesek a pohárban vigaszt? Nemzetközi vélekedés szerint a világon az alkoholisták egyharma- da gyógyítható, egyharmaduk hely­zetén időlegesen lehet javítani, a további egyharmadon nem tudnak segíteni. Pest megyében hogyan ala­kul ez az arány? a — A jelenlegi helyzet jobb. Ez természetes következménye an­nak, hogy egységes munkastílust alkalmazó gyógyító hálózatot alakí­tottunk ki. Hat saját elmeosztályunk és a pomázi Munkaterápiás Intézet dolinái osztálya fogadja az alkoho­lista betegeket, s a megyében a nagykőrösi belépésével már 10 ideg­gondozó intézet szakemberei veszik fel a harcot. Szerencsés, hogy az ideggondozókban együtt tevékenyke. dik a gyógyító csapat — az orvos, pszichológus, a nővér —, hiszen ál­talános a képlet, a lelkibetegekből nagyon könnyen válik alkoholista, így idejében közbeléphetünk. Ta­valy a gondozókban már 6000 alko­holistával foglalkoztunk rendszere­sen. Valószínűleg nem teljes a lis­tánk, s ennek kettős oka van. — Az egyik az, hogy a hálózat még viszonylag fiatal, tehát a lét­szám nem volt elegendő ahhoz, hogy az összes kóros eseteket felkutassuk, s mindegyiket kezelésbe, gondozás­ba vegyük. A másik, hogy sokszor a munkahelyek is akadályozzák a kö­telező gondozásba vételt. Kozmeti­káznak, nem vállalják, talán nem is érzik a felelősséget Azt mondják: mit számít, ha valaki munkaidő után iszik? Csak arról feledkeznek el, hogy rövid idő múltán már eset­leg nemcsak műszak után néz a po­hár fenekére az illető. — Az adatok szerint tavaly Pest megyében, a kórházi osztályokon 1100 elvonókúra volt a gondozóin­tézetekben 834... — Nem könnyű, éppen a már em­lített szemléleti korlátok miatt bárkit is rábírni az elvonókúrára, még kevésbé rákényszeríteni. Jog­rendünk a személyes szabadság vé­delmében csak igen megfontolt, te­hát hosszan tartó előkészítés után teszi lehetővé a hatásosnak mon­dott nagyfai elhelyezést — Mi ad mégis reményt, hogy a hosszas munkálkodás nem lesz hiá­bavaló? — A megyében tevékenykedő al­koholizmus elleni társadalmi bizott­ság két évtizede a legkülönfélébb le­hetőségeket kihasználva küzd e ká­ros szenvedély ellen. Nemcsak egészségügyi szakemberek a tagjai, hiszen ehhez az orvosok nem ele­gendőek. A pártbizottság részvétele mellett az ügyészség, a rendőrség, a kereskedelem képviselői, s a vörös­keresztesek összehangoltan, a bi­zottság keretein belül hatékonyab­ban tevékenykedhetnek. Sokat se­gítene, ha már a körzeti orvosok fel­ismernék a kezdeti stádiumban levő alkoholistát, s nem fordulna elő, hogy vérszegénység és savhiány el­len maguk az orvosok is nem vö­rös bort ajánlanának, s ha a gyógyí­tásban az egyes betegségek kezelé­sén túl a beteg egész személyisége kerülne előtérbe. A szakmai tovább­képzéseken éppen ezt a szemléletet igyekszünk kialakítani. Idén már­ciusban, az alkoholizmus elleni hó­nap során a társadalom felelősségé­ről és tennivalóiról szólunk a ren­dezvényeken. Ami reményt ad — Azt kérdezte, ml ad reményt? Ha csak egyetlen nagyivó embert is mértékletes fogyasztóvá tudunk tenni, ha visszaadjuk a családjának, a közösségnek, akkor már nem hiá- bavalóak erőfeszítéseink. Nem .anti­alkoholistákat akarunk, csak azt; tanuljunk meg együtt élni ezzel az élvezeti cikkel, s ne váljunk a rab­jává. Gondjaink megoldásához pe­dig keressünk jobb segítőtársa^ mint az ital! GÁSPÁR MARIA Beszélgetés Czipper Gyulával, az OEGH vezetőjével Nemcsak pénzkérdés Szokatlanul enyhe volt eddig a tél. Ezért — az energiahelyzetünk­ről beszélgetve — először nem is kérdezhetünk mást Czipper Gyulá­tól, az Országos Energiagazdálkodá­si Hatóság vezetőjétől. • Mennyit takarít meg nekünk ez az Időjárás? — Erről még nincsenek — nem is lehetnek — végleges adataink, de az már most biztos, hogy annyi energiát tudunk megtakarítani, amely több tízezer tonna olaj árával egyenlő. Egyebek közt ez is közrejátszik ab­ban, hogy sikerült kiegyenlítenünk az 1982 eleji túlfogyasztást, s ta­valy is csak annyi energiát használ­tunk fel, mint egy évvel korábban. Ebben persze segített a meleg nyár is: kevesebb energia kellett például a mezőgazdasági termények szárítá­sához. S végül, szerepet játszott az is, hogy nem növekedett az energia- igényes iparágak termelése, s ér­zékelhetőek a takarékosság eredmé­nyei is. Mindent egybevetve a ter­melő ágazatokban körülbelül egy százalékkal csökkent a fogyasztás, miközben a lakosságé három száza­lékkal nőtt. Ez utóbbin belül főképp a villamosenergia-felhasználás emel­kedett gyorsan: mintegy tíz száza­lékkal haladta meg az előző évit. • Elfogadhatónak tartja a lakossá­gi fogyasztás Ilyen gyors növekedé­sét? — Természetes dolog, hogy vi­szonylag gyorsan emelkedik a la­kosság energiafelhasználása. Magá­tól értetődik például, hogy ha meg­épül egy lakótelep vagy akár csak egy családi ház, akkor új fűtőkészü­lékekre, világításra, háztartási gé­pekre van szükség. A háztartások korszerűsödése, a villamos háztartá­si gépek gyors elterjedése is növeli a fogyasztást. Reméljük persze, hogy a lakosság is jobban takarékoskodik, s sokat tesz még azért, hogy való­ban csak annyi energiát használjon fel, amennyi indokolt. • Hol tartanak a termelő ágazatok az energiatakarékossági célok meg­valósításában? — Az energiatakarékossági kor­mányprogram azt írta elő, hogy egy­felől csökkenjen az energiafelhasz­Örömpótló itóka — Társadalmi, lélektani és egyéni okokat kell vizsgálnunk. Ivási szo­kásaink közismertek. Az is jellem­ző, hogy az emberi kapcsolatok nem úgy alakulnak, ahogyan az kívánatos lenne. Sajnos manapság nem divat érzéseink kifejezése, sőt a filmek­ben, reményekben látható személyi- ségmodellek is az izolációt, elidege­nedést segítik. Kevés a pozitív pél­da. Nincs meg az a képességünk, hogy meg tüdjuk fogni a másik em­ber kezét, képletesen és olykor szó szerint is. Nem tudunk kellő har­móniát nyújtani egymásnak. Fi­gyelje meg az emberek arckifejezé­sét. Nem jellemző a keep smiling, a mosoly. Nem egyszer faarcú társak, közönyös emberek vesznek körül bennünket. Pedig de jó lenne az emberségben is elöljárni! S ha ez az arcunkra is lenne írva. — Tehát szorongásaink, megoldat­lan problémáink elől keresünk me­nedéket az italban? — A kibillent egyensúlyú embe­rek nem képesek a harmónia meg­teremtésére. Az alacsony képzettség, a tudás, a kellő kulturáltság hiá­nya miatt képtelenek élvezni az életnek azokat a szépségeit, melye­ket a munka, a család, a gyerekne­velés ad. Az örömérzés egyik zava­ra Is megnyilvánulhat az alkoholiz­musban. Akik nem tudnak örülni az élet nyújtotta lehetőségeknek, vagy nem jutnak hozzá a vágyaiknak megfelelő munkához, otthonhoz, szó­rakozáshoz — mentsvárnak, öröm­pótlónak tekintik az italt. A z Idei tervfeladatokban, egyebek mellett, kiemelke­dő helyet foglal el a ter­mőföld hasznosítása is. Érthető, hiszen az idén a tavalyi kiemel­kedő eredmények egy-két száza­lékos túlteljesítésével számol a népgazdasági terv. Ez azonban csak úgy érhető el, ha egyebek mellett a legnagyobb tartalékot a termőföldek célszerűen, ren­deltetésszerűen - hasznosítják a mezőgazdasági nagyüzemek. Hi­szen tudott dolog, e téren sincs még minden rendjén. A felszabadulás óta több mint 70 ezer hektárnyi földet — gö­döllői járásnyi területet — von­tak ki a mezőgazdasági művelés­ből Pest megyében. Sokszor in­dokoltan, gyakran indokolatlanul. Azt senki sem tagadja, hogy a városok terjeszkedésével az ipa­ri üzemek létesítésével elkerül­hetetlenné vált a rónák csökken­tése. Azon viszont már lehetne vitatkozni, hogy ésszerűen tör­tént-e minden esetben? Sajnos nem. Például a ceglédi szenny­víztisztítót első, másodosztályú földekre telepítették, holott tíz kilométerrel arrébb a Csemő ha­tárában található homokos terü­let is megfelelt volna erre a cél­ra. Igaz, a tíz kilométeres csőhá­lózat feltétlenül növelte volna a beruházási költségeket. Ez érvnek érv, de nem elfogadható. Ugyan­is a szikkasztóval a szennyvíz részbeni hasznosítására szolgáló erdővel együtt mintegy 50 hek­tárnyi jó minőségű földet vontak ki a művelésből, amelyen 5—6 tonna búzát, 8—10 tonna kuko­ricát lehetne termelni hektáron­ként. Nem nehéz következtetni arra, hogy a többletberuházási költség a nagyobb terméshoza­mokból 2—3 év alatt megtérült volna. Arról nem is beszélve, hogy ahol ártó forrás a szennyvíz elhelyezése, a futóhomokon még hasznot is hozott volna a talaj megkötésével. A megtörténteken már nem le­het változtatni. Szolgáljon inkább tanulságul, hogy a meglevő föl­dekkel a korábbinál sokkal job­ban kell sáfárkodni. Annak ellenére, hogy a föld- hasznosítás területén az utóbbi években óriási előrelépés történt tavaly Pest megye 24 termelőszö­Földvédelem vetkezetében, két szakszövetkeze­tében és 4 állami gazdaságában több mint 2 ezer hektár maradt vetetlenül. Ez egy kisebb terme­lőszövetkezet területének felelne meg. Ha figyelembe vesszük, hogy Pest megyében az összes termő­terület csaknem 56 ezer hektár, akkor az említett vetetlen föld tudajdonképpen nem sok. Más ol­dalról szemlélve a dolgot, bizony nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy akár egyetlen talpalat­nyi föld is ne hozzon termést. Főleg most, amikor a hazai el­látás színvonalának megőrzése mellett egyre több mezőgazdasági terméket exportálunk, ezzel is ja­vítva népgazdasági mérlegünkön. Ebből a megközelítésből szemlél­ve már más a kép. A 2000 hektá­ron négytonnás búza vagy hat­tonnás hektáronkénti kukorica- termést véve alapul, 8—12 ezer tonna gabonát termelhettünk vol­na, ami nem csekélység. Mivel a föld nem növelhető, sőt ha kisebb ütemben, de nap­jainkban is tovább csökken. Pest megyében évente 1000—1200 hek­tárt vonnak ki a termelésből. Ez az utak. vasutak, üzemek és egyéb létesítmények fejlesztése miatt elkerülhetetlen. Bár fájó szívvel ezt tudomásul kell venni. Van érvényes földhasználati tör­vényünk, a párt XI. kongresszu­sa óta pedig — amely nemzeti kincsnek nyilvánította a termő földet —, megnőtt az értéke is. Bizonyság erre. hogy amíg a leg­gyengébb minőségű területekért kisajátítás esetén aranykoronán­ként 4 ezer forintot kell téríteni, addig az I. osztályú ■ földekért 33 ezer forintot. Meggondolandó te­hát, hogy egy új létesítményt hol érdemes megvalósítani. Mint már szó volt róla. évente kétezer hektárnyira tehető a ve­tetlen terület. Elfogadható a gaz­daságoknak az a védekezése, hogy vannak olyan földek, ame­lyek hozama a termelési költsége­ket sem fizetné vissza. A mai fe­szített viszonyok között valóban meggondolandó, mely területet, mire érdemes leginkább haszno­sítani. Példa erre, hogy évek óta nem található parlag terület a da ha­si, a monori, a ceglédi és a rác­kevei járás területén. A gazdasá­gok egymás közti földcseréje szin­tén hathatósan segíti a szakszerű földhasznosítást, a nagy táblák kialakítását. Az elmúlt időszak­ban ily módon 15 ezer hektár földterület cserélt gazdát. A gö­döllői egyetemi tangazdaság és a ‘kartali Petőfi, a ceglédi állami gazdaság és a ceglédi Kossuth termelőszövetkezet között létre­jött földcsere a bizonyság erre. A gyenge homokot leginkább sző­lő-, gyümölcs- és erdőtelepítés­sel vonják művelésbe. Az elmúlt 10 esztendőben több mint 5 ezer hektár erdőt telepítettek Pest megye gazdaságai, köztük a szent- mártonkátai Kossuth termelőszö­vetkezet. Biztató kezdeményezés az is, hogy a szétszórt, nagyüzemi művelésre alkalmatlan területe­ket, egyre inkább hobbi kertként hasznosítják. E célra 500 hektár területet mértek ki a közelmúlt­ban. Említést érdemel a termelésbe vont területek szakszerű haszno­sítása is. Az indokolatlanul nagy forgók, üzemi utak, tamyahelyek jelentős területkiesést eredmé­nyeznek. Nem hasznosul a föld akkor sem, ha hiányos a telepí­tés, vagy a vetés. Mindez a ter­mésátlagot csökkenti. Sok múlik tehát a szőlő-gyümölcstelepítő- brigádokon, a traktoros körülte­kintő munkáján. M ndez elvétve fordulhat elő például a tápióbicskei Áp­rilis 4., a kocséri Petőfi, a ráckevei Aranykalász, a túrái Magyar—Kubai Barátság terme­lőszövetkezetben és még sorol­hatnánk másokat. Külön említést érdemel a pátyi, Zsámbéki Me­dence tsz, ahol az utóbbi két esz­tendőben — a korábban tanácsi kezelésben levő parlagterületek­ből — 100 hektárt vontak műve­lés alá. A töki Egyetértés Terme­lőszövetkezetben a meliorációs tervekben meghatározott 12 mé- méteres üzemi földutat csökken­tették a felére, harmadára, ezzel is növelve a termőterületet. BÖNA ZOLTÁN hálás növekedési üteme, másfelől pedig az energiahordozók között mérséklődjék a legdrágább energia- hordozó, a kőolaj aránya. Inkább helyettesítsük azt szénnel, vagy pe­dig földgázzal. A program végrehaj­tása jól halad. Az elmúlt két év­ben például mintegy 500 vállalat vál­lalkozott olyan beruházásokra (ösz- szesen mintegy tízmilliárd forint ér­tékben), amelyeknek mind az olaj­megtakarítás a céljuk, illetve az, hogy mérséklődjék az energiaigény. E beruházásoknak kiemelkedő sze­repük van abban, hogy az elmúlt években gyakorlatilag nem nőtt az ország energiafogyasztása. Még ör- vendetesebb, hogy jelentősen csök­kent a kőolaj-felhasználás — 1982- ben például 2 millió tonnával keve­sebb olajat dolgoztunk fel, mint 1978-ban. • Mégis, miből származik ez a meg­takarítás? — Egyfelől abszolút mértékben is megtakarítottunk kóolaj-termeke- ket A benzin fogyasztói áranak emelése, például meggondoltabbá tette az autótulajdonosokat, kezdik megtanulni, hogy kevesebb üzem­anyag felhasználásával is jól lehet vezetni. Nem kevés tüzelőolajat ta­karítottak meg például a mezőgaz­daságban, a termények nedves szá­rítása, valamint a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása révén. Másfelől viszont országszerte szé­les körben használtak fel olaj he­lyett más hazai energiahordozókat, például szenet, földgázt, villamos energiát. Ezt persze a hazai ener­giatermelő ágazatok növekvő erő­feszítései tették lehetővé. A szénbá­nyászat például már tavaly 26 millió tonna szenet hozott felszínre, holott az eredeti előirányzat szerint csak 1985-ben kellett volna ennyit ter­melnie. Növekedett a földgázterme­lés: a 6,5 milliárd köbméter meny- nyiségű értékes energiahordozó nem­csak azt tette lehetővé, hogy ellás­suk a lakosságot, s a múlt év végén Pécsre is eljusson ez a fűtőanyag. Lehetőség lesz arra is, hogy 1983—85 között újabb településeket kapcsol­junk be a földgázvezeték-hálózatbd. Ide kívánkozik, hogy eközben a kő- olajbányászat is tartotta évi 2 mil­lió tonnás termelési szintjét, ami nem kis erőfeszítéseket követelt • Térjünk vissza még a szénbányá­szathoz! Már azért is, mert az elmúlt évben több helyen nem jutott elég szénhez a lakosság. Mire számítha­tunk az idén? — Tavaly igen nehéz geológiai vi­szonyokkal kellett megküzdenie a bányászatnak, emiatt maradt el a tervtől az év első felében. Ezért nem tudta abban az időszakban teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. Az év végéig azonban pó­tolták az elmaradást, s túlteljesítet­ték a belkereskedelem rendelését. A bányászok áldozatkészségére tovább­ra is számíthatunk, ha kell, jó né­hány szabadnapjukat feláldozzák. Már ez is garantálja, hogy év köz­ben várhatóan kiegyensúlyozott lesz az ellátás. S még jobban javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új bri­kettgyárak. A termelés egyébként ma is nő: 1983-ban már 1,6 millió tonna brikettet szállítanak a fogyasz­tóknak, százezer tonnával többet, mint például 1982-ben. • Az idei népgazdaság! terv azt ír­ja elő, hogy az ország energiafelhasz­nálása egy százalékkal emelkedhet. Mit tehetünk ennek érdekében? — Ez igen sokrétű feladat. Az energiagazdálkodási „ kormányprog­ramban összefoglalt feladatokat kell hatékonyan végrehajtani. Gyors ütemben kell például hasznosítani a kutatási eredményeket, üzembe helyezni az energiatakarékos beren­dezéseket. S természetesen bővíteni kell az energiatakarékos háztartási készülékek gyártását is. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy vannak még kihasználatlan tartalékok az iparban. Annyit például még egy pénzszűkében lévő vállalat is meg­tehet, hogy korszerűsíti elavult fű­tési rendszerét, vagy pedig mérő­műszereket vásárol, amelyekkel fel tudja deríteni, hol használnak fel több energiát a kelleténél. • A szűkös vállalati erőforrás azért erre nem mindig elég. A jövőben Is számíthatnak az állam támogatására? — Még a mai, korlátozott anyagi körülmények között lehet hitelt kap­ni ilyen beruházásokra. A takarékos­ság azonban nem mindig pénzkér­dés. Számos tapasztalat mutatja pél­dául, hogy rendkívül sok múlik az energetikusok hozzáértésen, lelkese­désén. Az ilyen emberek munkájá­nak támogatása, ötleteik, javaslataik megvalósítása semmiképpen sem nél­külözhető módszere az energiagaz­dálkodásnak. KOZMA JUDIT

Next

/
Thumbnails
Contents