Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
ízlést formálnak Másolatok Hamarosan rajzos katalógus készül azokról a múzeumi tárgyakról, amelyekről, másolatokat készítenek a Központi Múzeumi Igazgatóság műhelyeiben. Ez segíti majd az eligazodást a gazdag kínálatban. Megközelítőleg 700 különféle tárgyat választottak ki 1938 óta e célra: kerámiákat, ötvöstárgyakat, csontfaragásokat, kisplasztikákat. A másolatokat az igazgatóság négy önálló üzletében és a bizományosok hálózatán keresztül a múzeumok többségében is árusítják. A műkincsek másolatainak forgalmazásával közművelődési küldetést teljesítenek a múzeumi intézmények, mert a felbecsülhetetlen értékű tárgyak a másolataik révén is ízlést formálnak, régmúlt korok kulturális értékeit közvetítik. A másolatok legtöbbje elsősorban küllemében kíván az eredetire hasonlítani. A tökéletes hatás illúziójáért minden technikai lehetőséggel élnek: a kerámiák például az avíttság látszatát keltő haj- szálreoedésekkel kerülnek ki a műhelyből. A műtárgyak másolatait festők. keramikusok, ötvösök, öntők — összesen mintegy öt- venen — készítik. Monográfia Cegléd életéről Gazdagodik a történetírás Cegléd története címmel terjedelmében, színvonalában is impozáns kötet látott napvilágot a városi tanács támogatásával, Ikvai Nándor szerkesztésében. Több mint ötven esztendeje, hogy Kolofont József 1931-ben kiadta Cegléd monográfiáját. Az eltelt idő mozgalmas története nem csupán a történelem eseményeinek összefoglalását tette szükségessé, hanem a most feldolgozott levéltári anyag, az ásatások, a lezártnak hitt régi kutatások eredményeit is új megvilágításban állítják elénk. A török kor idézete Az olvasó bizonyára megérzi majd, hogy a Természeti, földrajzi viszonyok című fejezet nélkül megírhatatlan volna a város története, hiszen ezek a viszonyok befolyásolják a település- és gazdaság- történet számos mozzanatát, teszik lehetővé például annak a szőlő- és gyümölcskultúrának a kialakítását, amely révén Cegléd polgárai hazánk határain túl is megbecsülést szereztek. A tartalmas kötet talán legsikerültebb fejezete o török kori és a XVIII—XIX. századi Cegléd története. A török hódoltság másfél századát az orMásképpen vélekedik a fiatalokról a húszon-, a harminc-, az ötven-, a nyolcvanéves. Ilyenek a mai fiatalok, mondja kéziegyíntve, aki maga is alig lépte át a nemzedéki korhatárt, s aki a megszépítő messzeség okán értékeli át egykori viselkedését. A pszichológusok és a szociológusok vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy a huszadik században a felgyorsuló társadalmi változások miatt a generációs különbségek sokkal mélyebbről fakadnak. Az alapvető helyzetből adódó ellentétek konfliktusokká fejlődhetnek, s e jelenség sokkal inkább jellemző korunkban, mint máskor. Cseh-Szombathy László családszociológiájában kifejti: a korosztályokat többé már nemcsak az választja el egymástól, hogy az egyik nyitott, próbálkozásra kész, • míg a másik már megállapodott, hanem az is, hogy a szülők olyan emlékeket őriznek, amelyeken a társadalmi fejlődés már túlhaladt. A szülők zöme nem képes modernizálódni, hiszen személyiségük a korábbi események, élmények hatására formálódott. A családi vitákban merevek és szempontjaikat végül tekintélyi alapon próbálják érvénve- síteni. A szociológus megállapítása azoknak a szülőknek ad választ, akik el sem tudják képzelni, miért távolodnak el tőlük gyermekeik, hiszen mindent megkapnak. A csoportokba verődő tizenévesek nagyobb része otthon minden jót megkap, csak a legfontosabb hiányzik: a felnőtt a fiatalok helyzeteit átélve gondolkodjon és legyen segítő társ. A közelmúltban e mindennapi téma megbeszélésére került sor Vácott a művelődési központban. A megyei gyermek- és ifjúság- védelmi napon pedagógusok, pszichológusok, egészségügyiek, a nevelési tanácsadók munkatársai, a bíróság képviselői, közművelődési szakemberek adtak egymásnak találkozót. A tanácskozás legfőbb erénye az volt. hogv egymásra mutogatás helyett gyütt elemezték azokat az okokat. amelyek a fiatalok deviáns magatartásához vezethetnek. A kérdés olyan összetett, hogy a megoldás nyitját nem lehet csak a család vasv az iskola kezébe adni. Dr. Nnvák István. a Pest meavei Tanács művelődési osztályának vezetője szerint alapos helyzetfelmérés és szemléletváltozás szükséges ahhoz, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem új tartalmat kapjon. Bár minisztertanácsi határozat szól e tevékenység mikéntjéről, s intézményesen is igyekeznek jó példákat felmutatni, az eredmények mégsem állnak arányban az erőfeszítésekkel. Hiába mélyült a gondoskodás tartalma, a figyelmeztető jelenségek megszaporodtak. Igaz, hogy a családi gondoskodás a védelem alapja lehetne, de a generációs ellentétek már a családban gyökereznek. Az elmúlt négy esztendőben Pest megyében négyezren váltak el. Ennek arányában nőtt a gyermeküket egyedül nevelők száma. Az adat figyelmeztető, hiszen ezáltal is növekedhet a magukra maradó fiatalok aránya. A mind több különmunkát vállaló szülők sokszor azt sem tudják, hol van a gyerek délután, kivel találkozik, mivel tölti az idejét. Gyakran csupán pajkos jelzővel illetik a normákat átlépőt. Az értékek, a szokások átörökítése az érzelmi biztonságot, hátteret nyújtó családokban, iskolai kisközösségekben valósulhatnak meg. A főváros után Pest megyében a legmagasabb a veszélyeztetettek száma. Ez összefügg az ingázással, a világváros kisugárzásával. A megfigyelések szerint a legtöbb gond a betelepülőkkel van. A már-már kilátástalannak tűnő lakás- megoldás a gyökértelenség érzetével párosul. Az évszázadok alatt kialakult rendből kiszabaduló nehezen találja meg az érintkezési pontokat, alig lel igazi barátokra. A régi normák már nem irányítják a magatartást, az újak pedig még nem alakultak ki. A tanácskozás hozzászólói szerint a monori, a gö- döllöi, a ceglédi és a daba- si járásban, valamint Vácott az elmúlt esztendőkben egyre több a környezeti ok miatt veszélyeztetett gyerek. A gyámüggyel foglalkozók elmondták: az iskolás korúak között sokan menekülnek a különböző kábító íratást ígérő szerekhez. A példák figyelmeztetők: az utólagos vészharang kongatás helyett meg kell előzni, hogy e korosztály tagjai céltalanul elkallódjanak. A család, az iskola, a közvetlen környezet közös feladata az értékek. a követendő példák felmutatása. Erdősi Katalin szagos történelemírás is mostohán kezeli. Csak ilyen aprólékos, levéltári kutatás nyomán lehet az akkori gyorsan változó települési, gazdasági viszonyokról hű képet adni, mint amilyen áldozatos munkával a tanulmány szerzője tette. Sorait olvasva szinte magunk előtt látjuk a menekülésre mindig készen álló, de a harcok, megszállások szünetében a lehetőségek szerint földjüket művelő három város polgárainak nehéz sorsát, szívós kitartását. Érdemes felfigyelnünk a Vallásalapítványi Uradalom gazdaságtörténetére, a város életében betöltött befolyására. Sajnálatos, hogy a gazdálkodástörténet meg az egyetemes magyar történelemben sem kapta meg azt a helyet, ami a magyar valóság teljes ismeretéhez nélkülözhetetlen. Igaz: az ilyen irányú vizsgálatokhoz a hagyományos történetírói adottságokon, levéltári kutatásokon kívül közgazdasági, mérnöki látószem is kell. A fogalmak történetietlen vissza- vetítésével azt mondhatjuk, hogy ebben a tanulmányban egy akkori állami gazdaság történetét, földesúri joghatóságán keresztül a város életére gyakorolt szerepét mutatja be a szerző. Átfogó elemzés Nincsen abban semmi rendkívüli. hogy a kötet terjedelmének kétharmada a szabadságharc utáni Cegléd történetét rajzolja meg. A Borovsz- ky szerkesztette Pest vármegye második kötetében megjelent Cegléd címszó csupán 1910-ig tárgyalja a város történetét. Kolofont József monográfiája is az első világháború utáni évtizedig juthatott el. Arról nem szükséges szólnunk, hogy szemléletüket, történeti nézőpontjaikat messze túlhaladta az idő. A mai történetírás, de az érdeklődő olvasó is az ott és akkor meg nem írt társadalmi valóság, a kapitalista gazdasági fejlődés árnyoldalaiként megjelenő agrárproletariátus kialakulásának szervezkedéseinek a körülményeire, okaira 1 joggal kíváncsi lehet. A ki egyezés utáni évtizedek gaz dasági fejlődésének, a gyáripar eredményei gyors cégié di alkalmazásának szakszerű megírása talán azt a tévhitet is eloszlatja, hogy a kereskedelem nem való a magyar embernek. A cséplőgépek első ceglédi alkalmazói, az egymás után épülő malmok tulajdonosai, részvényesei olyan ceglédi gazdag polgárok voltak, akik — Kovács Károly tanácselnök bevezető szavai szerint — mindig készek voltak az új vállalására. Ezt a gazdag, tartalmas összefoglalást bizonyára árnyalhatja még a korszak művelődéstörténete, amelyben az alulról jövő kezdeményezés példájaként a különféle népkörök szerepe, az országban elsők között megnyíló polgári és tanonciskola, de a kötelező népoktatás előtt a gyermekeik oktatására önerejükből tanítót fogadott Lendér- dűlői gazdák mozgalmának megírása is belefér. A kötet utolsó harmada legújabb kor — a felszabadulás utáni idő — összefoglaló ismertetése. Ezeknek a tanul mányoknak a birtokában válik lehetővé a további kutatás, az elemző munka. A város szocialista ipara, mezőgazdasága. a népesség és a demográfiai helyzet ismertetése nem csupán Cegléd városa, hanem környékének történetét is. Országos szerepkör A kötet zárófejezete a Cegléd szerepe hazánk településrendszerében címet kapta. Annak idején a Futóhomokban Erdei Ferenc rámutatott arra hogy Cegléd népességének, gazdaságának számarányán messze túlmutató országos szerepe van. Ez a gazdag múlt az elfogulatlan szerző szerint nemcsak reményt nyújt, hanem lehetőséget is biztosít arra, hogy a város méltó legyen múltjához. A kötet tanulmányainak színvonala kiemelkedik a ma divattá szürkült helytörténeti irodalom kiadványai közül. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megjelentetésével nemcsak a város történelmet kedvelő közönsége, hanem az egyetemes magyar történetírás is gazdagodott. Petróci Sándor bHeti FILMTEGYZET Talpra Győző! A ma és a holnap számára Megifjodó műemlékek fi Múltunk egy-egy remekmívű f darabja barokk paloták. év- f százados templomok, védett te- 'í rek. városképek. Pest megyé- z ben mind megtalálható, s ér- í demesek arra, hogv ha a törté- Z nelem viharai ellenére máig is J gyönyörködhetnek, megöri; ztik '/ azokat a ma és a holnap szá- í mára. Mégpedig oly módon. '/ hogy ne csak díszei legyenek v környezetünknek, hanem ma is használhatók. V. Pest megye két városában j! valamint az Országos Míiem- ^ léki Felügyelőség arról érdelt- ^ lődtünk. hói nvíl'k lehetőség a ^ régmúltat idéző építészeti em- á lékek karbantartására, felújí- í tására. Intenzív városvédő munkáról számolt be Vácott a Városgazdálkodási-Vállalat igazgatója, Bioba Attila. Az ország legszebb barokk terének tartott Március 15. téren a 22-es számú ház teljes rekonstrukcióját kezdték el tavaly, ösz- szesen hét és fél millió forintot költ a barokk házra a város. Dédelgetett tervük, hogy határidő előtt egy évvel végeznek a munkával. Közben elkezdik, szintén a városmagban levő Rév köz 2. számú ház teljes rekonstrukcióját is. ^Bár nem helyi kivitelezésben, de hasonló munka folyik a tér másik felén, a Siketnémák Intézete épületén is. Cegléden nem dicsekedhet nek műemlék épületek soré val. de ami szép, s ami díszítheti a várost, azt megbecsülik Sasvári Istvánnak, a Városgazdálkodási Vállalat főmérnökének tájékoztatása szerint tavalyi kiemelkedő munkájuk volt a Kossuth Múzeum felújítása, idén pedig egy szintén nagyon szép, régi, bár nem műemlék épületben került sor külső-belső tatarozásra, átalakításra. Ebben kap helyet a városi MTESZ-székház. Két példa a Pest megyei városvédők igyekezetéről, a most lássuk, hogyan óvja építészeti remekeinket az Országos Műemléki Felügyelőség. Szarka Imre kivitelezési osztályvezető szerint folyamatos a munka a szentendrei szerb püspöki templom, a dömösi prépostsági rom, a visegrádi Fellegvár, a Mátyás király-palota, a Sibrik domb és az ugyancsak itt található prépostsági rom felújításán, illetve újjáépítésén. Németi Lászióné, a Műemléki Felügyelőség Pest megyei referense szerint támogatják a tápiószelei, a dabasi, a «ziget- -zentmiklósi, a szentendrei (Péter, Pál), a csobánkai és a ceglédi (református) műemlék templomok tatarozását. Közreműködnek a zsámbéki katolikus romkert felújításában is. Még jóvá nem hagyott tervek szerint sor kerülhet Da- bason a Halász Móric-ház. Halásztelken a Malonyai-kas- tély, Nagykőrösön a Tanárki- kúria. Rádon a Muslay-kúria a váci. Vörös ház és a zsinagóga, valamint Váchartvánban a Rudnai-kastély felújítására is. Helycy László (Győző), a Talpra Győző! egyik jelenetében Vannak filmművészeti stílusok, eszközök, melyekkel szemben a magyar moziba járók — nem feltétlenül csak a saját hibájukból — értetlenül allnak (azaz ülnek). Különböző be- idegzödöttségek folytán a film nálunk még mindig csaknem kizárólag a szép egyenes vonalban elmondott mesét jelenti. A sztori kezdődjék az elején, folytatódjék a közepén, s a végén érjen véget. Ne történjen semmiféle ugrabugrálás térben és időben, mert az a nézőt (vagy legalábbis nagy részüket) zavarja. Ne kelljen talányokat megfejteni, ne kelljen tűnődni, hogy a látott képsor hol, mikor játszódik, mit jeient, s hogy ki kicsoda, és kinek mi a köze a másikhoz. Ez a konzervatív dramaturgia azonban bizonyos filmeknél nem segíti a nézőt a sztori vagy egyáltalán a film követésében. S ha mégis mereven ragaszkodik valaki ahhoz, hogy csak ilyenféle filmeket hajlandó igazi filmeknek tekinteni, az olyan filmművészeket zár ki elvezeti köréből, mint mondjuk Fellini, Bergman, Bunuel, de Ejzcnstein vagy Tarkovsz- kij, és Jancsó vagy Resnais. Azaz: a filmnek mint sajátos lehetőségekkel rendelkező, asszociációkban, jelképekben, montázsokban, idő-, kép- és térsíkokban szabadon mozogni képes művészetnek talán a iegműfajszerűbb alkotóit állítja félre az, akinek csupán egy lineáris cselekményelmondás, egy tradicionális szerkesztés- mód befogadható. (Csak mellesleg: az ilyen néző persze éppúgy nem tud mit kezdeni a modern regényirodalom java részével, ha valahol, mondjuk az iskolában, nem tanították meg rá. S a dolog nyitja pontosan itt van: akit nem szoktattak hozzá más izek élvezetéhez, az a paprikás krumplin kívül — ami ugyan kiváló été' a maga nemében — egyebe! nemigen lesz hajlandó fogyasztani. Pedig hát ugye a gombás tejfölös paprikás csirke se éppen kutya — és nem is sokkal komplikáltabb eledel ...) Nos, a konzervatívabb mozinézők alighanem gondban lesznek Szörény Rezső új filmje, a Talpra Győző! nézése közben. Itt ugyanis bőségesen találkozhatnak a modern film mindenféle formai-stiláris eszközével, az egymásba kevert idősíkőktól az egyik mondatban még reális, a másikban már szürrealista vagy jelképi tartalmú dialógusokig, a prózai szövegből dalba „forduló” beszélgetésekig, a tragikusan komoly viccektől a röhögtetően vicces tragikus jelenetekig. A film két hőse, Győző, a biztosítási ügynök, és Gábor, a ni- molista, haknizó, lecsúszott énekes, hol életük reális jelenidejében mozog, hol visszavált a gyermekkorba, az ifjúkorba, hol meg keveri mindezt. Fantáziaképek sora vetül egymásra, s ebből bizony elég nehéz kihámozni a film alapgondolatát, nevezetesen azt, hogy a két hős valamiképp, valamilyen okokból kifolyólag, kívül- rekedt a mindennapi, reális életen, sőt, egy kicsit talán a mindennapok történelmén is, és ezért menekülnek a fantázia, ^pz álom, az egymás álmai birodalmába, s ezért igyekeznek egymásban megtalálni az elveszett (elvesztett?) emberi kapcsolatokat, érzelmi tartalmakat. Mindez nagyon érdekes —, de valahogyan mégis az a benyomása támad a nem csak paprikás krumplin felnőtt nézőnek is, hogy az egész egy kicsit sok, egy kicsit kusza s egy kicsit amolyan (lehet, nem szándékos) antológia a legutóbbi harminc év filmművészeti eszköztárából, sőt, divattá vált megoldásaiból. Emellett kíséri valamiféle hevenyészettség, rögtönzöttség érzete is — márpedig, sajátos módon, éppen az ilyen bonyolult felépítésű filmekben kell rettenetesen vigyázni a látszólagos kuszaság abszolút precíz megszerkesztésére. A Talpra Győző! nem egy ponton nyilvánvaló spontán módszere bizony inkább ellene dolgozik a filmnek, semmint segíti a befogadását. A tünet nem új; Szörény Rezső korábbi filmjeiben is találkozhattunk ezzel, s ott sem mindig bizonyult szerencsésnek ez a rendezői módszer. Feketeszakáll szelleme A jó filmvígjáték nem öregszik — vagy nem nagyon. Tizenhárom évvel ezelőtt játszották a mozik a Robert Ste venson amerikai rendező által készített Feketeszakáll szelleme című komédiát. Ennyi idő alatt nagyobb igénnyel készült, úgynevezett művészfilmek is tökéletesen élvezhetetlenné avulhatnak. De ez a vígjáték máig friss maradt, ma is könnyesre kacaghatjuk magunkat, ma sem hervad! meg a humora, az ötletei is él- vezhetőek. Hogy mi a titka? Tulajdonképpen nincs is titok. Egysze rűen arról van szó, hogy ezt ka’óz és szellemtörtén, tbc oltott amerikai kommersz filmkomédiát annak idején jó mesteremberek csinálták meg akik értettek a műfajhoz. Pon tosen tudták, milyen és meny nvi fekete humor mennyi búr leszkelem, mennyi kötelező rózsaszín amerikai életkép mennyi édeskés szerelem és mennyi, kitűnően megkoreog- rafált verekedés szükséges ehhez a filmhez, és hogy mindezeket az alkotóelemeket miképp kell jó tempóban, megfelelő ritmusban keverni. No és volt arra is gondjuk, hogy a film abszolút fő figuráját, a hajdani vad kalózt (illetve annak szellemét) egy olyan elsöprő egyéniségű és ellenállhatatlan humorú színészre bízzák, mint Peter Ustinov, aki azonban úgy uralja a filmet, hogy sosem nyomja el szereplőtársait (Ehhez is érteni kell). A film mostani felújítása jó ötlet volt. Manapság, amikor a filmhumort hovatovább egyedül az egyre fárasztóbban hervadt humotú Búd Spencer filmek jelentik nálunk, jólesik látni, hogy vannak fílmvígjá- lékok. melyekben a könnyed -zórakoztalás sem jelenti a Módii és a sekélyesség uralmát. Takács István VrZr t •d/Zr Tg 4 ________ ' S I?Ú1983 FFRRTTÄR 10.. CSÜTÖRTÖK Gy ökértelenül
