Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

1983 FEBRUAR 10., CSÜTÖRTÖK JfJ 3 Hosszú távú iparpolitika Az Országos Tervhivatal és az Ipari Minisztérium vezetői, Faluvégi Lajos miniszterel­nök-helyettes és Méhes Lajos ipari miniszter vezetésével megbeszélést tartottak, ame­lyen részt vettek a két intéz­mény vezető munkatársai is. A megbeszélés középpontjában az ipar hosszú távú fejleszté­se és termelési szerkezetének korszerűsítésé állt, ennek ke­retében megvitatták a távlati fejlődés legfontosabb kérdé­seit és meghatározták a ter­vező szervező munka feladatait. Nagy figyelmet fordítottak a KGST-ben megvalósuló együttműködés bővítésére, to­vábbá az energiagazdálkodást és a gazdaságos anyagfelhasz­nálást előmozdító programok­kal kapcsolatos tennivalókra. Munkaprogramot fogadtak el az 1984—85-ös évek tervező munkájára. Megyeri Károly előadása a pártbizottságon Párbeszéd a tv műsorairól Tegnap délután az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában vitafórumot ren­deztek a Magyar Televízió műsorpolitikájáról. A téma előadója, a vita vezetője Me­gyeri Károly, a Televízió el­nökhelyettese volt. A rendez­vényen a megyei pártbizottság osztályvezetői, politikai mun­katársai, a városi és a járási pártbizottságok agitációs és művelődési osztályának veze­tői, a társadalmi szervezetek vezetői, üzemi pártbizottságok titkárai, illetve agitációs és propagandafelelősei, valamint újságírók vettek részt. A hallgatóság között foglalt he­lyet Balogh László, a megyei pártbizottság titkára, vala­mint dr. Tóth Albert, a párt- bizottság agitációs és műve­lődési osztályának vezetője. A fórum résztvevői Megyeri Károly színvonalas előadása nyomán bepillantást nyerhet­tek a televízió szervezeti éle­tébe, valamint sokrétű, szerte­ágazó, felelős tartalmi mun­kájába. Az elhangzott számos kérdésre, véleményre az elő­adó őszintén reagált, egyetért­ve azokkal az észrevételek­kel, amelyek a televízió még elkötelezettebb, színvonalasabb műsorpolitikájának megvaló­sulását szorgalmazták, hang­súlyozva azt a tényt, hogy a televíziónézők sok milliós tá­bora, sokféle igénye sem feled­tetheti el a televízió vezetői­vel; a különböző ízléseket is csak elkötelezett platformról, marxista—leninista szellemben elégítheti ki a televíziónak mind a 35 szerkesztősége, 3500 munkatársa. Hajnali négykor indulhattak a szállítók Tíz percet késett a munkásvonat Alattomos jégbordák nehezítették az utat Éjfél körül már csöndes Nagy kát a, talán csak egyet­len épületből szökik ki világosság: a sütőüzemből. A pé­kek, feladók, vetők és táblások a szokottnál is gyorsab­ban dolgoznak, hogy a havas, csúszós utakon előbb in­dulhassanak cl a szállító járművek, mielőbb a boltokban lehessen a friss kenyér. Gyalog bukdácsoltak a hóban A hároméves korszerű üzem­ben Cödöllei László művezető kalauzol. Valóban sajnálha­tom, hogy nem jártam még hagyományos pékségben, mert így csak az elbeszéléssel tu­dom összevetni azt, amit az automatizált, futószalagos ke­mence mellett láthatok. Milyen lehetett régen képzel dagasztani, egyenként lapátra vetni a töméntelen tésztacso­magot, a kemencéből izzadva kapkodni a ropogósra sült ke­nyeret, ha most is állandó nyüzsgést-forgást, villámgyors mérést, hatosával a kemencé­be sorjázó, s onnan szalagon érkező forró veknik sokaságát látom, ha a korszerű szellő­zés ellenére én, a tétlen is megizzadok...? Leghamarabb az úgyneve­zett választék készült el, már kiszállításra vár a pogácsa, a kalács, a bukta, a briós. Egy órára kész a hagyományos péksütemény; a kifli, a zsem­le is. Következik a speciális, a népszerű, rozslángkenyér, majd, a burgonyás, s végül a megszokott, kétkilós. — Ha Pesten ilyet ehet­nének ... — mutatja Gödöllei László. — Szívesen büszkél- kedek a minőséggel, nem ta­gadom. S azzal is, hogy csak egyszer, egy nagyobb géphi­ba miatt késtünk el, de akkor is kisegítettek minket a kör­nyékbeli üzemek. Négy órára majdnem teli a raktár, indulhatnak a szállí­tók. Három Robur hét község­be viszi a friss pékárut, egy Barkas járja körbe Nagyká- tát. Csonka Károly Tápióbics- kére és Pándra igyekszik, an­nál is inkább, mert még akad­nak boltok, ahol 2—300 mé­tert kell a saroktól gyalog bukdácsolni a hóban. Ezenkí­vül azonban — mondja — sehonnan nem késtek el, hiá­ba támadt a téL Kora reggel a nagykátai állomáson A nagykátai utak min­denütt feketék, kora hajnal­ban viszont vigyázni kell az alattomos jégbordákra. Köny- nyű útjuk azért most sem lesz a kenyérszállítóknak. Aho­gyan a bejáróknak sem ... — A hétfői három-négy órás késések után, kedden Nagykátáról már időben in­dulhattak a vonatok — mond­ja Nozdrovczky János forgal­mi ügyeletes. Az előző napi pontatlanságot azonban nem tudták egy csapásra behozni Pesten, ezért még kedden is sokat araszoltak a szerelvé­nyek. Szerda hajnal. Több száz tébláboló a vasútállomáson; ki előrelátóan a jóval zsúfol­tabb, de gyorsabb szolnoki vo­natra vár, aki pedig inkább a helyből induló szerelvényen foglal helyet. Amíg van. Tá- piószecsőtől ugyanis már álló­hely is alig akad. A fullasztó melegben sokan a nagykabá­tot sem veszik le, többen min­den skrupulus nélkül rágyúj­tanak. A hamutartók persze mindenütt kiszerelve — talán mégiscsak jobb volt, amikor a vagonok egyik felében lehe­tett dohányozni... Időnként nagyon pihen a szerelvény, le­csukódik a szem, a duruzsoló csend nem erősödik zajjá. Még odaértek a gyárakba Hat óra negyvenre érünk a Keletibe. Akik eddig álltak, nagyot nyújtóznak, az ismerő­Futőszalason érkezik a kemencéből a híres nagykátai rozslángkenyér. A táblások, juhász Pálné és Czank Katalin a tárolőpolcokra rakják a mind népszerűbb termékeket. A szerző felvételei Gergő Jánosné túl a „kinimüsza- kon”. Már csak a szállítás van hátra sok egymást szólongatják a peronon, hatalmas emberfo­lyam siet a kijárat felé. Csak tíz percet késtünk. Kolossá Tamás Javultak a bejárók körülményei A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága ütése Szerda délelőtti, a megyehá­zán tartott ülésén a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­sága — a jóváhagyott napirend­nek megfelelően — megtár­gyalta és elfogadta az állami ellenőrzés koordinációjának ta­valyi tapasztalatairól készített jelentést, valamint a testület 1983. évi ellenőrzési tervét. A résztvevők megvitatták azt a beszámolót is, amely o bejáró dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek változását foglalta össze. A napirend további ré­szében a végrehajtó bizottság jóváhagyta o tanácsi szervek megyei beruházási szabályza­tát, Érd város Tanácsa szer­vezeti és működési szabályza­tát, engedélyezte, hogy a váci Radnóti Miklós úti általános iskola felvegye a mártír költő nevét. Az alábbiakban a napirend két fő pontjáról adunk ismer­tetést. Munkáltatói és helyi összefogás ad alapot a további fejlődéshez Indokolt és következetes fi­gyelem követi nyomon a me­gyében a bejáró dolgozók élet- és munkakörülményeinek fej­lesztését, ennek tanújele volt a tegnapi testületi ülés is, hi­szen ez az életforma nem köny- nyű. Nem könnyű annak a ne­gyedmillió embernek — és bi­zonyos: sok tekintetben a csa­lád is érzi a bejárás sokféle előnyét, hátrányát —, aki a megye aktív keresőiből ingázó, azaz lakóhelyén kívül dolgo­zik. Országosan Pest megye a legjelentősebb ingázó terület, a bejárás súlyára fényt vet az arányokat nézve is a követke­ző tény: az aktív keresők öt­venhárom százaléka jár el dol­gozni lakóhelyéről. Az MSZMP Pest megyei Bi- ottsága 1978-ban tekintette át elemzően a bejárók élet- és munkakörülményeit. Az akkor hozott jelentős határozatok fé­nyében értékelte a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a megtett utat, s amint az a vi­tából — az írásbeli jelentéssel egybehangzóan — kiderült: a meglevő, le nem becsülhető gondok ellenére is, tetemes a haladás. Sokat mond a bejárás fon­tosságáról, politikai jelentősé- éről, valóban tömegeket érin­tő hatásáról az az egyetlen tény, hogy a megye 144 tele­püléséről járnak be naponta a fővárosba dolgozni nagyobb létszámú csoportok, de sok he­lyen az aktív keresőknek a többsége teszi ezt. Az ingázók­nak a kétharmada férfi, túl­nyomó részük fizikai foglalko­zású. Ez az arány, illetve ösz- szetétel — hangzott el a vitá­ban — jól érzékelteti a bejá­rás szerepét a főváros munka­erő-ellátottságában. A napról napra utazók java községek­ben él, jövedelmi helyzetük erősen differenciálódik, azaz Vendéglátós gyorsmérleg Érdemes volt szerződni Tovább csökkent a vendég­látóiparban •— így a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat­nál is — az italforgalom. A szerződéses üzleteket figyel­men kívül hagyva, tavaly a vállalatnál a szeszmantes ita­lokból származó bevétel 10, a szeszes italoké 9 százalékkal lett kisebb a tavalyelőttinél — állapították meg a minap elkészített gyorsmérlegükben. Kávéból és fagylaltból szintén kevesebbet (10—10 százalék­kal) tudtak eladni. Sütemé­nyekből 8 százalékkal csök­kent a fogyasztás. Más cukrászati termékekből azonban jóval — a tavalyinál 47 százalékkal — többet ad­tak el. Sikerült megszervezniük az úgynevezett viszontel­adói rendszert, ami jó eredményeket hozott. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a leányfalui, a mo- nori és a váci cukrászüzemük­ből szállítanak a megye élel­miszerboltjaiba, ahol a süte­ményeknek, tortáknak és egyéb édességeknek nagy a keletjük. örvendetesen nőtt az t tél- forgalom is. Az étlap szerinti rendelés ugyan maradt any- nyi, mint 1931-ben volt, a közétkeztetést viszont annál többen vették igénybe. Az utóbbi forgalma — jóllehet az adagok nem drágultak — 9 százalékkal emelkedett. A megyei vendéglátó válla­lat 1981-ben 893 millió forint, tavaly 956 millió forint bevé­telre tett szert. Ez 7,1 száza­lékos — az országos átlag sze­rinti — emelkedést jelent. A 956 millióból azonban 345 milliót a szerződéses üzletek produkáltak. A múlt év elején különben még csak nagyven-egynéhány, az év végén már százhatvan, tehát az összes üzletnek a fe­le üzemelt szerződéses formá­ban. A forgalom értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vonatkozó ren­delkezés szerint csak a tizen­két személynél kevesebb al­kalmazottat foglalkoztató egy­ségeket adhatják ki. A kisebb üzletek szerződéses formája mellett szól, hogy míg ezek forgalma 35 százalékkal emel­kedett, a többieké, tehát a hagyományosan üzemelőké, 4 százalékkal csökkent. Szerződni tehát mindkét fél­nek, a vállalatnak és a vállal­kozóknak is egyaránt megér­te. S a rolót is a vártnál ke­vesebb egységnél kellett le­húzni; a már kiadott százhat­van vendéglátóhelyből eddig mindössze nyolc-tíz bukott meg. Illetve minden esetben nem is beszélhetünk kudarcról, mert néhányuknál váratlan betegség, vagy más családi ok is közrejátszott. Sz. P. élet- és munkakörülményeik alakulásában nagy hiba lenne szem elől téveszteni ezeket a jellemzőket. Azzal, hogy az előbb leírtuk, napról napra utazókról van szó, már azt is kimondtuk, roppant nagy a je­lentősége a közlekedésnek, s bár a legutóbbi Öt évben a vasút részesedése a személy- szállításból kisebb lett, a napi utasforgalom — a fővárosba be- és hazautazókat nézve ösz- szesen — kétszázezer főt tesz ki. Sajnálatos — és erre a vég­rehajtó bizottság tagjai közül többen is rámutattak —, hogy az utazási körülményekben nincs érzékelhető színvonalja­vulás, csúcsidőben változatla­nul nagy a zsúfoltság. Társadalmi forrásokból és magánerőből egyaránt nagy erőfeszítések történtek a lakás- helyzet jobbítása érdekében, elég itt utalni arra, hogy 1979. és 1982. között a munkáslakás­építési akció keretében 7800 új otthon került tető alá. A bejárók lakta települések túl­nyomó részében mérséklődött a száz lakásra jutó népesség az ingázók családi házainak kialakításához — mert válto­zatlanul ez a forma a legnép­szerűbb a körükben — a mun­káltatók többsége kölcsönnel, építőanyaggal, gépek időleges átengedésével járult hozzá. Közismertek és nehezek a gon­dok — a tiszteletet érdemlő erőfeszítések ellenére is — a közművek fejlesztésében. A fő­városnak munkavállalókat adó 134 megyei településből még mindig csak nyolcvannyolcban megoldott a vezetékes vízellá­tás, az agglomerációs övezet­ben a lakásoknak csupán a hat százaléka kapcsolódik a köz­csatorna-hálózathoz. Egyértelmű törekvés színte­re a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. A megyei tanács 1978. és 1982. között, azaz öt év alatt több, mint százmillió forinttal tá­mogatta a lakossági szolgálta­tások bővítését. A kiskereske­delmi hálózat gyarapodásának 47 százaléka az agglomerációs övezetre jutott, fölépült 29 ABC-áruház. Ezzel rokon irányzatok érvényesülnek az egészségügyi ellátásban. Szak­orvosi rendelők álltak szolgá­latba Monoron, Dabason, Vá­cott, Pilisvörösváron, ilyen épül jelenleg Vecsésen, Duna­keszin, Nagykőrösön. A hala­dás ellenére is azonban az agg­lomerációs övezet lakosságá­nak tizennyolc százalékát még mindig a fővárosi intézmények szolgáltatásaira kell ráutalni, azaz a fejlesztések egyetlen területen sem torpanhatnak meg. Felölelte a testületi ülésen kibontakozott vita a bejárók oktatási, közművelődési hely­zetét éppúgy, mint munkakö­rülményeik változását, vala­mint közéleti aktivitásukat is. Amint az a felszólalásokból kiderült, ahol a helyi vezetés igénylője az ingázóik közremű­ködésének, ott egy részük szí­vesen vállal szerepet a közélet-1 ben, hiszen például a nagy­községekben a 2917 tanácstag­ból 886 a bejáró. Vannak le­hetőségek — hangzott el — ilyen irányban a további fej­lesztésre is, amiben legyen ré­sze a szakmaközi bizottságok­nak éppúgy, mint a népfront­mozgalomnak, hiszen a szak- szervezetek, a tömegmozgal­mak egyre inkább érdemben és következetesen közremű­ködnek a bejárók gondjainak enyhítésében, az igények rang­sorolásában, a társadalmi ősz- szefogás szervezésében. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a részletekbe menő áttekintés eredményeként meg­állapíthatta azokat a kedvező változásokat, amelyek a továb­bi teendők alapját adják, s er­re az alapokra helyezte hatá­rozatát. A határozati részben a testület egy-egy terület fő fejlesztési irányait jelölte meg — a közlekedéstől a közműve­lődésig —, s egyben azt is ki­mondta, a munkaadók közre­működésére fokozott szükség van, mert ennek híján nem oldható meg negyedmillió em­ber mindennapjainak a lehe­tőségekhez igazodó javítása. Szerteágazó követelményeknek feleljen meg az ellenőrzés Erőteljes és hasznos törekvé­sek tapasztalhatók az ellenőrző szervek munkájának egyezte­tése, a párhuzamosságok meg­szüntetése érdekében — hang­zott el a végrehajtó bizottság ülésén. Ezt tükrözte a tavalyi munka is, aminek keretében a tervezett ellenőrzések döntő része megvalósult. A megyei tanácsi szakigazgatási szervek és a Pest megyei Népi Ellen­őrző Bizottság, a Pénzügymi­nisztérium revizori főosztálya megyei kirendeltsége, a Pénz­ügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Pest megyei Igazgatósága, a Központi Sta­tisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatósága között a koráb­biaknál jobban érvényesült az ellenőrzések koordinációja. Amint a felszólalók egyike megállapította, az egyeztetés­ben, összehangolásban döntő a szerepe a személyes együttmű­ködésnek, a bürokratikus for­mák mellőzésének. Gazdagodó tapasztalatok szól­nak arról is, a különböző el­lenőrző szervek közös vizsgá­lata nemcsak időt takarít meg, hanem lehetővé teszi az átfo­góbb értékelést, az érintett gazdálkodó szerv, intézmény, egyesület tevékenysége komp­lex megítélését. Ilyen együttes munka tette ésszerűvé több közérdekű bejelentés esetében a megyi tanácsi szakigazgatá­si szervek és a népi ellenőr­zés, az alacsony hatékonysá­gú mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek helyzetének elem­zésénél a megyei mezőgazdasá­gi osztály és a PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgató­ság közös eljárását. Gondot okoz viszont szinte minden ellenőrző szervnél —- kapott hangot az ülésen a vé­lemények sorában — a terven felüli teendők ellátása, az év közben fölmerülő — gyakran bejelentések alapján megfogal­mazódó — ellenőrzési igények kielégítése, mivel a szervezeti, személyi feltételek olykor elégtelennek bizonyulnak e többletfeladatok maradéktalan megoldására. Részletesen áttekintette a végrehajtó bizottság az általa jóváhagyott 1982. évi ellenőr­zési terv megvalósítását, meg­állapítva: az ellenőrzések ta­pasztalatai — mert az elszá­moltatásnak ez az igazi célja, értelme — tetemesen hozzájá­rultak a vállalati, szövetkeze­ti, intézményi munka javítá­sához. Néhány adat említése, így a 26 költségvetési, a 13 szakigazgatási felügyeleti, a 13 átfogó árellenőrziási, a 65 tör­vényességi felügyeleti vizsgá­lat. ellenőrzés érzékelteti, mi­lyen szerteágazó követelmé­nyeknek kellett megfelelni. Ezek a követelmények — össze­függésben a gazdálkodás hely­zetével, illetve több területen a gazdálkodás új formáival — folyamatosan tovább növeked­nek, amit a testület tagjainak megítélése szerint megfelelően tükröz az 1983. évi ellenőrzési terv, azaz annak következetes végrehajtása elősegítheti a gaz­dálkodó szervek, az intézmé­nyek hatásosabb munkáját. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents