Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
1983. JANUAR 29., SZOMBAT Szakosztály alakult PoÜtfkafudofnány Tárgy: a gazdaság A Magyar Politikatudományi Társaság gazdaságpolitikai szakosztálya pénteken a Társadalomtudományi Intézetben alakuló ülést tartott. A rövid ideje tevékenykedő társaság újabb szakosztályának célja, hogy tömörítse a gazdaság és a politika összefüggéseivel foglalkozó, a társadalmi élet különféle területein dolgozó elméleti és gyakorlati szakembereket. Az alakuló ülésen ifj. Marosán György, a szakosztály titkára előadást tartott Az európai szocialista országok gazdasági fejlődését befolyásoló néhány tényező történelmünk jelenlegi szakaszában címmel. Hőség az előfonóban A joghoz kötelesség párosul Ülést tartott a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa Lapunk első oldalán tudósítunk a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának üléséről, s arról, hogy a testület elfogadta ez évi munkaprogramját. A következőkben ismertetjük a szóbeli beszámolót. A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában az idén csaknem ezer tonna gyűrűsfonalat gyártanak. A képen: Szabó Zsuzsanna — a meleghez öltözve — az előfonó gépet kezeli Barcza Zsolt felvétele ARANYKOR ÉS ALKOTÁS m Amint azt korábbi lapszáp munkban hírül adtuk, dr. Csi-K csay Iván, a megyei tanács elp nökheíyettese, nyugdíjba vonu^ lása alkalmából, több mint t másfél évtizedes munkája elis-6 méréséként, megkapta a Pest ^ megyei Tanács alkotói díját. Az ember életében kétségtelenül a nagy fordulópontok sorába tartozik a belépés a nyugdíjas korszakba. Fizikailag, szellemileg egyaránt nehéz időszak az átmenet, a ritmusváltás. A megszokott, napi szükségletté vált munka terhe egycsapásra súlytalanná válik. Mint a mélytengeri búvár, ha gyorsan emelkedik a felszínre, bénító kábulat uralkodik el rajta és súlyos gyötrelmek árán talál ismét magára. Nem egy ilyen esettel találkoztam már magam is. Sokan szerencsére könnyebben állják a próbát, azok akik nyomot, maradandót hagynak maguk mögött, akiket a megnyugvás jóleső állapotába segíthet a környezet tapintata, embéjrség^,'á Ú„gzfgorű ‘bélsŐ sz'áfpaötfsúk'.eredménye - egy-' arám. Ok ált á tevékenységi kört is hamar megtalálják, melyben ezután is hasznosnak érezhetik magukat a társadalom számára. Mikor a napokban dr. Csicsay Ivánnal hivatali dolgozószobájában találkoztam, nem okozott meglepetést, hogy sem az ember, sem a környezete nem árulkodik a változásról. Mindent olyannak tapasztaltam, amint azt hosszú évek óta megismertem. Az íróasztalon az intenzív szellemi munkáról, sokoldalú érdeklődésről tanúskodó irat, könyv- és újsághalmok, a dohányzóasztalon, mely mellé leültünk több hamutartó, öngyújtó, ránctalan terítő. Rágyújt az elmaradhatatlan pipára. A szertartásos mozdulatok hozzátartoznak a megfontolt nyugalomhoz és a veleszületett derűhöz, melyek annyira jellemzik. Hogyan érzi most magát? — ízlelgeti a kérdést, keresi a kifejező választ. — Talán közhelynek tűnhet, mégis úgy érzem, boldog, elégedett ember vagyok — mondja természetes egyszerűséggel. — Több szempontból is szerencsésnek tartom magam, ha az itt eltöltött tizenhat évre gondolok. Egyrészt, mert megadatott számomra, hogy munkám egybeesett személyes érdeklődésemmel, tehát soha nem éreztem nyűgnek, szorító kötelességteljesítésnek. Másrészt, mert az eltelt másfél éviizedet túlzás nélkül nevezhetjük Pest megye felszabadulás utáni aranykorának. Az ideológiai területen dolgozó, tapasztalt vezető pártmunkás nem került idegen közegbe, mikor 1987-ben megválasztották a megyei tanács elnökhelyettesének. Külön vonzotta korábbi személyes ismeretsége a megye párt- és tanácsi vezetőivel, nemkülönben a feladat sokoldalú nehézsége, igazi teljesítményt igénylő szépsége. S bár szerénységgel önmagát csupán a megfelelő irányban forgó fogaskerékként jellemezte, az elmúlt tizenöt évben épp az ő munkaterületén — az egészségügyben, az oktatásban es a közművelődésben — születtek az országra szoló eredmények. Három új kórház épült, a ceglédi, a váci, a kerepestarcsai, mintegy háromezer ággyal gyarapodott a betegellátás szervezete. (Űssszehasonlításul 1950-ben Pest megyében 250 kórházi ágy állt a gyógyulni vágyók rendelkezésére.) Kiépült az egészségügyi alapellátásnak az országos átlagot elérő rendszere: a korábbi 3—4000 helyett már csak 2500 beteg jut egyegy körzeti orvosra. Emellett megteremtették a megyében a gyermek körzeti ellátást, több szakorvosi rendelőintézet, új KÖJÁL-központ épült. Ugyanilyen látványos, minőségi fejlődés követhető nyomon az óvoda- és iskolaépítésben, a közművelődési intézményhálózat gyarapításában. És a múzeumok? Tizenöt éve a látogatók száma nem érte el a pzazpzret, ma meghaladja a másfél; milliót' -Az «újJjfntézmönyék sorát épp Í96?-ben a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum nyitotta meg. Megháromszorozódott az egy lakosra jutó könyvtári kötetek száma. Pest megyében működik jelenleg is a legtöbb községi zeneiskola... Az ÍS Í£a?, hogy e területeken szinte kiheverhetetlennek tűnt kezdetben a lemaradás. A kormányzat kiemelt anyagi eszközöket biztosított, s a megyei párt- és tanácsi vezetés, tudatos fejlesztési koncepció alapján, a társadalmi erők mozgósításával élt ezzel a lehetőséggel, megsokszorozta az eredményeket. Érthető, hogy hideg fejjel gondolkodva, nem mindig és mindenki bízott egyformán egy-egy kezdeményezés sikerében. A szentendrei Teátrumot például még születése előtt sokan eltemették. Ma már hagyomány, s ha előadásai nem is mindig hoznak szakmai sikert, a közönség nyaranta rendületlenül megtölti a széksorokat. A Teátrum története is azt példázza, hogy az első lépésektől a társadalmi elismerésig szinte soha nem vezetett akadálytalan, egyenes út. A küzdés, a küszködés nem egyszer kudarcok, — s ahogy ő mondja: melléfogások is — jelezték az állomásokat. De ez úgy tűnik, még inkább új és új nehézségek, viták vállalására késztetett. Az alsó és felső szinten pedig egyaránt rengeteg volt a szövetséges. Pest megyében mindig történik valami — hallottam már nem egyszer. Gsicsay Iván úgy fogalmaz, hogy itt a vezetés légköre, az egyet akarás a hajtóereje az új iránti fogékonyságnak, az alkotó gondolkodásnak. Pest megyében kezdődött a közművelődés tájcentrumok szerinti irányítása, a művelődési intézmények közös fenntartása, az integráció az egészségügyben, a művelődésben, az államigazgatás korszerűsítésének első lépéseként a városi és járási egészségügyi osztályok összevonása, az öregek napközi otthonainak kialakítása, s még folytathatnánk a sort. Természetesen a történelem e rövid időszaka alatt nem sikerülhet minden gond legyűrése. A megye sajátossága: ahol a legnagyobb a fejlődés, ma is ott a legszorítóbbak a problémák, mindenekelőtt az oktatásban, egészségügyben. S nemcsak a zsúfoltság bizonyul makacs kísérőnek, hanem a személyi feltételek megoldatlansága is. Ma is nagyon sok például a képesítés nélküli pedagógus, népművelő, minden erőfeszítés ellenére. Pedig támogatást nyújtanak letelepedéshez, javítják az anyagi elismerést, ösztönzik a továbbtanulást. Reményt kelthet, hogy a zsámbéki főiskolán végzettek nagy többsége a megyében helyezkedik el. Ugyanakkor, ha arra gondolunk, hogy a mostani demográfiai hullám rövidesen eléri a középfokú oktatási intézményeket — ismét csak a gondok kerülnek előtérbe. Egy-egy akadály leküzdése sem enged még"lélegzetvétei«yi - megnyugvást sem. Akinek pedig gondja a megye sorsa, annak ez nem újdonság, nem is tud ennek hatásától, ettől az életformától egykönnyen elszakadni. Ezer szállal kötődik dr. csicsay Iván nyugdíjasként is Pest megyéhez. Mint népművelő, a megyei Vöröskeresztszervezet, az Autóklub elnöke hivatalosan is, a közös cél szolgálatában kialakult emberi kapcsolatok révén — egész életre szólóan. Mészáros János SZERVEZETTEN, VERSENYKÉPESEN Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára az elmúlt esztendő munkáját ismertetve, kiemelte, hogy a megye szakszervezetei eredményeknek és a gondoknak egyaránt részesei voltak. Részt vettek a vállalati tervek készítésében. Ezek megvitatásának során a szakszervezeti csoportok és testületek éltek véleményezési jogaikkal, s részt vállaltak a feladatok megoldásában is. örvendetes jelenség, hogy egyre több vállalat ismeri fel: a piacra kell termelni, s növelni az áruk versenyképességét. Előtérbe kerül a szervezettség, növekszik az ösztönzés jelentősége, a helyi teendőket mindinkább meghatározzák a piac kívánalmai. Ezt az igényt mérték fel például időben a Csepel Autógyárban, a Gödöllői Árammérőgyárban, az LSZV budakalászi gyárában, a Váci kötöttárugyárban a váci Fortéban. Jámbor Miklós a továbbiakban szólt arról, hogy egyre nagyobb szerepet kap a szakszervezeti munKa a megye gazdasági életében. A szorító, s nehéz gazdasági viszonyok között is születtek jó eredmények, melyekről szántén számot adott a testületnek hangsúlyozva, hogy az ipari termelés két, a mezőgazdasági pedig hat százalékkal növekedett. Emellett több vállalatnál jelentkeztek gazdasági nehézségek. Ezek sorába tartozik például a PÁÉV, a Közép-magyarországi Tejipári Vállalat, a Monori Kefegyár, a Felsőbabádi Állami Gazdaság isj ^'■'korántsem-könnyű gazdasági helyzetbén még inkább előtérbe került az exportnövekedés meg a takarékos energiagazdálkodás kérdése, és a piaci versenyképesség fokozása. Magától értetődően a figyelem középpontjába került ezáltal a munkahelyi demokrácia szerepe: szükségességét ma már senki sem vitatja. Ennek ellenére még mindig előfordul egyes területeken, hogy a döntés előtt nem, csupán utána kérik ki a dolgozók véleményét. A mozgalom érdekképviseleti feladatai tovább növekedtek. Szerepet kapott és vállalt Országgyűlési bizottság Az építőipar szakemberei Kegyeletes aktussal kezdődött pénteken a Parlamentben az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülése: a képviselők egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt Tóth István, a bizottság titkára emlékének, akinek érdemeit a jegyzőkönyvben is megörökítették. A bizottság tagjai ezután megvitatták azt az előterjesztést, amelyet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az építőipar szakember-ellátottságának helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól állított össze. Az írásos tájékoztatóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár az elkövetkezendő feladatok közül kiemelkedőnek minősítette: a szakmunkásképzést úgy kell formálni, hogy az új szakemberek alkalmasak legyenek a megváltozott feladatok, így a felújítási, fenntartási munkák megoldására. Az iskolarendszerű technikusképzés visszaállításával remélhetőleg csökkennek a középirányító szakemberekkel kapcsolatos gondok; a felsőfokú szakemberképzés sürgető tennivalója, hogy csökkentsék a túlzott szakosítást. Az építőipari létszámcsökkenésről szólva az államtitkár kifejtette: ez nem teljesen szándék nélkül történt, hiszen a visszafogott beruházások természetszerűleg kevesebb munkaerőt kívánnak. Ám o csökkentett létszámnak sajnálatosan rossz az összetétele, a szakképzettségek nem felelnek meg a megváltozott feladatoknak. Számos, a szakmunkásképzőt éppen befejezett fiatal nem marad vállalatánál, hanem más építőipari cégeknél keres állást. A vitában felszólaló Hörcsög András művelődési minisztériumi államtitkár rámutatott: az építőiparban dolgozó felsőfokú képesítésűek társadalmi megbecsülése jobb mint más értelmiségieké. Mindez abban is megnyilvánul, hogy az építőipari egyetemekre, főiskolákra lényegesen több a jelentkező, mint más műszaki intézményekben. Egyetértett azzal, hogy a technikusokat oktató iskolákban megfelelő személyi és tárgyi feltételek szükségesek, és az oktatásban érdekeltté kell tenni a legjobb szakembereket is. Szabó János vitaösszefoglalója után a tanácskozás Sas Kálmánnak, a bizottság elnökének zárszavával ért véget. a szakszervezet a múlt évi tanácsi fejlesztési terv végrehajtásában. Tavaly 700 millió forint volt a vállalati, szövetkezeti és lakossági hozzájárulás a költségekhez. Megépült az elmúlt esztendőben 800 állami és 1500 OTP-lakás, és ebből megközelítően 600 a munkáslakás és 700 családi ház építéséhez adtak engedélyt. Különös gonddal segítették elő tavaly a munkaviszonyból eredő jogok, valamint a kötelezettségek érvényesítését. A szakszervezeti jogsegélyszolgálatok működése során tisztázták más jogi intézményekhez fűződő viszonyukat. A kollektív szerződések megjavítása mellett ügyeltek azok maradéktalan végrehajtására is. Nagy feladatot rótt a szakszervezetekre az 5 napos munkahét bevezetése is. Nő A BIZALMIAK SZEREPE A beszámolóból kitűnt: a gazdasági munka segítése mellett nagy gondot fordítottak a biztonságos munka feltételeinek javítására, azok ellenőrzésére. Elkészültek a múlt évben a vállalati munkavédelmi belső szabályzatok. Ezáltal különös hangsúlyt kapott a megelőző tevékenység, a munkavédelmi szabályok alaposabb megismerése, azok ismertetése és betartása. Meggyorsult a társadalombiztosítás ügyintézési rendeje is. Ezzel szemben nem javult a megyében a táppénzes helyzet. Ennek legfőbb oka, hogy a munkáltatók gyakorta nem vizsgálják meg. kellően a keresőképtelenség okát, nem ellenőrzik a távolmaradást. Sok kívánnivalót von még maga után a foglalkozási rehabilitáció, s változatlanul magas a rokkantnyugdíjasok száma. Az SZMT és a megyei szakszervezeti bizottságok sokat tettek az elmúlt időszakban az alapszervezeti munka jobbításáért. Ennek alapján volt a bizalmiak, s testületeik szerepének tudatosítása. Nem véletlen, hogy gyakran befolyásoló erővé vált egy-egy testületi véle• -v?fh!d imbnt ÍTH s eiíeíne meny a fontos gazdasági döntéseknél. Egyre inkább támaszkodhattak a dolgozók állásfoglalásaira is. Ezt kivárna erősíteni például a szervezett bizalmiképzés. A tömegoktatásban is szerepet vállalt a szakszervezet, könyvtárhálózata bővült, s 30—32 ezer ember él is a könyvkölcsönzési lehetőséggel. Több gondot kell fordítani a még kiaknázatlan szellemi tőke feltárására. — Újjászerveztük tavaly — mondta Jámbor Miklós — a szakmaközi bizottságokat is, a a kezdeti bizonytalanságok után már több helyütt eredményes munkáról adhattak számot. Súlyponti kérdés az idén is a gazdasági munka segítése, ebben továbbra is nagy feladat hárul a mozgalomra. Hozzá kell járulnia például a kereskedelmi mérleg javításához, az exportképesség, a műszaki színvonal emeléséhez. Ma már nem számít újdonságnak az sem, hogy a termékszerkezetet mindig a kereslethez kell igazítani, s ezzel egyidejűleg a kiviteli lehetőségeket növelni, az importból származó termékeket hazai anyagokkal helyettesíteni, f ««iif KIAKNÁZNI Ä LEHETŐSÉGEKET A megye több vállalata már elkészítette idei tervét, melynek kidolgozását sok helyütt elemző vita előzte meg. így születtek a szakszervezeti bizottságok állásfoglalásai, s minden egyes testület élt a véleményezési jogával. Melyek a közeli jövő teendői? Tovább kell erősíteni a versenymozgalmat, s a tervek bárminemű változását a mozgalomnak nyomon kell követnie. E feladatát a szakszervezet akkor képes megoldani, ha minden munkahelyen igyekszik a bérek és a teljesítmények összhangjának megteremtésére. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nagyobb teljesítményekre sarkall a munka biztonságosabbá tétele. Továbbra is törekedni kell a szociális tervek szintentartására. Az sem lehet kétséges, hogy miközben a megnövekedett feladatoknak eleget teszünk, ügyelnünk kell arra is, hogy azokat a dolgozókat, akik kötelességüket teljesítik, jól dolgoznak, ne érje sérelem, jogaik ne szenvedjenek csorbát. A megye fejlesztési tervében, annak kialakításában az SZMT is közreműködött, elnökségünk véleményezte a tervjavaslatot — mondotta befejezésül Jámbor Miklós. — Reméljük, hogy az idén is — bár nagyobbak a gondjaink és a feladataink — nem csökken megyénk lakóinak életszínvonala. Éppen azért, hogy így legyen, a testület figyelmébe ajánljuk feladataink közül ffi termelést segítő tevékenységet, a szociálpolitikai tervek megvalósítását, a bérek és teljesítmények összhangjának megteremtését, s az üzemi demokráciában rejlő lehetőségek kiaknázását. A testület a szóbeli beszámolót, valamint az 1983. évi munkaprogramot elfogadta. Sz. M. Az Elnöki Tanács előtt 0 0 ügyintézési tapasztalatok A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta a tavaly elintézett kegyelmi ügyek tapasztalatait. Megállapította, hogy a kegyelmi kérelmek száma évek óta viszonylag állandó. Érvényesült az az elv, hogy a kegyelmezés kivételes államhatalmi aktus, gyakorlására csak rendkívüli méltánylást érdemlő, humánus okok esetén került sor. Az Elnöki Tanács megtárgyalta az elmúlt évben felterjesztett állampolgársági ügyek tapasztalatait is. Tavaly a megelőző évihez viszonyítva 20 százalékkal több, állampolgársági kérdéssel összefüggő ügyet intéztek el. Emelkedett a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmek száma, és jelentős a házasságkötéssel öszszefüggő állampolgársági ügyek aránya. A nem szocialista országokban élő magyar származásúak közül sokan kérték állampolgársági helyzetük rendezését vagy hazatérésük engedélyezését. Az állampolgársági ügyek elbírálásánál és a határozatok meghozatalánál kellő figyelmet kapott a lakóhely megválasztására irányuló kérelmezői szándék, valamint a családok egyesítéséhez fűződő érdek is. Állampolgársági ügyben előterjesztett kérelem elutasítására, magyar állampolgárságtól megfosztásra ritkán, és elsősorban bűnöző életmód esetén került sor. A továbbiakban bíró viszszahívásáról határozott és bírákat választott az Elnöki Tanács.