Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
1983. JANUAR 23., VASÄRNAP Ai agrártudomány gödöllői műhelyei A közös munka sikere jegyében lasrsu , mininw - ———mb———^—* efeiaá HÉT HIREigjjjggf R&11B ILLÁK © A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban előadóülés témája volt a népgazdaság helyzete az 1983. évi költségvetés tükrében. @ Szőlőmetszési bemutatót rendeztek Pécsett, a szőlészeti kutató állomáson. © Lezajlott az országos csillagászati szeminárium. © A hét híre az is, hogy a tea története címmel kiállítás nyílt Debrecenben. A mezőgazdasági ágazat egyik tudományos bázisává vált Gödöllő, a régóta tartó, tervszerű fejlesztés eredményeként. Az itt működő egyetem, a tudományos kutató, fejlesztő intézetek, de a mezőgazdaság infrastruktúrájához tartozó intézmények munkája ismeretében állíthatjuk: a magyar mezőgazdaság eredményeiben városunknak jelentős szerepe van. A városi pártbizottság az MSZMP Politikai Bizottságának 1977. évi határozata megvalósulását vizsgálva értékelte az agrárkutatás városi helyzetét, a gödöllői agrárintézmények tudományos munkában való együttműködését. Bár a téma napirendre tűzését nem szükséges hosszasan indokolni, mégis helyesnek látszik — éppen a további feladatok meghatározása érdekében — összefoglalni azokat a követelményeket, amelyeket az agrárkutatással szemben a világgazdaság, a népgazdaság helyzete, a mezőgazdasági termelés színvonala alapján megfogalmazhatunk. Éleímiszerváiság A világgazdaságban fellelhető számos válságjelenség közül — ha a piaci ármozgások ezt nem is mindig tükrözik — kibontakozóban vannak és egyre markánsabban jelennek meg az élelmiszerválság körvonalai. Országunk agroökonómiai adottságai alapján képes lehet kihasználni az így kialakuló konjunkturális lehetőségeket, ha felkészül a feladatra. A népgazdaság jelenlegi helyzete is megköveteli, hogy egyensúlyi helyzetünk megóvása érdekében a mezőgazdaság továbbra is jelentős terheket vállaljon. Ez a kutató, fejlesztő munkában szükségessé teszi a gyorsan mozgósítható, gyakorlatban rövid idő alatt hasznosítható tudományos, műszaki eredmények feltárását, mobilizálását. A tudományos kutatásra fordítható költségvetési források növelésére nincs lehetőség, ezért a kutatási témák szelektív, intenzív fejlesztésére, intézmények szervezetének, gazdálkodásának, irányításának ésszerűsítése, korszerűsítése a járható út. Ez a munka két éve kezdődött el, s a tapasztalatok — jól hasznosítva — gyorsíthatják a folyamatot. A városban tudományos kutatómunka, agrárműszaki fejlesztés három nagy intézményben folyik: az Agrártudományi Egyetemen, az Állattenyésztési Kutatóközpontban és a MEM Műszaki Intézetben. Itt dolgozik a MÉM kutató-fejlesztő szakembereinek huszonöt százaléka. Az agrártudományos kutatásnak ilyen fokú anyagi, szellemi koncentrációja páratlan az országban. A kutatószervezetek korszerűsítésére irányuló törekvés hatással volt a gödöllői intézményekre is. Az Agrártudományi Egyetemen a tudományos műhelyek intézetté szervezése, a tanszékeken folyó kutatások szelektálása, nagyobb intenzitása jelzi a folyamat megindulását. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont már a korszerűsítés új eredménye, hiszen a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet és a herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézet összevonásával alakult, s kapott a korábbinál nagyobb feladatokat. A MÉM Műszaki Intézete 19B1 -tői egyre több, a gyakorlatban gyorsan hasznosuló, elsősorban műszaki fejlesztési feladatokat ord meg nagyobb részben a termelőüzemek igényei, kisebb részben a MÉM. valamint az Országos Műszaki Feilesztési Bizottság megbízásai alapján, s vállalatszerűén gazdálkodik Elleptir.oitdások A tudományos munka gya korlati igényekhez való igazodásának egyik jele, hogy szélesedett és mélyült a kutatóműhelyek és a termelőüzemek kapcsolata. 1980-tól napjainkig — gyorsuló ütemben — alakulnak a kutatók és a termelőszövetkezetek között két vagy több intézmény bevonásával működő tudományostermelési gazdasági társulások. A mezőgazdasági kutatással, fejlesztéssel szemben támasztott fokozott követelmények számos ellentmondást hoztak felszínre. — A kutatóintézetek átalakulása nyomán egyen tétlenségek alakultak ki, mert az érdemi munkát nem mindenütt segíti kellő számú segéderő, a helyes arányok növelhetik a kutatók „termelékenységét”; — az ezen a területen is egyre nagyobb szerepet játszó nyelvtudás tekintetében jelentős elmaradás tapasztalható. Pedig szinte létkérdés, hogy a nemzetközi eredmények mielőbb a kutatóműhelyekbe jussanak; — a fiatal diplomások kereseti lehetőségei meglehetősen szerények, s emiatt sok esetben a kontraszelekció érvényesül. El kell érni, elsősorban az érdekeltség fejlesztésével, hogy a legtehetségesebbek megtalálják számításaikat; — a kutatóintézetekben a két-három diplomával, egyetemi doktori fokozattal rendelkezők száma, ugyan emelkedett, de tudományos fokozattal ugyanannyian dolgoznak Gödöllőn, mint 1975-ben; — az új gazdálkodási körülmények, a költségvetési támogatás mérséklődése miatt az intézmények műszerparkja avuló, s ez — ha pillanatnyilag nem is okozhat gondot — öt-tív év múlva mindenképpen kihat az eredményekre. A probléma megoldásához külső segítségre is szükség van; — a tudományos munka — a gyakorlathoz egyre közelebb kerülve — növekvő utazási igényekkel jár. A gépkocsihasználat visszafogása gátolja a kutatók és a termelőüzemek kapcsolatának kedvező fejlődését. Összefogás Távolról sem teljes a felsorolás, de jelzi, hogy a jelenlegi helyzet az intézmények gazdasági, politikai, társadalmi szervezeteitől korszerű gondolkodásmódot, racionális cselekvést követel, de fokozott igényeket kíván az állami, politikai irányítószervektől is. , A város más jellegű agrárintézményeinek többsége hasonló gazdasági, szervezeti, funkcionális változások megoldásán dolgozik. A mostani magas követelményeket támasztó, a korábbinál szűkebb anyagi lehetőséget biztosító népgazdasági helyzetben egyre nő az összefogásában rejlő előnyök jelentősége. A városban működő agrárintézmények több éve dolgoznak együtt, s oldanak meg közösen kisebb-nagyobb feladatokat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1978- ban hozott határozatot a Gödöllői Agrárközpont továbbfejlesztésére, a sokoldalú együttműködés tervszerű, tudatos szélesítésére, mélyítésére. A közösségbe tartozó intézmények 1980-ban már elkészítették az együttműködésre, a közös munkára vonatkozó középtávú tervüket. Ennek nyomán fejlődtek a szerződéses kapcsolatok. Rendszeresen tájékoztatják egymást műszerparkjukról, az igénybe vehető lehetőségekről. Az Agrártudományi Egyetem számítógépe egyre több munkát vállal. Növekedett az egyetemi katedrán szereplő, oktatásra, gyakorlatvezetésre felkért szakemberek száma, ugyanakkor az egyetem igénybe veszi oktatási célokra az intézmények laboratóriumait, műhelyeit. A tudományos munkában is érezhető követelménynövekedés nyomán az együttműködési készség nőtt, s ez számos terven felüli eredményt is hozott: Közösen szervezték meg például 1982-ben az Üttörő Mezőgazdászok Országos Szaktáborát, közös munka fekszik az AGROFILA ’82 nemzetközi, mezőgazdasági tárgyú bélyegkiállítás előkészítésében, s most is együtt készülnek az 1983 februárjában megrendezendő XX. agrárfilmszemle országos rendezvényére és még sok más feladatra. Szélesedett az együttműködés a kutatási témák kidolgozásában, valamint az ezt segítő háttértevékenység biztosításában, amelyet a szervezés alatt álló szakfordítói hálózat is mutat. , Elismerés Mindezek eredményeként a Gödöllői Agrárközpont szerepe, híre nőtt — elsősorban a hazai mezőgazdasági üzemek, szakemberek körében, s talán az ország határain túl is. A kutatók, oktatók, fejlesztők tollából származik az országban megjelenő szakcikkek fele. Számos találmány — több külföldön is bejegyzésre került — fémjelzi a gödöllői tudományos műhely munkáját. Keleten és nyugaton egyre több nemzetközi tudományos tanácskozáson kérnek és kapnak szót szakembereink, s viszik a hírét a magyar mezőgazdaságnak. Jelentős az általuk — a városban tartott — szakmai tanácskozások, bemutatók száma, s ezek nemzetközileg is elismertek. Az egyetem, a MÉM Műszaki Intézet és az Állattenyésztési Kutatóközpont szervezésében évente 2500—3000 fő gyakorlati szakember továbbképzése folyik. A városi pártbizottság az agrárkutatás helyzetét, az agrárközpont fejlődését elemezve jó eredményeket nyugtázhatott, s azt tapasztalta, hogy valamennyi agrárintézményben felismerték a legfontosabb további feladatokat. A pártszervezetek felelősséggel figyelik, segítik a munka hatékonyságának növekedését. Egykoron Móricz Zsigmond Gödöllőt koronagyémántnak nevezte, s úgy tartotta, minden adottsága megvan ahhoz, hogy az egész ország drága gyémántja legyen, s ... a jövendő magyar gazdasági kultúra gócpontjává fejlődjön. Hogy a hatvannégy évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatok helyességét a jelzett eredményekkel támasztjuk alá, azt mutatja, jó úton haladunk. Herczenik Gyula, az MSZMP Gödöllői Bizottságának első titkára MINDANNYIAN tisztában vagyunk azzal, hogy bármiről is legyen szó, nem mindig sikerül a legoptimálisabb megoldást megtalálni. Azt azonban nagyon szeretnénk, ha az adott lehetőségeken belül valamenynyi szempont torzulásmentes, megfelelő rangsorolásával mindenütt, mindenki arra törekedne, hogy fogyjanak a meglévő aránytalanságok. Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, mintha éppen az ellenkezője történne, az élet egy-egy területén. Miközben a párt Központi Bizottsága és a kormány erőfeszítéseket tesz arra, hogy a nagyobb jövedelem azokat illesse meg, akik lelkiismeretesebben, kifogástalanabbul és többet dolgoznak, a határozatok végrehajtásában korántsincs ekkora összhang. A minap fiatal mérnökök mondták, hogy az osztályon, ahol dolgoznak, miként osztották el azt a jutalmat, amit célfeladat megoldásáért tűzött ki a vállalat vezérigazgatója, ök — ketten — éjt nappallá téve, rajzaikat késő este hazacipelve, otthon hajnalig görnyedve, másnap odabent folytatva elvégezték a munkát egy hónap alatt, két héttel korábban a kitűzött határidőnél. Atérezték a dolog fontosságát, csak ennek éltek. Beleásták magukat olyan mértékig, hogy ők jártak mindenféle — az ügy-Kisehb szériák Kisházat! ipar A ruházati iparbán az idén nem tervezik a termelés növelését; a versenyképesség javítása és a piaci igényekhez való alkalmazkodás a fő feladat. A ruházati termékek iránti kereslet a múlt évben a nemzetközi piacokon csökkent, a forgalom várt élénkülése nem következett be. A hazai vállalatok exportjának alakulására is kedvezőtlenül hatott, a ruházati alágazatoknak az erőfeszítések ellenére sem sikerült a tervezett konvertibilis kivitelt teljesíteni, egyedül a cipőipar növelte — csaknem 10 százalékkal — exportját. A külpiaci helyzet várhatóan az idén sem fordul kedvezőbbre, s előreláthatóan mérséklődik a belföldi kereslet is. Ennek ismeretében a ruházatipari vállalatoknak az igényeknek megfelelő választék kialakítására, a termékösszetétel változtatására kell törekedniük. Ehhez mindenekelőtt pontos, megbízható piaci információkra van szükségük, amelyeket az eddiginél jobb kereskedelmi munkával, a kül- és belkereskedelemmel való szorosabb együttműködéssel szerezhetnek meg. A termelő vállalatoknak fel kell készülniük és vállalkozniuk kell egyebek között a divat változásainak gyors követésére, valamint arra, hogy például a konfekcióiparban a nagy sorozatok helyett kisebb szériákat készítsenek. Mindehhez elengedhetetlen az alapanyaggyártókkal, szállítókkal való együttműködés javítása és a partnerek érdekeinek összehangolása. Ez utóbbi azért is fontos, mert a konfekcióipari vállalatok sok esetben külföldről származó anyagokat dolgoznak fel, miközben a hazai gyárak exportálják jó minőségű szöveteiket. A közös érdekeltség megteremtésével növelhetnék a hazai alapanyagokból készített, magasabb feldolgozottságú, tehát értékesebb termékek kivitelét. A konvertibilis export növelését, esetenként megtartását várhatóan elősegíti, hogy az idén tovább bővült az önálló exportjoggal rendelkező vállalatok köre. Megkezdte működését a Modex konfekcióipari és kereskedelmi társaság, amelyben mintegy tíz vállalat és szövetkezet fogott öszsze — közös érdekeltség alapján — az export bővítésére. A ruházati cikkek versenyképességét nagymértékben befolyásolja a különböző kellékek és kiegészítő anyagok színvonala. Biztató, hogy például a válltömőgyártás megoldására fejlesztő társaság alakult, s megkezdődtek az előkészületek a hazai vállfagyártás korszerűsítésére is. Aránytalanságok (2.) Ösztönzés — gyei kapcsolatos — tárgyalásokra, a legmagasabb fórumokra is, ők tájékoztatták a kivitelezőkként számbajöhető külföldi partnerek képviselőit. Közvetlen főnökeik — a csoportvezető, illetve az osztályvezető — jószerivel azt sem tudták, mi fán terem az egész. Azt fújták végig, hogy azért adtuk ki nektek ezt a munkát, mert ti ismeritek legjobban a témát, meg kell hát oldanotok mindent, csak csináljátok. Mi lett a vége? A két fiatal mérnök kapott a célprémiumból fejenként négy-négy ezer forintot, a csoportvezető tizenkettőt, az osztályvezető pedig kereken huszonnégyet. Amikor erről beszéltek, nem tudtam nekik azt mondani, hogy nem jogos az állításuk: a vezetőik aránytalanul magasabb részt kaptak a jutalomból, hiszen a munkából nem vették ki a részüket, abban nem segítettek — nem is tudtak volna —, amennyiben hibás volna az anyag, azért is a tervezőket vonnák felelősségre, szóval... Az ösztönzéssel, a munka, a felelősség szerinti differenciálással még nem mindenütt állnak a helyzet magaslatán, hiá-LepsíckSie, nyelvük szerint maiéba szűrték le a teát a Paraguay területén élt indiánok — s innét, hogy tévesen lett, van egy maté nevű teaféle is majd a matéből bombilla azaz vékony csövecske segítségével szívták fel társas összejöveteleiken az ízletes nedűt, a kellemes izgatószert. Nem Kína volt a hazája, de Kína lett az otthona a világ legnépszerűbb fűszer- vagy — ha úgy jobban tetszik — aromanövényének. Már az időszámításunk előtt több ezer évvel fogyasztották, ám ezerféle bombilla, csövecske kellett ahhoz, hogy azokon szerteszét szivárogjon közeli és távoli országokba, más földrészekre, s e bombillák éppúgy támaszkodtak az ismeretlennek szóló kíváncsiságra, mint a távolságok lerövidülésére a tökéletesebb közlekedési eszközök segítségével. Az tény, ahol megismerték a teát. ott először mindenütt — Európában is — gyógyszerként használták, tealeveleket tetettek a kirurgusok a rizsbe, a tejbe, a sóba... Majd csak a gyógyszerként használatosság után lett élvezeti cikk, Ázsiában a a teafőzés és -felszolgálás a legrégibb kulturális hagyományok — és a legkevesebbet változott szertartások közé tartozik. Álljon meg a menet, mondja az olvasó most, hiszen miféle teáról beszélünk? Arról az egyről, amelyet általában mindenki teának hív? Avagy a teákról, a szeder, a hársfa, a vadrózsa, a bodzafa, a kökény, a szíkfű, a menta, a varga-majoránna, a kamilla virágjából, leveléből készültekről általában? Mint teáról, arról az egyről kell szólnunk, hiszen a többit — és a világ minden táján sokféle növény levelét, virágját használják izgató főzet készítésére — soha nem hamisították, csakis ezt az egyet. Ezt viszont szinte azonnal, ahogy termeszteni 1 kezdték, s tart azóta is a megtévesztési kedv, hiszen drága a valódi tea, legalábbis van annyira értékes, hogy érdemes hamisítani. Hazánkban a tea: importcikk. A nagy termelők — Kína, India, a Szovjetunió — hosszú ideje uralják fekete és zöld színük alapján két nagy csoportba osztott készítményeikkel a világpiacot, s a múltba, a hagyományokba enged bepillantást az az adat, más irányba ba születnek legrangosabb testületeinkben a legjobb határozatok. Az említetthez hasonló ösztönzés a világon mindenütt ellenkező irányba hatna. Tanulság: talán sohasem volt ekkora szükség az ellenőrzésre, mint éppen napjainkban. És mindenkit ellenőrizni kell, még akkor is, ha a legbársonyabb bársonyszékben ül. Pest megyében is egyre több olyan ügy kerül másodfokú döntés elé, fellebbezés folytán, amelyről már akkor nyilvánvaló, hogy fölösleges mégegyszer tárgyalni, amikor kézbe veszik. Számtalanszor megfellebbeznek például illetékkiszabási fizetési meghagyásokat az ügyfél által megbízott ügyvédek, akkor is, amikor semmi esély az eredeti határozat megmásítására. És ezt a tanu't jogászok nagyon jól tudják. Mégis elvállalják — sőt, rábeszélik az ügyfelet, hogy tegye meg — a fellebbezést. Néhány esetben az is napvilágra került, hogy az összeget, amit esetleg mégis sikerült lefaragni a fizetési kötelezettségből, előre megbeszélve, felezte ügyvéd és ügyfél. A Pest megyei Tanács pénzügyi osztálya — illetve ilhogy 1890-ben Kína 150 millió kilogramm teát exportált ... A feketék közül a pe ko, azaz ezüsthaj nevű — és pekko elnevezése megismert — típus lett az öreg kontinensen a legnépszerűbb. Vajon milyen bombillákon át szivárgott az ízlés, kedvtelés, kereslet nedve nedű-ügyben, míg kialakultak azok a megszokások, amelyekről a teát kedvelő nemzetek nem hajlandók lemondani immár hoszszú-hosszú évtizedek óta? Megfejthetetlen, amint az is, hazánkban miért jutott uralkodó szerephez, a babkávé, s miért statiszta a tea? A megyében egy esztendő alatt elfogy 700 millió forint értékű kávé, teára viszont nem jut több — de: miért nem? —, mint ennek az összegnek a két, igen nem tévedés, a két százaléka, 14—15 millió. Meghökkentő különbözőség, ráadásul a szakemberek szentül állítják, a tea sokkal inkább élénkítő-, izgatószer, mint a kávé. ízanyaga is jobban megfelel a jellemző kívánalmaknak, mint a fekete levesé. Pozsonyi taxa, azaz áruilletékkiszabás szereplője először Magyarországon a tea, ez az első említés 1745-ből datálódik. Majdnem évszázad kellett azután a közismertséghez; a 19. század húszas éveiben kezdik elődeink kortyolni tömegesebben a friss élvezetet ígérő levet, de persze otthona e csészeemelgetésnek nem a parasztházak világa, hanem a kastélyoké, a tehetős polgárok szalonjaié. A megye üzleteiben ma átlagosan hatnyolcféle tea kapható rendszeresen, közöttük nemzetközileg is az élmezőnybe tartozó fajták, azután egyszerűbb — és olcsóbb — keverékek, kinekkinek az ízlése, no meg a pénztárcája szerint. A gond kevésbé a választék, az ár sokkal inkább a kedveltség, bár — reménykednek a szakemberek— a legutóbbi két-három évben valamit javult a helyzet, nőtt a kereslet. Igaz, mindenfajta árváltozás ellenére, a kávé forgalma is.., Bombillák rejlenek itt tehát, e csövecskéken átjutva keveredik szokás, fogyasztási szerkezet, ár, családi jövedelem, ám akar kevesebb, akár több teát kortyolgatunk, ötezer éve létező rítusnak hódolunk. Mészáros Ötté letékhivatala — minden esetben jelzi az ilyen visszaéléseket az ügyben érintett felső hatóságoknak, ahol meg is indítják a szükséges vizsgálatot. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának egyik ülésén mondta dr. Markója Imre igazságügyi miniszter, hogy az ügyvédek többsége becsületesen dolgozik, hivatásának, felelősségének teljes tudatában, de tagadhatatlan, hogy megszaporodtak a panaszok tisztességtelen jogászok létét is bizonyítva. Ez utóbbiak ellen egységesen lép fel az egész ügyvédi kamara, Hozzáteszem: vizsgálatok mutatták ki, hogy némely esetben a nem megfelelő munkakörülmények, a jövedelempolitika torzulásaiból fakadó kedvezőtlen szociális helyzet bírta rá az ügyvédet, hogy megfeledkezzen magáról. FELEJTSÜK MOST EL az okokat. Tartsuk szem előtt azt, hogy az ilyesfajta torzulások újabb aránytalanságokat szülnek Lehet valaki bármilyen szorult helyzetben, a tisztességről megfeledkezni senkinek sincs semmiféle erkölcsi alapja. Sem annak, aki helyzeti előnyéből kifolyólag nagyobb részt szakíthat magának a prémiumból, sem annak, aki bizonyos sajátos képzettség birtokában helyzeti előnyt kovácsolna. Bálint Ibolya 3
