Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 23. szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Az emberiségre nem a békés állomások veszélyesek Szigorúan őrzött betonkamrák A veszélyes hulladék örök nyugvóhelyére kerül Sűrű fonatú kerítés, szögesdrót, fegyveres őrök, kétszeres biztosítás. Csak a madár repülhet ellenőrizet­lenül az ország egyetlen izotóp'te­­metőjének a területére. Engedély kell a belépéshez, avatatlan kezek nem férhetnek hozzá az ország há­­. romszáz rádióaktív anyagokkal dol­gozó munkahelyének hulladékához, mert ezek veszélyesek az emberre. Felezési idejük, az az időszak, mely alatt az alattomos sugárzás felére csökken, legalább harminc év. de mások sokkal tovább őrzik gyilkos hatásukat. A stézium ötszáz. a C—14 ötezer év múlva sem veszít sugárzó képességéből. Ez azt jelen­ti. hogy ez az atomtemető, a bebe­tonozott halál még 50 ezer év múlva is tilos terület lesz az idegeneknek Mindezt dr. Fehér László főmérnök­től az izotóptemető vezetőjétől tu­dom. Környezetpusztítástól rettegő nemzedékünk már már betegesen fél a sugárzó anyagoktól. A tőkés országokban százezrek tüntetnek az atomerőművek ellen, nálunk alig akad község, amelyik határában hajlandó lenne befogadni az ipari üzemeik mérgeit, vagy a civilizáció­val együtt járó töméntelen meny­­nyiségű városi szemetet. Dr. Fehér László szerint ez a magatartás a struccéhoz hasonlatos, amelyik azt hiszi, ha homokba dugja a fejét. nem vesz tudomást a valóságról, akkor nem is fenyegeti semmiféle veszély. Igaz a tudomány, az ipar fejlődése olyan technológiákat is kifejlesztett, amelyek veszélyesek az emberre. De megtaláltuk a mód­ját annak is, hogyan védekezzünk e veszélyek ellen. Jó példa erre, ez az izotóptemető, ahol a környezet­­szennyezést minimálisra csökkentet­ték, műszerek hada, kipróbált eljá­rások sora biztosítja, hogy az itt dolgozókat se érje semmilyen egész­ségi ártalom. A biztonság, a valós vagy csak a hiedelmek szerinti veszélyek va­lóban foglalkoztatják a közvéle­ményt. Mindenekelőtt azokat, akik valamely sugárzó anyaggal dolgozó üzem közelében laknak. így például a püspökszilágyiakat, a környező te­lepülések lakóit, vagy amióta az atomerőmű első blokkja üzemelni kezdett, a paksiakat. — Kezdjük talán a választ a kér­dés második felével. Tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy pél­dául a szénnel működő hőerőművek minden tekintetben veszélyesebbek a környezetre. Nemcsak azért, mert a sok salak elhelyezése súlyos gon­dot okoz, a füstgázok szűrése még mindig nem tökéletes, hanem a su­gárzás is többszörösen meghaladja az atomerőművekét. Az atomerőművek biztonsági be­rendezéseit úgy építették meg, hogy a sugárzás semmiképpen se fenye­gesse az ott dolgozókat, esetleg a környék lakóit. Ehhez a biztonság­hoz tartozik, hogy a radioaktív szennyeződést tartalmazó hulladé­kukat kell biztonságosan tárolni, s az ezeknél sokkalta veszélyesebb kiégett fűtőelemek elhelyezését megnyugtatóan megoldani. Ez utób­biak egyelőre a Szovjetunióba ke­rülnek, a radioaktív hulladékok tá­rolására pedig ehhez hasonló atom­temető épül. Átmeneti időre elkép­zelhető, hogy a paksi eredetű anya­gokat is hozzánk, Püspökszilágyra szállítják. Csak zöld fű Ha szükséges, tetőtől talpig védőruhában dolgoznak az intézet szakemberei Végigjártuk a telepet. Körös-kö­rül zöld fű, a környéken 15 hektár biztonsági övezetet létesítettek. Ide semmilyen kultúrnövényt nem sza­bad ültetni. Pedig — állítja a szak­ember — semmiképpen sem kerül­het a talajba szennyező anyag. Egy­felől azért nem, mert a kamrákat — hasonlíthatnánk őket valódi sí­rokhoz is — vasbetonból építették, amelyen keresztül se folyékony, se szilárd anyag nem kerülhet a talaj­ba. Amikor egy-egy ilyen kamra megtelik, az egészet bebetonozzák, szigetelik, és soha többé nem nyit­ják fel. Az izotóptemető helyét et­től függetlenül is nagy gondossággal választották ki. Olyan a talaj szer­kezete, hogy például a stroncium 250, a cézium 5 ezer év alatt halad­na egy métert az agyagos záróréte­gen. A folyékony, savas sugárzó anyagokat ezenkívül egy vasszek­rényben helyezik el, folyékony be­tonnal elegyítik, tehát minden fel­tétel biztosított arra, hogy a telep területéről ne kerülhessen a környe­zetbe sugárzó anyag. Az itt dolgozó 25 ember azonban . éppen ezekkel a veszélyes anyagok­kal dolgozik. Zsákokba csomagolva, vashordókban elhelyezve, esetleg különleges tartályokban érkeznek a fertőzött hulladékok, s bármilyen magas fokú is a gépesítés, a zsákok­hoz, hordókhoz, a bálákhoz mégis­csak hozzá kell érni. — Munkánknak egyetlen olyan fázisa sincs, amikor védőruhák és műszerek sokasága ne vigyázná az ember egészségét. Minden munka­társunk ruháján ott függ a filmdozi­méter, melyet havonta egyszer elő­hívnak, s így megállapítják az Or­szágos Sugárbiológiai és Sugár­egészségügyi Kutató Intézetben, hogy nem emelkedett-e valakinél a megengedettnél magasabbra az ér­ték. Rögtön megjegyezném, hogy erre még nem volt példa, sőt annyi sugárzás sem ér bennünket, mint azt az embert, akit többször átvilá­gítottak röntgennel. Különleges mű­szerek tájékoztatnak arról, hogy munka közben a levegőben vagy ra­kodás után a védőruhákon nincs-e sugárzó anyag. Érzékeny műszerek Vigyázzuk a környéket is. Egyik műszerünk például olyan érzékeny, hogy azt is jelzi, ha a világ valame­lyik pontján kísérleti atomrobban­tást végeztek. Ugyanezzel a berende­zéssel tizenhat kilométeres körzet­ben rendszeresen mérjük a levegő, a talaj sugárzóanyag-tartalmát. Hi­hetnénk, munkánk sziszifuszi jelle­gű, hiszen soha, egyetlen esetben sem (fordult elő, hogy akár csak g veszély szélére is megcsapott volna bennünket vagy a környezetet. De a rendszeres ellenőrzés így sem eredménytelen vagy értelmetlen, hiszen ezekkel a mérésekkel tapasz­talatokat szerzünk. Például olyan technológiákat dolgozhatunk ki aminek hasznát vehetjük, s nemcsak a sugárzó anyagok biztonságos tá­rolása, de például a Pest megyének oly sok gondot okozó vegyi anya­gok veszélytelen elhelyezésére szol­gáló méregtemetők tervezésében és építésében. Mert ne felejtsük el, Magyarországon még alig három évtizede dolgozunk, élünk együtt a sugárzó anyagokkal. Ránk férnek a tapasztalatok. A radioaktív anyagokkal meg kell tanulnunk veszély nélkül, biztonság­ban együtt élni. Az emberiségre nem a villamos áramot fejlesztő atomerőművek, nem a sugárzó hul­ladékokat őrző és megsemmisítő, békés állomások jelentenek veszélyt CSULÁK ANDRÁS ERDÖSI ÁGNES FELVÉTELEI A sugárzó savakat különleges tartáliyokban, pincékben tárolják Tárgyat, embert, egyaránt megvizsgálnak az érzékeny doziméterek Műszer jelzi, Ua emelkedne a sugárzás

Next

/
Thumbnails
Contents