Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
1983. JANUÄR 18.. KEDD MS* Msem Nemzetközi fórum Szakszemiét! tanácskozás Hétfőn Budapesten, a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában megkezdődött a szocialista országok szakszervezeti központjai nemzetközi titkárainak és osztályvezetőinek háromnapos- tanácskozása. A bolgár, csehszlovák, kubai, magyar, mongol, NDK. román, szovjet és vietnami szakszervezetek képviselői a mozgalom időszerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára üdvözölte a tanácskozást. A nyár üzenete, januárban A gyáli Szabadság Tsz műanyagfeldolgozó részlegében készítik a GEL-COAC magasfényű, üvegszál erősítésű poliészter napozóágyakat. Évente mintegy 2—300 darabot gyártanak a belföldi piacra. Halmágyi Péter felvétele Bűnös hétvégék Nyolcszáz vagon ottmaradt Bosszantó s elgondolkoztató számok, amelyeket Nagy Lajostól, a váci vasútállomás főnökétől és Molnár Nándor kereskedelmi helyettestől tudtam meg. Csupán az elmúlt esztendő utolsó hónapjában 829 vagont raktak ki késve partnereik, a váci és környékbeli üzemek, vállalatok és szövetkezetek, összességében ez 15 ezer fölöslegesen elvesztegetett órát jelent. Ennyi ideig hiányoztak ezek a kocsik a magyar vasúti közlekedésből. S ezen a tényen az sem változtat, hogy büntetésként 873 ezer 438 forintot fizettek be a vétkesek az államkasszába. Veszteglő teherkocsik Figyelemre érdemesek ezek a számok, de elsősorban nem azért, mintha a váci vállalatok a szokásosnál hanyagabbak lennének. A helyzet máshol sem jobb, s mint a két szakember állítja, a kölcsönös jó szándék, a megbeszélések, de nem utolsósorban a gazdasági szabályzók eredményeként tavaly számottevően javult a helyzet. Például a Híradástechnikai Anyagok Gyára, amely korábban a legtöbb főfájást okozta a kocsigazdáknak, 40 százalékkal csökkentette a késéseket. Javult a legfőbb rakodó, a Volán 1. számú Vállalat teljesítménye. A kritikus hét végeken is tart műszakot, s ha nem is ürít ki minden kocsit, de két teherautója állandóan hordja az árut. A legtöbb büntetést a DCM fizeti, mégis ők a legfegyelmezettebb szállíttatók, de a természeti körülményekkel sokszor ők is nehezen birkóznak meg. Például, amikor a kohósalak csonttá fagyva érkezik, nem tudják kibillenteni ez árut. Jól megszervezte rakodóbrigádjait a két Tüzép-telep, ugyanakkor a hajógyár gépesítve pakolja vangonba -konténeréit.' Mindezek ellenére a decemberi több mint 800 hiába veszteglő kocsi nagyon sok. Sok, hiszen a MÁV amúgy is kocsihiánnyal küszködik. Ha nem tudjuk gazdaságosan kihasználni a hazai vagonparkot, külföldit kell igénybe venni. Származzanak ezek a kölcsönkocsik az OPW vagonparkjából, esetleg tőkés vasúttársaságoktól, a számla nagyon magas. Vajon mi az oka a sok késedelemnek Vácott? Am így van ez másutt is, a hét végék okozzák a legtöbb gondot. Egyrészt abban az értelemben, hogy ilyenkor is befut a napi 200 kocsi az állomásra, de a szokásos mennyiségnek legfeljebb a felét rakják ki. Zavar keletkezik abban az értelemben is, hogy hétfőn — éppen mert sok a kirakatlan vagon — üres kocsit se tud elegendőt adni a MÁV. Pedig Vácott az elmúlt esztendőben is javultak a rakodás feltételei. Megépült az új. úgynevezett remizrakodó, ahol bőven van hely a gépek mozgására, s a világítás lehetővé tenné az éjszakai munkát is. Több nagyvállalat iparvágánnyal is rendelkezik, sőt az Egyesült Izzó saját vagonmozgató berendezéssel is A tény azonban tény marad, a hét végén hervatagon megy a munka. Szombaton még csakcsak akad munkás, de vasárnap s éjszakánként szinte megáll az élet. Az állornásfőnök szerint a rakodási késedelem oka többnyire az, hogy nem találnak elég vállalkozót a hét végi munkára. Nincs rá okunk, hogy kételkedjünk a vállalati szállításvezetők magyarázatában, de fel kell tételeznünk, hogy jobb szervezéssel, hatékonyabb anyagi ösztönzésSél lehetne segíteni a bajon. Ügy látszik azonban, ma is még megéri büntetést fizetni. Nem a vasúté Büntetés. Nem hallgathatjuk el, hogy ebből a büntetéspénzből a vasútnak nincs semmi haszna. Egyfelől azért, mert nem lesz belőle több vagon, de azért sem, mert az ily okból behajtott forintokat nem a MÁV teszi zsebre, hanem a rakodás gépesítésére gyűjtik egy központi kalapba. Térjünk vissza a késedelmek okaira. Mert az okok sokkal szövevényesebbek annál, mintsem azt első pillantásra gondolnánk. A beérkezett vagonok kirakására a MÁV három időintervallumot állapított meg. Délelőtt 6-tól 13-ig, délután 14- től 22-ig, éjszaka 22-től másnap reggel 5-ig lehet késés nélkül kirakni a kocsikat. Engedményt ad a vasút, ha egyszerre nagy mennyiségben érkezik valamelyik címre szállítmány. Egy-egy ilyen szerelvény kirakására akár 12 óra rakodási időt is engedélyeznek. Csakhogy — említettük — bár a feltételek adottak, éjszaka általában alig dolgoznak. S ha egyegy megrendelő címére több vagon vagy irányvonat fut be, a tizenkét óra is nagyon kevés idő. Miért nem segít a vasút ezen a lehetetlen állapoton, vagy ha erre nincs mód, miért nem ad időben, pénzben több engedményt? Ideális szállítódobozok A jogszabályok megfogalmazása természetesen nem a váci vasutasok feladata, de ők is meg tudják védeni a mundér becsületét. Irányvonat csak akkor érkezik a gyárak címére. ha előre kijelentik, hogy fogadják az ilyen küldeményt. Másrészt módjuk van a jobb felkészülésre is, hiszen jóval korábban, de legalább négy órával a beérkezés előtt értesítik őket a szerelvény érkezéséről. Nem tehet a MÁV arról sem, ha külföldi vagy belföldi partnerektől érkezik egyszerre több vagon. Szerintük valamilyen formában — például a terjedőben levő kisvállalkozások szervezésével — még ilyen rendkívüli feladatokkal is képesek lennének a mostaninál gyorsabban megbirkózni a partnerek. S van még egy lehetőség. Ha egy-egy nagyobb vállalat állandó szállításra bérel 4-5 kocsit a MÁV-tól, biztos lehet abban, hogy azonos helyről érkező küldeményeit — például az Izzó a kvarchomokot — csak ezekben s ütemesen kapja. Javítani minden bizonnyal lehet a jelenlegi helyzeten. Kell-e erre jobb bizonyíték, mint éppen a váci vállalatok még mindig magas, de már csökkenő büntetéspénzei. Igazi megoldást azonban a szállítási módszerek korszerűsítése, a mostaninál is jobb gépesítés hozhatja. Például egy váci konténerrakodó felépítése, amelyet itt több tény is indokol. Az egyik az, hogy a géppel le- és felemelhető vagonnyi szállítódobozok használatával naponta 400 vasúti kocsi futhatna vesztegetés nélkül tovább á váci állomásról. A konténeres fuvarozás egyébként is már olyan elterjedt a fejlett országokban, hogy sok megrendelő csak így hajlandó átvenni a magyar árukat. S Vácott azért is elkelne egy ilyen konténerterminál, mert a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában évente négyezer szállítódoboz készül, melyek első útjukra szintén erről a vasútállomásról indulnak el. Csulák András Meggyőzni ésszel, érzelemmel Ha termékeny földbe hull a mag Sose fogadj el valamely állítást, elméletet igaznak, csupán azért, mert az tekintélyes személytől szármázik. Győződj meg eiöbo, hogy nelytallo-e. S ha annak taialod, tarts ki meiletie. Am amennyiben más nem támasztja alá, csak maga a tekintély, vesd el, ha nem is leszel ennek következtében túlzottan népszerű — tanított negyedszázada hajdani KlSZ-vezetöm, amikor látta, hogy mar-mar vitába szállnék vele, ha nem tartana vissza a tisztelet. Megfogadtam a tanácsát. Azóta már többször bizonyította az élet, jól tettem. Volt részem vitákban, melyekben hol engem győztek meg, hol én tettem ugyanezt másokkal, közben alaposan megtanultam: annak van vaióban tekintélye, aki mondanivalóját megfelelő, igaz érvekkel teszj hangsúlyossá. Az utóbbi negyedszázadban az is bebizonyosodott, hogy pártunk — s mindenki, aki mellette hitet tett — a heiyes irányt választotta a nemzeti cél —• a szocializmus felépítése felé. Ez azonban korántsem jelenti azt, bogy a velünk együtt lépő tömegek világnézetüket tekintve is épp olyan egységesek, mint cselekedeteikben. Számolnunk kell a múlt örökségeivel, a régi ideológia maradványaival, amelyekről még nem mondhatjuk el, hogy nyomtalanul eltűntek. A mi dolgunk siettetni eltűnésüket. A mi dolgunk, hogy a céljainkkal egyetértő, a megvalósításban bennünket becsülettel támogató, a szocialista építésben közös akarattal részt vevő tömegeket eljuttassuk a tudatosságig, azaz elérjük, hogy amit most ösztönösen — saját érdekeiket felismerve — tesznek némely társadalmi rétegek, csoportok, azt marxista meggyőződésből cselekedjék, minél hamarabb. Elkötelezetten Ehhez elengedhetetlen a megfelelő — szilárd elvi alapokon nyugvó, türelmesen, tapintattal folytatott, reális érvekkel alátámasztott — agitáció és propaganda. És hiba volna azt gondolni, hogy az agitáció kizárólag pártfeladat. Kötelessége minden olyan szervezetnek, amely politikai felelősséggel tartozik a társadalom fejlődéséért, amely rendelkezik jelentékeny mozgósító erővel s támaszkodik is erre az erőre építőmunkánkban. Az agitáció és propagandatevékenység szoros tartozéka például a szakszervezeti életnek. Hazánkban jelenleg a szakszervezetek a bérből és fizetésből élőknek mintegy kilencvenöt százalékát tömörítik soraikban, elsősorban a munkástömegeket, amelyeken nagyon sok múlott már a történelem folyamán s nagyon sok múlik napjainkban is. Azt hiszem, szükségtelen bizonygatni, hogy nálunk a szakszervezetek önállósága éppen a munkáshatalomhoz fűződő viszonyukon alapul. Ez pedig azt jelenti, hogy e szervezetek kizárólag választott testületeikben, apparátusaikban önállóak, ám elkötelezettek politikailag, felelősségükben a vezető hatalomnak, a munkásosztálynak. A munkásosztály pártja a szakszervezetekben működő kommunisták révén számon is kérheti ezt az elkötelezettséget. A szakszervezetek — a fentiekből következően is — arra törekednek, hogy fejleszszék a dolgozók gondolkodását, segítsenek a szociálist^ magatartás kialakításában, tájékoztatással, tanítással is hozzájáruljanak feladataink megoldásához, miközben felBefejeződött a pszichiátriai kongresszus A betegség kivédhető A társadalmi fejlődés elkerülhető mellékhatása a pszichiátriai betegség, amely napjainkban anyagi javaink, szabad időnk gyarapodásával egy időben mind gyakoribbá válik — állapították meg a Magyar Pszichiátriai Társaság vasárnap zárult I. kongresszusán. A háromnapos tudományos tanácskozáson részt vevő hazai és külföldi pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok és biológusok elmondták: gyakran tapasztalható, hogy a felgyorsult élettempó, az egymás iránti közömbösség ott sem teszi belső szükségletté a közösség kialakulását, ahol erre mód és lehetőség lenne. Sok családban szintén magányosak az emberek, akik közül számosán úgy vélik — mivel nem hallgatják meg őket —. senkinek se kellenek, nem értik meg őket. Ennek következménye a szorongás, félelem, depresszió. Sokan a szabad időtől várják, hogy az kiegyensúlyozza azokat a veszélyeket, amelyeket, esetenként a hajszolt munkatempó, a hibás emberi kapcsolatok idéznek elő. A szabadidő-programok zöme azonban nem segíti elő az egyén alkotókészségének, személyiségének kibontakozását. embertársaihoz fűződő kapcsolatainak erősödését. A pszichiátriai szakemberek véleménye: a társadalom egészének — az iskolának, a népnevelésnek, az igazságszolgáltatásnak, a településpolitikával és a munkaszervezéssel foglalkozóknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk a mentálhigiéné, a lelki egészség megóvásának szempontjait, összehangolt társadalmi cselekvésre van szükség, a pszichiátria csak a gyógyítást vállalhatja, de ebben is számít mind az orvosi szakterületek, mind az egész társadalom részvételére. Rámutattak arra, hogy a pszichiátriai betegek gyógyulási esélyei csak akkor javulnak, ha közösségük elfogadja őket teljes vagy csaknem teljes értékű és méltóságú emberként. Esetenként már tapasztalható, hogy például a szocialista brigádok, őszinte emberi segíteniakarástól indíttatott munkahelyi kollektívák döntő szerepet vállalnak a pszichiátriai rehabilitációban. Az alkoholisták gyógyításáról tanácskozva elmondták: a kijózanítástól a rehabilitációig terjedő hosszú gyógyulási folyamat csak az intézmények sorának összehangolt munkájával lehet eredményes. készítik tagságukat a tudatos cselekvésre. Míg az általános politikai agitáció és propaganda — a SZOT állásfoglalása szerint — elsősorban arra hivatott, hogy közelebbről megmagyarázza, megismertesse a dolgozó tömegekkel alapvető céljainkat, a termeléssel kapcsolatos agitáció felkelti a tagok közgazdasági, gazdaságpolitikai érdeklődését, hozzásegítve őket ahhoz, hogy saját munkahelyüket, annak eredményeit — magyarán két kezük munkáját — népgazdasági összefüggésekben szemléljék, maguk megállapíthassák annak jelentőségét. Az a dolgozó, aki ismeri az ilyenfajta összefüggéseket, hamarabb átlátja bizonyos módosítások, átszervezések szükségességét, legyen szó akár termékszerkezet-átalakításról, akár ezzel kapcsolatos munkaerő-átcsoportosításról. Nem volt ez másképp a Csepel Autógyárban vagy az ikladi Ipari Müszergyárban sem. Közel sem tartanának ezek az üzemek ott, ahol tartanak, ha a változásokat nem készítették volna elő idejében és felelősségteljesen, messzemenően megértetve az emberekkel az intézkedések okát, célját, várható hatását. S ebből a felvilágosító, értelmező agitációs munkából alaposan kivették a részüket a szakszervezeti tisztségviselők is. Partnerként Hogyan? Hát képes lehet a szakszervezeti' bizalmi például arra, hogy partnerként vegyen részt bizonyos döntések előkészítésében, azoknak ismertetésében, megmagyarázva a magasabb szempontokat is? Kimondhatjuk: a bizalmiak többsége ma már ismét alkalmas erre. Természetesen csupán az a bizalmi, aki nem zárkózik el a képzés, az önképzés elől, aki lépést tart a világgal —, s aki legalább olyan jól ismeri az őt megválasztó tagság igényeit, érdeklődését, gondolkodását, mint azokat az elképzeléseket. amelyeknek valóra váltása mellett agitál. Agitál, mert amikor a tisztséget elvállalta, ilyen irányú felelősséget, kötelezettséget vett magára, amit a kisebb, vagy nagyobb közösség érdekében teljesítenie kell. Azt állítottam e sorok elején, hogy a vitákban annak van valóban tekintélye, aki mondandóját igaz érvekkel teszi hangsúlyossá. Még valami idekívánkozik: az érzelmi megközelítés. Téves az az elképzelés, miszerint nem is lehet igaza annak, aki saját indulatait is beveti az agitációba. Miért ne? Az ember nem kizárólag észlény. Telítve egy sereg érzelmi töltéssel, különbséget tesz számára szimpatikus, közömbös vagy ellenszenves személyek, dolgok, jelenségek között, s a hozzájuk kötődő viszonyát eszerint alakítja. Semmiképpen sem árt tehát, ha a szakszervezeti tisztségviselő olyan egyéniség, aki képes a csoport tagjainak érzelmi hullámhosszát eltalálni, s szimpátiát tud ébreszteni az éppen szóban forgó témák iránt. Akár úgy is, hogy az észérvek mellé kedvező indulatokat is latba vet. A szakszervezeti propagandamunkában is különös jelentőséggel bír az a felvilágosító, nevelő tevékenység, melynek alanya az ifjúság. Az ismert demográfiai tényezők következtében egyre magasabb a szervezett dolgozók között a fiatalok aránya, s ez sajátos tennivalókat oszt ránk. Velük nem az a gondunk, ami az idősebb korosztállyal, hogy a régi és új eszmék még keveredhetnek a fejekben. A? ifjú nemzedék már a szocializmusban sarjadt, ezért egészen más bánásmódot igényel. Türelemmel A fiatalok számára teljesen természetes mindaz, amiben élnek. Apáik sorsát történelemkönyvekből tanulják, novellákban olvassák, látják egyegy filmen, színdarabban — de nem érzékelik. Nem is hiszik jószerivel, hogy az így megismert hajdani világ valóságos volt, eképpen nem látják be, mekkora az a fejlődés, amely idáig juttatott bennünket a szocializmus építésében. Értelmükre —, s főleg érzelmeikre — hatva tudatosítanunk kell bennük a munkásmozgalom harcainak folyamatát, bemutatva közben a szakszervezetek évtizedes küzdelmét, s beilleszteni a nemzeti történelem eseményeinek sorába ma hétköznapjainkat A fiatalok rendkívüli türelmet igényelnek, mert a tapasztalatok hiánya nehezebbé teszi számukra befogadni mindazt, amire meg kell őket tanítanunk. Ám pártunk negyedszázados politikájának éppen az az egyik; legnagyobb eredménye, hogy az ifjúság körében tudatos a ragaszkodás szocialista vívmányainkhoz. Agitációs és propagandamunkánk a fejlődést szolgálja azzal, ha az itt-ott felbukkan,ó téves nézeteket idejében korrigálja. Tudjuk, milyen szépen sorol a búza, ha termékeny földbe hull a mag. A mi dolgunk a legalaposabban előkészíteni a vetést, bár a termést már más aratja. Bálint Ibolya Az ipar feladatairól Érzi, vállalja felelősségét Méhes Lajos ipari miniszter hétfőn az MTESZ székházéban tájékoztatta a tudományos egyesületek és a területi szervezetek titkárait, valamint a meghívott szakembereket az ipar jelenlegi helyzetéről és jövőbeni feladatairól. Az előadást követően a szakemberek megvitatták az ipar fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. A felszólalók különös fontosságot tulajdonítottak annak, hogy iparunk minél előbb korszerű, versenyképes termékek széles választékával jelentkezzen a hazai és a nemzetközi piacon. Hangsúlyozták a műszaki fejlesztés, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása, a műszaki és tudományos munka, a szellemi erőforrások, tartalékok hasznosításának, megbecsülésének fontosságát. Több hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, hogyan, milyen szabályozók, módszerek, ösztönzők segítségével lehetne ipari termelésünket, a termelés szerkezetét gyorsan és hatásosan igazítani a bélés külföldi igényekhez. Figyelemre méltó észrevételek hangzottak el a mikroelektronika szerepéről, az energia- és anyagtakarékos gyártási folyamatokról. A felszólalók leszögezték: műszaki és tudományos értelmiségünk ismeri az ipar fejlesztésének jelentőségét, érzi és vállalja felelősségét, szerepét e feladatok megvalósításában. 3