Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1983. JANUÁR 16. VASÁRNAP Keiepssfarcsa Első helyen a gázprogram Minden gazdasági egység segíteni akar Kerepestarcsa, a több mint tizenhétezer lakost számláló nagyközség az agglomerációhoz tartozik, ami sok előnnyel jár, de bizonyos hátrányokkal is. Melyek azok a feladatok, melyek leginkább foglalkoztatják a nagyközségi tanácsot? Erről beszélgettünk Vassné Nyéki Ilona tanácselnökkel. — Hogyan értékeli az 1982- es esztendőt? — Mielőtt erről beszélnék, el kell mondanom, hogy október 1. óta dolgozom itt, ezért az eredményeknek csak bizonyos részét vállalhatom közreműködőként. Mivel gazdagodtunk? Elkészült a százszemélyes óvoda és a hatvan gyereket befogadó megyei módszertani bölcsőde. Községi beruházás volt a Forfa típusú iskolaszárny és sikerült lealapozni a hozzá tartozó tornacsarnokot is. November, december — A szolgáltatások területén nagy eredménynek tartom, hogy Kerepesen megnyílt az üzletsor, ahol ajándék-, autós-, kenyér- és virágbolton kívül fodrászat és bisztró van. Év végére Kerepesen és Kistarcsán is átadták a felújított könyvtárat. — Ha az évet hónapokra bontva értékelném, akkor a novembert és a decembert a társadalmi munka szempontjából emelném ki. Járda épült a Hősök terén, az Imre-szobor környékén, a kerepesi iskola és a napközi otthon között, a kistarcsai Széchenyi utca és a Rózsa utca összekötő szakaszán. — A múlt évben kezdődött el a Mező Imre út felújítása; 600 méteres szakaszon kész már az alépítmény, az idén tavasszal szilárd burkolat kerül rá. A lakosság döntő többségét érdekli a gázprogram. Elmondhatom, hogy ebben is előreléptünk. A közelmúltban éppen erről tárgyaltunk a gazdasági egységek vezetőivel, akik megígérték, hogy támogatják az ügyet. Készül a tanulmányterv, ezt követően az energiaracionalizálási pályázat; elfogadása esetén kezdődhet a munka, első ütemben az intézmények bekötésével. — Melyik az a terület, ahol a lakosok igényeit a legkevésbé sikerült kielégíteni? — A nagyközség úthálózatának hossza 118 kilométer, ebből nagyon kevés a szilárd útburkolat, mindössze 2,7 kilométer. A kerepesiek legnagyobb panasza véleményem szerint az lehet, hogy kivitelező hiányában nem tudtuk elkezdeni az iskola bővítését. Iskolabővítés — Kiemelhető-e gazdasági egység, tömegszervezet, intézmény, amely dicséretesen működött közre a község gyarapításában? — Első helyen a Szövetkezeti Építőipari Vállalatot említem. A négytantermes Forfaiskolát rövid határidőre, jó minőségben építették meg, méghozzá a tanács bábáskodása nélkül, szinte észrevétlenül. Ez a kollektíva a társadalmi munkában is élen járt. A Szilasmenti Tsz elsősorban az utak javításában működött közre: ingyen adott sódert. De a közművelődést is támogatja; pénzzel, teremmel. Rövid ittlétem alatt azt tapasztaltam, hogy minden gazdasági egység kész segíteni. — Melyek a következő időszak kiemelt feladatai? — A járdaépítés több évre szóló programját a szakigazgatási szerv rövidesen elkészíti; a végrehajtó bizottság megtárgyalja. A járdaépítéshez zsaluanyagot adunk, a téesz keverőtelepéről a kész betont helyszínre szállítjuk — ha kell, még hét végén is —, a lakosságnak csak az anyag árát kell megfizetnie.' — Egy ingatlan előtti járda körülbelül 2100 forintba kerül majd, ezzel szemben, ha a tanács költségével épülne — lehet, hogy évek múlva —, a jogszabály szerint járó út- és közműfejlesztési hozzájárulás összege nagyobb lenne. Hasonlóan fontos az utak felújítása. Mindenütt nem építhetünk szilárd útburkolatot, de sokat javíthat a helyzeten a dózerolás, a kavics. — Kielégítőnek tartja-e a nagyközség közművelődést szolgáló intézményeinek hálózatát? — Nem. Kerepestarcsának nincs művelődési otthona és belátható időn belül nem is lesz. Ezen a tarthatatlan helyzeten csak kis lépésekben tudunk változtatni. A kerepesi könyvtárhoz klubhelyiségek épülhetnek, remélem rövidesen elkészül a kistarcsai mozi, ahol szakköri foglalkozásokat is lehet tartani. Iskoláink is zsúfoltak, elsősorban a kerepesi és a kistarcsai 1-es számú. Valószínű, hogy a kerepesi iskola építését 1983. harmadik negyedében elkezdik. Érdemes megóvni — Mi az, aminek a tanács elnöke a legjobban örülne 1983 végén? — Mindennek örülnék, ami előre viszi a község fejlődését, még annak is, ha tíz méter járda épül valahol. De talán a gázfogadó állomás elkészülte nyugtatna meg leginkább. Mindenesetre bízom a társadalmi munka fellendülésében, a KISZ-esek, a sportolók, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt további segítségében a községfejlesztő tervek megvalósításában. örülnék, ha a közös munkában elért eredményeket a lakosság segítségével megóvnánk, ha a közterületek tisztábbak lennének, ha több lenne a park, a virág, ha lennének játszóterek. Tóth Pál György HBHi Mozimba Vasárnap: A delfin napja. Színes, amerikai tudományos-fantasztikus film. Csak 4 órakor! Éjszakai utazók. Színes, szinkronizált, olasz tudományos-fantasztikus film, 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felülieknek! Hétfő: A tajga császárának végnapjai. Színes, szinkronizált, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Apokalipszis most. Kétrészes színes, amerikai háborús filmdráma. Csak 6 órakor. 16 éven felülieknek! Apré-cseprő(?) közügyeink BÁR KORÁBBAN is nagy jelentőségűnek tartottam, miért is adtam volna rövidke füstölgéseimnek ezt az állandó címet, mégis azt hiszem, hogy az apró-cseprő dolgok javunkra fordításának most jött csak el igazán az ideje. Mert a kis bosszantó, mindennapi sikertelenségek, hiábavalóságok, mulasztások, hibák még akkor is éli ontották jókedvünket, amikor a nagy, aprónak-cseprőnek igazán nem nevezhető dolgok jól mentek, vagy legalábbis úgy látszott, hogy jól mennek. Sőt, mégc.sak akkor bosszantanak igazán, hiszen érthetetlen volt, ha az egész embert kívánó ügyeinkre jut energia, idő, okosság, akkor a kisebbekre miért nem. Most sztán tudomásul kell vennünk, hogy egy kicsit elgaloppíroztuk magunkat. Hogy pontosan ki és hol és miért az nem apró-cseprő ügy, tehát nem ránk. nem az apró-cseprő jegyzetre tartozik. Viszont ha minden igaz, a nadrágszíjhuzogatós időkben talán több jut a parányi, a kicsi, vagy a mondjuk: nem olyan nagy teendőinkre is. Most kezdjük mindjárt a lehető legkisebbekkel. Azokkal a kis táblácskákkal például, amik lépten-nyomon eligazodásunkat szolgálják. Mindennapjaink tartozékai ezek a hasznos kis jószágok, útba igazítanak, megkönnyítik dolgunkat Megtudjuk segedelmükkel, hogy hol a ki- és bejárat, ez néha nem mindegy, hogy merre van, mondjuk Pécel, hogy meddig tart nyitva, vagy miért zárt be jogosan, vagy jog nélkül az orrunk előtt egy bolt vagy hivatal. Annyira megszoktuk már őket, hogy legfeljebb a hiányuk tűnik fel. Legutóbb jártamban-keltemben két táblának örültem meg igazán. Az egyiket Gödöllőn, a Szabadság téri új kereszteződésben állítottak fel gondos kezek. Rajta a város buszhálózatának vázlatos képe, a járatok térképével, számával. Jó ez az idegeneknek, de jó nekünk is, hiszen többségünk legfeljebb egy-két útvonalat ismer fejből, azokat, amiket nap nap után használ. ir A MÁSIK, nem is olyan kicsi tábla az isaszegi nagyközségi tanács előtt ötlött a szemembe. Itt nem sajnálva a festéket, azoknak a kisiparosoknak a címét szedték csokorba, akiket ügyes-bajos dolgainkkal, építeni vagy javítanivalónkkal felkereshetünk. S bár egy kisebb faluban ez tábla nélkül sem okozhat nehézséget, hiszen jószerivel mindenki mindenkit ismer, egy Isaszegen vagy a hozzá hasonló, még inkább pedig a nálánál is nagyobb, gyarapodó községekben, városokban, nagyon hasznos az ilyesmi. Jó volna másutt is minél előbb találkozni vele. ★ MINT AHOGY viszont néni sok értelme van az olyan tábláknak, hirdetőoszlopoknak, amelyeken kifakult, régesrégen idejét múlt felhívásokat olvashatunk, legfeljebb unaloműzésként, várakozás közben. Sajna, ilyenekre is szép számmal találunk példát. Több éve már, hogy a Gödöllői Áruház előtt felállították azt a közlekedésbiztonsági híradót, amelynek premierjén igazán elrettentő balesetek fényképeivel oktattak bennünket az óvatos* gondos, figyelmes és Sporttáskák exportra Divat* és sporttáskákat gyárt, elsősorban exportra, a Péceli Vegyesipari Szövetkezet budapesti coloritüzeme. Képünkön: Pető Istvánné a szép kivitelű táskákat csomagolja. Hancsovszki János felvétel» Verseg Ä közös játék kellemes érái A vérségi általános iskolások számára a hétfő délutánok a szervezett, közös játékok óráit jelentik. A téli időszakban — a kultúrház termeinek foglaltsága miatt — az iskola szabad osztálytermében gyűlnek össze korcsoportok és nemek szerint. E játékdélutánok keretében zajlanak a háziversenyek. Legutóbb sakk- és asztaliteniszversenyre került sor. Az előbbiből Kalmár Attila lett az első, aki tavaly a megyei döntőben képviselte járásunkat. A második helyet Kalmár László, a harmadikat pedig Marton Jenő szerezte meg. A lányok közül Farkas Dorottya bizonyult a legjobbnak, aki a tavalyi járási versenyen szintén eredményesen szerepelt, bronzérmet szerzett. A háziverseny első helyéért húgával, Farkas Tímeával kellett megküzdenie. A pingpongversenyt fiúknak rendezték meg. Az első helyet ebben a sportágban is Kalmár Attila szerezte meg, míg a második Lajtos Zoltán lett. Jegyzet Okmánybélyeg Tízen várunk a járási földhivatal telekkönyvi részlegénél. A legtöbben türelmesek, talán mert ismerik, hogy itt alapos, ennélfogva több időt igénylő munkát végeznek az ügyintézők. Akikkel, mint majd kiderül, ezúttal sincs gond, annál inkább egy szervezési kérdéssel. Amint ugyanis papírokkal a kezében kijön az irodából az első két ügyfél, menne be a következő kettő, minthogy odabenn ketten — sőt úgy tapasztaltam, ha kell, hárman, négyen is serénykednek. Csakhogy hiába lódulna nagyot a sor, a várakozók kedve hamar lelohad, mert akik kijöttek, azok nagy része még visszatér, hiszen az ügyintézés állami dijáért, az okmánybélyegért átcammoghat a földhivatal főépületének emeletére. És amint visszajönnek, a sorba újonnan érkezők nem értik, kik mennek be soron kívül, ámbátor ezúttal jogosan. No, de ez csak mellékzönge. A lényeg: annyit beszélünk manapság a gyors, az ügyfél idejével is spóroló hivatali félfogadásról, ám a földhivatalban ettől a bélyeg utáni vándorlástól fájdulhat meg sokak feje. Ismét mondom: a telekkönyv ügyintézői, megfigyelésem szerint, igyekvők, udvariasak, körültekintőek. Miért nem lehet ott, mellettük az okmánybélyeg, ahol azokból a legtöbbet vásárolnának. F. I. Serdülők, ifjúságiak ki egyesület és a foci Több mint egy éve elvetélt kezdeményezés történt a GSC, tehát a város labdarúgásának megvitatására. Néhány cikk próbálta kiprovokálni a szakemberek és a szurkolók véleményét arról, hogy miért került — akkor még azt hittük, tényleg nem következik be további zuhanás — mélypontra a szebb napokat megélt gödöllői foci. A vitába nem kapcsolódtam be, mivel csak részben osztom azt a véleményt, hogy egy sportkör megítélését alapjában az határozza meg, milyen szinten űzik a labdarúgást. Előrebocsátom, focistáinkkal — régiekkel, maiakkal — jó kapcsolataim vannak, magam is szeretem ezt a népszerű sportágat, sőt teljesen amatőr módon az öregfiúk 11. embereként magam is játszom. Vallom, hogy egy szakosztály tevékenységét a GSC-ben is az határozza meg, hogy bír-e egy vagy több olyan személyiséggel, aki áldozatokat is vállalva él-hal az adott sportágért, egészséges légkört tud kialakítani, jó kapcsolatokat tart a klub veszabályos közlekedésre. Csakhogy azóta megállt az idő: a szépen beüvegezett dobozban talán még mindig a legelső, már ásszekunkorodott, szürkés képek bosszantják a nézelődőt. Milyen jó is volna, ha az ábrázoltak óta nem történt volna több baleset, figyelmeztető vétség vidékünkön. De nem is kell körülnézni, az áruház bejárati ajtaján kifüggesztett MTI-hírszolgálat malmai is lassan őrölnek. Jó néhány frissebb tudósítás is elavult azóta, hogy utoljára cserélték a képeit. Akkor meg minek!? ★ HASZNOS volna viszont az, az úgy látszik mégiscsak elfeledett egykori ötlet, ami azt ígérte: a Szabadság téri aluljáróban, nemcsak a hangulat okán, hanem, hogy valójában informáljon is, elhelyezik a város kulturális intézményeinek hirdetőtábláját. Mozi. múzeum, művelődési ház, TIT, s mások tehetnék itt is szemügyre programjaik idejét, helyét. Azóta igaz, a gyerekek kifestették az aluljárót, de hagytak egy kis helyet. Mintha éppen ennek a táblának szánták volna. Gáti Zoltán zetőivel, de önállóan képes intézkedni, dönteni, kapcsolatait, ismeretségeit is kihasználva. Gyakori beszédtéma napjainkban is, hogy milyen sportkör tulajdonképpen a GSC, jó-e, vagy rossz, s ki felel azért, hogy ilyenné vált. Meggyőződésem, hogy az objektív és szubjektív feltételekhez, lehetőségekhez képest jól működő sportszervezet a várost képviselő GSC. Állításomat több oldalról bizonyítom. A szakosztályok minőségi szint szerinti rangsora a következő. NB I-es gyeplabdacsapat. Sokak kaján mosolyát látom magam előtt: ugyan NB I, van más osztály is!? Magyarországon régóta nyolc-tíz gyeplabdacsapat működik, az élen a sorrend legtöbbször a Pedagógus, a Sörgyár, az Építők, a Volánbusz és a GSC között alakult ki. Én is gyakran ugratom a gyeplabdásokat, de az tény, hogy az egyetlen vidéki csapat most már magyar ifjúsági bajnoksággal is büszkélkedhet, három-négy junior ugyanannyi nagyválogatott kerettagot ad. Ezek azért elgondolkodtató tények. NB Il-es férfi röplabdacsapat. A szebb időszakot megért és válságokon túljutott röpösök a Kőrösfői fivérek segítségével ismét régi fényükben tündökölnek. A valamikor szabadtéren is népszerű sportág bevonult a terembe és kivonult az érdeklődők köréből. Kevesen tudják, hogy az Erkel Ferenc iskola tornatermében edzenek és játsszák bajnoki mérkőzéseiket az NB-ben szereplő férfiak és a megyebajnokságban küzdő lányok. NB III-as tekecsapat. A jó baráti kapcsolat, a családias légkör, a lelkesedéssel végzett edzések és a társadalmi munka ezt a szakosztályt isi NB-s szintre juttatta. Sakkozóink megnyerték a megyei B-bajnokágot, s megerősödött csapattal lépnek felsőbb osztályba. Megyei első osztályú asztaliteniszezőinknél nézeteltérések miatt őrségváltás történt a vezetőségben. Megítélésem szerint továbbra is válságban van a szakosztály. Kézilabda. A megyei első osztályban játszó férfiak ígéretes tavaszi szereplés után visszaestek a hosszú ideje tartó középszerűségbe. Lányainknál talán rendeződik a szakvezetés kérdése. Végül pedig a női kézilabdázókkal azonos szinten, a legalacsonyabb osztályban játszó labdarúgók. A megyei II. osztályban szerepelnek, középszerű ifjúsági és kiemelkedő serdülő utánpótalással. Jogos a kérdés ezek után: a GSC gyenge, avagy a labdarúgó szakosztály? Az előbb ismertetett tényeket figyelembe véve, úgy gondolom, a válasz egyértelmű. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni a városi sportkör működését. Ez azonban egy másik cikk témája. Markó Gábor A nap programja Január 16-án. Gödöllő, művelődési központ: Hétvégi családi programok: Kakaóbár, 10 órakor. Műsor: Rongyoszsák, bohócmesejáték. Vendég a Heppiend bohóccsoport. Mirelitbemutató és -kóstoló, a Magyar Hűtőipar termékeiből, 10—18 óráig. Stúdiómozi. Bergman: Kígyótojás (NSZK—amerikai film, készült 1976-ban), 20 órakor. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából címmel, megtekinthető 15—20 óráig. Jeney István Megtalált album című kiállítása, megtekinthető 10—20 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: A községi sakkverseny második fordulója. Január 17-én. Gödöllő, művelődési központ: Botozgató. Variációk az öregség témájára. Jancsó Adrienn előadóestje, 18 órakor. Pedagógusjelöltek klubja. A serdülőkori nemi identitás problémái, 17 órakor. Rendhagyó óra a péceli Ráday Gimnáziumban, József Attila — Radnóti Miklós. Előadók: Mélykúti Ilona és Mohai Gábor. 14 órakor. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából címmel, megtekinthető 15—20 óráig. Jeney István Megtalált album című kiállítása, megtekinthető 10—20 óráig. ISSN 0135—1957 (Gödöllői Hlrlar
