Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

6 ■esem 1983. JANUAR 16. VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK* PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PFj 311 - 1446 * Gondozók Az ócsai szociális otthon gondozottjainak nevében írok. Opoczky Mihálynak és Gyávái Tibornak, a két éjszakai gon­dozónknak szeretnék — így, valamennyiünk nevében — köszönetét mondani. Ök sza­bad idejüket föláldozva — még karácsonykor is — velünk vannak csak azért, hogy köny­­nyítsék, szebbé tegyék ünne­pünket Nekünk, akik családi szeretet nélkül maradtunk, az ilyen kedvesség rendkívül jól esik, s éppen ezért nyilvános fórumon kell köszönetét mon­dani az ilyen áldozatkész em­bereknek. Kovács Antalné Öcsa ★ Kérésének eleget tettünk, meg­ható leveléből közöltük a fenti részletet. Ml kiváltképp annak örülünk, hogy ön nem sajnálta az időt és papírra vetette ezeket a sorokat. Sokan vagyunk, akiket az emberséges magatartás szin­tén jóleső érzéssel tölt el, ám az ilyen egyszerű gesztusokat, mint például egy köszönőlevél megírá­sa, már nem tesszük meg. Az em­bert vagy az ostoba szemérem vagy a lustasága fogja vissza. Mindezen okok tudatában — gon­dozói nevében — mi is megkö­szönjük sorait. Konténertűz A pomázi tanács sok gondot fordított az elmúlt időben a község tisztántartására. Föl­szereltek több utcai szemét­­gyűjtőt, sajnos azonban ezek a ládák hamar ismeretlen ron­­gálók áldozatai lettek. Több szemétgyűjtő már a patakban hever, tönkretéve. Vélemé­nyem szerint szigorúan kelle­ne eljárni a rongálókkal szem­ben. A Vörösmarty lakótele­pen lévő konténer is megsíny­lette azt, hogy valaki égő ci­garettavéget dobott bele. A festék leégett róla, s most a rozsda marja. Jó lenne, ha többet törődnénk községünk rendjével, tisztaságával. Cs. László Pomáz ★ A szemétgyűjtők, a konténerek rongálása nemcsak pomázi jelen­ség. Sajnos. A tapasztalatok sze­rint — főképp azokon a helyeken teszik tönkre ezeket, ahol még új­donságnak számítanak. Nem a vandálokat kívánjuk ezzel a kije­lentéssel védeni (ténykedésük minket is fölháborít), csupán arról van szó, hogy idő kell ahhoz is, míg az emberek hozzászoknak, hogy az őket körülvevő tárgyakat, eszközöket megfelelően kezeljék. Reméljük, minél rövidebb idő alatt. Tulajdonlap Két évvel ezelőtt vásároltam Tápiógyörgyei aranydiplomás Még ma is tanít llAiskolczi István ötven évvel ezelőtt kapta meg ta­­nítói oklevelét. A jubileum alkalmából kedves kis ün­nepséget rendeztek községünkben, ahol Miskolczi István átvette az aranydiplomát. A hetvenkettedik évében já­ró pedagógus még ma is tanít, nem hagyta ott a kated­rát. Falujához is hű maradt. Tápiógyörgyén született, itt kezdett el tanítani — a Tápiógyörgye-Szőlő iskolában—, majd az ötvenes évektől a községben oktatta a gyere­keket. Húsz évig volt igazgatóhelyettes. Mint mondja, arra a legbüszkébb, hogy a gyenge képességű gyereke­ket is meg tudta nyerni a tanulásnak. Annál nagyobb boldogság nem létezett számára, mint amikor valakit a helyes útra tudott vezetni. Szép emlékei közé tartozik az is, hogy tanítványai 11 alkalommal vettek részt — eredményesen — országos sakkversenyen. Községünkben egyébként mindenki is­meri, tiszteli őt, s van olyan család, melynek három generációját is tanította. Az első tanítványai már nyug­díjasok, közülük többnek most az unokája jár hozzá. Tápiógyörgyén sokak példaképe Miskolczi István. Példa­kép, aki ma hetvenegy évesen is neveli, oktatja a gye­­‘ rekeket. Molnár József Tápiógyörgye Hírcsokor a budai járásból Fenyőfák az út mentén áron, hanem építeni, szépíte­ni, megmenteni mindent, ami megmenthető! Padányi Lajos Budakeszi egy házat Albertirsán, de a ceglédi földhivataltól még mindig nem sikerült beszerez­ni a tulajdonlapot. Ez azért nagy baj, mert így nem sza­bad lebontani a házat, s nem tudok építkezésbe kezdeni. Kovács János Albertirsa ★ Hansági Máriától, a ceglédi föld­hivatal előadójától megtudtuk, hogy olvasónk — ha csak külön nem kéri — nem is fog tulajdon­lapot kapni. Sokan várnak arra, hogy tulajdonlapot kapjanak, mert nem tudják, hogy a szabály sze­rint csak a határozatot küldik ki nekik. Akinek tulajdonlapra van szüksége, annak föl kell keresnie a hivatalt, s ott, ötven forint el­lenében — ha OTP-kölcsönhöz kell, akkor ingyenesen — megkapja azt. A ceglédi földhivatalban hét­főn és pénteken 9-től délig, szer­dán pedig 9-től 4 óráig tartanak fogadóórát. Hány órát? Tavaly júliusban töltöttem be az 55. életévemet, és nyugdíj­ba mentem, . A nyúg.4íjám ká:. vés, ezért szeretnék dolgozni, de néhány fontos dolgot nem tudok: ebben az évben még 840 órát dolgozhatok, vagy ke­vesebbet? Van-e arra lehető­ség, hogy ennél a 840 óránál többet dolgozzak, s ha igen, mennyit? Özv. Thoma Istvánná Pilisvörösvár ★ Megkérdeztük Götzlnger Istvánt, a Pest megyei Társadalombiztosí­tási Bizottság elnökét, aki a kö­vetkező választ adta: eddig há­romféle lehetőség volt. A legtöbb munkakörben a nyugdíjasok — nyugdíjuk meghagyásával — évi 840 órát dolgozhattak, bizonyos foglalkozásoknál ennél többet, 12G0 órát, s az egészségügyi, oktatási, Egy hiánycikk nyomában gyermek-, valamint szociális In­tézményeknél és a gyógyszertá­rakban a takarítók, ezenkívül mindenütt az őrszolgálatot teljesí­tők (portások, éjjeliőrök, telep­őrök) bármennyit dolgozhattak. Január elseje után ez az utóbbi kivétel megmarad, de a többi esetben egységesen évi 1260 órát dolgozhatnak a nyugdíjasok. Ol­vasónk — mert júliusban ment nyugdíjba — nem dolgozhat 840 órát. Templomrom Láttam a televízióban a zsámbéki templomról készített filmet, ismételten eszembe ju­tott, hogy ezt az értékes mű­emléket meg kellene menteni az összeomlástól. Javaslom, hogy az idegenforgalmi hiva­tal a műemléki felügyelőség­gel együtt indítsa meg a kar­bantartási munkálatokat. Ke­vés műemlékünk van, azt a keveset miért hagyjuk vesz­ni? A romok mellett lehetne hangversenyeket és egyéb elő­adásokat is tartani, ennek be­vételét pedig a rekonstrukció­ra fordítani. Nem hiszem, hogy a nagy cél érdekében a zsámbékiak és a környékbe­liek nem vállalnának közmun­kát, társadalmi munkát. Kővári József Budapest ★ Nem túlzás azt állítani, hogy szívügyünknek tekintjük a zsám­béki romtemplom sorsát, már több ízben közöltünk cikket is ró­la. örülünk az ön érdeklődésé­nek — a műemléki felügyelőségtől kapott értesüléseink szerint — a rekonstrukció sokkal többe kerül­ne, mintsem hogy annak költsé­geit jótékony akciók fedezhetnék. A szakemberek a rom temp­lomot a további pusztulástól úgy próbálják Védeni, hogy — a helyi tanáccsal közösen — kerítéssel vették körbe. Az arrajárók tapasz­talhatják, hogy fél éve már nem lehet ott ki-bejárkálni, a műem­léket kizárólag a megszabott nyit­vatartási időben lehet felkeresni. I??y legalább az esetleges rongá­­lóktól, védik a középkori falma­radványokat.. Addig, amíg nem lesz vastagabb a pénztárcájuk. Huzatban öt hétig feküdtem a kere­­pestarcsai kórházban. Öröm­mel tapasztaltam, hogy a reu­ma osztályon harmónia ural­kodik az orvosok és a nővé­rek között. Ennek kellemes következményeit mi, betegek is éreztük. Még fenyőfa ünne­pet is rendeztek nekünk, s va­lamennyien kis ajándékot kaptunk. Ez igen megható gesztus volt. Csak hálásak le­hetünk az orvosoknak és a nővéreknek. Sajnos, az öt hét rossz ta­pasztalatoktól sem volt men­tes. Az ideggyógyászati rende-A türelem vízmelegítőt terem Fenyőfa sor áll az út men­tén. Kicsit odébb, bekerített, kopár, gazdátlannak tűnő te­rületen pedig egy alacsony épület. A kerítésen tábla: azt hirdeti, hogy itt egy műkő­üzem található. A Rozmaring Termelőszövetkezeté. Pár száz méterrel odébb egy másik üzemrész, mely gondozott, szemnek is tetszetős területen található. Ez is a Rozmaringé. Az előbbi poros, elhanyagolt, az utóbbi gondozott. Tudom, hogy a szövetkezetnek híre­­neve van többek között a szép virágjairól, és facsemetéiről. Nem lehetne hát a kopár te­rületet is parkosítani. A szö­vetkezet kőkészítményeinek jó reklámot csinálna itt a Nagy­kovácsiba vezető főút mentén, ahol ezrek, tízezrek látogatnak a Zsíros-hegyre és a Nagyko­paszra ! Ha már az útmenti létesít­ményekről írok, megragadnám az alkalmat, hogy egy kezde­ményezésről is beszámoljak. Budajenő főútját — a páros oldalt a páratlantól — a kettő közé ékelt pincesor választja el. Műemlék jellegű, felújított, jól karbantartott pincék ezek, melyek megtartották a népi építészeti formát. A község ve­zetői úgy becsülik ezeket, mint az ereklyéket, s a tele­— Országomat egy bojle­rért! — így feltehetően Sha­­kespeare-t kedvelő hang tulaj­donosa a vonal túlsó végéről. Mit tehet a könyörgő szóra az ügyeletes újságíró? Először is megkérdezi az elszánt tele­fonálót, hogy milyen vízme­legítőre lenne szüksége, s eset­leg azt is megtudakolja, mi­lyen cserére gondolt az érdek­lődő. S aztán? Aztán — csak úgy próbaképpen — elballag a főváros egyik jól ismert nagyáruházába, annak is a műszaki osztályára. Itt pedig a következő sajátos dialógus aktív résztvevője lehet. Marslakók? — ötliteres bojler van? — érdeklődik. Így hát újabb telefonok kö­vetkeznek. A vonal másik ve­gén Nagy Lajos, a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat ügyintézője: — Valamelyik típus mindig hiányzik — válaszolja a boj­lerügyben nyomozó kérdései­re. — Az év végén megjelent a nyolcvanliteres, most abból bőven van a boltjainkDan. Előtte ezért tették tűvé az em­berek az országot. Most 120 li­teresből nincs éppen. És az öt­tíz literesekből. A gyakorlat azt mutatja, hogy a boltvezetők ügyességén múlik, mennyit tudnak vagy egyáltalán tud­nak-e beszerezni ebből a kincs­ből. Példaképpen említhetnem a váci 252. számú üzletünk ve­zetőjét. Minden héten kapunk néhány darabot, természetesen pilla­natok alatt elfogy. Ma éppen az ötven- és a nyolcvanliteres vízmelegítőkből tudunk kor­látlan mennyiséggel szolgálni, ám százhúszasból és kétszázas­ból egy darab sincs — tudatja Mayer László. És ismét a telefon. A hívó: Krizsanyik Pálné, Gödöllőről: — Tízéves garanciát vállal­tak a nyolcvanliteres villany­­bojlerre. Nemrégen vettem, most elromlott, a gödöllői GELKA nem tudja megjavíta­ni. Azt mondják: nincs alkat­rész. Nekem meg melegvizem nincs... — Csak átmenetileg nincs alkatrészünk — magyarázzák a fentiek tolmácsolása után a pülés díszévé varázsolták. Az utas, aki keresztülhalad itt, óhatatlanul megáll, s gyönyör­ködik egyszerű szépségükben. Mi lesz a kezdeményezés folytatása? A községhez tarto­zó Telki úgyszintén műút mentén épült, számos pincéje hasonlóképpen helyezkedik el. Ezek az elhagyott épületek, melyek ma már beáznak, om­ladoznak, most hasznosításra kerülnek majd. Megkezdődik a renoválásuk. Néhány máris megszépült, jól illeszkedik az utcaképbe. A budajenői tanács nem bontani akar minden — Hogy micsoda? — hang­zik a viszontkérdés. — Bojler, ötliteres... — bi­zonytalanodik el az éles hang­tól. A párbeszédre újabb eladók érkeznek. Magyarázkodás ma­gyarázkodást követ, majd egy marslakónak kijáró tisztelet­tel, rendkívül tapintatos elő­adásmódban hozzák a kedves vásárló tudomására, hogy nem mindig azt kell keresni, ami éppen nem kapható. Hiszen iparunk és kereskedelmünk olyan sok szép egyéb áruval ellát minket. Hideg-meleg Mi a véleménye erről Ma­yer Lászlónak, a váci 252. szá­mú iparcikkbolt vezetőjének? — A kérdés egyszerű: az igény sokkal nagyobb, mint a kínálat. Hogy nálunk miért le­het mégis többször bojlert kapni, mint másutt? Ennek egyik oka, hogy nagyobb az üzletünk, azaz nagyobb téte­lekben vásárolok, s így előny­be kerülök a kis boltokkal szemben. A bojler furcsa dolog, mert tulajdonképpen van, de... gödöllői GELKA-szervizben. — Mindenki tudja, hogy ná­lunk átszervezések voltak, most még minden a feje tete­jén áll, ezt igazán megérthet­nék az emberek. Semmi mást nem kérünk, csak türelmet. Bojlert óra És miért éppen én legyek türelmes, kérdezi az alkatrész után loholó, a bojlerkutató, a hiánycikk miatt bosszanko­dó. Miért és meddig legyek türelmes? Válaszért Erdélyi Mihályhoz, lés előtt várakozóik például szinte megdermedtek a hideg­től, huzatban kellett ülniük. Megtudtam, a „nyílászáró szerkezetek” még nincsenek teljesen rendben. A földszinti szemészeten ha lehet még rosszabb a helyzet. Ott semmi sem véd a hideg ellen. Félő, hogy emiatt többen még bete­gebbek lesznek. Krátky László Sülysáp ★ Mindig Srőmmel olvassuk azokat a sorokat, melyek az orvosok és az ápolók áldozatkész munkáját dicsé­rik. Sajnálatos, hogy a rossz kö­rülmények miatt nekik is állan­dóan meg kell vívniuk a maguk harcát. Mivel a kerepcstarcsai kórház még nagyon új, remélhe­tőleg az építkezés kisebb hibáit — erről több olvasónk informált már minket — hamarosan kijavítják. Ez a beteg és az orvosok érdekét egyaránt szolgálná. Füstölők A napokban vonattal Buda­pestre utaztam, s mivel szív­beteg vagyok: nem bírom a ci­garetta füstjét, direkt egy nem dohányzó kocsiba szálltam fel. Bár a dohányzást tiltó tábla ki volt függesztve, éreztem, hogy füst van a vagonban, s láttam, hogy a mellettem ülő férfi is rágyújtott. Kezdtem magam rosszul érezni, és kér­tem, hagyják abba a dohány­zást. Nem tették meg, sőt le­hurrogtak. Gondoltam, megke­resem a kalauzt, tegyen ő igazságot, de sajnos, nem ta­láltam meg. Három kocsin is végigmentem, mindenütt ciga­rettáztak, pedig mindenütt ott volt a dohányozni tilos felirat. Bátori Géza Hévízgyörk ★ Gyakorta megesik, hogy a tila­lom vagy a kérő szó ellenére — ott is cigarettáznak az emberek, ahol nem lenne szabad. Amíg ez senkit nem zavar, addig nincs is nagy baj, ám ha valakit, például önt, ki szívbeteg, zavar* bánt w»:' füst, akkor a korlátozó intézkedé-Válasz cikkeinkre Ismét a Csini Az elmúlt heti Postabontás­­ban riportot közöltünk a gyá­­li Csini eszpresszóról. Megszó­laltattuk a panaszosokat is, akik kifogásolták a hangos diszkózenét és azt, hogy a presszóvendégek az éjszakai zárórát követően nem a legna­gyobb csendben hagyják el a helyiséget. Cikkünkre már meg is érkezett az első válasz­levél, a gyáli Pethő Béniné ír­ta. Véleménye: nem a Csini vezetőjét kellene megbüntetni, hanem több rendőrjárőrre len­ne szükség a községben. Egyetértünk. A cikket nem az eszpresszó megszüntetésé­nek érdekében jelentettük meg, csupán — a környékbeliek nyugalmát figyelembe véve — azért, hogy megszűnjenek a felesleges viszálykodások. Múlt vasárnap közöltük olda­lunkon — Sötétben címmel — Árendás Ferenc levelét. Mol­nár Ferenc perbáli tanácstag most erre válaszolt. Mint írja, a perbáli Erkel utcában egy ideig azért volt sötétség, mert a villanyhálózat rekonstrukció­ját az ÉDÁSZ két ütemben vállalta. Azóta már az említett utcákban is kigyulladtak a fé­nyek. Az időleges „áramszü­netről” a helyi tanács értesí­tette a lakókat. Árendás Ferenc erről nem tudhatott, mert nem helyben él. seket megszegők igen súlyosan vé­tenek az emberi együttélés szabá­lyai ellen. Vonatokon a kalauznak módjában áll megbüntetni a ti­losban füstölőket, kár, hogy önnek nem sikerült a kalauz nyomára bukkannia. Egyébként régóta be­szédtéma már, hogy jobban kelle­ne védeni a nem dohányzók egész­ségét, s szűkíteni kellene azokat a tereket, helyeket, ahol cigarettáz­ni lehet. A kísérletek kimutatták, hogy a nikotinkedvelők mérgezik azokat is, akik soha még egy szál cigarettát nem szívtak el. Sajnos, erről a káros szenvedélyről nem könnyű leszokni, s ami méginkább szomorú: a füstölők tábora egyre nő. Hogy mi a megoldás? Például az — mégha csak csepp is a tenger­ben —, hogy ahol megbüntethe­tek a dohányzást tiltó szabályokat megszegők, ott az illetékesek élje­nek is ezzel a jogukkal — mások védelmében. Dunakesziről jelentem Kiállítások, rádiótelefon Sok újdonság történt az el­múlt időben Dunakeszin. Meg­alakult például a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Országos Szövetségének helyi szakegyesülete: vala­mennyi Dunakeszin élő szak­embert bevonják munkájukba. a Hajdúsági Iparművek keres­kedelmi igazgatójához fordul­tunk. — Évente 230 ezer bojlert gyártunk — mondja a üeore­­ceni gyár igazgatója. — Euró­pában a hasonló cégek sorá­ban az első öt között mozgunk. Ismerjük a bojlerhiányt, és minden területen keressük a megoldást. A tavalyihoz képest az idén több, mint 20 ezerrel többet dobunk a belföldi piac­ra. Tudjuk, ez sem lesz elegen­dő. Tavaly szombaton és va­sárnap is dolgoztunk, ezt a gyakorlatot próbáljuk az idén is folytatni, bár nehéz. Mun­kásaink sem bírják a végte­lenségig. A megoldás a kapa­citást bővítő beruházás lenne, ezen éppen most dolgozunk, de csak 1984-ben látjuk majd hasznát. Ugyanabban az évben szeretnénk az öt- és tízliteres vízmelegítők gyártását is meg­kezdeni. — Mikorra szűnnek hát meg a bojlergondok? — Az idén még nem. Re­mélhetőleg jövőre, 1984-ben — mondja Erdélyi Mihály keres­kedelmi igazgató. És mit felelhetünk erre ml mindazok nevében, akik víz­melegítők után áhítoznak? Ta­lán csak annyit: tartsanak ki türelemmel. S ha ez mégsem sikerülne, mert régi bojlerük cseppet sem várva, éppen most akar kilyukadni, nem tehetnek mást, mintsem: elindulnak a bojlerfölhajtó nagy vándorút­ra... Koffán Éva Örömhír az is, hogy meg­nyílt Kovács László pékbolt­ja. A Bajcsy-Zsilinszky úti üz­letben ízes süteményeket, fi­nom kenyereket vásárolha­tunk. Városunk kulturális életé­ben a 4. számú általános isko­la kiemelkedő szerepet tölt be. Itt rendre szerveznek kiállítá­sokat, az élmúlt három és fél év alatt tizenkét bemutatót kereshettünk föl. Most éppen Csikszentmihályi Róbert alko­tásait tekinthetik meg a hely­béliek és az idelátogatók. Beszédtéma az is, hogy üzembe helyezték a CB-rádió­­telefont, hogy az ügyeletes or­vosok hamarabb juthassanak el a beteghez. S még egy egészségügyi újdonság: meg­nyílt a gyermekbőrgyógyászati és a szemészeti szakrendelés. Solymosl László Dunakeszi Szerkesztői üzenetek U. I., Gyömrő: Kérdéseire rö­videsen válaszolunk. Addig is ja­vasoljuk, hogy nyugodtan keresse fel a helyi tanács illetékeseit, ők bizonyára tudnának segíteni ön­nek. E. P., Kiskunlacháza: önnek szintén azt ajánljuk, hogy keresse fel a helyi tanácson az illetékes előadót. Mi is csak azt tudnánk mondani, amit ott javasolnak. K. A.-né, Nagykörös: Levelét megkaptuk, panaszát megvizsgál­juk. Az eredményről írásban ér­tesítjük N. J., Vác: A Blaskovich Mú­zeum Tápiószelén van, a község­be vonattal juthat el. Hogy mi­ként teheti meg ezt a leg­egyszerűbben, arról a váci vasút­állomáson kaphat felvilágosítást. B. J., Cegléd: örömmel olvas­tuk közérdekű Javaslatait. Ügy hisszük, ezek bővebb tálalása fő­képp a helyieket érdekelné, ezért levelét továbbítottuk a Ceglédi Hírlap munkatársainak. N. I.: A levelében írtaknak utá­najárunk. Kérjük, addig várjon türelertimel.

Next

/
Thumbnails
Contents