Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
XXVII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1983. JANUAR 16. VASÄRNAP Falemezből ágyrugó * * Szabhatják a rönköt a gépek A nóta szerint kicsiny a hordócska, jó bor terem benne. Ám a nevezetes ceglédi hordó, amiben oly jó bor terem, hogy külhonban csettint elismerően az első korty után, aki issza; az se nem kicsi, se nem nagy. Kereken ötszáz literes. Különösen nagy becsülete sincsen, hiszen az export termékhez járó göngyölegként •könyvelik el, és aligha lesz oly hosszú élete, mint nevezetes, több száz esztendős hordó-rokonainak vagy a píthoszoknak, amforáknak, amelyek a több ezer év távolából Is árulkodnak régvolt népek szőlő- és borkultúrájáról, mi több, iszogatós kedvéről. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyárában tavaly jóval az év befejezte előtt lekerült a szalagról mind az az ötszáz literes hordó, ami az exporthoz és egyéb rendelésként kellet. összesen 171 ezer hektoliter űrtartalmúra volt szükség, a termelés egyik dirigense pedig az igény. Rendelés szerint Milyen év volt? Alapos feladatot, gyakran fejtörést hozó esztendő, vallják a gyárbeliek. A 278 millió forintra tervezett éves tervből végeredményben 256 milliónyi teljesült. A három üzem, a hordógyártó, a fűrész- és a lemezüzem a rendelésekhez igazodva úgy segített egymáson, hogy időszakonként, amikor ez szükséges volt, átcsoportosította a munkaerőt. Az igazsághoz tartozik, hogy a gondokkal küzdő tnunkahely nem vonzó, nem csalogat kvalifikált szakmunkásokat, betanítottakat vagy betanulni akarókat. így hát itt friss erőként nem sokan jelentkeztek. Tapasztalták azt is, hogy a rendelet nyomán, a lehetőséggel — kisvállalkozással — próbálkozva voltak, akik viszszakérték a munkakönyvüket, hogy elképzelésüket megvalósítva önállósuljanak. Különösebben nem voltak sokan, de észre lehetett venni távozásukat. Többe kerül A negyedik negyedévre a lemezüzem munkája szaporodott, főként a nyugati exporttal. Oda irányították hát a munkaerőt, sőt segítséget is kaptak a vállalat szolnoki üzeméből. Székülésnek, támlának való hajlított lemezre, ágyrugóra, hólapátra, hajlított, idomokra NSZK-beli és az olasz megrendelőnek volt igénye. E termékekből 4 ezer köbmétert gyártottak és ebből nyugati exportra jutott 1600 köbméternyi. A fűrészüzem fűrészárut, bútorlécet Js exportált En-Pályamunka a tanyáról Elégtételt szerzett fajtájának Mivé lettek az egykori fehér falú, kis tanyák? Egyikenmásikon — sorsára hagyva — megrokkant a tető, szél cibálja a kitárt ajtót, ablakot. Némelyik végképp felmondta a szolgálatot, térdre rogyott. A mai fotográfusok kedvelt témája, szép és elgondolkodtató szimbólumokat kínáló motívumkincse a tanyák, s ezzel egy letűnt életforma elmúlásának megörökítése. Az enyészet azonban mégsem teheti jeltelenné egy életforma kulisszáit. Szerencsére vannak, akik az emlékek megteremtésén munkálkodnak, s nemcsak fizetség fejében. Hívják, várják a fiatalokat Kodályra emlékeztek Lapunk levelezője, Koncz Tibor ceglédi olvasónk, szerkesztőségünkhöz intézett legutóbbi levelében a Vasutas Vegyeskar legutóbbi közgyűléséről számolt be, amelyen tavalyi tevékenységüket tekintették át és az idei tervekről tanácskoztak. Bár az énekkar szerény keretek között működik, sikerült eleget tenni annak a programnak, amelyet az év elején körvonalaztak. Igaz, a hőn vágyott fiatalítás ismét elmaradt, pedig már nagyon elkelne, hiszen a dalostársak többsége előrehaladott korban van. A szép hangú lányokat, fiatalembereket szívesen látnák soraikban és a közönség is örülne, ha tisztábban csengene a dal. A MÁV nem fukarkodik a kedvezményekkel. A belföldi utazások terhét átvállalja, mint erre már több alkalommal sor került. Jártak külföldön is; Kassára utaztak, ahol a Lyra kórus vendégszeretetét élvezték, és közös énekszámmal léptek fel. Itthon felújított, szép próbateremben tartják meg hetenként kétszer a próbákat. Karnagyuk, Kiss István tucatnyi éve jár át Nagykőrösről. Az éneklés szeretete és a karnagy búzgósága tartja együtt a társaságot. Jövőre lesz 65 éves a kórus, s már most erre készülnek. Szeretnék több taggal, kibővített repertoárral tovább vinni a hagyományt. Az idén megpróbálnak más énekkarral kapcsolatot teremteni, hiszen ez jó alkalom tapasztalatok szerzésére. Tavaly igen szép kulturális küldetést végzett a ceglédi énekkar. Gyulára kaptak meghívást, a SZOT üdülőbe, ahol a Kodály-centenárium alkalmával szerepeltek. A lelkes hallgatóságnak tetszett az előadás, nagy tapssal jutalmazták a produkciót. Az országjárás alkalmával, Gyulán járva, természetesen nem mulasztották el megtekinteni Erkel Ferenc zeneszerző szülőházát. Szeretnek énekelni és szeretnék a dalt másokkal is megkedvelteim, fiatalokkal, éltesebbekkel egyaránt. A szakszervezeti énekkarban szívesen látják a jelentkezőket. Y^lják a költő, Babits Mihály szavait: „És akinek szép a lelkében az ének. /Az hallja a mások énekét is szépnek." nek javát is a negyedik negyedévben kellett szállítaniuk. Megnyugtató, hogy e termékekből, főként a tölgyfából gyártott butorlécből éves szinten 5—600 köbméter mennyiségre van éves kilátás. Fűrészáruból egyébként tavaly 6100 köbméter készült, ennek egyhatoda az export, az igénylő NSZK, Olaszország és Ausztria. Lévén a gyár minden üzemében a termék alapanyaga a fa, a számbeli eredményeket befolyásolta az alapanyag minősége, anyagértéke. Természetesen többe kerül egy tárgy, ha tölgyből készítik, mintha akácból, hiszen a tölgy értéke háromszorosa legalább az akácénak. Ráadásul az egész gyártási folyamat menetét, költségeit a megrendelő által kívánt faanyag szerint kellett kalkulálni. Nem mindegy: kínálni vagy kérelmet teljesíteni. Ez látszik az éves eredményeken, nemcsak itt, hanem a népgazdaság több más területén, más iparágakban is, amelyek az exportpiaccal vannak jelentős kapcsolatban. jobbnak ígérkezik Az esztendőt, közös megegyezéssel, munkaidő-átcsoportosítással, úgy fejezték be, hogy a, tmk-spkon.Jyy.Ü 1. sz 1 nte mindenki' szabadnapokkal rendelkezhetett a két ünnep közt. A szerelő-, műszaki gárda ezalatt alaposan ellenőrizte a gépeket, berendezéseket, kijavították a hibákat. Tiszta lappal, bizakodással, teljes üzemmel kezdődött az esztendő. Az igénybejelentések alapján azt tudni róla, hogy jobbnak ígérkezik az elmúltnál. Lemezáruból — székülésekből — 5 ezer köbméter termékre lesz igény. Lesz mit nyeljenek és szállítsanak megint az itt készülő takaros hordók, és a fűrészüzem gépei mellett is kevesebb gonddal tölthetik serény, dolgos napjaikat a munkások. E. K. Az országos néprajzi gyűjtőpályázaton legutóbb második helyezést ért el dolgozatával egy ceglédi tanár. Petrányi Ferenc, a Hold utcai szakmunkásképző igazgatóhelyettese. Egy ceglédi kis parasztgazdaság eszközei 1930— 1960 címmel annak a tanyának a múltját írta meg, amely a szüleié volt. A fényképekkel, rajzokkal illusztrált tanulmány egy középparaszti gazdaság munkaeszközeit sorolja fel, és elemzi, továbbá a háztartás tárgyait is hiánytalanul számba veszi. Vajon mi indított egy ötvenes éveiben járó embert arra, hogy számára szokatlan munkába mélyedjen, és megörökítsen valamit a számtalan környékbeli tanyára jellemző dolgokból. Szóljon erről ő maga. Szerszámok szeretető — Régóta munkált bennem a szándék, hogy elégtételt szerezzek a fajtámnak. Valaha sokszor elhangzott lenéző, dölyfös megvetéssel a sértő szó: buta paraszt. Jóllehet a legtöbbjük tanulatlan volt, amiről aligha tehetett, mégis mennyi mindenhez kellett érteni, hogy megélhessen, eltarthassa a családját. Magával a foglalkozás megnevezésével is perlekedem, és a földműves helyett inkább a gazdálkodót használom. A földművelés a gazdálkodás alapja, de a szántás, vetés, betakarítás mellé társul az állattenyésztés, továbbá többé-kevésbé ezermesternek is kell lenni, hiszen ha elszakad, pusztul valamilyen szerszám, nem lehet nyomban kovácshoz, bognárhoz, szíjgyártóhoz szaladni. A tanya i körüli épjőletjavítások is gyakran a gazdara maradtak. A parasztembernek közgazdásznak is kellett lennie, pontosan tudni, hogy mit érdemes termelni, mire van igény, és a terményt, jószágot értékesíteni is tudnia kellett. — Ez volt az egyik ok, amiért belefogtam és a másik sem lényegtelenebb. Kezdettől fogva bennem élt a tárgyak, különösen a régi szerszámok szeretete. Nagyapámtól, apámtól örököltem ezt, akik mindig gondosan megválasztották, milyen munkaeszközt vesznek a kezükbe. Édesapám fúró, faragó, barkácsoló ember volt, aki a saját leleményével próbált a munkáját minél jobban segítő tárgyakat alkotni. Itt van például ez a kocsi — régi fényképeket húz Sárgarépa minden mennyiségben elő —, amelynek rendeltetéséi többféle átalakítással lehetett változtatni. A disznóólakat már a háború előtt maga betonozta, 6 készítette a kútkávát, a hozzá csatlakozó vályút és még sorolhatnám, mi mindent. Ilyesmihez a legtöbb gazdaember értett, tehát túlzás nélkül mondhatom, hogy a maguk területén sokoldalúak voltak. Folytatja a gyűjtést — A tanya ma már a tszhez tartozik, idegenek lakják. Tárgyai nagy részén az öcsémmel osztoztunk, és sok minden még a mai napig megvan. Hallottam egyszer ezt a kifejezést: eszközleltár, s akkor elhatároztam, hogy megpróbálom fejből összeírni, mi minden volt használatos a mi tanyánkban. A növénytermesztés, az állattartás, a barkácsolás és a háztartás felszerelésein végighaladva, több mint háromszáz szerszám, eszköz jutott az eszembe, köztük még a kutyalánc, a csörgőóra, a hajnyírógép, meg a lekvárvakaró is. Kocsis Gyula, a Kossuth Múzeum néprajzkutató igazgatója bírálatában elismeréssel állapította meg, hogy a pályázó dolgozatát jól építette fel, szép stílusban írta és az eszközöket technikai, mechanikai szempontból is ismertette, agrártörténeti vonatkozásaikat is lejegyezte, szakszerűen járt el. A munkafolyamatok megváltozására és a használatos eszközök átalakulására ugyancsak kitér. A tanya, amelyről a pályázat készült, a Kernácstelepen túl, a Posta dűlőben van, a várostól három kilométernyire. Hányszor megtette ezt az utat Petrányi Ferenc! Jó időben onnan jártak be iskolába, a téli hónapokban a városban lakó nagyszülőknél kapott szállást, s olyankor csak a hét végén ment haza. Az aratáson kívül minden munkában részt vett, nemcsak ismeri, de használta is az általa leírt munkaeszközök jelentős részét. Már a Mária Terézia által elrendelt kötelező anyakönyvezés korából ceglédiként tartja számon a családját. Az itteni népnek az élete, múltja, érdekli, ennek a kutatásával, feltárásával és meg-i örökitésével kíván foglalkozni ezentúl is. Gyűjti az anyagot a gazdálkodás más megközelítésű feldolgozásához. Ritka tárgyak Ebben az idényben a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyára 4 ezer 200 tonna nyers sárgarépa feldolgozását tervezi. Szárítmány készül belőle, levespor-aiapanyag, részben tőkés megrendelésre, részben hazai partnereknek. A képen: Molnár Sándornc és Pataki Margit a répát válogatja, mielőtt kockákra aprítaná a gép. Apáti-Tóth Sándor felvétele A pedagógussá lett egykori parasztfiút sem a szerszámok nem hagyták el, sem a föld. Az előbbiből van több: szinte megszámlálhatatlan öreg eszközt őriz, köztük fatengelyes kocsi alvázát, édesapja gazdaságában használt ekét, kaszát, villát, szebbnél szebb kapu-; pántokat, egy kisebbfajta kot vácsműhely teljes berendezőt sét és még hosszan sorolhatnánk mi mindent. Tisztelettel szól Hídvégi Lajos tanár úrról, aki jótanácsaval a gyűjtés útján elindította, mondván; aki ipariskolában tanít, az gyűjtsön régi szerszámokat. Mióta a buzdítás elhangzott, múzeumnyi ritkaság gyűlt öszsze, amely ma már rendszerezésre és bemutatásra vár. A földbirtok sem vágyálom immár. Amikor a Budai úton parcelláztak, vett egy kétszáz négyszögöles hétvégi telket Áll rajta egy háromszor négy méteres alapterületű épület, vannak benne gyümölcsfák, különböző fajtájú szőlőtőkék, megtermi a család zöldség-, gyümölcsszükségletét. Az épületben a tanyáról átmentett bútorok, falán öreg kamrakulcsok. — Egy .dolgot sajnálok csak — tűnődik el pillanatnyi időre —, azt. hogy a népi időjóslásra nem figyeltem, pedig nálunk is nap mint nap a beszélgetés fontos tárgya volt; milyen lesz az időjárás? Édesapám rendszeresen nézte a kalendáriumot, a Hold változását számon tartotta, esténként nézte, van-e udvara, mert — mint a régi öregek — olvasni tudott a természeti jelekből. Ma már bánom, hogy erre nem figyeltem. Sejtem, hogy nem a kétszáz négyszögöl műveléséhez kellene neki ez a tudás, mint inkább azért, hogy továbbadhassa az utánunk következőknek, úgy mint a Posta dűlőbeli tanyát, valamennyi jegyzékbe foglalt ingóságával. , Tamási Tamás Rézi, az importpótló A sarokban, a könyvespolc alatt, ahol néhány köteg, megőrzésre szánt újságot tároltunk, félre tett irományok társaságában, most takaros halom áll. Messziről úgy fest, mintha valaki egy zacskó zabpelyhet borított volna oda. Meg a televízió melletti újságtartóban is. Ám zabpehelyről szó sincs ez esetben. Miért is kerülne az a szoba sarkába, amikor nem ott a helye? Hogy akkor mi a csuda lehet? Nem más, mint miszlikre vágott papír. Üjságköteg volt, nincs. Miszlikhalom van. Éjszaka kiszökött a házából és szorgalmasan dolgozott Rézi, az aranyhörcsög. Még szerencse, hogy nem a szőnyeg rojtjához és nem a könyvekhez kapott kedvet. Miközben a romokat takarítom, magamat szidom, úgy kell nekem, miért hagytam nyitva a háza tetejét. Feltornászta magát, kiszabadult, kíváncsiskodott. lévén rágcsáló, mi mással kíváncsiskodott volna, mint szimatával és fogaival. Nem hazudtolta meg a fajtáját, alapos munkát végzett. A papírhulladék első osztályú. Benn ül a ketrecben, cipőgomb szemével érdeklődve lesi, mit csinálok. Szimatol, fülét hegyezi a neszre. — Hej, te Rézi, még jó, hogy magad vagy — mondom feddőn, azután eszembe ötlik: tényleg, nem lehetne aranyhörcsög falkával helyettesíteni a drága, külföldről beszerezhető iratsemmisítő papírmalmokat? Szapora jószág ez' — elég lenne egy összeillő párt beszerezni, családostul munkára fogni... (e) Nem lankad a versenyszellem Ebben az évben is megrendezi a ceglédi Kossuth Művelődési Központ a Mi kérdezünk, mi válaszolunk című, helytörténeti vetélkedősorozatot, amelynek tavaly nagy sikere volt a munkahelyi kollektívák, városi lakóközösségek, baráti társaságok körében. A vetélkedőn ugyanis nemcsak szocialista brigádok vehettek részt, hanem egy-egy, sógor, koma, rokonságból verbuválódott és versenyre kész kis csapat is. „Szövetkezhettek” jó barátságban élő szomszédok, a város különböző klubjainak szűkebb baráti társaságai. A soron következő vetélkedőről minden érdeklődőt szívesen tájékoztatnak a művelődési központban, hivatali időben. Információt szerezni telefonon is lehet. A vetélkedőre a jelentkezést január 20-ig fogadják el. Fogadóórák Kovács Károly, a városi tanács elnöke január 19-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városházán, hivatali helyiségében. ISSN oiss—asoo (Ceglédi Hírlapi
