Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
Ei'gádok az idősekért Családtagok ' November végén a gödöllői egyesített szociális intézmény áldozatkész támogatásáért dr. Cseri Lászlóné, a járási Vörös- kereszt titkára elismerő oklevelet nyújtott át, többek között az Árammérőgyár két szocialista brigádjának. Petényi Zoltánt, a Petőfi szocialista brigád vezetőjét arra kértem, hogy beszéljen az öregek támogatásáról. — Az öregek napközijének megalakulásakor egy üres üveges szekrény érkezett a szociális intézménybe. Brigádunk elhatározta, hogy könyvekkel töltjük fel. összesen 105 kötettel járultunk hozzá az idős emberek olvasásához. Írásbeli szerződést nem kötöttünk, de jó együttműködésünket ez nem hátráltatja. Munkánk eléggé rapszódikus, nehéz előre tervezni látogatásainkat, de mindig készen állunk és örülünk annak, ha örömöt szerezhetünk a magára maradott embereknek. — Ügy tudom, hogy nemcsak a kastélyban, hanem a szülőotthon helyén is sokat dolgoztak. — Már a kezdet kezdetén, a tereprendezési munkáknál képviseltettük magunkat. Nagy munka volt. A pincéből 36, egyenként 200 kilogrammos kazántagot hoztunk fel. Tavaly vezették be a mosodába a fűtést. Három délután dolgoztunk a csőfektetési munkákon. Nánási Istvánná, a terv- és munkaügyi főosztályon dolgozó Széchenyi szocialista brigád vezetője mondja: — A 80 éves Butuszki Kál- mánnét már nyolc éve patronáljuk. Minden ajándékozási alkalmat felhasználunk köszöntésére. Magdi néni már szinte családtagnak számít. «V m DOLLÖI W A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1982. DECEMBER 8., SZERDA Borsó, napraforgó Termény tárolás automatikával Átalakul, a technikával együtt változik a mezőgazda- sági munka. Például a termények átmeneti vagy egész télen való tárolása is. Vannak szakmabeliek, akik a régi tárolási módokra esküsznek, s vannak, akik az újra, a modern megoldásokra szavaznak. Az biztos, hogy a Gödöllői Tangazdaságban — azon belül is a kartali kerületben — az utóbbira, a korszerűre szavaztak, amikor a magborsó, a napraforgó és hasonló termények szárításában és tárolásában a dániai Konskilde- technológiát választották. A vezérlőpult gombjai Az idén nyáron elkészült hatalmas létesítményben tucatnyi tárolótorony van, ezek furatos falán keresztül nemcsak szellőztetni, szárítani, t itósítani tudják a terményt, hanem egyúttal nagy mennyiIskola és művelődési ház Játékos ismeretgyarapítás Az ötnapos munkahét bevezetése, az iskolákban és a munkahelyeken általánossá vált szabad szombatok okán az elmúlt időszakban ismét 6ok szó esett a gyermekfoglalkozások szervezéséről, s ez a kérdés előtérbe állította az iskolák és a művelődési házak közötti együttműködés kérdését is. Rendszeressé váltak a szombati diákmatinék, megsokszorozódtak a hét végi kirándulások, az iskolai sport- rendezvények. Néhány községben a szombati napokon gyermekjátszóházakat szerveztek és szerveznek, ahol agyagozók, bábkészítők, papírhajtogatók, vagy éppen kosárfonók foglalkoznak a gyerekekkel. Hallottam aprók táncházáról ugyanúgy, mint szombaton rendezett bohócparádéról, ösz- szességében nagy a kínálat, és ha egy-egy településen akad is program nélküli szabad szombat, ez nem csökkentheti az erőfeszítések nagyságát, amit pedagógusok és népművelők együtt végeznek a gyermekek szabad idejének hasznos, kulturált eltöltéséért, s így közvetve a felnőttnevelésért is. — A járásban látható soksok kezdeményezésben mintha az igazolódna — mondta Antal Teréz közművelődésügyi felügyelő —, hogy a közoktatás és a közművelődés a tanuló, az iskola és az össztár- sadalom szemszögéből, a folyamatot és az eredményt látva, nem különül, mert nem különülhet el. A járás több mint tíz iskolájában most elindították a Történelmi játszóház akciót. Az érintett intézmények dolgozói már készülődnek a január eleji indulásra. A kartali általános iskolában éppen a szórólapok szövegét fogalmazták Gelsei Ferencné igazgató vezetésével: — A játszóház sikerét azzal Is szeretnénk biztosítani, hogy a szülőket tájékoztatjuk céljáról, költségeiről és kérjük a segítségük — mondta az igazgatónő. — Az általunk már megismert, a forgatókönyvek sokat ígérő tematikai gazdagsága arról győzött meg bennünket. hogy a játszóház alkalmas arra, hogy a gyerekeknek új ismereteket nyújtson, ugyanakkor mellőzi az iskolai gyakorlatot mert teljes egészében a játékosságra, a látásra és láttatásra, a gyermekek öntevékenységére és kreativitásukra épül. Gelsei Ferencné is érzi az együttes erőfeszítés szükségességét, amelynek első lépéseiről így beszélt: — Áz elkövetkezendő hét végén az iskola tanulói részére játszóházat szervezünk. A művelődési házzal közösen rendezett programon a gyerekek agyagozhatnak, bábokat készíthetnek, festhetnek és sok másfajta foglalkozáson vehetnek részt. Vetítünk a számukra filmet, de akik akarják, a kartali bukóscsárdással is megismerkedhetnek az Aprók táncházában. Köztudomású, hogy a község művelődési háza az ilyen jellegű rendezvényekre nem alkalmas, ezért a foglalkozásoknak az iskola ad otthont. — Sajnos, ez a helyzet hosz- szú évekig tart még Kartalon — tudtuk meg Sőregi János tanácselnöktől —, ezért a falu közművelődési eseményeinek egy jelentős részét az iskolában kell lebonyolítanunk. Örömünkre szolgált, hogy az iskola fogadta be azt az ötvenkét óvodást, aki a balettel ismerkedik, amint öröm az is, hogy az iskola nemcsak toborozta a gyerekeket a néptánccsoportba, hanem lehetővé tette azt is, hogy a tornateremben próbáljanak. Jó dolognak tartjuk, hogy tizenegy tanár- és tanítónő, valamint óvónő kezdeményezte az ifjúsági néptánccsoport megszervezését. — Fontos az is — sorolja tovább elképzeléseit a tanácselnök —, hogy a jövőben megtörténjen a munkaterv, a közös tennivalók egyeztetése az iskola, a művelődési ház és a könyvtár között, mert ez azt is jelenti, hogy az érintett intézmények a helyi követelményektől, adottságoktól függően kölcsönösen számolnak egymás lehetőségeivel, helyiségeivel, a szakkörök, műkedvelő csoportok működtetésére rendelkezésre álló eszközökkel, az intézmények szellemi kapacitásával, személyi állományával. Ha a kölcsönösség jelei Kartalon most elsősorban a gyerekek vonatkozásában látszód- nak is. biztos, hogy a jövőben a felnőttek kulturális igényeinek kielégítését is együtt szolgálják majd ezek az intézmények. És ez lesz az igazi haszon! Fercsik Mihály Impozáns méretű a tangazdaság új Konskilde tárolótelepének toronysora. ségben tárolhatják is, ha kell, tavaszig. Míg a vetőmagtermesztési ágazat fiatal vezetőjét, Sasvári Rezsőt és Antalóczi Béla vetőmagtermesztő agrármérnököt faggatom arról, hogy miből mennyi termett az idén a kartali kerületben, látom, hogy néhány zsák magot visszavisznek a garatig. Rögtön figyelmeztetnek: ez nem jellemző, mert az egész üzem úgyszólván teljesen automatizált. Mindez azért érdemel említést, mert a munkafolyamatok olyan átalakuláson mentek s mennek át a mezőgazdaságban, amiről apáink nemigen álmodoztak. Akkor a gőzgéppel, a cséplővel, a kévekötő-arató géppel, meg a kézi hajtású szecskavágókkal tetőződött minden. Egy kis túlzás talán ebben is van, de tény, hogy hovatovábbodajutottunk, hogy egy modernebb raktárbázison, egy malomban, egy szárítótelepen nem lesz kit kérdezni, nem lesz kit ott találni, legföljebb azt az egy embert, aki — mint a tangazdaság itteni telepén is — a vezérlőpult gombjait nyomogatja, amikor kell; figyeli a távhőmérők állását, megindítja a szellőzőventillátorokat, netán a zsákot tartja. Érintés nélkül Jó is ez meg furcsa is az embernek, aki hozzászokott még, hogy húsz-huszonöt éve kéttucatnyian szorgoskodtak a kombájnméretű cséplőgépeknél, számosán a villával rakott szalmakazlakon, vagy a krumpliföldeken százszámra hajlongtak a kapák mögött. S akkor itt van ez a tangazdasági porta, ahol Antalóczi Béla szerint százhúsz vagon napraforgót tároltak be az ősszel úgy, hogy szinte ember alig ért hozzá, amikor a kombájnok végeztek vele, legföljebb, ha azért, hogy megkóstolja, megízlelje az olajban különösen dús fajták magját. — Hova lesz ez a töméntelen mennyiség? — Eddig már 21 vagonnal szállítottunk el a telepről, természetesen gondos tisztítás után — mondja a vetőmag- termesztő mérnök. — Tizenöt vagonnal, azaz mintegy ezerötszáz mázsát a Budapesti Növényolajipari Vállalat rákos- palotai gyárába szállítottunk, négy vagonnal pedig — madáreledelnek — svéd, két vagonnal pedig NSZK-exportra ment. Az Agrimpex Import- Export Vállalaton keresztül még további tizenkét vagonnal adunk el nyugati országok madarászainak. — Ugyancsak exporttermékünk a borsóvetőmag — veszi át a szót Sasvári Rezső ágazatvezető. — Ebből majdnem kétszázötven vagonnal tároltunk a nyáron. Gazdaságunk a Gödöllői Búza-Borsó Termelési Rendszer gesztora, így hát a tangazdaságok borsóvetőmagját kezeljük, tároljuk itt, Kartalon, de ebből is jut exportra. Ha csak egy órával előbb jönnek, négy kamionnal találkoztak volna, ezekkel Hollandiába vitték a borsót. Exportra megy a mag — Hollandiába? Hiszen az igazán jó fajtákat onnan kaptuk sokáig. — Hiába csodálkozik: most már innen is megy oda vetőmag. Ezenkívül eljut az NSZK-ba és Angliába is. Nem is kevés az, ami külpiacon talál gazdára: az idén tárolt mennyiségnek mintegy a nyolcvan százalékát értékesíti a Hungaroseed Kereskedelmi Társaság, amelynek tagja a Gödöllői Tangazdaság is. F. I. A tárolótelep vezérlőpultjánál Sőregi Ferenc műszakvezető az egyik torony ürítését irányítja. Hancsovszkl János felvételei Vasárnap a tetőn Ég és föld között lebegve Vasárnap délelőtt. Az egyetem kihalt. Ahogy kinézek az ablakon, mindössze két fiatalembert látok. Ám őket annál szokatlanabb helyen. Ég és föld között lebegnek egy szál kötélen a szemináriumi épület lépcsőházának ablakainál. Festik az ablakkereteket. Az udvarra nyíló ajtók zárva. Hogyan közelíthetném meg őket? Végül a szemináriumi épület folyosójáról sikerül megszólítanom egyiküket. Mint kiderül, Nagymihály Zoltán negyedéves gazdászt, az egyetem barlangász- és hegymászó csoportjának vezetőjét. Villámhárítón fölfelé — Nem veszélyes az, amit csináltok? — Ha az lenne, nem vállalnánk — hangzik a válasz. — Ha az ember megfelelő szakértelemmel és eszközzel rendelkezik, akkor nem lehet baj. — Azt látom, hogy kényelmes testhelyzetben dolgoztok, és minden nehézség nélkül ereszkedtek lejjebb, amikor befejeztek egy szakaszt. De hogyan rögzítitek a kötelet odafönn? — Hát ezt nehéz lesz így... Az lenne a legegyszerűbb, ha fölmennél a tetőre. 10—15 perc múlva végzek ezzel a résszel, akkor én is fölmegyek. Szívesen megmutatom. A tetőre jutnom nem is olyan egyszerű. A nyelvi labor melletti vécé ablakán !:i- mászok, onnan egy létrán le az udvarra, egy másik létrán föl a III-as előadóterem melletti tetőrészre, onnan egy harmadikon végre a szemináriumi épület tetejére. Pár perc múlva Zoli is megérkezik, ő leegyszerűsítette az utat, a vécénél van egy villámhárító, azon jött feL Napi tizenkét óra Mutatja a rögzítést. A kötelek végigkúsznak a tetőn, a túlsó szélen levő betonkoszorúig. Közben van a kémény, de abban nem bíznak eléggé, lehet, hogy nem bírná a súlyukat. Zoli elmagyarázza, sőt le is rajzolja, miért jelent teljes biztonságit az, ahogyan betonkoszorúhoz rögzül a kötél. Nagyon fontos szerkezeti rész itt az úgynevezett befeszülő ék. Ennek köszönhető, ha jól értem, hogy két tonnát is elbír e. a felszerelés. — Mennyit tudtok dolgozni egyhuzamban? • Kétórányi munka után ajánlatos pihenőt beiktatni. Aztán jöhet a folytatás. Volt olyan nap, nem is egy, hogy 12 órát dolgoztunk. — Azt tudom, hogy a vállalatoknak megéri benneteket foglalkoztatni, de nektek megéri-e? — Egy-egy bértételen lehet vitatkozni, de összességébén mi sem járunk rosszuk Itthon nincs — Mire költitek a kapott pénzt? — Teljes egészében felszerelésre. A hegymászó eszközök nagyon drágák. Egy ilyen nitt, amit bever egy helyre az ember, és ha továbbmegy, kénytelen otthagyni, 20—25 forint. A karabiner gyártmánytól függően 100—200, eá a csehszlovák kötél 1200, a biztosítófelszerelésünk, am! Franciaországból való, szintén 1200 forint. — Az országokat azért említem, mert nálunk sajnos nem lehet ezeket kapni. Azt mondják, nincs igény, pedig csak ilyen hegym szó technikával dolgozó kisvállalkozás minimálisan 30 működik az országban. A munkánkért kar pott pénzt egyébként mi nem közvetlenül használjuk fel. Felajánlottuk a KlSZ-bizott- ságnak, ők pedig cserébe biztosítják a fedezetet felszereléseink megvásárlásához és utazásainkhoz. így tudunk komolyabb kutatást, felmérést végezni. Vizsgafeladat — Bőséges tapasztalatot szereztetek már más helyeken, mire az egyetemen is megkaptátok áz első munkát — Igen, és ezt afféle vizsgafeladatnak fogjuk fel. Sajnos, éppen a vizsgaidőszak miatt nem tudtunk vele olyan ütemben haladni, mint szer rettük volna. De most már rövidesen befejezzük. Remélem, kapunk még ilyen megbízást a gondnokságtól. Az egyetemi épületeken — innen fentről ezt jól látni — lenne mit csinálnunk. És nekünk ez nagyon kényelmes, hisz helyben van. A haiangok delet kongatnak, amikor elbúcsúzom Zolitól és lefelé indulok a vaslétrán. Ö is elindul, köteléhez csatolva magát, oldalán a fes- tékesvödörrel, kezében ecsettel. D. S. Városi kispályások Bajnokság után, téli kupa elolt Sportszerű mérkőzéseken, jó játék Talán minden eddiginél nagyobb érdeklődés előzte meg az ősszel induló városi kispályás labdarúgó-bajnokságot. Harmincnyolc csapat nevezett. és az őszi szezon úgy ért véget, hogy minden csapat kitartott. Csapatonként 15 játékost kellett igazolni a keretekbe, így összesen 540 embert igazolt a szövetség és az intéző bizottság. Minden osztályban voltak olyan mérkőzések, amelyekre már előre fogadtak a szurkolók is, és nagy izgalommal várták az összecsapásokat, Így fordulhatott elő, hogy jó néhány mérkőzésnek több nézője akadt, mint egy- egy járási bajnoki találkozónak. Jellemző, hogy a munkahelyi közösségek sok helyütt nagy érdeklődéssel állták körül a pályákat és biztatták munkatársaikat. A jó hangulathoz a szép őszi idő is gyakran hozzájárult. Az őszi idény végeztével felkerestük dr. Nacsa Jánost, az intéző bizottság elnökét, s arra kértük, hogy foglalja ösz- sze a tapasztalatokat. Elmondotta. hogy a háromtagú intéző bizottság hétről hétre rendszeresen elvégezte feladatát. A mérkőzések megtartásának egyetlen esetben sem volt akadálya, megfelelő meny- nyiségű pálya állt rendelkezésre. Egy állandóan visszatérő gond azonban volt. s ez a GSC kiemelése. Ismeretes, hogy a GSC csapatának megerősítése érdekében hozzájárultak, hogy a korábban leállt játékosok, úgy a kispályán a Ganz SZB színeiben, mint nagypályán a GSC-t erősítve rúgják a labdát. Ez a határozat ellentétes a versenykiírással, éppen ezért a bajnokság befejeztével megszüntetik. Magunknak csináltunk sok munkát, mondotta egyebek között az intéző bizottság elnöke. A jövő évben induló bajnokságban már nem teszünk ilyen engedményt, s nem leszünk megértőek. Az őszi szezon mérkőzései általában sportszerű keretek között folytak, minimálisra csökkent a fegyelmi ügyek száma. Ügy hírlik, hogy az elkövetkező hónapokban megszervezik a téli kupát, így remélhető, hogy nem lesz teljesen uborkaszezon, és a télen is hírt adhatunk néhány izgalmas találkozóról. Az őszi végeredmény: I. osztály 1. Ganz Szb. 11 10 — 1 59-23 20 ,: 2. HTÜ 11 9 1 1 38-22 19 3. Barátság 11 9 — 2 55-26 18 i; 4. GELKA 11 7 1 3 68-34 15 5. ATE G. 11 7 — 4 56-35 14 6. Gépgyár 11 5 1 5 44-47 11 7. Viktória 11 4 2 5 42-30 10 8. Alsópark 11 3 2 6 30-33 8 9. Veresegyház 11 2 2 7 39-58 6 10. Afész 11 2 2 7 15-35 6 11. Erdőgazdaság 11 2 1 8 18-67 5 12. Tv. Mikró 11 —— 11 15-55 —; II. osztály 1. Szada 11 9 2 — 34-15 20 2. Topi 11 8 1 2 54-30 17: 3. Szilasmenti 11 7 2 2 36-19 16 4. Híradótechn. 11 6 1 4 39-38 13 5. Zöldért 11 6 — 5 23-25 12 6. Járási Hív. 11 5 1 5 30-29 11 7. Állami Bizt. 11 3 4 4 35-33 10 8. Pedagógus 11 3 1 7 27-32 7 9. Gépgyár II. 11 3 1 7 23-39 7' 10. Építőipar 11 3 — 8 27-32 6 11. Tangazdaság 11 3 — 8 22-37 6 12. MÉMMI 11 2 1 8 17-38 5 III. osztály 1. KIOSZ 13 12 1 — 59-14 25 2. Fény 13 9 2 2 55-24 20; 3. KKMV 13 8 3 2 71-33 19 4. Szadai Adidas 13 6 5 2 43-27 Vt 5. István köz 13 8 1 4 38-24 17 6..MGI 13 7 1 5 45-48 15 7. M?!egégöv 13 6 1 6 71-39 13 9. Ganz KISZ 13 6 1 6 41-52 13 9. TIGAZ 13 5 2 6 43-49 12 10. János utca 13 5 — 8 58-60 10 11. Afész II.* 13 3 1 8 29-42 7 12. TEFU 13 3 1 9 19-53 7 13. Városgazdáik. 13 1 1 11 13-73 3 14. Patak* 13 1 — 11 26-73 S ■játék és pont nélkül. Csiba József ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hlrit