Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

1982. DECEMBER 1., SZERDA Múzeum egy lakótelepi otthonban Az utódok haszonnal forgatják Várostörténeti ritkaságok Modern, másfél szobás la­kásban vagyunk Dunakeszi új negyedében, és mégis mintha múzeumban nézelődnénk. A házigazda; Pandúr József nyugdíjas pedagógus, a fiókok és a szekrények mélyéről elő­készítette azt a sok könyvet, füzetet, feljegyzést, amit a vá­ros történetéből és személyes emlékeiből megőrzött. Élete része Dunakeszi törté­nelmének, hiszen 1945-ben a település (akkor még község) Nemzeti Bizottságának volt a tagja, később húsz évig a Ha­zafias Népfront elnökhelyette­se. Hat alkalommal választot­ták meg tanácstagnak, és nyug­díjazásakor avatták a város díszpolgárává. Terjedt a járvány Tapasztalatokban és esemé­nyekben gazdag életében el­tett, megőrzött sok, ma már dokumentumértékű feljegyzést, mert mindig hitt benne, hogy az utódoknak majd hasznára Válik a gyűjteménye. Az emlékek közé tartozik egy csíkos, vászonkötésű jegy­zőkönyv, amelyet 1904—1910 között írtak, a községi iskola tantestületének ülésein. Ami­kor fiatal tanítóként oda ke­rült, már távlata volt a fel­jegyzett eseményeknek, és a háború éveiben a templom padlásán helyezte biztonságba a könyvet. A kaligrafikus, szépen for­mált betűk sora, a pontos fo­galmazás híven mutatja, hogy milyen volt a kisdiákok élete a századfordulón. A négy tantermes épületben (kibővítve, felújítva ma is ál­talános iskola) nagyon mosto­ha körülmények között tanul­tak. Száznegyven-százhatvan gyérek ült egy teremben, és lócákat kellett hozatni, mert a padokban nem fértek. Aki­nek nem jutott más hely, az a dobogó szélén üldögélt. Hajnal Ilona tanítónő 1908- ban feltételnek szabta, hogy csak akkor vállalja a munkát, ha száznál több gyereket nem íratnak egy osztályba. Minden testületi ülésen visszatérő té­ma volt az iskola tisztasága. Írásba kérték (úgy látszik, hiába), .hogy a tantermeket legalább félévenként egyszer felsúroltassák. Hosszú ideig próbáltak lábrácsot szerezni az osztályok ajtaja elé. 1904-ben arra hívták fel nyomatékosan a községi elöljáróság figyelmét, hogy tegyenek intézkedéseket a járvány (nem derül ki, mi­lyen betegségről van szó) ter­jedésének megakadályozására. Családi körülmények A feljegyzésekből a családok anyagi körülményeire is lehet következtetni. Minden ősszel gondot okozott, hogy „vannak szegény tanulók, kiknek szülői nem képesek a könyveket meg­venni”. Gyakori vétség volt, hogy a gyerekek gyümölcsöt loptak. „Csak úgy lehetne megakadá­lyozni, ha községünk minden lakosának lenne elegendő gyü­mölcse.” Reginus Margit tanítónő egyike volt azoknak, akik kü­lönösen sokat törődtek a rá­juk bízott kisfiúk és kislányok egészségével. Panaszolta pél­dául azt, hogy a téli hónapok­ban délután három-négy óra­kor már sötét van, és elrom­lik a gyerekek szeme, amikor írást, olvasást gyakorolnak. Kérte, hogy korábban kezdjék és fejezzék be a tanítást. Sok gyereket a beíratottak közül nem járattak iskolába. A községi kézbesítő pedig, aki­vel értesítést küldtek a bíró­ságtól, nem találta meg a cím­zettet. Egyik tantestületi ülé­sen javasolták, címzésnél „a gyermek atyjának gúnynevét is feltüntetni, hogy tudják a cédulákat kézbesíteni és a bír­ságot behajtani”. És egy megdöbbentő feljegy­zés: „Szólni kell Legindi Já­nos bírónak, ne endegjék a szülök a gyerekeiket a kocs­mába ...” Pandúr József Móra Feren­cet idézi, aki olyan szívbe mar­Üvegházak exportra Hosszú élettartam A magyar vidék jellegzetes virága a rózsa meg a tulipán. Nyáron ott díszlenek minden kertben, télen ünnepi alkal­makra vásárolunk néhány szá­lat. Természetesnek vesszük, hogy hazai növények, hiszen annyira meghonosodtak, hogy csak ha eredetüket kutatjuk, jut az eszünkbe: a rózsát a tö­rökök hozták néhány évszáza­da, az első tulipánhagymák Hollandiából kerültek hozzánk. Egykor ritkaság Lehet, hogy valamikor kü­lönlegességnek számítottak ná­lunk ezek a pompás, de nap­jainkban nagyon megszokott növények ? Az orchideának ma még a neve is különlegesen cseng a fülünkben és sokan adnának bizonytalan választ, ha meg­kérdeznék tőlük: milyen? Az orchidea a fülledt trópu­si tájak virága, más éghajlat alatt sokáig nem is foglalkoz­tak a termesztésével. Néhány évtizeddel ezelőtt még csilla­gászati összeget fizettek egy- egy szálért, ami nem is csoda, mert megszerzése óriási erőfe­szítésbe került. A század elején vadászat­nak nevezték azt a műveletet, mellyel a magas trópusi fákra felfutó, (az ősei dobén fény felé törekvő) orchideát bir­tokba vették. Ma'.ájföldön hosz- szú pórázon tartott majmokat idomítottak arra, hogy lehoz­zák az érdekes formájú, Euró­pában egzotikusnak számító növényt. Ezek után különösen hang zik, de tény, hogy az orchidea a mi éghajlatunk alatt is ne­velhető, s a létfeltételei min­den lakásban megteremthetők. Hazai tájon kolóan tudott írni a szomorú sorsú kisgyerekekről. Lapoz­gatunk még a feljegyzésekben, melyek valamelyest a tanítók körülményeire is utalnak. Sok volt a túlóra, kevés a fizetség és ritka a jutalom. Egyik érdemes „tanügyi fér­fiút” negyvenéves szolgálat után búcsúztatták, de jutalma­zásra nem volt lehetőség. „Lelkes ovációban” részesítet­ték. A rendtartást mindenkitől szigorúan megkövetelték. Egyik pedagógust, aki az órán ciga­rettázott, írásban figyelmez­tették, hogy „ehhez hasonló illetlenséget” többször ne kö­vessen el. Testi fenyítés Bajnok Géza igazgató szem­lélete humánusabb volt az ak­kor szokásosnál; nyomatéko­san óvta a testület minden tagját attól, hogy testi fenyí­tést alkalmazzanak. A házi múzeum egyetlen da­rabját nézegettem egész dél­előtt, de még sok látnivaló lenne Pandúr József otthoná­ban. A falnak támasztva ke­retezetten olajfestmények, ezek a házigazda alkotásai, aki matematikát és kémiát ta­nított, és szabad idejében szí­vesen fest és rajzol. A kedven­ce egy szál rózsa, amire külö­nösen büszke: „Negyvenhat éve adtam a feleségemnek, az­óta sem hervadt...” Hetek, talán hónapok is kel­lenének ahhoz, hogy valaki át­tanulmányozza a felhalmozott várostörténeti anyagot. Kérde­zem, mi lesz a gyűjtemény sor­sa. — Régóta tervezzük, hogy múzeumot kap a város, ott ta­lán hasznát veszik annak, amit összegyűjtöttem. Gál Judit Importpótló Sikeres kísérlet Gazdaságos takarmány A pecsenyecsirkék gazdasá­gosabb takarmányozására kí­sérletsorozatot végeztek Mo- sonmagyaróvárott, az Agrártu­dományi Egyetem állatte­nyésztési tanszékén. A csirkék tápjába szójaliszt helyett ló­bab-darát kevertek. Hatezer csirkét hizlaltak meg ily mó­don, s a kísérletek eredménye­sek voltak. Kiderült, hogy a magas fehérjetartalmú lóbab alkalmas pecsenyecsirke neve­lésére, etetése nem hatott ked­vezőtlenül sem a súlygyarapo­dásra, sem a hús minőségére. A mosonmagyaróvári egyete­men kidolgozott módszer el­terjesztésével jelentős meny- nyiscgű tőkés importból szár­mazó szójalisztet lehetne meg­takarítani. A lóbab pedig az ország több vidékén sikeresen termeszthető. A Kisalföldön például az idén már több ezer hektáron termesztették. Kezük nyomán fejlődik a város Lakást, iskolát építenek A Bács megyei Építőipari Vállalatot hiába keressük, he­lyette a DUTÉP jelentkezik. A j vállalat neve megváltozott, kü- lönben minden maradt a régi­ben. Sem szervezési, sem sze­mélyi változás nem történt. A vállalat új neve, a Duna—Ti­sza közi Építőipari Vállalat lett, mert a régi név már nem fedte a valóságot. Régóta már az egész Duna—Tisza közében építenek. Harminc év alatt A Nagykőrösön folyó épít­kezéseket kezdettől fogva Bal­ia Balázs művezető irányítja nagy szakértelemmel és lelke­sedéssel, ugyanis ő is itteni la­kos, s örül, ha városa szépül, épül. — / városban először a gőz­fürdő melletti kétszer 24 laká­sos házat építettük — mon­dotta kérdésünkre válaszolva Osztályozás és válogatás Évente közel 500 tonna zsírosgyapjút válogatnak, osztá­lyoznak Tatárszcntgyörgyön, az Örkényi Béke Termelőszövet­kezet melléküzemében. A hat éve megalakult üzem ma már 20 fővel dolgozik. Gazdik Fcrcncné naponta 400 kiló gyapjút osztályoz. Erdőst Agnes felvétele Bállá Balázs. — Folytattuk a Szabadság téri lakásokkal. Megépítettük a Toldi iskolát és kollégiumot. A rendőrséggel szemben lévő nyolcvanegy la­kás után, a Gyopár utcában még 266-ot építettünk. Elké­szült a stranddal szembeni 112 lakás és a 66+28 lakás a Zsemberi utcában. Jelentős feladatot adott a Kossuth Lajos utcai lakóte­lep 480 lakásának a megépíté­se. A Vági István lakótelepen az óvoda után iskolát is emel­tünk. Ugyanott építünk még bölcsődét is. — A következő időszakra is elegendő feladatunk akad. A Zsemberi utcában újabb 84 la­kást építünk, ránk vár a men­tőállomás és a 17 munkahelyes szakorvosi rendelő, valamint a DÉMÁSZ üzemirányító köz­pontjának a megépítése. — Munkaerőgondjaink nin­csenek. Dolgozóink jórészt törzsgárdatagok. Emberileg, szakmailag igen erős bázis a miénk. A szakmai továbbkép­zés is biztosított a vállalat ál­tal szervezett tanfolyamokon. A szállításban, anyagellátás­ban fennakadás nincs. A har­minc év alatt komolyabb bal­eset nem fordult elő. Ötnapos munkahéttel Jónak mondható a munka- fegyelem is. A vállalati autó­busz szállítja ebédelni dolgo­zóinkat, valamint a munkás- szállásra is, mely Kecskemé­ten van. Különélési járandó­ságot 80 dolgozónk kap, akik Cegléd, Abony és Lajosmizse térségéből verbuválódtak ösz- sze. ötnapos munkahéttel dol­gozunk. Bállá Balázsnak jelentős ré­sze van abban, hogy Nagykő­rösön rendben mennek az épít­kezések. Természetesen az el­ismerése sem marad el. A vá­roslakók dicséretén kívül el­nyerte többszörösen is a válla­lat kiváló dolgozója kitüntető címet, s megkapta az építés­ügyi minisztertől a Kiváló munkáért kitüntetést is. Sz. A. Egyik szombathelyi kertésze­ti termelőszövetkezet már ré­gebben foglalkozik különböző trópusi növények meghonosítá­sával, a százhalombattai TE- HAG-gal közös vállalkozásban pedig megteremtették a lehető­séget a szélesebb körű elter­jesztéshez és az exportáláshoz is. Százhalombattán készülnek azok a szobai üvegházak, me­lyekben a magas páratartal­mat és egyenletes meleget igénylő növények (elsősorban az orchideák és a broméliák) hosszú ideig eltarthatok. Más feltételek A növényritkaságok gondo­zása az így megteremtett fel­tételek között meglepően egy­szerű, mindössze havonta egy alkalommal van szükség öntö­zésre. A TEHAG-ban látható mintadarab akvárium nagysá­gú, de készítenek szekrény- méretűeket is, amelyeket Svájcba exportálnak. Az itthoni üzletekben egy­előre a megszokott cserepes növények és a vágott, virágok között válogathatunk, de a Főkcrttől már érdeklődtek a kisebb, szobai üvegházak iránt. Bizonyára lennének vásárlói az érdekes, mutatós (és na­gyobb szobanövényeknél nem drágább) újdonságnak. G. J. K özlöm a tisztelt olvasóval, hogy bi­zonyos fokig gyáva vagyok. Bár­melyik fejesnek akár miniszter­nek, vezérigazgatónak, vagy főtitkárnak habozás nélkül szemébe mondom a vé­leményemet — hanem szervezetekkel, közületekkel, intézményekkel, szakmák­kal bizony, hogy ódzkodok kikezdeni, mert véghetetlen és időrabló sértődési, helyréigazítási és egyéb viták veszik kezdetüket; tapasztalatom szerint időt és energiát rabló módon. Az ilyesmi abszolút nyugdíjasoknak való, akiknek már van mire abszolút bátraknak len­niük. Ezért tehát, noha a lényeges tény­állás, amit ez az írás tükröz, a valóság­ból van merítve, én nem nevezem ne­vén a gyereket, csak úgy, hogy Egyesü­let, még még az ügyet is nagy ravaszul megmásítottam — aki így is magára veszi, annak feltétlenül saját inge. Most pedig a tárgyra! Az Egyesület Elnökségének ülésén fel­vetődött, hogy a tagságon belül az em­beri kapcsolatok nem virágzanak, sőt. Ami tűrhetetlen. Ebben teljes egyetértés alakult ki. Hogy valamit tenni kéne, ab­ban is — végeredményben nem sopán­kodni. hanem cselekedni kapták a meg­tisztelő bizalmat. Mi tehát a teendő? Ez is immár az aktivitás rutinjával megfogalmazódott: alakítsunk egy Em­beri Kapcsolatok Kiépítésével Foglal­kozó Baráti K,ört. majd ez a Kör 1. ön­magán belül barátkozik. 2. kollektívá­ja pedig ésszerű, sőt bölcs javaslatokat tesz, amelyeket az Egyesület támogatá­sával rövidesen tettekre is vált, s majd egy esztendő múltán az Elnökség na­pirendjére kerül ismét a kérdés. Ha valaki azt hinné, hogy ezzel meg­elégedett a tapasztalt testület, tévedne. Felelőst is megneveztek: Ködvári Simon szervezőtitkárt. Köd vári sem volt ma született káder: körlevéllel kezdte, melyet a teljes tag­sághoz intézett. Ebben ecsetelte az Ügy fontosságát, apellált a hit. remény és szeretet erényeire, amelyekről tagsá­gunk mindig is tanúbizonyságot tett. Biztosította a címzetteket, hogy minden ötletük, javaslatuk „érték számba megy”, megvalósításukat az Egyesület minden anyagi és erkölcsi erejével se­gíteni kész. Meg is lett az eredmény. A 24 276 főnyi tagság körében nem kevesebben, mint 256-an jelentkeztek, hogy készek a Baráti Körben közreműködni az ügy felvirágoztatásáért. Ennyi jótól büszkén jelentkezett Ködvári a főtitkárnál je­lentéstételre. Gombó Pál: _^z emberi bapcóoíatob — Mennyi a 256 főből a vidéki? — kérdezte a főtitkár, majd felemelte a csengő telefont. — Megvizsgáltam a kérdést — felel­te Köd vári a tizenkét perces beszélgetés lebonyolódása után. — Pesti 124 fő, a többi vidéki, de ha összehívjuk őket, fi­zethetnénk nekik útiköltséget. — Meg van maga őrülve — horkant fel a főtitkár. — Alakítsanak a vidékiek megyei baráti köröket, az ingyen van. A pestieket összehívhatja! Ködvári némi szervezőmunka után megfogalmazhatta a második körlevelet, ezúttal 124 példányban. „Tisztelt Tagunk! örömmel vettük, hogy áldozatkészen vállalta az EKKFBK (Emberi Kapcsolatok Kiépítésével Fog­lalkozó Baráti Kör) nemes ügyében va­ló aktív közreműködést. Értesítem, hogy Baráti Körünk f. hó, azaz november 25-én pénteken du. 2 (14) órakor tart­ja alakuló összejövetelét Egyesületünk Nagytermében. ÖTLETKÖNYV (javas­latok megtételére) mindenkinek rendel­kezésére áll. Ködvári Simon sk.” A következő, immár harmadik kör­levél kelte november 28. volt, és így szólt: „Tisztelt EKKFBK tagunk! Sajnálattal, sőt őszinte megrendülés­sel kell közölnöm önnel, l.ogy szerve­zési hiba folytán november 25-iki ala­kuló összejövetelünk meghiúsult. Noha jómagam személyesen biztosítottam a Nagytermet Baráti Körünk számára, délután 2 (14) órára, sajnálatos módon az e teremben déli 12 (12) órakor ülé­sező Tagfelvételi Bizottság fontos mun­káját addigra nem fejezte be, így a te­rem nem állt rendelkezésre. Az ÖTLETKÖNYV azért nem került be a terembe, mert az ezzel megbízott egyesületi titkársági titkárnő, november 24-én kivette ez évi rendes szabadságát, mely minden dolgozónak jár és a fel-, adatot a hivatalsegédnek adta át. aki nem merte a könyv bevitelével megza­varni a ülésező Tagfelvételi Bizottság munkáját. Jómagam azért nem jelentem meg, mert éppen a Baráti Kör további tevé­kenységének biztosítása és továbbfej­lesztése érdekében részt vettem a Főtit­kár Elvtársnál összehívott Titkársági Értekezleten, amely több azt megzavaró fontos telefonhívás miatt elhúzódott és így csak du. 3 (15) óra körül jutottam hozzá, hogy távlatainkat vázoljam. Ügy gondolom, hogy ez a fatális eset nem gátolhatja meg jövőbeni remény- teljes és nemes indokú működésünket Az Egyesület minden ezúttal hibázó dol­gozója nevében is elnézést kérek a tör­téntek miatt és tisztelettel közlöm, hogy következő Alakuló Összejövetelünk jö­vő hó (december) 11-én, pénteken du. 2 (14) órakor lesz, a már többször is em­lített Nagyteremben. Az ÖTLETKÖNYV mindenkinek rendelkezésére fog állni, ígérem, sajátkezűi eg helyezem el az El­nökségi Asztalon! Szíves megjelenését szeretettel várva Ködvári Simon sk.” A körlevelet keresztezve másnap a szervező titkárhoz az alanti levelet kéz­besítették: „Tisztelt Ködvári Tagtárs! A megadott november huszonötödikéi időpontban megjelentem az Egyesület úgymond székházában, de ottan a por­tás az alakuló ülésről mit sem tudott. Áztat mondta, nekije nem szóltak. Nagy­terem — mondta — létezik, de ott vala­miféle bizottság ülést tart. Kértem az úgymond ötletkönyvet, de ő arról nem tudott. Akartam másokkal beszélgetni, itt vártam 3 óráig a portás előtti helyen, de senki nem jött. illetve azaz nem ke­reste az emberi kapcsolatokat, illetve azaz annak ügyét. Kérem szíves értesítését, hogyan le­gyen most? Mert én szívesen ápolnám • a kapcsolatokat, magam is rászorult va­gyok. mert 65 éves. özvegy és gyermek kém nincsen, egyesületünkbe viszont 25 éve fizetem a tagdíjat! Még reumám is van. reméltem, hogy erről ott elbeszél­gethetünk. Szereth Ede (Tagsági szám: 1326, címem a borítékon) E z történt eddig. Várható, hogy de­cember 11-én 2 órára a Nagyterem üres lesz. Az a futurológiára tarto­zik. hogy 3 órakor az ÖTLETKÖNYVÖN kívül mi lesz benne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents