Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

1982. DECEMBER 1., SZERDA TANÁCSOK Telekrendezés előtti építkezések következményei Mikor kaphat nyugdíjas táppénzt? • Telekrendezés előtt a szomszéd telkére építkezett, azt kérdezi olvasónk, milyen hát­ránya származhat ebből? Olvasónk leveléből megál­lapítottuk, hogy a telektulaj­donos és közte már késhegy­re menő harcok folynak. A harag, a bosszú mindig rossz tanácsadó, és abban csak mindkét fél vesztes lehet. Éppen ezért nem kell olva­sóinknak még tovább rontani a szomszédságot, ügyüket a bíróságon megfelelően ren­dezhetik. A Polgári Törvénykönyvnek az ún. ráépítésre vonatkozó szabályai ma már ugyanis korszerűbbek, mint korábban Voltak. Jóhiszemű ráépítés esetén a földtulajdonos kérelmére, an­nak bírósági megállapítását is lehetővé teszi, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerzi meg. Lényegében tehát elválik egymástól a föld és az épület tulajdonjoga. Az ilyen esetre mondja ki a jogszabály, hogy a ráépítő a föld haszná­lati jogáért köteles ellenérté­ket fizetni a földtulajdonos­nak. Ha a ráépítő az egész föld tulajdonjogát megszerzi, köte­les a földtulajdonosnak a föld forgalmi értékét megfizetni. Ezután a földtulajdonosnak már további igénye nem lehet. Ha viszont a ráépítő a föld­nek csupán egy részére szerez tulajdonjogot, vagy a földtu­lajdon joga helyett földhasz­nálati jogot állapít meg a bí­róság, a föld megfelelő részé­nek forgalmi értékén, illetőleg a földhasználatért járó kárta­lanításon felül jelentkezhet ér­tékcsökkenés is. Ez a ráépítés következménye, ezért a rá­építő köteles kártalanítást fi­zetni. Meg kell jegyezni, hogy az állami tulajdonban levő föld tulajdonjogának átruházását a jogszabályok általában kizár­ják. Ezzel áll összhangban a törvénynek az az új rendelke­zése, amely ráépítéssel sem egészben, sem részben nem engedi meg tulajdonjog szer­zését állami tulajdonban álló ingatlanon. A korábbi szabályozás nem tartalmazott rendelkezést ar­ra — a gyakorlatban sokszor felmerülő — esetre, amikor olyan földre építenek, amelyen már állott épület. Itt válaszo­lunk M. J. olvasónknak is és az egyéb ilyen esetekre, mert az új jogszabály a bírói gyakor­latban kialakult megoldást ve­szi át. Közös tulajdon keletke­zését mondja ki azzal, hogy a ráépítő hányadát ilyenkor a ráépített rész arányában kell megállapítani. A közös tulaj­don keletkezésének nem aka­dálya az sem, hogy a ráépítőt kisebb értékű tulajdoni há­nyad illeti meg az egészből. • Kaphat-e a nyugdíjas táp­pénzt? — kérdezi H. Z.-né ol­vasónk. A nyugdíjas is kaphat táp­pénzt, ha biztosítottként mun­kát végez, illetőleg olyan jog­viszony keretében dolgozik, amelynek alapján táppénz il­letné meg, ha nem lenne nyug­díjas. Arra a nyugdíjasra azonban, aki saját jogú nyug­ellátásban (öregségi, rokkant­sági nyugdíjban, öregségi, munkaképtelenségi járadék­ban) vagy baleseti rokkantsá­gi nyugdíjban részesül, a táp­pénzre vonatkozó — e fejezet­ben ismertetett — rendelkezé­seket a következő eltérésekkel kell alkalmazni: A táppénzre jogosultság időtartamának megállapításá­nál csak azokat a munkanapo­kat és munkaszüneti napokat lehet figyelembe venni, ame­lyekre a biztosított a nyugdí­jazását követően munkabér­ben (munkadíjban), táppénz­ben, baleseti táppénzben, ter­hességi-gyermekágyi segély­ben részesült; ha azonban a biztosított egymást követő hat napon át (a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot nem számítva) munkát végzett, vagy táppénzben, baleseti táp­pénzben, terhességi-gyermek­ágyi segélyben részesült, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot is fi­gyelembe kell venni; — a táppénz összegének a megállapításánál csak a nyug­díjazást követően végzett munkáért kapott munkabért (munkadíjat) lehet figyelembe venni; — a nyugdíjas táppénzre a biztosítás fennállása alatt is csak akkor jogosult, ha az előbb megjelölt időtartam (a munkában töltött idő) utolsó napját követő tizenöt napon belül válik keresőképtelenné., © Lemondhat-c a nyugdíjas a táppénzről? — kérdezi D. M. gödöllői olvasónk. A táppénzre jogosult az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíj igénybevétele céljából a táp­pénzről lemondhat. A táppénzről lemondásra két esetben kerülhet sor. Az egyik eset az, amikor az említett nyugellátásokat a táppénz megszűnésétől lehet folyósíta­ni, de a nyugdíj ennél koráb­bi időponttól is megállapítha­tó és a nyugdíjat igénylő táp­pénze helyett nyugdíjának fo­lyósítását kéri. A másik eset, amikor a nyugdíjas a táppénz folyósításának az ideje alatt a nyugellátásra vonatkozó ren­delkezésekben meghatározott, reá irányadó foglalkoztatási keretet (időkeret vagy keret­összeg) kimerítette, és a kime­rítést követően táppénze he­lyett a nyugdíj további folyó­sítását kéri. Dr. M. J. TÍZ NAP RENDELETÉIBŐL Az árvaellátásban részesülő gyermekek után jár a családi pótlék, ha a biztosított az álla­mi gondozott gyermek nevelő­szülője, vagy egyedülálló. Er­ről rendelkezett a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1982. évi 21. sz. tör­vényerejű rendelete. (Társada­lombiztosítási Közlöny 9. szá­ma.) Ugyanitt találják meg az ér­dekeltek a nevelőszülőnél elhe­lyezett állami gondozott gyer­mekek családi pótlékának ren­dezéséről kiadott 100—6/1982. (Tb. K. 9.) Tb. Főig. számú utasítást. A mező- és erdőgazdasági szervezetek beruházási rendjé­ről a 3/1982. (X. 27.) OT—PM— MÉM. számú együttes rendelet adott ki módosító rendelkezést. (Magyar Közlöny 65. száma.) A számítástechnikai rend­szerek titok, vagyon és tűz­védelemről szóló 1/1981. BM. számú rendelet végrehajtásá­ról a Pénzügyi Közlöny 16. számában jelent meg a 112/1982. számú PM. utasítás. Az árszakértők hatályos jegyzékéről ad tájékoztatást az Árszabályozás és Termékfor­galmazás 45. száma. A jubileumi jutalom Sokan a nyugalomba vonu­lás után értesülnek arról, h^gy nem kapták meg jubi­leumi jutalmukat. A vállala­tok a 25 éves munkaviszony után járó jutalmat rendsze­rint kifizetik, de a 40 és 50 éves munkaviszony után járó összeg gyakran feledésbe me­rül. Pedig a negyven évre já­ró jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozó nyugdíja­zásakor a 35 munkaévet már ledolgozta. (Az 50 éves eseté­ben a 45 ledolgozott év után jár már nyugdíjazás esetén.) Amikor a már nyugdíjas dolgozó értesül arról, hogy nem kapta meg járandóságát, jelentkezik igényével. A vá­lasz gyakran ez: munkaviszo­nya alatt kellett volna kérnie a jubileumi jutalmát, most már nem jár. Pedig egysze­rűen csak az ügyintézők gon­datlanságáról van szó. Mindenekelőtt egy alapren­delkezést kell ismertetnünk. A munkáltató köteles nyilvántar­tani, hogy a dolgozói közül ki­nek és mikor esedékes a ju­bileumi juttatás, és haladék­talanul intézkednie kell annak kifizetéséről. Tehát téves az az információ, hogy a dolgo­zóknak a munkaviszony alatt kell a juttatást kérni. A mun­kaadó mulasztása nem lehet akadálya annak, hogy a dől gozó élhessen jogával. Aki az általános (munkajogi) elévülé­si időn (három éven) belül követeli járandóságát, meg­kapja a jutalmat. (Az elévü­lési idő kezdőpontja a munka- viszony megszűnése utáni nap.) A jubileumi jutalom össze­ge a dolgozó egyhavi alapbé­re. Ha ezt a kifizetési feltéte­lek beállta után fizetik ki, a kifizetés időpontjában megál­lapított személyi alapbért kell folyósítani, kivéve, ha az ki­sebb összegű, mint amekkora a dolgozót az esedékesség időpontjában megilleti. Ha a dolgozó munkaviszonya idő­közben megszűnt, a munkavi­szonyának megszűnését köz­vetlenül megelőző alapbére illeti meg. Munkavédelem a termelőszövetkezetekben Javultak a személyi feltételek Az évek óta folytatott gya­korlatnak megfelelően ebben az évben is tartottak munka- védelmi vizsgálatokat me­gyénkben az ügyészségek. A közelmúltban 26 mezőgazda- sági termelőszövetkezetnél vizsgálták a munkavédelmi előírások megtartásának tör­vényességét. A vizsgálatok so­rán szembetűnő volt az a vál­tozás, amely az elmúlt öt év folyamán bekövetkezett. Ez alatt az idő alatt ugyanis a tsz-ek száma 96-ról 76-ra csökkent, de ugyanakkor nö­vekedett a részben önálló te­vékenységet végző belső egy­ségek száma. Az elmúlt öt év­ben a tsz-ekben működő dol­gozók száma 38%-kal, míg a termelőeszközök értéke 55%- kal emelkedett és ez a ter­melési érték 80%-os növeke­dését tette lehetővé. Jelentő­sen bővült a tsz-ek ipari tevé­kenysége, közte a nem telepí­tett ipar és a külföldi munka­végzés is. E változások növel­ték a munkavégzés balesetve­szélyességét és a munkavéde­lemmel foglalkozók felelőssé­gét. Beruházások A tsz-ekkel kapcsolatos ál­lami, tevékenység ellátására vonatkozó hatáskörök változá­sa folytán növekedett a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának felelőssége a munkavédelmi tevékenység segítésében és ellenőrzésében. Ezzel együtt a munkavédelmi felügyelet és ellenőrzés egy­ségesebb lett, bár ellátását ne­hezítette, hogy a termelőegy­ségek és a munkavédelmi fel­ügyeletet ellátó szerv távolabb kerültek egymástól. A tsz-ek egyesülése és az egyes szövet­kezeteken belül véghezvitt szervezeti változások kedvező lehetőséget teremtettek az üzemi munkavédelmi tevé­kenység személyi feltételeinek javítására. Pozitívumként kell értékel­ni azt a tényt, hogy növeked­tek a munkavédelmi beruhá­zások. Ennek ellenére a tsz- ek ipari tevékenységében gon­dot okoz az elavult technoló­gia, az ipari nagyüzemek ál­tal kiselejtezett korszerűtlen gépek és berendezések üze­meltetése. A vizsgálatot végző ügyész­ségek megállapították, hogy a vizsgálattal érintett tsz-ek rendelkeznek a feladatok za­vartalan ellátásához szükséges munkavédelmi szervezettel. Jelentős segítséget nyújtanak a munkavédelmi bizottságok, közülük különösen jól funk­cionál a pilisi Arany Kalász tsz-ben működő munkavédel­mi őrszolgálat. A munkavé­delmi szemlék rendszeressé­gét, hatékonyságát illetően a vizsgálatok több hiányosságot tártak fel. Természetesen jó példák is találhatók, amelyek közül a Sasad Tsz tevékenysé­ge érdemel említést. A tsz-nél a munkavédelmi szemlék ha­tékonyságának biztosítása ér­dekében sokszorosított szemle­jegyzőkönyvet használnak, amely 33 kérdést fogalmaz meg. Vizsgáztatás A munkavédelmi szabályza­tok általában negyedévenként teszik kötelezővé munkavédel­mi szemlék tartását, a szem­lékre azonban csak féléven­ként vagy a kampányfelada­tokhoz kapcsolódóan kerül sor. Gyakori hiányosság még az említetteken kívül az a tény is, hogy a szemléken a tsz-ek vezetői nem mindig vesznek részt. A munkavédelmi oktatásra és vizsgáztatásra vonatkozó jogszabályi kötelezettségek tel­jesítése általában megfelelő. Több tsz-nél észlelhető volt azonban olyan gyakorlat, hogy a pótoktatásokat elmulasztot­ták. Kisebb-nagyobb adminiszt­ratív hiányosságok előfordul­hatnak; így például az, hogy a jegyzőkönyvet az oktatáson részt vett dolgozóval nem írat­ják alá, vagy az oktatott anya­got nem kellő pontossággal je­lölik meg. Három tsz-nél (ke- repestarcsai Srilasmente, nagykovácsi Rozmaring és Sa­sad tsz) mintaszerűen doku­mentálják azt, hogy az okta­tásban részesült dolgozó elsa- játította-e az anyagot. Ezek­nél a tsz-eknél külön karto- nozzák az újonnan belépő dol­gozók eredményeit. Ezzel a módszerrel pontosan megálla­pítható, hogy az újonnan be­lépő dolgozó mennyire sajátí­totta el az elméleti és gyakor­lati oktatás anyagát. Balesetek év közben Az ügyészségi vizsgálatok megállapításai szerint az üze­mi balesetek száma az elmúlt öt évben mérsékelten emelke­dett, az év első félévében pe­dig 1980-hoz viszonyítva lé­nyegében stagnál. A vizsgált tsz-eknél másfél év alatt 3 ha­lálos és 6 csonkulásos baleset fordult elő. Az üzemi balese­tek számának növekedésénél jelentős szerepe van annak az 1980-ban kelt rendelkezésnek, amely szerint az úti balesete­ket is üzemi balesetnek kell tekinteni. Ez a rendelkezés az­után helyenként jelentősen be­folyásolja az üzemi balesetek számát. A tsz-ek a balesetek meg­előzésére elsősorban korsze­rűbb termelőberendezések be­szerzésével és a munkavédel­mi szervezet jobb kiépítésével törekednek. A beruházásokra, gépbeszerzésekre rendelkezés­re álló anyagi eszközök korlá­tozottsága miatt azonban a ja­vulás lassúnak ígérkezik, ösz- szességében a vizsgálat alap­ján az állapítható meg, hogy a tsz munkavédelmi tevékeny­sége — a meglevő fogyatékos­ságok ellenére — az elmúlt években jelentősen fejlődött. Dr. Varga Emil ügyész I Vizek partján- HORGÁSZB OTTAL Ősi őszi szabályokról >. Szép, hosszú és gazdag szezonnal ajándékozott meg \ minket az idén a természet. Ha hűvösek is a reggeli, ko- $ ra délelőtti órák, azért még mozog, jár a hal... S nyo- $ mában jár persze a horgász is. ^ A tétlen üldögélés, várakozás a fenekező botok mel- \ lett ma már akkor sem tekinthető a legeredményesebb, $ s főleg nem a legsportszerűbb módszernek, amikor nagy j étvággyal eszik a ponty. Ilyenkor őszön, télelőn pedig ^ egyszerűen — megmosolyogtató. Halaink többsége lénye- \ gesen kisebb területet jár be, kevesebb táplálékkal is | megelégszik. Meg kell tehát keresni, kapásra kell bírni. i Nem könnyű, de izgalmas feladat. Az őszi, téli horgászatnak van néhány alapvető, íratlan szabálya, amelyeket a hor­gásznak illenék saját érdeké­ben betartani... A feltételes mód azért is indokolt, mert kényelmi szempontokból, vagy más okokból gyakran nem ügyelünk rájuk. (S ez alól még e sorok írója sem kivétel.) Legfeljebb átvitt értelemben igaz például az, hogy a hor­gászláz, az akasztás, a fárasz- tás izgalma fűti az embert. Annál biztosabb viszont, hogy ilyenkor fázunk meg a legha­marabb, úgy hogy észre sem vesszük. A réteges öltözködés sem sokat ér, ha nyakunknál három-négy gombnyira nyitva a gallér, vagy ha derekunkról hátunkig csúszik fel a puló­ver ... A lábbelikről A lábbeli külön is érdemel néhány szót, hiszen sokszor dérben, hóban, jeges tocsogó­kon, vagy a hideg vízben kell gyalogolnunk, álldogálnunk. Ma már többféle vízhatlan cipő, csizma kapható, sok bé­lelt is. A horgászok többsége azonban a hagyományos gu­micsizmát használja. Kétség­telen, hogy ha lyuk, repedés nincs rajta, megbízhatóvé­delmet nyújt a vízzel szem­ben. Hamar áthűl viszont és sokaknak két meleg zokni elle­nére is fázik benne a lábuk. Ezen általában segíteni lehet egy nagyon-nagyon régi és egyszerű módszerrel: az újság­papírból csavart kapcával. A legfőbb szempont mégis az, hogy a lábbeli minél kényel­mesebb legyen, mert ellenke­ző esetben halak helyett jóko­ra vízhólyagokkal térhetünk haza. Gondosan Az őszi horgászat elégszer ismertetett, de nem eléggé el­terjedt szabályai közé tarto­zik a finom, érzékeny felsze­relés használata is. (Persze szélsőségek nélkül, mert bo­torság lenne a 30—35-ös zsinór használatát ajánlani ott is, ahol a sűrű víz alatti akadok között kapitális csukák, süllők járnak.) A felszerelés megválasztá­sa mindig az adott környezet­től függ, akárcsak az, hogy milyen módszert alkalmazunk. Ha a zsinórunk ép és elég erős is, nem mellőzhetjük az orsó fékjének gyakori átvizs­gálását. Ha csukára, süllőre me­gyünk, a nagy méretű merítő­hálón kívül feltétlenül vi­gyünk magunkkal egy erős és lehetőleg hosszú nyéllel el­látott vágóhorgot is. Kalandok A fentiek alátámasztására csak két, s természetesen ki­zárólag a szemtanú számára érdekes kalandról. Mindkettő olyan megyei vizünkön esett meg, ahol nem ritka a 10—12 kilogrammos csuka sem. A krokodilpofájú egyik esetben sem fért a horgász merítő- szákjába, ezért az első sport­társunk megpróbálta zsinórral a partra húzni. A horog persze kiakadt, a hatalmas hal pedig ott vergődött a sekély partszé­li vízben. Legyőzője — illetve aki annak hitte magát — mu­tatós tigrisugrással vetette rá magát a csuka — hűlt helyé­re... Második sporttársunknak se­gítője is akadt, s ketten két- felől két merítővei próbálták volna szárazra menteni a zsákmányt. A kimerültnek látszó csuka vágott egyet, a hármashorog szára beakadt az egyik merítő hálójába, s a hal persze letépte magát. A tanulság: a következő al­kalommal mindkét horgász­társ vágóhoroggal jelent meg a vízparton... Elkeserítő Sajnos elkeserítő dolgokat is tapasztalunk ilyentájt a víz­parton. Ahogy ritkul, fonnyad, szárad a parti növényzet, úgy tűnnek elő a felelőtlen kirán­dulók és horgászok egész évi gondatlanságának bűnjelei. Annyiszor olvasunk, hallunk arról, hogy mekkora károkat okoznak a szemetelők, a kör­nyezetszennyezők, joggal hi­hetnünk, talán valami foga­natja is van. Akadnak a megyében is rendezett, s kifejezetten ron­da vízpartok. A jó példák azt bizonyítják, hogy nem re­ménytelen a tiszta, rendezett vízpartok érdekében meghir­detett mozgalom kimenetele. Az ellenpéldák viszont elke- serítőek. Mit lehetne tenni? Először is nyilván megkérdezni azokat, akik tudnak vigyázni horgász-, vizük környezetére, hogyan' csinálják. S a jó módszereket, még ha néhol túl szigorúnak is tűnnék, másutt is be keli vezetni. Persze ez elsősorban az egyesületi vezetőségek tag­jaitól követelne több időt. i energiát, ám a közhiedelem szerint ők máris túlterheltek. A tények viszont azt igazol­ják, hogy ez csak ott — s ott is csak néhány vezetőre — áll, ahol rossz a munkameg­osztás, nem érvényesülnek a kollektív vezetés alapelvei. Még megy Legutóbb azt írtuk, hogy a pontyról már egyre kevesebb hír érkezik. Sárvári Sándor budapesti olvasónk viszont ar­ról értesített, hogy Délegyhá­zán viszonylag érzékeny sze­relésre, pufókára még mindig kap az aranyhasú. — Persze nem mindenütt — írta. — A jó helyeket meg kell keresni, rendszeresen etetni. De nem szabad fecseg­ni róluk, mert legközelebb már biztosan hárman-négyen is ülnek majd ott. Azoknak a „társaságoknak” a tagjai, akik az idén nyáron is szinte ter­rorizálták az etetett helyek gondozóit. Sárvári Sándor megjegyzé­seihez egyelőre csak annyit: foglalt vagy jelölt hely Dél­egyházán sincs. A sportszerű­ség követelményei pedig oda- vissza érvényesek. Az említett „társaságok” tevékenységére visszatérünk. Tilalom Rovatunk legutóbbi megje­lenése óta újabb telepítésről és ezzel összefüggő általános fogási tilalomról értesültünk. Mint lapunk hírei között kö­zöltük november 19-én a Gombai tavon is megtörtént az őszi telepítés, összesen 47 mázsánál néhány kilóval több I., illetve II. osztályú pontyot valamint 80 kilogramm amurt helyeztek a vízbe. Az állománya védelme érde­kében december 31-én 24.00 óráig teljes és általános fogá­si tilalmat rendeltek el. Vereszki János

Next

/
Thumbnails
Contents