Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

2

"Él“K

K/unap

1982. DECEMBER 31., PÉNTEK

Jurij Andropov nyilatkozata egy amerikai pukHdstának

Nincs fontosabb a béke megőrzésénél

Sorsa benyújtotta lemondását

Tegnap Kalevi Sorsa finn miniszterelnök benyújtotta

négypárti koalíciós kormányának lemondását Mauno Koivisto köztársasági elnöknek.

Hírügynökségi jelentések szerint azonban Koivisto nem fogadta el azonnal a kabinet lemondását, hanem felszólította a miniszterelnököt, hogy „sürgősen” találjon megoldást a kormányválságra.

Sorsa miniszterelnök az államfőnél tett látogatása után reményét fejezte ki, hogy az új kabinetet 24 órán belül meg tudja alakítani, és az már ma hivatalba léphet.

Izrael

Nézeteltérések

A haladás minden jele nélkül ért véget a felső-galileai Kiriat Smonában az izraeli és a libanoni küldöttség tegnap délelőtti találkozója. A nézet- eltérés lényege, hogy Izrael mindenáron és mindent megelőző kérdésként akarja napirendre tűzni a két ország viszonyának normalizálását, Libanon viszont nem hajlandó összekötni az izraeli megszálló csapatok kivonását a normalizálás kérdésével, hanem az 1949-es fegyverszüneti egyezmény alapján képzeli el a jövőbeni kapcsolatok rendezését.

Hétfőn ismét a Bejrut melletti Khaldéban folytatódnak a tárgyalások.

Tovább mélyül a kormányzási válság Portugáliában. Balsemao miniszterelnök tíz nappal, ezelőtti' lemondása után most a jobboldali koalíció második, .legnagyobb pártja, a Demokrata Szociális Centr. rum Párt, elnöke, Freitas do Amaral jelentette be távozását a párt éléről. Amaral az eddigi kabinet miniszterelnökhelyettese volt, és a szélsőjobb erős embereként ismerik.

A válság további mélyülését meggyorsította, hogy a két évvel ezelőtt hatalomra került koalíció fellendülést ígért, valójában azonban —

I—Mama—i—

Jurij Andropov, az SZKP

KB főtitkára fogadta Joseph Kingsbury-Smith amerikai publicistát és válaszolt kérdéseire.

Arra a kérdésre, hogy mit kíván az 1983-as esztendőre az új év alkalmából az amerikai népnek — Andropov a következőket felelte:

A küszöbön álló új esztendő alkalmából köszöntök minden amerikai családot, őszintén kívánok mindnyájuknak boldogulást és boldogságot. Ez elsősorban annyit jelent, hogy minden amerikainak békét, tartós békét és felvirágzást kívánok, ami a békés életre és a többi néppel való gyümölcsöző együttműködésre épül. A szovjet emberek és az amerikaiak ma egy közös ellenséggel néznek szembe: a háború veszélyével és mindazzal, ami fokozza azt. A Szovjetunió a béke megóvását és megszilárdítását óhajtja, és minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Tudatában van annak, hogy ma nincs fontosabb feladat a nemzetközi politikában, mint a nukleáris háború növekvő veszélyének elhárítása, a nukleáris fegyverkezési hajsza ellenőrzés alá vonása, feltartóztatása.

Ügy vélem, országaink közösen sok mindent tehetnének, ami mind nekik, mind más

miközben négyszer alakult ót a kormány — rosszabbodott a gazdasági helyzet, nőttek a társadalmi feszültségek.

A jelenlegi helyzetben megfigyelők reálisnak ítélik meg annak1 tehetőségét/'hogy- Eanes elnök feloszlatja a parlamentet és idő előtti választásokat ír ki. Ezt követeli a szocialista valamint a kommunista párt is. Ez a két párt három héttel ezelőtt a szavazatok 52 százalékát szerezte meg, de személyi és érdekellentétei nem teszik lehetővé a természetes baloldali összefogást.

országoknak és népeknek hasznára válna. Például kölcsönösen csökkenthetnék hadseregeiket és fegyverzeteiket Közép-Európában, együttműködhetnének a legveszélyesebb háborús tűzfészkek felszámolásában, például a Közel-Keleten és másutt. De a legfontosabb természetesen az igazságos, kölcsönösen elfogadható, az egyenlőség és egyenlő biztonság elvein alapuló megállapodások elérése a hadászati fegyverzetek, továbbá az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon, majd a gyakorlati lépések megtétele ezek valóraváltása érdekében.

Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontja között a nukleáris fegyverzetek kérdésében fennálló eltéréseket á most folyó tárgyalások eredményeképpen lehet-e annyira csökkenteni, hogy létrejöjjenek a kompromisszumos megegyezés kidolgozásának a feltételei — az SZKP KB főtitkára a következőket felelte:

Természetesen igen. Objektíve ehhez teljességgel adott a lehetőség, mivel van olyan megoldás a vitatott kérdésekre, amely nem sérti egyik fél érdekeit sem, és mindkét fél fegyverzetének radikális csökkentéséhez vezet — az egyetemes béke és biztonság javára. Pontosan erre irányulnak a Szovjetunió konkrét javaslatai, köztük azok is, amelyeket legutóbb terjesztettünk elő. Emlékeztetni szeretnék e javaslatok lényegére, ami igen egyszerű és logikus. A hadászati fegyverzetek terén javasoljuk, hogy már most szüntesse be mindkét fél azok fejlesztését, vagyis azt a jelenlegi szinten fagyasszak bé, azután mindkét fél csökkentse meglévő arzenálját huszonöt százalékkal, azonos szintre szállítva azokat. Aztán lépjünk tovább — újabb csökkentések felé.

Az Európában lévő nukleáris fegyvereket illetően különböző változatokat javasolunk. Az egyik lehetőség, hogy ilyen

fegyverek egyáltalán ne legyenek Európában — sem közép- hatótávolságúak, sem harcászatiak, sem a szovjet fél, sem a NATO-tagállamok oldalán. Ez, hogy úgy mondjam — mindkét fél számára az „abszolút nullamegoldás” lenne. A másik lehetőség, hogy mindkét fél csökkentse közép-hatótávolságú fegyverzeteit, beleértve nukleáris fegyvereket hordozó rakétáit, repülőgépeit több mint kétharmaddal. Ebbel, az esetben Európában egyáltalán nem lennének egymással szemben álló amerikai és szovjet középhatótávolságú rakéták, és a Szovjetunió csupán pontosan annyi rakétát tartana meg, amennyivel Anglia és Franciaország rendelkezik. Mi a repülőgépeket illetően is a jelenleginél lényegesen alacsonyabb szintű teljes egyenlőséget javasolunk. Egyszóval, Európa térségében mi egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem akarunk többel rendelkezni, mint amennyivel a NATO-országok rendelkeznek.

Szeretném remélni, hogy az Egyesült Államok erre az igazságos, konstruktív álláspontra adott válaszában jószándékról tesz tanúbizonyságot. Ez elősegítené a siker elérését a tárgyalásokon. A siker pedig — ebben biztos yagyok — az 1983-as évet az egész emberiség számára jó évvé tenné.

Andropov egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről a következőket mondotta:

A szovjet vezetés a legmagasabb szintű kapcsolatokat mindig is az államközi kapcsolatok fejlesztése egyik leghatékonyabb módszerének tekintette. Most is tartjuk magunkat ehhez. De természetes, ho-gy egy ilyen találkozó sikeréhez nélkülözhetetlen a jó előkészítés. Mindenesetre mi a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása, az országaink között meglévő kölcsönösen előnyös szerződések és megállapodások végrehajtása mellett vagyunk, és üdvözlünk mindent, ami e célhoz vezet — mondotta befejezésül Jurij Andropov.

A portugál baloldal idő előtti választásokat sürget

Tovább mélyül a válság

Magyar vezetők üdvözlő távirata

KUBA NEMZETI ÜNNEPÉN

Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György miniszterelnök Kuba nemzeti ünnepe alkalmából táviratot küldött dr. Fidel Castro Húznak, a Kubai KP Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács és a Minisztertanács elnökének. A távirat szövege a következő:

Tisztelt Fidel Castro Elvtárs!

A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a kubai forradalom győzelmének 24. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek.

Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre, amelyeket a kommunisták vezetésével az elmúlt évek során a kubai nép a szocializmus gazdasági alapjainak megteremtésében, életkörülményeinek és kulturális színvonalának folyamatos javításában, a népi hatalom megszilárdításában, a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusa határozatainak végrehajtásában elért.

A Kubai Köztársaság következetes, internacionalista külpolitikájával maradandó érdemeket, szerzett az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért vívott küzdelemben. Jelentős szerepet játszik abban, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma a nemzetközi élet fontos pozitív tényezőjévé vált.

Örömmel tölt el bennünket, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacionalizmus jegyében folyamatosan erősödik pártjaink és népeink testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése.

Szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és az egész kubai népnek, hogy további sikereket érjenek el hazájuk védelmében, országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló fáradhatatlan munkájukban.

•ir

Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravo elvtársat, a Kubai Köztársaság nemzetgyűlése elnökét. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa.

★ ★ ★

Ái év vége világpolitikai kérdései

Számvetések és előrejelzések ideje

A szovjet leszerelési javaslatok és a NÁTQ-kormánykörök Az európai biztonság ügye — A Közel-Kelet előtérben

Immár hagyomány, hogy a világlapok vezető külpolitiku- sai az év vége alkalmából áttekintik: mit hozott az óesztendő és mit lehet várni az újtól? A számvetések és előrejelzések időszaka ez az újságok hasábjain, gyakran eltérő véleményekkel és értékelésekkel. Most azonban csaknem egyöntetű a nézet: nehéz és bonyolult év zárult a világ- politikai porondon, s 1983. sem tartogat az előrejelzések szerint kevesebb veszélyes helyzetet. A hidegháború felújítására törekvő elemekkel a békeszerető erőknek nem egy kemény küzdelmet kell meg- vívniok, hogy érvényesíthessék a realitások sürgető parancsát, s a fegyverkezési verseny újabb fordulói helyett a fegyverzetcsökkentésben való kompromisszumos megállapodásokra késztessék őket.

MI VAN A SZOVJET JAVASLATOK SIETŐS NYUGATI ELUTASÍTÁSA MÖGÖTT?

A szovjet békepolitika 1982 folyamán jól láthatóan a tömegpusztító fegyverzet csökkentésére összpontosította fő diplomáciai erőfeszítéseit. A nukleáris rakétafegyverek növekvő felhalmozása jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiségre, s így érthető, ha szovjet részről mindent megtettek, hogy elsősorban ezekben

a fegyverrendszerekben próbálják megfékezni a fegyverkezési versenyt. Jelenleg ugyanis — mint nemegyszer rámutattak — viszonylagos egyensúly alakult ki mindkét oldalon e fegyverrendszerekben. S ha amerikai részről ennek megbontására törekednek, ez a másik felet, — a Szovjetuniót — is arra kényszeríti, hogy ellenlépéssel válaszoljon. S így tulajdonképpen az amerikai „pótfegyverkezés” nem az Egyesült Államok katonai fölényét hozza meg s azt a képességét, hogy ezek- után rákényszerítheti majd diktátumait a „szembenálló oldalra”, hanem azt, hogy az erőegyensúly a kölcsönös fegyverkezés folytán az eddiginél pusztítóbb és modernebb, valamint több fegyverrendszer szintjén újratermelődik. Vagyis egyszerűen értelmetlen a Reagan-kormányzat meghirdetett programja arról, hogy Washingtont újra az „erő helyzetébe” juttathatja, s egyoldalú engedmények elfogadására kényszerítheti ezáltal a Szovjetuniót.

Az 1982-es év minden szovjet javaslata arra irányult, — akár a nukleáris rakétafegyverek csökkentéséről zajló két párhuzamos genfi tárgyalás valamelyik ülésszakán hangzott el, akár más alkalmakkor

— hogy a kialakult egyensúly fenntartásával, egyenlően és kölcsönösen alacsonyabb szintre szállítsák le a legpusztítóbb fegyverfajták arzenálját. S lehet-e annál ésszerűbb indítvány, minthogy a tárgyalások időtartamára. — addig is amíg a csökkentés mértékében meg nem egyeznek, — sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem fejleszt ki új tömeg- pusztító fegyverrendszereket, nem telepít új, nukleáris robbanófejekkel felszerelt hordozóeszközöket? Bár e szovjet indítvány csakhamar rendkívül népszerű lett, s világszerte nagyszabású tüntetések zajlottak le támogatására, Washington merev elutasítással válaszolt. Nem változtatott ezen a negatív hivatalos magatartáson az sem, hogy 1982 novemberében az időközi választásokon, több amerikai államban rendeztek népszavazást erről az úgynevezett ,,be- fagyasztási” javaslatról, s a megkérdezettek döntő többsége helyeselte a szovjet elképzelést.

A Reagan-kormányzat

egyébként 1982 folyamán elutasított minden olyan szovjet csökkentési indítványt, amely a kölcsönös- biztonsági érdekeknek megfelelően fogalmazódott meg. Washington csupán az erőegyensúly megváltoztatását célzó javaslatait ismételgette. Így történt ez Jurij Andropov SZKP KB-főtit- kár december végi nagyszabású béketervezete után is. Andropov 25 százalékos csökkentést javasolt a hadászati támadó eszközökben és késznek mutatkozott, hogy a közép-hatótávolságú szovjet rakétákat a jelenleg rendszerbe állított angol és francia hasonló fegyverzet szintjére korlátozzák. Nagy világlapok publicistái üdvözölték az új szovjet tervet, s értékelték úgy, hogy ennek megfontolása a NATO részéről annyit jelenthet, hogy a genfi tárgyalások kimozdulnak jelenlegi holtpontjukról. Washington és fő NATO-szövetségesei azonban azonnali elutasítással válaszoltak.

A nagy sietség okát több nyugati hírmagyarázó abban látja, hogy a NATO fel akarja gyorsítani rakéta-nukleáris fegyverkezési programját, sőt az eredetileg 1983 végén telepítésre szánt 572 Pershing—2 rakétát és manőverezhető robotrepülőgépet előbb rendszerbe kívánja állítani és számukat is emelni akarja. Ezt pedig keresztezi a szovjet béketerv. Washington nyilván attól tartott, hogyha „nem söpri le” gyorsan a tárgyalóasztalról, mint „elfogadhatatlan” az új szovjet javaslatot, megnövekedik reá a békemozgalmak nyomása. A jelek szerint pedig Washingtonnak és fő szövetségeseinek inkább a tárgyalások látszatára van szükségük, semmint komoly megegyezés kimunkálását célzó tanácskozásra.

MI JELLEMEZTE A MADRIDI TALÁLKOZÓT?

A spanyol fővárosban ebben az évben újra megnyílt, majd

hosszabb ideig szüneteltetett tanácskozásokon nem történt előrehaladás az előző esztendőhöz képest. Annak ellenére, hogy a záródokumentum legnagyobb részében megvan az egyetértés, a sikeres befejezés távolabbinak látszik, mint egy esztendeje. Washington továbbra is lengyelellenes vádaskodások színhelyévé és a lengyel belügyekbe való beavatkozási kísérletek fórumává próbálta változtatni a konferencia üléstermét.

A fő kérdésben, amely egyébként a konferencia célja lenne, azaz, hogy a politikai enyhülést kövesse Európában katonai is, távol állnak az álláspontok. Nem sikerült mindeddig megegyezni egy összeurópai értekezlet megtartásában arra vonatkozóan, hogy milyen katonai intézkedéseket kellene tenni ahhoz, hogy erősödjön az európai biztonság. Sőt a NATO-államok fellépései mérgezték a légkört és a politikai enyhülés eddigi vívmányait is megkérdőjelezték.

MELYEK VOLTAK A LEGFONTOSABB KÖZEL-KELETI ESEMÉNYEK?

Júniusban Izrael elözönlötte Libanont, s a kis közel-keleti ország hadszíntérré változott. Június 14-re teljes szárazföldi, tengeri és légi blokád alá helyezték Nyugat-Beirútot, s követelték a palesztin felszabadító erők távozását. Izrael fegyveres akciói, amelyek súlyos véráldozatokat követeltek a PFSZ-től és Libanon népétől. diplomáciai erőfeszítések révén azzal torkollottak tűzszünetbe, hogy a palesztin fegyveresek szeptember 1-re elhagyták Nyugat-Beirútot, s Szíria, Szudán, Jordánia, Tunézia és a két Jemen fogadta

be őket. Az izraeli megszállók azonban különböző nemzetközi kontingensek odaérkezése után is Libanonban maradtak, s jelenleg alkudozásokat folytatnak arról a bejrúti kormánnyal, milyen feltételek mellett volnának hajlandóak kivonulni az ország egy részéből.

Szeptember 17-én mélységes

felháborodást és megdöbbenést keltett világszerte, amikor Tel Aviv csapatainak cinkosságával falangista milicisták nyomultak be a nyugat-bejrúti Szabva és Satila palesztin menekülttáborokba és ott több ezer békés férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak halomra.

Jelentős, eseménye volt a közel-keleti helyzetnek a szeptember elején megtartott fezi arab csúcsértekezlet, amely

úgynevezett chartát fogadott el. Ez központi szerepet szán a'PFSZ-nek az eljövendő rendezésben és kimbndja, hogy a közel-keleti tűzfészek felszámolásában minden érdekelt államnak részt kell vennie. Mint a fezi csúcsértekezlet által kinevezett hetes bizottság körútja során a moszkvai megbeszéléseken kitűnt: az arab álláspont nagyon közel áll a szovjet béketervhez. A rendezést akadályozza, hogy Reagan változatlanul a Camp David-i különállói kiterjesztésével szeretne valamilyen „amerikai megoldást” találni, s Izrael érdekeit szolgáló diplomáciát folytat a térségben.

Bizonyos — állapítják meg a kommentátorok —, hogy a Közel-Kelet az 1983-as esztendőben is egyik legégetőbb probléma marad, s az év folyamán a világpolitika előterében lesz.

Árkus István

val, így a szomszédos Egyesült Államokkal is.

Kuba tíz éve tagja a KGST- nek. Hazánkkal, a bennünket elválasztó sok ezer kilométeres távolság ellenére meleg, baráti kapcsolatai alakultak ki a politikai', tudományos és kulturális élet valamennyi területén. Számos új. ipari üzem, gépek, az Ikarus buszok a kubai utcákon bizonyítékai gazdasági együttműködésünknek, dfe a magyar fogyasztó is lép- ten-nyomon találkozik a kubai termékekkel, a különféle déligyümölcsökkel. dohányféleségekkel, népművészeti és egyéb cikkekkel.

N

agy nemzeti ünnepükön mély tisztelettel és szeretettel köszöntjük Kuba testvéri népét és, kívánunk további sikereket a szocializmus építéséhez.

E

gy esztendő híján negyed- százada, hogy az év első napján alapvető fordulat következett be Kuba életében. 1959. január elsején a felkelő népi hadsereg a diktatúra ellen vívott győztes csaták után bevonult a fővárosba.

Kuba az elmúlt két és fél évtizedben jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert. Ezt bizonyítja a többi között az a tény, hogy az el nem kötelezett országok VI. csúcsértekezletét 1979-ben Havannában tartották és a közel 100 országot tömörítő mozgalom vezetése három évig Kubát illeti.

A forradalmi átalakulás vezetője, Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, államelnök több ízben kijelentette, hogy a szigetország baráti kapcsolatokat szeretne kiépíteni a világ valamennyi országá-