Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-01 / 282. szám
mrrrT “tf/Ps ¥ K/untm 1982. DECEMBER 1., SZERDA Tájházban Pedagógiai hagyományok gyűjtése A múlt emlekei Tanárok és népművelők Dunabogdányban a művelődési ház ad átmeneti otthont a létesülő tájháznak. Az épület két helyiségében őrzik a múlt tárgyi emlékeit. A tizennyolcadik században betelepült német nemzetiség életmódját, szokásait felelevenítő emlékek között megszemlélhetjük az átlagpolgár ezobaberendezéseit, viseletét. A kézművesség fejlettségére megannyi eszköz utal. A gazdag anyag között szerepel a falut ábrázoló eredeti metszet, s a dunai életet tükröző korabeli fotó is. Alaposan, mindenre kiterjedő figyelemmel vitatta meg a Pest megyei tanács művelődésügyi bizottsága a zsámbéki Tanítóképző Főiskolán megtartott kihelyezett ülésén a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozatának tevékenységéről szóló tájékoztatót, amelyet Hargitai Károly, a megyei tagozat elnöke terjesztett elő. A három és fél éve alakult tagozat munkájában több, mint száz pedagógus vesz részt. Négy munkacsoportban tevékenykednek: neveléselméleti, didaktikai, pedagógiai vezetési és neveléstörténeti területen. Fő célkitűzéseik közé tartozik, hogy a társaság tagjait ösztönözzék a pedagógiai pályázatokon való részvételre, a megyei és országos szaksajtóbeli publikálásra. A munka- csoportok elősegítik a megyei pedagógiai hagyományok gyűjtését. Rendezvényeik érdekesek, tartalmasak. Szakmai erőpróbák A tagozat vezetősége bekapcsolódott a pedagógiai pályázatok előkészítésébe, meghirdetésébe és elbírálásába is. A továbbiakban legfontosabb feladatuknak többek között a tavalyi küldöttközgyűlés dokumentumainak elemzését, a köz- oktatáspolitikai döntésekben való társadalmi és szakmai részvételt, az eredményes megvalósítás segítségét tartják. Kmellett megkezdték már a felkészülést a VI. nevelésügyi kongresszusra, kiveszik részüket a pedagógus továbbképzés tervszerű szélesítéséből is. Rendszeresebben A művelődésügyi bizottság ezt követően dr. Kurucz Albert, a Magyar Népművelők Egyesülete Pest megyei elnöke előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg az egyesület munkájáról. Az elmúlt évek tevékenvségéről, a gondokról már több ízben beszámoltunk. Az idei esztendő legpozitívabb eredménye az. hogv a területi szervezet tag iái közül mind többen vesznek részt a szakmai csoportok munkájában. Az idén megtartott közgyűlés is reális tükröt tartott a vezetőség és a tagság elé. MOZIMŰSO DECEMBER 2-TÖL 8-IG ABONY 2—3: A vőlegény 4—5: Egy zseni, két haver, egy balek 6—7: A hétszáz éves titok BUDAÖRS 2—5: Hova tűnt Agatha Christie?* 5: A ravasz varjú (du.) CEGLÉD, Kamaraterem 6—7: Esküvő* 2—8: Péter cár és a szerecsen (du.) 2—5: A hétszáz éves titok (este) 6— 8: A bosszú* (este) CEGLÉD, Szabadság 2—8: Hófehérke és a hét törpe (du.) 2—5: A kétbalkezes és az örömlány* (este) 6: Válás olasz módra* (este) 7— 8: Rafferty és a lányok* (este) DABAS 2—3: Az emberevő medve 4—5: A nők városa I—II.*** 5: Csizmás kandúr (du.) 6: Valahol Európában DUNAKESZI, Vörös Csillag 2—3: Honda-lovag 4—5: SuM-buIi (du.) Agónia I—II.* (este) 6—7: Ellopták Jupiter fenekét DUNAKESZI, József Attila 2: Vük 5: Fuss utánam, hogy elkapjalak ! 6: Tanú ne maradjon** 8— 9: A karatéző Cobra* DUNAHARASZTI 2—3: Megáll az idő* 4—5: Bronco Billy 6—7: Megbocsátás* ÉRD 2—3: A karatéző Cobra* 4: A hosszútávfutó magányossága** 5: A karatéző Cobra* 6—7: Kangyaboly* FÓT 2—3: Agónia I—II.* 4—5: Start két keréken 5: Repülés az űrhajóssal (du.) 6—7: Honda-lovag GÖDÖLLŐ 2—5: Éjszaka történt (du.) Esküvő* (este) 6—8: A két aranyásó (du.) Az ifjúság édes madara** (este) GYAL 2— 3: Megbocsátás* 4—5: Az emberevő medve (du.) Hyppolit, a lakáj (este) 6—7: Mackenna aranya MONOR 3— 8: Szuperzsaru 5: A fekete paripa (du.) NAGYKÁTA 2—7: Ben Hur I—II. 5: Diótörő-fantázia (du.) NAGYKŐRÖS, Arany János 2—3: Éretlenek 4— 5: Kaszkadőrök 6—8: A 3. számú flrbázis** NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 2—8: Fekete tyúk (du.) 2—5: Mephisto I—II.* (este) 6—8: A kétarcú felderítő (este) PILISVÖRÖSVAR 2—3: A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** 5: Családi összeesküvés* 6: Sörgyári capriccio* POMÁZ 2—3: Szabadlábon Velencében 4—5: S.O.S. Concorde 6: Férfiak póráz nélkül** RÁCKEVE 2—3: Az ifjúság édes madara** 4—5: Megáll az idő* 5: Apacsok (du.) 6—7: Bronco Billy SZENTENDRE 2—5: Nyom nélkül 6—8: Kilenctől ötig* SZIGET3ZENTMIKLÓS 2—3: Bronco Billy 4—5: Az ifjúság édes madara** 5: Zöld rakéták (du.) 6: Megáll az idő* TÁPIőSZELE 2—3: Evans doktor titka 4—5: Cimborák (du.) Egymásra nézve*** (este) 6: Keresztül a nagy vízválasztón VÁC. Kultúr 2—3: A vasálarcos férfi (este) 2— 5: Hós/akadás (du.) 4—5: Tűzharc* (este) 6—3: Muopet show (du.) Agónia í—II.* (este) VÁC, Madách Imre 3— 4: Pie.lonc icgyiptomban VECSÉS 3— 5: Kilenctől atig* 4— 5: Szeleburdl család (du.) 6—8: Nyom né(kül * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. *• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. Ennek alapján elsődleges célkitűzés az alaposan lecsökkent taglétszám növelése, a szervezeti élet rendszeresebbé tétele. Fokozni és segíteni kívánják a tagság aktivitásának kibontakozását, a népművelők feladatokkal való ellátását, rendszeres informálását, és a pályakezdők szakmai támogatását. Új munkacsoport Fölvetődött annak a gondolata, hogy új munkacsoportot is létrehozzanak, c. múzeumi népművelők számára. Az idén alakult új vezetőségre vár az egyesületben tevékenykedő népművelők passzivitása okainak földerítése, illetve azok megszüntetése. Kiemelten kívánják kezelni az érdekvédelem témakörét. A számos új törekvésnek pedig — megyén belüli és országos tapasztalat- cserék keretében — módot adnak a bemutatkozásra. A művelődésügyi bizottság megtárgyalta a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal javaslatát az 1983-as év nyarára tervezett vácrátóti komolyzenei hangversenyekkel kapcsolatban, majd tájékoztatót hallgatott meg a tanítóképző főiskola munkájáról, s megtekintette az oktatási intézményt. Kő. Zs. Kiosztották a Rádióban Kritikusok díja Kedden a Magyar Rádióban kiosztották a kritikusok díját. Az elismerésben a gyermek-, az ifjúsági, a 40 percnél rö- vidébb és a nagyhangjátékok kategóriájába tartozó, idén elhangzott hangjátékok részesültek. Ugyancsak díjat kaptak a legjobb dokumentumjátékok és dokumentumműsorok készítői. A gyermekhangjátékok kategóriájában szerzői díjjal jutalmazták Békés Pált, rendezői díjat kapott Kováry Katalin, színészi díjban részesült Jani Ildikó és To- manek Nándor. Az ifjúsági hangjátékok készítői közül a szerzői díjat Béres Attila, a színészi díjat Csomós Mari és Sztankay István kapta. A rádiójátékok kategóriájában a szerzői díjat Gáli István, a rendezői df.iat Bozó László érdemelte ki, színészi díjat kapott Igó Éva és öze Lajos. A 40 percnél rövidebb rádiójátékok alkotói közül szerzői díjjal jutalmazták Mándv Ivánt, a rendezői díjat Varga Géza. a színészi díjat Temessv Hédi, valamint Incze József kapta. A dokumentumjáAékok kategóriájában a szerzői díjat. Bogáti Péternek, a riporteri díjat Szél Júliának és Hegyi Imrének ítélték. A dokumentumműsorok közül a szerzői díjial Kubinvi Ferencet, a riporteri díjjal Stefka Istvánt és Martinkó Károlyt jutalmazták. Kiállítótermekből A képi beszéd sok változata A Műcsarnokban látható a fiatal képzőművészek legújabb alkotásait bemutató tárlat. Jelen esetben többről van szó, mint a mindenkori ifjú, kezdő festők, szobrászok térnyerési szándékairól, merész kísérleteiről, olykor meghök- kentést is okozó műveiről. A közönség igénye változott velük kapcsolatban: a felháborodás helyett természetesnek tartják a látogatók az újítás bizarr ötleteit, s nem elutasítással, hanem érdeklődéssel fogadják a különböző forrásokat felhasználó, más-más irányok felé igyekvő, eltérő értékrendet képviselő műveket. Életképes törekvések Az unalom semmiképpen nem jellemző e közös évi seregszemlére, s a megállapodás sem. A tanítványok csak igen ritkán hasonlítanak mestereikre, s ez az önvalósulásra törekvés mindenképpen dicséretes. Még akkor is az, ha a bátorság az európai kiegyenlítődés szellemében történik, hiszen nem „első alkotások” születésének lehetünk tanúi, hanem a kontinens új stílustörekvéseinek gyors felhasználását regisztrálhatjuk. Ezen általános tendencia mellett sok komoly és önálló árnyalatot üdvözölhetünk; a divat hatásai mellett életképes törekvéseket is. Ma már az egyéni fogalmazás követelmény, s ezzel a kötelező mozzanattal élnek is a fiatal alkotók — s hogy sajátos elképzelésük mennyire válik időleges érdekességgé vagy állandósuló minőséggé, az gondolataik mélységétől, rajzi kondíciójuktól függ. Olykor még az iskolázottság sem számít, hiszen Wahorn András, Ef Zámbó István, Holdas György és Huber András — szentendreiek és budapestiek egyaránt — saját egyszemélyes egyetemüket végezték, s képeik, szobraik, érmeik jó bizonyítványt jeleznek. A nemrég végzett főiskolások közül Dienes Gábor és Nagy Gábor évek óta egymást inspirálva, külön versenyt vív, ezúttal olyan magas színvonalú döntetlennel, amely húzóerő, a fiatal korosztály mértéke és iránytűje. Hozzájuk, a vizuális úttörőkhöz tartozik Barabás Márton, a szentendrei Egyed László, Kárpáti Tamás, Rényi Katalin és Kollár György. Anyag és képzelet A gondolati szabadság a tárlat egyik fő jellemzője; a képi beszéd sok változata ebből származik. A fejlődés abban rögzítődik, hogy a kialakult előőrs értékrendje révén a derékhad eszköztára is tisztult. így a szélsőségek — javuló minőségük révén — megalapozott szélső pontokká váltak. A sok neológ részlet, képi ajánlat már nemcsak elfogadható, hanem egész képzőművészetünk — további lényegét, határait tágító — inspiráló tényezője. A megújulás épít a képzelet és az anyag eddig még kiaknázatlan lehetőségeire. Ez jellemzi a pomázi Ásztai Csaba szitanyomatait, a sződligeti Bakos Ildikó gipszszobrát, Buczkó György üvegképeit, Hérics Nándor plakátjait. El Kazovszki a furcsa rajzolatok igényes színkultúrájával groteszk fintorokba rejti töprengéseit. Hétköznapi varázs Adódnak rejtélyek is. Mindenekelőtt az, hogy a komoly formakultúrával rendelkező Körössényi Tamás miért paza- rölja erőit sokat vitatott csajkasorozatára. Vele ellentétben Lugossy Mária érmei, üveg- és higanytársításaival újdonságok, Paulikovics Iván, Samu Géza, Orosz Péter természeti és néprajzi forrásokat sűrítő szoboralakzataihoz hasonlóan. Megannyi lehetőség, készülődés, tervezés lendíti előre e nemzedéket, úgy, hogy miközben útját keresi és találja, módosítja az idősebb generáció pályaívét, s megalapítja nemzeti képzőművészetünk új műhelyét. Párizs és a világ más tájainak szellemi világosságát felfedezve öntörvényekké alakítva, nem feledkezhet meg azonban ez a most izmosodó korosztály arról, hogy a korszerűséget csak akkor sűrítheti művek folyamatává, ha karakterében és léptékében magyar marad, s fő gyökérként a mi életünk hétköznapi varázsát, valóságát ragadja meg. Ha ezt a Stúdió ’82' felfedezi önmagában, akkor nemcsak a saját, de valameny- nyiük szépülő holnapját is közelíti majd a tartalmas művek sorozatával. Ez képzőművészetünk új fejezetének, új állomásának ígérkezik. Losonci Miklós Zenei panorámái Emlékezés Kodályra A Kodály-centenárium alkalmából a Pest megyei Tanács Budai Járási Hivatalának művelődési osztálya és az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozata emlékünnepélyt rendezett Zsámbékon, a főiskola hangversenytermében. Szolga László tanszéki csoportvezető, főiskolai tanár megemlékezését Bartók gondolatával kezdte — melyeket 1928-as amerikai hangversenykörútján, a „Pro Musica Society” félkörére tartott előadásában mondott, az új magyar zenei törekvésekről és irányzatokról: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett..Ezt követően Szolga tanár úr mint Kodály volt tanítványa személyes tapasztalatait, emlékeit mondta el mesteréről. Rádiófigyelő RÉVKALAUZ. Amolyan kedvcsináló a művészetek iránt ez a műsor — gyerekek számára. A mostani adás nemcsak hasznos, hanem tulajdonképpen szórakoztató összeállítás is volt. Szó esett irodalomról, színházról, filmről, zenéről egyaránt. A szerkesztő-műsorvezető Makk Katalin általában jó szemmel válogatott, és azt a szándékát is dicsérni lehet, hogy az alko- tók megszólaltásával a művek születésének körülményeit firtatta, ezzel teremtve otthonos szellemi környezetet a befogadás számára. Két dolog azonban annak ellenére szöget ütött a fejembe. Az egyik: o műsor stílusa, pontosan fogalmazva: a hanghordozása. Éppen a művészetekben, különösen a gyermek- irodalomban gyakori jelenség, hogy az író nem tud azonosulni a fiatal korosztály gondolkodásmódjával. Ebből következően számukra idegen hangot üt meg és így mondanivalója hatástalanul cseng, érzelmileg nem tud közel férkőzni hozzájuk. A leggyakoribb szélsőség: a szájbarágó csacsogás vagy a felnőttes tudálékosság. Sajnos, mindkettőt föl lehetett lelni ebben az adásban. A másik kifogásom egy képtelen felfogással perel. Nemrég egy, a televízióban is szellőztetett botrány országos fölháborodást kavart. Nevezetesen a Nemzeti Színház Bánk bán előadása, ahol középiskolások idétlen viselkedése miatt a főszereplő — szerin- ' tem jogosan — félbeszakította a játékot. Ezt követően most a Révkalauzban a miskolci Nemzeti Színház rendezője a gyermek-bemutatókkal kapcsolatban azt az ars poeticáját fejtegeti, hogy a nézőteret és a színpadot egyetlen nagy játszótérré kell alakítani, ahol a kis nézők együtt játsszanak, a színészekkel. Bevallom, megdöbbenve hallottam, hogy legutóbb a Ludas Matyi előadásán tettlegesen is beleavatkoztak Döbrögi megfenyí- tésébe. Így nem lehet — sőt nem szabad! — Thália szentélyébe csalogatni azokat a nemzedékeket, melyekből a színházat szerető, a szép szó művészetét tisztelő közönséget akarjuk verbuválni. JANKOVICH FERENC. Fenntartás nélkül örülni tudok a rádió A hét költője című sorozatának. Gondos szemmel és értő érzékenységgel választják ki a bemutatott alkotókat; az elmúlt időszakban elsősorban a magyar líra jeleseit. Most is egy . nagy, sokszínű költőre esett a szerkesztő pillantása. Évtizede, hogy eltávozott körünkből, gazdag életművet hagyva örökségül irodalmunk számára, amellyel azonban meggyőződésem, hogy mind ez ideig rosszul, méltatlanul sáfárkodtunk. Pedig kivételes képessségeit korán megmutatta. A falusi kőművessegéd fia az egyetemre kerülve E ötvös-kollégista lett, majd mint ösztöndíjas magyar—frapcia tanárjelölt két esztendeig a párizsi École Normale Supérieure-ön tanult. Párizsban jelent meg első verseskötete is, a Kenyér- szegés. Zenei érzéke és műveltsége meghatározó volt költészetének kibontakozásában. Legközelebb azok a versei állnak hozzám, amelyeknek gordonkahúrokon pengetett muzsikája legtöbb olvasójának a szívét is rabul ejtette. Indulására a Nyugat nagy költői vetettek árnyékot. Sikerült azonban napfényre lépnie. Versei előtt végül is a Nyugat nyitott ajtót, majd annak utóda, a Magyar Csillag adott szálláshelyet. Művészete az ötvenes évektől kezdve szökött virágba. Tollával bebarangolta az irodalom majd minden égtáját, de a vers igézetétől élete végéig nem tudott szabadulni. Ebből adott pompás ízelítőt a rádió az elmúlt héten. Sz. E. A zenés irodalmi összeállítást Illyés Gyula: Bevezető egy Kodály-hangversenyhez című költeményének tolmácsolásával Üjlaky László színművész, a Budapesti Gyermekszínház tagja nyitotta meg emlékezetesen. A továbbiakban az ének- és zeneszámok összeköt téséül egy-egy Káldi János-, Fodor András- és Vészi End- re-verset hallhattunk előadásában. Kodály: Meditáció, Esik a városban, Székelykeserves és Székelynóta című műveinek kitűnő előadását ifj. Fasang Árpád zongoraművésznek köszönhették az emlékünnepély résztvevői. Testvérével, Fasang Zoltán fuvolaművésszel közösen játszották el az Epigrammák 1., 2., 3., illetve 5. és 7. opuszokat, amelyek közül a záródarab tolmácsolásával aratták a legnagyobb sikert. Leblanc Győző magánénekes, az Állami Operaház tagja P. Szabó Anikó zongora- művésznő kíséretével először a Magos a rutafa és a Geren-, cséri utca, majd a Toborzó férfias, meggyőző előadásával hódította meg a közönséget. Pitti Katalin KISZ-díjas magánénekes, az Állami Operaház tagja valamikor Szolga László tanár űr biztatására" kezdte énekesi tanulmányait. Műsorában a Nausikaa, az Akkor szép az erdő, a Ne búsuljon senki menyecskéje és a Háryból örzse dala hangzott el. Kissé fénytelenül kezdett a hideg terem miatt, de szép tónusú, kimunkált hangja átsegítette a kezdeti nehézségeken, s P. Szabó Anitával az oldalán az est legmegérde- meltebb tapsait aratta. A Tiszán innen, Dunán túl... ismerős dallamait férjével, Leblanc Győzővel együtt adta elő. Nemcsak szépen énekeltek, hanem kitűnően alakították is a megszólaltatott szerepet. Az est zárórészében a főiskola női kara: Jelige, Villö és Forr a világ című kórusait adta elő, Gerenday Agnes vezényletével. Talán szerencsésebb lett volna a tagjait illetően ötven százalékban féléves együttest a műsor elejére tenni; így a kontraszt nem kedvezett produkciójuknak. Ha még valamit kifogásolni lehet, az a műsorszámok egymásutánja. Szakavatott dramaturg segítségével egységesebb ívű | előadást lehetett volna össze- | állítani. A jelenlévők mind- ! ezek ellenére * valóban méltó ! emlékest részesei lehéttek. 1 Pintér Emőke
