Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
6 1982. DECEMBER 24., PÉNTEK Színházi levél A színház karácsonya í Karácsonykor a ! színház Is ünne- jpel: nem játszik. [Nem tárulnak ki ! a nézőterek ajtói, ' nem telnek meg nézőkkel a széksorok, nem Jfeyüik szét a függöny; az üres Színházépületekben csak az ^ügyeletes portás meg az ügyeletes tűzoltó jelzi, hogy Thá- 11a oltárának lángját is takarékra állította az ünnep. A Színészeknek végre van egy pyugodt estéjük otthon, a Család körében; pihenhet a teiűszaki is: díszletezők, világosítók, öltöztetőle, sminkesek, kellékesek. Karácsonyfagyúj- táskor csúsztat nálunk a szín- |ház — nálunk, mondom, mert *iem minden országban ez a kzokás. A színház karácsonya azonban valaha nem Ilyen volt. A kisded születése körüli időszakban az évszázadok folya- toián létrejött az, amit így ^evezhetnénk: a karácsony Színháza. Gyökerei igen mesz- azire nyúlnak vissza, egyes vonatkozásokban a IX. századig, más területen pedig egészen a IV. századig. A 800-as évek vége felé Szokássá vált a nyugati orj Szagokban, hogy a katolikus egyházi liturgia bizonyos részeit kiegészítő szövegekkel bővítsék ki. E kiegészítő, dramatizáló, elbeszélő szövegeket trópusoknak nevezték. JTöbbségük dlalogizált,. azaz párbeszédes formában készült, S a kórus énekelte kérdés-fele- iet formájában. Ez a megoldás aztán az egyes nagy ünnepkörök — húsvét, advent — Idején egyre bővült, egyre inkább önállósult. A trópusokból lassan kialakult egy már bem csak énekelt, hanem próbában Is előadott, sőt eljátszott (orma, melyben már megszemélyesített alakok tűnnek fel, ■ az ő dialógusaikból bontakozik ki a húsvéti vagy az adventi mondakör története, cselekménye. Ezek a már liturgikus játékoknak nevezett előadások (mert tulajdonképpen azok voltak) aztán egyre terebélyesednek. Szerzetesek alakítják a bibliai történetek ismert alakjait, de megjelenik a Játékot irányító személy (vagy személyek): a Kfónlkás vagy a Mágus. Ma talán narrátornak neveznénk őket... A nyugati kereszténységnek azek a liturgikus játékai azonban valószínűleg a keleti kereszténység, azaz Bizánc felől érkeztek. Ott ugyanis már a IV. és az V. században elterjedtek a templomokban az úgynevezett homiliák, a bizonyos teátrális vonásokat mutató drámai szentbeszédek. (A homiliák és a trópusok közti hasonlatosság nyilvánvaló). A homiliáknak is kialakult két nagy ciklusa, az egyik Jézus születésének, a másik Jézus kereszthalálának bibliai mondakörére épült. A kutatók szerint aztán ezek a homiliák adták az ötletet a trópusok, majd a liturgikus játékok létrejöttéhez a német, francia vagy »kár magyar nyelvterületen. I gen, a magyar nyelv- területen, mert a sors különös kegye folytán, épp egy XI. századból származó, magyarországi eredetű kézirat, a Tractus Stellae őrizte meg azt a szöveget, mely tulajdonképpen egy karácsonyi liturgikus játék. Nyelve ugyan latin volt — mint a többi hasonló játéké is —, és a templomban zajlott, de a templom különböző részel — a főoltár, a kórus, a karzatok, a templom hajója, a sekrestye ajtaja, a főbejárat és az oldal- bejáratok — már fontos és önálló szerepet kaptak a játékban. A Tractus Stellaeben például a cselekményt a főoltárnál indította az I. Mágus, ő kezdte elmesélni a Jézus születése körüli történetet. A két mellékoltárnál elhelyezkedett II. és III. Mágus tovabbvitte a történetet, újabb mozzanatokat adott hozzá, majd hárman együtt folytatták a cselekményt: találkoztak Máriával, átadták neki ajándékaikat (mert hát a Mágusok nem mások mint a három napkeleti király), aztán bekapcsolódott a kóruson elhelyezkedett Heródes, megjelentek az oldalhajóból a mágusok hívására a Kisded imádására érkező pásztorok, angyal lebegett alá a főhajó magasából, feltűnt a háromkirályokat vezérlő csillag is, és a tőoltár előtt a Kisded is megjelent anyja, Mária karján, majd apja, József előhozta a bölcsőt, melyben a Kisded elpihent. Szabályos dramatikus előadás ez, változatos helyszínekkel, érzékletes megjelenítéssel, az adventi liturgikus kör naiv bájával, s természetesen énekkel és zenével kísérve. A fejlődés további fázisa aztán majd az lesz, amikor a latin szöveget felváltja a nemzetinépi szöveg, és amikor a játékok már akkorára terebélyesednek. annyi új meg új jelenet kapcsolódik hozzájuk (s e jelenetekkel együtt annyi új helyszín), hogy már nem férnek el a templom keretei között, nem férnek el az isten- tisztelet liturgikus szerkezetében sem, s így lassan-lassan önállósulnak és kikerülnek a templomból a templom köré, a templom elé. Elképzelhető, mekkora hatása volt ezeknek a játékoknak az írástudatlan vallásos tömegekre, hiszen ezekben a századokban az írni-olvasnl tudás kivételes tudomány, i a szent szövegek — a biblia, a szentek élete, stb. — sem egykönnyen hozzáférhetők, mivel a könyvnyomtatás jó százötven esztendő távolában van még. Sajátos formában megvalósított vallásos ismeretterjesztő előadások voltak hát ezek a liturgikus játékok, s amikor, a fejlődés egy még későbbi szakában, kibontakozott belőlük a passiójáték, már ennél is többet adtak. Ni ekünk magyaroknak kivételes szerencsénk van a karácsony színházával: a XVII. —XVIII. századi passiójátékok hatalmas anyaga maradt fenn az erdélyi Csíksomlyón, és ebből a gazdag forrásból ihletett kézzel merítve mai színpadi játékot formált Ke- rényi Imre és Balogh Elemér, Csíksomlyói passió címmel A Várszínházban ez az előadás érzékletesen eleveníti meg a liturgikus játékok karácsonyi mondakörét is. De van még valami, ami őrzi a karácsony színházát: a betlehemes játékok. Ez a karácsonyi népi játék alighanem egyenes leszármazóttja a liturgikus és a passiójátékoknak; viszonylag igen fiatal, talán százötven esztendős. Szeretném hinni, hogy legalább egyik-másik faluban még mindig szokásban van, s őrzi a régi századok üzenetét, a színház . karácsonyának emlékét éppúgy, mint a naiv néphit és a népköltészet szülte szép verseket, énekeket. Takács István Jönnek a bibliobuszok (?) Aszfaltúton hat kerékkel Nem jön össze A döntés megszületett: a megye könyvtári helyzetének — az országos szinthez viszonyított — lemaradását mozgóellátással, összesen hat bibliobusszal kell feloldani. A megyei tanács művelődésügyi osztálya pályázatot nyújtott be az Országos Közművelődési Tanácshoz a kis települések alapfokú könyvtári ellátásának módszeréről, jelesül a bibliobuszok csatasorba állításáról. A pályázat hatmillió forintot hozott a konyhára, és 1981 első napjaiban zöldutat kaptak a szellemi tőkét hordozó járművek... Lassan 1983-at írunk. A döntés érvényes, bibliobuszok lesznek, ha késve is; de a létükről kialakult spontán vita folytatódik, és érkezésüket nem fogja kísérni szakmai örömujjongás. a térségben éppen húsz település van, amelynek lakossága nem éri el a másfél ezret. A mozgókönyvtárak végül is a ceglédi járásba érkeznek majd és tisztelet a korábbi döntést megváltoztató szándéknak, mert ebben a körzetben nagyobb a könyvszükség, hiszen a tanyák száma meghaladja a kétezerötszázat. Am Cegléden mégsem fogadják tárt karokkal a jövő év első negyedében érkező első bibliobuszt. — Nem hiszem, hogy a járás három kistelepülésének közművelődési gondjait a jelenlegi feltételek között megoldhatja a mozgóellátás — mondta Vargha Sándor, a járási hivatal közművelődési felügyelője. — A tanácselnökök kifejezett averzióval fogadják a bibliobusz gondolatát, hiszen erre több tízezer forintot kell áldozni a csekély fejlesztési keretükből úgy, hogy az eredmény alig-alig észlelhető. Valamennyi közsé' günkben működik ugyanis könyvtár és nem is rosszul. A mozgóellátás viszont szinte felmérhetetlen értékű segítséget adhatna a tanyák közművelődéséhez, de az Ikarus 260- as november közepétől március elejéig külterületen csaknem használhatatlan erre a célra. A tekintetek Érd felé fordultak, ahol 1978. május elsejétől rója városi köreit a moz* góbibliotéka. Bizony szerény hatásfokkal! Csak az érdiek lennének ebben vétkesek? De hát Budapest két bibliobuszá- nak fenntartói sem veszik szívesen az érdeklődést a csaknem egy évtizedre visszanyúló eredménylistáról. A Győr- Sopron megyeiek viszont lenyűgöző statisztikákkal szolgálnak. Baranyában feszültségekről beszélnek. A Somogy és Fejér megyeiek könyvtárautóbuszát sem övezi látványos dicsfény... Maradjunk azonban a magunk portáján. Érden minden héten a város tizenegy pontján áll meg a bibliobusz két és fél ezres kínálatával. Olvasóinak száma alig haladja meg a háromszázat, a kisközségi átlagot. A hátteret nyolcezer kötet adja, amely többnyire felnőtteknek szánt irodalom, viszont az olvasók többsége gyerek. Az utazókönyvtáros fizetése alig háromezer forint lenne, ha lenne könyvtáros, viszont a gépkocsivezető négy és fél ezret' kap, miközben 6 kölcsönöz zsörtölődve, merthogy neki csak a rakodásért jár többlet- juttatás. Mi tagadás: aa utazókönyvtáros státuszára felvettek ugyan egy embert, de ő nem utazik! A bibliobusz évente átlagban két és fél hónapot áll, mert javítják, szabadságon van a pilóta, vagy egyszerűen besüpped a külterületi utcák sarába. Ilyenkor aztán az a kevés olvasó is hiába várja az érkezését, A busz csak szilárd burkolaton tud közlekedni, de ahol jó az út, onnan néhány perc alatt be lehet érni a központi könyvtárba. Minek hát várni a hatkerekűre, amelyik vagy jön, vagy nemi Mindezek a gondolatok az érdi könyvtárban hangzottak el. Csak hát a valósághoz tartozik az is, hogy a helyi tanács az évek során már kiépíthette volna a leállósávo- kat, önerejéből emelhette volna a könyvtáros bérét; a népművelők az igényekhez igazíthatták volna a könyvállományt és a heti menetrendet kéthetire változtatva ésszerűbbé tehették volna a kölcsönzési időpontokat, ráadásul a jó propaganda sem számít ördöngösségnek. Volt egyszer egy tervezet, amely megélte a megyei jóváhagyást is: adassák a váci járásnak két bibliobusz, hiszen Jelenet m Csíksomlyói passió című misztériumjátékból, melyet a Várszínház mutatott be Rossz feltételek — összeállítottuk a bibliobusz menetrendjét, de azt nem szabad komolyan venni — mondta Kányi Andrásné, a városi-járási könyvtár igazgatója. — Megítélésünk szerint Cegléd rossz könyvtári helyzete miatt helyben is elkelne tíz megálló, és ott vannak a tanyák... Már kaptunk százezer forintot a bibliobusz könyvállományának megvásárlásba, de nem költöttük el, mert nincs hová tenni a köteteket. Raktár nincs és ember sincs, aki az állományt feldolgozza. Számunkra kicsit félelmetes ez a-gazdagodás, mert a feltételek rosszak. — A megyei tanács adja a bibliobuszt, s a korábban kiutalt százezer mellé még kétszáznegyvenezret könyvekre — mondta Tóth Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály tanácsosa. — Ezenkívül majdnem másfél milliót biztosítunk bérekre és az autóbusz működési kiadásaira. A helyi tanácsoktól csak a fogadás feltételeinek megteremtését várjuk el. Cegléden mégis csak egy lebontásra ítélt, életveszélyes helyiséget tudtak felkí nálni raktárnak és a községekben sincs még megoldva a fogadóbázisok kialakítása. Tanyai sálban, hóban A döntés megszületett: a két bibliobusz a ceglédi járásba indul, hiszen szükség van rá' juk a városban és a mozgóellátás kellene a tanyákon is. A további négy autóbusz meg rendelését azonban érdemes volna megfontolni! Hiszen földúton éppen akkor használhatatlanok, amikor a tanyai ember ráérne olvasni. A megközelítően hárommillió forint értékű bibliobusz költségének egytizedéért talán vásárolni lehetne négykerék-megha jtá- sú, mozgékony mikrobuszokat. A bérkeret átdolgozásával alkalmazni lehetne olyan könyvtárosokat, akik bekopognak a tanyák széltől pléddel védett ajtóin: könyvet hoztam. Utópia — mondta erre egy közművelődési szakember, mármint utópia, hogy a nép művelő a „nép társalkodója' legyen. Olyan emberek kel lenek, akik nemcsak könyvet, filmet, előadást és kiállítást visznek, hanem megkérdezik, hogy hányat ellett a koca, mennyi a tej zsírtartalma, kijavítják a gyerek házi felada tát és szóba hoznak néhány mentálhigiénés dolgot is. Az sem lehet, hogy a köz- művelődés ügyét lelkiismeret tel vállalók ne örülnének, ha több olvasóhoz jut el a könyv. Viszont az is igaz: ketté kellene választani a bibliobusz és a tanyai mozgókönyvtár fogalomkörét, feladatait. Kr. Gy, Életfa s m mm Él Äil m \ WfJM Ki Wlttmann Károly festmény* Anyanyelvi kultúra, hagyományápolás A híd szerepét töltik be A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének tevékenysége bonyolultabb a többi nemzetiségi szövetség munkájánál, éppen az anyanyelvi kultúrát, a közművelődést illetően. A szövetség ugyanis két nemzetiség, a szerb-horvát és a szlovén érdekeit képviseli hazánkban. A horvát nemzetiség azonban több etnikai csoportra tagolódik: bosnyákra, sokáéra, bunyevácra, Zala menti, Dráva menti és nyugat-magyarörszági horvátok- ra, rácokra. Az etnikai csoportok más és más nyelvjárást beszélnek. Alappillér az iskola — Az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1958-as nemzetiségi határozata után — tájékoztat Gyúrok György, a szövetség megbízott főtitkára — évről évre jobb eredmények születtek a délszláv nemzetiségi oktatásban is. Az ötvenes évek nehézségei — a politikai elhajlások, a magyar—jugoszláv viszony megromlása — hátrányosan érintették a magyarországi délszláv nemzetiségeket. A határozat után jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy a gyakorlatban Is teljes jogú állampolgárai vagyunk hazánknak. A horvát, a szerb és a szlovén nyelvek tanítása, általában hagyományaink ápolása virágzásnak indult. A legfontosabb az iskola, amely a nemzetiségi közművelődés alappillére. A jövő szempontjából talán ugyanilyen jelentőségű az óvoda. Hazánkban 102 délszlovák által lakott település 35 óvodájában körülbelül 1200 gyermek részesül anyanyelvi oktatásban, ötvenkét iskolában oktatják valamelyik nyelvünket, mintegy 3500 tanulónak. Nem vagyunk megelégedve azzal hogy csak 35 óvodában folyik anyanyelvoktatás. Sajnos, kevés a szakmailag és nyelvileg jól képzett óvónő. Sok helyen gond a tárgyi feltételek biztosítása is. Azonos feltételek között A közművelődési törvény nemcsak lehetővé teszi az anyanyelvi nemzetiségi kultúra szabad művelését, hanem erőteljesen támogatja is. — A szocialista tudatformálást, az anyanyelvi és nemzetiségi kultúra fejlesztését nem lehet és nem is választjuk külön. A nemzetiségi közművelődési munka szövetségünk politikai tevékenységének fontos, szerves részét képezi. A magyarokéval azonos feltételek között dolgozunk. A viszonylag kis létszám, a szórt települések, a különböző táj- nyelvek stb. miatt bizonyos területeken mégis elmaradtunk az átlagostól. Ennek elsősorban objektív okai vannak — irreális lenne például egy önálló szípház létrehozása ... — Nemzetiségi klubjaink adják meg ma felnőttek körében végzett közművelődési tevékenységflnk bázisát. Majdnem negyven délszláv klub működik az. országban. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a városi kluboknak, mert akik zárt falusi környezetből kerültek oda, csakis ott őrizhetik meg, ápolhatják anyanyelvűket, hagyományaikat. Sokat tehetne beszélni 27 néptánccso• portunk, 21 énekkarunk, 33 népi zenekarunk, szólóénekeseink, prózai előadóink, naiv művészeink tevékenységéről,' köztük az országos hírű pomí- zi Vujicsics együttesről. Van már önálló tv- és rádióadás sunk, évente kiadunk egy ka-, lendárlumot, amely nagyon népszerű; 37 éve jelenik meg hetilapunk, a Narodne Noviny. Tervek, kapcsolatok — Milyen tervei vannak a délszláv szövetségnek? — Szeretnénk egy folyóiratot megjelentetni, melyben hazai írásokat, szerb-horvát,' szlovén nyelvű tudományos műveket tennénk közzé. Pécsett szerb-horvát színjátszó együttest szervezünk, amely talán színházi tagozattá nőheti ki magát. Nemzetiségeink egyébként minden évben élvezhetik egy-egy jugoszláviai színház előadásait. Gyakran jönnek hozzánk jugoszláviai művészeti, népi együtteseik, előadóművészek. Szövetségünk a nemzetiségek hídszerepének betöltésével a jövőben is hozzájárul a magyar—jugoszláv kapcsolatok erősítéséhez. Roxin László
