Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Automatizált légyártó üzem ÚJ, nagy teljesítményű, NDK-gépsort helyeztek üzembe • Nagykőrösi Konzervgyárban, Naponta 10—12 ezer palackot tölt meg gyümölcsből készült nektárral és paradicsomlével. Hancsovszki János felvétele Kamera helyett fakanál Sötétkamrábél a sivatagba Vizet fakasztottak az olajkutak földjén Nyugalmat ad az új lakás a családnak Érzések hibajegyzékírás közlési Vannak, akik a mindennapok Szürkeségében színes álmokat szőnek, és közben kihasználatlanul hagyják a lehetőségeket, amely sorsukon fordíthatna, mert fel sem ismerik, vagy egyszerűen nincs erejük a változtatásra. Akad persze ellenpélda szép számmal; környezetünkben ismerünk magukat minden helyzetben feltaláló, talpraesett embereket, akik a merészebb döntések előtt sem haboznak. Ez utóbbi típusra hasonlít Kisfa- ‘ ludí István fotóriporter, aki egy szép napon bejelentette a munkahelyén, a Dél-Pest megyei Szolgáltató Szövetkezet fényképészetében, hogy egy Időre szakít a gyermekmosoly felvételek készítésével, mert elszerződött „konyhalánynak” Líbiába. Ebben az afrikai országban mezőgazdasági öntözéshez fúrnak kutakat a magyarok, köztük szép számmal a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi munkásai. Ehhez a csapathoz csatlakozott konyhai segédmunkásnak, hiszen tanult szakmáját nem kamatoztathatta — legalábbis kenyérkeresetként —, a kútfúráshoz .viszont nem ért Élményekkel telt meg az a két arab feliratú füzet, amelyben naplóját vezette, térkép- vázlatok jelzik a nagy kaland színhelyeit, s vagy ezernyi színes diakocka, meg sok kagyló, csiga a Földközi-tengerből, továbbá sivatagi rózsa és egy sajtos dobozban különös zsákmány: egy skorpió, amelyet a gimnázium természetrajzszertárának adományoz. (Volt egyébként kobrakalandjuk is, amikor a tábor közös fürdőjében a zuhanytálcán fedeztek fel egy veszedelmes hüllőt.) A táborlakók a komfortra nem panaszkodhattak, hiszen Jól felszerelt hazai lakókocsikban volt a szállásuk, saját ag- regátor szolgáltatta a villanyt, hűtőszekrényeket, televíziót, képmagnót működtettek. Az összeadott pénzből vásároltak a beszerzők, s ez nem volt mindig túl egyszerű, hiszen a nyelvismeret is sántított, meg némely megszokott alapanyagtól, a disznóhústól, zsírtól, szalonnától el kellett tekinteni. A mértékletességet szolgálta a vallási tilalom, amely nem engedélyezi az alkohol élvezetét. Ráadásul a mohamedán böjt, az egy hónapig tartó Ramadán idején, csak este nyitottak ki a boltok. Azért sohasem maradt éhen senki, hiszen még a zöldségfélék egy részéről is maguk gondoskodtak a szavannaszerű, kietlen vidéken, ahol csapadék alig van. A konténerházak közötti területet felparcellázták, s elvetették az otthonról vitt paprika, paradicsom, sárgarépa és a többi növény magját. Mindenki büszke volt a saját termésére, és szívesen beszolgáltatta a közös konyhára. Tripolisztöl délre, száz kilométerre voltak, s vagy húsz kilométer távolságra a legközelebbi lakott helytől. Terepjáróik a homokon futottak, amíg elérték a betonutat. Hasonló közelségben volt egy oázis, ahol csodálatosan zöldelltek a pálmafák. A klíma bizony szokatlan volt, hiszen árnyékban a 48 Celsius fok meleg nem számított' rekordnak. Kisfaludi István, aki már széltében, hosszában bejárta egész Európát, részben a látnivalókért utazott Afrikába. Élt a lehetőséggel, összegyűjtött néhány szabadnapot, rö- videbb, hosszabb kirándulásokat tett, felkereste a nevezetességek egy részét. Örömmel fedezett fel ismerős ceglédi orvosokat a Tripoliszban lévő klinikán, ahol egy fogát ő Is otthagyta. Egyébként sértetlenül visszatért egyéves küldetéséből, és most ismét a szeretetre méltó ceglédi lurkókat örökíti meg a családi albumok számára az angyalhajas, csillagszórós karácsonyfák alatt A kúria lakói A vácdukai Botlik-kuriából kialakított nevelőotthon százhúsz gyerek befogadására alkalmas. Negyvenkilenc felnőtt látja el őket, közülük tizenheten dolgoznak pedagógus munkakörben — mondja Lázár falvi Antal igazgató. — Munkánkat a nevelőotthoni rendtartás, s a helyzetünkből fakadó speciális körülmények határozzák meg. Programunkban nincs semmi rendkívüli, a pedagógiai célok adják meg az egyes napszakok feladatait. A legnagyobb gondot a túlkorosság okozza. A hozzánk kerülő gyerekek többsége 2—5 évvel idősebb, mint osztálytársaik Sajnos, későn kerülnek állami gondozásba. Szomorú tény, de az utánpótlásuk kime- ríthetetlennek tűnik. A gyámügy egyre több veszélyeztetett helyzetű gyereket derít fel, Sikeres últörőcsapatck Hiába fúj a szél vagy esik az eső, szerda délutánonként megelevenedik a város. A nem napközis kisdiákok igyekeznek vissza az iskolába, az úttörőfoglalkozásra, majd ha úgy hozza a sora, vörös és kék nyakkendős csapatok indulnak kirándulni. Vagy ténylegesen ki a szabadba, vagy múzeumba, könyvtárba, művelődési központba. A szerda délután az úttörőké. Magától értetődik azonban, hogy sem a mozgalom, sem a kisdiákok serege nem elégszik meg ennyivel. Más délutánokon az úttörőcsapatok által szervezett szakkörökre, sportfoglalkozásokra járnak, mozgalmi vetélkedőkön vesznek részt, és bár túlságosan gyakoriaknak nem mondhatók, mégsem ismeretlenek a hét végi foglalkozások. A nagykőrösi úttörők életéből talán csak egy valami hiányzik, a lakóhelyi úttörőközösség. Alakult már régebben ilyen lakóhelyi úttörőőrs a tormási városrészben, de a lelkes kis csapat tagjai már felnőttek, közösségük szétszéledt. Az MSZMP nagykőrösi végrehajtó bizottsága nemrégiben arra vállalkozott, hogy megvizsgálja két úttörőcsapat életét A dolog természeténél fogva, elsősorban abból a szempontból, hogy az iskolai pártalapszervezetek miként segítik az úttörőcsapatokat. Az egyik mérlegre tett közösség a munkáskerületben működő Kossuth Lajos úttörőcsapat volt, a másik pedig az immáron országos hírű Arany János úttörőcsapat. Ez utóbbi közösség hírét az teremtette meg, hogy már három ízben elnyerte a KISZ KB vörös selyemzászlaját, vagyis a zászlót díszítő szalagot és csillagot is. A párt nagykőrösi végrehajtó bizottságának tagjai elégedett mondatokat fogalmazva fejezték be tanácskozásukat. Azt állapították meg, hogy a megvizsgált közösségek, okos pártirányítással, jól teljesítik feladataikat. Külön dicséretet kapott a Kossuth Lajos úttörőcsapat által szervezett nyolcadikosklub, melyet olyan jól megszerveztek, hogy munkája példaként állítható, más csapatok elé. Hasonló minta lehet az Arany János úttörő- csapat sikere a tudományos és. technikai úttörőszemle szervezésében. A dicsérendő eredményük az, hogy e vetélkedőkön százak vesznek részt, s közöttük mindig akadnak megyei elsők is. F. P. akik Pest megye minden részéből kerülnek ide. Így az itt lakók létszáma is emelkedik, jelenleg száz (6-tól 16 évesig) fiú lakója van az othonnak. örvendetes viszont, hogy rossz szociális körülmények miatt az utóbbi években egyre kevesebben kerülnek be az intézetbe. Nevelési szempontból is fontos. hogy az intézmény nyitott legyen. A község befogadott bennünket. A társadalmi munkákban közösen veszünk részt, a községi ünnepségeken mi is szerepelünk. A vácdukai általános iskola tanulóinak a fele a mi gyerekeink közül való. Gyárak és emberek Sokat köszönhet az intézmény a patronáló szerveknek. A Sallai Imre laktanyának, amely egy stúdiót létesít, a Volán 23. számú Vállalat hangszórókat adott a szabadidőszoba kialakításához. SzabadBár egyre gyakrabban kerül sor rá a járási székhelyen, mégsem mindennapi esemény ez. Sem a monori Nagyközségi Közös Tanács dolgozóinak, sem az építők kulcsokkal felszerelt képviselőjének — az új lakástulajdonosoknak pedig végképp nem az. Hiszen most jutnak birtokába azoknak a négyzetmétereknek, amelyeket ők töltenek meg élettel, s amelyek ezentúl bizonyos értelemben meghatározói lesznek mindennapjaik jó részének. Zajlik a monori, Deák Ferenc utcai 24 lakás átadása. Fehér Károlyné, a tanács szociális főelőadója egy ideje lakásügyi főelőadói teendőket is ellát, 6 irányítja két közreműködő munkatársát a hivatalos átvétel formaságai közepette. A formaság ezúttal rossz szó. Fehémé esetében ugyanis most összecseng a kétféle teendő, s ebben ritkán részesül ügyintézőnek. Hosszú esztendők óta ismeri, íátja, tudja a rossz szociális körülmények között élő családok helyzetét — s egy részüknek most éppen ő adhatja át a kulcsot, amely a gyökeres változást hozza magával. S bár ideje minden percére kis és nagy gondok nehezednek most, mert figyelnie kell, jól záródnak-e az ajtók, hol lóg a tapéta, melyik kulcs nincs meg, miért zúdul forró víz az illemhely öblítőjén, s miért nem jelentkezett a hatgyermekes családanya, akinek pedig már költöznie kellene — mégis az a jóleső érzés uralkodik minden gondja felett, hogy segítettek, sikerült. A földszinti ajtó előtt hatan toporgunk. — A boldog gazda! — mutat az egyik lábáról a másikra álló férfira Kocsis József, a Monori Építőik Ipari Szövetkezetének raktárosa mosolyogva. — Volt már bent a lakásában? — Még nem... — mondja egészen halkan Bálint Béla. Neki tárják hát ki az ajtót, ő lép be először. A tanácsi ügyintézők a nyolc napon belül kijavítandó hibákat keresik és veszik sorra, az új tulajdonos meg csak áll az előszoba sarkában, ahová kék árnyékokat vetít a sötétítő függöny. polcos könyvtárt alakítunk ki a közeljövőben a segítségükkel. Sokat köszönhetünk a Dunakanyar Áruház divatáru részlegének, a Magyar Hajó- és Darugyárnak, a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak, amelyek sportpályát építettek nekünk, fuvaroznak, ajándékokat vesznek. A Dunakanyar Áruház dolgozói mozi-, színházlátogatást szerveznek, s eljönnek az ünnepségeinkre is. Pótolni a családot Utógondozási rendszer működik az intézetben, amely azt jelenti, hogy a nyolcadikból kikerülő tanulókkal az intézet pedagógusai kapcsolatban maradnak, időnként visszahívják őket. Különösen addig fontos ez a figyelem, amíg az ifjú meg nem találja a helyét az új környezetben. Az a tapasztalatunk. hogy a szakmunkásképzőkben a tanulók kevés kivétellel megállják a helyüket. Az otthonnal ismerkedve szembetűnő, hogy vezetői milyen jól gazdálkodnak az adott lehetőséggel. A hatalmas parkerdőben sportpályák, zúzott kővel felszórt utak. gondozott sétányok találhatók. A háló- és tanulószobák bútorzata a szokásos, de nekem kissé ridegnek tűnik, A közös helyiségbe érve, előttünk hatalmas, feldí1974 óta volt bent lakáskérelmük a tanácsnál. Négy gyerekkel anyósa házában éltek, állandó csúnya veszekedések közepette. Az idén tavasszal meghalt 37 éves felesége, Pityut, Ildikót, Hajnallcát és Bélát azóta egyedül neveli az édesapjuk. Ügy, hogy a perpatvarok azóta sem szűntek, sőt tovább mérgesedett a helyzet. — Mostanában már éjjelnappal dolgozom, hogy itt mindenünk meglegyen. Tegnap megvettük az új bútort. A gyerekek örömét el sem tudom mondani. S mit érez vajon Bálint Béla? — Nyugalmat. Tudom, mi itt együtt békében leszünk. Es ez nekem most többet jelent, mintha azt mondtam volna, hogy boláog vagyok. Leendő lakók toporognak a A kartali Petőfi Termelőszövetkezet negyvennégy tagja a szovjet fővárosiban járt. Visszaérkezésük napján jártam a gazdaságban és a látottakról Dolányi Sándor alapszervezeti párttitkárt próbáltam faggatni, aki az út szervezője s vezetője volt. Neveket mondott. — Keresse fel a vérségiek közül Marton József traktorost, Hernádi Lajos gépszerelőt. Kopogtasson Kartalon a nyugdíj előtt álló Király Fe- rencné ajtaján, esetleg a péküzemben beszélhet Bereczki Antallal. Biztosan szívesen szólnak élményeikről a hévíz- györkiek: Bankó Gábor és felesége, vagy Réti István és Réti Istvánné, de meghallgathatom Lukes Istvánnét is. Könnyen elérhető Pálya Zoltán bagi traktoros is. — Már a repülőút varázslatos volt — kezdte Rétiné. — Úsztunk a felhők között a tej- fehér ködben. Olyan érzés ez, mintha egy helyben állnánk, hiába erőlteti az ember a szemét, a szűk ablakkeretben csak a gép mozdulatlan szárnya látszik és azon túl, felül, alul, mindenfelől a felhők egyhangú, opálos fehérsége. szített fenyőfa álL Rajta színes izzók, szaloncukor és különböző díszek. — Amikor a növendékeink hatvan százalékát szüleik a téli szünetre hazavitték, az »itt maradók nagyon elkeseredtek — meséli az igazgató. — A nevelőotthon ha nem is tudta, de igyekezett pótolni a családot. Külön öröm számunkra, hogy egyéni ajándékozásra is van lehetőségünk. Ilyenkor a patronáló vállalatok, a szocialista brigádok is küldenek ajándékot. Mi is az ünnepekre időzítettük a vásárlásokat és most egészítjük ki a gyerekek ruhatárát. A szünidőre az itt maradóknak változatos programot állítottunk össze. Zenével, énekkel és rövid műsorokkal közösen tartjuk a fenyőfaünnepet, amelyre lelkesen és örömmel készültek a gyerekek, ök készítették a díszeket, ök öltöztették fel a fát is, A szünidőre kirándulásokat, mozilátogatásokat szerveztünk. Megünnepeljük a szilvesztert, a klubban játszhatnak, vetélkedhetnek kedvükre. Ameny- nyiben az időjárás engedi, szánkózhatnak, korcsolyázhatnak is. Igyekszünk emlékezetessé tenni az ünnepet. Örömök fénye A nagy izgalom most Is felfedezhető a gyerekeken, de a legnagyobb öröm az lesz, amikor ott ülnek majd együtt a karácsonyfa alatt, és a sok csodálkozó gyermekszemben szikrázik majd a csillagszórók fénye. Burányi János lépcsőházban, mindenki a „sa* ját” ajtaja előtt. — Tegnap a Schönmann ut* cai lakótelepen adtunk át új lakást egy családnak, Babári Lajoséknak, akik a cigánytelep széléről költözhettek be. Egymás mellé állt a férj és feleség, szólni sem tudtak. D* nem tudtam szólni én sem. És most is, itt is újra meg újra meghatódom attól az örömtől* amit a költözők arcán látok — mondja Fehérné, és hozzáteszi, erről azért ne írjak. Hi* szén ez olyan furcsán hangzik, amikor éppen hibajegyzéket állítanak össze, és annyi munka, megoldandó van hátra ... Pedig ezt az örömöt jó lenne megőrizni későbbre is. Vagy legalább a maradékát. Alighanem egyetlen tanácsi ügyintézőinek s lakótelepi la* kónak sem kell magyarázni, hogy miért... Koblencz Zsuzsa Bankó Gábor nyugdíja« megfontolt, lassú beszéddel emlékezik. — Ez volt életem első külföldi utazása. Azt hiszem, mát is úgy van vele ilyenkor, hogy szomjasan egyre csak azt lesi, kutatja: mi az, ami más, mint odahaza Magyarországon. — A szovjet ember egyéniségét kerestem, azokat a sajáté színeket, amelyeket a szovjet nép képvisel az emberiség nagy családjában. Azt hiszem, az a legnagyobb felfedezésen* — és ezt útitársaim is. megerősíthetik —, hogy a szovjet’ ember elsősorban hazája,, egész népe sikereire, gazdagság gára, eredményeire büszke. De van a szovjet embereknek egy ránézésre nem látható, nagyszerű tulajdonságuk: a belső szilárdságuk, meg a bizakodó munkakedvük és a bó* kében való hitük. — És mennyi templomot láttunk! — meséli a kartali Királyné. — Fiatal, alig huszonkét éves tolmácsunk elmondta, hogy ez a nép valamikor szorgalmának, tehetségének, alkotókészségének a javát a templomokba hordta. Gyorsan telik a papír, és beszélgetőtársaim élményeiknek még századrészéről sem szólhattak. Marton Józsefnek is van emléke. — Programunkban nem szerepelt a Lenin-mauzóleum megtekintése, de az asszonyok összesúgtak: mi pedig addig nem megyünk haza, amíg Lenin sírját meg nem nézzük. Végtelenül áramló sor öleli körül az épületet, de beálltunk a sorba — meséli Lukes Istvánné. — Némán, szinte, lábujjhegyen lépdelnek a látogatók, s amikor kikanyarodik velük a sor a mauzóleum kapuján, még sokáig nem szólnak egymáshoz az ismerősök. így voltunk mi is. — Szép volt a búcsúest is. A Kozmosz Szálló csodálatosan elegáns ebédlőjében terítettek. Csend volt, amikor Bankó Gábornénak, a hévízgyör- ki asszonykórus tagjának az ajkán felcsendült a messziről hozott ének. — Jaj, istenem, summásélet, de nehéz. ... A2 asztalok roskadoztak a dús terítéktől ... Az ének szólt tovább. — Krumplileves az ebédem, semimi más / A vacsorám egy fájdalmas sóhajtás. Angolok, franciák, németek, románok tapsolták és kértek újabbnál újabb népdalokat. — Tudtam, hogy külföldön vagyok — mondta Bankóné férje —, de valahogy nem éreztem magam idegennek, inkább arról győződtem meg, hogy embernek mind egyfor■ mák vagyunk, vagy ahogy a. tolmácsunk mondta, amikor elbúcsúztunk: Jó emberek megértik egymást akárhol a világon. Fercsik Mihály Tamasi Tamás Sem vanaffal, sem autóbusszal Téli szünet az otthonban . Az angyalkák már feltűnően kimentek a divatból, § :sak néha röpködnek még a karácsonyi képeslapokon, ^ vagy dísztárgyakként árulják őket. Viszont a csúf ma- \ nókkal, a nyelvöltögető krampuszokkal és a különböző ^ kis szörnyfigurákkal szemben már nem versenyképesek. ^ Akárcsak azok a hús-vér emberek akik gyakran háttér- ^ be szorulnak az ember krampuszokkal szemben. Napja- % <nkban egyre jobban reflektorfénybe kerülnek az igaz- S talanságokat szítók, a pofonokat osztogatók, az embertár- \ saknak s mi több, gyermekeiknek bánatot, szenvedést § okozó ördögök. Galga mentiek Moszkvában A jó emberek szót értenek
