Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

NAGYKŐRÖSI vwrfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1982. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Megnőtt a tanulók terhelése Az ötnapos tanítás tapasztalatai A gimnázium tantestülete nevelési értekezleten vitatta meg, milyen változásokat ho­zott a szeptember óta beveze­tett újszerű oktatási forma. A tanárok már eddig is sokat be­szélgettek egymás között az ötnapos tanítási hét előnyei­ről és hátrányairól, de a ta­pasztalatok összegzésére most került sor először. Jobban kifáradnak Jó vagy rossz az ötnapos tanítási hét? Egyértelmű választ adni: el­fogadni vagy egyszerűen el­utasítani nem lehet az új ok­tatási formát. A felelet ugyan­is nagyon összetett. Alapve­tően kicsendül azonban a vé­leményekből, hogy magát a rendszert, az öt nap tanítás — két nap pihenés formát a tan­testület elfogadja és helyes­nek tartja. A bajt és a nehéz­ségeket inkább tartalmi prob­lémákban látják a tanárok. Vegyük sorra a legfontosabb észrevételeket! Az óraszámokat illetően lé­nyegében nem sokat változott a helyzet. Csökkent a munka­napok száma, de csökkent a heti tanítási óraszám is. Az alaptantervi órák mennyisége tehát a tervek és elgondolá­sok szerint alakulva nem okoz gondot. Sokkal inkább okoz nehéz­séget, hogy jelentősen nőtt a tanulói megterhelés. A tanter­vi követelmények ugyanis nem változtak, s igaz, hogy egy-egy tárgy éves óraszámban ugyan­annyi idővel rendelkezik, mint régen, mégis nagyobb feladat hárul szinte minden tantárgy­ból a tanulókra. Tény, hogy a fiataloknak többet kell ta­nulniuk, mint eddig, s job­ban kifáradnak. Nem egy példa A tankönyvek csak súlyos­bítják a tanulók helyzetét Egyöntetű volt a tanárok vé­leménye, hogy az új tanköny­vek minden tantárgyból nehe­zebbek, mint a régiek, s né­hol olyan magas követelmé­nyeket tartalmaznak, ami fő­iskolai, egyetemi szintnek fe­lel meg. Jellemző például, hogy több tankönyvet (magyar, fi­zika, világnézetünk alapjai) nem is engedtek megjelenni! A fentebb leírt helyzet sa­játos módon feszültséget okoz a tanulókban, s ez oda vezet, hogy könnyebben születnek a fegyelmezetlenségek. A fegyel­mi szint valamelyest romlott az ötnapos tanítási rendben. Még egy jelentős területen következett be visszaesés. A tanításon kívüli tevékeny­ségben kevesebb idő jut a KISZ-munkára, a diákkörök­re, a különböző tárgyú kultu­rális megmozdulásokra (diák­színpadok, énekkarok stb.). Ez különösen nagy veszteség, hi­szen a tanulók politikai-moz­galmi élete és esztétikai ne­velése szorul háttérbe. És mi van a mérleg másik serpenyőjében? Feltétlen nyereség a két nap. A felszabadult szombat a va­sárnappal olyan nyereség, amely komoly bázisává lehet a további jó munkának. Az irányelvek világosan kimond­ják: az a helyes, ha a tanu­lók e két napot a családdal töltik. Ebből az alapállásból követ­kezik, hogy a család szerepe jelentősen megnőtt az ötnapos tanítási héttel. Mire lenne szükség? ^^sorban arra, hogy a ta­nuk" együtt legyenek a szü­leikkel, testvéreikkel, hogy kö­zös programokon, együttes munkákon vegyenek részt, hogy a legszebb emberi-közös­ségi kötelék, a család, még job­ban egybekapcsolja az össze- tartozókat. Valahogy azonban ez a ne­hezebb probléma. Az iskolai munkát lehet szervezni, irá­nyítani, a sok-sok család éle­tébe azonban nem lehet be­avatkozni. Ott, ahol felismer­ték az új oktatási forma je­lentőségét, fel tudták használ­ni e két napot, és segítenek is a gyerekeknek a szombat-va­sárnapot hasznosan eltölteni. Nem egy példa akad arra, hogy a család együtt tölti el a szombat estét, közösen megy el valahova vasárnap, vagy éppen együtt végzi el a hét vé­gén a családra váró munká­kat. De vajon hány család gon­dol egyáltalán arra, hogy mek­kora felelősség hárul az új ok­tatási forma bevezetése követ­keztében a szülőkre, az ott­honra? Rá kell döbbenni Az ötnapos tanítási hét ered­ménye érdekes módon tehát nem az iskolában fog eldőlni, hanem a családokban, igazol­va, hogy a generációinak ne­velése nem csak az iskolák kötelessége, hanem az egész társadalom egyetemes ügye. A szülőknek tehát mielőbb rá kell döbbeni; hogy a gyerme­kük sorsa, jövője a nevelés te­rén az ő kezükben van. T. T. Diófaültetés az unokának A napokban meglátogattak a Borbási Faiskola nagykőrö­si Mintakert utcai lerakatát. Ennyi különféle gyümölcsfát és nemes ültetnivaló szőlővesz- szőt- régen nem vásároltak, mint az idei őszön, mely szép hosszúra nyúlt. Jó látni és hallani, hogy ül­tetik az új élet magvát. A múlt években bizony elég sö­tétnek látszott a gyümölcs- termelés jövője. Volt olyan termelő, aki negyven darab hároméves barackfát kivágott, mert azon a nyáron tizenhe­tet elpusztított a barackfák gutaütése. Egy másik szőlős­gazda pedig a következő té­len 16 régifajta nagy almafát vágott ki, melynek termését nem tudta kellően értékesíte­ni, s az egyre dráguló nö­vényvédőszerek, a permetezés súlyos vesztéseget jelentett számára. Ezek a panaszok kisebb-na- gyobb mértékben azóta is előfordulnak, de fel-felcsillan a remény is, mely az új fa- és szőlőültetvényeket indo­kolja. Űj, nemes fajtákat ala­kítottak ki, melyek értékesíté­se biztonságosnak látszik. A faiskolai lerakatnál már olyan barackfák vannak, melyeket vörösszilva alanyra oltottak, s amelyeket kevésbé fenyeget a gutaütés veszélye. A gyümölcsfa-telepítést elő­segíti az áfész is, az idei őszön több mint ezer facsemetét osz­tott ki a termelőknek. Szorgal­masan kötik a gyümölcsterme­lőkkel a termelési szerződése­ket, hogy tudják, mennyi ter­mésre számíthatnak, hogy mi­nél zavartalanabb és kedve­zőbb értékesítést tudjanak a vásárló partnerekkel elérni. A legfontosabb, hogy ter­meljünk, s kimondottan szép és egészséges gyümölcsöt és szőlőt, mert az igények is nőttek a hazai és a világpia­cokon egyaránt. Öröm látni az udvarokban néhány gyümölcsfát és szőlő­vesszőt, vagy a zártkertjükben gyümölcsöst és szőlőt ültető ter­melőket, akik a jövőre gon­dolnak. Üjrateremtve ezzel Nagykőrös régi, híres gyü­mölcs- és szőlőkultúráját. Egyik öreg barátom a napok­ban diófát ültetett. — Megéred még a termését? — kérdeztem. — Lehet, hogy nem — fe­lelte —, de megéri a fiam, meg az unokám. • K. L. Piaci korkép Csöves kukoricát nem árulnak Sokféle csemege, olcsó alma Móricz Zsigmond a nagy ma­gyar író, az 1930-as években gyakran ellátogatott Nagykő­rösre. Sokszor kért, hogy ka­lauzoljam végig a piacon, mely akikor a református temp­lomtól a Kossuth Lajos utcai patikáig tartót. Az író elbeszél­getett az akkor kocsikról és taligákról, mindenfélét árusí­tó termelőkkel és mint mon­dotta: ez a piac a szorgalmas körösi nép tükörképe. A mostani Kálvin téri piac­ról is ugyanezt lehet elmon­dani, mint azt a minapi piaci sétám alkalmával megállapí­tottam. A szemlét a baromfi­piacon kezdtem. Eszenyi Sán- dorné, a Niklosz János utcá­ból hízott kacsákat árult. — Olyan 3—4 kilósak — mondotta. — Kéthetes tömé­sek. Az egyikért 180, a mási­kért 240 forintot kérek. Min­den két hétben meghizlalok két kacsát. A férjem az Arany János Tsz nyugdíjasa) Egyedül él Nagy Ferenc Gyopár utcai idős termelő két szép ludat 450 forintért kínált, egy pár japán csirkét pedig 70 forint­ra tartott. — A feleségem volt tsz-tag — mondotta. — Én besegítet­tem a munkaegységébe. Most már nyugdíjas és a háztáji gazdálkodásban baromfikat ne­velünk. Szűcs Pál nyugdíjas kovács­mester, egy pár kövér tyúkot árult, 220 forintra tartotta. — Nyolc éve meghalt a fele­ségem — mondotta. — Egye­dül élek, s nevelek baromfi­kat is. Azután a zöldség-gyümölcs piacon néztem körül. Utasi Ist­ván Ádám László utcai lakos a tejüzem nyugdíjasa, a kert­barátklub tagja. Zártkertiében termel, s mindenféle zöldség­félét árult, s háromfajta ki­emelkedően szép száraz babot, melyet 30, 35 és 40 forintért mért. A babja szép, egészséges. Többször permetezte, s így megmentette a zsizsikfertőzés­től. A piacon sok sült tököt árul­tak. De legjobban Szűcs Antal- né Hangácsi úti termelő sült tökjét vették, aki a tököt Kál- mán-hegyi szőlejükben terme­li. Szeletjét 10 forintért árulta, A férje nyugdíjas tsz-tag. Mászáros János Tsz-ből. Szalai János zsírosi méhész és nyugdíjas tsz-tag felesége nagyon szép stacking, jonatán és zeliz almát hozott a piacra 10, 8 és 7 forintjával árulta. Kevés kelt el belőle. Általános panasz, hogy a nagy költség­gel, 10—12 permetezéssel ter­melt almát alig lehet eladni, Szeretnek énekelni — „Cantilena”, Mit jelent ez a szó? — Több jelentése is van, énekelni, énekszerű beszéd. Kórusunk nevéül választottuk. Azt a lényeget akartuk kife­jezni vele, hogy mi nagyon szeretünk énekelni — válaszol­ta a kérdésünkre Végh Tibor- né, az Arany János Gimná­zium és Óvónői Szakközépis­kola tanára, a kamarakórus vezetője. — Ai ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is. — Mikor alakult meg a kó­rus? — Tízéves múltra tekinthe­tünk vissza. A kamarakórus 25 taggal alakult meg, s már az első évben két rádiófelvé­telünk is volt. Közben állan­dóan továbbképeztem magam különböző szakmai tanfolya­mokon, hogy a kórust minél eredményesebben tudjam irá­nyítani. Szívesen veszünk részt városi és iskolai ünnepsége­ken. Évente 12—15 fellépé­sünk van. Ezen kívül eljutunk a megyei versenyekre, orszá­gos diáknapokra is. Találkoztunk a testvér- óvó­női intézetek kórusaival, kö­zös fellépéseken mutatkozunk be. Külföldi kapcsolatunk is van. Az altenburgi tanítókép­ző intézettel három évvel ez­előtt, egy ottani szereplésünk alkalmával kerültünk szoro­sabb kapcsolatba. Még ugyan­abban az évben tíz napra vi­szontlátogatásra hívtuk meg a tanítóképző énekkarát. Ezeket a tapasztalatcseréket rendkí­vül hasznosnak ítéljük meg a fejlődésünk szempontjából. A következő évben is sort kerí­tünk hasonló találkozókra. — Az elmúlt évben az az öröm ért bennünket, hogy Ka­rai József karvezető, európai hírű zeneszerző, a Zeneművé­szeti Főiskola Erkel-díjas ta­nára, egy csodálatos művet írt a kórus számára, Arany János, Rendületlenül című ver­sére, melyet az Arany-cente­náriumi ünnepségen ősbemu­tatóként előadtunk. Ezzel az énekszámmal fogunk fellépni december 6-án a budapesti rá­dió 22-es stúdiójában. Emel­lett mást is énekelünk. De­cember 10-én és 13-án a hely­beli közönségnek mutatkozunk be az Arany János Művelődé­si Központban. — Jelenleg helyettesítem a külföldi szerződéses munkán lévő kolléganőmet, és a Can- tiléna kamarakórus mellett a 100 tagú kórus karnagyi teen­dőit is végzem. Az eddig elért legmagasabb szakmai elisme­rést „Az év kórusa” kitüntető cím jelenti számunkra. Sz. A. I»»::;J.*;::is; s•:::««Ssí: JSí-»«'■»Sió'**.*«- ÍZ' Sí'2ív£í£x£2><’"',<0,5<,"'4>f*<'*0'*£ 'x ,, ; X ° <■'»<, *«• '•>< ....SSüSS?»í»ííí »sísí: m ;»;5: am ire az illetékeseknek oldást kell keresni. Bene Ilona tsz-nyugdíjas a szőlejében termett diót meg­törte és a dióbelet 20 dekás csomagokban, 24 forintért árulta. A nyers sütőtök kiló­ját pedig 5 forintért mérte. Banka Istvánná, akinek fér­je mint konyhakertész, majd mint tsz-tag, 50 évig a leg­szebb zöldségféléket termelte a Temetőhegyen, szép kelká­posztát, zellert és hagymát árult. Egyedül dolgozik, mert nyugdíjas férje már beteg. Vágott virág S. Hegedűs Lászióné, aki mint nyugdíjas a Toldi isko­lánál dolgozik. Sajó utcai kert­jében termelt krizantém virá­got árult. Szálát 10—12 forin­tért adta. A férje tsz-tag volt és öt éve meghalt. Franckhauser József, a ve- csési Ferihegy Tsz tagja, a fe­leségével minden pénteki és vasárnapi piacon savanyított káposztát és vagy tízféle ubor­ka-, dinnye- és paprikasava­nyúságot árul. Ügy kerültek ide a körösi piacra, hogy a nyá­ron itt jártak baromfit vásárol­ni. Ügy látták, hogy jó keletje lenne az általuk termelt és ké­meg- | szített vecsési káposztának és savanyúságnak. És szívesen fo­gadták őket a körösiek. A piaci kiskereskedők el­adásra sok kistermelő áruját is megvásárolják. A Nagykő­rösön nem kapható cikkeket vidékről hozzák be. Csak morzso!tan Hetek óta nagy kérdés forog a piacon, hogy a termelők miért nem árulnak csöves ku­koricát. Pedig jó közepes ter­més volt. A szemestermény- piacon csak morzsolt kukori­cát lehet kapni, literenként 4,5—5 forintos áron. Kopa László Érintésiül életveszélyes A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatósága értesíti a la­kosságot, hogy Nagykőrösön, a Törteli út mellett a 120/20 ki­lovoltos transzformátorállo­mást feszültség alá helyezte. Az állomás, valamint az innen in­duló 120 és 20 kilovoltos táv­vezetékek és kábelek feszült­ség alatt állnak, azok érintése életveszélyes. Kedves színfolt az úttörőzenekar Csak nehogy feloszoljon! A nagykőrösi Állami Zeneis­kolában igen színvonalas zenei oktatás folyik. A 381 diákot 18 jól felkészült szakember tanít­ja, 17-féle hangszeren. Az ok­tatás mindennap délelőtt és délután is van, sőt szombaton is. Ez utóbbi napon a hegedű-, gitár-, zongora- és fuvolasza­kos hallgatókat képezik, ugyan­is ezeken a zeneszerszámokon olyan sokan tanulnak, hogy másképp nem tudták megolda­ni az órabeosztásukat. Ez év tavaszán a város álta­lános iskolás diákjaiból meg­alakították a városi úttörőze­nekart, mely már idáig is si­kerrel szerepelt a különféle városi rendezvényeken. A ze­nekarnak 30 tagja van. A ze­neiskolában most arra az el­határozásra jutottak, hogy a jobb felkészültség érdekében meggyorsítják a tanulást, s különórákat adnak a diákok­nak. Az utóbbi időben azonban gondot jelent, hogy a tanulók a fúvószenekarban egyéb szak­köri elfoglaltságaik miatt nem tudnak teljes létszámmal pró­bálni. Dicséretes az úttörőze­nekar létrehozása, kedves színfoltja a városi és iskolai rendezvényeknek. Kár lenne, ha egyeztetés hiánya miatt megszűnne. K. K. Iskolás atléták küzdelme A Múzeumkertben került sor az őszi városi úttörő és kisdo­bos mezei futóversenyre. Több mint hatszázan rajtoltak, és bár a befutók száma nem volt ennyi, a legjobbaknak alapo­san meg kellett küzdeni helye­zésükért. Számonként-iskolán- ként a legjobb 6—6 fő helye­zési össz-száma döntötte el a sorrendet. Fiúk. 4. osztályosok (kb. 600 méter): 1. Kecskeméti (Kos­suth isk.), 2. Völgyi (Arany)', 3. Kesztyűs (Arany); csapat­ban: 1. Kossuth isk. 49; 2. Rá­kóczi isk. 61; 3. Arany isk. 87 helyezési számmal. Ötödikesek (kb. 800 m): 1. Nagy (K), 2. Karsay (K), 3. Tóth (A); csa­patban: 1. Kossuth 34; 2. Arany 67; 3. Rákóczi 83 h. sz. Hatodikosok (kb 1000 m): 1. Dobnik (A), 2. Szabó (A), 3. Nagy (K); csapatban: 1. Arany 53; 2. Petőfi 68; 3. Kossuth 80 h. sz. Hetedikesek (kb 1200 m): 1. Kereki (R), 2. Lajter (R), 3. Raffael (R); csapatban: 1. Rá­kóczi 44; 2. Arany 69; 3. Kos­suth 83 h. sz. Nyolcadikosok (kb 1300 m): 1. Bujdosó (K), 2. Horváth (£), 3. Ungi (A); csapatban: 1. Arany 44; 2. Kos­suth 72; 3. Petőfi 95 h. sz. Leányok. Negyedik osztályo­sok (kb. 400 m): 1. Kereki (R), 2. Mérey (K), 3. Gaál (K); csa­patban: 1. Kossuth 46; 2. Rá­kóczi 71; 3. Petőfi 101 h. sz. ötödikesek (kb. 600 m): 1. Se­bők (K), 2. Albert (R), 3. Kar­sai (K); csapatban: 1. Kossuth 59; 2. Arany 63; 3. Petőfi 122 h. sz. Hatodikosok (kb. 700 m): 1. Bujdosó (R), 2. Nagy (R), 3. Kis (P); csapatban: 1. Petőfi 63; 2. Kossuth 83; 3. Arany 111 h. sz. Hetedikesek (kb. 800 m): 1. Tinesz (P), 2. Forgács (K), Gazdag (P); csapatban: 1. Petőfi 36; 2. Kossuth 68; 3. Arany 77 h. sz. Nyolcadikosok (kb. 1000 m): 1. Kis (P), 2. Zsuffa (K), 3. Hegedűs (P); csapatban: 1. Petőfi 43; 2. Kos­suth 67; 3. Arany 114 h. sz. Az összetett pontversenyt a Kossuth iskolások nyerték 640 helyezési számmal; 2. Arany isk. 794; 3. Petőfi isk. 1026; 4. Rákóczi isk. 1045 helyezési számmal. •k Az északi és déli csoport eredményeinek összevetésével elkészült a megyei diák atlé­tikai csapatbajnokság őszi for­dulójának összesítése. A körö­si lányok helyezései a követ­kezők. 100 méteres gátfutás (76 ern­es): 7. Nk. Toldi DSK 19,65 másodperces átlag. 4X800 mé­teres váltófutás (9 induló): 5. Nk. Gimnázium 11:38,8 perc. Távolugrás (13): 6. Nk. Toldi 430,7; 9. Nk. Gimnázium 413 cm-es átlag. Súlylökés (9): 7. Nk, Gimnázium 685 cm-es át­lag. Diszkoszvetés: 3. Nk. Tol­di 19,86 m-es átlag. Magasug­rásban és diszkoszvetésben nem indultak körösiek. A második fordulóra tavasz- szal kerül sor. S. Z. Éretlenek. Színes, szinkroni­zált francia filmvígjáték. Elő­adás 5 és 7 órakor. A stúdiómoziban Mephisto I—II. Színes ma­gyar—NSZK Oscar-díjas film. (14 éven aluliaknak nem aján­lott!) Előadás csak fél 6-kor. Színház A kecskeméti Katona József Színházban délután 3-kor és este 7 órakor, Lakodalmak. Vö­rösmarty C-bérlet, illetve Mó­ra- bérlet. ISSN 0133—2708 (Nagykörösi Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents