Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

1982. DECEMBER 19., VASÄRNAP Megtakarítást jelent Új tediHGSógia Ma vádolják, aki akkor értük is dolgozott A közösség már letette voksát Az Egyesült Izzó lámpagyá­rában két újító szellemes tech­nológiát dolgozott ki import­anyag megtakarítására, s egy­ben az izzók élettartamának növelésére. A képen Peöcz Ká­roly üzemvezető, az újítás szü­lőatyja. » Augusztusban másfél hétig ^ Bakonyi János tanácstag vezc- ^ tésévei a Dráva és a Tisza ut- ^ oá ban társadalmi munkában ^ járdát építettek, ök tizen — £ mert ennyien dolgoztak a tűző 2 nyári napon — minden porta ^ előtt betonszalagot formáltak — ^ mert úgymond: mit cr a jár- ^ da, ha egyes részei hiányoznak? ^ Mint később kiderült, néhány Y tulajdonos nem volt jelen, mert Y vagy tényleg nem ért rá bcáli­Y ni a lapátíorgatók közé, vagy $ — enyhén szólva — nem törte ^ magát a munkáért. Kovács 4 László, Medgyesi Dezső, Veres Y József, Kocsis József, Veres Y Sándor, Terjéki Gábor, Bako­Y nyi István, Martin Ferenc, ca- ^ konyi János és mások is, 950 ^ méter járdát húztak, ebből száz­ai húszat Szényó Aladár Tisza ut- ^ ca 1. és Ilornyák Lászlóné Drá­Y va utca 2—4. szám alatti lakása­Y nak portája előtt. A társadalmi ^ munkások a rekkenő hőségben, $ jó magyar szokás szerint egy- 6 egy üveg sörrel hűsítették ma­guiíat. Beérkezik a panasz Most pedig vágjuk el a film­szalagot, s ugorjunk két hóna­pot. A járdán vígan kopognak a cipők, mindenki örül a sár nélküli közlekedésnek. Ponto­sabban: néhány lakónak fájni kezd, hogy Bakonyi Jánosék az ő pénzükön söröztek mun­ka közben. Hornyák Lászlóné bejelenti, hogy Szényó Aladár­ral közösen átadtak a tanács­tagnak 1200 forintot sörre, mondván, hogy kérte az össze­get. Azt is hozzáteszi, hogy a Tisza és a Dráva utcából má­sok is így cselekedtek, csak hallgatnak. A panaszos nem mondja ki konkrétan: nem biz­tos abban, hogy a teljes ösz- szegből italt vettek. A szavai­ban viszont ott a kétkedés: Nem maradt-e Bakonyi János­nak is a bankókból? S egyéb­ként is igazságtalannak tartja az egészet, már sokallja a sör­re adott pénzt. Önként felajánlották Bakonyi János hallgatja a mondandómat. Szeme hol vil­lámokat szór, hol az elkesere­dés ül ki az arcára. — Hornyák Lászlóné fel­ajánlotta, hogy mivel ők nem tudnak dolgozni, önként fizet négyszáz forintot azoknak, akik előttük megépítik a jár­dát. Két házuk van, ezért Szényó Aladár, Hornyák Lász­lóné apja átadott nekem nem pzerkétszáz, hanem nyolcszáz forintot. Tisztában vagyok az­zal, hogy tanácstag nem fo­gadhat el pénzt, de most is azt mondom; azok az emberek 6 egész napon át dolgoztak, má­sok helyett is. Még azok is rendre megkínáltak minket, amikor eléjük értünk, akiknek a családtagja köztünk húzta az igát. Most mondjam azt, örül­tünk, hogy ment a munka mint a karikacsapás? Egyébként Hornyák Lászlóné és Szényó Aladár majdnem tőszomszé­dom. Ha megbánták, hogy ad­ták a pénzt, miért nem szóltak nekem? Saját zsebből is visz- szafizettem volna; Hivatalos vélemény Az érdi Városi Tanácsnál dr. Nagy Margit vb-titkárral be­szélgetünk a történtekről. Lakásszövetkezetek Pest megyéken Csak olcsóbb házilag Pest megye valamennyi városában, s több községé­ben, nagyközségében, ösz- szcsen huszonöt települé­sen találhatók lakásszövet­kezetek. A nagyobbakhoz félezernél is több családi otthon tartozik. A százha- lombattainak például 549, a nagykőrösinek 637, a ceglédi Rákóczi Szövetke­zetnek 729 lakása van. Leg­nagyobb — 1025 lakással — a vác-deákvári. A teljes la­kásállományuk 6021. Építők és fenntartók — Valamennyi lakásszö­vetkezet a Pest megyei MESZÖV-höz tartozik? — kérdeztük meg Kurucz Sán­dortól, a lakásszövetkezeti szaktitkártól. — Nem. A megye 61 lakás­szövetkezetéből 57 tagja a Fo­gyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetségének; érdek- képviseletüket tehát a MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti tit­kársága látja el. A szövetség­be való belépés természete­sen önkéntes. Négy szövetke­zet még nem élt ezzel a lehe­tőséggel, s igyekszik saját ere­jére támaszkodva boldogulni. Persze, ha hozzánk fordulnak, a segítséget, a jó tanácsot nem tagadjuk meg tőlük. A lakás- szövetkezeteken kívül külön­ben van még a megyében egy műhelyépítő és fenntartó, va­lamint négy (szövetségen kí­vüli) garázsszövetkezet is. — Hol építő, hol fenntartó szövetkezetekről hallunk, ol­vasunk. De arról is, hogy a fenntartók építenek. Tulajdon­képpen mit csinálhatnak ezek a szövetkezetek? — Induljunk ki az alap­helyzetből. Többen összefogva építőszövetkezetet alakítanak. Elkészülnek a lakások, s ak­kor átalakulnak fenntartó szövetkezetté. Később újra építkeznek, s ekkor gyakorla­tilag mindkét kategóriába tar­toznak. Egy másik forma: a tanácsi crtékcsítésű lakások tulajdonosai kötelesek szövet­kézetet alakítani. Ezért is nevezik ezeket a lakásokat szövetkezetinek, ök tehát ele­ve fenntartók. Ugyanígy a szövetkezetté átalakult társas­házi közösségek is. Termé­szetesen később ók is építkez­hetnek. ' — Az építőszövetkezetek tagsága saját maga építkezik? — A kivitelezésre vagy megbízást adnák vágy házila­gos módszerrel, természetesen művezetés mellett oldják meg. A 6021 lakásból külön­ben több mint 2 ezer a iáját építésű. Üjabban az építkező szövetkezetek 90 százaléka a házilagos beruházást, 60 szá­zalékuk pedig még a házila­gos kivitelezést is vállalja. Igaz, ez rengeteg munkával, fáradsággal jár, általában kö­télidegeket igényel, mégis ezt választják. Egy részük kény­telen, mivel változatlanul ke­vés az építési kapacitás, a többiek viszont így is spórol­ni alkarnak. — S hogyan alakultak a fenntartási költségek? — A Pest megyei szövetke­zeti lakások közös üzemelési — villany, javítás s lehetne a felsorolást folytatni — költsé­ge négyzetméterenként 4 fo­rint 10 fillér. Az állami laká­soké ennek körülbelül há­romszorosa, de az országos szövetkezeti átlag is 4 forint 80 fillér. A felújítási költségek az országos átlag körüliek. Az építkezés ára? Talán megle­pő, de a hagyományos tech­nológia olcsóbb a házgyárinál. Persze ez is folyton emelke­dik. Önköltségi áron — Hogyan tudják a fenn­tartást Pest megyében olcsób­ban megoldani, mint másutt az országban? — Summázva úgy is mond­hatom, hogy ésszerű, takaré­kos, jó gazdálkodással. Ez­alatt természetesen sok min­den értendő. A lakásszövetke­zetekben a tagság, amit csak tud, legyen az szak- vagy be­tanított munka, elvégzi. Csak az anyagot kell megvenniük, s ők szerelnek, javítanak, parkosítanak, társadalmi munkában. A nagyobb, a 600- nál több lakásos szövetkeze­teknek pedig saját gondnok­ságuk van. A százhalombattai, a ceglédi, a váci és a nagykő­rösi lakásszövetkezetek pedig tavaly létrehozták a saját karbantartó szervezeteiket, amelyek önköltségi áron dol­goznak. — A karbantartó szövetke­zetek szabad kapacitásukat bérmunkára is fordíthatják? — Dolgozhatlak; más. lakás­szövetkezetnek is, de szigo­rúan csak az önköltséget szá­molhatják el. Természete­sen a lakások belső karban­tartását, tapétázását, fes­tését is elvégezhetik, ami na­gyon jó a tagságnak, hiszen gyorsan és olcsón csinálják. Fizetési fegyelem — Milyen a fizetési fegye­lem? — Sajnos, ez rosszabb az országos átlagnál; az egy la­kásra jutó hátralék az ország­ban 166, Pest megyében 320 forint. A tagságnak úgy 6—8 százaléka, körülbelül félezer ember, nem törődve a töb­biekkel, a lakóközösséggel, nem fizeti a rájuk eső közös költséget. Ezt a szövetkezetek igazgatóságai sokáig nem is nézik el. Szente Pál — Ha lehetnék magánember és tisztségviselő egyszerre, könnyebb volna a helyzetem. Mint egy a járdát építő lakók közül, teljesen megértem Ba­konyi Jánost, s igazságtalan­nak tartom, hogy bárki elő­nyökhöz jusson, (ez esetben járdához), mely az ingatlana értékét is növeli, miközben az ujját sem mozdítja érte. Mint vb-titkár azt kell azonban mondjam: a bejelentés nyomán törvényes kötelességem, hogy vizsgálatot indítsak. Az igaz­sághoz tartozik: tudom, hogy a város más helyein is megkínál­ják, meghívják a társadalmi munkásokat azok, akik nem tudnak, vagy nem érnek rá dolgozni. Köszönetét érdemel Beszélgettem azokkal az em­berekkel is, akik Bakonyi Já­nossal együtt dolgoztak, s má­sokkal is. Nyugodtan írhatom tehát, hogy o 46-as választó­körzetben mindenki tiszteli és szereti a tanácstagot. Tettre- kész, szorgalmas, példamutató ember, aki két év alatt több eredményt ért el, mint az elő­dei sokkal hosszabb idő alatt. Most, a járdaépítésnél is ló- tott-íutott, szervezett, dolgo­zott. Mi is azzal értünk egyet, hogy amit a járdaépítök tettek, köztük Bakonyi János is, azért köszönet járná és nem szemre­hányás, legkevésbé rágalma­zás. A közösség, Érd város jóér­zésű polgárai sem értenek egyet Hornyák Lászlónével, hi­szen becsületes embert, embe­reket próbál meghurcolni, még­pedig nem is akármilyen módszerrel: ő adta sörre a pénzt, s most úgy tűnik, már a szándéka sem volt elég ön­zetlen. Hiszen, ha sörre invi­tálta a társadalmi munkásokat, lóiért nem vásárolta meg ma­ga a vendéglátáshoz szükséges italt? Ha pedig erre nem volt hajlandó, mi£rt tett úgy, mint­ha a munkáját váltönq, volna meg ily módon, gyanút ébreszt­ve az összeg nagysága és hova- fordítása miatt?! Bárhogy is csűrj ük-csavar- juk a dolgot, dr. Nagy Margit vb-titkárnak van igaza, Hor­nyák Lászlóné bizonyos fokig elérte a célját: pletykát ka­vart, jóhiszemű embereket, másokért áldozatot vállaló kö­zösséget kormozhat — erre tár­sat is lelt —, mert azok köny- nyelműen hittek a vendéglátó jószándékában, megsérteni sem akarták, s így besétáltak Hor­nyák Lászlóné csapdájába. Amiért most kelletlenül, mély­séges sajnálattal, mégiscsak ki kell mondani a végső és örök tanulságot: senki, de legke­vésbé tanácstag nem fogadhat el sehol semmit, pénzt végképp nem, mert tiszta csak úgy ma­radhat! Vicsotka Mihály A HÉT HÍRE TERHEKKEL © A Pest megyei Tanács dísztermében tartották meg a magyar UNESCO-bizottság évi közgyűlését. © Országos tanácskozást rendeztek az érintett állami és társadalmi szervezetek képviselői a SZOT székházá­ban a munkahelyi művelődés fejlesztéséről. © Kodály Zoltán születése századik évfordulójáról országszerte ünnepi műsorokkal emlékeztek meg. A hét híre az is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa telepü­léspolitikai munkabizottsága a lakossági személy- és áruszállítási szolgáltatások helyzetét vitatta meg. Emlékeztetésül, nem kevés­bé nyomatékos véleményként, idézzük ^azt a jelentést, ame­lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Best megyei Bi­zottsága terjesztett be az 1980. március 1-2-án tanácskozó me­gyei pártértekezlet elé. Ott azt olvashatjuk: Megnehezíti az élet- és munkakörülmények javítását a közlekedés mai ál­lapota ... A bejárás naponta két-három órát vesz igénybe. A tömegközlekedési gondok számottevően nem csökkentek. Hosszú a menetidő, gyakoriak a késések, a járatok túlzsú­foltak és minden tekintetben kultúrálatlanok az utazási kö­rülmények. Naponta a megye lakosságá­nak több, mint az egynegyede utazik, a szállítási igények — tüzelőtől a gázpalackon át az újonnan vásárolt bútorig — rohamosan növekedtek. Érzé­kelteti ez a személy- és áru- szállítási szolgáltatások súlyát, azokat a terheket, amelyekkel mind a lakosság, mind az érin­tett szolgáltató szervezetek küzdenek. Az infrastruktúrá­nak, magyarul és újabban a háttérágazatoknak erősen el­maradott területe a személy- közlekedés, a lakossági szállí­tás. Roppant nagy adósságter- hekkel a vállon kellene meg­felelni a növekvő igényeknek, ami persze nem megy, a fe­szültségek lassan enyhülnek, de: enyhülnek. Kiragadott pél­dák: a vasút pályakorszerűsí­tést valósít meg a Budapest— Cegléd—Szolnok, a Budapest— Pusztaszabolcs, a Budapest— Székesfehérvár közötti vonala­kon. A Kelenföldi pályaudvar teljes átalakítása folyamatban van, Vác—Aszód—Galgamácsa között átépítik a pályát, a HÉV szentendrei vonalán folytató­dik a gyorsvasúti fejlesztés. A lehetőségekkel arányban sor kerül Érd, Dabas, Nagykáta és Ráckeve helyi autóbuszhálóza­tának bővítésére. Érden, az ún. pernyestabilizációs program keretében 22 kilométer hosszú­ságú út kap szilárd burkola­tot... Folytathatnánk a félbeszakí­tott felsorolást további ered­ményekkel és tervekkel, ám úgy is, hogy az agglomerációs övezetben hajnalonként gyak­ran tömegjelenetek színhelye a vasútállomás, a buszpályaud­var, települések sokaságán a legnehezebb feladatok közé tartozik fuvarost lelni a tüzelő hazaszállítására, s ha akad, annyit kér, amennyit akar... ráadásul a tisztes díj fejében sem hajlandó többr«, mint ar­ra, a bejárati kapu előtt, az utcán ledúrja a szenet, ledo­bálja az olajoshordót. Vigye be a megrendelő; s ha a megren­delő idős, beteg?! Sok minden­ben és sokféle tisztázatlan, rendezetlen, ki van kiért, ki mire jogosult és mire kötelez­hető, azaz — ennek következ­tében is, az objektív adottsá­gok hatására is — gyakran kétséges, a személyszállítás, a teherfuvarozás kegy-e, avagy szolgáltatás? S ha nem kegy, ha nem szívesség, akkor — szolgáltatásként — mi az a mi­nimum, ami elvárható, meg­követelhető, teljesítendő len­ne? Beleértendő-e ebbe a mi­nimumba a ha nem is tiszta, de tisztított autóbusz, vasúti kocsi? Az időre érkező fuva­ros? A szállított áruért viselt felelősség? A díjszabások el­lenőrizhetősége? Avagy a sú­lyos népgazdasági terhekre va­ló hivatkozással minden ment­hető, megmagyarázható, elfo­gadtatható? Tévedések elkerülése végett nem árt leírni: a személyszállí­táson — az áremelés ellenére — nagy az állami veszteség most is, tehát tetemes a dotá­ció, ám ezt a dotációt a közle­kedési vállalatok megkapják! Azaz nem ők — hanem az ál­lam, az állam pedig az álta­lunk megtermelt forintokból — tartják a tényleges költségek­nél alacsonyabban a menetdí­jakat. Amint az sem mellékes, a megyében az egy év alatt le­bonyolított 117 millió forint ér­tékű lakossági áruszállítási szolgáltatásoknak a java — 58 százalék — a magánkisipar teljesítménye, ahol végképp nincs szó szívességről, dotáció­ról, mégis, a szolgáltatás szín­vonala gyakran olyan, mintha a fuvaros nagy szívességet ten­ne ... Tele van tehát terhekkel a mindennapos utazás, szállít- tatás terepe, s ezeket a terheket nem okvetlen azok viselik, akiknek kellene. Ezért a ter­hek ilyen átterhelése sokat ja­víthat a lakosság közérzetén. Mészáros Ottó hétköznapi Ünnepek i$ Levelek érkeznek a szerkesztő- őségbe, csörög a telefon, olvasóink segítségünket kérik. Mert egy- Ő magukban nem boldogulnak, mert Őbelefáradtak, hogy hiába keresse- ^ nek valamit az üzletekben, mert ^ hivatalos ügyükben sehogysem X képesek előbbre jutni, mert nem Xigazodnak el a jogszabályok, ren- X deletek sűrűjében. Néhányan már a levelük elején el­nézést kérnek a zavarásért, s a te­lefonban is mentegetőznek: igazán nem fárasztanának bennünket kér­déseikkel és kéréseikkel, ha a gon­dot valaki más segítségével meg tud­ták volna oldani, de sajnos, hiába fordultak az illetékeshez, az nem adott megfelelő választ, esetleg in­gerült volt, amiért éppen őt faggat­ják. Mi sem boldogulunk mások segít­sége nélkül. Ahhoz, hogy olvasóin­kat helyesen útba tudjuk igazítani, szükségünk van információkra, fel­világosításra, esetleg közreműködés­re is. Tapasztalataink különfélék: előfordul, hogy a vevőszolgálat a vonal túlvégén semmit sem árul el, csak néhány üzlet címét és telefon­számát. Ezt akár ne is tenné, hiszen telefonkönyvünk nekünk is van, ve­vőszolgálat nélkül is fel tudjuk hív­ni az üzleteket. Szerencsére kelle­mes meglepetésben is van részünk: a Keravill vevőszolgálata minden alkalommal nagyon készséges, az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvjelző szolgálata is, de a Vasért illetékeseire sem panaszkodhatunk, mert ha volt arra mód, minden al­kalommal segítettek. Gyakran ke­rültünk kapcsolatba a Lampart bu­dafoki gyárával-------a szervizszol­gá lat magától értetődőnek tartotta, hogy a bemondott címre elküldje utánvéttel a kért alkatrészt. Mindezekből kiderül: vannak na­gyon rosszul és vannak jól dolgozók, és vannak, akik sokkal többet nyúj­tanak, mint amennyi kötelességük lenne. S nemcsak munkaköri köte­lességekre gondolunk. Sok esetben kapunk híreket nagyon készséges emberekről. Néhány példát említ­sünk csak: lapunkból értesült egyik olvasónk arról, hogy a másiknak szüksége lenne autógumikra, éppen olyanokra, amilyenek voltak neki otthon. Felajánlotta, hogy átadja. Ir­tunk egy idős férfiről, aki eltartási szerződést kötött, de nem sikerült, így nehéz helyzetbe került, nem volt hová mennie. Néhány nap múlva, egy nagykőrösi olvasónk felajánlotta, hogy befogadja a szorult helyzetben levő embert. Két váci diák is a lap­ból tudta meg, hogy egy erdőkertesi nyugdíjasnak elromlott a segédmo­toros kerékpárja, s nem vállalják a javítását. Ök felkeresték, megjaví­tották, nagy örömet szerezve ezzel. Legutóbbi esetünk: egyik sülysápi olvasónk forróvíztároló ballont ke­resett, mi válaszoltunk, hogy az nincs, de helyette használjon jégak­kut, az is megfelel a célnak. Nem sokkal ezután bekopogott olvasónk­hoz a helyi tanács vb-titkára — egy forróvíztároló melegítő ballont vitt neki.. Ezek az emberek nem azért tették így, mert cserébe valamilyen hasznot reméltek, hanem mert lehetőségük volt arra, hogy segítsenek. ^ Közömbösek is vagyunk? Néha \ igen, gondunk-bajunk van ma- § gunknak is. Máskor azonban ne- ^ mes cselekedetekre vagyunk ké- ^ pesek, s talán gyakrabban is ten- ^ nénk, ha tudnánk, hogy kinek és ^ miben lehetnénk a segítségére. $ Ezért is jó, hogy olvasóink sokfé- \ le gondjukkal megkeresnek ben- § nünket. mert még a legapróbb ké- ^ résnek is kettős haszna van: meg- ^ oldódik egy probléma, s lehető- ^ sége nyílik valakinek arra, hogy ^ önzetlenül cselekedjék. Nagy * szükségünk van erre ... P. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents