Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-15 / 294. szám

4 xMmav 1982. DECEMBER 15., SZERDA ■bR'á DIÓFIGYELŐM HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN. Az elmúlt hét vegét szinte egyvégtében a készülék mel­lett tölthettem. A rádióhallga- tásom ezúttal nem a musor- újságoan előre bekeretezett, felkiáltójellel jelzett pragra- mo.tra korlátozódott. Ez jo al­kalom, hogy mérlegre tegyem a hétvégé műsorait — vajon kit és hogyan szórakoztattak. Elöljáróban bizton állíthatom: a rádió műsorszerkesztői hosz- szú ideje tartó tiszteletre mél­tó törekvése, hogy minden korosztály és sokfaie érdeklő­désű hallgatóságát kielégítse: Sikerrel jár. Noha az elmúlt szombat nem volt szabad, programjai a szabadnapok rendjéhez iga­zodtak. A Családi tükör és a Mit-hol-mikor-hogyan például egy elképzelt mintacsalád va­lamennyi tagjának nyújthatott érdekes hallgatnivalót. A gye­rekeknek Juhász Judit műso­rából kötelező meghallgatásra ajánlottam volna az Almaklub és fogszuvasodás című beszél­getést, mely egészségügyi is­meretterjesztő előadásnak is beillett volna. A szegedi egye­tem fogklinikájánák tudós professzora szólt arról az új kutatási eredményről, misze­rint a fennen hirdetett alma­evés — noha egészségessége vitathatatlan — nem alcadá- lyozza meg a fogak romlását. Az országszerte művelődési és úttörőházakban gombamódra szaporodó almaklubok tevé­kenysége kapcsán esett erről szó. A szakember szerint mi­vel ezekben a klubokban a hangsúly az almán van, a gye­rekek megtévesztődnek, azt hiszik, egy-egy nagy alma el- rágása pótolja az alapos száj­ápolást, s ez nem így van. Nem a gyümölcsfogyasztás. el­len emeltek szót, hanem a fog és szájápolás érdekében. Sok gyermeknek, felnőttnek, szü­lőnek, pedagógusnak, sőt egészségnevelőnek kellene mi­hamarabb megismételni, a kö­zeli iskolai szünidőben ezt a hasznos, fontos interjút. A Mit-hol-mikor-hogyan ta­nácsadó műsorban ezúttal a nyugdíjasok munkavállalásá­nak új lehetőségeit ismertette a Munkaügyi Minisztérium munkatársa. A zenebarátok, a klasszikus és könnyűzene-kedvelők is vá­logathattak a bőség kosarából. A hétvége két napján nem ke­vesebb mint ötven zenei mű­sorból. Ezek között is ritka­ságszámba ment vasárnap reggel a budai Mátyás temp­lomból közvetített mise (Eu­rópa számos nagy rádióállo­mása is sugározta), melyet az osztrák rádióban kezdtem hallgatni, s utána kapcsoltam a harmadik műsorra. A Ko­dály Zoltán születésének szá­zadik évfordulója tiszteletére rendezett közvetítés során fel­hangzott a zeneköltő magyar miséje. Koncertnek is beillett ez a közvetítés. Este ugyan­csak a harmadik programon Herbert von Karajan vezé­nyelte a bécsi filharmonikuso­kat, Haydn Teremtés című, a salzburgi ünnepi játékokon augusztusban elhangzott ora­tóriuma nyújtott igazi zenei csemegét. Aki irodalmi élményt kere­sett, nos az is könnyen talált. Magazinműsor, Gorkij híres drámája a Barbárok, a Száz­szorszép Színház, s a Társal­gó múlt keddi adásának is­mertetése szórakoztatta jól, változatosan, egyenletesen ma­gas színvonalon, mintegy elő- I zetesként az ünnepi műsorok­ra. RÁDIÓS AJÁNDÉK. Valaki azt mondta: az öröm kétsze­resen is az, a bánat pedig fe­lére csökken, ha megoszthat­juk valakivel. A rádió a szere­tet, a család ünnepén azoknak szeretne sajátos ajándékot az egyedüllét, a magány megosz­tásának lehetőséget adni, akik nem állítanak fát, még egy gallyat sem, mert úgy vélik egymagáknak — minek? Jövő pénteken délután öt órától élni fog négy vonal, me­lyek túlsó végén olyan rádió­sok ülnek, akiktől nem ide­gen az egyedüllét..., nem azért, hogy műsort készítse­nek, nem lesz ott magnó, sem más, amivel rögzíteni lehet a beszélgetést, csak hallgatni akarnak, megosztani az őket hívókkal gondolataikat, meg­könnyíteni elviselni ezt a saj­nos sokak számára nem örö­met, hanem kínzó hiányérze­tet okozó estét. A négy szám: 330—577, 130—810, 330—937, 330—991. De jó lenne hinni, hogy nem sokunknak lesz szüksége rá. hogy a készülék után nyúljon. Bányász Hédi MOZIMŰSOR DECEMBER 16-TÓL 22-IG ABONY 16—19: Kilenctől ötig* 18—19: Suli-buli (du.) 20—21: Guernica** BUDAÖRS 16—17: Megbocsátás* 18—19: Fehérlófia (du.) ... és megint dühbe jövünk (este) 20—21: Agónia I—II.* CEGLÉD, Kamaraterem 16—22: Feliér farkasok (du.) Egy magyar nábob (este) CEGLÉD, Szabadság 16— 19: Kenyér, arany, fegyver (du.) \ Az elnök elrablása** (este) 20—22: A maláji tigris , DABAS 18—17: Elvis Presley 18— 19: Mese Szaltán cárról (du.) 18: Bakaruhában** (este) 19— 20: Hova tűnt Agatha Christie?* DUNAKESZI, Vörös Csillag 16: Nürnberg 1946 17— 19: Esküvő* 18— 19: A fekete paripa (du.) 20— 21: Nyom nélkül DUNAKESZI, József Attila 16: Karate 19: Mephisto I—II.* 20: Joseph Andrews** 22: Nyom nélkül DUNAHARASZTI 16—17: Agónia I—II.* 18—21: Szuperzsaru ÉRD 16—17: Ben Hur I—II. 18— 19: A kék madár (du.) 19— 11: Ben Hur I—II. FÓT 16—17: Sörgyári capriccio* 18— '9: Vadölő 19: A csodatévő palatábla (du.) 20— 21: Egymásra nézve*** GODOU.Ö 16—19: Hófehérke és a hét törpe 20—22: Panát vásároltam (du.) Languszta reggelire* (este) GYAl 16— 18: Hova tűnt Agathat Christie?* 19— 21: Elvis Presley MONOR 17— 19: A szelíd vadnyugat 19: Egy pisztoly eltűnik (du.) 20— 22: Kilenctől ötig* NAGYKATA 16—17: Start két keréken 18— 19: Megáll az idő* 19: Fekete tyúk (du.) 20—21: Egy zseni, két haver, egy balek NAGYKOROS, Arany János 1G—19: A maláji tigris 20—22: Az elnök elrablása** NAGYKOROS, Stúdiómozi 16—19: Guernica** (este) 16—22: A csodálatos asztalos (du.) 20—22: Kenyér, arany, fegyver (este) PILISVÖROSVÁR 16—17: A domb** 19— ?0: Földrengés tokiéban POMAZ 16—17: Bronco Billy 18—19: Péter cár és a szerecsen (du.) Egymásra nézve*** (este) 20: Megbocsátás* RÁCKEVE 16—19: Szuperzsaru 20— 21: Egymásra nézve*** SZENTENDRE 16—19: Éjszaka történt (du.) Jobb ma egy nő, mint tegnap három** (este) 20—22: Hófehérke és a hét törpe SZIGETSZENTMIKLÓS 16—17: Languszta reggelire* 18—19: Agónia I—II.* 19: Préri (du.) 20—21: Meztelen bosszú** TÁPJÓSZELE 16—19: A karatéző Cobra* 20: Megáll az idő* VÁC, Kultúr 16— 19: Nyom nélkül 20—22: Evans doktor titka (du.) Az éjszakai utazók** (este) VÁC. Madách Imre 16: Tanú ne maradjon** 17: Gyilkosság az Orient expresszen* 18: Halálgyár az őserdőben I—II. VECSÉS 17— 19: Pucéran és szabadon* 20—22: Jobb ma egy nő, mint tegnap három** • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak 16 éven felülieknek. *** Csak 18 éven felülieknek. végig jellemző; remek leíráso­kat, jellemzéseket kapunk. Olyan élményeket, amelyek nem a filmbörleszkek hangu­latát idézik elénk, hanem an­nál vastagabban, de épp úgy találóan a valóságot. Az Európa Könyvkiadó nem egyoldalúan tallózik a nagy­világban. Nyitott minden iro­dalom felé. Bárhol újabb jel­zések születnek, máris közve­títik azokat a hazai olvasók­hoz. Ezt mondhatjuk el a Ki volt Edgar Allan? címet vise­lő összeállításról is, amely hét új kisregényt tartalmaz Ausztriából és az NSZK-ból. A kötetben szereplő írók mű­vei napjaink kritikai irodal­mához. illetve a dokumenta- rizmushoz kapcsolódnak. A gyakorló olvasó legtöbbjük ne­vével eleddig még alig talál­kozott, így hát ezzel a gyűjte­ménnyel nemcsak egy nyelv- terület íróinak műhelye tárul fel, hanem színesedik az egyé­niségekről kialakítható kép. A vállalás igénye nemcsak a német nyelvterületen alko­tók kisregényeiben tölt be kulcsfontosságú szerepet, ha­nem a szlovén Vitomil Zupán Menüett gitárra (és huszonöt lövésre) című regényében is. Az egykori profi bokszoló, majd tengerész, végül építész- mérnökként partizánnak be­álló író a vállalás mellett a megpróbáltatások szükségessé­géről is beszél, miközben azt kutatja, hogyan és milyen ke­retek között győzedelmeskedik az igaz emberiesség. Dmitrij Mamin-Szibirjak. a századfor­duló egyik legeredetibb orosz írója. Privalov milliói című regénye szatirikus képet fest Irodalmi tallózás a világban Húsz szerző harmincöt írá­sa olvasható a két világhábo­rú közötti angol irodalmat be­mutató válogatásban. Az El­lenfelek címmel megjelent hét és félszáz oldalas könyv Wells- töl Maugham, James Joyce, Lawrence, Agatha Christie, Huxley, Bates írásművészeté­nek megidézésén át Graham Greene-ig szemlézi azt a rend­kívül színes és gazdag vonu­latot, amely egyes megnyilvá­nulásaiban is képes felidézni az angol kisvárosok hangula­tát. a bányamunkások robotját, az értelmiség életérzését. Egy birodalom leszálló kora az al­címben megjelölt időszak, s ezt az irodalom részesei a maguk látásmódjának megfe­lelően másként érzékelik. A szellemesség azonban mind­Maurice A cárok Oroszországa az első világháború/; alatt a múlt szazad vegeneK orosz kisvárosáról. Arról, hogyan álmodoznak sokan a megél­hetés könnyebbik oldaláról, miközben zsebükben annyi pénz sincs, hogy jelképesen levegőt vegyenek Mindez persze oda vezetett, amit Maurice Paléologue. a Francia Köztársaság követe leírt naplójában, ami A cárok Oroszországa az első világhá­ború alatt címmel jelent mef az Európa Kiadó Emlékezések sorozatában. Századunk Nem könnyű, ámbár annál tanulságosabb gondolatgyűj­teményt vesz kézbe az, aki végigforgatja az Ars poeticák a XX. századból című gyűj­teményt. Sík Csaba, a kötet összeállítója nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy századunkat korunkhoz kös­se. Ez a megállapítás felettébb furcsa akkor, amikor anyagi javakban, érzelmeink túlbur­jánzásában, tömegpszichózis­ban, harci szerszámokban már túlhaladjuk évtizedünket, hi­szen annyi tárgyi anyagot és felesleges tapasztalatot hal­moztunk fel eleddig, hogy ab­ból — talán? — unokáinknak Is elegük lesz. Amivel szem­POETICÁK A XX-SZAZADBÓL » TENGE8Éll Wfc LG* >.**F.*t Dt WlM IUt ; n tmitthf/ Égisz MImiJb '<**,, 1 mm) *I.-, y. í. > ■ tJ?W I ***"■ tlktz»n miFtt f*tl é IffAU kjtU i ; •V litdu étkim: .A HU mtrbt! j HZ-Hrr—nA*. é ÜÚ *' Mi* rtlduLm . it t Ltm^mtm Ohtni • / , Ez' n tft mii it-ét •lm*l t wm trip U'ST?" 'V» / ' farkiZT" Kuzfwzu . Ltfét / mnrt tr tm ttlMrjh - f Ayim tlmMitt A^ i'T«.C.öizVtrt*í>2.. ‘ , ars poeticái ben viszont adósok marad­tunk, az nem más, mint lelki egyensúlyunk hiánya, az a naprakészség kultúrában, éle­tünk megannyi apró megnyil­vánulásában, amit elnyom, háttérbe szorít az előbbiek nyomasztó eluralkodása. Ezt a könyvet írók, költők, képzőművészek, muzsikusok írták, nyolcvan év alatt. Még­hozzá olyan emberek, akik egykor telve a művészet for­radalmi eszméivel, avagy meg­őrizve a folytonosság konzer­vativizmusát. elmondták véle­ményüket mindarról, ami kö­rülöttük látszott vagy felsej­lett. A vélt és valós világ meg­nyilvánulásai sorakoznak fel hát a lapokon; olyan szemel­vények, amelyek jeles dátu­mokhoz, irányzatokhoz, kísér­letekhez, bátor megnyilvánu­lásokhoz tapadnak. Sík Csaba breviáriuma, ame­lyet a Gondolat jelentetett meg, azt a célt szolgálja, hogy ne csak kisded igazságaink között éljük le életünket, ha­nem nézzünk fel másokra is. Azokra, akik leginkább ala­kítják és előbbre viszik vilá­gunkat, miközben egyesek — nagyon sokan — megelégsze­nek saját haszontalanságaik- kal, ahelyett, hogy mernének és tudnának tanulni mások­tól. A farmertől az ünneplőig Amos Imre, a század hazai festészetének egyik legjelen­tősebb mestere hetvenöt esz­tendeje született. Látomásos művészetéről Petényi Katalin írt könyvet, monografikus igénnyel. Ámós sorsa azonos volt Radnóti Miklóséval, mun­kásságuk ezért is elválasztha­tatlan egymásétól. A harmin­cas években Szentendrére is gyakorta ellátogató festő ta- núságtételként hagyta ránk műveit: apokaliptikus láto­másai közepette is bízott a megtisztuló emberben. A téli könyvvásár ajánla­tában találjuk Kenneth Clark Leonardo da Vinci életét be­mutató könyvét. Az eredetileg tudományos dolgozatnak ké­szült írásművet később isme­retterjesztő munka követte, ez kerül most a magyar olvasó asztalára. Clark stílusa rokon­szenves, feldolgozása a lehető legteljesebb. Bizánc festészete és mozaik­művészete Faludy Anikó köny­vének a címe. Az antik for­makincset a maihoz kötő Bi­zánc kultúrája ebben a könyv­ben válik az érdeklődők szá­mára egésszé. A kötet repro­dukciói és műtárgyelemezései ezzel az igénnyel készültek. Szilvitzky Margit a tömeg­igényekét kiszolgáló textil- művészet megidézésére akart vállalkozni A farmertól az ün­neplőig című könyvében, ame­lyet szintén a Corvina adott ki. Az akarás azonban csak az exkluzivitás szintjén mara­dó szándék lett, szabásmintá­kat nélkülöző divatkönyv, amely sem az öltözködés’ kul­túrájának a tömegesítését nem szolgálja, sem kreativitásra nem ösztönöz. A portrék fény­lő mázzal lekentek, álszentes- kedök. Olyanok, mintha egy a nyelv biztonságát nélkülö­ző művészeti író — telefirkált papírjaiból — estélyi ruhát készítene. A közelmúltban számoltunk be a Szovjetunió népeinek köl­tészetét bemutató Sziklaszálon szép galamb című kötetről, amely A világirodalom gyöngy­szemei sorozatban látott nap­világot, a Kozmosz könyvek között. Most újabbakkal bővült a közkedvelt zsebkönyvtár: Vlagyimir Majakovszkij és Paul Eluard válogatott Verseit adták közre. Rózsa Endre és Somlyó György nemcsak vá­logatta és szerkesztette a ki­adványokat, hanem mintegy iránytűt is adnak az olvasók kezébe; merre és hová kalan­dozzanak a versek segítségével. Az egyre teljesebbé váló so­rozat annak a kiadói törekvés­nek az eredménye, amely a vi­lágirodalom értékeivel akarja ifjúkorban megismertetni az egyetemes kultúra iránt érdek­lődőket. Szárnyas istenkék, földi bál- ványkák címmel vogul terem­tésmítoszt, azaz mondafeldolgo­zást jelentetett meg a Móra Könyvkiadó Derera Mihály jó­voltából. A rokon népek mito­lógiájának megismertetésével neves kutatók foglalkoztak az utóbbi másfél száz évben. A fordító ezt a sort folytatja. Nemcsak azzal, hogy a verse­ket és a prózát magyarítja, ha­nem azzal is, hogy bőséges jegyzetanyaggal szolgál. Ebben megismerkedhetünk a vogul nép történetével, a vogul lélek- hittel, nemkülönben fényképei segítségével ünnepeinek tár­gyaival A rokonság önmagában még nem érdem. Arra sem jogosít fel, hogy másoknál jobban is­merjük egy-egy nép történel­mét. szokásrendjét. A mai vi­lágban azonban jobban érde­kel bennünket kötődésünk más nemzetekhez. Ebben jelentős szerepet játszanak azok a tu­dósok, írók, szakemberek, akik ezt a testvériséget ápolják. Ezek közé tartozik Varga Do­mokos. Azt kutatja, hogy mi fűz bennünket össze a finnek­kel. Az a néhány száz rokon- szó? Meg is válaszolja: nem­csak az Hanem az is, hogyan viselkedünk egymással szem­ben, mit érzünk akkor, amikor egymás szemébe nézünk. Mert van mit tanulnunk egyiknek a másikától. Finn testvéreink cí­mű könyve, amely szintén a Kozmosz sorozatban jelent meg, valójában a mi okulá­sunkra íródott. Azokéra, akiket érdekel északi rokonaink élet­módja, kultúrája, akik mindig nyitottak arra, amit tőlük, ró­luk hallani, tudni, tanulni ér­demes. Dezső szerkesztette kötetbe. Ezek az írások Kodály legsze­mélyesebb megnyilvánulásai, hiszen valamennyiben nyomon követhető, hogyan jutott el a nagy magyar mester a csúcsig. Milyen kétségek gyötörték, mi­lyen ellenállást kellett legyőz­nie pedagógiája, muzsikája el­terjedése érdekében. Az ezer­nél több levél közzététele je­lentős cselekedet. Mindenek­előtt azok olvassák, akik me­ríteni akarnak belőle, nem pe­dig magánügyekben vájkálni. Kodály Zoltán születésének centenáriuma alkalmából egy­mást követik a munkásságával, életével foglalkozó kiadványolt. A Zeneműkiadó ajánlatából ki­emelkedik a Bánis Ferenc szerkesztette Így láttuk Ko­dályt című összeállítás, amely­nek lapjain ötvennégyen emlé­keznek a nagy magyar zene­szerző—muzsikus—pedagógus —tudós életművére. Illyés Gyula, Doráti Antal, Feren- csik János, Keresztury Dezső, Palló Imre, Vikár László, Ná- dasdy Kálmán, Demény János és mások visszatekintése a maguk közvetlenségében szól az emberről. Szellemi életünk­nek arról az utolsó klassziku­sáról, aki már életében példa lett, mert éppúgy tudott ma­gyar lenni, mint világpolgár. Breuer János Kodály-ka- lauza a zeneszerzőt állítja a figyelem középpontjába. A szerző elemzései a nemzetközi Kodály-irodalom eredményei­re támaszkodnak. A művek kapcsán ismerteti a keletke­zéstörténetet, a fogadtatást, nemkülönben az opuszok for­mai-tartalmi szerkezetét. Breuer könyve a zenében jár­tasabbak kezébe való, ám bi­zonyára azok is szívesen for­gatják majd, akik most ismer­kednek a Psalmus Hungaricus zeneköltőjének muzsikájával. Az ünnepelt leveleit Legány Iránytű és egyben fogódzó Az életmű jegyében

Next

/
Thumbnails
Contents